Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-15 / 40. szám

10 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913 február 15. ,40. szám. Pipa, pörkölt, modor ... 51c Nem kell hozzá az álmoskönyv orákuluma, hogy mindenki megfejthesse, mit jelent ez a három holmi: pipa, pörkölt, modor... Ez bizony, patriarkális öreg háromságában, a pesti városházát jelenti, ahol csodás harmóniában lengedezik együtt a pipa, a pörkölt és a modor illata. Ezt a keverék-illatot elemeire bontva, közigazgatási hivatalnak nevezik, amely ma is olyan, mint amilyen nagyapánk idejében volt és Budapesten is olyan, mint Petróleumházán, a magyar közélet legfélreesőbb helyén. Egy halom akta az asztalon, fölötte a lassan füstölgő kupakos tajtékpipa, a mellre szálló nehéz ételszag, fölcikrázva a török dohány füstkarikáival és egy pár kurta magyaros ripakodás, amely a szobákból kitaszigálja az érzékenyebb lelket, mindez együttesen ábrázolja a magyar közigazgatási hivatal közismert csendéletét. Mindenki ismeri, akinek" csak valaha hatósággal dolga volt és a „marha-passzustól“ a „házassági bizonylatig“ ugyan kinek ne lett volna még keresni valója közhivatalban? Mindenki megfordult már ilyen füst-tapétás helyiségben, mindenkinek volt már olyan sora, amelyet a városházán kellett eligazítani, minek mondjuk el hát töviről-hegyire, hogy milyen is az a városháza. Nem is az a fontos, hogy milyen volt eddig, hanem hogy milyen lesz ezután. Mert oh, múlandóság, oh, forgandóság, megváltozik a városházán is a rend. Pipa, pörkölt, modor, minden megváltozik. Ha belépsz az előszobába, összeüti a bokáját a szolga és fogadja a köszöntésedet. Nem köp a vasalt nadrágodra a szája szögletéből néked tartogatott dohánylevet. Nem morog rád mint a bősz szelindek. Hanem szépen odanyájaskodik elébed és megkérdi, hogy mi járatba vagy. Nem nevetség ez. Nem kell hitetlenül csóválni a fejet. Nem vagyok én Scherezade, aki az Ezeregyéjszakák meséit mondom... Szórólszóra igaz: fogadja köszönésedet. Kérded, hogy itt van-e ez vagy az a tisztviselő... Hát ott van! Nem tréfából mondja: csakugyan ott van. Már kilenc órakor ott van, pontosabban, mint az óraütés. Kicsit beleszédülsz a csodálkozásba, kicsit meg is ijedsz, hogy tán eltévesztetted az ajtót. De a szolga már ildomosan be is vezet. Azt hiszed álmodtál: valóban ott van, akit keresel. Mi ez? Ez maga a kacsalábon forgó tündérpalota, nem városháza. Támolyognék, ha nem adnának széket alám. De adnak. Leültetnek . . . Le-ül-tet-nek! Azt mondják, hogy: — Mivel szolgálhatok? Mivel „szol-gál-ha-tok!...“ Hát erre már riva fakad az ember a meghatottságtól. Hiszen ilyen szépen csak az édesanyánk beszél velünk. Ez már valami „földiekkel játszó égi tünemény . . Hogy ez az úr nem is olvassa el előbb a vezércikket és nem is tisztogatja ki előbb a pipaszárából a mocskot, hanem itt van és mindjárt elintézi velem a dolgot . . . Hát ez boszorkányság. Nem kerget szobáról-szobára, nem citál egyik napról a másikra, nem fújja a gégémre a pipája füstjét, nem tolja az orrom alá a pörköltös tányérját egy lerágott csonttal, nem várakoztat meg, amíg elszalad a szabóhoz ruhát próbálni, nem törli bele a cipőjét az önérzetembe, nem néz le amiért adót fizetek, nem rúg ki, holott egyszerű polgár vagyok, nem nem . . . úgy bánik velem, mint a harmatos virággal . . . néhány perc alatt eligazítja a dolgomat, gyöngéd kezekkel veszi le a követ a szívemről, barátsággal simítja el a ráncot a homlokomról, okosan feltámasztja a büszkeségemet, hogy pesti polgár vagyok, megerősíti a hitemet a civilizációban, megajándékoz a nagy város kultúrájával ... Öh egek, felemelt fejjel kerülök ki az utcára, tele vagyok derűvel, mosolylyal, szépnek látom az életet, nagyszerűnek az államot, gyönyörűnek a társadalmat, elragadónak a közigazgatást. Úgyérzem, ide máskor is el fogok jönni, mert itt felvillanyozzák emberi méltóságomat... Hova legyek az örömtől, nem kell lesütni a szemeimet, nem ég az arcom a megszégyenítéstől, nem kell félve elkeverednem az utca forgallmában, gondolván, hogy meglátják rajtam mennyire összegyűrtek, mennyire összetéptek, mennyire legázoltak a hatóságnál. Mi történt itt? Mi történt itt? Eldorádóban vagyunk? Az történt, hogy „megjött a parancsolat violaszin pecsét alatt“, pontosan kell hivatalba járni, újság, pipa otthon marad, meleg étel, gulyás, pörkölt, savanyú tüdő, szaftos virsli tilos. Ellenben kötelező az előzékeny modor, gyorsaság, munka és kötelező a hivatalos óra, nemcsak a falon, hanem az Íróasztalnál is. Bárczy István polgármester ütötte rá a pecsétet erre a rendeletre és ha hinni lehet a természet csodáiban, most kivonul a közigazgatásból a „tradíció“, a friss, modern élet söpri ki . . . Búcsúzzunk el a régi módi városházától, a patriarkális idők közigazgatásától, a magyar basák hivatalától, a keleti szokásoktól, mert lám, autotaxin robogunk a nyugat felé... Csak fel ne költsenek! Li. Sztrájkra készülnek a szegedi végrehajtók. Szeged, február 14. (Saját tudósítónktól.) Érdekes sztrájk van készülőben az Alföld metropólisában, vagy amint a szegediek városukat említeni szeretik, a legnagyobb magyar városban. Sztrájkra készülnek a város legnépszerűtlenebb, de egyúttal legroszszabbul fizetett alkalmazottai: a városi végrehajtók. A készülő sztrájk oka, hogy a városi tanács semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy teljesítse az adóvégrehajtók kérelmét és nem akarja nekik megadni azt a fizetést, amelyet a városi törvény megállapít. Szegeden ez idő szerint huszonöt adóvégrehajtó működik. Valamennyi nős, több gyerekes ember és legtöbbje tíz esztendőnél régibb idő óta szolgálja a várost. Tanult emberek, akiket csak megfelelő szakvizsga letevése után véglegesítettek, de akik isarminchét forint havi fizetésért dolgoznak éjjel-nappal. Egy végrehajtó több ezer végrehajtást, árverést lát el minden esztendőben, többet, mint akármelyik más Városbeli kollégája, de a javadalmazása messze hátramarad a többi város végrehajtóinak fizetése mögött. Mostani fizetéseiket még 1882-ben állapították meg évi ezer korona törzsfizetésben és kétszáznegyven korona lakbérben, ezt a fizetést azóta csak egyszer javították meg évi százhúsz korona lakbérpótlékkal. Érdekes, hogy a végrehajtók, mielőtt véglegesítik őket, lényegesen többet keresnek. Akkor még becsülök, rendszeres fizetés nélkül, de minden kézbesített adóintésért hat, minden foglalásért pedig tizenhat fillér díjat kapnak. Fölmegy a jövedelmük 2600—3000 koronára és csak azért tülekednek a véglegesítésért, mert öreg napjaikról akarnak gondoskodni. Az adóvégrehajtók még a múlt évben kérték helyzetük javítását, de kérelmüket a magisztrátus három sorban intézte el. Novemberben végzést hozott, amelyben utasította a szervezőbizottságot, hogy a végrehajtók kérelmét vegye tárgyalás alá. Azóta alszik az ügy. A végrehajtók azután a vidéki szokások szerint levelet iéztak a törvényhatósági bizottság tagjainak és ebben a maga nemében páratlan levélben elmondják, hogy kérésük jogos, még akkor is, ha az ő tevékenységük a polgárok rovására és boszantására megy és sokszor saját rokonaik haragját is magukra vonják kötelességük teljesítése miatt. Hiába írták azonban meg a levelet, ügyük nem került még közgyűlés elé és ezért most a végrehajtók titokban megállapodtak abban, hogy követeléseikért legközelebb sztrájkba lépnek. Kétségtelen, hogy a közönség nagy örömmel és megnyugvással fogadja Szegeden a készülő Sztrájk hírét. Talán éppen ez az oka annak, hogy Szegeden nem sokat törődnek a végrehajtókkal. Ezekben a rossz napokban jól esik mindenkinek, ha nem akadnak emberek, akik fölírják azt a bizonyos utolsó párnát és nem lesz senki, aki kétségbeesik, ha nem ütik meg a dobot a holmija fölött. Talán a magisztrátus bölcs tagjai is azért nem sietnek, mert tudják, hogy a végrehajtók sztrájkja miatt nem fog elhangzani interpelláció egy tahin nekik is akad valami kis adóhátralékuk, ami- nek eltüntetése sztrájk esetén nem éppen lehetetlen. A szegediek pedig imádkoznak majd: add, é, uram, Lázár Gyurka, hogy ne teljesedjenek a végrehajtók kívánságai és engedjed, uram, megérni azt is, hogy a készülő sztrájk mennél tovább tartson. TÁVIRATOK. A mexikói forradalom. A "Mexikó, február 14.". A fővárosban dúló harcok ötödik napja el-telt anélkül, hogy az éj beálltával meg lehetne állapítani, hogy akármelyik oldalról előnyt vívtak volna ki. A gránátok végigröpültek a városon a magán- és középületekbe csaptak be. Gépfegyverek és puskák golyói a város utolsó zugába is eljutottak. A kubai és belga követség épületei elpusztultak. A francia konzulátus is annyira megrongálódott, hogy kikellett üríteni. Kormánycsapatok és felkelők el vannak határozva, hogy a végsőkig folytatjáka harcot. A kubai követ föjatalilmazást kért a kormánytól, hogy a kubai állam-polgárokat különvonaton Veracruzba vitesse, ahol hajóra szálhatnak. Tegnap este, a harc utolsó órájában a szövetségi csapatok előnyomultak az arzenál felé, de érzékeny veszteséggel visszaverték őket. ■ Mexikó, február 14. "5 A lázadók reggel hat órakor ismét megkezdték a harcot. A lázadók egyik gránátja elpusztította a nemzeti palota mögött levő kolostort és annak lakói közül többeket megölt. Nyolc óra után a lázadók ágyúzása elpusztított még öt házcsoportot a nemzeti palota közelében és megölt néhány lakót. Madero újabb ultimátumot küldött Diazhak, ez a zol!: bárt golyózáporra? felelt. ijj • London, február 14. A Newyorki távirat szerint a Mexikóban még tartó harcokban ezer embert megöltek*, ezerhatszázat megsebesítettek. Diaz a fővároson kívül eső helyről kapott segítséget. Taftvonakodik beavatkozni. A követségeik teli van-’ nak idegenekkel, akik védelmet keresnek. Az amerikai klubot a golyók majdnem szétromboldták. Híresztelések szerint rövidesen francia cirkálót külítenek a mexikói gf*ízekre. ■£., Newyork', február li, Mexikóból Jelentik, hogy a felkelési 'dina-, raíttal robbantanak egyes házcsoportokat, hogy az arzenált hathatósabban bombázhassák. Washington, február ff* ' •• 7 Az amerikai követ jelenti Mexikóitól, hogy az ottani idegen alattvalók elhatározták, hogy nem távoznak és kivárják a fejleményeket Az amerikai követ időnkint kiküldi autóját a városba, hogy szorongatott idegenek a követségre jöhessenek rajta. A bankforgalom teljesen szünetel és ezért a követ nem tud hozzájutni a Washingtonból kiutalt tízezerdollárhoz" ill. Az angol alsóház elnapolása: London, február 14. Az alsóház ma március 6- ig elnapolta magát. Akkor újra összeül, hogy tárgyalja azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a felsőház kisebb törvényjavaslatokhoz fűzött. Március 7- én az alsóházat ismét elnapolják. A tárgyalások között a szünet szükséges, hogy a home rule javas-latot és a walesi egyháznak az államtól való elszakadására vonatkozó javaslatot a házszabály szerint intézhessék el, amely szerint törvényjavalatokat a felsőház ülésszakának befejezése előtt egy hónap-pal kell oda megküldeni. Az általános vita során, amely az elnapolást megelőzte, Ackland államtitkára válaszolt különböző kérdésekre Perzsia ügyében.