Pesti Napló, 1910. november (61. évfolyam, 259–284. szám)
1910-11-24 / 279. szám
12 Budámat, chimrifik !? ** -jp ¥ 1\ ír) yr 1010 november 24. 279. szám. — Az emberpusztító árvíz. Saigonból jelentik, hogy Kvang-Nam tartományban is rettenetes pusztítást vitt véghez az árvíz. Eddigi jelentések szerint, ott is ezernél több ember vesztette életét. __ A kolera. A belügyminisztériumhoz ma Újvidékről egy koleragyanus halálesetet jelentettek be. — Egerből táviratozzék: A bakteriológiai vizsgálat megállapította, hogy a koleragyanus tünetek közt elhunyt Roma János nem kolerában halt meg. — Rómából táviratozzák: A legutóbbi huszonnégy órában Caserta kerületben három megbetegedés, Calamisetta és Palermo kerületekben egy-egy megbetegedés fordult elő . Vonatösszeütközés: Temesvárról jelentik: A szomszédos Kisodai állomáson tegnap este fél nyolc órakor összeütközött két tehervonat. A Báziásról jövő tehervonat beleszaladt a Temesvárról érkezett tehervonatba, mert az előbbi a jelzőkészülék előtt nem állt meg a megállapított távolságnál. Három kocsi teljesen összezúzódott. A báziási személyvonat nagy késést szenvedett. Az utasokat Temesvárról kiküldött segítővonattal továbbították. Megőrült pincér. Willingsdorfer Lajos, Jenő és Gyula pincérek együtt laktak az Alsóerdősor 30-ik számú ház első emeletén. Willingsdorfer Jenő napok óta azzal fenyegette testvéreit, hogy megöli őket. Fenyegetéseit nem vették komolyan, mert tudták, hogy gyengeelméjű. Ma délután beállított lakásukra Willingsdorfer Jenő. Kezében revolver volt s vérbenforgó szemekkel, magából kikelve ordította !- Itt a leszámolás ideje, megöllek mindnyájatokat! Testvérei megrémültek, kiszaladtak lakásukból, lesiettek a lépcsőn s az utcára menekültek. Jenő bátyjuk üldözőbe vette őket s revolveréből többször utánuk lőtt Amikor kilőtte az összes töltényeket az utca népe lefegyverezte s átadta a nagy csődületre elesiető rendőrnek A főkapitányságon, ahová a rendőr bekisérte a lövöldöző pincért megvizsgálták s megállapították, hogy őrült. Még ma délután tébolydába vitték a szerencsétlen embert . A Balaton áldozata. Balatonboglárról jelentik: Török Lajos Révfülöpön állomásozó halászfelügyelő néhány nappal ezelőtt két munkással egy csónakon a Balatonra ment. Viharos idő lévén, a csónak egyszerre felborult és a benne levők a vízbe estek. A két munkás nagy bajjal partra úszott, a felügyelő azonban ott veszett a hullámok között. Tegnap reggel vetette partra a víz Török Lajos holttestét Boglár mellett. — Egy munkásfiu katasztrófája. Ma reggel a Lajos utca 92-ik számú ház építésénél Somogyi Károly tizennégy éves napszámos fiú karbidlámpával akarta a befagyott vízvezetéki csapot felmelegíteni. A lámpa felrobbant és Somogyi Károly ruhája lángba borult Amire eloltották, a szerencsétlen gyermek egész testén súlyos égési sebeket szenvedett. A mentők az irgalmasok kórházába szállították. — Szerencsétlenül járt matrózok. Révaiból táviratozzák. A viharos tengeren egy hullám az „Alligator“ tenger alatt járó naszád legénysége közül két matrózt elsodort. — Megszökött testvérek. A szabadkai állami gyermekmenhely igazgatósága a napokban Budapestre küldötte Leonhardt Rudolf tizenöt és Leonhardt József tizenkét éves fiukat, akiket az újpesti járásbíróság idézett. A fiuk, amikor a fővárosba érkeztek, azt mondották kísérőjüknek, hogy meglátogatják szüleiket. A felügyelő elbocsátotta őket és azóta nyomuk veszett. Valószínű, hogy rossz társaságba kerültek. A rendőrség nyomozza őket . Szerencsétlenség a pályaudvaron. A rákosi pályaudvaron ma este az 556. számú tehervonat elgázolta Ferrer János vasúti segédfékezőt. A mentők életveszélyes sérülésekkel vitték a Rókus-kórházba. *— Lugköves drámák. Ungár Artur tizenkilencéves lakatoslegény a Kőris-utca 12-ik számú házban levő lakásán és Schrammer Mártonné napszámosnő a Szabolcs-utca 7-ik számú házban levő lakásán lugkőoldatot ittak. Mind a két életuntat kórházban ápolják. — Mfogott rabló. A rendőrség ma letartóztatta Olasz Jenő gyári munkást, aki a napokban Robonczy János utcaseprő ezülstóráját rabolta el a Jász utcában. — Öngyilkos kocsis. A Rezső téri 1. számú ház előtt levő katonai őrbódéban Takács Gáspár kocsis ma délután agyonlőtte magát. Tetténekokát nem tudják, ». -V -» --‘-v —•■■Megszökött kereskedő. Tatáról jelentik, hogy Berger Sándor lisztkereskedő félmillió korona adósság hátrahagyása után eltűnt. A hitelezők — több budapesti és vidéki malom — feljelentették Bergert, akinek köröztetését elrendelték. Berger a napokban 50 vagyon lisztet vett hitelbe és azt potom áron azonnal elvesztegette. A Friedmann-orfeum nagyszabású műsora már egészen meghódította a közönséget s minden este zsúfolásig megtelik a fényes mulatóhely a legelőkelőbb közönséggel. Minden egyes szám valóságos slágerszám s a magyarok közül rendkívül zajos sikere van Árnyai Károly mesés Ferenczy, Baumann és Gyárfás imitációinak. Vasárnap délután újra délutáni előadás lesz 1 és 2 koronás belépő díjak mellett, az egész nagy műsorral. Ágyneműeket, paplanokat és különleges finom pehely-paplanjait ajánlja Stockbauer Gusztáv (Hatzenberger utóda), Budapest, IV., Párisi (Zsibárus) utca 3. — Elegáns női szőrmekabátok és boák, francia és angol modellek Reitmann Manó szücsmesternél, Budapest, Fürdő-utca 7. — Ne forduljon külföldre hangszerért, ne vegyen olcsó cseh gyári hegedűt, mikor nálunk egy kitünően kidolgozott, remek hangú, domború ..Stalner“-forma hegedűt kaphat tokkal, vonóval, 16 darab fölszereléssel együtt mindössze 6 frt.-ért. Saját érdekében kérje nagy képes árjegyzékünket. Ügyeljen a címre. Csakis Wágner. . ..Hangszer-király" (Budapest, V., József-körut 15). Saját műterem. A legutóbbi napokban tudósítás jelent meg Végman Kálmán szegedi posta- és távirdafőtisztnek mozgóvonatokon alkalmazható távbeszélő berendezésre vonatkozó nagyfontosságú találmányáról. Mint értesülünk, e találmány szabadalmaztatása Pataky Vilmos, hites szabadalmi ügyvivő, Budapest, VII., Erzsébet körút 44. közreműködésével történt. Szigetelő vakolat. Az építkezés terén hézagpótló újítás a „Biber‘‘-rendszerr szigetelő vakolat, mely által a régi házak nedves helyiségeinek tökéletes szárazzá tétele is immár elérhető. Ugyancsak nagyfontosságu eme új rendszerű szigetelés a beton és vasbeton szakmára, mert megoldja a beton vízhatlanitását. tarka krónika (A pletyka. — Az első hó. — Tanárok helyzete.) Egy ismert nevű írónk mesélte el a fővárosi viszonyok és fogalomzavarosság jellemzésére. A kávéházban hozzálép egy ismerőse és minden apropó nélkül megkérdezi: — Mondja kérem, ki X. kabaréművésznő férje? Idegesen válaszolt az író: — Honnan tudjam én! Mi közöm hozzá? Mert épp engem kérdez? — Bocsásson meg, de azért kérdeztem önt, mert ön ismeri Budapest összes pletykáit. — Na hallja! — mondta türelmetlenül az író. — Ön szerint az is pletyka, hogy kicsoda valakinek a férje, vagy felesége? * Egy fiatal banktisztviselője van egyik nagyobb intézetünknek. Nagy lump hírében áll. Elseje táján, míg a fizetéséből tart, nagy zülléseket rendez, a hónap közepe táján azonban a lehető legszerényebb életmódot folytatja, mert muszáj. Tegnapelőtt egyik kollégája kinéz az ablakon. Az utcán csinos pelyhekben hullt a korai hó. “ Nézd csak, barátom, — szólt hátra — itt van az első hó! A lump bánatosan felel: •— Nem érdekel az első hó. Bár itt volna inkább a Hó — első. * Egyik" felvidéki városkában épp most került tető alá egy új állami főreáliskola. A tanári karnak a vállalkozó egyik kiküldöttével arról kellett tanácskoznia: hol, hány és minő villanylámpára volna szükség. A tanácskozás véget ért, de a kar egyik tagja pár pillanatnyi türelmet kérve a következő Indítványt tette: — Indítványozom még, hogy kérjük fel a vállalkozó urakat: szíveskedjenek a tiszta hasznukból, vagy akár a mi költségünkön még egy villanylámpát felállítani és pedig a kultuszminisztériumban a tanárság rettenetes helyzetének megvilágítására. sziraesz,jan részét. Zumbusch Gáspár: A bécsi művészvilágnak — a bécsi művészvilág egy részének — ünnepe van. November 23-án lett nyolcvan esztendős a művészeti akadémia messze földön híres szobrász-tanára, Zumbusch Gáspár, aki negyvenéves bécsi működése alatt egymásután készítette a monumentális emlékeket a császárváros közterei számára s mint tanítómester, egész sereg művésznek, köztük sok magyarnak életpályáját irányította. Tekintélye a hivatalos körök előtt megdönthetetlen Az új nemzedék, a modern művészek előretörő csapata természetesen nem néz már reá olyan föltétlen tisztelettel. Valóban, nagyon sokfelől megtámadható az ő hideg, klasszikus mintákon fölépült plasztikája, amely talán csak az ellentétek vonzódása alapján tudott annyi elismerést aratni Bécsben, amely önmagából inkább vidám, a mozgalmashoz vonzódó barok művészeket termelt. Zumbusch idegenből került nagy hírneve révén Bécsbe. Herzebrockban, Vesztfáliában született 1830 november 23-án. Halbig tanítványa volt Münchenben, s fiatal korában bejárta Olaszországot. Münchenben II. Miksa emlékével aratta legnagyobb diadalát. Ezt a művét, amelyen évekig dolgozott, 1875-ben leplezték le Bécsbe 1873-ban hívták meg akadémiai tanárnak. Azóta elkészítette ott Beethoven szobrát, Mária Terézia emlékét, Radetzky, Billroth, Albrecht főherceg szobrát s egy sereg nagy német város tereit népesítette be ércalakokkal. Amikor Bécsbe került, még virágzott az igazi bécsi zamata, a bárok szó művészet, amelylyel szemben Zumbusch a klasszikust képviselte, helyesebben azt, amit ma akadémikusnak mondanak. Naturalista volt, de a maga módja szerint. Az embert mindig, kivétel nélkül, a klasszikus szépség-kánonon keresztül látta, szabályosan, dagadó izmokkal, szép testtartás szerint beállítva s e külsőségek mögött kellett alakjain fölfedezni a mozdulat természetességét, a jó megfigyelést, az alapos tudást. Legelső bécsi emlékműve s talán legjellemzőbb alkotása a Beethoven-szobor. A könnyed Tilgner után a stílus, amelyet ez a mű kifejezett, inkább a Thorwaldsen iskolára emlékeztetett. A főalak egészen nyugodt, zárt sziluetet adó, de a mellékalakok tőle elválasztottak s természetesen nemcsak mitológiai jelentőségükkel, de plasztikai lényegükkel is klasszikus előképekre vezethetők vissza. Harminc év óta áll már ez az emlék s bizony részben történelmi jelentőségűvé vált A fiatalság egy része, szertelen túlzással, nem is tartja plasztikának. Az elfásulatlanabbak megcsodálják a részleteket: a testformák és a ruharedők végtelenül gondos mintázását, a karakterizáló és kifejező erőt. A Mária Terézia szobron természtesen megismétlődnek az óriási főalakot kísérő klasszikus mellékfigurák. Tizenöt évig dolgozott Zumbusch ezen a művön, amelynek főérdeméül azt tudják be, hogy nehéz körülmények között nem csupán nagy méreteket, de monumentáltást is tudott belé vinni. Németországból, Münchenből hozta Zumbusch Bécsbe, a vidámság városába az ő fenséges pózok szerint illeszkedő emberalakjait, amelyek nagymértékben imponáltak a kedélyes osztrákoknak. Mint a hozzá hasonló fölfogású művészek általában, Zumbusch is akkor tudott igazán naturalisztikus lenni, kánonoktól megszabadulni, amikor nem embereket, hanem — például — lovakat mintázott. Az állatokkal szemben nem kötötte oly szigorúan kialakult hagyomány. Saját bevallása szerint, amikor a Mária Terézia-szobor, majd később a Radetzky-emlék számára az udvari istálló lovait mintázta, úgy vette észre, hogy ezek a pompás állatok szebb teremtmények, mint az emberek. Itt alkalma volt Zumbuschnak naturalistának lenni, anélkül, hogy elveiből, szabályaiból föl kellett volna áldozni valamit. Sikerült is neki megszabadulni a sablonoktól s merte a lovat teljes nyugalomban, földet érő négy lábbal ábrázolni, annak ellenére, hogy az olasz földön található emlékek más testtartást írnak elő. Némely szobrán, igy