Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-24 / 279. szám

’ Budapest', péntefe ’ • ■ ’■­. A PESTI NAPLÓ Tm november 20. 779. szám. fogadások nagy része halmozás, összesen tizennyolc­­ezer korona adót fizetnek a szegényalapnak és ezért a pénzért viszont a főváros és az állam és az állam rendőrsége olyan pártfogásban részesíti az idegenből ideszakadt bukikat, mintha egészen tőlük függne bol­dogulásuk. Ausztriában most akarják felemelni a totalizátor állami jutalékát és a bokmakarek adóját. Az előbbit helytelennek és igazságtalannak tartjuk, mert újra a kis játékosok bőrére megy a pakli, a bookmakerek megadóztatására azonban nálunk is nagy szükség volna. A totalizátor törvényesen megszabott ,tizenkét százaléka már így is túlságosan magas, különösen, ha összehasonlítjuk a franciákéval, ahol mindössze két százalékot kap az egyesület és négy percenttel rövi­dülnek meg a tétek. A bécsi könyvesek megadózta­tása azonban jogos és igazságos még akkor is, ha be­váltják fenyegetésüket, hogy újabb megadóztatásuk esetére beszüntetik működésüket. Végeredményében ez sem lenne éppen nagy csapás, sőt még hasznára válna azoknak, akiknél ma betegséggé fajult a játék­­szenvedély, sőt hasznára lenne a versenyek realitá­sának, mert a legtöbb turscsalást a bookmaker-odd­­szok kedvéért készítik elő. Sehol sincs, a mi versenytereinktől eltekintve, megengedve a kétféle fogadási rendszer. Ott, ahol totalizátor van, ott nem kapnak licenciát a könyvre­­fogadók sem a versenytéren, sem azonkívül, viszont Angliában például kizárólag a bookmakerek bonyolít­ják le a fogadásokat, de természetesen több üzleti érzékkel és kulánsabban, mint nálunk. A mi lóver­senyző urainknak azonban túlságosan demokratikus intézménynek tű­nt a totalizátor és azért állították ki a versenytérre a bukikat. Ma azonban már nem vetik meg arisztokratáink a nép garasait sem s hogy az el­juthasson hozzájuk, megengedték kegyesen a book­­makereknek, hogy városi irodákat állíthassanak fel a nép kifosztására. Íme így hódít a demokratikus eszme még a leg­felsőbb körökben is. Nem vetik meg immár a nyomo­rult nép filléreit sem, de csak a mindnyájunkat bol­dogító szent lótenyésztés kedvéért, amelyért még Mr. Redgrey is kész minden áldozatra. MEGYÉK ÉS VÁMOSOK­ A debreceni egyetem. — A tiszántúli református egyházkerület közgyűlése. — A tiszántúli református egyházkerület ma foly­tatta közgyűlését Debrecenben, gróf Degenfeld József egyházkerületi főgondnok és dr. Balthazár Dezső püspök elnöklésével. A mai ülésen került tár­gyalásra a debreceni egyetem ügye, melynek dr. Jászi Viktor, a református főiskola tanára volt az előadója. Felolvasták az egyetem ügyében érkezett kultuszminiszteri leiratot. Az egyházkerületi közgyű­lés elfogadta a miniszter feltételeit s e szerint most már semmi sem áll útjában a debreceni egyetem lé­tesítésének. A mai tanácskozásról a következő debreceni tu­dósítás szól: Gróf Degenfeld József egyházkerületi fő­­gon­dnok nyitotta meg a tanácskozást. Néhány ki­sebb jelentőségű tárgy elintézése után a közgyűlés a tanári kar véleménye és az igazgató­tanács javas­latára a főiskola egyetemes történeti tanszékére egy­hangúlag P­o­k­o­l­y Józsefet, a kolozsvári teológia országos nevű tanárát és ismert történetírót válasz­tották meg. Dr. Ki­s István és Kovács István megválasztott tanárok esküje után dr. Jászy Viktor előadó előterjesztette a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszternek a debreceni egyetem ügyére vo­natkozó leiratát, amely szerint a miniszter az egy­házkerülettel történt szóbeli tárgyalások alapján a következő megállapodásokra jutott: A debreceni tudományegyetem teológiai karának tanárait a tiszántúli református egyházkerület e vég­ből alakított bizottságának az alább megjelölt módon történő meghallgatása mellett a kar és az egyetemi tanács javaslatára, a vallás- és közoktatásü­gyi mi­niszter előterjesztésére, a király nevezi ki. A teológiai karon hittudományi tanárokat csak református vallású és lelkészi minősítésű lelkészek nevezhetők ki. A ki­zárást illető véleménynyilvánítás jogának gyakorol­­hatása végett bizottság alakíttatik, amely az egyház­­kerületi jogon,^npkfeól,­­a^_ püspökből és a debreceni református egyházközség hivatalban idősebb elnöké­ből áll. A tanszékek betöltése a következőképpen fog történni­: a pályázatot a kultuszminiszter írja ki. A pályázati kérvényeket a hittudományi kar dékánjá­hoz kell beadni, aki azokat a hármas egyházi bizott­sághoz teszi át. Ennek a hármas bizottságnak joga van a pályázatból bármely pályázót kizárni. Ha a hittudományi kar valamely tanszéket meghívás útján óhajt betölteni, szintén megkérdezendő a hármas bi­zottság és csak az hívható meg, akinek meghívásá­hoz ez a bizottság hozzájárul. A háromtagú bizott­ság a kérvényeket a maga nyilatkozatával együtt az eg­­etem hittudományi karához küldi. A hittudományi kar hármas kijelölő javaslatot tesz, amelyet az egye­tem tanácsához terjeszt fel. Ha az egyetem tanácsa is megtette javaslatát, az egyetem rektora az összes iratokat a kultuszminiszterhez terjeszti fel, aki újból meghallgatja a háromtagú bizottság nyilatkozatát, amelyet az ügyiratokkal együtt , ő felsége elé terjeszt. A teológiai karon egyelőre hét tanszék szerveztetik. A hittudományi kar tanárainak fizetésére a tiszántúli református egyházkerület évi 70.000 koronát ajánlott fel és használatára átengedi a kollégiumban a teoló­giai akadémia jelenlegi helyiségeit, valamint azok felszerelését, esetleg gondoskodik később a helyisé­gek szaporításáról és a dologi kiadások fedezéséről. Amennyiben a tiszántúl egyházkerület a hittudo­mányi karon további tanszékek szervezését kívánja, feltéve, hogy a tanszékek javadalmazásához meg­felelő összeget alapítvány gyanánt felajánl, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a teológiai tan­székek szaporítása ellen nem lesz észrevétele. A deb­receni református egyházközség által felajánlott ala­pítvány a hittudományi karon szervezendő bölcseleti, vagy protestáns egyházjogi tanszék felállítására lesz fordítandó. A hittudományi kar tagjai mindazokért a cselekményekért vagy mulasztásokért, amelyek az egyházi törvények szerint fegyelmi vétséget állapí­tanak meg, az egyházi fegyelmi hatóságok elé tar­toznak. A tiszántúli református egyházkerület a lel­készi minősítést teljesen önmagának tartja fenn. A világi karok tanszékeit a minisztérium az állam­i költ­ségvetés terhére fogja szervezni és dotálni. Az egye­temi tanév elején a megnyitó és a tanév végén a záró ünnepet megelőző istentiszteletet a teológiai ta­nári kar egyik tagja a debreceni református nagy­templomban tartja és azon az egyetem rektora és ta­nácsa, mint hivatalos funkcionáriusok, vesznek részt. A kultuszminisztérium ezenkívül újabb leiratot is in­tézett az egyházkerülethez, amelyben értesíti, hogy a teológiai kar tanárai ugyanabban az elbánásban fognak részesülni, mint a többi karok tanárai, sőt amennyiben a király a miniszter idevonatkozó elő­terjesztését jóváhagyja, az eddigi tanárok nyugdíj­igényei kielégítése tekintetében is egyforma lesz az elbánás. Ha azonban ez nem történne meg, az egy­házkerületnek kell e tekintetben kötelezettséget vál­lalnia. A tiszántúli református egyházkerület közgyűlése elhatározta, hogy mélyen megilletődve fog e nagy kérdés megoldásához, amely elé a történelmi fejlődés legyőzhetetlen sodra és az isteni gondviselés állítot­ták. Viszontagságos múltjának hű osztályosát, féltet­ten őrzött kincsét és büszkeségét, debreceni kollé­giumát azzal az erős hittel és meggyőződéssel viszi a legnagyobb fokra való fejlesztés útjára, hogy az a maga egészében ezután is az lesz, ami eddig volt, a magyar nemzeti kultúrának és a haladásnak, a pro­testáns szabad kutatás lelkétől megvilágított műhelye, amely az egyháznak legközelebb érintő részével to­vábbra is válhatlan kapcsolatban és a református hitnek még hatékonyabb szolgálatában marad. Ebben a meggyőződésben járul hozzá a közgyűlés a minisz­teri leiratban foglalt megállapodásokhoz és e törté­nelmi fontosságú mozzanatnak, az átalakulásnak kü­szöbén a legteljesebb elismerését és köszönetét nyil­vánítja gróf D­e g­e­n­f­e­l­d József főgondnoknak és dr. Balthazár Dezső püspöknek, valamint Debre­cen városának és a debreceni református egyház­­községnek is, mint amelyek páratlan áldozatkészsége oly nagy mértékben járult hozzá az egyetem meg­valósításához. Dr. B­a 11­h­a­t­á­r Dezső püspök délben díszebé­­det adott a Royal-szálló nagytermében. "A délutáni folytatólagos tárgyaláson dr. Balcs­a Lajos főjegyző, dr. Kun Béla és Futó Zoltán jegy­zők előterjesztései mellett több egyházi belső jellegű ügyet intéztek el. Este a protestáns főiskola történelmi nevezetes­ségű oratóriumában egyházi estély volt, amelyet Clark­­Ferencnek, az amerikai keresztyén ifjúsági egyesületek világot bejárt elnökének Debrecenben való időzése alkalmából rendeztek. Az estélyen dr. Clark előadta a világ minden részében tett útjában összegyűjtött adatait, amelyek az ifjúságnak a Krisz­tus szellemében való nevelésére vonatkoznak. Az an­gol nyelvű előadást dr. Kováts J. István szatmári lelkész, teológiai magántanár tolmácsolta. Az esté­lyen U­r­a­y Sándor lelkész mondta a bevezető imát, utána pedig dr. Szabó Aladár budapesti lelkész tar­tott mélyhatású bibliamagyarázatot. Befejezésül Na°,v István szenior bezáró imát mondott V ' ’<—y ■ • — (Lukács pénzügyminiszter Munkács díszpol­gára.) Munkácsról jelentik: Munkács város képvi­selőtestülete számos képviselőtestületi tag által aláírt Indítványra Lukács László pénzügyminisz­tert a város díszpolgárává választotta meg. Ujabb olasz mozgósítás. — Az olasz-török háború. —­ Budapest, november 23. ) Az olaszoknak végleges elhatározásuk, hogy a háborút kiterjeszszék. Flottájuk már a tarentói kikötőben várja az indulásra szóló pa­rancsot. A szárazföldi hadsereget is az eddigi­nél sokkal fokozottabb mértékben viszik ütkö­zetbe és az eddigi kettő mellé egy harmadik hadtestet is mozgósítanak. A háborúnak ez a ki­­terjesztése csak látszólag jelenti az olaszok ere­jét, valójában ez nem más, mint a kudarc be­vallása. A tripoliszi kalandot az olaszok katonai sétának tervezték és alig pár héttel a háború kitörése után már úgyszólván egész fegyveres erejüket kénytelenek ütközetbe vinni. Távirataink ezek: A helyzet Tripoliszban. Konstantinápoly, november 23. Az intéző török katonai körök na­gyon meg vannak elégedve a helyzettel Tripoliszban és Bengáziban. Ezzel függ össze az is, hogy a török hivatalnokokat, akik az ola­szok partraszállása után Konstantinápolyba mentek, visszaküldték állomásukra. A posta­ és táviró rendesen működik és a tripoliszi állam­pénztárak bőségesen el vannak látva pénzzel. Róma, november 23.­­ A Stefan­i-ügynökség jelenti T­r­i­po­liszból tegnap éjféltől keltezett távirattal. A „Carlo Alberto“ hadihajó reggel a Sárkány bal­lon adatai alapján megkezdette a tüzelést Bouscafa ellen, de az éjszakáig tartó heves vi­har, amely porfelhőket kavart fel, megakadá­lyozta a tüzelés folytatását. Ugyanezen okból a léghajók igénytelenek voltak abbahagyni felderítő működésüket.­­ Bengaziból jelentik, hogy tegnap este a 68. gyalogezred előőrsei kisebb­ csatába bocsátkoztak egy ellenséges csapattal, amelyet végül szétrobbantottak. Jó forrásból származó információk szerint az ellenség a Derna körüli harcban 110 halottat veszített. , Róma, november 23. A Stefan­i-ügynökség tripoliszi jelentése szerint tegnap több arab csapat kisebb támadásokat intézett a Sidi Mesri és és a Hamidje erőd közötti elsáncolások ellen. Az olasz tüzérség lövései azonban visszakergették az ellenséget. Reggel annak emlékére, hogy ma van az október 23-iki emlékezetes harc harmin­cadik napja, a bersaglieri csapatok emlékünne­pélyt tartottak, amelyen a többi csapatok és a tengerészet kiküldöttei is részt vettek. Fara ber­saglieri ezredes ez alkalommal hazafias beszédet mondott. ' * Frankfurt, november 24. Tripoliszból jelentik a „Frankfurter Zeitungénak, hogy a tripoliszi sáncok elárasz­tását valószínűleg a törökök okozták azzal, hogy a sivatag egyik természetes vizmedencé­­jét megnyitották. A viz Rumeliána mellett a vé­delmi vonalat háromszáz méternyire elpusztí­totta s azután a városba áradt, ahol sok házat és barakot megrongált. A Dardanellák védelme, Konstantinápoly, november 23. A hadügyminiszter a Dardanellák megtáma­dása esetére rendkívüli intézkedést tett. Gal­­lipoliban huszonötezer főnyi megerősített hadosztályt koncentrált és a Dardanellákban és Ebremitben két tartalékos hadosztályt helyezett el. A bolgár határról a hadiszert erre a három pontra küldték. A szigettenger szigeteire Sza­­lonikiból sok golyószórót szállítottak.­­ i. A törökországi olaszok. Konstantinápoly, november 23. ,k­ir.i- A porta A k a b a meg nem erősített város­­ft vak,.bombázásában és lövegüknek repülőgépek-

Next