Pesti Napló, 1910. március (61. évfolyam, 50–76. szám)

1910-03-05 / 54. szám

6 Bu­dapest, szombat PESTI NAPLÓ 1910. március 5. 54. szám­ kor a tárgyalást megszakították és folytatását dél­után négy órára tűzték ki. A délutáni tárgyaláson további kérdéseket intéztek el. Rakovszky István meghalt. Budapest, március 4. Hosszú, munkás élet után meghalt ma hajnalban Rakovszky István, a magyar királyi állami számvevőszék elnöke. Halála széles körben keltett részvétet, mert egyike volt ő a legnemesebb szivü, legfelvilágosodottabb lelkű embereknek s ott mun­kálkodott mindenütt ahol emberbaráti eszmék ter­jesztésére volt szükség. Még ezelőtt nyolc nappal fönn dolgozott hivatalában. Amikor hazatért, rosszul­­létről panaszkodott. Családja nyomban orvost hiva­tott hozzá, aki torokgyuladást konstatált. Ehez a bajhoz néhány nap múlva orbánc járult Az életerős ember, aki két évvel ezelőtt kihevert egy erős tüdő­­gyuladást, megküzdött volna a kórral most is, de haj­nali négy óra tájban szívszélhüdés érte s alig néhány pillanat alatt kioltotta életét. Betegágya mellett ál­landóan ott voltak felesége, született S­z­i­l­a­s­s­y Ida, a sógornője és a fővárosban lakó gyermekei. Ami­kor az ágyba fakó arccal visszahanyatlott, elhívták a papot is, hogy a haldoklók utolsó vigaszával bo­csássa a nagy útra. De már késő volt minden, a be­teget holtan találták. A gyászeset hire csak a déli órákban terjedt el s mindenfelé nagy részvétet keltett Az állami szám­vevőszék részéről D­á­r­d­a­y Sándor alelnök kondo- reált az özvegynek, akinek azután még nagyon so­kan kifejezték részvétüket. Rakovszky Istvánt nagy család gyászolja. Kilenc gyermeke van. A képviselő­ház alelnöke, Rakovszky István távoli rokona az elhunytnak. A holttestet ma délután átvitték a kerepesi te­mető halottas házába és díszes ravatalra helyezték. A temetés vasárnap délután három órakor lesz. A­­végtisztességet az állami számvevőszék rendezi. Életrajza a következő: Rakovszky István 1847 szeptember 26-án született a trencsénmegyei Kosócon. Tanulmányai .Végeztével sokat dolgozott jogi folyóiratokba és politikai napilapokba, belső munkatársa volt a „Hon“­­nak s szépirodalmi téren is működött. A közszolgá­latot mint Pest vármegye tiszteletbeli aljegyzője kezdte meg. Ő volt az első választott tiszteletbeli tisztviselője a megyének, amelytől 1877-ben mint rendes aljegyző és tiszteletbeli főjegyző vált meg. Ekkor már társadalmi téren is működött; ő sürgette Kiskőrösön Petőfi szülőházának megvételét s ő volt egyik első szószólója a bukovinai magyarok haza­­telepitésének. Ő volt az 1878-iki párisi kiállítás ma­gyar országos bizottságának titkára és igazgatója s ugyanebben az évben a ráckevei kerület országos képviselővé választotta. A Háznak több cikluson át volt tagja, a pénzügyi bizottságban működött s nagy része volt az adóügyi törvényjavaslatok munkájá­ban. Ritkán szólalt föl, de a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál mon­­­dott beszéde általános tetszésben részesült. 1887-ben a turócmegyei szucsányi kerület képviselője volt s­­diadalra juttatta a magyarság ügyét Mudron Pál­lal, a hírhedt pánszláv agitátorral szemben. Hosz­­szabb ideig volt jegyzője is a Háznak, tagja a hor­­vát-magyar regnikoláris bizottságnak. 1879-től 1891-ig részt vett a delegációban. Igazgatósági tagja volt több pénzintézetnek és gazdasági egyesületnek is nagymestere a szabadkőművesek magyarországi nagypáholyának. Amikor aztán Hieronymi Károly az állami számvevőszék akkori elnöke 1893-ban mi­niszter lett a Ház nagy többsége Rakovszky Istvánt .Jelölte utódjául, mint olyan embert, aki az ország­gyűlés egyik legfontosabb jogának, a pénzügyi ellen­őrzésnek éveken át egyik legkitartóbb munkása volt a zárószámadási bizottságban. Az állami számvevő­­szék történetében nevezetes nyomokat hagy Rakov­szky elnöki működése. Az 1897. évi XX. törvény, mely az egész állami számvitelt egyszerűsítette és az állami kiadások ellenőrzését szigorította, nagy részben Rakovszky munkája volt. Erről, valamint a számvevőszéki tisztviselők státus­rendezéséről ke­veset tud a nagyközönség, melynek figyelmét leg­­fölebb csak egyes politikai botrányok terelték az állami számvevőszékre, így 1907-ben az az akta­lopás, amelynek eredményeként Lengyel Zoltán a Fejérváry-kormány gazdálkodását meg akarta bé­lyegezni, nagy szenzációt keltett. Hogy az állami számvevőszéknek egy megtévedt irodatisztje akta­lopást követett el, arról a számvevőszék és elnöke nem tehetett. A Fejérváry-kormány ügyeinek to­vábbi bolygatása során azonban kiderült az is, hogy a parlament rendszeres elnapolásának idején Ra­kovszky­ nagyon szigorúan gyakorolta az ellenőr­zést a Fejérváry-kormánynyal szemben. A záró­számadási bizottság elé terjesztett számvevőszéki jelentések ezt fényesen igazolják. Mint hivatalfőnök kissé rideg ember volt, az állami adminisztráció egyik ágában sem dolgoztattak annyit, mint az állami számvevőszéknél. TÁVIRATOK. Az osztrák képviselőház ülése. Bécs, március 4. A képviselőház befejezte a költségvetés első ol­vasását és a költségelőirányzatot a költségvetési bi­zottság elé utalta. A Ház ezután Smrcek és társai sürgős javas­latát tárgyalja, amely a Németország által kivetni szándékozott elbehajózási illetékek behozására vo­natkozik. A sürgősség megokolása folyamán Smrcek kifejti, hogy régi ellenségeink arra készülnek, hogy a tengertől és így az angol piactól elzárjanak ben­nünket. Poroszország mint segédnek, Ausztriának mindig jó hasznát vette, gazdaságilag azonban Po­roszország, illetve Németország Ausztriával mindig feszült, sőt háborús viszonyban volt. Németország az osztrák készítményeket majdnem egészen kiszorí­totta országából. Ügyes sakkhúzások által ellensé­ges viszonyba hoztak bennünket Oroszországgal és a balkáni népekkel. Elvesztettük ott piacainkat és szövetségesünk beleült a még meleg fészekbe. Tö­rökországból, Kisázsiából, a Levanteból kiszorítot­tak bennünket és éppen igy járunk a távoli keleten is és im­e Németország most egyike a legsúlyosabb csapást készül mérni Ausztria gazdasági életére, amennyiben elzárni akarja, vagy legalább is meg­nehezíteni és megdrágítani az Északi- és Keleti-ten­gerhez vezető eddig egészen szabad utat. Szóló szí­vesen elhiszi a kereskedelmi miniszternek, hogy be­csületes szándékai vannak és hogy az Elbehajó­­zás szabadságának megszüntetésébe soha sem fog beleegyezni. De már szo­morú tapasztalatokat tettünk, láttuk, hogy pl. a­z osztrák kormányok Magyarországgal szemben erősek akartak lenni és azután a külügyminisztérium, vagy más magasabb befolyá­sok Magyarország érdekében érvényesültek. Szóló reméli, hogy Ausztria e kérdést, amely gazdasági érdekeire oly igen nagy fontossággal bír, úgy fogja azt elintézni, amint azt népei követelik, hogy nem­zetközi jogi méltóságát meg fogja őrizni és az osztrák közgazdaságot nem fogja ke­gyelemre Poroszországnak kiszol­gáltatni. Szóló a következő rezoluciót terjeszti elő: Felszólíttatik a kormány, hogy minden nyoma­tékkal hasson oda, hogy a szabad és nemzetközi szerződések által garantált Elbehajózás megszünte­tése semmi esetben se engedtessék meg. Weisskirchner kereskedelmi miniszter az egész kérdésről pragmatikus felvilágosításokkal szol­gál. Utal a szabad Elba-hajózásnak kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szempontból való nagy je­lentőségére és kifejti, hogy a kormány a Németor­szágon a hajózási illetékek dolgában folytatott harc minden fázisát élénk figyelemmel kísérte és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy álláspontunkat megvédje. Megjegyzi, hogy itt nem politikumról, ha­nem tisztán gazdasági kérdésről van szó. (Helyeslés.) Határozottan kijelenti, hogy a német kormány e kérdés tekintetében még sohasem fordult az osztrák kormányhoz, s ennélfogva sem titkos, sem nyílt tárgyalásokat ez ügyben nem folytattak. A tervbe vett tárgyalásokról nincsen tudomása és ép­pen ezért az erre vonatkozó híreszteléseket a leg­határozottabban meg kell cáfolni. Kötelessége azon­ban kijelenteni, hogy semmi oka nincs annak fel­tevésére, hogy a német kormány kereskedelmi szer­ződésünknek e kérdésre vonatkozó pontjait ne a leg­teljesebb lojalitással kezelje. Kijelenti tehát, hogy a kormány tudatában felelősségének és a szóbanforgó nagy érdekeknek, álláspontját a leghatározottabban meg fogja védeni. A külügyminiszter berlini tartóz­kodása alkalmával módja volt a birodalmi kancel­lárral folytatott tárgyalásaiban a hajózási illetékek­ről is szólani és az osztrák kormány nézetét és állás­pontját tolmácsolni. Schrammel és Orbán felszólalása, vala­mint az indítvány benyújtójának zárszava után egy­hangúlag megszavazzák a sürgősséget, majd elfogad­ják a javaslatot. Ezután lovag V­u­k­o­v­i­c­s és dr. S­u­s­t­e­r­s­i­c képviselő a Rudolphsvert—Országhatár, valamint a Knin és Horvátország határa között építendő vasúti vonalak dolgában nyújt be javaslatot, melyben egy­úttal javasolja, hogy a kormány tegyen lépéseket a magyar kormánynál az azáltal megépítendő vasúti vonalrészek kiépítése tárgyában. A legközelebbi ülés kedden. Balkán fejedelmek a cárnál. Belgrád, március 4. Tegnap délután a kö­vetkező h­ivatalos kommünikét adták ki: Feb­ruár 4-én Hartwig belgrádi orosz követ bi­zalmasan közölte Péter királylyal, hogy az orosz uralkodó a királyt Pétervárott fo­gadja. Erre azután megtörtént a fogadás nap­jának megállapítása. A király P­a­s­i­c­s minisz­terelnök, Milovánovics külügyminiszter, Spalajkovics osztályfőnök, valamint kato­nai kísérete és Jankovics kabinetirodai tit­kár társaságában március 22-én érkezik Péter­­várra. A szerb király nyolc napig a cár ven­dége lesz és tiszteletére több ünnepséget ren­deznek. Pétervár, március 4. Nemsokára ide érkezik a cár látogatására a román trónörökös. Belgrád, március 4. (Saját tudósítónktól.) A szerb király pétervári látogatásával kapcsolat­ban olyan hírek is kerültek forgalomba, hogy a bécsi udvarnál is tesz majd lá­togatást. Péter királyt vagy a visszauta­zás alkalmával, vagy közvetlenül visszatérése után fogadná e hírek szerint Ferenc Jó­zsef király. Egyes lapok jelentése szerint a bécsi látogatást Ferenc Ferdinánd trón­örökös viszonozná. Belgrád, március 4. (Saját tudósítónktól.) Képviselők előtt a miniszterelnök kije­lentette, hogy a király fogadása elégtételt jelent Szerbiának. Ennek az utazásnak politikai jellege van és valószínűleg követni fogja egy római és konstantinápolyi utazás. Szerbiát nem sikerült izolálni. Egy képviselő kérdésére, hogy Bécs­­ben mint vélekednek a látogatásról, P­a­s­i­c­s kijelentette, hogy hivatalosan nem tud semmit, csak a lapokból látja a boszankodást. Mi azon­ban minden esetre utazunk, — tette hozzá a miniszterelnök. Berlin, március 4. (Saját tudósítónktól.) Pétervárról táviratozzák. Nikita montenegrói fejedelem látogatását várják a cári udvarnál. Milovánovics Konstantinápolyban. Konstantinápoly, március 4. Mint a T­a­n­­­n hivatalos forrásból jelenti, Milovánovics szerb külügyminiszter Rifat pasa külügymi­niszternek tervezetet nyújtott át, amely szerint megállapodás volna létrehozható szerb hadi­anyagnak Szalonikiban való át­engedése dolgában. Portakörökben híre jár, hogy a megállapodás tartama öt évre van tervezve. Konstantinápoly, március 4. Azt a lapjelentést, amely szerint Milovánovics szerb külügyminisz­ter a portának tervezetet nyújtott át a szerb hadi­anyag Szalonikin át való szállításának megengedése dolgában, illetékes helyen megcáfolják. A Törökor­szágot és Szerbiát egyformán érdeklő kérdéseket fejtegetve, az I­n­d­a­m azt írja, hogy ha Szerbia a pánszláv politika távoli céljai helyett oly irányt fog követni, amely mindenkit kielégít és Törökország balkáni helyzetét kellősen méltányolja, akkor a jövő­ben nem lesz nehézségeknek kitéve. Az adriai vasút kérdése Szerbiának Törökország iránt való barátsá­gos magatartásától függ. Ha a porta a belgrádi és cetinjei kabinetektől nem kap anyagi biztosítékot ma­gatartásuk felöl, akkor az Adria-vasút engedélyezése Törökországnak pótolhatatlan kárt fog okozni. Konstantinápoly, március 4. Milováno­vics szerb külügyminiszter meglátogatta Pal­la­v­i­c­i­n­i őrgróf osztrák-magyar nagykövetet és vasárnap dezsőnén jelenik meg a nagyö­­vetnél Az angol költségvetést elfogadták. London, március 4. Az alsóház harmadik olvasásban elfogadta a kincstári hivatal felha­talmazási törvényét. Az ellenzéki szónokok sze­mére vetették a kormánynak, hogy a pénzügyi bajokat növeli. London, március 4. Az alsóházban As­quith miniszterelnök kifejtette, hogy a lordok által teremtett helyzetet nem lehet enyhíteni. A felelősséget is egyedül a lordok viselik. A ház üléseit a pénzügyi év végéig arra kell fordítani, hogy a különböző költségvetéseket, amelyek a közigazgatás szempontjából szükségesek, tető alá hozhassák. A költségvetést csak teljes egé­szében lehet benyújtani.

Next