Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-07 / 33. szám

8 Budapest, péntek ________PESTI NAPLÓ 1913 február 7. 33. szám­.­ ­-------------------------------------------­­ -----? Húsz kilométernyi magasan (Saját tudósítónktól.) A Magyar Királyi Országos Meteorológiai Intézet a tegnapi naptól kezdve a tudományos kutatásnak egyik olyan ágát vette fel munkálkodása körébe, amely bár nem új, mert száz esztendős múltra tekinthet vissza, de ná­lunk még csak most lép életbe. Arról van szó, hogy a levegő magasabb rétegeinek meteorológiai viszo­nyait vizsgálat alá vegyék és az eredményeket tudo­mányosan feldolgozzák. Körülbelül száz évvel ezelőtt jutott az angolok­nak eszébe, hogy léghajókon, felbocsátkoznak a ma­gasságokba és a levegő, meteorológiai elemeinek vi­selkedését megvizsgálják. Természetesen nem valami eredményes munkát tudtak végezni, mert ott, ahol a levegő érdekesebbé vált a vizsgálat számára, a Tudós léghajósoknak inkább azon járt az eszük, hogy mennél hamarább kievickéljenek a tüdejüket szorító ritkult atmoszférájú környezetből. Ahoz, hogy dol­gozzanak is, nem igen volt kedvük. Abba is hagyták a próbálkozást. A hatvanas évek­­ben és végül a kilencvenes években újabb próbálkozások történtek a fenti mó­don ezen a téren.. Ekkor már önjelző-készülékeket vittek a kutatók magaikkal, többi közt a meteorográ­­fokat, amelyek nagyon elmés eszközök ahoz, hogy a légnyomást, hőmérsékletet, nedvességet és a szél adatait számjegyekben egy papírlapra, vagy egy hengerre rajzolják. De akárhogy is fejlődött az auto­matikus jelzőkészülék egyre tökéletesebb irányban, sokáig nem mondtak le a tudósok arról, hogy levegő­­útjukba ők maguk is el ne kísérjék ezeket az eszkö­zöket. Ily módon el is jutottak 10.800 méter magas­ságig, mint például Berson és Sining, akik 1901 július 31-én szálltak fel, de azon túl már nem bírta volna el emberi tüdő és erre való tekintettel be is szüntették a kutatásnak ezt a formáját. Egyszerűen rájöttek arra, hogy teljesen felesleges a levegő vizsgálatára a kissé kényelmetlen léghajó­zás. Elég, ha az eszköz jut fel a magasba; szépen elvégzi ott a dolgát egyedül és amikor kötelességét teljesítette, visszautazik a földre, ahol az ő különös néma, de sokat jelentő modorában referál a magas­ban tett tapasztalatairól. Feltalálták ugyanis a regisztráló léggömböket, vagy ballon sonde-okat. Nagyon egyszerű az egész. Egy kisebb fajtájú léggömbhöz kosarat erősí­tenek. A kosárban elhelyezik a meteorográfot és azután feleresztik a kis ballont. A léggömb elindul útjának, gyorsan a magasba száll és repül addig, míg a tüdeje bírja. Rendes körülmények közt tizenöt­­húsz kilométerig is kibírja, de nincs kizárva, hogy elutazik harmincezer méternyi magasságra is. A ko­sarában elhelyezett ravasz készülék pedig dolgozik, szorgalmasan feljegyezget minden adatot, számokat ír, vonalakat rajzol, megfigyel, szóval spionoskodik. A ballon azonban már nem bírja tovább. Meg­pukkad, összeesik, cserbenhagyja a kosarat és mete­orográfot; kosár és meteorográf leesik a földre, sok­kal gyorsabban, mint gondolta volna. De se baj; a derék készülék már elvégezte a maga munkáját. A tudósok, akik nagy érdeklődéssel várták megérkezé­sét, már elolvashatják a tapasztalatokat, melyeket a magasban tett és ott mindjárt, helyben fel is dolgo­zott. Az egész világon mindenütt, — már ahol kultúra van — felállítottak olyan állomásokat, amelyeket aeronautikai ob­s­z­e­r­v­a­t­or­i­u­m-nak ne­veznek. Ezek közt legnevezetesebb a lindenbergi ob­szervatórium, amely a porosz kormánynak fél millió­jába került. Németországban ezen kívül még egy ilyen állomás van, a grosshorsteni, Hamburg mellett. Híres obszervatóriumok még a trappesi (Paris köze­lében), a pavlovszki (Oroszországban) és a Blue Hillen (Északamerikában). Nálunk mindmáig nem állítottak fel ilyen obszer­vatóriumot. Az 1909-ben tartott nemzetközi tudomá­nyos léghajózási kongresszus határozatban fejtette ki, hogy közgazdasági szempontból is mennyire fon­tos minden országra nézve egy megfigyelő állomás. Ennek a határozatnak aztán az az eredménye volt, hogy a Magyar Földrajzi Társaság közbenjárására ■a .közoktatásügyi miniszter csekély összeget engedé­lyezett a Pilotballon megfigyelésekre. Persze ebből a kevés pénzből nem futotta obszervatóriumra, és máig sem kezdték volna meg nálunk a kutatásokat, ha meteorológiai intézetünk kitűnő vezetősége túl nem tette volna magát kényelmi szempontokon. Ob­szervatóriumnak egyszerűen a szabad teret nevezte ki, még­pedig a rákosi repülőteret, amelynek tizen­kettes számú hangárja körül tegnap, ma és holnap naponta kétszer, felszállítja tudós ballonjait. Hogy mért épp ezen a h­árom napon, annak is megvan a maga külön jelentősége. Azért, mert ezek nemzetközi, napok. A világ összes aerológiai állomá­sain ezeken a napokon végezik a megfigyeléseket. Az adatokat egy Strasszburgban székelő állandó bizottság külön nemzetközi kiadványokban teszi közzé. Természetes, hogy magyar meteorológusaink nagy érdeklődéssel várják első kutatásuk eredmé­nyeit, amelyeket azonban csak később dolgozhatnak fel. A leesett készülékeket előbb meg kell valakinek találni, hogy aztán kellő jutalom fejében esküdje a meteorológiai intézetnek. Az európai anyagot mindmáig sem dolgozták még fel tudományosan, de már eddig is módosultak a levegő magasabb rétegeinek meteorológiai viszo­nyairól való ösmereteink, főképp a légáramlásokat és a levegő nedvességi viszonyait illetőleg. Eötvös Károly házbére. — A vajda anyagi gondjai. (Saját tudósítónktól.) Eötvös Ká­roly, mióta eladta Próféta­ utcai házát, teljesen visszavonult a nyilvános élettől, fekete prémes sapkája már nem látható az Abbázia-kávéház ablakában, a barátaival sem érintkezik, egyedül él régi cselédei, emlékei és könyvei társaságá­ban és nem is kívánkozik ki magánosságából. A múlt esztendőben kora tavasztól késő őszig szentesi­ udvarházában élt a vajda, a Balaton partján, szőlővel befuttatott verandája a vég­telennek tetsző kék vízre nézett, itt üldögélt déltől, amíg be nem sötétedett, csendesen pipá­zott, könnyű bort ivott vízzel keverve és regé­nyeket gondolt ki, amiket sajnos, sohasem vett többé papírra. Augusztusban beteg is lett, meg­halt, köhögött és azóta türelmes, nyugodt egyé­nisége, mintha megváltozott volna; ingerlé­keny, házsártos, az agg­kor feltartózhatlan gyengeségei mutatkoznak rajta. Budai lakását ott hagyta és november végén, amikor vissza­költözött a fővárosba, a Bulyovszky­ utca 24. számú házban bérelt háromszobás lakást. Eötvös Károly hosszú ügyvédi és írói pá­lyafutása alatt, bár anyagi ügyek sohasem ér­dekelték, tekintélyes vagyont gyűjtött össze. Rengeteg pénzt költött azonban a fia, dr. Eöt­vös Bálint ügyeire, akiért több százezer koro­nát fizetett ki készpénzben és nagy összegekre rugó kezességet is vállalt. Ami megmaradt, mégis elegendő arra, hogy ez a zseniális ember öreg napjait gondtalanul töltse. Balaton-Füreden tizenhat hold földje van, Mezőszentgyörgyön harminchét hold, Szemesen kúriája és gyümöl­csöse, a Próféta­ utcai házának eladása után is van még járandósága és végül a Révay-cégtől összegyűjtött munkáinak kiadása után tantiémet kap. A vajda zavartalanul élhetett volna puritán kedvteléseinek, ha a nyáron a fiával nem köt szerződést összes ingó és ingatlan vagyonára vonatkozólag. Ez a szerződés eredményezte, hogy Eötvös Károly nem tudott ház bért fizetni február elsején és egyéb kellemetlenségei is vannak­, amelyek bi­zony nem kecsegtetik semmi jóval hanyatló egészségét. A szerződés értelmében Eötvös Károly a fia feleségére ruházta vagyona tulajdonjogát — a haszonélvezet fentar­­tásával, — és ezért Eötvös Bálintné arra köte­lezte magát, hogy havonként nyolc­száz koronát és minden házbér­­negyedkor ezerhat­száz koronát fi­zet az apósa kezéhez. Eötvös Bálinték nem tettek eleget megállapodásba foglalt köte­lezettségüknek, az öreg urnák egyik hónap­ról a másikra adósak maradtak az apanagével, most pedig az első házbér­­negyedkor az ezer­hatszáz korona le­fizetését is elmulasztották. A fiata­labb Eötvös hitelezői ugyanis, amikor megtudták , a szerződés létrejöttét, nyomban perrel támad­ták meg a vajda vagyonát, végrehajtást vezet­tek ingatlanaira, sőt Bulyovszky­ utcai lakására­ is elküldték a végrehajtót. Eötvös Bálintné így nem tudta a maga számára hasznosítani a szer­ződést, de apósát sem elégíthette ki, sőt súlyos bonyodalmakba sodorta. Február elsején Eötvös Károly nem tudta kifizetni a házbérét, fiiába utasította a gondnokot fiához, az ott sem kapta meg a pénzt, másnap, harmadnap is meg­jelent az öreg úr dolgozószobájában, akit a bi­zonytalanság és boszúság beteggé tett. — Ez még nem fordult elő az én háza­m iránt — mondogatta a vajda cselédei­nek, akik hűséggel ápolják, bár hónapok­ óta nem láttak fizetést. Tegnap aztán Eötvös két régi barátját hivatta el: dr. Perl Soma és dr. Bihari Mór ügyvédeket. Ezeket kérte fel, hogy bírói után rendezzék az ügyet. Egyébről Eötvös Károly hallani sem akar. Kölcsön, szívesség, segítség nem kell neki. Hire jár, hogy ismert fővárosi előkelőségek gyűjtést indítottak a nagymultú aggastyán anyagi ügyeinek rendezésére. Amikor Eötvös Károly ezt meghallotta, indulatba jött és oly hevesen tiltakozott a terv ellen, hogy a mozgalom abba­maradt. TÁVIRATOK. A bukaresti pohárköszöntők. Bukarest, február 6. A Moniteur közli a pohárköszöntöket, ame­lyeket az Eitel Frigyes porosz királyi herceg tiszteletére adott dinén váltottak. Károly király poh­árköszöntöje a következőképp szól: _ Nagy örömmel üdvözlöm körünkben a herceget és meleg köszönetet mondok a császár­nak, hogy az én drága keresztfiamat bízta meg azzal, hogy őt házam legifjabb sarjadékának ke­resztelésénél képviselje. E gyöngéd figyelemben újabb bizonyítékát látom a jó, rokoni és barát­ságos érzelmeknek, melyek oly drágák előttem és amelyeknek ő felsége irányomban minden al­kalommal oly bőséges mértékben tanúságát adta. Kérem önt, tolmácsolja ő császári felségének hír­ ragaszkodásomat és legmelegebb óhajaimat az­ ön fenkölt szüleinek boldogsága és egészségei iránt. A jelenlévők a király szavait viharos hurrá-kiál­tással fogadták. A zenekar a német himnuszt ját­­­szotta. Eitel Frigyes herceg ezt válaszolta:­­ — Teljes szivből mondok köszönetet a ke­gyes szavakért és szívélyes fogadtatásért, a melyben felséged és ő felsége a királyné szépi fővárosukban részesítettek. Nagy örömmel fogom­ mindezt atyámnak jelenteni. Biztosíthatom felsé­gedet, hogy a szívélyes érzések, melyek fogad­tatásomnál az egész országban itt megnyilvá­nultak, nem csupán a német császárnál, ha­nem az egész német birodalomban visszhangra fognak találni. Mint felséged kereszt­fia, nagyon hálás vagyok érte, hogy ezen a szép családi ünnepen részt vehetek. Kérem a Minden­hatót, adjon felségednek és családja tagjainak hosszú életet, védelmezze és óvja meg a szép Románia javára, melynek gazdasági és kulturális fejlődése felséged bölcs uralkodása alatt csodá­lattal tölti el Európát. Kérem önöket, emeljék po­harukat az ország fenkölt királyára, a szeretett királynéra és az egész királyi család, valamint a legifjabb sarjadék egészségére. Éljen Károly király! . ‘ A zenekar által internált román himnusz hang­jaiba viharos hurrá-kiáltások vegyültek. Incidens a belga kamarában. Brüsszel, február 6. A kamara mai ülésén, az alkotmányrevízió tárgyalása közben incidens­­ történt. Gielen flandriai katolikus képviselőt­ egyik­ elvtársának beszéde közben, aki a fran­cia választási rendszerről szólott, azt kiáltotta­ közbe: Franciaország bomlófélbent levő köztársaság. (Republique pourrie­j) A kamara elnöke és a miniszterelnök tiltakoztak.

Next