Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-07 / 33. szám
8 Budapest, péntek ________PESTI NAPLÓ 1913 február 7. 33. szám. ------------------------------------------- -----? Húsz kilométernyi magasan (Saját tudósítónktól.) A Magyar Királyi Országos Meteorológiai Intézet a tegnapi naptól kezdve a tudományos kutatásnak egyik olyan ágát vette fel munkálkodása körébe, amely bár nem új, mert száz esztendős múltra tekinthet vissza, de nálunk még csak most lép életbe. Arról van szó, hogy a levegő magasabb rétegeinek meteorológiai viszonyait vizsgálat alá vegyék és az eredményeket tudományosan feldolgozzák. Körülbelül száz évvel ezelőtt jutott az angoloknak eszébe, hogy léghajókon, felbocsátkoznak a magasságokba és a levegő, meteorológiai elemeinek viselkedését megvizsgálják. Természetesen nem valami eredményes munkát tudtak végezni, mert ott, ahol a levegő érdekesebbé vált a vizsgálat számára, a Tudós léghajósoknak inkább azon járt az eszük, hogy mennél hamarább kievickéljenek a tüdejüket szorító ritkult atmoszférájú környezetből. Ahoz, hogy dolgozzanak is, nem igen volt kedvük. Abba is hagyták a próbálkozást. A hatvanas években és végül a kilencvenes években újabb próbálkozások történtek a fenti módon ezen a téren.. Ekkor már önjelző-készülékeket vittek a kutatók magaikkal, többi közt a meteorográfokat, amelyek nagyon elmés eszközök ahoz, hogy a légnyomást, hőmérsékletet, nedvességet és a szél adatait számjegyekben egy papírlapra, vagy egy hengerre rajzolják. De akárhogy is fejlődött az automatikus jelzőkészülék egyre tökéletesebb irányban, sokáig nem mondtak le a tudósok arról, hogy levegőútjukba ők maguk is el ne kísérjék ezeket az eszközöket. Ily módon el is jutottak 10.800 méter magasságig, mint például Berson és Sining, akik 1901 július 31-én szálltak fel, de azon túl már nem bírta volna el emberi tüdő és erre való tekintettel be is szüntették a kutatásnak ezt a formáját. Egyszerűen rájöttek arra, hogy teljesen felesleges a levegő vizsgálatára a kissé kényelmetlen léghajózás. Elég, ha az eszköz jut fel a magasba; szépen elvégzi ott a dolgát egyedül és amikor kötelességét teljesítette, visszautazik a földre, ahol az ő különös néma, de sokat jelentő modorában referál a magasban tett tapasztalatairól. Feltalálták ugyanis a regisztráló léggömböket, vagy ballon sonde-okat. Nagyon egyszerű az egész. Egy kisebb fajtájú léggömbhöz kosarat erősítenek. A kosárban elhelyezik a meteorográfot és azután feleresztik a kis ballont. A léggömb elindul útjának, gyorsan a magasba száll és repül addig, míg a tüdeje bírja. Rendes körülmények közt tizenöthúsz kilométerig is kibírja, de nincs kizárva, hogy elutazik harmincezer méternyi magasságra is. A kosarában elhelyezett ravasz készülék pedig dolgozik, szorgalmasan feljegyezget minden adatot, számokat ír, vonalakat rajzol, megfigyel, szóval spionoskodik. A ballon azonban már nem bírja tovább. Megpukkad, összeesik, cserbenhagyja a kosarat és meteorográfot; kosár és meteorográf leesik a földre, sokkal gyorsabban, mint gondolta volna. De se baj; a derék készülék már elvégezte a maga munkáját. A tudósok, akik nagy érdeklődéssel várták megérkezését, már elolvashatják a tapasztalatokat, melyeket a magasban tett és ott mindjárt, helyben fel is dolgozott. Az egész világon mindenütt, — már ahol kultúra van — felállítottak olyan állomásokat, amelyeket aeronautikai obszervatorium-nak neveznek. Ezek közt legnevezetesebb a lindenbergi obszervatórium, amely a porosz kormánynak fél milliójába került. Németországban ezen kívül még egy ilyen állomás van, a grosshorsteni, Hamburg mellett. Híres obszervatóriumok még a trappesi (Paris közelében), a pavlovszki (Oroszországban) és a Blue Hillen (Északamerikában). Nálunk mindmáig nem állítottak fel ilyen obszervatóriumot. Az 1909-ben tartott nemzetközi tudományos léghajózási kongresszus határozatban fejtette ki, hogy közgazdasági szempontból is mennyire fontos minden országra nézve egy megfigyelő állomás. Ennek a határozatnak aztán az az eredménye volt, hogy a Magyar Földrajzi Társaság közbenjárására ■a .közoktatásügyi miniszter csekély összeget engedélyezett a Pilotballon megfigyelésekre. Persze ebből a kevés pénzből nem futotta obszervatóriumra, és máig sem kezdték volna meg nálunk a kutatásokat, ha meteorológiai intézetünk kitűnő vezetősége túl nem tette volna magát kényelmi szempontokon. Obszervatóriumnak egyszerűen a szabad teret nevezte ki, mégpedig a rákosi repülőteret, amelynek tizenkettes számú hangárja körül tegnap, ma és holnap naponta kétszer, felszállítja tudós ballonjait. Hogy mért épp ezen a három napon, annak is megvan a maga külön jelentősége. Azért, mert ezek nemzetközi, napok. A világ összes aerológiai állomásain ezeken a napokon végezik a megfigyeléseket. Az adatokat egy Strasszburgban székelő állandó bizottság külön nemzetközi kiadványokban teszi közzé. Természetes, hogy magyar meteorológusaink nagy érdeklődéssel várják első kutatásuk eredményeit, amelyeket azonban csak később dolgozhatnak fel. A leesett készülékeket előbb meg kell valakinek találni, hogy aztán kellő jutalom fejében esküdje a meteorológiai intézetnek. Az európai anyagot mindmáig sem dolgozták még fel tudományosan, de már eddig is módosultak a levegő magasabb rétegeinek meteorológiai viszonyairól való ösmereteink, főképp a légáramlásokat és a levegő nedvességi viszonyait illetőleg. Eötvös Károly házbére. — A vajda anyagi gondjai. (Saját tudósítónktól.) Eötvös Károly, mióta eladta Próféta utcai házát, teljesen visszavonult a nyilvános élettől, fekete prémes sapkája már nem látható az Abbázia-kávéház ablakában, a barátaival sem érintkezik, egyedül él régi cselédei, emlékei és könyvei társaságában és nem is kívánkozik ki magánosságából. A múlt esztendőben kora tavasztól késő őszig szentesi udvarházában élt a vajda, a Balaton partján, szőlővel befuttatott verandája a végtelennek tetsző kék vízre nézett, itt üldögélt déltől, amíg be nem sötétedett, csendesen pipázott, könnyű bort ivott vízzel keverve és regényeket gondolt ki, amiket sajnos, sohasem vett többé papírra. Augusztusban beteg is lett, meghalt, köhögött és azóta türelmes, nyugodt egyénisége, mintha megváltozott volna; ingerlékeny, házsártos, az aggkor feltartózhatlan gyengeségei mutatkoznak rajta. Budai lakását ott hagyta és november végén, amikor visszaköltözött a fővárosba, a Bulyovszky utca 24. számú házban bérelt háromszobás lakást. Eötvös Károly hosszú ügyvédi és írói pályafutása alatt, bár anyagi ügyek sohasem érdekelték, tekintélyes vagyont gyűjtött össze. Rengeteg pénzt költött azonban a fia, dr. Eötvös Bálint ügyeire, akiért több százezer koronát fizetett ki készpénzben és nagy összegekre rugó kezességet is vállalt. Ami megmaradt, mégis elegendő arra, hogy ez a zseniális ember öreg napjait gondtalanul töltse. Balaton-Füreden tizenhat hold földje van, Mezőszentgyörgyön harminchét hold, Szemesen kúriája és gyümölcsöse, a Próféta utcai házának eladása után is van még járandósága és végül a Révay-cégtől összegyűjtött munkáinak kiadása után tantiémet kap. A vajda zavartalanul élhetett volna puritán kedvteléseinek, ha a nyáron a fiával nem köt szerződést összes ingó és ingatlan vagyonára vonatkozólag. Ez a szerződés eredményezte, hogy Eötvös Károly nem tudott ház bért fizetni február elsején és egyéb kellemetlenségei is vannak, amelyek bizony nem kecsegtetik semmi jóval hanyatló egészségét. A szerződés értelmében Eötvös Károly a fia feleségére ruházta vagyona tulajdonjogát — a haszonélvezet fentartásával, — és ezért Eötvös Bálintné arra kötelezte magát, hogy havonként nyolcszáz koronát és minden házbérnegyedkor ezerhatszáz koronát fizet az apósa kezéhez. Eötvös Bálinték nem tettek eleget megállapodásba foglalt kötelezettségüknek, az öreg urnák egyik hónapról a másikra adósak maradtak az apanagével, most pedig az első házbérnegyedkor az ezerhatszáz korona lefizetését is elmulasztották. A fiatalabb Eötvös hitelezői ugyanis, amikor megtudták , a szerződés létrejöttét, nyomban perrel támadták meg a vajda vagyonát, végrehajtást vezettek ingatlanaira, sőt Bulyovszky utcai lakására is elküldték a végrehajtót. Eötvös Bálintné így nem tudta a maga számára hasznosítani a szerződést, de apósát sem elégíthette ki, sőt súlyos bonyodalmakba sodorta. Február elsején Eötvös Károly nem tudta kifizetni a házbérét, fiiába utasította a gondnokot fiához, az ott sem kapta meg a pénzt, másnap, harmadnap is megjelent az öreg úr dolgozószobájában, akit a bizonytalanság és boszúság beteggé tett. — Ez még nem fordult elő az én házam iránt — mondogatta a vajda cselédeinek, akik hűséggel ápolják, bár hónapok óta nem láttak fizetést. Tegnap aztán Eötvös két régi barátját hivatta el: dr. Perl Soma és dr. Bihari Mór ügyvédeket. Ezeket kérte fel, hogy bírói után rendezzék az ügyet. Egyébről Eötvös Károly hallani sem akar. Kölcsön, szívesség, segítség nem kell neki. Hire jár, hogy ismert fővárosi előkelőségek gyűjtést indítottak a nagymultú aggastyán anyagi ügyeinek rendezésére. Amikor Eötvös Károly ezt meghallotta, indulatba jött és oly hevesen tiltakozott a terv ellen, hogy a mozgalom abbamaradt. TÁVIRATOK. A bukaresti pohárköszöntők. Bukarest, február 6. A Moniteur közli a pohárköszöntöket, amelyeket az Eitel Frigyes porosz királyi herceg tiszteletére adott dinén váltottak. Károly király pohárköszöntöje a következőképp szól: _ Nagy örömmel üdvözlöm körünkben a herceget és meleg köszönetet mondok a császárnak, hogy az én drága keresztfiamat bízta meg azzal, hogy őt házam legifjabb sarjadékának keresztelésénél képviselje. E gyöngéd figyelemben újabb bizonyítékát látom a jó, rokoni és barátságos érzelmeknek, melyek oly drágák előttem és amelyeknek ő felsége irányomban minden alkalommal oly bőséges mértékben tanúságát adta. Kérem önt, tolmácsolja ő császári felségének hír ragaszkodásomat és legmelegebb óhajaimat az ön fenkölt szüleinek boldogsága és egészségei iránt. A jelenlévők a király szavait viharos hurrá-kiáltással fogadták. A zenekar a német himnuszt játszotta. Eitel Frigyes herceg ezt válaszolta: — Teljes szivből mondok köszönetet a kegyes szavakért és szívélyes fogadtatásért, a melyben felséged és ő felsége a királyné szépi fővárosukban részesítettek. Nagy örömmel fogom mindezt atyámnak jelenteni. Biztosíthatom felségedet, hogy a szívélyes érzések, melyek fogadtatásomnál az egész országban itt megnyilvánultak, nem csupán a német császárnál, hanem az egész német birodalomban visszhangra fognak találni. Mint felséged keresztfia, nagyon hálás vagyok érte, hogy ezen a szép családi ünnepen részt vehetek. Kérem a Mindenhatót, adjon felségednek és családja tagjainak hosszú életet, védelmezze és óvja meg a szép Románia javára, melynek gazdasági és kulturális fejlődése felséged bölcs uralkodása alatt csodálattal tölti el Európát. Kérem önöket, emeljék poharukat az ország fenkölt királyára, a szeretett királynéra és az egész királyi család, valamint a legifjabb sarjadék egészségére. Éljen Károly király! . ‘ A zenekar által internált román himnusz hangjaiba viharos hurrá-kiáltások vegyültek. Incidens a belga kamarában. Brüsszel, február 6. A kamara mai ülésén, az alkotmányrevízió tárgyalása közben incidens történt. Gielen flandriai katolikus képviselőt egyik elvtársának beszéde közben, aki a francia választási rendszerről szólott, azt kiáltotta közbe: Franciaország bomlófélbent levő köztársaság. (Republique pourriej) A kamara elnöke és a miniszterelnök tiltakoztak.