Pesti Napló, 1910. március (61. évfolyam, 50–76. szám)
1910-03-05 / 54. szám
6 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1910. március 5. 54. szám kor a tárgyalást megszakították és folytatását délután négy órára tűzték ki. A délutáni tárgyaláson további kérdéseket intéztek el. Rakovszky István meghalt. Budapest, március 4. Hosszú, munkás élet után meghalt ma hajnalban Rakovszky István, a magyar királyi állami számvevőszék elnöke. Halála széles körben keltett részvétet, mert egyike volt ő a legnemesebb szivü, legfelvilágosodottabb lelkű embereknek s ott munkálkodott mindenütt ahol emberbaráti eszmék terjesztésére volt szükség. Még ezelőtt nyolc nappal fönn dolgozott hivatalában. Amikor hazatért, rosszullétről panaszkodott. Családja nyomban orvost hivatott hozzá, aki torokgyuladást konstatált. Ehez a bajhoz néhány nap múlva orbánc járult Az életerős ember, aki két évvel ezelőtt kihevert egy erős tüdőgyuladást, megküzdött volna a kórral most is, de hajnali négy óra tájban szívszélhüdés érte s alig néhány pillanat alatt kioltotta életét. Betegágya mellett állandóan ott voltak felesége, született Szilassy Ida, a sógornője és a fővárosban lakó gyermekei. Amikor az ágyba fakó arccal visszahanyatlott, elhívták a papot is, hogy a haldoklók utolsó vigaszával bocsássa a nagy útra. De már késő volt minden, a beteget holtan találták. A gyászeset hire csak a déli órákban terjedt el s mindenfelé nagy részvétet keltett Az állami számvevőszék részéről Dárday Sándor alelnök kondo- reált az özvegynek, akinek azután még nagyon sokan kifejezték részvétüket. Rakovszky Istvánt nagy család gyászolja. Kilenc gyermeke van. A képviselőház alelnöke, Rakovszky István távoli rokona az elhunytnak. A holttestet ma délután átvitték a kerepesi temető halottas házába és díszes ravatalra helyezték. A temetés vasárnap délután három órakor lesz. Avégtisztességet az állami számvevőszék rendezi. Életrajza a következő: Rakovszky István 1847 szeptember 26-án született a trencsénmegyei Kosócon. Tanulmányai .Végeztével sokat dolgozott jogi folyóiratokba és politikai napilapokba, belső munkatársa volt a „Hon“nak s szépirodalmi téren is működött. A közszolgálatot mint Pest vármegye tiszteletbeli aljegyzője kezdte meg. Ő volt az első választott tiszteletbeli tisztviselője a megyének, amelytől 1877-ben mint rendes aljegyző és tiszteletbeli főjegyző vált meg. Ekkor már társadalmi téren is működött; ő sürgette Kiskőrösön Petőfi szülőházának megvételét s ő volt egyik első szószólója a bukovinai magyarok hazatelepitésének. Ő volt az 1878-iki párisi kiállítás magyar országos bizottságának titkára és igazgatója s ugyanebben az évben a ráckevei kerület országos képviselővé választotta. A Háznak több cikluson át volt tagja, a pénzügyi bizottságban működött s nagy része volt az adóügyi törvényjavaslatok munkájában. Ritkán szólalt föl, de a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál mondott beszéde általános tetszésben részesült. 1887-ben a turócmegyei szucsányi kerület képviselője volt sdiadalra juttatta a magyarság ügyét Mudron Pállal, a hírhedt pánszláv agitátorral szemben. Hoszszabb ideig volt jegyzője is a Háznak, tagja a horvát-magyar regnikoláris bizottságnak. 1879-től 1891-ig részt vett a delegációban. Igazgatósági tagja volt több pénzintézetnek és gazdasági egyesületnek is nagymestere a szabadkőművesek magyarországi nagypáholyának. Amikor aztán Hieronymi Károly az állami számvevőszék akkori elnöke 1893-ban miniszter lett a Ház nagy többsége Rakovszky Istvánt .Jelölte utódjául, mint olyan embert, aki az országgyűlés egyik legfontosabb jogának, a pénzügyi ellenőrzésnek éveken át egyik legkitartóbb munkása volt a zárószámadási bizottságban. Az állami számvevőszék történetében nevezetes nyomokat hagy Rakovszky elnöki működése. Az 1897. évi XX. törvény, mely az egész állami számvitelt egyszerűsítette és az állami kiadások ellenőrzését szigorította, nagy részben Rakovszky munkája volt. Erről, valamint a számvevőszéki tisztviselők státusrendezéséről keveset tud a nagyközönség, melynek figyelmét legfölebb csak egyes politikai botrányok terelték az állami számvevőszékre, így 1907-ben az az aktalopás, amelynek eredményeként Lengyel Zoltán a Fejérváry-kormány gazdálkodását meg akarta bélyegezni, nagy szenzációt keltett. Hogy az állami számvevőszéknek egy megtévedt irodatisztje aktalopást követett el, arról a számvevőszék és elnöke nem tehetett. A Fejérváry-kormány ügyeinek további bolygatása során azonban kiderült az is, hogy a parlament rendszeres elnapolásának idején Rakovszky nagyon szigorúan gyakorolta az ellenőrzést a Fejérváry-kormánynyal szemben. A zárószámadási bizottság elé terjesztett számvevőszéki jelentések ezt fényesen igazolják. Mint hivatalfőnök kissé rideg ember volt, az állami adminisztráció egyik ágában sem dolgoztattak annyit, mint az állami számvevőszéknél. TÁVIRATOK. Az osztrák képviselőház ülése. Bécs, március 4. A képviselőház befejezte a költségvetés első olvasását és a költségelőirányzatot a költségvetési bizottság elé utalta. A Ház ezután Smrcek és társai sürgős javaslatát tárgyalja, amely a Németország által kivetni szándékozott elbehajózási illetékek behozására vonatkozik. A sürgősség megokolása folyamán Smrcek kifejti, hogy régi ellenségeink arra készülnek, hogy a tengertől és így az angol piactól elzárjanak bennünket. Poroszország mint segédnek, Ausztriának mindig jó hasznát vette, gazdaságilag azonban Poroszország, illetve Németország Ausztriával mindig feszült, sőt háborús viszonyban volt. Németország az osztrák készítményeket majdnem egészen kiszorította országából. Ügyes sakkhúzások által ellenséges viszonyba hoztak bennünket Oroszországgal és a balkáni népekkel. Elvesztettük ott piacainkat és szövetségesünk beleült a még meleg fészekbe. Törökországból, Kisázsiából, a Levanteból kiszorítottak bennünket és éppen igy járunk a távoli keleten is és ime Németország most egyike a legsúlyosabb csapást készül mérni Ausztria gazdasági életére, amennyiben elzárni akarja, vagy legalább is megnehezíteni és megdrágítani az Északi- és Keleti-tengerhez vezető eddig egészen szabad utat. Szóló szívesen elhiszi a kereskedelmi miniszternek, hogy becsületes szándékai vannak és hogy az Elbehajózás szabadságának megszüntetésébe soha sem fog beleegyezni. De már szomorú tapasztalatokat tettünk, láttuk, hogy pl. az osztrák kormányok Magyarországgal szemben erősek akartak lenni és azután a külügyminisztérium, vagy más magasabb befolyások Magyarország érdekében érvényesültek. Szóló reméli, hogy Ausztria e kérdést, amely gazdasági érdekeire oly igen nagy fontossággal bír, úgy fogja azt elintézni, amint azt népei követelik, hogy nemzetközi jogi méltóságát meg fogja őrizni és az osztrák közgazdaságot nem fogja kegyelemre Poroszországnak kiszolgáltatni. Szóló a következő rezoluciót terjeszti elő: Felszólíttatik a kormány, hogy minden nyomatékkal hasson oda, hogy a szabad és nemzetközi szerződések által garantált Elbehajózás megszüntetése semmi esetben se engedtessék meg. Weisskirchner kereskedelmi miniszter az egész kérdésről pragmatikus felvilágosításokkal szolgál. Utal a szabad Elba-hajózásnak kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szempontból való nagy jelentőségére és kifejti, hogy a kormány a Németországon a hajózási illetékek dolgában folytatott harc minden fázisát élénk figyelemmel kísérte és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy álláspontunkat megvédje. Megjegyzi, hogy itt nem politikumról, hanem tisztán gazdasági kérdésről van szó. (Helyeslés.) Határozottan kijelenti, hogy a német kormány e kérdés tekintetében még sohasem fordult az osztrák kormányhoz, s ennélfogva sem titkos, sem nyílt tárgyalásokat ez ügyben nem folytattak. A tervbe vett tárgyalásokról nincsen tudomása és éppen ezért az erre vonatkozó híreszteléseket a leghatározottabban meg kell cáfolni. Kötelessége azonban kijelenteni, hogy semmi oka nincs annak feltevésére, hogy a német kormány kereskedelmi szerződésünknek e kérdésre vonatkozó pontjait ne a legteljesebb lojalitással kezelje. Kijelenti tehát, hogy a kormány tudatában felelősségének és a szóbanforgó nagy érdekeknek, álláspontját a leghatározottabban meg fogja védeni. A külügyminiszter berlini tartózkodása alkalmával módja volt a birodalmi kancellárral folytatott tárgyalásaiban a hajózási illetékekről is szólani és az osztrák kormány nézetét és álláspontját tolmácsolni. Schrammel és Orbán felszólalása, valamint az indítvány benyújtójának zárszava után egyhangúlag megszavazzák a sürgősséget, majd elfogadják a javaslatot. Ezután lovag Vukovics és dr. Sustersic képviselő a Rudolphsvert—Országhatár, valamint a Knin és Horvátország határa között építendő vasúti vonalak dolgában nyújt be javaslatot, melyben egyúttal javasolja, hogy a kormány tegyen lépéseket a magyar kormánynál az azáltal megépítendő vasúti vonalrészek kiépítése tárgyában. A legközelebbi ülés kedden. Balkán fejedelmek a cárnál. Belgrád, március 4. Tegnap délután a következő hivatalos kommünikét adták ki: Február 4-én Hartwig belgrádi orosz követ bizalmasan közölte Péter királylyal, hogy az orosz uralkodó a királyt Pétervárott fogadja. Erre azután megtörtént a fogadás napjának megállapítása. A király Pasics miniszterelnök, Milovánovics külügyminiszter, Spalajkovics osztályfőnök, valamint katonai kísérete és Jankovics kabinetirodai titkár társaságában március 22-én érkezik Pétervárra. A szerb király nyolc napig a cár vendége lesz és tiszteletére több ünnepséget rendeznek. Pétervár, március 4. Nemsokára ide érkezik a cár látogatására a román trónörökös. Belgrád, március 4. (Saját tudósítónktól.) A szerb király pétervári látogatásával kapcsolatban olyan hírek is kerültek forgalomba, hogy a bécsi udvarnál is tesz majd látogatást. Péter királyt vagy a visszautazás alkalmával, vagy közvetlenül visszatérése után fogadná e hírek szerint Ferenc József király. Egyes lapok jelentése szerint a bécsi látogatást Ferenc Ferdinánd trónörökös viszonozná. Belgrád, március 4. (Saját tudósítónktól.) Képviselők előtt a miniszterelnök kijelentette, hogy a király fogadása elégtételt jelent Szerbiának. Ennek az utazásnak politikai jellege van és valószínűleg követni fogja egy római és konstantinápolyi utazás. Szerbiát nem sikerült izolálni. Egy képviselő kérdésére, hogy Bécsben mint vélekednek a látogatásról, Pasics kijelentette, hogy hivatalosan nem tud semmit, csak a lapokból látja a boszankodást. Mi azonban minden esetre utazunk, — tette hozzá a miniszterelnök. Berlin, március 4. (Saját tudósítónktól.) Pétervárról táviratozzák. Nikita montenegrói fejedelem látogatását várják a cári udvarnál. Milovánovics Konstantinápolyban. Konstantinápoly, március 4. Mint a Tann hivatalos forrásból jelenti, Milovánovics szerb külügyminiszter Rifat pasa külügyminiszternek tervezetet nyújtott át, amely szerint megállapodás volna létrehozható szerb hadianyagnak Szalonikiban való átengedése dolgában. Portakörökben híre jár, hogy a megállapodás tartama öt évre van tervezve. Konstantinápoly, március 4. Azt a lapjelentést, amely szerint Milovánovics szerb külügyminiszter a portának tervezetet nyújtott át a szerb hadianyag Szalonikin át való szállításának megengedése dolgában, illetékes helyen megcáfolják. A Törökországot és Szerbiát egyformán érdeklő kérdéseket fejtegetve, az Indam azt írja, hogy ha Szerbia a pánszláv politika távoli céljai helyett oly irányt fog követni, amely mindenkit kielégít és Törökország balkáni helyzetét kellősen méltányolja, akkor a jövőben nem lesz nehézségeknek kitéve. Az adriai vasút kérdése Szerbiának Törökország iránt való barátságos magatartásától függ. Ha a porta a belgrádi és cetinjei kabinetektől nem kap anyagi biztosítékot magatartásuk felöl, akkor az Adria-vasút engedélyezése Törökországnak pótolhatatlan kárt fog okozni. Konstantinápoly, március 4. Milovánovics szerb külügyminiszter meglátogatta Pallavicini őrgróf osztrák-magyar nagykövetet és vasárnap dezsőnén jelenik meg a nagyövetnél Az angol költségvetést elfogadták. London, március 4. Az alsóház harmadik olvasásban elfogadta a kincstári hivatal felhatalmazási törvényét. Az ellenzéki szónokok szemére vetették a kormánynak, hogy a pénzügyi bajokat növeli. London, március 4. Az alsóházban Asquith miniszterelnök kifejtette, hogy a lordok által teremtett helyzetet nem lehet enyhíteni. A felelősséget is egyedül a lordok viselik. A ház üléseit a pénzügyi év végéig arra kell fordítani, hogy a különböző költségvetéseket, amelyek a közigazgatás szempontjából szükségesek, tető alá hozhassák. A költségvetést csak teljes egészében lehet benyújtani.