Pesti Napló, 1912. december (63. évfolyam, 284–308. szám)
1912-12-15 / 296. szám
t alok a félsiker okát abban keresik, hogy a javító nevelésben részesült gyermekek — mielőtt az életbe visszakerülnek — bizonyos átmeneti intézeteken mennek keresztül, amelyek a gyermekoltalom szempontjából nem kellőképpen fungál- nak. Lehet. A mai általános eredményt azonban le kell szögeznünk, hogy a javítóintézetekben nevelt fiuk közül csupán hetven, (a leányok közül pedig csupán ötven százalék javult meg. )I ■ " ■■■—V I ----Z #12 Budapest vasárnap’ PEST! NAPLÓ 1912 december 15 296. szám. Fokos és pájesz. Kubinyi Géza forradalmat akar csinálni. "A forradalomnak már meg is van a jelszava: Életünket, vérünket és pénzünket Lukács Lászlóért. Amint látni méltóztatik, a jelszónak csak egyharmada új. A pozsonyi országgyűlésen hallatszott először a jelszónak kétharmada. A karok és rendek csak életüket és vérüket kínálták fel Mária Teréziának, de Kubinyi már bőkezűbb, áldozatkészebb, ő pénzt is kínál, pénzt, mégpedig a mások pénzét. Ami pedig a forradalom okát illeti, komolyabb oka még igazán sohasem volt forradalomnak. Kubinyi Géza nagy szónoki tehetségével azt akarja bebizonyítani a népnek, hogy sok, nagyon sok adót fizetni a legnagyobb boldogság s a nép már szentül meg van róla győződve, hogy Sándor Pál, Bárczy István és Vázsonyi Vilmos csupa rosszmájúságból ellenzik az itj adótörvény életbeléptetését. Rosszmájúságból, mert ők gyűlölik a népet s álmatlan éjszakáik lennének, ha a nép a régi adótörvény alapján kevés adót fizetne. A nép igazi megváltója tehát Kubinyi Géza, mert ő módot akar adni a népnek, hogy sok, nagyon sok adót fizessen és így befusson a boldogok birodalmába. A jelszó tehát már magában is nagyon népszerű. Borzasztóan sok benne az agitatórius erő, mert hiszen a magyar azért nem volt mostanáig boldog, mert nem engedték, hogy még több adót fizessen, mint amennyit kiróttak rá. De Kubinyi Géza ezen az agitatórius erőn kívül még más valamivel is fokozza a forradalom sikerének valószínűségét: megpróbálja nevetségessé tenni azokat, akik nem hajlandók csak azért meghalni a barrikádokon, hogy sok adót fizethessenek. Ezekről a gyáva nyárspolgárokról azt mondja Kubinyi Géza, hogy ők a pájeszesek. Igen, a pájeszesek nem akarnak adót fizetni. Nem akarnak, mint ahogyan 1848-ban a fokosos urak sem akartak. 1848-ban a fokos volt az adóforradalom szimbóluma, 1912-ben a pájesz. De a fokostól a pájeszig roppant nagy az út. A fokos — szalonképes, a pájesz — nevetséges. És hol vannak azok, akik kiteszik magukat a veszedelemnek, hogy nevetségessé váljanak? Ki bírja elviselni, hogy pájeszesnek mondják? A szanszkülottizmus dicsőséget jelentett. De a pájeszizmus? Bizonyos, egészen bizonyos, hogy Kubinyi úrdiadalmaskodni fog a pájeszizmus ellen. Mertnéha egy jó szón, egy pompás jelzőn dől el a forradalom sorsa. Mikor a Terézvárosban kiadták a jelszót: harc a tözsfőnökök ellen, akkor a törzsfőnökök sorsa már meg volt pecsételve, így lesz, bizonyosan így lesz a pájeszosokkal is. Mert kevés adót fizetni már magában is nagy szerencsétlenség. Hát még pájeszesnek is lenni. "Ilyen két csapást senki sem akar vállalni. Kubinyi Géza nagyon jól tudja, hogy mit tesz pájeszesnek lenni. Tudja s ezért választotta éppen a pájeszt kompromittáló jelzőül. Kubinyi ugyanis rövid idővel ezelőtt még ott ült a pájeszesek közt a börze-kávéházban. Hogy mit keresett ott? Erre a kérdésre az 1912—13-ik évi pénzügyi kompass rövid, de kimerítő feleletet ad. Ez a könyvecske a 366-ik oldalon azt suttogja, hogy van Budapesten egy Gabona-Bank Részvénytársaság, melynek Kubinyi Géza az elnöke. Kubinyi ebben a részvénytársaságban a következő urak tanácskozását vezeti: Reich Jenő, Reich Sámuel, Kandel Zsigmond, Paskusz Miksa, Rechnitzer János, Kain Elek, Kesztler Fülöp és Pollák Sándor. Minthogy pedig a Gabona Bank bizományi üzleteket csinál a börzén, Kubinyi Gézának be kellett sétálni a tőzsde-kávéházba, hogy a pájeszesek társaágában lesse a gabonakurzusokat s várja a megbízásokat. A kávéház asztalánál ülve nem disztingvált, hogy kinek van fokosa s kinek pátosza. A bank igazgatósági ülésein se kényeskedett, mert ott is ritkaságszámba ment a fokos. De azért mégis megmaradt a helyén. No persze: a bankocska 8 százalék osztalékot fizetett. Nyolc százalékot s Kubinyi urnak még külön tantemet. Ezek nem diffamáló dolgok, de egy forradalmárhoz, aki harcot hirdet a pájesz ellen, mégsem illenek. A forradalmár legyen óvatos és töröltesse a nevét a compassből, mielőtt a barrikádokra indul. Szóval, előbb nyírássa le a saját pájeszét s a fokost csak azután fogja marokra. Mert fokost és pájeszt egyszerre nem hordhat ugyanaz az ember. Vagy — vagy! Kujbinyi úr kétségkívül a pájesztől fog megválni. Ezt annál könnyebben teheti, mert hiszen neki amúgy is csak álpáteszei voltak, melyeket csak akkor használt, ha a bankba ment elnökölni, vagy a börze-kávéházba üzletet kötni. Vegye hát a tincseket a mellényzsebtől s lökje a szemétdombra. Bátran megteheti: nem kell attól tartania, hogy valaki használat céljából felveszi . . . Dimer Gusztáv meghalt. (1855—1912.) Aránylag fiatalon, ötvenhét éves korában, munkásságának teljében, néhány napi betegség után ma délelőtt meghalt dr. Dirner Gusz-táv. Az elhunyt orvosprofesszor sokkal érde-mesebb munkálkodást fejtett ki, semhogy halála mellett szó nélkül szabad volna elhaladni és sokkal különb volt a tevékenységében, semhogy elmúlása hiányt ne hagyna maga után. Azok közé a ritka emberek közé tartozott, kik többet vállalnak a munkából, mint amennyit a sajátképpen kötelesség kijelöl nekik és emellett meg volt benne az a még ritkább tulajdonság is, hogy amit munkálkodása körébe vont, azt valóban kötelességnek érezte és a kötelesség tudatával végezte. E részben, mint egyáltalában egész lényében, kitűnően egyesült benne az iper szívós, komoly és kitartó munkabírása a modern műveltség emberének széleskörű érdeklődésével és fogékonyságával. Ez tette, hogy szolidárisnak érezte magát nemcsak tulajdonképpeni szakmájának embereivel, hanem általában azokkal, kik a kor nagy kérdéseinek megoldásán fáradoznak; de ez az ideális lelkesedés egyszersmind csupa gyakorlati tevékenység volt, így haladt a már megkezdett utakon és így társult azokhoz is, akik az új csapásokon indulnak. Az előbbi tekintetben légióként mint a budapesti bábaképző igazgatója szerzett érdemeket az intézet továbbfejlesztésében, ami pedig az utóbbit illeti, az különösen abban a szereplésben tűnt ki, melylyel munkaerejét a feminizmus ügyének szolgálatába állította. Egyik kezdeményezője és legbuzgóbb szószólója volt annak a mozgalomnak, mely nálunk is programmjába vette a nők választójogának kiképzését. A feminizmusról és céljainak érdemeiről eltérhetnek a vélemények, de bizonyos, hogy Dirner Gusztáv fegyvertársi csatlakozásával gondolkodásának oly lelkes bevülékenységéről tett tanúságot, melyet lehetetlen elismerés nélkül hagyni. Halála után újra zárkóznak a sorok, de mindenesetre szegényebben, mint ahogy vele együtt voltak. Dr. Dirner Gusztáv Adolf egyetemi magántanár, a Bábaképző Intézet igazgatója, a nők választójogáért harcoló férfiligának elnöke szombaton délben fél tizenkét órakor halt meg ötvenhétéves korában. Halála tragikus váratlanságban csapott le. Nyolc nappal ezelőtt a Bábaképző Intézetben délelőtt előadás közben hirtelen rosszul lett, rázó hideg lepte meg, amely másnapra tüdőgyuladássá fejlődött. Súlyos betegsége a szív elégtelen ereje és érelmeszesedése következtében férfikora délen kioltotta életét. Puritánságát jellemzi, hogy halálos ágyán azt az óhaját fejezte ki, hogy sírja felett hangos búcsúztató ne essék s a legnagyobb csöndben temessék el. Elhunyta súlyos veszteséget jelent a szabadgondolkozás híveinek is. Életében igen sokszor lelkes vezető volt mindenfajta humánus és társadalmi mozgalmakban. Mint a neje választójogáért küzdő férfiliga elnöke sokat érintkezett a külföld ezirányu vezetőembereivel s nem egyszer az ő személye volt az, aki rábírta a külföld tudósait a hazánkban való szereplésre. Az elhunytat a Horánszky utca 12. szám alatt levő halottas házban helyezték ravatalra. A feketét drapériával bevont halottas teremben számtalan égő gyertyától és koszorútól övezve ál a ravatal, melyet a délutáni órákban közéletünk és a tudós világ számos kitűnősége kereste fel. Az elhunytat hitvesén kívül testvérei dr. Dirner Lajos orvos és dr. Dirner Gyula magyar királyi főkertész, továbbá sógorai dr. Zilinszky Mihály titkos tanácsos, országgyűlési képviselő , és Reöck Iván országgyűlési képviselő, valamint kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. A temetés a Horánszky utcai halottas házból e hónap 16-án, hétfőn délután három órakor lesz. Az elhunytat a Kerepesi úti temetőben levő családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Dr. Dirner Gusztáv Adoit völukbányán született 1855-ben. Budapesten 1880-ban avatták orvosdoktorrá, azután a második szülészeti és nőgyógyászati kórházban volt tanársegéd. Itt hat évet töltött, majd utazási ösztöndíjjal két évig külföldi tanulmányuton volt. 1892-ben a nőgyógyászati műtevésből magántanárrá képesítették és 1898 junius óta a budapesti bábaképző igazgatótanára volt. Kazuisztikus és más közleményei magyar, német és angol szaklapokban jelentek meg. spitfalsbruderek. — A kórházak vándorai. — (Saját tudósítónktól.) Most, hogy beálltak a téli idők, a hidegek, százszorosan nyomorúságos azoknak a kétes exisztenciáknak az élete, akik a nyári éjszakákat a ligeti padokon, a hajnalokat a gőzfürdőben, nappalukat pedig a központi vásárcsarnok mellett a Dunaparton töltik el. A hajnalt és a nappalt még valahol el lehet tölteni, de hol legyenek éjszaka, hol pihenjék ki magukat annyira, amennyire, hogy a nappali bóbiskolások és könyökre támaszkodó fejjel való szundikálások segélyével valahogy fentarthassák magukat. A nyomor leleményes, felfedez olyan helyeket és eszközöket a pihenésre, amelyekről a feszituált embereknek fogalmuk sincsen. És hogy micsoda hiányai vannak egy-egy miniszteri rendeletnek, arra is csak a nyomorgó emberiség tanítja meg a szabályalkotó hatóságokat. A tél hidegesedés alá kergeti a hajléktalan embereket. És ezek a hajléktalan emberek fedezték fel a kórházakat. Milyen meleg van a kórtermekben, milyen jó „koszt“ van ott. És megjelennek a főorvos előtt a nyomorgó emberek, akik nem betegek, néha van egy kis betegségük, de többnyire csak fáznak. Igen sokszor jelentkeznek a kórházakban betegek például bronhitiszszel, tüdőtágulással, vagy valami .sebbel és ezeket, ha van hely, fel is veszik. Vannak azonban jelentkezők, akik valami nehezen konstatálható bajt mondanak be és teljesen egészségesen fekszenek be a kórházba. Ezek a spittalsbruderek. A spittalsbruderek a kórházak rémei. Minden kórházat felkeresnek, minden kórházban jelentkeznek felvételre. A felvételnél ugyanis kissé felületes a vizsgálat. A beteg bemondja betegségét és a vizsgálatot tevő orvos beutalja őt az illető korosztályra. Itt azután alaposabb vizsgálatnak vetik alá. De a spittalsbruderek egynémelyikének rendesen van valami betegsége, azonban olyan, amivel igen