Pesti Napló, 1912. december (63. évfolyam, 284–308. szám)

1912-12-21 / 301. szám

10 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ sorából. Nem egy villamos alatt akart meghalni, hanem Budapest panorámájának kellős közepén, legszebb pontján, székesfővárosunk szemefé­­nyében. És pont ezen a helyen egy utolsót rúgott s lábait az ég felé meresztette. Keresztbe fe­küdt a hídon, a pesti közlekedési mizériák „só­hajok hídján“ és azzal vége volt. Ekkor láthatta csak az a szegény ló lelki szemeivel, hogy mi­lyen ostobaságot kívánt magának. Emberek, kocsik, automobilok borultak rá, de nem rész­vétből, hanem sötétségből. Mert sehol olyan rossz világítás nincs, mint a pesti hidakon. Egy pár lámpa pislog rajtuk szomorúan, mintha gyertyák lennének egy ravatal szélén. És ez is érthető. A pesti hidakon, amelyek­ről minden pillanatban be lehet lépni a Dunába az öngyilkosoknak, anélkül, hogy valaki akár a jegyet is kérné tőlük s ahol életveszedelmek környékezik esténkint azt, aki átmegy rajtuk, talán nem is kell nagyobb világítás. A sötétség itt is stílusos. A kandeláberek az entreprise sza­bályai szerint égnek. Ha jobban égnének, ak­kor meg lehetne látni, hogy döglött ló van a hí­don, de eleven rendőr nincs. Ha jobban volna kivilágítva a híd, akkor nem lenne a halál tram­­bulinja, amely minden elkeseredett embernek olyan könnyen hozzáférhető. Ha nagyobb volna rajtuk a világosság, akkor ki lehetne térni a ló teteme elől és nem kellene ráborulni a szegény párára, embernek, kocsinak, gépnek és minden­kinek, aki arra jár. A ló azt hitte, hogy végtisztességére ott te­rem mellette a város minden illetékes közege: rendőr, útkaparó, gyepmester és fáklyás menet­­tel nyomban eltakarítják, nyugalomba helyezik. Ezért húzta egész életén át az igát, ezért tűrt és szenvedett, ezért nem ugrott a hídról a Du­nába. De nem jött senki. Ott hagyták heverni, a kutya se törődött vele. És kegyelet helyett szidták, átkozták, rugdosták az emberek, akiket megállított az útjukban. Talán még most is ott hever a ló és talán még most se jutott rendőr arra a vidékre. Persze a megakasztott forgalom közönsége nem tudta, hogy azzal semmire se megy, ha csak azt kiabálja: rendőr! De kiabál­ták volna csak azt: éljen a gyülekezési szabad­ság! éljen a független Magyarország! éljen az ellenzék — majd jött volna mindjárt egy egész rendőrármádia. Bár az is igaz, hogy akkor is csak az em­bereket takarították volna el a hídról, de ott maradt volna akkor is a döglött ló. Ott maaradt volna, mintha ég felé meredő lábaival köve­telné, hogy Budapest címerébe rajzolják bele ezt a képet: zöld mezőben tehetetlen közigazga­tás, amely előtt egy sötét hid döglött lovat tart kezében, mialatt a közönség egy fehér város­atyát áldoz Hadúrnak. NAPIREND. Naptár: Szombat, december 21-én.— Rom. kat.: Tamás aps. — Prot.: Tamás. — Görög­­orosz: december 8. Potáp. — Zsidó: Tebelli 11. — A nap két reggel 7 óra 47 perckor, nyugszik délután 4 óra 9 perckor. — A hold két délután 1 óra 42 perckor,­ nyugszik reggel 4 óra 28 perckor. — Petőfi-Ház (Bajza­ u. 21. sz.) nyitva délelőtt 10—2-ig. — Múzeumok: Nemzet Múzeum ásványtára, nyitva 9—2-ig. — Erzsébet Múzeum nyitva délelőtt 9 órától 4 óráig. — Mezőgazdasági Múzeum nyitva délelőtt 10—7 óráig. — Ráth Múzeum nyitva délelőtt 10 órától délután 4-ig. — Széchenyi Múzeum nyitva délelőtt 10—12 óráig. — — Tanszer Muzeum nyitva délután 3—7 óráig. — Kereskedelmi Múzeum, Szakkönyvtár, hirlapszolgálat hazai beszerzési források és közszállítások ügyében 9—2-ig, vám- és szállítási díjtételek ügyében 3—6-ig. — Könyvtárak: Akadémiai könyvtár nyitva 3—7 óráig. — Fővárosi Könyvtár nyitva délelőtt 9 órától 2 óráig. — Egyetemi Könyvtár nyitva délelőtt 9 órától 6 óráig. — Iparművészeti Múzeum könyvtára nyitva délelőtt 9 órától 12 óráig és délután 6 órától 8 óráig. — Nemzeti Múzeum könyv­tár­a nyitva 9 órától 4 óráig. — Pedagógiai könyvtár nyitva délelőtt 3-tól 7 óráig. Statisz­ikai Könyvtár nyitva délelőtt 10 órától 1 óráig. — Ferenc Ferdinánd utazása. Münchenből jelen­tik: Ferenc Ferdinánd trónörökös tegnap este fél tízkor utazott el Münchenből. A pályaudvaron bú­­csúvétel céljából megjelentek az osztrák-magyar követség díszszolgálata és az osztrák tiszti küldött­ség tagjai. — A bajor régenshercegbő! király lesz. Bajor­országban már régen általános az az óhajtás, hogy az országnak ismét királya legyen, mert a hosszú interregnum talán még évekig eltarthat, olyan jó erőben van az élőhalott örült király. Luitpold régenshercegnek sokszor ajánlotta a kormány, hogy az alkotmány módosításával vagy új törvény útján tegye fejére a királyi ko­ronát, de az agg régens húzódozott ettől a terv­től. Most újra aktuális lett a kérdés. Münchenből azt jelentik, hogy a bajor kormány érintkezésbe lépett az országgyűlési pártok vezéreivel, s hír szerint meg is állapodott velük, hogy törvény­­javaslatot fog a parlament elé terjeszteni, amely meghagyja a királyi címet a beteg uralkodónak, de Lajos régensherceget szintén királylyá proklamálja. Az országgyű­lés evégből az ünnepek után rövid ülésszakra összejön. Ugyanezen hírt a „Vossische Zeitung“ is megerősíti. — A beteg cárevics. Pétervárról jelentik, hogy az orosz trónörökös állapota ismét rosszabbra fordult. A leghíresebb pétervári orvosokat sürgő­sen Czarszkoje-Szelóba hívták. A trónörökös állan­dóan nagy fájdalmakról panaszkodik, a daganata újra megnagyobbodott. A Qagryba tervezett utazást emiatt elhalasztották. ■— A cár nevenapja. Bécsből jelentik, hogy a Luitpold régenshercegért elrendelt udvari gyász miatt ezúttal elmaradt az az udvari ebéd, amelyet Miklós cár nevenapja alkalmából rendesen tartani­­ szoktak és amelyen az orosz nagykövet és az orosz nagykövetség tagjai is részt szoktak venni. Károly Ferenc József főherceg azonban ma megjelent G­­­e­r­s orosz nagykövetnél, akinek uralkodónk sze­­rencsekívonatait tolmácsolta a cár nevenapja alkal­mából. — Laszkáry Gyula meghalt. Hosszú szenvedés után meghalt pénteken reggel négy órakor Budapes­ten draskóci és laszkári Laszkáry Gyula főren­diházi tag, a dunáninneni evangélikus egyházkerület világi főfelügyelője és a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagja. Hetvennégyéves korában váltotta meg szenvedésétől a halál. A köz­életnek egyik kiváló munkása volt és elmúlása nagy részvétet keltett a politikai világban és egyházának körében. Különösen Nógrádvármegye közéletében vett részt nagy tevékenységgel fiatalkora óta. Tagja volt Nógrádvármegye törvényhatósági bizottságának és közigazgatási bizottságának s mint az evangélikus egyház vezetőemberét is általános tisztelet és meg­­­becsülés vette körül fáradhatatlan munkásságáért. Igazgató elnöke volt a báró Baldácsy-féle protestáns alapítványnak. Ravatalánál szombaton délután há­rom órakor gyászistentisztelet lesz a Deák­ téri evan­gélikus templomban. A holttestet ezután Romhányba szállítják és ott temetik el vasárnap délután fél há­rom órakor a családi sírboltban. Laszkáry Gyula 1839-ben született Alsó-Nyéken. Gimnáziumi és jogi tanulmányait magánúton végezte. Húszéves korában már nagy szerepe volt Nógrád­­vármegye közéletében a pátens elleni mozgalomban. 1861-ben a nógrádvármegyei Romhányba költözött és átvette anyai birtokának kezelését. Aztán is tevé­keny részt vett Nógrádvármegye közéletében mint vármegyei bizottsági tag és evangélikus egyházve­zér. A politikai életben is egyike volt a legbuzgób­baknak. A nógrádi esperesség 1889-ben, a lunár­­inneni evangélikus egyházkerület pedig­ 1895-ben fel­ügyelőjévé választotta meg. E méltósága révén lett a főrendiház tagjává. — Mihály nagyherceg morganatikus házassága. Pétervárról jelentik: Az anyacárnénak sikerült kiesz­közölnie, hogy Mihály nagyherceget, aki rangján alul házasodott, ne törüljék a cári család tagjai közül. Hir szerint Mihály nagyherceg a feleségével és gyermekéivel elyü­tt külföldön fog le­telepedne — Kossuth Ferenc beteg. Kossuth Ferenc már több nap óta nagyobb méretű szívgyengeségben szenvedett. Az elmúlt éjjel ezek a tünetek oly kivé­teles erővel mutatkoztak, hogy még az éjszaka folya­mán orvosokat kellett a beteghez hivn­i, akik az éj­szaka egy részét a beteg ágyánál töltötték. Tekintet­tel a szívgyengeségre, az orvosok feltétlen nyugal­mat rendeltek és megtiltották látogatás fogadását. — Zichy Nándor emléke. A Zichy Nándor­­emlékmű bizottság ma Csernoch János herceg­prímás elnöklésével ülést tartottk Az ülést a her­cegprímás nyitotta meg és kegyeletes javakkal emlékezett vissza gróf Zichy Nándorra, akinek buzdítására és tanításaira m­a is hálásan gondol. Egyben bejelentette, hogy amennyiben Zichy Nán­dor emlékét nemcsak szoborral, hanem templommal is megörökítenék, ő e templomra százezer koronát ajánl föl. A hercegprímás adományáért dr. Glatt­­f­e­l­d­e­r püspök mondott köszönetet. — Horn Ede emlékezete. A képviselőház elnök­sége értesítette a vágújh­elyi Horn Ede emlékbizott­ságot, hogy a Horn Ede emlékműnek e hónap 29-éi­ megtartandó leleplezési ünnepére koszorút küld, amelyet M­a­r­k­h­o­t Aladár országgyűlési képviselő fog az emlékműre letenni. — A bécsi polgármester bukása. Bécsből ma újabban Neumayer polgármester bu­kására vonatkozóan a következőket jelentik: A bukás híre erős mozgolódást keltett a városi pár­tok és klikkek körében. A polgármesteri állásra folyton újabb és újabb neveket emlegetnek. Egy­előre P­e­r­g­e­r alpolgármesternek és Steiner­­nek, a polgári klub vezérének van legtöbb kilá­tása, de szó van Weisskirchner jelöléséről és van pártja Hoss alpolgármesternek és dr. M­a­t­a­y­a keresztényszocialista városatyának is. Érdekes, hogy a polgári klub csütörtöki esti gyű­­­lésén úgy határozott, hogy csak olyan j­e­­­­löltet támogat, aki határozottal­ állást foglal a csehek és a zsidók ellen. Azok a botrányok, melyek Neumayer bukására vezettek, még nem simultak el. Nem igaz az a hír, hogy Schumayer szociálista kép­viselő becsületsértési pere most már el fog aludni. Minthogy a polgármester följelentése már közel járt az elévüléshez, Schumayer maga gondosko­­dott róla, hogy a képviselőház felfüggeszsze az ő mentelmi jogát és hogy a kiadatási értesítés még idejekorán jusson el a józsefvárosi törvényszék­hez. Bizonyos, hogy ebben a perben csúnya botrányok fognak kiderülni a le­mondott polgármesterről. — Művészek szervezete. A szociális alapon tö­mörülő érdekcsoportok egyre jobban fejlődő száma nyilvánvalóvá tette, hogy e szervezkedés hasznos­sága a művészek előtt sem maradhat már soká ti­tok. Mert ha van terület, ahol a produkció teljesen ki van szolgáltatva a spekulációs tőkének, úgy a mű­vész valóban az. A művészek nemcsak fiatalságuk­ban szokták megszyteni ismeretlenségüket, járatlan­ságukat, hanem még később is, amikor már olyan biztos árfolyama van a portékájuknak, akár egy a börzén jegyzett papírnak. Erre kiválóan jellemző volt a Parisban minap elárverezett Degas-féle kép példája. A képért most egy vagyont adtak, holott a festője annak idején néhány száz frankot kapott érte. Pedig ha városok fölemelik a telkek adóját azert városi berendezkedésekkel emelték az érté­két, hogy így a maguk részére biztosítsák a telek értékemelkedésének részét, akkor nagyon jogosult volna, hogy a művész, konjunktúráinak javulásával, régebbi alkotásai értékemelkedésének szintén hasz­nát lássa. Ha az új idők új szelei meg is teremtet-­­ték azt a művész-típust, amely épp olyan jó mana­­gerje a munkájának, amilyen lelkes megalkotója, mégis azok vannak többségben, akik nem rendel­keznek nagy életösztönökkel, s egyenesen nevetsé­ges, hogy a hamis frazeológiával dekorált önzés ezt A tulajdonságukat a végsőkig kihasználhassa . . . Bilinzás elüt • osgwa meg a ©©Pesti lank­i a várasi hir­anáni-I sticnál, mari a kar* mást a pályaudva­rokon mm engedi •­ árusítani! "1912 december 21 301. szlm. IfflPOLEOll a PESTI NAPLÓ 1912. évi karácsonyi ajándéka Köve’ab felvilá­g­osítással szíve­sen szolgál­­ a­z adóhivatal.

Next