Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-05 / 263. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1911 november 3. 13. szám. I­ I A Károlyiak birodalmában. (Falazó ember jegyzetei.) Budapest, november 4. Sziv-alaku az én vármegyém, a nemes Közép-Szolnok és Krasznából forrasztott Szi­lágy, valami maradék az ős Sylvániától s itt én megint sokat vagyok mostanában. A Szi­­lágy-szivnek ama csücskén élek, ahonnan csak egy köhintés a majtényi mező vagy síkság, ahogyan a történelmi retorika invokálja. Nincs sirattatóbb zuga Magyarországnak ennél mert bár Szatmár-Németi sincs messze, de hozzánk Nagykároly van közelebb. Ez­ az állítólagos Karvaly és Kaplony-ősök, a Károlyiak histó­riáján központi s az ország pénzén dédelgetett fő uradalmi tanyája. És a Károlyi-család vé­gezte el századokra ennek a környéknek a mi­voltát, sorsát, melyen még az északkeletről se­reglett zsidók sem változtathatnak. Nagykároly vásárait négy vármegye keresi, látogatja s Nagykároly az ő nagyrészében Károlyiak­ tele­­pitette, magyarosodott svábjaival, vergődő zsi­dóival ma sem különb egy mandzsuriai kis vá­rosnál. Ha ezeken az óriási s több vármegyébe hatoló birtokokon, a Károlyiakéin, tudnak gaz­dálkodni, ma ez a pompás földü vidék népes, gazdag és művelt. De még a gőzekét is úgy ismerte meg a Károlyi-birtokok egy része, hogy bérletbe került, talán zsidó kezébe. A kisebb, sőt egészen kicsi birtokos mindig a birodalmas Károlyi-földekre nézett s mert ott úgy gazdál­kodtak, mint Texasban negyven év előtt, ez a vidék, ez az áldott vidék elvesztette régi, hasz­nos népét s csak hiányosan pótolta silány más­fajtával, leginkább oláhval. S Nagykároly is, hiába Szatmár vármegye székhelye a Károlyiak hatalmából, a szabad Szatmár-Németi ma: igazi város, Nagyvárad­­szerű. Város lett egyszerűen azért, mert nem nyomta a grófi áldás s mert lakosai nemcsak azt figyelték, hogy mit mivelnek a grófi ispánok mezei munkák idején. És mert talán a Szatmár- Németiben települt német elem különb volt s jobb csatornácskákon ömlette vérét a magyar erekbe, mint a Károlyiak renyhe svábjai Nagy­károlyban s a szomszédos falukban. Hiszen van még mágnás-birtok más is a környéken, de valahány úgy gazdálkodik, mint a Károlyiék birtokain látták. Ne felejtsem el azonban, hogy a most már kissé oszló Károlyi­­birtokokon a biztos mezőgazdasági szeszgyá­rakon kívül van egy úgynevezett kender­gyár is. Ez a kendergyár — nagyon kicsi — a Ká­rolyiak legnagyobb cselekvése azóta, hogy Ká­rolyi-kártevő Sándor működött, ha nem is a gyári szakmában. (Itt megint valamit le kell írni: Rákóczi volt Magyarország első igazi iparpártolója,, sőt iparcsinálója s még ma is van egy-két régi ház, ma már a Károlyi-grófok béres­ lakása, hol valamikor Rákóczi-hozatta külföldi mívesek keze alatt magyar iparosokat tanítottak ki.) Mennyi innivalóm, igazságom lesz még ne­kem erről, de sietek ezúttal az apámhoz szólni, akinek birtokocskája száz kis magyar holdnyi. Hát én láttam egy ugyanilyen, de ötvenszer hit­ványabb humusú birtokot a bajor Prien mellett, egy-két órányira Münchentől. Parasztbirtok, hepe-hupás, minden tíz lépésnél változó talajú, de a kis birtok közepén van a tanyaház, mely különb, mintha Erdélyben ma is volna fejedelem s a fejedelmi kastélynál. Tizenegy szobája van a bajor paraszti háznak s a két szegődött munkásnak (mert itt nincs cseléd) kettő jut ebből. Nyaranként még­­ kiadnak idegen, nyaraló balekeknek négy-öt szobát, mert hát nem a lakás a fontos. De az is­­­­tálló, amely márványoszlopos, villamos világi­­­­tású, húsz svájci marha van benne s nyolc pom-­­­pás ló. A padlás két emelet magasságú s ott­­ pihennek télen a motoros ekék, gyűjtő, arató s­ másféle gépek s tiz villamos lámpát lehet itt is fölgyújtani. Parasztság, primitívség, kedves kor­látoltság, de minden haladás, újság és haszon. Ez az én bajor parasztom, akinek az ötéves gyereke is dolgozik, ötször annyit erőszakol ki ugyanannyi gyönge földjéből, mint az én Káro­lyiak szomszédságában kínlódó, elmaradt apám. De nincs is hetyke nagybirtok itt körül, nincs olyan nagy úr, aki azt gondolhassa: igy is ki­rályilag élek s miért vadítsam el s tanítsam ki a lentebbvalókat? Csak a Lajthától kezdődik ez a szörnyű, tatárkodó gondolkozás, amely csak érmen eny­hülni kezd mostanában s félni a politika eljö­vendő kényszerűségeitől. Ez a Magyarország ma még a Károlyiak s a Károlyiék birodalma, mely elveszt minden jó és okos embert. Bocsánat, most jut eszembe, nem akartam és nem akarok politizálni, de ta­lán tudnának gazdálkodni Magyarországon jobb­­­ban, ezerszeresebben mások, mint a mai grófi­­ ispánok? És a Károlyi grófok talán emlékezhet­nének arra, hogy kétszáz évvel ezelőtt, ami­kor ők még szántani se tudtak jól (nem is igen nagyon volt miből) az ő zsákmányolt Rákó­­cziuk és Magyarországuk már majdnem rátért a XIV. Lajos példájára és működésére. Ady Endre: A kínai forradalom. — Az új alkotmány. — Peking, november 4. (Reuter.) A trón elfogadta az alkotmány alapelvei dolgában előterjesztett feltételeket. Az alkotmánytervezet legfontosabb rendelkezései a következők: A Taching dinasztia örökké ural­kodik. A császár személye sérthetetlen, hatal­mát az alkotmány korlátozza. Az alkot­mány módosítása a parlament dolga. A felsőház tag­­­­iait a nép választja és a felsőház tagjainak sorából jelöli ki a parlament a miniszterelnököt, akit a csá­szár kinevez. A miniszterelnök javasolja a kabinet tagjainak megválasztását a császárnak, aki a mi­nisztereket kinevezi. Császári hercegek a kabinet­ben nem foglalhatnak helyet és vidéki legfelsőbb kormányzati hivatalnokoknak nem nevezhetők ki. Ha a miniszterelnököt a parlament a kormányzás­ban akadályozza, a miniszterelnök föloszlatja a há­zat, vagy le kell mondania. Egy kormány azon­ban a parlamentet egynél többször nem oszlathatja föl. A császár veszi át a rendel­kezést a hadseregen és a flottán. Ha azonban ezek a hatalmi eszközöket belső ügyekben hasz­nálja, külön megállapított feltételeket kell szem előtt tartania, amiről a parlament dönt. A császári ediktumokat, törvényt nem he­lyettesíthetnek. Nemzetközi szerződések a parlament hozzájárulása nélkül nem köthetők. Háború és béke dolgában azonban, ha a parlament nem ülésezik, a császár dönthet. Ha a költségvetést a parlament nem szavazza meg, a kormány a múlt évi költség­­vetés alapján nem intézheti az ügye­ke­t. A parlament állapítja meg a császári ház civi­listáját és ennek minden növelését, vagy csökken­tését. A parlament döntését a császár nevében te­szik közzé. A nemzetgyűlés a parlament megnyitá­sáig működik. Juansikkai táviratilag közölte a trón­nal, hogy a kabinet elnökségét nem vállalja el. Nem állapítható meg, vájjon ez igazi elhatározása-e vagy pedig a szerénység megnyilvánulása, ama szokásnak megfelelően, hogy ily fontos állásoknál előbb elutasító válasz van helyén. Nankingból érkezett távirat szerint a kormányzó a nankingi csapatoktól és két kis ágyúnaszádtól támogatva, az ott kitört z­a­­­vargást elnyomta. A város nyugodt. Kon­zuli jelentések szerint Csangcsenél csata volt. A külföldiek a szigetre menekültek és elő­készületet tettek a védelemre. London, november 4. A Reuter -ügynökség h­a­n­k­a­u i jelen­tése szerint a császári csapatok ágyúzása kö­vetkeztében keletkezett tűzvészt heves szél szí­totta és a tű­z igen gyorsan terjedt. A tűz fészke­­ körülbelül egy mértföldnyi hosszúságú. A vá­­­­ros ama részei, ahol eddig nem pusztít a tűz,­­ néhány száz felkelő birtokában van. Az észak­­nyugati részen a császári csapatok betörésre készen állanak. Attól tartanak, hogy a Wes- r­e­g­á­n - misszió elpusztult. A misszió épületé­hez tartozik a vak gyermekek iskolája is, amelyben legutóbb százötven sebesültet ápol­tak. Az iskola elöljárója arra kérte a császári csapatok parancsnokát, hogy a bombázást szü­neteltesse addig, míg a személyzet, a sebesül­tek és a tanítványok elvonulnak. A parancsnok erre egy órai szünetet rendelt el. Egy vörös­kereszt egyesületi gőzös kísérletet tett az inté­zet lakóinak megmentésére, azonban a felkelők ágyúlövései lehetetlenné tették a kísérletet. Pétervár, november 4. K­a­r­b i­n b­e­­­jelentik, hogy Japán Man­dzsúria biztosítására és a forradalom átcsapá­­sának meggátlására Koreában tízezer főnyi csa­patot szállított partra. Peking, november 4 Tangshaoi nem fogadta el a neki fel­ajánlott forgalomügyi miniszteri széket. London, november 4. Sanghai kínai negyed és a kiangsani arze­nál egyetlen kardcsapás nélkül a lázadók hatal­mába került; az ezerötszáz főnyi helyőrség a forradalmárokhoz csatlakozott. 4 TÁVIRATOK. A marokkói egyezmény, Berlin, november 4. A Wolff-ügynökség jelenti: A Kon­gó­t illetőleg Németország és Franciaország kö­zött kötött megegyezésben Németország jelen­tékeny és értékes területeket nyer Kamerun gyarmatának egész határa men­tén, azonkívül két földnyelvet, melyek a Kongó vagy az Ubangi folyók partjáig terjednek. Ha ez utóbbi területek magukban véve kevésbbé értékesek is, mégis lehetővé teszik Németor­szágnak a hozzájutást e folyók partjaihoz. Né­metország e partok mentén hat-tizenkét kilo­méternyi földnyelveket kap, amelyek lehetővé teszik Németországnak, hogy minden a hajó­záshoz szükséges beruházást megtegyen. Ezzel szemben Németország a Logono és a Sári közt lévő kis háromszögről azoknak a Csád-tótól délre való találkozásáig lemond Francia­­ország javára. Togo gyarmatról a megegyezésben egyáltalában nincs szó. Egyébként a szerződés kölcsönös­ségen nyugvó rendelkezéseket tartalmaz, ke­reskedelmi szabadságról, a kölcsönös átvonulás jogáról, vasutak továbbvezetésének jogáról, végül pedig a kölcsönös megegyezés föntartá­­­sát ígéri arra az esetre, ha a Kongó-völgyön a berlini szerződésben körvonalazott helyzet valamiképp megváltoznék. Páris, november 4-A Havas-ügynökség jelenti London­ból. Jól értesült forrásból halljuk, hogy a fran­cia kormány tegnap a Marokkóra vonatkozó francia-német megállapodást közölte az alge­­zirászi szignatórius hatalmakkal. Berlin, november 4 A sajtó Lindequist államtitkár és Dan­­c­k­e­­­m­a­n­n lemondását behatóan kommen­tálja. A „Kölnische Zeitung“ azzal a szemrehá­nyással akarja gyanúba keverni a gyarmatügyi hivtalt, hogy ennek tisztviselői ellentétbe he­lyezkedtek a birodalmi kancellárral és ármány­­kodtak ellene. Az a mód azonban, ahogy itt a gyarmatügyi hivatalról, mint alárendelt ható­ságról beszélnek, amelynek egyszerűen csak alá kell magát vetnie, a német alkotmány hiányairól tanúskodik, amely önálló miniszté­riumokat nem ismer, hanem csupán a kancel­lártól függő birodalmi hivatalokat. Berlin, november 4. Diplomáciai körökben azt mondják, a biro­dalmi kancellár a marokkói kérdésben azért járt el önállóan, mert hónapokkal ezelőtt a biro­dalmi gyarmatügyi hivatalnál tudakozódván, van-e pontos tudomásuk a francia Kongó-bir­tokról, azt a feleletet kapta, hogy a gyarmat­ügyi hivatal keveset tud róla. Ekkor határozta el a kancellár, hogy ő maga fogja vezetni a Kongóra vonatkozó tárgyalásokat.

Next