Pesti Napló, 1913. január (64. évfolyam, 1–27. szám)

1913-01-26 / 23. szám

XX. b Budapest, vasárnap 1913 Január 20. ■33. szám. PESTI NAPÍTS való nagyrabecsülés most is lényeges pontja a kormányprogrammnak, de a török birodalom szuverenitásának teljes elvetését jelentené, ha a nagyhatalmak minden feltétel nélkül határoz­nának Drinápoly és az égei-tengeri szigetek sorsáról. Ez ellen a Kramil részéről tervezett engedmény ellen az ottomán hazafiasságnak fel kellene lázadnia. Európa bölcsesége talán fog találni olyan megoldást, amely az általános béketörek­véseket összhangzásba tudja hozni Törökország politikai, katonai és vallási érde­keinek szükséges kíméletével. Mindenesetre azonban a konstantinápolyi kormányt kell hogy megillesse az utolsó szó, amelylyel vagy el­fogadja a hatalmak pozitív tanácsát, vagy pe­dig a rendelkezésére álló katonai erővel meg­védje a birodalom életbevágó érdekeit. A flottademonstráció, Pak­s, január 25. A tengerészeti miniszter parancsot adott, hogy két hadihajó azonnal induljon el a keleti vizekre. A játékbankok titkai. (Saját tudósítónktól.) A budapesti Játékbarlangok napokon, sőt heteken át szol­gálhatnak bőséges anyaggal hosszú cikkekre. Az a fosztogatás, amely az egyre szaporodó fővárosi kaszinóikban folyik, minden túlzás nél­kül, világszerte példátlan. Néhány véres tra­gédia ráterelte a figyelmet a klubok egy részére, energikusnak látszó akciók is indultak meg, néhol bezárták a b­a­n­k-s­z­o­b­á­t. De mihelyt észrevették a klubok vezetői, hogy a hatósá­gok nem gondolnak komoly megtorlásra, újra megnyíltak a baccarat-helyiségek, sőt egész sereg új társaskör alakult legújabban is, még­pedig csupán azzal a hivatással, hogy bennük kifosztogassák az embereket. (Új kártya-tanyák.) A modern haramia-módszert talán legin­kább jellemzi a Próféta­ utca 9. szám­i háznak a története. Eötvös Károlyé volt ez a teréz­városi sarokház, amelyet csupán túlzott jóaka­rattal lehetne palotának nevezni. Egy jónevű ügyvéd elnöklésével megnyílt ott a Teréz­városi Polgári Kör és rögtön jelentke­zett egy játékbank-vezér, aki pazarul berende­zett bakk-szobát akart nyitni. Az üzlet nem sikerült, nem tudtak — állítólag nem is akar­tak — vele megegyezni. De a bank-vállalkozó mégis elérte a célját. A hét bizonyos napjain a Kereskedelmi Pénz­beszed­ők Egyesülete székel a házban, éjjel pedig albérletben a Fővárosi Társaskör. Szóval külön klubot alakítottak a fosztogatás céljaira. Egy titkos szövetség működik itt, amelynek vezetője egy letört fiskális. S­c­h ö b e r 1-Kl­u­b a neve ennek a bűn­­barlangnak, nappal társaskör, éjjel kártyafé­szek és ilyen vállalkozás több is működik már Budapesten. Kétes exisztenciők, ügynökök már éppúgy foglakoznak játékbarlang-ügyletek köz­vetítésével, mint azelőtt kávéházak, vendéglők, vagy mozik eladásával. Klasszikus bizonyság rá ez az apróhirdetés: ELŐKELŐ UK! KLUB, mely 14 év előtt alapíttatott, modernebb alapon való újjászervezéséhez, azaz nagyobbításához intelligens társ kerestetik 20 vagy 30 ezer ko­rona tőkével. Évi remélhető ré­szesedés saját részére legalább húszezer korona. Komoly ref­­lektánsok teljes című ajánlata köretik „Modern Club“ Tőzsde Teréz-körút 17. Ha aztán nyélbeütik az ilyen „üzletet“, másfajtára akcióba lépnek az ügynökök, valós­sággal toborozzák az áldozatokat. A tagfelvétel üres formalitás. Aki például elfárad a Rákóczi­­éni Szabad Polgárok Körébe, lent a portásnál két borítékot kap; az egyikben aján­lati lap, a másikban felvételi lap van, amelyen már értesítik is, hogy felvették a kör tagjai közé. Ennek a helyiségében működnek a hír­hedt rulett-automaták, amelyeket a rend­őrség annyira üldözött­­ a kávéházakban. A külföldi társaság, miután a hazárdjátékra csá­bító gépeket idehozta és állandó remegésben operált , most egyszerűen fittyet hányhat min­den hatóságnak. Hasonló vállalkozás az Andrássy-úti Sakk- Klub, amely a Nagymező­ utca sarkán egy éjszakai kávéház fölött van. Az ablakai egész éjjel kivilágítva: hadd lássák az orfeumból ki­jövő palik, hátha bebuknak. Nagy hűhóval nyílt meg rövid idővel ez­előtt az Andrássy­ út 19. szám alatt a Buda­pesti Sportklub. Cégévül a gróf S­z­á­­­p­á­r­y Pál nevét sikerült megszerezni, a pénzt pedig egy híres, vállalkozó szellemű hölgy adta hozzá, akinek régen pezsgőpavillonja volt Ős- Budavárában, azután nagy mulatóhelyet nyi­tott a Városligetben, sőt most — kalandos, szinte hihetetlen protekcióval — orfeumpalotát is építtet a Nagymező­ utcában. A Budapesti Sportklub kezdettől fogva nem retigált kel­lőképpen: olyan sok már a hasonló „pazar be­rendezésű“ klubhelyiség. Szerényebb külsejű, de annál jövedelme­zőbb kártyabarlang a Ferenc-körút és a Tompa­­utca sarkán megnyílt Ferencvárosi Kis­iparosok Köre. Főképp gazdag disznóke­reskedőkre és más ilyenféle tagokra bazí­­rozták. Szintén a jómódú kisemberekre számítanak abban a kaszinóban, amelyet az Erzsébet­ kör­­út és a Dob­ utca sarkán akarnak megnyitni. Ezenkívül még három játékbank-vállalatról kaptunk pozitív hírt és ezek közül feltűnő, szinte mulatságosan jellemző, hogy a pincérek is csinálnak klubot, a bakk-szobák pin­cérei, akik így a maguk szakállára igyekez­nek dolgozni, vágják zsebre a pinkapénzt. Mint előkelő tekintélyes urak kaszinója nyílt meg a h­etedik kerületi Ligeti Klub. Azt mondták, hogy ott sohasem lesz bakkarat. Ezt a ficit kételkedve fogadták a viszonyok is­merői, akik a vezetőség listájában több nagy­játékos nevét fedezték fel. Már folyik is a tár­gyalás, hogy bevezessék a baccarat-t. Akadt olyan élelmes vállalkozó, aki dir­ekt a nők számára tervez játékbarlangot és az előkészítő munka már sikerrel is kecsegtet. A feminizmusnak ez a gyászos diadala kü­lönben nem valami példátlan reformot jelent, mert hiszen nem egy olyan klub van már Bu­dapesten, ahol a nők is játszhatnak kü­lön szobában. Közülök legsűrűbben emle­getik a Lipótvárosi Társaskört, ahol különösen nagy murga volt Szilveszter esté­jén, amikor a nők behatoltak a férfiak nagy bank-szobájába és elfoglalták az összes helye­ket. Egy fiatal ügyvéd adott számukra bankot és udvariatlanul több mint kétszázszoros bank­kal vonult vissza. Külön terjedelmes cikk is kitelnék azokból a mulatságos, de olykor szomorú végű, visz­­szataszítóan keserves afférokból, amelyekben hölgyjátékosok szerepelnek. Már olyan válóper is indult meg, amelyikben jelentős szerepe volt a baccaratnak, a kártyaveszteségnek és a ti­los után szerzett kölcsönnek. (A margitszigeti játékbank.) A legnagyobb budapesti kártyavállalat, a Margitszigeti Bank, amelyről nagyon furcsa adatokat kaptunk. A nagyközönség túlnyomó része eddig jó­formán csak annyit hallott erről a hatalmas vállalkozásról, hogy egy svájci pénzcsoport hatvan esztendőre bérbe vette a Margitszigetet és ott gyönyörű világfürdőt létesít. A S­p­a­t­­­tinge­r-féle tröszt kötelezte magát arra, hogy tíz éven belül legalább tízmilliót a Margitsziget szépségeinek a fejlesztésére fordít. Viszont a közmunkatanács felelősséget vállalt arra nézve, hogy a rakodó­partot feltölteti és így jelenté­keny új földterületet szerez. (Már ki is van írva az erre vonatkozó negyedmilliós pályázat.) A székesfőváros kikötötte, hogy minden új épü­let új földön emeltessék, tehát a sziget területé­ből oktalanul semmit el ne vegyenek. A város pedig megépítteti a felsősziget végén az ú­j hidat és éppúgy összeköti a szigettel, amint az a Margit-hídnál történt. Továbbá ar­ról is gondoskodik, hogy a Közúti Villamos Tár­saság kocsijai a Margit-hídról, a Városi Villa­mos kocsijai pedig az új hídról átfussanak a szigetre. A szerződés roppantul előnyösnek látszott, a bérlők garanciát vállaltak arra, hogy negyed­milliónyi évi bért fizetnek és negyven százalé­kot a tiszta jövedelemből. Szépen megalakult a szigeti részvénytársaság, amelynek igazgató­ságába és felügyelő bizottságába a közmunka­­tanács is delegálta egy-egy tagját, a társaság elnöke pedig gróf Korniss Károly lett, míg ügyvezető alelnöke Gerbeaud Emil, az is­mert nevű cukrász, aki totumfac-ja az egész vállalkozásnak. A viszonyok ismerőinek a gyanúját első­sorban az a körülmény támasztott fel, hogy gróf Korniss Károly már egy másik notórius kártyavállalkozásnak a vezetőségében szere­pel , az Abbáziában székelő Forgalmi Részvénytársaság, a Casino des Et­rangers élén. A különbség mindössze az, hogy lent gróf Hardegg az elnök és Korniss az alelnök, míg idefent Budapesten Korniss a prezidens és Hardegg az egyik alelnök. Már most mi történik? A Margitszigetet január 1—10-ike közt vették át. A régi Nagy­szállóban központi fűtést és liftet létesítettek, kissé renoválták a fürdőt is,­­ de minden egyéb marad a régiben, míg csak fel nem épül a játékbank. Most csak egy úr szerepel a Margitszige­ten, egy P­­­­r­c­h­e­r nevű svájci, aki árva szót sem tud magyarul és nem annyira a szigeten buzgólkodik, mint inkább a Hungária-szállóban. Ott csupa olyan obszkurus alakkal tárgyal, akik a nemzetközi játékhelyeken ismeretesek, fran­cia crupier-kkal és más­­féle „üzletemberekkel“. Talán legtöbbet mond azonban a következő sú­lyos információnk: A margitszigeti játékbank vezetését titokban már­is szerződésileg átruházták a Forgalmi Részvénytársaságra, am­ely hírhedt nemzetközi kártyafiz­etőket finanszíroz. Eddig Abbáziában, Tobelbadhban és a török Jalovában virágzik már játékbarlangba. A szigeti ásványvíz-vállalkozást szintén bérbe­­adtá­k már a Magyar Ásványvíz Részvénytársa­ságnak. Nemsokára pedig megkezdik az építke­zést a régi kertészet helyén, noha a közm­afika­­tanácsosai csiná­lt szerződésben határozottan ki van mondva, hogy a szigeten irtani nem: szabad, új helyen építeni tilos. Modern, ötszáz szobás hotelt terveznek oda a montekarlói Ho­tel Paris mintájára. A bank szemközt lesz és zárt folyosó fogja összekötni a szállóval Az idei szeptemberben kezdik építeni a régi főherceg­ villa helyén is az Alsószigeten második, száz­ötven szobás hotelüket De a legszebb projektum most következik. Ha a feltöltés készen lesz, az új termetet bérbe­adják magánosoknak. Olyan föltételed, hogy lakóházat, villát építhetnek rajta, amely hat­van esztendő múltán ezigreti tulajdonná válik. Hatvan évig az építtető a háznak a gazdája és csak a területért fizet bért, így kap a külföldi társaság házakat és nem maga épít. A be­ígért és nagy garral hirdetett gyönyö­fi szín­házról, operáról, vari­etér­ól szó sincs most a Ger­­beand-Spallinger-csoport tényleges tervében. (A rabl­ójáték urai.) Másutt, külföldön csak elegáns semmit­tevők, idegenek, ro­s­­­á­k, könnyelmű ifjak ül­nek éjszámra a játékasztal körül — amint azt már megírtuk — de nálunk a legszolidabb tár­sadalmi körökben, a dolgozó polgárság legjobb társaságában is találjuk az állandó, megrögzött játékosokat. Persze a hazárdjáték nem most vált divattá, a baccarat azonban speciális szédítéssel népszerűsítette, különösen az a baccarat, amelyet a pesti játékklubokban kul­­tiválnak. Azelőtt kávéházakba, korcsmákba vagy magánházakba kellett mennie annak, aki pénzét és szerencséjét kockáztatni akarta. Ma nem kell bujkálnia annak, aki hazardírozni akar­, beiratkozik egy­ kaszinóba.

Next