Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-05 / 31. szám
8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913 február a 31. szám. bendák bevonásának tárgyalása alkalmából az unionisták váratlanul teljes számban vonultak föl. A kormány whipjei kétségbeesett erőfeszítéseket tettek arra, hogy összetoborozzák a többséget és fáradozásaiknak az lett az eredménye, hogy a törvénycikkelyt huszonnyolc szótöbbséggel 24, szóval 220 ellenében elfogadták. Huszonnyolc szavazatsemmiesetre sem jelent oly majoritást, amely a kabinetet bizalommal töltheti el a jövő eshetőségeivel szemben és az Asquith-kabinetnek ezentúl ugyancsak résen kell lennie, hogy hasonló meglepetések ne érhessék. A mai puccsról az alábbi jelentést kaptuk: London, február 4. A walesi egyháznak az államtól való elválasztásáról vonatkozó törvény tárgyalása alkalmával ma délután a kormány majdnem, vereséget szenvedett. Az ellenzék módosító indítványát, amely korlátozni akarta az egyházi prebencia bevonását, mindössze kétszáznegyvennyolc szavazattal kétszázhúsz ellenében vetették el. Az unionisták váratlanul nagy számban jelentek meg és mikor a szavazás történt, nagy volt az izgalom. Mikor végül a szavazás eredményét kihirdették, a kormánypártiak megkönnyebbülésüknek tetszési zajjal adtak kifejezést, míg az ellenzék azt kiáltotta, hogy ejtsék el a törvényjavaslatot. Miss Evelyn Heepe. — Report egy angol szavaló estéről. — Ma este voltam egy szavaló előadáson és nagyon örülök, hogy ott voltam, mert kedvesebb, különösebb és hangulatosabb élvezetben rég volt részem, mint ez az este. Miss Evelyn Heepie, azt hiszem, sohasem volt edddig nálunk, de csak jöjjön el még sokszor és szavalja el a Rámosztosz bőréről szóló bájos Kippling mesét ,vagy a drága David Copperfild családi perpatvarát az ő „little bossom“-jával, mert ha ez a szavalat — előre meg kell mondanom —, nem is váltja ki magának mérges kritikusi természetemből a teljeselismerés, nagy dicsőségét, de maga az egész estély, az ő hangulatában, elválaszthatatlan egységében kellemes volt, drága volt. Mindeddig azt hittem, hogy az angol fajt Budapesten csupán azok a kicsike és öreg, folyton mosolygó, mindig siető, piros arcú és őszhajú governessek képviselik, akiket csakis a körutakon és legfeljebb a villamos kocsikban szoktunk látni, amint párosával haladnak, vagy kocsiznak nagy retiküllel a kezükben és szomorú mosolygásukban azt a hitet keltik, hogy soha többé nem látják viszont hazájukat. Mindeddig azt hittem, hogy az egyetlen igazi angol férfi Budapesten a nagyszerű Yo 11 and Arthur, az én brit barátom, akiben annyi a britkorrektség, hogy még magyarul is korrektebbül beszél sok debreceni cívisnél és akitől, ha azt kérdi valaki: — How do you do? így felel: — Meg vagyok. Tőzsgyökeres Goswell street-i dialektusban mondja, miközben a szivar úgy megmarad a fogai közt, mintha szopókával szívná, pedig sohasem teszi azt. Nos tehát: alapos tévedésben volt. ..'mert amikor ma este megérkeztem, a Vörösmartyutca 51. szám alatt levő nagyterembe, ahol a British-American Home bemutatta nekünk a szavaló hölgyet, legalább tíz holland Arthur alakját babonázta elém valami varázslat és gyönyörű kis Bessyk, Daisiek, Gladysek, Mondok nőttek ki a földből; szőke és piros virágok, sleppes és tüllös estélyiben, rózsaszínűben ,és kékben és fehérben és halványpirosban. Istenem, micsoda angol világ volt! Megint egy úr, aki Yolland Arthurhoz hasonlít, de nem Yolland Arthur. Aztán újból egy ur, aki Yollandhoz hasonlít, de nem Yolland. Nini! újból egy ur! Hisz az csakugyan Yolland Arthur. Ott közeledik az én fehérhajú missem, megösmer. „Where is your seat?“ Nem ! ő Sem Yolland Arthur. Vájjon ki lehet az a molett lányka rózsaszínben, sok füllel, akinek arca piros felhővel van befújva egész a füléig, egész az álláig, egész a nyakáig és programmot árul fifty fillérért és aki oly kedvesen mosolyog és hasonlít az ifjú Hamilton hercegnőhöz és mégsem az? Vagy ki az a magas fiatal hölgy, hosszú, fehér fogakkal, látható piros foghússal, sok nyakkal és kevés mellel, sok ruhával és kevés testtel, sok karral és kevés orral? Vagy az a kicsike a piros ruhában . . . olyan, mint azok a képek a londoni illusztrált lapokban, amelyek alatt ilyen szavakat olvasunk: „To marry the Hon, Lawrence X. Y“? Vagy az az őszhajú fiatal úr, akit már anynyiszor láttunk a Hungária-szálló halljában, vagy Velence gondoláiban, vagy Montekarló játékasztalai mellett, vagy ugyancsak az angol képeslapokban? Hát az a barátságos amerikai úr, a szája szögleteivel játszadozó tömör bajszával, férfias eleganciájával, okos, üzleti szemével és szélesebb, nyugodtabb angolságával? És vájjon kik lehetnek mindezek az angolszász nők, akik nem öreg nyelvmesterek, hanem fiatalok, rózsásak és szépek és akiknek környezetében úgy érzi magát az ember, mintha a Leadenhall Streeten volna egy színházi előadás előtt, vagy egy svájci penzióban vacsora után? Pont nyolckor (ez a pontosság azonban már budapesti szokás, hiszen fél nyolcra volt hirdetve az előadás) belépett a terembe Evelyn Heepe. Nem szőke! De hogy mennyire angol, bizonyítja az, hogy engem arra a kegyetlen és mégis csupa szív nőre emlékeztet, aki a szegény Mister Dombeyt oly szerencsétlenné tudta tenni és maga is meghalt kegyetlen szépségben. Milyen szép, milyen drága, a hangja milyen meleg és csengő! A szonoritása csupa finom, érc! Milyen drága, milyen szép. Mindjárt a Browning-verset, a „The patriot“ címűt, milyen rosszul szavalta! De gazember legyek — ha még nem vagyok az — ha nem mindegy. Az ember behunyja a szemét és teljesen átszolgáltatja a dobhártyáját a hangja meleg vibrálásának; kissé egyszínűen morzsolódik szét fülemben és amikor az utolsó sor „This God Shall repay? I am safer so.“ elhangzik ajkán, olyan az érzésem, mintha épp az imént távozott volna tőlem a szerelmes babám, aki egy kedves ostobaságot sirt bele a lelkembe. Ez a szavalás nem a régi, sem nem a modern új. Nincs benne, a hajdaniak szindus és pompázatos, minden szót és érzést aláfestő, szárnyon repülő fellengősségéből; nincs benne az újak eléggé szürke, de csupa kifejezésteli intellektuális ábrázolásából. Ez valami egészen más. Valami a kettő között. Patetikus, de diszkrét, soha nem forr fel a szenvedélyességig, de mindig fájdalmas . . . Végeredményében pedig kifejezéstelen. Ezért nem tetszik nekem. A Rámosztosz bőre olvasva jóval humorosabb. De Miss Evelyn Heepe egyáltalán nem humoros. Azonban a Cakecrumbs szót valami különös bájossággal ejti ki. És az én kedves angoljaim jókat nevettek azon, hogy a falánk rinocerosz bőrét ráncossá teszik a beléje gyúrt tésztamorzsák. De amikor Miss Heepe azt mondta „a Rhinoceros with few manners“ — azon nem nevettek, pedig olvasva végtelenül mulatságos. Kipping „Maisie“-je egyike a legszebb novelláknak. A szomorúságában van valami kegyetlen, amely azonban végtelen egyszerűséggel párosul. A megvakult festő, aki nem sejti, hogy utolsó alkotását kegyetlen kezek szétrombolták és az üres vásznat odaadja Maisienek egy utolsó találkozáson . . . Úgy érzem, hogy én jobban elszavalnám, mint Evelyn Heepe, de Evelyn Heepe egy magas, gyönyörű nő, akinek fekete tűz van a szemében és a sötétbordó ruháján ezüstös páncél izzik. Evelyn Heepe egy magas hölgy, akinek hangjában fekete drágakövek összekoccanását halljuk. Evelyn Heepe-nek nincsen szíve. És ezért a Programm második részét már nem hallgattam meg. Pedig biztos, hogy Yolland Arthur a második részhez késett volna be. Bródy Miksa: - táviratok. A harcrakész francia flotta. Paris, február 4. A kamara folytatja a költségvetés tárgyalását. A lőportételnél Benazet előadó megállapítja, hogy a lőporgyárak vezetésében kétségtelenül olyan haladás történt, amely megengedi, hogy bizalommal nézzünk a jövő elé. A lőport minden kívánatos gonddal készítik, úgy, hogy most kitűnő és valószínűleg jobb lesz, mint bármely más lőporkészítmény. Annyi bizonyos, hogy a külföldi lőporfajták nem múlják felül a francia lőpor minőségét. Baudin tengerészeti miniszter megerősíti az előidó fejtegetéseit s kijelenti, hogy mozgósítás esetén a flotta élelmezése most már minden tekintetben kielégítő lesz. Decassé csatlakozik a tengerészeti miniszter nyilatkozatához és azt mondja: Nem tudok ma sehol a világon olyan flottát, amely annyira fel volna készülve, hogy húsz óráinál rövidebb idő alatt útnak indulhat. Benazet előadó kifejezi azt a meggyőzését, hogy a „Liberté“ páncélos cirkálón el lehetett volna kerülni a robbanást, ha a hajókamrák jobbam lettek volna berendezve. Lehetséges tehát az ilyen balesetek lokalizálása. A választójogi harc Belgiumban. Brüsszel, február 4. *A kamara mai ülése közben a parlamenti épület és a királyi palota előtt a nagyszámú rendőri és csendőri kirendeltség őrizete ellenére, kisebb szocialista tüntetések voltak az egyenlő választói jog érdekében. Négy embert letartóztattak. Jonnart a világbékéről. Páris, február 4. A francia nyelvnek a külföldön való terjesztésére alakult „Alliance Francaise“ bankerjén, melyen Poincaré elnök is részt vett, Jonnart külügyminiszter beszédet mondott, amelyekben a többi között a következőket fejtette ki: — Önök velem együtt bizonyára azon a nézeten vannak, hogy a reám háramló nehéz feladat teljesítésében a legjobb, ha nagyrabecsült elődöm példáját követem, közreműködvén a világbéke fentartásához, Franciaország érdekeinek és jogainak védelmében, valamint befolyásunk és eszméink terjesztésében. A francia kongregációs törvény végrehajtása. Páris, február 4. Fallières elnöklete alatt ma minisztertanács volt, melyen Briand miniszterelnök és belügyminiszter valamint Kotz pénzügyminiszter az elnöknek aláírásra terjesztették elő a törvényjavaslatot, mely az 1910. évi kongregációs törvény végrehajtásának részleteiről és kiegészítéséről intézkedik. Az orosz-kínai háború előtt, Mukden, február 4. Kínai forrásból jelentik, hogy a főkormányzó Pekingből Mandzsúriára és Mongóliára vonatkozó végleges tervezetet kapott. A hadsereg parancsnokai, valamint a mandzsúriai és mongolországi utasítást kaptak, hogy a Mongolországban való hadműveletekhez szükséges csapatokat lassanként előretolják Észak-Mongolország határaihoz. A hadműveletek megkezdésére március hónapját tűzték ki. Közgazdasági táviratok. Bécs, február 4 (Saját tudósítónk telefontémieetése.) Búza: tiszavidéki 12.03—12.85, bánáti és bácskai 11.20—11.70, tótfelvidéki 11.20—11.75, déli vasúti 11.25—11.75, marchfeldi 10.40—10.80. Rozs: tótfelvidéki 9.80—10.20, válogatott 9.75—10.15, pestmegyei 10.05—10.25, déli vasúti 9.85—10.10, különféle magyar 9.85—10.10, osztrák 9.35—9.90. Árpa, morva... 8.50—9.50, marchfeldi és bécsi 8.75—9.25, tótfelvidéki.8.75—10.—déli vasúti 8.50—9.25, maláta 8.75—9.—, • takarmány 7.90—8.30. Tengeri? magyar 10.——10.30, uj 7.40—7.45, cinonantin 9.55—