Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)
1911-11-05 / 263. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1911 november 3. 13. szám. I I A Károlyiak birodalmában. (Falazó ember jegyzetei.) Budapest, november 4. Sziv-alaku az én vármegyém, a nemes Közép-Szolnok és Krasznából forrasztott Szilágy, valami maradék az ős Sylvániától s itt én megint sokat vagyok mostanában. A Szilágy-szivnek ama csücskén élek, ahonnan csak egy köhintés a majtényi mező vagy síkság, ahogyan a történelmi retorika invokálja. Nincs sirattatóbb zuga Magyarországnak ennél mert bár Szatmár-Németi sincs messze, de hozzánk Nagykároly van közelebb. Ez az állítólagos Karvaly és Kaplony-ősök, a Károlyiak históriáján központi s az ország pénzén dédelgetett fő uradalmi tanyája. És a Károlyi-család végezte el századokra ennek a környéknek a mivoltát, sorsát, melyen még az északkeletről sereglett zsidók sem változtathatnak. Nagykároly vásárait négy vármegye keresi, látogatja s Nagykároly az ő nagyrészében Károlyiak telepitette, magyarosodott svábjaival, vergődő zsidóival ma sem különb egy mandzsuriai kis városnál. Ha ezeken az óriási s több vármegyébe hatoló birtokokon, a Károlyiakéin, tudnak gazdálkodni, ma ez a pompás földü vidék népes, gazdag és művelt. De még a gőzekét is úgy ismerte meg a Károlyi-birtokok egy része, hogy bérletbe került, talán zsidó kezébe. A kisebb, sőt egészen kicsi birtokos mindig a birodalmas Károlyi-földekre nézett s mert ott úgy gazdálkodtak, mint Texasban negyven év előtt, ez a vidék, ez az áldott vidék elvesztette régi, hasznos népét s csak hiányosan pótolta silány másfajtával, leginkább oláhval. S Nagykároly is, hiába Szatmár vármegye székhelye a Károlyiak hatalmából, a szabad Szatmár-Németi ma: igazi város, Nagyváradszerű. Város lett egyszerűen azért, mert nem nyomta a grófi áldás s mert lakosai nemcsak azt figyelték, hogy mit mivelnek a grófi ispánok mezei munkák idején. És mert talán a Szatmár- Németiben települt német elem különb volt s jobb csatornácskákon ömlette vérét a magyar erekbe, mint a Károlyiak renyhe svábjai Nagykárolyban s a szomszédos falukban. Hiszen van még mágnás-birtok más is a környéken, de valahány úgy gazdálkodik, mint a Károlyiék birtokain látták. Ne felejtsem el azonban, hogy a most már kissé oszló Károlyibirtokokon a biztos mezőgazdasági szeszgyárakon kívül van egy úgynevezett kendergyár is. Ez a kendergyár — nagyon kicsi — a Károlyiak legnagyobb cselekvése azóta, hogy Károlyi-kártevő Sándor működött, ha nem is a gyári szakmában. (Itt megint valamit le kell írni: Rákóczi volt Magyarország első igazi iparpártolója,, sőt iparcsinálója s még ma is van egy-két régi ház, ma már a Károlyi-grófok béres lakása, hol valamikor Rákóczi-hozatta külföldi mívesek keze alatt magyar iparosokat tanítottak ki.) Mennyi innivalóm, igazságom lesz még nekem erről, de sietek ezúttal az apámhoz szólni, akinek birtokocskája száz kis magyar holdnyi. Hát én láttam egy ugyanilyen, de ötvenszer hitványabb humusú birtokot a bajor Prien mellett, egy-két órányira Münchentől. Parasztbirtok, hepe-hupás, minden tíz lépésnél változó talajú, de a kis birtok közepén van a tanyaház, mely különb, mintha Erdélyben ma is volna fejedelem s a fejedelmi kastélynál. Tizenegy szobája van a bajor paraszti háznak s a két szegődött munkásnak (mert itt nincs cseléd) kettő jut ebből. Nyaranként még kiadnak idegen, nyaraló balekeknek négy-öt szobát, mert hát nem a lakás a fontos. De az istálló, amely márványoszlopos, villamos világitású, húsz svájci marha van benne s nyolc pom-pás ló. A padlás két emelet magasságú s ott pihennek télen a motoros ekék, gyűjtő, arató s másféle gépek s tiz villamos lámpát lehet itt is fölgyújtani. Parasztság, primitívség, kedves korlátoltság, de minden haladás, újság és haszon. Ez az én bajor parasztom, akinek az ötéves gyereke is dolgozik, ötször annyit erőszakol ki ugyanannyi gyönge földjéből, mint az én Károlyiak szomszédságában kínlódó, elmaradt apám. De nincs is hetyke nagybirtok itt körül, nincs olyan nagy úr, aki azt gondolhassa: igy is királyilag élek s miért vadítsam el s tanítsam ki a lentebbvalókat? Csak a Lajthától kezdődik ez a szörnyű, tatárkodó gondolkozás, amely csak érmen enyhülni kezd mostanában s félni a politika eljövendő kényszerűségeitől. Ez a Magyarország ma még a Károlyiak s a Károlyiék birodalma, mely elveszt minden jó és okos embert. Bocsánat, most jut eszembe, nem akartam és nem akarok politizálni, de talán tudnának gazdálkodni Magyarországon jobbban, ezerszeresebben mások, mint a mai grófi ispánok? És a Károlyi grófok talán emlékezhetnének arra, hogy kétszáz évvel ezelőtt, amikor ők még szántani se tudtak jól (nem is igen nagyon volt miből) az ő zsákmányolt Rákócziuk és Magyarországuk már majdnem rátért a XIV. Lajos példájára és működésére. Ady Endre: A kínai forradalom. — Az új alkotmány. — Peking, november 4. (Reuter.) A trón elfogadta az alkotmány alapelvei dolgában előterjesztett feltételeket. Az alkotmánytervezet legfontosabb rendelkezései a következők: A Taching dinasztia örökké uralkodik. A császár személye sérthetetlen, hatalmát az alkotmány korlátozza. Az alkotmány módosítása a parlament dolga. A felsőház tagiait a nép választja és a felsőház tagjainak sorából jelöli ki a parlament a miniszterelnököt, akit a császár kinevez. A miniszterelnök javasolja a kabinet tagjainak megválasztását a császárnak, aki a minisztereket kinevezi. Császári hercegek a kabinetben nem foglalhatnak helyet és vidéki legfelsőbb kormányzati hivatalnokoknak nem nevezhetők ki. Ha a miniszterelnököt a parlament a kormányzásban akadályozza, a miniszterelnök föloszlatja a házat, vagy le kell mondania. Egy kormány azonban a parlamentet egynél többször nem oszlathatja föl. A császár veszi át a rendelkezést a hadseregen és a flottán. Ha azonban ezek a hatalmi eszközöket belső ügyekben használja, külön megállapított feltételeket kell szem előtt tartania, amiről a parlament dönt. A császári ediktumokat, törvényt nem helyettesíthetnek. Nemzetközi szerződések a parlament hozzájárulása nélkül nem köthetők. Háború és béke dolgában azonban, ha a parlament nem ülésezik, a császár dönthet. Ha a költségvetést a parlament nem szavazza meg, a kormány a múlt évi költségvetés alapján nem intézheti az ügyeket. A parlament állapítja meg a császári ház civilistáját és ennek minden növelését, vagy csökkentését. A parlament döntését a császár nevében teszik közzé. A nemzetgyűlés a parlament megnyitásáig működik. Juansikkai táviratilag közölte a trónnal, hogy a kabinet elnökségét nem vállalja el. Nem állapítható meg, vájjon ez igazi elhatározása-e vagy pedig a szerénység megnyilvánulása, ama szokásnak megfelelően, hogy ily fontos állásoknál előbb elutasító válasz van helyén. Nankingból érkezett távirat szerint a kormányzó a nankingi csapatoktól és két kis ágyúnaszádtól támogatva, az ott kitört zavargást elnyomta. A város nyugodt. Konzuli jelentések szerint Csangcsenél csata volt. A külföldiek a szigetre menekültek és előkészületet tettek a védelemre. London, november 4. A Reuter -ügynökség hankau i jelentése szerint a császári csapatok ágyúzása következtében keletkezett tűzvészt heves szél szította és a tűz igen gyorsan terjedt. A tűz fészke körülbelül egy mértföldnyi hosszúságú. A város ama részei, ahol eddig nem pusztít a tűz, néhány száz felkelő birtokában van. Az északnyugati részen a császári csapatok betörésre készen állanak. Attól tartanak, hogy a Wes- regán - misszió elpusztult. A misszió épületéhez tartozik a vak gyermekek iskolája is, amelyben legutóbb százötven sebesültet ápoltak. Az iskola elöljárója arra kérte a császári csapatok parancsnokát, hogy a bombázást szüneteltesse addig, míg a személyzet, a sebesültek és a tanítványok elvonulnak. A parancsnok erre egy órai szünetet rendelt el. Egy vöröskereszt egyesületi gőzös kísérletet tett az intézet lakóinak megmentésére, azonban a felkelők ágyúlövései lehetetlenné tették a kísérletet. Pétervár, november 4. Karb in bejelentik, hogy Japán Mandzsúria biztosítására és a forradalom átcsapásának meggátlására Koreában tízezer főnyi csapatot szállított partra. Peking, november 4 Tangshaoi nem fogadta el a neki felajánlott forgalomügyi miniszteri széket. London, november 4. Sanghai kínai negyed és a kiangsani arzenál egyetlen kardcsapás nélkül a lázadók hatalmába került; az ezerötszáz főnyi helyőrség a forradalmárokhoz csatlakozott. 4 TÁVIRATOK. A marokkói egyezmény, Berlin, november 4. A Wolff-ügynökség jelenti: A Kongót illetőleg Németország és Franciaország között kötött megegyezésben Németország jelentékeny és értékes területeket nyer Kamerun gyarmatának egész határa mentén, azonkívül két földnyelvet, melyek a Kongó vagy az Ubangi folyók partjáig terjednek. Ha ez utóbbi területek magukban véve kevésbbé értékesek is, mégis lehetővé teszik Németországnak a hozzájutást e folyók partjaihoz. Németország e partok mentén hat-tizenkét kilométernyi földnyelveket kap, amelyek lehetővé teszik Németországnak, hogy minden a hajózáshoz szükséges beruházást megtegyen. Ezzel szemben Németország a Logono és a Sári közt lévő kis háromszögről azoknak a Csád-tótól délre való találkozásáig lemond Franciaország javára. Togo gyarmatról a megegyezésben egyáltalában nincs szó. Egyébként a szerződés kölcsönösségen nyugvó rendelkezéseket tartalmaz, kereskedelmi szabadságról, a kölcsönös átvonulás jogáról, vasutak továbbvezetésének jogáról, végül pedig a kölcsönös megegyezés föntartását ígéri arra az esetre, ha a Kongó-völgyön a berlini szerződésben körvonalazott helyzet valamiképp megváltoznék. Páris, november 4-A Havas-ügynökség jelenti Londonból. Jól értesült forrásból halljuk, hogy a francia kormány tegnap a Marokkóra vonatkozó francia-német megállapodást közölte az algezirászi szignatórius hatalmakkal. Berlin, november 4 A sajtó Lindequist államtitkár és Danckemann lemondását behatóan kommentálja. A „Kölnische Zeitung“ azzal a szemrehányással akarja gyanúba keverni a gyarmatügyi hivtalt, hogy ennek tisztviselői ellentétbe helyezkedtek a birodalmi kancellárral és ármánykodtak ellene. Az a mód azonban, ahogy itt a gyarmatügyi hivatalról, mint alárendelt hatóságról beszélnek, amelynek egyszerűen csak alá kell magát vetnie, a német alkotmány hiányairól tanúskodik, amely önálló minisztériumokat nem ismer, hanem csupán a kancellártól függő birodalmi hivatalokat. Berlin, november 4. Diplomáciai körökben azt mondják, a birodalmi kancellár a marokkói kérdésben azért járt el önállóan, mert hónapokkal ezelőtt a birodalmi gyarmatügyi hivatalnál tudakozódván, van-e pontos tudomásuk a francia Kongó-birtokról, azt a feleletet kapta, hogy a gyarmatügyi hivatal keveset tud róla. Ekkor határozta el a kancellár, hogy ő maga fogja vezetni a Kongóra vonatkozó tárgyalásokat.