Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

la Budapest, kedd PESI NAPLÓ 1912 január 2. , I. szám. — A megszökött kém. Jelentettük már, h­ogy a glatzi várból rejtelmes módon megszö­kött Lux francia kapitány,­­ akit a németek kémkedés miatt letartóztattak, azután hat évi várfogságra ítéltek. Most azt táviratozzák Pá­riából, hogy Lux kapitány tegnap odaérkezett. Lux kapitány megszökésére vonatkozóan azt je­lentik Berlinből, hogy Lux kapitánynak a glatzi citadella „le Donion“ nevű tornyában volt két szo­bája. Az egyikben ő lakott, a másikban pedig állan­dóan egy német tiszt tartózkodott, aki a kémke­désért elítélt francia kapitány őrzésével volt meg­bízva. A karácsonyi ünnepek alatt azonban szabad­ságra bocsátották ezt a tisztet is és nem gondoskod­tak helyettesítéséről. Lux kapitány éjjel szökött meg és úgy látszik, hogy nagy csendben, a legna­gyobb elővigyázattal tette meg az előkészületeket. A „le Donjon“-ban, közvetlenül Lux szobája mellett van ugyanis elzárva egy Trench nevű angol ka­pitány is, aki szintén kémkedésért került a glatzi erődbe. Lux szökése után azonnal kihallgatták Trench kapitányt, de ez állhatatosan azt vallja, hogy a szökés éjjelén semmi rendkívüli vagy gyanús dol­got nem vett észre. A német hatóságok a legszéle­sebb körben indították meg a nyomozást. A francia határszéli csendőrség mindent megtett a szökevény elfogására, mielőtt ez még átléphetné a határt. Min­den hiába való volt és elmúlt az első 48­ óra anélkül, hogy a hatóságok nyomra akadtak volna. Ekkor történt, hogy a német hadvezetőség Berlinből rendőrkutyákat küldött Glatzba és most már ezek­kel folytatják a nyomozást. A kutyákkal megsza­­goltatták Lux hátrahagyott ruháit és azután levitték a rendőrkutyákat a várfal alá, ahová a kireszelt ab­lakból Lux leereszkedett. A kutyák gyorsan megta­lálták a nyomokat, amelyek a vasúti állomáshoz ve­zettek. Megállapították, hogy Lux kapitány 26-ikán reggel, egynegyed nyolc órakor utazott el Glatzból és a Mittelwald felé induló vonatra szállt. Kétség­telen tehát, hogy alig néhány órával a szökés után már osztrák területen volt, mert Glatzból az osztrák határ mindössze húsz kilométernyi. Eddig nem tud­­t­­ták azonban még megfejteni, hogy Lux kapitány honnan szerzett pénzt az útra. A fogságban ugyanis nem juthatott­ pénzhez. A saját költségén élelmezte ugyan magát, de a fedezetre szükséges pénzt a fog­házon kívül kellett elhelyeznie. Egy glatzi bankban volt a pénze, ahonnan a glatzi erőd parancsnoka a fogoly­kapitány csekkei ellenében vette fel időnként a költségek fedezésére szükséges pénzt. A szökés után egy ilyen csekket, amely 125 márkáról volt ki­állítva, Lux cellájában az asztalon találtak meg; a szökés izgalmaiban Lux ottfelejtette. — Kétszázötven ember bányasírban. A felsőszi­­léziai lakosságnak még élénk emlékezetében van az a rettentő bányakatasztrófa, amely tizenöt évvel ez­előtt történt Myslowitzban a Möbius-szénbányában. E katasztrófának kétszázötven bányász esett áldozatául. A bányászok megmentésén négy hétig dolgoztak akkor, de minden fáradság hiába­való volt. Végül is további robbanások elkerü­lése végett víz alá helyezték az egész bányát és a kétszázötven bányász holtteste még ma is bent van a bányában. Most — mint Boroszlóból je­lentik — a bányatársaság ismét engedelmet kapott a bányászatnak a régi helyen való folytatására. A bánya kitakarítását már megkezdték és nemsokára a holttestek eltemetése is lehetséges lesz. Minthogy a holttestek légmentesen elzárt helyen vannak, való­színű, hogy még valamennyi ép és az agnoszkálás is meg fog történhetni. — Nők a kaszinóban. A múlt esztendőben — mint tudjuk — az egyik vidéki város kaszinója ki­mondotta, hogy nőket is felvesz tagokul. Ezt a pél­dát most Nagykikindán is követik. Csütörtökön ezt a levelet kapta a Nagykikindai Kaszinó választ­mánya: Tiszteletteljes kérése egy sereg asszonynak, asz­­szonyi ügyben. T. választmány!­ Aláírottak, mint a kaszinótagok feleségei, szülei és­­ testvérei azzal a kéréssel fordulunk a 1. választmányhoz, szívesked­jék megengedni, hogy úgy az aláírt, mint az alá nem írt hölgs­ek minden hétnek hétfőjén és ünnepnapot követő napján, délután 5—8 óráig a kaszinóban meg­jelenhessünk és az olvasótermet igénybe vehessük, ígérjük, hogy a kaszinó beléletébe nem avatkozunk, férjeinket a kártyázásban nem akadályozzuk, nem kibicelünk, senkiről rosszat nem mondunk, szavazati nem formálunk, sem tisztségre igényt nem tá e­­gyedüli célunk lévén a csendes, békés össze­­g az a törekvés, hogy irodalmi és politikai ismereteinket a lapok által kibővítsük, szolid eszme­cserét váltsunk és egy kicsit rámslizzunk, szórakoz­zunk. Azon reményben, hogy a választmány jól meg­indokolt kérésünket teljesíteni fogja, maradunk tisz­telettel. Tizenhat úrinő erélyes vonású sajátkezű alá­írása fejezte be a levelet. A kaszinó választmánya — mint Nagykikindáról jelentik — e kérésre kimon­dotta, hogy ezentúl nőket is felvesz tagjai közé. — Sziklaáralás a doweri parton. London­ból jelentik. Az elmúlt éjjel a Dower melletti történelmi nevezetességű fehér­ szikla nagy tö­mege levált és a tengerbe esett, oly zajjal, hogy az mértföldekre elhallatszott. — A lelkész bűne. Newyorkból jelentik. A­ Kan­­sas­ államban levő Fort Rileyben egy közkatonának szenzációs vallomása következtében elrendelték egy lelkésznek­ és egy asszonynak a letartóztatását. Az­zal vádolják őket, hogy értelmi szerzői és részesei azoknak a dinamitrobbantásoknak és gyújtogatások­nak, amelyek néhány hónap óta egymást érték a helyőrségben. Katonatisztek állítása szerint mások is bele vannak keverve az ügybe s még folytatóla­gos letartóztatások várhatók. A vádlott lelkész Charles M. Brewer, az Egyesült­ Államok volt katonai káplánja Fort Riley­ben, Clusteeben tartóztatták le, ahol mostanában egy baptista gyülekezetnek volt a lelkésze. A nő, aki az ügyben szerepel, Mrs. Anna Jordan, őt Kansas Cityben vette őrizet alá a rendőrség. Michael Quirk közlegény, akinek vallomása következtében történ­tek a letartóztatások, azt állítja, hogy a dinamitrob­­bantásokat ő követte el Brewer lelkész ösz­tökélésére, aki ilyen módon akart boszút állni azért, hogy haditörvényszék elé állították és tiszthez méltatlan magaviselete miatt elbocsátották a hadse­reg kötelékéből. Brewer a hatodik tábori tüzérezred­nek volt káplánja egész június 21-ikén bekövetkezett elbocsátásáig, amelyet a haditörvényszék ítélete elő­zött meg. A sajtó ítéletre az adott okot, hogy a lel­kész részegen részt vett a közlegények táncmulatsá­gán és gentlemanhoz nem illő módon viselkedett, a katonák és azok feleségei jelenlétében. Uutik, a fel­jelentő közlegény a robbantások miatt már régebben gyanú alatt állott, s vizsgálati fogságban is ült egy hónapig. Most váratlanul önként jelentkezett vallo­mástételre. A robbantások és gyújtogatásokból szár­mazott tüzek hat hónap leforgása alatt mintegy f­é­l­­millió dollár kárt okoztak a katonai kincstárnak. A katonai gyakorlt­ téren levő nagy raktárépület leégése egymagában 300 ezer dollár kárt jelent. A vizsgálat megállapította, hogy ezt a tüzet is gyújtogatás okozta. Meglepő körül­mény volt, hogy Quirk vizsgálati fogságban tartása idején a gyújtogatások és tüzek szüneteltek. Quirk beismerte, hogy ő robbantotta fel júliius 21-ikén a Kaw-folyó h­ídját s hat nap múlva meggyújtotta a katonai istállókat, ahol huszonnégy ló pusztult el a tűzben. Ugyancsak magára vállalta azt is, hogy fel­robbantotta a vízvezeték lőcsövét, Brewert és Mrs. Jordant Junction Cityben az Egyesült­ Államok biz­tosa elé fogják állítani. A lelkész harmincnégy éves, nős, több gyermekes családapa. Katonai körökben azt mondják, hogy a szövetségi hatóságok több más egyén ellen is vizsgálatot indítanak amiatt, hogy a robbantásokban részük van. Ezek a megfigyelés alatt levő emberek mindnyájan előkelő személyi­ségek.­­ Az eltemetett nyulak. Weimarból jelentik, hogy ott mulatságos eset pattant ki a képviselőtestü­letben, B­a­n­d­e­r­t szocialista képviselőnek egy be­széde révén. Bandert ugyanis elmondotta a weimari nyulak históriáját, mint az adófizető polgársággal való nemtörődömség egyik példáját. — Az udvari vadászmesteri hivatal hajtóvadá­szatot rendezett — mondotta Bandert képviselő — melyen száz tlyal került terítékre, amit aztán áruba bocsátott az udvar. Weimar összes vadkereskedőit rémületbe ejtette az udvari vadászat fényes sikere, attól féltek, hogy a szokatlanul nagymennyiségű vad az árakat lenyomja és őket exisztenciájukban tá­madja meg s ezért deputációt menesztettek az ud­vari fővadászmesterhez, hogy a száz nyulat ne vi­gyék piacra. A vadászati hivatal méltányosnak ta­lálta a kereskedők kérését s nyomban tanácsot ült, hogy mi módon szabadítsa meg a kereskedőket a­­ veszélytől s mit tegyen a száz nyullal? Hosszas fej­törés után megszületett a bölcs határozat. Kimon­dották, hogy a száz nyulat nem adják el, hanem el­temetik. A határozatot tett követte s a vadászati­­ hivatal bölcsessége ilyen módon megmentette a wei­mari vadkereskedőket az észszerűtlen és helytelen kormányzati politika hajtóvadászatának gyászos kö­vetkezményeitől A képviselőtestület megdöbbenéssel hallgatta az elhárult veszedelem élénk színekkel való ecsetelését és senki sem gondolt arra, hogy az eltemetett weimari nyulak ügye milyen következményekkel fog járni. Másnap már az összes lapok az eltemetett száz nyulról faragtak éb­eket. A városi tanács nyomban észrevette, hogy az eltemetett nyulak komikus tör­ténete örökre hozzáfűződik Weimar nevéhez, s repa­rálásra gondoltak. Bandert képviselő a képviselő­testületi ü­lésen nagy rábeszélésre kijelentette, hogy ő szavahihetőnek tartott forrásból kapta az elteme­tett nyulak hírét, a polgármester pedig nagy beszéd­ben megcáfolta a hírt s határozatban is kimondotta, hogy Weimarban a száz nyulat nem temették el. — A mentők Szilveszteri gyűjtése. A Budapesti önkéntes Mentő­ Egyesület tegnap tartotta szokásos Szilveszter-esti gyűjtését, amely sokkal jobban sike­rült minden eddigi Szilveszteri gyűjtésnél. Az éj fo­lyamán 280 trávéházi, vendéglői és más nyilvános mulatóhelyre vonult ki a mentőegyesület 250 ado­mánygyűjtővel, részben tisztviselőkkel, részben az egyesület jóakaróival, 29 fogaton, ezek közül 8 auto­mobillal, hogy a közönséget adakozásra buzdítsák és az adományokat urnákba gyűjtsék. A közönség lel­kesedése nagy és kedves volt, annyira, hogy késő éjjel is telefonon sürgették a mentőket olyan helyről, ahol még nem voltak, hogy jelenjenek meg. A gyűj­tés eredményét még nem lehet biztosan megállapí­tani. Az eredményt 10—12 ezer koronára becsülik, ami a tavalyi 8000 koronához képest tetemes szaporodást jelent. — Akiknek teher az élet. Vasárnap délután öz­vegy Szabó Béláné magánzónőt az Angyal­ utca 29-ik számú házban lévő lakásán holtan találták. A hálószobában feküdt a földön. Értesítették a rendőr­séget, amely megállapította, hogy öngyilkosság tör­tént. A magánzónő mérget ivott. Szabóné jómódú asszony volt, egyedül lakott az Angyal­ utcai lakás­ban. Az utóbbi időben búskomorság jelei látszottak rajta. Még­ vasárnap reggel panaszkodott házmester­­nőjének, hogy szomorú az élete, nincs senkije és nem hiszi, hogy megéri az újévet — F­ü­r­d­ő­s Lina tizennyolc éves cseléd a Horváth-ház-tér egyik pad­ján zsebkendőjéből hurkot font, a­­ nyakára csavarta és addig szorította, amig elájult. A mentők bevitték a Rókuszkórházba. A leányt elhagyta kedvese és azért akart meghalni. — Kiss Dezső magánhiva­talnok a Veres Pálné­ utca 5-ik számú házban lévő lakásán mellbe lőtte magát. A Rókus kórházba vit­ték. Anyagi zavarok adták a kezébe a gyilkos fegy­vert. Az életunt több levelet hagyott hátra, de egyik­ben sem­ említi öngyilkosságának okát. — Mulatságok. Sikerült Szilveszter-mulatságot rendezett tegnap este Andrássy-úti klubhelyiségében az Újságkiadók Otthona. Az estélyi kabarét nyitotta m­eg, amelyen Trebits Sándor, a kitűnő komikus adott elő néhány kacagtató számot nagy tetszés mel­lett. Halász Ferenc bravúros zongorajátéka után Eöt­vös Zseni, a Városligeti Színház tagja kuplékat adott elő, amelyeket viharos tapsokkal fogadtak. Gábor Ernő kuplékat énekelt, Radó Nelly és Szalai Gyula pedig a „Lengyel menyecske“ duettjét adták elő. Végül Körmendy Ilonka énekelt kabaret-dalokat A konferenszier tisztjét Valikovszky Manó töltötte be, míg a zeneszámokat Huber Miksa karnagy kísérte zongorán. A kabarét után tánc következett.­­ Az idei farsangnak is egyik legkedvesebb és legszebb mulatsága lesz a Medikus-táncestély, mely bár szerény táncestély névvel sorakozik az elite­­bálok közé, de fényben és jókedvben miben sem kü­lönbözik a nagy báloktól. A rendező-bizottság min­­­dent elkövet, hogy a táncestély méltó maradjon régi jó hírnevéhez s hogy a bálozó közönség minél na­gyobb számban ismerje meg a Medikus-táncestély mindig jó hangulatát. A meghívókat már e héten szét­­kü­ldték s kérik az érdeklődőket, akikhez a meghivó bármi okból nem jutott kézhez s arra igényt tarthat-­ nak, hogy meghívóért a táncestély irodájához (VIII.,J Üllői-ut 35 Telefon 144—24.) forduljanak. — A Ke­reskedelmi bálra, melyet József főherceg és Auguszta főhercegasszony fővédnöksége és gróf Khuen-Héderváry Károly fm­iniszterelnök és neje, va­lamint Beöthy László kereskedelmi miniszter véd­nöksége alatt január 13-án tartanak meg a Vigadó összes termeiben, az előmunkálatokat már befejez­ték. A meghívók szétküldését ma kezdték meg és a rendezőség ez után kéri mindazokat, kik ilyeneket nem kaptak és arra igényt­­tartanak, hogy ez iránt a báli irodához (VI., Gyár­ utca 6. sz.) forduljanak. — Gyilkos borbély. Belgrád­ból jelentik: D­u­k­u­­­i­c­s Stefano fodrász Ragazban beretválás közben lemetszette V­u­k­r­i­n­i­c­s Péter nyakát, mert nem akarta ötven fillérnyi tartozását lefizetni. A hullát a Szávába dobta. Oukulicsot a csendőrség le­tartóztatta.­­

Next