Pesti Napló, 1910. július (61. évfolyam, 155-181. szám)

1910-07-17 / 169. szám

Budapest, vasárnapi 1910. Julius 17. ___________PESTI NAPLÓ___________ 1'69. szám. l9 TmmMtsmmm i ! ' Rembrandt fejek. (Bródy Sándor arcképtanulmányai. Singer és Wolf­­ner kiadása. Ara­b korona.) Egy csomó arckép sorakozik egymáshoz Bródy Sándor uj könyvében; vázlatok és tanulmányok neves kortársakról, kiket ismert, művészekről és írókról, kiket szeretett,­­ halotti búcsúztatók, melyek nagyszerű életszomjúságban fogantattak és fantasztikus jóslások, melyek csillapíthatatlan kíván­csiságról beszélnek. Csak Bródy Sándor csodálatos írásmódja, mely a dolgokat nem szétválasztva, ha­­­­nem organikus összefonódásukban tünteti fel, tudná elmondani, mennyire egymásba keringő össze­kapaszkodó formában mutatkozik ez a kettő, — az író életszomjúsága és érdeklődő kíváncsisága; de akinek a nyelv nem a valósággal versenyző teremtés eszköze, mint Bródy Sándornak, hanem hozzávetőleges lem­érések feljegyzésére szolgáló al­kalmatosság, aki nem tud, mint ő, egyidejűleg látni a tér minden dimenziójának irányába, ha­nem körül kell járnia a tárgyakat , az nem lehet másként, mint hogy különveszi, ami együvé tar­tozik és egymás után sorozza be az impressziókat, hogy Bródy Sándor szerelmes mohósággal érzi az életet és szenvedélyesen keresi ami megvilágítja az életet. A könyv első cikkében, mely Rembrandt maga­festette arcképéből olvassa ki Rembrandt lelkének és pályájának külső és belső evolúcióját, azt írja, hogy: „Rembrandt látása munka közben hideg volt. Másképen nem is lehet. . . . Nézni, amit csinálunk, nem lehet máskép, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel.“ Lehet, hogy igaza van. Végre is Bródy Sándor elég mű­vész, hogy — ha tetszik neki őszintének lenni — authentikusan nyilatkozzon a műalkotás mesterség­beli titkairól, de mindenkorra aligha van igaza. Maga ez a könyv legalább úgy látszik, mintha merő cáfolata lenne a theoriának. Nemcsak a meg­látás volt forró, de láz érzik a kifejezésen is. Szilaj torlódás, heves közbekiáltások, egymáshoz csapott tömbök, elszabadult energiák. Hire sincs itt a hideg vizsgálódásnak, hanem ellenkezőleg : valami mámorosság lüktet mindenben. Convulsio­­kat mondanánk, melyek az ízót az élet minden érintésére elfogják, ha nem volna ez a szó olyan rosszhangzású. Elégedjünk meg a színtelenebb és illedelmesebb kifejezéssel és mondjunk elragadta­tást, amiben benne van a személyes résztvétel, — az író énjének kiáradása — és a magáról való megfeledkezés,,— ugyanennek az énnek a tárgy­­gyal szemben való alárendelése. És ez a különös párosodás ritka teljességgel talál Bródy Sándor írásaira. A leglyraibb hang, melylyel mintha folyton tárgya és az olvasó közé helyezkednék és a legobjektívebb festés, mely csupa eleven alakot varázsol elénk. Egyre Bródy Sándor szavát halljuk és min­dig azt látjuk, amit, vagy akit meg akar mutatni. Lehetetlen személyesebbnek lenni és mégis, senki se alkot plasztikusabban. A tökéletes képzelem ennek a gyökere, a megremegő és az élettel ke­­telhetetlenül rokonszenvező nagyszerű fantázia, melyet a legkisebb behatás is nekilendít, hogy magában élje végig mindennek az életét és amely elragadja, hogy mindenbe át is helyezze magát. Mint ahogy a Cuvieri zoológusnak elég egyetlen csontdarab, hogy megszerkessze az őskori állat egész csontvázát, Bródy Sándornak is elég egyet­len mozdulat, egyetlen nézés, hogy megpillantsa az egész embert és felépítse teljes belső szerke­zetét. Nem tanulmányozással, apró lépéseket ha­ladó megfigyeléssel, hanem, megmámorosodva az élet feltáruló víziójától, nekilelkesült átolvadással, ösztönös ugrásokkal és szinte divináló módon. Ezért van, hogy írásai bővelkednek az ellen­őrizetlen részletekben, de kitalálásai az eleven meglátásból és az összefüggések érzéséből fakad­nak. Az egyik Rembrandt-arcképről szólván, a következőket írja: „Pompásan érezhette magát a modell és az, aki festette, valósággal élvezhetett munka közben, mintha látnám, mint csücsöríti szá­ját az ecset vonásainak irányában, mert . . . mi­kor a pingálás könnyen megy, a művésznek testi gyönyörűsége van minden izében és mozog az ajka, valamint a gyereké.“ Vagy amikor Vaszary Kolosról beszél, azzal illusztrálja a rangja nagy­ságát, hogy a prímásnak „pizetum szedési joga van, rész jár neki aranyból, ezüstből, ami pénzt az állam veret“. És hány ilyenféle állítás akad még a kötetben! Azonban legfeljebb csak a betű­­szerinti valóság ellen vét velők, de nem egy­szersmind a festés igazsága, az ábrázolás belső logikája ellen is. Többet mond, mint ameddig a pontosság terjed, de nem másít. Költ, de a kép elevensége, a meghatározó jellemvonások kieme­lése, a stylushoz való hűség irányába. Önkényes és szeszélyes , de nem a maga hangulata kedvéért, hanem az alkalom miatt, jobban mondva : hangu­latával, szeszélyével, egész lényével, saját magá­nak minden pazarlásával tárgyába kapaszkodik, ennek a hatása alatt áll, ebben él és ennek a megformálását szolgálja. És végül: ha nem is mindig és valóban olyanok e rajzok, mint amilyenek a modellek,­­ mit tesz ez ? Ki ismerheti meg, hogy valóban milyenek a dolgok, még akkor is, ha emberek! Meg aztán ki fogja úgy nézni Velasquez vagy Van Dyck arcképe, hogy csakugyan és fényképszerűen hívek-e? Az emberlátást és a kifejező erőt, az élettel versenyző életábrázolást csodáljuk bennök, azokat az erénye­ket, melyek Bródy Sándor arcképeit ékesítik. Amennyiben és amikor még hívek is, csak annál jobb; de ha nem minden részben azok, — akkor is élettel, meleg emberi valósággal teljes ábrá­zolások. Hasonlók-e a mintákhoz, vagy nem ? — mindegy. Magasabb rendbe tartoznak. Olyanok, hogy vetekednek velök. I. E. : Petőfi halálának évfordulója.) E hónap utolsó napján lesz Petőfi Sándor halálának hatvankette­dik évfordulója. Ezen a napon, mint minden évben, a Petőfi-Társaság és a magyar ifjuság megkoszorúzza a nagy költő emlékszobrát. Az erdélyi, fehéregyházi csatatéren rendezendő emlékünnepen a Petőfi­ Tár­saság kü­ldöttségileg képviselteti Az évfordulót megü­nneplik a Bajza­ utcai Petőfi-házban is, amelynek múzeuma és ereklyetára e napon re°-dtltól délutánig ingyen fog nyitva állani a kegyeletes nagyközönség számára. * (A Néprajzi Múzeum.) A Magyar Nemzeti Mú­zeum városligeti Néprajzi Osztályának vezetősége értesíti a közönséget, hogy a gyűjtemény két új te­remmel szaporodott, melyekben az osztály legutóbbi szerzeményei holnaptól, vasárnaptól kezdve megte­kinthetők. A két terem közül az egyikben a nemzet­közi és a magyar rokonsági tárgyak vannak, a má­sik nagy teremben pedig az újabb magyar gyűjtése­ket helyezték el. A Néprajzi Múzeum a nyári hóna­pokban kedden, pénteken és vasárnap délután három­tól hatig, valamint vasárnap délelőtt kilenctől tizen­kettőig. Szakemberek számára egyéb köznapokon is nyitva van a hivatalos idő alatt. * (Revue de Hongrie.) A dr.­­s­u­s­z­á­r Vilmos szerkesztésében megjelenő „Revue de Hongrie“ jú­liusi száma a következő tartalommal jelent meg: A pénz, novella, írta Malonyai Dezső. Közigazga­tási reformok, irta Návay Lajos. A művészet, a művészet értéke, művészeti nevelés (5), irta Alexander Bernát. A repülőverseny után, irt­t P­i­v­a­y Béla. A boldog halál, vers, irta Kom­játhy Jenő, fordította Charles de Rigault de Casanova. Gül-Baba sírjánál, irta H. Morand. Taifun (3), irta Lengyel Menyhért, fordította Adorján Andor. Politikai jelentés. Szépirodalmi szemle. Különfélék. Közgazdasági szemle. Magyar folyóiratok szemléje. A budapesti francia irodalmi társulat 37. jelentése. Évi közgyűlés. * („Uj Idők“.) Horkayné, a szellemes csevegő asszony ezen a héten ismét leadja megjegyzéseit az „Új Idők“-ben. Finom és csípős kritikájában sorra kerülnek a múlt hét eseményei. Novellát az új számba Heltai Jenő, Pintér László írtak, cikket Farkas Pál, Junius, verset Farkas Imre és az „Egy önkéntes naplója“ című rovat kedves humorával is találko­zunk. Lövik Károly és Balázsházy Péter regénye, apróbb cikkek, Mühlbeck ötletes fejlécei, aktuális és művészi képek tarkítják még az amúgy is gazdag szám tartalmát. Előfizetési ára negyedévre 4 korona. Kiadóhivatal, Budapest, VI., Andrássy­ ut 10. szám. VASÁRNAPI STRÓFÁK Hat uj egyetem. Egyedem-begyedem, Hat uj egyetem! Reánk is felvirrad A dicsőséges nap, Amikor a tyuk is Doktorátust kap Földmiveléstanból. ... És a kakas is Koránkelés-tanból. S tomporán kelés­tanból Doktor lesz a beteg ember. Annyi doktor, mint a tenger. Egyedem, —■ kegyedem. Hat­ai egyetem! A magyarok ostromolják Majd az eget; S a vurstliban mutatnak Egy szörnyeteget Akinek a lába nem öt, Nem is két anyától lőtt, A szakálla nem nőtt térdig, Nem ugat­­, hogyha kérdik. Nem nyers hús az étke; Nincs is egyéb vétke, Minthogy az ördögnek komája. Mert nincs! Ó jaj! mert nincs Diplomáj»­ Holtverseny. 1 Sport­történet! egész furcsa eset: Egy kis fiú a Dunába esett Sok úszóbajnok állt a parton/ Az egyik szól a többinek: „Fogadjunk, egy se menti meg!“ A többi szól: „én tartom!" És álltak, álltak, álltak Nyugodtan s vagy pipáltak­, Vagy álltak szájat tátogatva, És álltak lábat váltogatva; Éppúgy, miként e versem. — Ez valóságos lassúsági verseny! S mire a sportnak vége volt, A gyermek holt. ■ És most megmondom nyersen: Nem szép az ilyen verseny. AVIATIKA. (—) Magyar repülőgép. Nagykanizsáról jelentik: Faludy Károly színésznek saját találmá­nya monoplánja, mely Anzani-motorral van felsze­relve, most készült el teljesen. A gépet Faludy és Révész színészek alkották. A monoplánnak az itteni katonai gyakorlótéren volt az első guruló­próbája, mely fényesen sikerült. A gép Faludyval 80 kilomé­teres sebességgel rohant, azután néhány percre a levegőbe emelkedett, majd si­mán leszállott. Faludy folytatja a próbákat és néhány nap múlva a repülést is megkísérli. (—) Repülőverseny Alakón, Makóról jelentik: F­r­é­y André és Rovetta R. francia aviatikusok augusztus elején repülőversenyt óhajtanak rendezni Makón és ennek megengedése végett kérvényt nyúj­tottak be Makó város tanácsához. A városi tanács ma foglalkozott ez ügygyel és az aviatikusoknak a verseny megtartására megadta az engedelmet. Egyben a szálláshoz szükséges teret ingyen engedte át az aviatikusoknak. ___ (—) Repülőgépen az Alpeseken át. Megemlékez­tünk már az Alpesek átrepülésének merész­­tervéről.­­ A Milanóban, augusztusban tartandó nemzetközi re­pülőversenyek rendezőbizottsága ugyanis százezer­­ lírás jutalmat tűzött ki annak az aviatikusnak, aki át­repül az Alpokon. B­a­r z­i­n­i Luigi most azt jelenti a milánói „Corriere della Sera“-nak Bethenyből, ez a hír a közönség és az aviatikusok körében egyaránt örömet keltett. Barzini szerint a Simplon felett fog­nak elrepülni, kiindulva a hatszáznyolcvan méter magasságú Brigből. Az út azután a Simplonon, Do­­modussolan és a Lago Maggioren át Milanóba vezet. Az út első része nem lesz nehéz. A hegyek begyepe­­sedett háttal lassan emelkednek. Hanem aztán a „Ponte di Crevola“-völgyben két magas és meredek sziklafal között kell elhaladni. A D­omojlossolan túl' xl

Next