Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)

1912-11-16 / 271. szám

Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1912. november 16. 27 f. szám.­­ Konstantinápoly, november 15. A „Torgbut Reis“ hadihajó parancsnoka je­lenti, hogy a török flotta délután 3 órakor a Dzsebelköznél lévő ellenséges haderőt bombázta és annak nagy veszteségeket okozott. Konstantinápoly, november 15. Karaburna parancsnokának kérésére nagy­számú megerősítő csapatokat küldtek Der­­koszba, hogy a fővárost tápláló vízvezeték leg­­soptosabb tartályának szétrombolását m­egaka­­dályozzák. Hivatalos jelentés szerint Der­­k­o­s­z­n­á­l a török hajóhad tüzel az ellenségre. ft sapitán a főhadiszálláson. Konsíaatinápoly, tiovesnber 15. ílir szerint a szultán a pénteki szelarotik után Taskislában meglátogatja a katonai kór­házat s azután a Hadentkej és San, Stefano közt levő főh­adiszállásra utazik. Szalopáki ssg,gffQBrafeiSf|31. Berlin, november 15. Szatoln­kibel ideérkezett jelentések szerint a lakosság körében a legnagyobb izgalom uralko­dik- Bolgár­ és görög katonák fosztogatják és bántalmazzák a mohamedánokat. Az utcák­on tartózkodni életveszélyes, mert folytonosan éles golyók süvítenek. A város kormányútját gö­rög tiszt­viselők vették át, a­kik Szalon­ikit görög városnak tekinteni­­atszanak. A görögök konzulátusuk védelméért csengenek. Paris, november 15. A Havas-ügynökség jelenti Athénból- a gö­­­­rög hadsereg Konstantin trónörökös pa-­­­rancsnoksága alatt Szalonikiből Monasztirba ment. 9c­tWUiri ostroma, Szkutari, november 15. E hónap 11-ére­ jelentik, hogy Szkutari pa­rancsnoka, Hasszán Riza bég kijelentette, hogy ő az utolsó szál emberig védeni fogja a várat még akkor is, ha Konstantinápolyból az átadást parancsolnák meg, s hogy ő élve nem kerül a montenegróiak kezére. Rieka, november 15. V­u­k­o­t­i­c­s tábornok tegnap este erőlte­tett gyorsmeneteléssel nyolcezer emberével Lavba érkezett. Dacára annak, hogy a csapa­toknak ágyúikkal egy méter magas havon kel­lett átmenniük, a legénység magatartása mégis kifogástalan volt A menetelés jó időben történt. Vukotics tábornok folytatja útját és reméli, hogy csapatával legfeljebb három-négy nap alatt Szkutari elé érkezik a döntő akcióra. Szmipna ostromállapotban. Konstantinápoly, november 15. Kzmirnára, ahova tegnap osztrák-magyar flottila érkezett, elrendelték az ostromállapotot. Balkánszövet$ég — T©rSkor$z%gar ? Konstantinápoly, november 15. A „Tüsvir-i-Kikiar“ tudni véli, hogy a háború balkáni szövetség meg­kötéséve­l fog véget érni, amely szövetségnek Törökország is t­ag­j­a lesz. Bulgária oly területeket venne bir­tokába, amelyek révén Dedeagacson át a­engerbe juthat. Drinápoly és a Dar­danellák Törökországé marad-­i­a­k. Állítólag az orosz nagykövet pártolja az erre vonatkozó tárgyalásokat. It Sséke tárgyalások: Széfig, november 15. Ki a ni­i­­ pasa nagyvezér diplomáciai után kérdést tett a bolgár kormánynál, hogy milyen feltételek mellett h­ajlan­dó megkötni a békét? Bulgária követelni fogja, hogy Törökország az európai vilajetekből vonja ki csapatait és vigye vissza Kisázsiába, Drinápolyt és­ Monasztirt pe­dig azonnal adja át. Konstantinápoly, november 15. Megerősít­ést nyer, hogy a porta egye­nesen Szó­fi­á­hoz fordult az e­llensé­­geskedések beszüntet­ése véget. Bul­gária válaszát ma estére, vagy holnapra várják. Giers orosz nagykövet, aki­­Noradingh­ián külügyminiszterrel e napokban ismételten ta­nácskozott, este hat órakor a portára ment. Hír szerint Criers közvetítő szerepet ját­­s­z­i­k. A török sajtó nyíltan kezd beszélni a béke-, feltételekről. Ferid képviselő, aki elsőnek foglalt állást a hadviselőkkel való közvetlen tár­gyalások mellett, azt tanácsolja a kormánynak, hogy biztosítsa az ellenség által megszállott te­­rületeken, a vekül, a muzulmán községek és a mohamedán magánemberek jogait, bírja rá a négy Balkán-államot a török államadós­ság megfelelő részének elvállalá­sára, és végül kereskedelmi tarifa­­szerződéseket kössön, valamint megál­lapodásokat a török csapatok, fegyverek és mu­níció visszaszállítása dolgában. A kor­mány igyekezzen békét kötni, amíg védheti a C­s­a­t­a­­­d­z­s­a - v­o­n­a­l­a­t és mielőtt a kom­stantinápolyi kérdés fölmerül. Konstantinápoly, november 15. Hír szerint a Bulgáriával a békepremilimi­­nárék dolgában folyó pourparlék a st.-stefa­­nói módosított szerződésen ala­pulnak- Az „ikdám“ szerint a porta azt kö­­­­veteli, hogy Kirkkil­ssze és Driná­i­p­og­y tör­ök okkupáció alatt ma­radjon. A szövetséges államok tributumot fizetnek a portának az átengedett területekért, melyek igazgatása olyan lesz, mint Kelet-Rumé­­liáé volt. Azt hiszik, hogy a bo­gár és török hadsereg teljes kibontakozása és összeütközése egy hét előtt lehetetlen. Ha a békefeltételek ez idő alatt meg volnának állapítva, az ellenséges­kedések véget érnek, ellenkező esetben fegyver­­szünetet kötnek a felek vagy újra megkezdik a harcot. Athén, november 15. Az athéni távirati iroda jelenti: A nagy­hatalmak képviselői ma délelőtt egymásután megjelentek a külügyminiszternél, hogy neki föl­ajánlják a Törökország által kért közvetítést az ellenségeskedések beszünte­tése végett és kérték őt, ha Görögország a köz­vetítést elvállalja, közölje feltételeit. A miniszter köszönetet mondott a hatalmak képviselőinek és kijelentette, hogy a szövetségesekkel való meg­egyezés után fogja válaszát megadni. Berlin, november 15. A „Vossische Zeitung“ konstantinápolyi le­velezője táviratozta. Jól értesült, körökben azt állítják, hogy a porta nem fogad­hatta el Bulgária feltételeit a fegyverszünet kérdésében s hogy, Bulgária egyáltalában nem hajlandó a fegyver­­szünetre, hanem éppen ellenkezőleg, az a kíván­sága, hogy a végső döntés fegyvere­sen történjék meg. Szófia, november 15. A bolgár kormány azt válaszolja Tö­rökor­­szág békeajánlatára, hogy csak akkor bo­csátko­z­­hatik béketárgyalásokba, ha Törökország hatá­rozott propozíciókat tesz. Danev ma délután el­utazott a főhadiszállásra. Konstantinápoly, november 15. Kramil pasa nagyvezér m­a délelőtt lá­togatást tett az osztrák-magyar és az orosz nagykövetnél- A Schake követ. Frankfurt, november 15. Konstaninápolyhöz­leten­ti a „frankfurter Zeitung“ tudósítója. A porta Ozmán Nizami pasát, a berlini nagykövetet, nevezte ki béke­követévé. Künlesjária válasatss. Szófia, november 15. (Bolgár Távirati Ügynökség.) A mi­nisztertanács tárgyalta Kramil pasa nagyvezérnek Ferdinánd királyhoz in­tézett, fegyverszünetre vonatkozó kérését és azt a választ határolta el, hogy a kormány a szövetkezett államok kormányait értesíti Törökország lépésé­ről és a szövetkezett államok kormá­nyaival való egyetértésben a legrövidebb idő alatt a választ meg fogja adni. LEGÚJABB! Lékesítés előtt. Szófia, november 15. A „Mir“ című­­kormánylap a követke­zőket írja: Tegnap azt írtuk, hogy a háború közeledik a befejezéséhez. Alá hozzátehet­jük, hogy a békekötés előestéjén vagyunk, mert Törökország közvetlenül a Balkán­szövetséghez fordult. Ez a legjobb eszköz arra, hogy az ellenségeskedéseknek vége vettessék s a tartós béke megvalósuljon. Mindez azonban Törökországtól függ. Öngyilkos grófkisasszony. — Felakasztotta magát. — (Saját tudósítónktól.) Amióta néhai gróf Laszberg Rudolf, a darabontkorszak szo­morú emlékezetű megyefőnöke hét évvel ezelőtt lemondott Pest vármegye főispáni állásáról, hová csendőr- és rendőrcsapatok segítségével került, a gróf családja a legteljesebb visszavo­­nultságban a Nagy János­ utca első számú há­zában bérelt lakást. A nyugdíjazott megyefőnök Győr vármegye főispánja is volt és alig vonult nyugalomba, régi cukorbaja egyre jobban elha­talmasodott rajta, négy évvel ezelőtt pedig sírba vitte betegsége a grófot, özvegye azóta alig hagyta el lakását, állandóan gyermekei társasá­gában időzött és egyre nagyobb aggodalommal látta, miként súlyosbodik Margit nevű leányá­nak idegbaja. A csodaszép, fiatal grófnő egyre buskomorabb lett és ma délután önfeledt pilla­natában felakasztotta magát. Amikor aggódó édesanyja reá talált, már halott volt. A huszonegy éves grófkisasszony édes­anyja halála óta mindinkább szótlanabb lett. Semmihez sem volt kedve, anyja és testvérei kérdezősködései elől elzárkózott és minden ide­jét könyvek olvasásában töltötte el. Idegbaja már olyannyira erőt vett a grófnőn, hogy csa­ládja szanatóriumba való internálásról kezdett gondoskodni, de utóbb Margit komtesz kéré­sére­, lemondtak szándékukról. A szerencsétlen leány gyötrő idegbajában ruháit tépdeste, kör­meit harapdálta, sőt ujjairól a húst is lemarta. Ma délután a család látogatóba készült. Margitnak és húgának is édesanyjukkal kellett volna menni, ám a grófkisasszony nem sok kedvet érzett a viziteléshez. A szalonban ült a zongora mellett, ismét ujjait harapdálta vé­resre és a kiserkenő vér nyomát ruhafoszlá­­nyokkal akarta eltüntetni. Édesanyja sürgette

Next