Pesti Napló, 1912. február (63. évfolyam, 27–51. szám)

1912-02-06 / 31. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 február 6. 31. szánt. 11 minisztériumhoz, amelyet küldöttség­ visz Budapestre. Mikor az ifjúság panaszirata Újhelyi akadémiai igazgató kezébe került, az igazgató ígéretet tett, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni és igazságosan fog intézkedni. Azonnnal összehívta a tanári kart, meg­tartották a vizsgálatot s ennek eredményeként közölte az igazgató az ifjúsággal, hogy a főkertész megköveti a megbántott ifjakat, a tanári kar pedig bizottságot küld ki L’Huillier vizsgálatára a vizsgálat pártatlan­jának ellenőrzése céljából. Az ifjúság a tanári kar határozataival beérte s igy a béke helyreállott. — A Honvédmenház­ halottja. T­u­r­b­u­c­z János, aki az 1848—49-iki szabadságharcot mint az 59. számú honvédzászlóalj tizedese küzdötte végig, a budapesti Honvédmenházban meghalt. A szabadság­­harcban elejétől végig részt vett s az 1849. évben vívott, lippai csatában hősi bátorsággal megmentette századosának életét. B­e­­­i­c­z­a­y Rezső volt a szá­zad parancsnoka, akinek lábát egy ágyúgolyó elvitte a lippai csatában. Az elesett századparancsnokot tiszttársai és a legénység otthagyták, Turbucz azon­ban egyik bajtársát kérnyszerítette, hogy vele együtt visszamenjen a­ megsebesült tiszthez és őt a váltókra emelve, a legnagyobb golyózápor közepette védett helyre vitték, ahonnét a betegszállító kocsin a vere­­­­séget szenvedett csapat sok más sebesültjével együtt­­ Aradra szállították. B­e­­­i­c­z­a­y Rezső a szabadság­harc után visszavonult gerendái birtokára, de­ Tur­bucz tizedes önfeláldozó tettéről soha sem feledke­zett meg. Rendes havi segítséget adott neki s 1907- ben történt halálakor özvegyének is meghagyta, hogy életmentőjéről gondoskodjék s az öreg honvé­det halála napjáig­ az özvegy is segélyezte. Teme­tése a bajtársak és a m­enház tisztikarának részvéte mellett ment végbe. — A műbirkózó tragikus halála. Megemlékeztünk arról, hogy Lodzban halálos szerencsétlenség­ érte egy birkózóversenyen Cyganievicz birkózó­­bajnokot. Ellenfele olyan erővel vágta földhöz, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett és nemsokára meg­halt. Nálunk mindenki azt hitte, hogy a Budapesten is jól ismert Cyganievicz Szbieszkó birkózó­bajnok járt szerencsétlenül, aki néhány év előtt Budapesten, m­int tréner is működött. Mint most Lodzból jelentik,­­ a szerencsétlenül járt díjbirkózó Cyganiewicz Szbieszkónak az öcscse, Sztaniszló volt, aki csak ta­valy tette le az érettségi vizsgát Krakóban és most­­ vett először részt Lodzban egy mesterképző ver­senyben. Több német és olasz bajnokkal sikeresen küzdött meg, m­íg végül Carta­geni olasz bajnok­kal került össze. A szerencsétlenséget, mint a vizs­gálat megállapította, az okozta, hogy Cartageni egy meg nem engedett fogást használt, amennyiben ellenfele fejét lefelé szorította, testét föl­emelte és azután a földre dobta, minek következté­ben Cyganiewicz olyan szerencsétlenül esett, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett és eszmé­letlenül terült el a földön. A jelenlévő orvosok azon­nal segítségére siettek és öltözőjébe vitették, ahol három óra múlva m­é­g h­a 11, anélkül, hogy az esz­méletét visszanyerte volna. — Egy hadihajó veszedelemben, Parisból táv­iratoztak. Toulonban tegnap este a „Patric“ hadi­hajó egyik tornyából a kikötő őre sűrű fü­stjelleget látott kigomolyogni. A fellármázott legénység még idejekorán eloltotta a tüzet. Szerencsére néhány nap előtt a lőporoskamrát kiürítették, mert külön­ben m­­e­g­i­s­m­­é­tl­ő­d­ö­­tt v­o­l­n­a a „L­i­b­e­r­t­é“ katasztrófája. Még nem lehet tudni, a vélet­ Jenség műve volt-e, vagy bűnös kezek akarták el­pusztítani a „Patrie“-t. a katonák és parasztok harca. Óráéból jelen­tik: A m­arburgi helyőrség napok óta lövőgyakor­­latokat folytat Alsó-Stájerországban, a magyar határ közelében. Tegnap Sikolában a gyakorlatozó 47. gyalogezred egy őrjárata összeveszett az ország­úton járó parasztokkal, akik azután meg akarták tá­madni a katonákat. Az őrjáratot vezető altiszt pa­rancsára az őrjárat ekkor a parasztok felé lőtt, akik közül Horvát Antal huszonötéves munkás holtan rogyott össze. Egy másik paraszt megsebesült. A katonai és a polgári hatóságok meg­indították a vizsgálatot. — Tárriadalom a Magyar Színházban. Vasárnap este a „Rablólovag“ első felvonása közben tűzt, ■iádalom támadt a Magyar Színházban. Az első öt sor publikuma felállott és az ajtó felé tolongott. Az aspekciós rendőrforgalmazónak azonban sikerült megnyugtatni a közönséget. A nézőtéren égés szaga erjedt el, amelyet a színpadon átvonuló villamos­­vezeték egyik szigetelőjének áttüzesedése okozott, i'n­z azonban nem volt. — Az etruszk és a magyar nyelv rokon­sága. Parisból jelentik, hogy minket, magyaro­kat közelebbről érdeklő felfedezéssel keltett­­ nagy feltűnést az „Academie des Inscriptions“ szombati ülésén egy ismert nyelvtudós, a Col­lége de France professzora, M a r t­h a. Azt a nagyfontosságú bejelentést tette, hogy sikerült neki az etruszk nyelv titkait megfejteni, s hosz­­szú éveken át tartó kutatások alapján megálla­pítani, hogy az etruszk nyelv rokon a magyarral, a finnel és ezekkel­­hasonló idiómákkal. Fölfedezésének segítségével megfejt­­­tett számos etruszk írást, így egy bírósági íté­­­­letet, egy, a hadak istenéhez (Hadúr) intézett­­ imát, több más imádságot, intő szózatot az új­­ házasokhoz stb. Martha azt a következtetést­­ vonja le kutatásaiból, hogy a történelem előtti­­ időkben egy olyan népfaj élt, amely valami­­ etrus­zk-ma­gyar-finn-idiómát be-­­­szélt s amely egész Európában el volt ter­­j­­edve. Az akadémia a tudóst zajos ovációkban­­ részesítette előadásáért. — Küzdelem a vadorzóval. Antwerpenből jelen­tik, hogy izgalmas eset történt a minap Braschaet belga községben. SteyerF antwerpeni vizsgálóbíró , két másik törvényszéki hivatalnok és egy csendőr­­­­parancsnok kíséretében kiszállt Braschaetben, hogy ott letartóztasson egy vadorzót, akit a bíróság nem­rég elítélt. Amikor a vadorzó meghallotta, hogy a bizottság közeledik, megparancsolta tizennégyéves leányának, hogy töltse meg a puskát és j­öjjön az érkezőkre. A vizsgálóbírónak azonban sikerült bejutnia a házba és még idejében elvette a leánytól a puskát. Ebben a pillanatban a vadorzó a bíróra vetette magát és rettentő küzdelem támadt a bizott­ság tagjai és a vadorzó között, akit csak akkor sike­rült megkötözni, amikor három csendőr segítségére érkezett a bizottságnak. Közben a ház előtt nagy­­embertömeg gyűlt össze, amely ki akarta szabaditani a vadorzót. A hatósági embereknek ezért el kellett m­agukat torlaszolnak és azután távoztak a megkö­tözött vadorzóval együtt, amikor nagyobb szakasz csendőr érkezett a segítségükre, akiknek védelme alatt azután elvonultak. — öngyilkos százados. Székesfehérvárról jelen­tik, hogy ott öngyilkosságot követett el pénteken délután Láng Henrik, az 50. közös gyalogezred századosa. Lakásán főbelőtte magát. Bajtársai orvost hívtak hozzá, de az sem­ tudott segíteni rajta; egy órás kínlódás után, anélkül, hogy eszméletét vissza­nyerte volna, meghalt. Asztalán egy sor írást ha­gyott, ezt: „Önként távozom az életből“. Agg­legény volt s minthogy kartársai semmi bajáról sem tudnak, valószínű, hogy családi végzete kergette a halálba. Atyja, valamint fivérei, akik szintén­ katona­tisztek voltak, ugyancsak saját kezükkel oltották ki életüket. Az egyik nővérét elmegyógyintézetben, ápolják. Az öngyilkos századost vasárnap délután három­ órakor temették nagy katonai pompával. — Egy aviatikus halálos szerencsétlensége. P­á­­fisból jelentik, hogy Le Magnet kapitány teg­nap Versailles közelében aeroplánjával lezuhant és olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy m­a belehalt sebeibe. — Letartóztatott poéta. Krisztiániából jelentik, hogy Johsen Olaf fiatal norvég költő, akinek „Lán­gok" címmel tavaly megjelent verskötete a skandiná­viai irodalmi körökben nagy feltűnést keltett, egy krisztiániai fakereskedő cégtől, amelynél könyvelő volt, 60.000 koronát meghaladó sikkasztásokat és csa­lásokat követett el. Egy idő óta igen­­költekező élet­módot folytatott és amikor sikkasztásaira rájöttek, egy német varieté-művésznővel Berlinbe szökött. Az énekesnő ott megígérte neki, hogy hű marad hozzá és felesége lesz, de előbb menjen vissza Krisztiánjába és szenvedje el büntetését.­ Johsen elfogadta ezt a feltételt és a napokban visszatért Krisztiánjába és je­lentkezett a rendőrségnél. Azonnal letartóztatták. — Nemzetközi gázkiállitás Amsterdamban. Ez év őszén szeptember 14-től október 6-ig terjedőleg nemzetközi gázkiállitás lesz Amsterdamban. A ki­állítást az amsterdami városi gázművek igazgató­sága rendezi, melynek elnöke, I Van Ross v in D­e Chattel meleghangú levélben hívta meg a részvételre a budapesti és általában a magyar­­országi gázműveket és szakiparosokat. A kiállításon be fogják mutatni mindazokat az újabb készülékeket és találmányokat, fűtést, világítást és ipari alkalma­zást, amelynél a gáz használatának szerepe van. A kiállítást az amsterdami nagyszabású iparpalotában­ rendezik, ahol a kiállítóknak megfelelő hely és ele­gendő gáz áll rendelkezésükre. — Gróf Tisza István a leánykereskedésről. Gróf Tisza István, mint a Magyar Egyesület a Leány­kereskedés Ellen elnöke, február 7-én, szerdán dél­után hat órakor a Nemzeti Múzeum dísztermében előadást tart. Az előadás tárgya: A társadalom fel­adatai a leánykereskedés elleni mozgalomban. Az előadást mindenki meghallgathatja belépődíj­­nélkül. — Gonosz cselédleány. Dr. Kar­lós Gá­bor tisztiorvos ma este megjelent a főkapitány­ságon és feljelentést tett­e­k L­­­e­c­z Erzsébet 19 éves cselédleány ellen, aki óp­iumos pirulát csempészet bele két hóna­pos László fia tejes üvegjébe. A kis pólyás babát éjszakánként elkerülte az álom és a cselédleánynak, aki dajka volt a házban, sok dolgott adott a dajkálással. A gonosz­ lelkű leány, hogy éjszaka nyugalma legyen, a tiszti orvos feleségének orvosságos dobozát megdézsmálta és titokban beletette a csecsemő tápszerébe. A kis fiúcskára romboló hatással volt a méreg, napról-napra halványabb, bágyadtabb és so­­ványabb lett.. Az apa, aki­ orvos, csakhamar rá­jött a­ baj okára és sarokba szorította a méreg­­keverő dajkát, aki bevallotta gazdájának, hogy az ópiumos pirulákkal igyekezett elaltatni a nyugtalan fiúcskát. A főkapitányság S­k­u­­­e­c­z Erzsébetet előzetes letartóztatásba helyezte. — Az erkölcs nevében. A korlátlan lehetőségek hazájában sok mindent meg lehet tenni, de a jóer­kölcsök szabályait muszáj tiszteletben tartani. Hiába, nemcsak a korlátlan lehetőségek hazája Amerika, de a szélsőségeké is. Az egyéni szabadság bizonyára ott a legkevésbbé frázis s mégis alig van a kon­tinensen olyan ország, ahol a rendőrség annyira belenyúlna az egyéni jogokba, mint éppen ott- Mit szólnának például más nemzetek szerelmesei ahoz, ha a népszerű poste-restant írás nem volna meg­engedve. Pedig Amerikában így van. Ott csak bi­zonyos meghatározott esetekben engedik meg a poste-restant írást, hogy ezzel a lehető visszaélé­seknek elejét vegyék. Ha pedig a poste-restant le­vél még anonimé is, akkor meg éppenséggel gya­nús.­Ezek előrebocsátásával egy esetről akarunk be­számolni, amelyen, mint­ hamisítatlan amerikain, ne­vetni kellene, ha nem járt volna olyan szomorú kö­vetkezményekkel egy kivándorolt honfitársunkra, akinek kettétört karrierje valóban az amerikai pol­gári bíróság lelkiism­eretén szárad. Ezeknél a nép­­bíróságoknál nem ritkán a legveszélyesebb zsivá­­nyok kimásznak a bajból, viszont a legártatlanabb ember is áldozatául eshetik elfogultságuknak, kü­lönösen, ha olyan szerencsétlen, hogy mindenféle puritán, vagy vallásos fanatikus kezeibe kerül. Ige­nek , ítélkeztek a szóbanforgó esetben is. Egy apró­­hirdetésre, amelylyel „egy szép, fiatal leány“ ke­resett állást, anonim levélben, poste-restant ,vála­szolt az említett magyar ember és azt írta benne, hogy bár üzletében nem alkalmazhatja, de, ha a hir­detésben mondottak megfelelnek a valóságnak, őszin­tén tudná szeretni. Egyben­ találkát kért a hely és idő megjelölésével. A hölgy pontosan meg is jelent a találkán, megállapodtak és ezzel mindkettőn se­gítve volt. Annál nagyobb volt a kereskedő meg­lepetése, mikor egy szép napon a törvény elé ci­tálták. Tudtára adták, hogy írásszakértők véleménye szerint ő itt néhány hét előtt anonim levelet poste­­restant a postára s miután ez meg nem engedhető céllal történt, felelnie kell tettéért a bíróság előtt. Az írásszakértők véleménye elég bizonyíték is volt a bíróknak, kimondták bűnösnek a szerencsétlen em­bert s hosszabb börtönbüntetéssel sújtották. De a barátjai addig nem nyugodtak, míg keresztülvitték,­­ hogy az ügy új tárgyalásra kerüljön­ Ezen a tár­­­­gyaláson aztán odanyilatkozott a szakértő, hogy a­­ levél betűi és a kereskedő írása közt ugyan feltűnő a hasonlatosság, de az még­sem egy kéz írása. Erre a bíróság szabadon engedte a­ kereskedőt, miután egy egész évig fogságban sínylődött A szegény ember igy visszanyerte szabadságát s egy szomorú tapasztalattal is gazdagabb volt de az üzlete, az bi­zony időközben tönkrement . Most utólag az egész newyorki­­ sajtó felháborodottan tárgyalja ezt a „jus­­tizmord“-ot, amilyennel mindenkit börtönbe lehet juttatni és határozottan követeli, hogy az amerikai „humanizmus“ áldozatát szenvedett üzleti veszte­ségéért és fogvatartásáért is anyagilag kárpótolják.

Next