Pesti Napló, 1913. január (64. évfolyam, 1–27. szám)
1913-01-26 / 23. szám
XX. b Budapest, vasárnap 1913 Január 20. ■33. szám. PESTI NAPÍTS való nagyrabecsülés most is lényeges pontja a kormányprogrammnak, de a török birodalom szuverenitásának teljes elvetését jelentené, ha a nagyhatalmak minden feltétel nélkül határoznának Drinápoly és az égei-tengeri szigetek sorsáról. Ez ellen a Kramil részéről tervezett engedmény ellen az ottomán hazafiasságnak fel kellene lázadnia. Európa bölcsesége talán fog találni olyan megoldást, amely az általános béketörekvéseket összhangzásba tudja hozni Törökország politikai, katonai és vallási érdekeinek szükséges kíméletével. Mindenesetre azonban a konstantinápolyi kormányt kell hogy megillesse az utolsó szó, amelylyel vagy elfogadja a hatalmak pozitív tanácsát, vagy pedig a rendelkezésére álló katonai erővel megvédje a birodalom életbevágó érdekeit. A flottademonstráció, Paks, január 25. A tengerészeti miniszter parancsot adott, hogy két hadihajó azonnal induljon el a keleti vizekre. A játékbankok titkai. (Saját tudósítónktól.) A budapesti Játékbarlangok napokon, sőt heteken át szolgálhatnak bőséges anyaggal hosszú cikkekre. Az a fosztogatás, amely az egyre szaporodó fővárosi kaszinóikban folyik, minden túlzás nélkül, világszerte példátlan. Néhány véres tragédia ráterelte a figyelmet a klubok egy részére, energikusnak látszó akciók is indultak meg, néhol bezárták a bank-szobát. De mihelyt észrevették a klubok vezetői, hogy a hatóságok nem gondolnak komoly megtorlásra, újra megnyíltak a baccarat-helyiségek, sőt egész sereg új társaskör alakult legújabban is, mégpedig csupán azzal a hivatással, hogy bennük kifosztogassák az embereket. (Új kártya-tanyák.) A modern haramia-módszert talán leginkább jellemzi a Próféta utca 9. számi háznak a története. Eötvös Károlyé volt ez a terézvárosi sarokház, amelyet csupán túlzott jóakarattal lehetne palotának nevezni. Egy jónevű ügyvéd elnöklésével megnyílt ott a Terézvárosi Polgári Kör és rögtön jelentkezett egy játékbank-vezér, aki pazarul berendezett bakk-szobát akart nyitni. Az üzlet nem sikerült, nem tudtak — állítólag nem is akartak — vele megegyezni. De a bank-vállalkozó mégis elérte a célját. A hét bizonyos napjain a Kereskedelmi Pénzbeszedők Egyesülete székel a házban, éjjel pedig albérletben a Fővárosi Társaskör. Szóval külön klubot alakítottak a fosztogatás céljaira. Egy titkos szövetség működik itt, amelynek vezetője egy letört fiskális. Sch ö b e r 1-Klub a neve ennek a bűnbarlangnak, nappal társaskör, éjjel kártyafészek és ilyen vállalkozás több is működik már Budapesten. Kétes exisztenciők, ügynökök már éppúgy foglakoznak játékbarlang-ügyletek közvetítésével, mint azelőtt kávéházak, vendéglők, vagy mozik eladásával. Klasszikus bizonyság rá ez az apróhirdetés: ELŐKELŐ UK! KLUB, mely 14 év előtt alapíttatott, modernebb alapon való újjászervezéséhez, azaz nagyobbításához intelligens társ kerestetik 20 vagy 30 ezer korona tőkével. Évi remélhető részesedés saját részére legalább húszezer korona. Komoly reflektánsok teljes című ajánlata köretik „Modern Club“ Tőzsde Teréz-körút 17. Ha aztán nyélbeütik az ilyen „üzletet“, másfajtára akcióba lépnek az ügynökök, valóssággal toborozzák az áldozatokat. A tagfelvétel üres formalitás. Aki például elfárad a Rákócziéni Szabad Polgárok Körébe, lent a portásnál két borítékot kap; az egyikben ajánlati lap, a másikban felvételi lap van, amelyen már értesítik is, hogy felvették a kör tagjai közé. Ennek a helyiségében működnek a hírhedt rulett-automaták, amelyeket a rendőrség annyira üldözött a kávéházakban. A külföldi társaság, miután a hazárdjátékra csábító gépeket idehozta és állandó remegésben operált , most egyszerűen fittyet hányhat minden hatóságnak. Hasonló vállalkozás az Andrássy-úti Sakk- Klub, amely a Nagymező utca sarkán egy éjszakai kávéház fölött van. Az ablakai egész éjjel kivilágítva: hadd lássák az orfeumból kijövő palik, hátha bebuknak. Nagy hűhóval nyílt meg rövid idővel ezelőtt az Andrássy út 19. szám alatt a Budapesti Sportklub. Cégévül a gróf Szápáry Pál nevét sikerült megszerezni, a pénzt pedig egy híres, vállalkozó szellemű hölgy adta hozzá, akinek régen pezsgőpavillonja volt Ős- Budavárában, azután nagy mulatóhelyet nyitott a Városligetben, sőt most — kalandos, szinte hihetetlen protekcióval — orfeumpalotát is építtet a Nagymező utcában. A Budapesti Sportklub kezdettől fogva nem retigált kellőképpen: olyan sok már a hasonló „pazar berendezésű“ klubhelyiség. Szerényebb külsejű, de annál jövedelmezőbb kártyabarlang a Ferenc-körút és a Tompautca sarkán megnyílt Ferencvárosi Kisiparosok Köre. Főképp gazdag disznókereskedőkre és más ilyenféle tagokra bazírozták. Szintén a jómódú kisemberekre számítanak abban a kaszinóban, amelyet az Erzsébet körút és a Dob utca sarkán akarnak megnyitni. Ezenkívül még három játékbank-vállalatról kaptunk pozitív hírt és ezek közül feltűnő, szinte mulatságosan jellemző, hogy a pincérek is csinálnak klubot, a bakk-szobák pincérei, akik így a maguk szakállára igyekeznek dolgozni, vágják zsebre a pinkapénzt. Mint előkelő tekintélyes urak kaszinója nyílt meg a hetedik kerületi Ligeti Klub. Azt mondták, hogy ott sohasem lesz bakkarat. Ezt a ficit kételkedve fogadták a viszonyok ismerői, akik a vezetőség listájában több nagyjátékos nevét fedezték fel. Már folyik is a tárgyalás, hogy bevezessék a baccarat-t. Akadt olyan élelmes vállalkozó, aki direkt a nők számára tervez játékbarlangot és az előkészítő munka már sikerrel is kecsegtet. A feminizmusnak ez a gyászos diadala különben nem valami példátlan reformot jelent, mert hiszen nem egy olyan klub van már Budapesten, ahol a nők is játszhatnak külön szobában. Közülök legsűrűbben emlegetik a Lipótvárosi Társaskört, ahol különösen nagy murga volt Szilveszter estéjén, amikor a nők behatoltak a férfiak nagy bank-szobájába és elfoglalták az összes helyeket. Egy fiatal ügyvéd adott számukra bankot és udvariatlanul több mint kétszázszoros bankkal vonult vissza. Külön terjedelmes cikk is kitelnék azokból a mulatságos, de olykor szomorú végű, viszszataszítóan keserves afférokból, amelyekben hölgyjátékosok szerepelnek. Már olyan válóper is indult meg, amelyikben jelentős szerepe volt a baccaratnak, a kártyaveszteségnek és a tilos után szerzett kölcsönnek. (A margitszigeti játékbank.) A legnagyobb budapesti kártyavállalat, a Margitszigeti Bank, amelyről nagyon furcsa adatokat kaptunk. A nagyközönség túlnyomó része eddig jóformán csak annyit hallott erről a hatalmas vállalkozásról, hogy egy svájci pénzcsoport hatvan esztendőre bérbe vette a Margitszigetet és ott gyönyörű világfürdőt létesít. A Spattinger-féle tröszt kötelezte magát arra, hogy tíz éven belül legalább tízmilliót a Margitsziget szépségeinek a fejlesztésére fordít. Viszont a közmunkatanács felelősséget vállalt arra nézve, hogy a rakodópartot feltölteti és így jelentékeny új földterületet szerez. (Már ki is van írva az erre vonatkozó negyedmilliós pályázat.) A székesfőváros kikötötte, hogy minden új épület új földön emeltessék, tehát a sziget területéből oktalanul semmit el ne vegyenek. A város pedig megépítteti a felsősziget végén az új hidat és éppúgy összeköti a szigettel, amint az a Margit-hídnál történt. Továbbá arról is gondoskodik, hogy a Közúti Villamos Társaság kocsijai a Margit-hídról, a Városi Villamos kocsijai pedig az új hídról átfussanak a szigetre. A szerződés roppantul előnyösnek látszott, a bérlők garanciát vállaltak arra, hogy negyedmilliónyi évi bért fizetnek és negyven százalékot a tiszta jövedelemből. Szépen megalakult a szigeti részvénytársaság, amelynek igazgatóságába és felügyelő bizottságába a közmunkatanács is delegálta egy-egy tagját, a társaság elnöke pedig gróf Korniss Károly lett, míg ügyvezető alelnöke Gerbeaud Emil, az ismert nevű cukrász, aki totumfac-ja az egész vállalkozásnak. A viszonyok ismerőinek a gyanúját elsősorban az a körülmény támasztott fel, hogy gróf Korniss Károly már egy másik notórius kártyavállalkozásnak a vezetőségében szerepel , az Abbáziában székelő Forgalmi Részvénytársaság, a Casino des Etrangers élén. A különbség mindössze az, hogy lent gróf Hardegg az elnök és Korniss az alelnök, míg idefent Budapesten Korniss a prezidens és Hardegg az egyik alelnök. Már most mi történik? A Margitszigetet január 1—10-ike közt vették át. A régi Nagyszállóban központi fűtést és liftet létesítettek, kissé renoválták a fürdőt is, de minden egyéb marad a régiben, míg csak fel nem épül a játékbank. Most csak egy úr szerepel a Margitszigeten, egy Prcher nevű svájci, aki árva szót sem tud magyarul és nem annyira a szigeten buzgólkodik, mint inkább a Hungária-szállóban. Ott csupa olyan obszkurus alakkal tárgyal, akik a nemzetközi játékhelyeken ismeretesek, francia crupier-kkal és másféle „üzletemberekkel“. Talán legtöbbet mond azonban a következő súlyos információnk: A margitszigeti játékbank vezetését titokban máris szerződésileg átruházták a Forgalmi Részvénytársaságra, amely hírhedt nemzetközi kártyafizetőket finanszíroz. Eddig Abbáziában, Tobelbadhban és a török Jalovában virágzik már játékbarlangba. A szigeti ásványvíz-vállalkozást szintén bérbeadták már a Magyar Ásványvíz Részvénytársaságnak. Nemsokára pedig megkezdik az építkezést a régi kertészet helyén, noha a közmafikatanácsosai csinált szerződésben határozottan ki van mondva, hogy a szigeten irtani nem: szabad, új helyen építeni tilos. Modern, ötszáz szobás hotelt terveznek oda a montekarlói Hotel Paris mintájára. A bank szemközt lesz és zárt folyosó fogja összekötni a szállóval Az idei szeptemberben kezdik építeni a régi főherceg villa helyén is az Alsószigeten második, százötven szobás hotelüket De a legszebb projektum most következik. Ha a feltöltés készen lesz, az új termetet bérbeadják magánosoknak. Olyan föltételed, hogy lakóházat, villát építhetnek rajta, amely hatvan esztendő múltán ezigreti tulajdonná válik. Hatvan évig az építtető a háznak a gazdája és csak a területért fizet bért, így kap a külföldi társaság házakat és nem maga épít. A beígért és nagy garral hirdetett gyönyöfi színházról, operáról, varietéról szó sincs most a Gerbeand-Spallinger-csoport tényleges tervében. (A rablójáték urai.) Másutt, külföldön csak elegáns semmittevők, idegenek, rosák, könnyelmű ifjak ülnek éjszámra a játékasztal körül — amint azt már megírtuk — de nálunk a legszolidabb társadalmi körökben, a dolgozó polgárság legjobb társaságában is találjuk az állandó, megrögzött játékosokat. Persze a hazárdjáték nem most vált divattá, a baccarat azonban speciális szédítéssel népszerűsítette, különösen az a baccarat, amelyet a pesti játékklubokban kultiválnak. Azelőtt kávéházakba, korcsmákba vagy magánházakba kellett mennie annak, aki pénzét és szerencséjét kockáztatni akarta. Ma nem kell bujkálnia annak, aki hazardírozni akar, beiratkozik egy kaszinóba.