Pesti Napló, 1911. augusztus (62. évfolyam, 180–206. szám)

1911-08-31 / 206. szám

Budapest, csütörtök 9FCT­ Mftpr­ 1 1911 augusztus ST. 206. szám. 17 A szakácsnők főzőtanfolyama szeptember 1-én kezdődik és hat hétig tart. A beiratási díj 4 korona, a tandíj az egész tanfolyamra 54 korona. Az úri leá­nyok főzőtanfolyama október 15-től április 15-ig tart. A beiratási díj erre a tanfolyamra 10 korona, a tandíj havi 50 korona. Lesz azonkívül ugyancsak úri leányok részére felsőruhavarró kurzus is szep­tember 15-től július 15-ig. A beiratási díj 4 korona, a tandíj havi 20 korona. Beiratkozni lehet a sza­kácsnő-tanfolyamra augusztus 31-én és szeptember 1-én délelőtt 9—12 óráig, a másik két tanfolyamra szeptember 2-ától naponként az iskola helyiségében (VII., Damjanich-utca 52. sz., földszint, II. udvar). ♦ A Hungária-fürdő füstje. A VII., Nyár-utcá­ban lévő Hungária-fürdő kürtöjéből kitóduló füst sok panaszra adott okot. A füst alacsonyabb lég­nyomás mellett az egész kerületet fojtogatja. A ma­­gánépítési bizottság, amely a nyári szünetben a középítési bizottságot is helyettesíti, legutóbb tar­tott ülésében indítványt fogadott el, amelyben arra kérik a tanácsot, hogy a mérnöki hivatallal figyel­tesse meg ezt a mizériát és a megfigyelés alapján kötelezze a Hungária-fürdő tulajdonosait, hogy vagy a kokszszal való fűtésre térjenek át, vagy pedig Megfelelő füstemésztő-készüléket alkalmazzanak. KOHOLMÁNYOK. Kevés champagnert. Dr. Kovách Aladár a mentőknek jeles és méltán népszerű főorvosa egy röpiratocskát irt a koleráról és az ellene való védekezésről. A füzetecskét nyilván a közönség legszélesebb rétegeinek szánták, amit az is bizonyít, hogy a mentők nemes áldozatkészségéből már másodnapja ingyen osztogatják ezt a füzetet. Ez a füzet tehát az utcáé és a hivatása — ha logiku­san gondolkodunk róla — nyilván az, hogy a ko­lera veszedelmének leginkább kitett, tehát a legsze­gényebb néposztályt óvja ettől a rettenetes járvány­tól. Lássuk tehát, hogy mit ajánl ez a füzet a kolera ellen való védekezésre. Mit ajánl különösen az ételre­­és az italra vonatkozóan, ami legelső­sorban fontos, mert hiszen a kolerás megbetegedést leginkább a helytelen táplálkozás okozza. Ezért is különös figyel­met érdemel az írásnak. ,,Mit együnk és mit igyunk tehát“ című fejezete. Ez a fejezet pediglen a követ­kezőket mondja: Együnk jól emészthető friss eledeleket, jól megsütve vagy megfőve! Együnk: forró hús-, dara- vagy rizslevest. Ki­sült vagy főtt marhahúst. Borjú- vagy csir­kepecsenyét. Becsináltat. Kevés kód­ot vagy emelettet. Főtt gyümöl­csöt. Lágy tojást, kávét, teát. Pirított kenyeret, vagy zsemlyét. Igyunk: felforralt és újból lehűtött vizet. (Cit­romos vagy sósavas vizet.) Könnyű fehér vagy vörös bort. Kevés pilseni sört. Ke­vés champagne­r-t. Friss savanyu ásványvizet. Aranyszavak ezek és ha mindenki megfogadja ezeket a jól intentionált tanácsokat, akkor valóban könnyű szívvel engedelmeskedhetünk a röpirat utolsó mondatának, amely ezt mondja: — Ne féljünk a kolerától! Hát ki fél tőle ezután? Most, amikor már tud­juk az ellenszerét: egy kis csirkepecsenye, kompót, burgundi bor s Pommery-pezsgő (két m­me! és g­­nal.) Hogy ezt hamarább ki nem találták. Meg va­gyunk róla győződve, hogyha ezt a népmentő irat­kát hamarabb publikálják, akkor Újpesten a gyári munkások nem estek volna kolerába. Hiszen, ha ők előre tudják, hogy nem zöld paprikát és dinyét kell enni, de kappant és főként, ha arról felvilágosították volna őket, hogy ne sok, hanem csak kevés cham­­pagnert igyanak, azt viszont a legfelső márkából. De hát mint minden jó tanács, úgy ez is későn érkezett. Kissé későn. De azért még így is el lehet fogadni, sőt meg kell fogadni Azonban ne legyünk túlságosan elfo­gultak ! Vannak a röpiratnak hibái is. Igaz, hogy apró fogyatékosságok, de azért mégis csak fogyatékossá­gok. Ilyen az is, hogy túlságosan egyoldalú. Csak egy osztály számára íródott, a munkásság és a szegény nép számára. Mi valóban barátai vagyunk ezeknek a néposztályoknak, de a mi igazságszeretetünk és a mi emberi érzésünk azért olyan, hogy az minden osztály és társadalmi kaszt fölé emelkedik. A kolera általános emberi baj és így nem feledkezhetünk meg a vagyonosokról és a kiváltságosokról sem. Elvégre talán még sem az a legnagyobb bűn, ha valaki gróf­nak vagy milliomosnak születik! És mit csináljanak ezek a szegény emberek s ezzel a röpirattal? A gró­fok és a milliomosok? A Külső Váci-úton még csak jó hasznát vehetik ezeknek a tanácsoknak, de a Nemzeti, az Országos és a Lipótvárosi Kaszinó és az Unió­ Klub előtt ugyan csak hiába osztogatják. Hiszen még csak említés sincs benne az emberek rendes napi táplálékáról, a zöld paprikáról, a főtt krumpliról és a szalonnáról. Ez mégis csak hiba. Hiszen szép, szép dolog a szegény embert szeretni, de az elfogultságnak is megvannak az ő határai. I. TÖRVÉNYSZÉK. (§) Bírák és ügyészek kongresszusa. Az Orszá­gos Bírói és Ügyészi Egyesület október 8-án Po­zsonyban országos kongresszust rendez, melynek egyik kiemelkedő pontja lesz a Grecsek Károly elnöki megnyitója A megnyitó a jogi reformokon, az új perendtartás követelte szervezeti módosításo­kon kívül behatóan fog foglalkozni a bírák és ügyé­szek anyagi helyzetével és az automatikus előlépés kérdésével. A közgyűlésre már sokan jelentkeztek és így rendkívül impozáns lesz. A Bírói és Ügyészi Egyesület a közgyűlés előkészítése és a küldendő­­ osztályképviselők megválasztása céljából szeptem­ber 2-án délután hat órakor osztálygyűlést tart. Este nyolc órakor a Qundel-Wampetics-féle vendéglőben társasvacsora lesz. (§) Riadalom a törvényszéken. Fazekas Sán­dor újpesti tisztítóintézet-tulajdonos ma délelőtt meg­jelent a törvényszéken, hogy a rá sajtó útján elkö­vetett becsületsértés vétsége miatt kiszabott fogház­­büntetést megkezdje. Ahelyett azonban, hogy az ügyészségnél jelentkezett volna, fölment a harma­dik emeletre és ott a folyosón izgatottan járt-kelt. Egyre azt hajtogatta, hogy őt ártatlanul ítélték el s az igazságnak minden áron ki kell derülni. Az izga­tottan viselkedő ember föltűnt s többen megkérdez­ték, mi baja van? Erre Fazekas Sándor belenyúlt kabátja zsebébe és elővett egy nagy rozsdás revol­vert s ötször egymásután lőtt a folyosón. A golyók senkiben kárt nem tettek. A lövöldöző fehérnemű­­tisztítót a börtönőrök és a hivatalszolgák tették ár­talmatlanná és kisérték le a fogház gondnoki irodá­jába, ahol a soros ügyész Kisfaludy László fog­házgondnok jelenlétében kihallgatta és jegyzőköny­vet vett föl vele. Kihallgatásakor azt mondta, hogy azért lövöldözött, hogy a nyilvánosság figyelmét magára vonja a fogházba való zajos bevonulásával. Fazekas Sándor ellen a büntető járásbíróság fog el­járni kihágás címén. (§) Visszavont pszichó. A Kúria még májusban elrendelte a vizsgálatot a J­a­r­o­s­s Vilmos munka­párti képviselő mandátuma ellen benyújtott petíció dolgában. A vizsgálattal a pozsonyi királyi táblát bízta meg. A nyári törvénykezési szünet alatt gróf Zichy Miklós a peticionálók nevében arra kérte a Kúriát, hogy szüntesse meg a vizsgálatot, mert a kérvényüktől elállótok. A Kúria ma zárt ülésben teljesítette ezt a kérelmet. (§) Az új perrendtartás — az ügyvédi vizsgán. Élénk vita tárgya volt az ügyvédvizsgáló-bizottság tagjai között az a kérdés, hogy az új polgári per­­rendtartási törvény, melyet a király már szentesí­tett, a törvénytárban kihirdettek, — de életbelép­tetve egyelőre nincs és az eredeti terv szerint is csak 1914. január 1-én lépne életbe, — az ügyvédi vizsgán kérdezhető-e? Dr. Papp József, az ügyvéd­vizsgáló-bizottság alelnöke és a budapesti ügyvédi kamara titkára így nyilatkozott: — Nem akrok prejudikálni az ügyvédvizsgáló­­bizottság állásfoglalásának, amely még nem történt meg, bár igen helyesnek tartanám, ha mielőbb meg­történnék, hogy azután a bizottságok egyöntetűen járjanak el. Ez az állásfoglalás különben már leg­közelebb, az ősz folyamán várható. Én eddig az új perrendtartás kérdezésének ellene voltam, mert egy ilyen hatalmas törvényhozási művet méltányossági okokból a közzétételtől számítva legföljebb fél év múlva lehet csak kérdezni. Ezzel szemben az irány­adó tényezők közül igen sokan azt a nézetet vallják, hogy az ügyvédi vizsgán, mint a törvény szerint is „gyakorlati vizsgán“ csak már tényleg életbelépte­tett és a bíróság által már­ alkalmazott józan van kér­dezhető. Mivel pedig az új polgári perrendtartás még életbeléptétre nincs, a bíróság azt nem alkal­mazhatja,­­ tehát egyelőre a vizsga anyagát nem teheti és így az ügyvédi vizsgákon, a most követ­kező ciklusban is, az érvényben levő polgári perjog kérdezendő. Ezt bizonyítja különben az ügyvédvizs­­gáló-bizottság eddigi gyakorlata is, mert az újonnan alkotott törvényeket, például, az új büntető­ novellát, a végrehajtási novellát, a hatásköri bíróságról szóló törvényt, a csekk-törvényt, stb. csakis a tényleges életbeléptetés után kezdték kérdezni. (§) A hamis aláírások. Nagyvagyonú embernek ismerték K­r­á­­ Gyula pozsonyi szénkereskedőt és a trencsénteplici vendéglő bérlőjét, akinek négy év­vel ezelőtt, amikor váltót nyújtott be az illavai ta­karékpénztárhoz, szó nélkül megszavazták és kifi­zették a négyezerötszáz koronát. Kezesként M­a­r­k­ó István és Grünberger Ignácné, odavaló előkelő kereskedők szerepeltek. A takarékpénztár tisztviselői előtt később gyanúsnak tűnt föl a kezesek aláírása. A takarékpénztár ügyésze ekkor Pozsonyba utazott Králhoz, aki bevallotta, hogy az aláírások hamisak, azokat ő maga írta alá utólagos beleegyezése re­ményében. Král az ügyészszel történt megállapodása értelmében nyomban Illavára utazott és beváltotta a takarékpénztárnál a két váltót. A trencséni ügyész­séget néhány héttel később névtelen levélben érte­sítették a hamisításról, de maguk a kezesek is kaptak névtelen leveleket. Markó és Grünbergné feljelentést tettek Král ellen. A vizsgálat során kiderült, hogy a névtelen leveleket Králnak egyik haragosa írta. A trencséni törvényszék előtt a vádlott azzal véde­kezett, hogy jóhiszeműleg járt el, bízott abban, hogy Markó és Grünbergné beleegyeznek nevük aláírá­sába és kára nem volt senkinek. A feljelentők maguk sem kérték a vádlott megbüntetését. A törvényszék csak hathónapi börtönre ítélte Krált. A pozsonyi tábla annak kimondásával, hogy Král jóhiszeműleg járt el, fölmentette a vádlottat, mert vagyona kellő fedezetet nyújtott és mert jogsértő szándék nélkül írta alá a váltókat. A főügyészség semmiségi pana­­szára ma tárgyalta ezt az ügyet a Kúria és hozzá­járult a fölmentő ítélethez, miután a semmiségi pa­naszokat elutasította. (§) Mese az eltűnt háziúrról. U­d­v­a­r­d­i Lajosné magánzónő májusban bejelentette a rendőrségnek, hogy veje, Steiner Nándor háztulajdonos eltűnt. Néhány nap múlva megjelent Udvardiné lakásán Feuer­mann Lipót facér kereskedősegéd, aki valahogyan tudomást szerzett Steiner eltűnéséről. Elmondotta Udvardinénak, hogy ő Novak állam­rendőrségi detektív s közli, hogy Steiner hulláját a promontori halászok kifogták a Dunából. Egyúttal negyven koronát kért a hullaszállitás költségeire. Mikor a pénzt megkapta, eltávozott, de Fóliák Miklósné házmesterné előtt gyanús volt a dolog s az utcán egy rendőrrel igazolásra szólittatta föl. Ekkor derült ki, hogy Steiner Nándor holttestét nem találták meg s az egész mesét Feuermann csak azért eszelte ki, hogy pénzt csaljon ki a magánzónőtől. Ma tárgyalta ezt a bűnügyet a törvényszék. Nyolc hónapi börtönre és száz korona pénzbüntetésre ítélte Feuermannt. (§) A gróf úr ezresei. D­e­h­el János székudvari születésű facér pincér Hódmezővásárhelyen, azzal a mesével, hogy egy grófnak megtalálta az elvesztett pénztárcáját, — amelyben száz darab ezer koronás bankó volt, — kérte Szabó Imre vendéglős fele­ségét és ifjabb Faragó Mihály gazdálkodót, hogy vegyenek tőle száz koronáért ezer koronás bank­jegyeket. Mert hát, hogy ő mint rovott multú ember, fél beváltani a talált ezreseket. Ehelyett inkább haj­landó veszteséggel túladni rajtuk. Szabóné és Fa­ragó gyanúsna­k találta Dehel eljárását, mire Dehel feljött a fővárosba és itt Hahn János vendéglősnek kinálta az ezreseket. Hahn mindjárt látta, hogy szél­hámossal van dolga s a helyiségben tartózkodó Kovács Pál polgári rendőrhöz utasította Dehelt, akinek a rendőrt úgy mutatta be, mint egy fővárosi háziúr fiát. A rendőr meghallgatta Dehel ajánlatát s ezután letartóztatva bevitte a főkapitányságra, ahol három csalás kísérletének büntette miatt indult meg az eljárás. A törvényszék ma vonta felelősségre Dehelt. Csupán egy csalás kísérletének vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért négy hónapi fogházra ítélte, amelyből három és fél hónapot kitöltöttnek vett a vizsgálati fogsággal. A tárgyalás után a vád­lottat visszavitték a gyűjtőfogházba, ahol most egy más ügyből kifolyólag szenvedi el a büntetést. (§) Magyar vádlott Bécsben. Furcsa tárgyalás volt — amint nekünk jelentik — ma a bécs-józsef­­városi kerületi bíróság előtt. Milbeck Gyula volt magyar huszárfőhadnagy ült a vádlottak padján csa­lás miatt. Az elegánsan öltözött, karcsú ex-huszár e hónap 4-ikétől 14-ikéig lakott a Hotel Reginában,­­ anélkül, hogy a számláját ki tudta volna fizetni. Azonkívül a szálló üzletvezetőjétől kölcsönt is kért

Next