Pesti Napló, 1912. december (63. évfolyam, 284–308. szám)
1912-12-21 / 301. szám
10 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ sorából. Nem egy villamos alatt akart meghalni, hanem Budapest panorámájának kellős közepén, legszebb pontján, székesfővárosunk szemefényében. És pont ezen a helyen egy utolsót rúgott s lábait az ég felé meresztette. Keresztbe feküdt a hídon, a pesti közlekedési mizériák „sóhajok hídján“ és azzal vége volt. Ekkor láthatta csak az a szegény ló lelki szemeivel, hogy milyen ostobaságot kívánt magának. Emberek, kocsik, automobilok borultak rá, de nem részvétből, hanem sötétségből. Mert sehol olyan rossz világítás nincs, mint a pesti hidakon. Egy pár lámpa pislog rajtuk szomorúan, mintha gyertyák lennének egy ravatal szélén. És ez is érthető. A pesti hidakon, amelyekről minden pillanatban be lehet lépni a Dunába az öngyilkosoknak, anélkül, hogy valaki akár a jegyet is kérné tőlük s ahol életveszedelmek környékezik esténkint azt, aki átmegy rajtuk, talán nem is kell nagyobb világítás. A sötétség itt is stílusos. A kandeláberek az entreprise szabályai szerint égnek. Ha jobban égnének, akkor meg lehetne látni, hogy döglött ló van a hídon, de eleven rendőr nincs. Ha jobban volna kivilágítva a híd, akkor nem lenne a halál trambulinja, amely minden elkeseredett embernek olyan könnyen hozzáférhető. Ha nagyobb volna rajtuk a világosság, akkor ki lehetne térni a ló teteme elől és nem kellene ráborulni a szegény párára, embernek, kocsinak, gépnek és mindenkinek, aki arra jár. A ló azt hitte, hogy végtisztességére ott terem mellette a város minden illetékes közege: rendőr, útkaparó, gyepmester és fáklyás menettel nyomban eltakarítják, nyugalomba helyezik. Ezért húzta egész életén át az igát, ezért tűrt és szenvedett, ezért nem ugrott a hídról a Dunába. De nem jött senki. Ott hagyták heverni, a kutya se törődött vele. És kegyelet helyett szidták, átkozták, rugdosták az emberek, akiket megállított az útjukban. Talán még most is ott hever a ló és talán még most se jutott rendőr arra a vidékre. Persze a megakasztott forgalom közönsége nem tudta, hogy azzal semmire se megy, ha csak azt kiabálja: rendőr! De kiabálták volna csak azt: éljen a gyülekezési szabadság! éljen a független Magyarország! éljen az ellenzék — majd jött volna mindjárt egy egész rendőrármádia. Bár az is igaz, hogy akkor is csak az embereket takarították volna el a hídról, de ott maradt volna akkor is a döglött ló. Ott maaradt volna, mintha ég felé meredő lábaival követelné, hogy Budapest címerébe rajzolják bele ezt a képet: zöld mezőben tehetetlen közigazgatás, amely előtt egy sötét hid döglött lovat tart kezében, mialatt a közönség egy fehér városatyát áldoz Hadúrnak. NAPIREND. Naptár: Szombat, december 21-én.— Rom. kat.: Tamás aps. — Prot.: Tamás. — Görögorosz: december 8. Potáp. — Zsidó: Tebelli 11. — A nap két reggel 7 óra 47 perckor, nyugszik délután 4 óra 9 perckor. — A hold két délután 1 óra 42 perckor, nyugszik reggel 4 óra 28 perckor. — Petőfi-Ház (Bajza u. 21. sz.) nyitva délelőtt 10—2-ig. — Múzeumok: Nemzet Múzeum ásványtára, nyitva 9—2-ig. — Erzsébet Múzeum nyitva délelőtt 9 órától 4 óráig. — Mezőgazdasági Múzeum nyitva délelőtt 10—7 óráig. — Ráth Múzeum nyitva délelőtt 10 órától délután 4-ig. — Széchenyi Múzeum nyitva délelőtt 10—12 óráig. — — Tanszer Muzeum nyitva délután 3—7 óráig. — Kereskedelmi Múzeum, Szakkönyvtár, hirlapszolgálat hazai beszerzési források és közszállítások ügyében 9—2-ig, vám- és szállítási díjtételek ügyében 3—6-ig. — Könyvtárak: Akadémiai könyvtár nyitva 3—7 óráig. — Fővárosi Könyvtár nyitva délelőtt 9 órától 2 óráig. — Egyetemi Könyvtár nyitva délelőtt 9 órától 6 óráig. — Iparművészeti Múzeum könyvtára nyitva délelőtt 9 órától 12 óráig és délután 6 órától 8 óráig. — Nemzeti Múzeum könyvtára nyitva 9 órától 4 óráig. — Pedagógiai könyvtár nyitva délelőtt 3-tól 7 óráig. Statiszikai Könyvtár nyitva délelőtt 10 órától 1 óráig. — Ferenc Ferdinánd utazása. Münchenből jelentik: Ferenc Ferdinánd trónörökös tegnap este fél tízkor utazott el Münchenből. A pályaudvaron búcsúvétel céljából megjelentek az osztrák-magyar követség díszszolgálata és az osztrák tiszti küldöttség tagjai. — A bajor régenshercegbő! király lesz. Bajorországban már régen általános az az óhajtás, hogy az országnak ismét királya legyen, mert a hosszú interregnum talán még évekig eltarthat, olyan jó erőben van az élőhalott örült király. Luitpold régenshercegnek sokszor ajánlotta a kormány, hogy az alkotmány módosításával vagy új törvény útján tegye fejére a királyi koronát, de az agg régens húzódozott ettől a tervtől. Most újra aktuális lett a kérdés. Münchenből azt jelentik, hogy a bajor kormány érintkezésbe lépett az országgyűlési pártok vezéreivel, s hír szerint meg is állapodott velük, hogy törvényjavaslatot fog a parlament elé terjeszteni, amely meghagyja a királyi címet a beteg uralkodónak, de Lajos régensherceget szintén királylyá proklamálja. Az országgyűlés evégből az ünnepek után rövid ülésszakra összejön. Ugyanezen hírt a „Vossische Zeitung“ is megerősíti. — A beteg cárevics. Pétervárról jelentik, hogy az orosz trónörökös állapota ismét rosszabbra fordult. A leghíresebb pétervári orvosokat sürgősen Czarszkoje-Szelóba hívták. A trónörökös állandóan nagy fájdalmakról panaszkodik, a daganata újra megnagyobbodott. A Qagryba tervezett utazást emiatt elhalasztották. ■— A cár nevenapja. Bécsből jelentik, hogy a Luitpold régenshercegért elrendelt udvari gyász miatt ezúttal elmaradt az az udvari ebéd, amelyet Miklós cár nevenapja alkalmából rendesen tartani szoktak és amelyen az orosz nagykövet és az orosz nagykövetség tagjai is részt szoktak venni. Károly Ferenc József főherceg azonban ma megjelent Gers orosz nagykövetnél, akinek uralkodónk szerencsekívonatait tolmácsolta a cár nevenapja alkalmából. — Laszkáry Gyula meghalt. Hosszú szenvedés után meghalt pénteken reggel négy órakor Budapesten draskóci és laszkári Laszkáry Gyula főrendiházi tag, a dunáninneni evangélikus egyházkerület világi főfelügyelője és a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagja. Hetvennégyéves korában váltotta meg szenvedésétől a halál. A közéletnek egyik kiváló munkása volt és elmúlása nagy részvétet keltett a politikai világban és egyházának körében. Különösen Nógrádvármegye közéletében vett részt nagy tevékenységgel fiatalkora óta. Tagja volt Nógrádvármegye törvényhatósági bizottságának és közigazgatási bizottságának s mint az evangélikus egyház vezetőemberét is általános tisztelet és megbecsülés vette körül fáradhatatlan munkásságáért. Igazgató elnöke volt a báró Baldácsy-féle protestáns alapítványnak. Ravatalánál szombaton délután három órakor gyászistentisztelet lesz a Deák téri evangélikus templomban. A holttestet ezután Romhányba szállítják és ott temetik el vasárnap délután fél három órakor a családi sírboltban. Laszkáry Gyula 1839-ben született Alsó-Nyéken. Gimnáziumi és jogi tanulmányait magánúton végezte. Húszéves korában már nagy szerepe volt Nógrádvármegye közéletében a pátens elleni mozgalomban. 1861-ben a nógrádvármegyei Romhányba költözött és átvette anyai birtokának kezelését. Aztán is tevékeny részt vett Nógrádvármegye közéletében mint vármegyei bizottsági tag és evangélikus egyházvezér. A politikai életben is egyike volt a legbuzgóbbaknak. A nógrádi esperesség 1889-ben, a lunárinneni evangélikus egyházkerület pedig 1895-ben felügyelőjévé választotta meg. E méltósága révén lett a főrendiház tagjává. — Mihály nagyherceg morganatikus házassága. Pétervárról jelentik: Az anyacárnénak sikerült kieszközölnie, hogy Mihály nagyherceget, aki rangján alul házasodott, ne törüljék a cári család tagjai közül. Hir szerint Mihály nagyherceg a feleségével és gyermekéivel elyütt külföldön fog letelepedne — Kossuth Ferenc beteg. Kossuth Ferenc már több nap óta nagyobb méretű szívgyengeségben szenvedett. Az elmúlt éjjel ezek a tünetek oly kivételes erővel mutatkoztak, hogy még az éjszaka folyamán orvosokat kellett a beteghez hivni, akik az éjszaka egy részét a beteg ágyánál töltötték. Tekintettel a szívgyengeségre, az orvosok feltétlen nyugalmat rendeltek és megtiltották látogatás fogadását. — Zichy Nándor emléke. A Zichy Nándoremlékmű bizottság ma Csernoch János hercegprímás elnöklésével ülést tartottk Az ülést a hercegprímás nyitotta meg és kegyeletes javakkal emlékezett vissza gróf Zichy Nándorra, akinek buzdítására és tanításaira ma is hálásan gondol. Egyben bejelentette, hogy amennyiben Zichy Nándor emlékét nemcsak szoborral, hanem templommal is megörökítenék, ő e templomra százezer koronát ajánl föl. A hercegprímás adományáért dr. Glattfelder püspök mondott köszönetet. — Horn Ede emlékezete. A képviselőház elnöksége értesítette a vágújhelyi Horn Ede emlékbizottságot, hogy a Horn Ede emlékműnek e hónap 29-éi megtartandó leleplezési ünnepére koszorút küld, amelyet Markhot Aladár országgyűlési képviselő fog az emlékműre letenni. — A bécsi polgármester bukása. Bécsből ma újabban Neumayer polgármester bukására vonatkozóan a következőket jelentik: A bukás híre erős mozgolódást keltett a városi pártok és klikkek körében. A polgármesteri állásra folyton újabb és újabb neveket emlegetnek. Egyelőre Perger alpolgármesternek és Steinernek, a polgári klub vezérének van legtöbb kilátása, de szó van Weisskirchner jelöléséről és van pártja Hoss alpolgármesternek és dr. Mataya keresztényszocialista városatyának is. Érdekes, hogy a polgári klub csütörtöki esti gyűlésén úgy határozott, hogy csak olyan jelöltet támogat, aki határozottal állást foglal a csehek és a zsidók ellen. Azok a botrányok, melyek Neumayer bukására vezettek, még nem simultak el. Nem igaz az a hír, hogy Schumayer szociálista képviselő becsületsértési pere most már el fog aludni. Minthogy a polgármester följelentése már közel járt az elévüléshez, Schumayer maga gondoskodott róla, hogy a képviselőház felfüggeszsze az ő mentelmi jogát és hogy a kiadatási értesítés még idejekorán jusson el a józsefvárosi törvényszékhez. Bizonyos, hogy ebben a perben csúnya botrányok fognak kiderülni a lemondott polgármesterről. — Művészek szervezete. A szociális alapon tömörülő érdekcsoportok egyre jobban fejlődő száma nyilvánvalóvá tette, hogy e szervezkedés hasznossága a művészek előtt sem maradhat már soká titok. Mert ha van terület, ahol a produkció teljesen ki van szolgáltatva a spekulációs tőkének, úgy a művész valóban az. A művészek nemcsak fiatalságukban szokták megszyteni ismeretlenségüket, járatlanságukat, hanem még később is, amikor már olyan biztos árfolyama van a portékájuknak, akár egy a börzén jegyzett papírnak. Erre kiválóan jellemző volt a Parisban minap elárverezett Degas-féle kép példája. A képért most egy vagyont adtak, holott a festője annak idején néhány száz frankot kapott érte. Pedig ha városok fölemelik a telkek adóját azert városi berendezkedésekkel emelték az értékét, hogy így a maguk részére biztosítsák a telek értékemelkedésének részét, akkor nagyon jogosult volna, hogy a művész, konjunktúráinak javulásával, régebbi alkotásai értékemelkedésének szintén hasznát lássa. Ha az új idők új szelei meg is teremtet-ték azt a művész-típust, amely épp olyan jó managerje a munkájának, amilyen lelkes megalkotója, mégis azok vannak többségben, akik nem rendelkeznek nagy életösztönökkel, s egyenesen nevetséges, hogy a hamis frazeológiával dekorált önzés ezt A tulajdonságukat a végsőkig kihasználhassa . . . Bilinzás elüt • osgwa meg a ©©Pesti lanki a várasi hiranáni-I sticnál, mari a kar* mást a pályaudvarokon mm engedi • árusítani! "1912 december 21 301. szlm. IfflPOLEOll a PESTI NAPLÓ 1912. évi karácsonyi ajándéka Köve’ab felvilágosítással szívesen szolgál az adóhivatal.