Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-14 / 39. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913 február 14. 39. szám. 7 fognak váltani a bolgár és a szerb trónörökösökkel. Bécs, február 13. Herceg Hohenslohe kiküldetését fejtegetve a külügyminiszter szócsöve, a „Fremdenblatt“ ezt mondja: A herceg misszióját mindenütt a béke szimptomájának tekintették és valóban célja is volt elejét venni annak, hogy politikai nézetkülönbség átvitessék a két udvar viszonyára. Herceg Hohenlohe missziója ezt a célt elérte, tanúságát adván annak, hogy a barátságos viszony a két udvar között teljesen zavartalan volt mindig. A két uralkodónak sajátkezű levele, valamint a herceg pétervári látogatásának egész lefolyása kedves bizonyítéka ennek. Ami azonban a politikai kérdéseket illeti, amelyek az utóbbi hónapok folyamán Ausztria és Magyarország és Oroszország kormányai között fölmerültek, a még esetleg fönnálló divergenciák tulajdonképpen nem forognak többé reális ellentétek körül, hanem inkább maradványai régebbi időknek, eddig föloldatlan lecsapódásai a múltnak, amelyet az utóbbi hónapok történelmi alakulásai túlhaladtak, mert a régi balkáni kvalitásokat a hadiesemények tárgytalanná tették. A Balkán a független balkáni népeké. A balkáni népek szabadok és saját lábukon állanak. Ezzel pedig a Bécs és Pétervár között való viszály egykori forrásai is végleg bedugultak. « Ausztriának és Magyarországnak évtizedek óta követett balkáni programmját a történelmi események közelebb hozták megvalósulásához és Ausztria és Magyarország hathatós közremunkálásának köszönhető elsősorban, ha az az elv, mely szerint a Balkánon független balkáni népek uralkodnak, az egész vonalon és a félsziget valamennyi népénél a megvalósulás stádiumába jutott. Teljesen függetlenül és minden természetellenes akadálytól menten szentelhetik majd magukat fejlődésüknek és érdekeiknek. Ez a természetes eredmény fogja irányítani a többi államhoz való viszonyukat is. Ausztria és Magyarország az egyetlen nagyhatalom, mely közvetlenül a balkáni államokkal határos, sőt a monarkia maga is részben balkáni állam, mert, hiszen,, földrajzilag véve, területének majdnem egy kilencedrésze a Balkánfélszigeten fekszik. A legutóbbi alakulás következtében pedig Kelet és Nyugat határa még jobban visszafelé tolódott és az egész balkáni félsziget a nyugat-európai népcsalád reonjába lép. A szomszédos Ausztria és Magyarország e területeknek és lakosságuknak kulturális szükségleteit speciálisan meleg érdeklődéssel fogja kisérni és igyekezni fog azokat előmozdítani. A viszonyok ilyetén alakulásával lassanként meg is szűnnek a súrlódás felületei Ausztria és Magyarország és Oroszország között. Herceg Hohenlohe missziója pedig mely a két udvar között fönnálló jó viszony újabb bizonyítéka, bizonyára jelentékenyen elősegítő hatással lesz az ilyen irányú alakulásra. Románia és Bulgária. Berlin, február 13. Diplomáciai körökben híre jár, hogy Ausztria-Magyarország nem csak Szófiában, hanem Bukarestben is békülékeny magatartást ajánlott. LEGÚJABB Enver bei kudarca. Konstantinápoly, február 13. Enver bej rodostói támadása kudarcot vallott. Sikerült ugyan 20.000 embert Rodostó és Sörkös között partra szállítani, de a bolgárok visszaverték őket, úgy hogy ismét hajóra keltett szállamiok. Hír szerint most Gallipoliba irányítják őket. A Betegpénztár ambulanciáján. (Saját tudósítónktól.) Déli tizenkét óra. A Rottenbiller-utcából hosszú embersor kigyódzik végig a Damjanich-utca irányában. Csupa szegényes ruházatú, kopott, munkásformájú ember. Férfiak, asszonyok vegyest. A legtöbbje kendőbe csavartan magával hordja az ennivalóját. Kenyeret és valami szalonnát vagy kolbászt. Lassan, görnyedten megy a legtöbbje. Betegek, akik most sietnek a kerületi munkásbiztosító pénztár ambulanciájára. Damjanich utca 26. Az a munkásbiztosító pénztár betegeinek első stációja. Itt történik a jelentkező betegeknek orvosi megvizsgálása és itt osztják ki a táppénzeket. Földszintes, sárgára meszelt ház. Pár lépcsőn felmegyünk és egy nagy, tágas terembe jutunk. A terem meglehetősen homályos és a korai februári napfény beszűrődik az ablaktáblákon és végigtáncol azoknak a szegény embereknek az arcán, akik ott szoronganak egymás hátán és sovány, aszott arcukat odatartják a napfényre. Van itt tolongás, taszigálás. Mindenki elsőnek akar sorra kerülni. Alig várják a táppénzt, amit a terem két sarkában lévő pénztárnál fizetnek ki. És sorba jönek a betegek. Itt egy tüdőbeteg. Az arca olyan, mint a pergament, a szemei beesettek, a homloka nedves. Csillog a szeme, amikor a kezét kinyújtja a pénzért. Jön egy aszszony. Három-négy hónapos gyerek, szaggatott szürke kendőbe pólyálva, ott van a karján. Tüdővérzése van az asszonynak, nincs már sok idő hátra az életéből. A gyerek is korcs, fejletlen. A keze olyan vékony, mint egy sétabot, a felében ott ég két nagy, karikás szeme. Valószínű, hogy megelőzi anyját a halálban. Átveszi a táppénzt, köhög és megy. Néhány lábbadozó beteg utánanéz, azután összesúgnak, sajnálkoznak. Jön egy rábeszes beteg. Alig tud lépni. Meg-megbicsaklik a lába, a keze reszket, a szája nyitva. Szánalmas figura. Odaáll a pénztáros elé és kinyújtja a kezét. A pénzt várja. Amikor meg-kapta, be akarja csukni a kezét, de nem bírja. A pénztáros előrehajol és egyenként behajlítja a beteg ujjait. A fábeszes betegünk elvánszorog. S így jön még egy hosszú sor. Szembajos, szívbeteg és olyanok, akiknek valami külső sérülése van, de már tud- nak járni, így megy a pénzkiosztás. Közben folyton újabb és újabb betegek jönnek. Akik később jöttek, szorongatják az előttük állókat. Mindenki sorra jön, de a betegek azért türelmetlenek, alig várják, hogy az a néhány korona ott legyen a kezükben. A betegek között pedig fehérköpönyeges ápolók, orvosok sürögnek-forognak. Itt-ott egy élelmiszerárus bukkan fel kosarával. A betegek megállanak előtte és a kapott táppénz egy részét mindjárt el is vásárolják. Furcsa, amikor kimennek a teremből, mintha üdébb, frissebb volna az arcuk színe, a bágyadt szemek tüze élénkebb. Pedig csak néhány szerény korona húzódik meg a zsebek mélyén. Damjanich utca 36. Ez a második stáció, a főorvosi hivatal. Itt ejtik meg a felülvizsgálatra jelentkező betegek konsultációját. Ide azok a betegéig jönnek, akik már a hat heti segélyt, sőt a négy heti pótsegélyt is élvezték és akiknek a törvény idevonatkozó szakasza értelmében már semminemű segélyre sincsen igényük. Itt szivet-facsaró jelenetek játszódnak le. Betegek, valóban komoly betegek, akik azonban már minden segélyforrást kimerítettek. Egy szívbajos jelentkezik. Sajnálattal értesítik, hogy nincsen már mód segélyre. A betegünk néz, bámul, elkezd simni és összeesik. Rájött a szívgörcs. Jön az orvos, az ápoló, fellocsolják, magához térítik. Amikor eszméleténél van, elkezd jajgatni. — Mit csináljak — mondja — dolgozni nem tudok, éhen halok. Az orvosok a sajátjukból összeadnak pár koronát A betegünk elvánszorog. Azután egy tüdővészes anya van soron. Kezén vezeti a kis fiát. Szép, halvány szőke fiú. ő is beteg. Most küldték haza a szanatóriumból, ahol másnak kellett a hely. A kis fiú amúgy is menthetetlen. Most ott zokog az anya, kérdi, hogy ezentúl már mit csináljon, merre menjen. A kisfiú pedig közben hátra húzódik, belekapaszkodik az anyja szoknyájába és elkezd sirni. Dr. J u r k i n y i főorvos pénzt vesz elő és cukrot hozat a siró kisgyereknek. Közben persze pár szimuláns is akad, de ezekkel hamar végeznek. Az orvosok egy-kettő rátapintanak az elevenükre és a szimuláns betegeink szégyenkezve, rákvörös arccal elsietnek. A harmadik állomás a Haller utcai rendelő. Itt van a sebészeti osztály, itt történnek az operációk. Mindenfelé átható fodorformszag. A műtő előtti szobában várakoznak a betegek. Sorban megy a dolog. Egyenkint jutnak a műtőterembe, egy óriási, szép és világos terembe, amely a modern kirurgia minden kényelmével van berendezve. Fehér bútorzat, színes üvegtáblák az ablakokon. Mindenütt a leglelkiismeretesebb rend és tisztaság. Künn, az épület előtt két asszony támogat egy férfit, akit éppen most operáltak meg. Azután felsegítik egy kocsiba. Akapu előtt egész csomó ember verődött össze. — Ne használja ezt a vacak barna port — mondja egy asszony. — Semmit se ér, nekem ugyan- azt írta fel s tessék ma is beteg vagyok. Nem bízom én ezekben a betegpénztári orvosokban . . . — Na, — mondja rá egy másik — én se nagyon. Ha rögtön fizetnénk nekik, akkor biztos jobb gyógyszert írnának fel, így beszélgetnek. Közben odalép a csoporthoz egy ember és azt mondja: I— Nálunk, a Tűzoltó utcában van egy jó orvos. A múltkor valami bajomra egy forintért irt egy jó édes orvosságot. Meg is gyógyultam. Most is oda- megyek. » S néhány naiv, hiszékeny és bizalmatlan ember a beszédre kiválik a tömegből. Mennek a Tűzoltóutcába . . . Budapest, február 13. Wekerle felolvasása. Bécsből jelentik: Dr. Wekerle Sándor volt miniszterelnök és Szterényi József országgyűlési képviselő ma délben Bécsbe érkeztek és a Sacher-szállóban szálltak meg. Dr. Wekerle Sándor holnap este hét órakor az alsóausztriai iparegyesület meghívására felolvasást tart az egyesület klubjában a kereskedelmi mérleg passzivitásáról Felolvasása iránt nagy az érdeklődés. A főrendiház ülése. A főrendiház e hónap 22-één, vagy az ezt követő napok valamelyikén fog ülést tartani a képviselőház által elintézett törvényjavaslatok és miniszteri jelentések tárgyalása céljából. Az ausztriai olasz fakultást Bécsből jelentik. A képviselőház költségvetési bizottságának mai ülésén az olasz jogi fakultásról szóló részletes vita folyamán Werstowsek rámutat a két délszláv klub" annak idején hozott határozatára, amely szerint a horvát-szlovén egyesülés határozottan ellenzi az olasz fakultásnak a partvidék bármely városában való felállítását, követeli a szlovén főiskolát, illetve a zágrábi egyetem reciprocitásának helyreállítását. Tiltakozik az ellen, hogy a pártok képviselői Trieszt kijelölése által a délszlávok kijátszásával oldják meg e kérdést. A délszlávok megfelelően fognak válaszolni erre a tákapásra. — Pantz az olasz képviselőknek, akik a kormánynak a Landwehr miniszter nyilatkozatáról történt legutóbbi szavazásnál tanúsított magatartás ellenére újból lojalitását nyilvánította Ausztria iránt, teljes elismeréssel adózik. A kormánynak végre figyelembe kellene vennie az ausztriai olaszoknak évtizedes törekvéseit. — Dr Hbic felpanaszolja a délszláv kulturális elhanyagolását. A trieszti -olasz fakultásra vonatkozó javaslat keresztülhajszolása a délszlávok provokálását és megsértését jelenti. — Gostincar javasolja a napirendre való áttérést, mert a kormány eddig nem tette meg az előkészületeket arra, hogy Laibachban szlovén egyetemet állítson fel. — Sanek kijelentette, hogy az ausztriai olaszoknak és a többi nemzetnek meg kell adni a fejlődés lehetőségét a kultúra legmagasabb fokáig. Határozottan elítéli a németek előnyben részesítését a többi nemzetiséggel szemben. *