Pesti Napló, 1910. március (61. évfolyam, 50–76. szám)

1910-03-06 / 55. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1910. március 6. 55. szám. 19 két erkölcsi bizonyítványt Száva tanár szerezte meg neki a neki átadott bejelentő-lap alapján. Végül kérte a vádlott Vladescunak, dr. Oltenau ügyvédnek tanu­­kénti beidézését s ezt a bíróság el is rendelte. Ezzel az összes vádlottak ki voltak hallgatva. (A bizonyítás felvétele.) Rövid szünet után az elnök a bizonyítás felvé­telét rendelte el és szakértő tanúként kihallgatta Deák Jenőt, a Rottenbiller­ utcai polgári iskola ez idő szerinti igazgatóját. — Van-e tudomása igazgató úrnak arról, hogy Földes igazgató, az ön hivatalbeli elődje 2176 ko­rona hivatalos pénzt sikkasztott el? A tanú: Erről nincs tudomásom. Én Földessel, mikor az iskola igazgatóságát átvettem, elszámoltam és a pénztárt teljesen rendben találtam. Megjegyzem azonban, hogy a magánvizsgálatokról szóló bevéte­leket nem számoltunk el, mert erre vonatkozó juxta­­könyvek bírói letétben vannak. Engem a székesfővá­rosi tanács december 7-én bízott meg az igazgatói teendők ellátásával, de december 5-én már Földes Géza kérelmére átvettem az igazgatói teendőket December 5-én megjelent nálam Schön Géza detek­tív és kérte tőlem a magánvizsgálatokról szóló szel­vényeket, mert azokat Sándor kapitány utasításához képest magával kellett vinnie. Én ezeket odaadtam neki és ez a technikai akadály gátol bennünket a vég­leges elszámolásban. — Tud-e ön arról, hogy Földes Géza igazgató tagvizsgákat tartott volna? — Nem tudok semmit erről. — Hát arról, hogy sem az anyakönyvek, nem voltak rendben, sem a tanulók bevezetve, a nyugta­könyvbe pedig utólag 41 tételt vezettek be? — Annyit mondhatok, hogy nagy rendetlenséget tapasztaltam, mert, őszintén szólva, Földes Géza ren­detlenül vezette az igazgatói irodát — Hát azt tudja-e, hogy egyes magánvizsgázók tandíjmentességet kaptak ugyan, de ezt nem tudat­ták velük s megfizettették velük a tandíjat? — Ezt nem tudom. — Tanára volt ön az iskolának Földes Géza igazgató idejében? — Igen. Én a magánvizsgálatokon is részt vet­­tem a Korányi tanfelügyelő elnöklete alatt. Mondha­tom határozottan, hogy Korányi becsületesen és lelki­ismeretesen vezette ezeket a vizsgálatokat. Egy al­kalommal rá is szólt az egyik tanárra, hogy ne csi­náljon az iskolából óvodát. Azt is tudom, hogy Ko­rányi szigorú volt. — Hát arról tud-e, hogy Földes elégette volna a titkos anyakönyvet? — Ezt én nem tudom. Ezután az elnök aziránt intézett kérdést a tanú­hoz, várjon a lefoglalt és bírói letétben őrzött anya­könyvek és vizsgajegyzőkönyvek alapján meg le­hetne-e állapítani, hogy követett-e el Földes Géza sikkasztást. Az ügyész hozzászólása után a bíróság elrendelte, hogy Amigó Benő számvevőségi főnökse­géd és Koronthaly Kálmán számtiszt szakértőkként hétfőre idéztessenek be. , A tárgyalás délután 3 órakor ért véget . Dr. Sélley Sándor volt főkapitány és nyug.­ál­lamtitkár, Balogh Márk vádlott védője, a következő sorok közzétételére kért fel bennünket: „Csak tegnap este értesültem, hogy egy pár lap a rendőrség ellen kiélesítve közölte a Sándor kapi­tánynak a jegyzőkönyvekre vonatkozó meg­idéztetése ellen tett észrevételeimet. Mint­hogy azonban nem szeretném, hogyha csak egy pár lapban is úgy legyen feltüntetve szereplésem, mintha én az általam is annyira nagyrabecsült rend­őri testület és Sándor kapitány működéséről bántóan nyilatkoztam volna, kijelentem, hogy én Sándor ka­pitány úrnak megidéztetését a jegyzőkönyvek tekin­tetében csak abból az indokból nem találtam szük­ségesnek, mert az a tény, hogy egy folytatólagosan felvett jegyzőkönyv egyik ivén nyilván tévedésből egy korábbi határnap van feltüntetve, — megállapít­ható, magukból a jegyzőkönyvekből s ehez nem szük­séges a nevezett kapitány úr megidéztetése“. (§) (§) A bíróságok és ügyészségek ügyvitelének egy­szerűsítéséről. Az igazságügyminiszter 4701/1910. I. M. szám alatt rendeletet bocsátott ki, mely a tör­vényszékek, járásbíróságok és ügyészségek ügyvite­lének egyszerűsítését célozza. A rendelet legfonto­sabb intézkedése a kezelőhivatalok hivatalos óráit állapítja meg úgy, hogy az hétköznapokon délelőtt 8 órától délután 3 óráig és ünnepnapon délelőtt 9—12 óráig egyfolytában tart. A felek értesítést dél­előtt 9 órától 1 óráig kaphatnak, ünnepnapon 9.11-ig. Fontos újítás, hogy a tanácsülésen kívül és a telek­könyvi ügyekben hozott határozatok kiadmányait ezentúl a bírónak nem kell aláírni, hanem azokat a kezelő­ személyzet hitelesíti. Szabályozza a rendelet az ügydarabok kezelését, rendkívüli szabadságidőt és távozási engedélyt, a kezelőszemélyzet önálló fo­r­galmazási ügykörét és a befejezett ügyeknek az élő­­iratokkal való felszerelési és kezelési módját. (§) A megszámozott ügyvédek. A budapesti ügy­­­­védi kamara választmánya a múlt évben elhatározta, hogy a hasonnevű ügyvédek a beállható tévedések elkerülése végett kötelesek nevüket római számmal jelezni és ezt a kamarai lajstromba bejegyeztetni. E határozat alapján a választmány kötelezte dr. Nagy­­ Sándor budapesti ügyvédet is, hogy a neve előtt a­ római 1. számot tegye. Dr. Nagy Sándor előterjesz­tést tett e végzés miatt a választmánynak és kérte, hogy neve előtt az ifj. jelzőt használhassa, mert nem hajlandó magát megszámoztatni Az ügyvédi kamara­­ választmánya ennek dacára fenntartotta régebbi ha­tározatát. Nagy Sándor ügyvéd erre felfolyamodott a kir. Kúria ügyvédi tanácsához és kérte a választ­mány határozatának­­megsemmisítését azzal az indo­kolással, hogy eddig csak uralkodók, meg rendőrök használták a római számozást és az ügyvédi tekin­télynek ártana, ha ő önmagát dr. I. Nagy Sándornak nevezné. A kir. Kúria ügyvédi tanácsa elutasí­totta az ügyvéd felfolyamodását és ezzel jóvá­hagyta a választmánynak az ügyvédek m­egszámozá­­sára vonatkozó intézkedését. (§) A Tribuna lefoglalása. Aradról jelentik, hogy az ott megjelenő „Tribuna“ román nemzetiségi lapot az ügyészség lefoglalta azért, mert részleteket kö­zölt Jurga Miklós bukaresti egyetemi tanárnak „Magyarország és a román nemzetiség“ című­ köny­véből. A lefoglalt példányokat felküldte az ügyész­ség az igazságügyminisztériumba, a sajtóper meg­indítása céljából. (§) A velencei pert Velencéből jelentik: Az es­­küdtbiróság ma folytatta gróf Komarovszky gyilkosai bünperér­ek tárgyalását. A vádlottakat Ugyanúgy szállították a fogságból a biróság elé s ma is nagy tömeg gyűlt egybe, amely különösen Tar­­n­o­v­s­z­k­a Mária ellen tüntetett, míg N a n m o v iránt ma is megnyilvánult a közönség rokonérzése, sőt néhány taps is hallatszott. A tárgyaló­terem már kilenc órakor kezdett megtelni. Az elnök ma vala­mivel több jegyet adott ki, de azért még mindig csak kevesen juthattak jegyhez. Az elnök ugyanis el akarja kerülni azt, hogy a tárgyaló­teremben eset­leg tüntetés legyen. A fényképészeknek az elnök meg­tiltotta, hogy fotográfozó gépjüket magukkal hoz­zák, de azért többeknek mégis sikerült a fotográfozó gépét becsempészni. Tíz óra húsz percet vezették be a vádlottakat. Tarnovszka Mária ölhetett kézzel és lesütött szemmel mozdulatlanul ü­l. P­e­r­­­e­r Eliz sokkal élénkebb és szemmel láthatóan örül annak, hogy ismét láthatja úrnőjét. L a­z a 11­­ Prib­ukov vé­­dője néhány szót vált védettjével, akinek arcán né­hány pillanatra futó mosoly látszik. — Velencéből jelenti tudósítónk. A mai délelőtti tárgyalás minden­féle incidens elintézésével telt el. Védők, ügyész és az elnök vitatkoztak egymással. Féltizenegykor kezdték meg a tárgyalást. Luzatti, Priljukov védője, igen hevesen, izgatottan beszél és tiltakozik az ellen, hogy a Priljukov részéről megnevezett mentőtanuk számát kevesebítsék és ezzel útját állják védence védekezésének. Elnök részéről ismételten figyelmez­tetik, hogy ne izgassa magát. Az elnök azután az es­küdteket inti elfogulatlan működésre. Luzatti foly­tatja tiltakozását, de a többi védő nem igen osztja­­ nézetét. Luzatti beszéde alatt Tarnovszka grófnő a­­ közönséget nézi, hirtelen félrehajtja a fátyolát és hangtalan sírásban tör ki. Senki nem tudja ennek okát, kérdik is tőle, de nem felel. A teremben jelen van Tarnovszka grófnő atyja, gróf O’Kurk, egy szép öreg úr és ezért érzékenyült el. Megindultan, de kénytelen szemmel nézi lányát. Tarnovszka grófnő összeszedi magát rövidesen, lesüti szemét, elpirultan erőlködik azon, hogy ne veszítse el önuralmát. Majd mosolyog atyjára. Luzatti beszél, majd egy újságból akar idézeteket felolvasni a tárgyhoz. Tarnovszka védője tiltakozik a felolvasás ellen és az elnök is ilyen értelemben rendelkezik. Luzatti, Priljukov el­vált feleségének mentőtanúkénti kihallgatását kéri. Az ügyész azt hiszi, hogy Priljukov a hosszú vizs­gálati fogságban üldözési mániába esett. A behívandó­­ tanuk jo­gában megegyezett már előbb Priljukovval . Priljukov elvált feleségének beidézése és kihallgatása jogi okokból is lehetetlen. Dr. Florian, Priljukov második védője is kéri Priljukov volt feleségének kihallgatását. Tarnovszka grófnő védője az ügyész felfogását osztja. Az elnök erre nézve fentartja a döve­­tést a tényállás tanulmányozása utáni időre. Déli tizenkét órakor felfüggesztették a tárgyalást A dél­utáni tárgyaláson megkezdték Naumov vádlott kihallgatását Naumov vázolta Tarnovszka gróf­nőhöz való viszonyát, akit 1907-ben Őreiben ismert meg Komarovszki gróffal együtt akinek Tarnovszka asszony kedvese volt Nanunov szintén Tarnovszka asszony kedvese lett és miatta elhanyagolta hivata­lát Tarnovszka midőn Bécsben időzött, magához hivta őt s táviratot mutatott neki, amelyben Koma­rovszki gróf megsértette Tarnovszkát Ezután együtt utaztak vissza Oroszországba, hol az asszony fel­szólította őt, gyilkolja meg Komarov­szki­t, ki Velencében tartózkodik, hogy boszút álljon rajta a sértésért. Naumov eleinte szabadko­zott, de később Tarnovszka rábeszélésére mégis el­utazott Velencébe és felkereste Komarovszki grófot, kit ágyban fekve talált Revolverével többször r­á 1 ő 11 és azután öngyilkossági kísérletet követett el, de a revolver csütörtököt mondott. Komarovszki, aki megsebesült, fájdalmas hangon kérdezte, hogy, miért tette ezt A lelkiismerettől furdalva k­ö­n­y­­nyekben tört ki és az ablakhoz futott, hogy segítséget hívjon. Azok, kik a szobába siettek és Naumovot sírni látták, Komarovszki rokonának tar­tották és kivezették a szobából. Előadása közben Naumov folyton zokog, mig Tarnovszka egész idő alatt nyugodt maradt TUDOMÁNY és IRODALOM, „Rajcsányi de Eadem és egyéb elbeszélések.“ Szép uj könyvet adott Sebők Zsigmond a ma­gyar irodalomnak, költőjét és nemesét mely a mai sokféle mesterkéltségek közepette friss erdei lehel­jeiként üdít fel s a szivmelegség édes verőfényével cirógat bennünket Csupa szív ez a könyv, gyönyört­ humoru, érző szív, mely sohse bántani, mindig csak szeretni tud s az igaz poézis gyöngéd muzsikájával tölti el lékünket. „La musique avant tont...“ no ez a mély érzésekből fakadó keitős muzsika van meg Sebőkben, ez az, ami tovább reng bennünk, amikor,, a könyvét leteszszük. Nem erőltet ő semmiféle úgy­nevezett „irányt", nem rabja semmiféle „~izmus“­­nak: egyszerűen csak ember, ki e könyvével egy nagy darab emberiséget hozott fel az érzelmek mély, bányájából. Kincs ez az ő darab emberisége, nem talmi, igaz arany, melynek kényes színén csak annál jobban ragyog a humor napsugara. E szelíd humor a legvonzóbb bája a filozóf poétának: ritka és érté­kes adomány a mai cinikus korban, mikor már nincs éle, ami ne sebezne, mikor már csak az Arlegoni lécének a csattogását halljuk. Nos, a Sebők könyvében nincs guny-csattogás, nincs szatíra kerepelés, — az ő hangja halk, mint a jóság, s színei mélák, mint a merengő emlékezésé. Szép csöndes naplementék hangulata borong e könyvön át. Semmi álszó vagy álpátosz, — Sebők" irtózik minden rikító, csattanó fordulattól; kiemelem ezt: mindig mesteri diszkréció vezeti a tollát. Olyan mint maga a természet, mely „non facit saltum“, s nem dolgozik a novellatémák tetszetős kihegyezé­sére. Az elmúlás gondolata, mely sokféle formában­­foglalkoztatja, e diszkréció mellett csak annál job­ban hat nála. Van-e meghatóbb az elmúló nemes Bajcsányinál, ki cigánypurdé-unokájának már csak Dunában úszó káposzta-torzsát tud adni prezentbe?. Hát a „Kalap“ kis sánta parasztfiuja, Vince, ki ré­szeges apját igyekszik rendben tartani, — vagy a „Kászonházi tanító“ szemem alföldi, tanyai peda­gógusain? Az élet alázatosainak megkapó poémái ezek, oly alakok, akiket bajos elfelejteni. Titkai, re­gényei vannak a legszürkébb exisztenciáknak is, ott­ a „Hajóhíd“ öreg vámszedője, ott a „Két gyerek“, kikkel a szegények Ámor istene kezd játszani egy a hajó orrában ugráló szarkamadár körül. Hát a kis cigány „Fuszujka“, ki modellt ül egy festőnek? —­­semmisnek tetsző aprócska cselekmény, de mögötte drámaian bontakozik ki a cigánynépnek mesterien rajzolt egész érzelem világa. És mennyire, magyar

Next