Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-20 / 44. szám
8 Budapest, csikértCK PESTI NAPLÓ 1913 február 20. 44. szánt verőek. A zalatnai Lukács-ház, amely most a kincstáré, teljesen jelenlegi nagyságában, teljesen újonnan 28.325 koronáért feltétlenül előállítható. (A szakértő becslésének helyességét megerősítendő, mellékelt beadványához Albini Gyula zalatnai lakos házának fényképét, amely a kérdéses kincstári házzal azonos területű. Ez a Lukács-házhoz képest a palota, két méterrel magasabb, díszesebb, modernebb. A beszerzett kimutatás szerint az Albini-féle ház teljesen téglából építve 27.629 koronába került. Ugyancsak megtekintette Somogyi Ágoston zalatnai lakosegészen újonnan épült házát. A szobák itt négy méter magasak (a kincstári ház csak 3,32 m.) az egész épület téglából van (a kincstári ház kőből) cseréppel van fedve (a kincstári ház zsindelylyel.) Ennek a háznak előállítási költsége 19.000 korona. Szóval a számított 28.325 korona még mindig erősen meghaladja a zalatnai házak tényleges árát. Ha most már a régi részek, tehát falak, tető, padló stb. avu- MsáTét körülbelül 5000 koronát levonunk, marad az épület jelenlegi értéke műszaki becslés alapján: 23.320 korona. A község főforgalmú helye és szíve a piac, főképp az az út, amely innen a községházáravezet. E téren van a Zlagneana-ház, amely bár kincstári házzal egyenlő nagy, de emeletes, mégis, telkestől együtt csak 28.000 korona. A kincstárinak mégis kilencvenezer koronát ért a Lukács Lásló háza. (Az átalakítás utáni értéke.) A helyes becsérték a műszaki és gazdasági becslés középarányosa, azaz harmincnyolcasésháromszáznyolcvan korona ötven fillér. Ez az ingatlannak mai értéke, az épület rendbehozott állapotában. Hogy milyen állapotban lehetett a ház azátalakítás előtt, arról csak a hivatalból mellékelt költségvetési adatok nyújthatnak fölvilágosítást. Az épület összes ablakait ki kellett dobni, mert oly rozogák és kicsinyek voltak, hogy lakóháznál lehetetlenek, a menyesetekről a korhadt vakolatot leverni és írtra vakolni, új kéményeket építeni, ajtókat bontani és falazni, kályhákat állítani, új csatornákat készíteni, újonnan villanyt bevezetni, mindent újra festeni, mázolni stb. Mindezen munkálatok elvégzésére, illetőleg a háznak lakhatóvá való tételére tizenötezer korona volt előirányozva, amely feszeget a bányakapitány és erdőgondnok állítása szerint, a szerintük „megengedettének jelzett húszezer koronánál nagyobb összeggel nem fogja beélni. Ezek szerint az átépítési munkálatok tizennyolcezer koronába kerültek volna. Végelszámolás még nincsen róla,de ez az összeg tetemesen több lesz, hiszen egyes célkülözhetetlen dolgok nem is szerepelnek az előirányzatban. De csak a megengedett összeget vérve, Lukács László zalatnai háza, amely most a kincstár tulajdona, az átépítés előtt húszezerháromszáznyolcvan korona és ötven fillér volt! Tehát a 20.380 korom és 50 fillér értékc il elhanyagolt, rozoga építtetőt vette meg Lukács László pénzügyminiszter a gyulafehérvári takarékpénztártól a magyar királyi államkincstár számára 90.000 koronáért, átalakíttatta 18.000 koronáért, átírási eletéket kifizette 3870 korona összegben , szóval összesen száztizenegyezernyolcszázhetven koronába került a hírhedt zalatnai ház. A kincstár tehát 91.490 koronával fizette tel a zalatnai Lukács-házat, s is ennyivel károsodott az állam! A Pesti Napló telefonszámai: VI., Podmaniczky utca 18. Szerkesztőség: . . . 20—10. Felelős szerkesztő: . . 22 03. Külföld és vidék: . . . b-37. Kiadóhivatal:.................... 23—42. Báni Hatvany-Deutsch Sándor halála A magyar közéletnek nagy gyásza van. Báró Hatvany-Deutsch Sándor ma éjszaka hirtelen meghalt. A dolgozó Magyarország legkitűnőbb embereinek egyike távozott vele az élők sorából. Lehanyatlott a keze, mely egész életén keresztül produktív munkát végzett, eltűnik közéletünkből valaki ama kevesek közül, kiknek személye minden közhasznú és kulturális törekvés harcosai között az első sorban állott. A ma már világhírű magyar cukoripar ennek az embernek köszönheti páratlan megizmosodását. Amíg Hatvany-Deutsch Sándor meg nem jelent a magyar gazdasági élet fórumán, szegény és magával tehetetlen iparág volt a cukorgyártás Magyarországon. Hogy mi lett belőle, arra azonnal megkaphatja a választ, aki egy pillantást vet az ország kereskedelmi mérlegébe. Abban a kereskedelmi mérlegben, melynek passzív voltáról újabb időben annyi sok szó esik, a magyar cukoripar munkássága áll a kevésszámú aktív tételek legelső sorában. Hol volna ez Hatvany-Deutsch Sándor nélkül? Amihez csak hozzányúlt sokoldalú gazdasági tevékenysége során, az erőre kapott, növekedett súlyban és tekintélyben. Nem csak a magyar cukoripar, de a malomipar históriájában is fel lesznek jegyezve fényes eredményei annak a páratlanul munkás és tevékeny életnek, melynek elmúlása most váratlan gyászba borította a magyar ipart és kereskedelmet. Rendkívül okos ember volt. Nagy koncepciójú agy és kemény koponya. Nem igen dicsekedhetünk amerikai stílusú gazdasági kapacitásokkal. Hatvany-Deutsch Sándort azonban mindig úgy emlegették, mint ennek a nálunk ritka típusnak egyetlen representative man-jét. Óriási vagyonának, melyet munkás élete során összegyűjtött, a szorgalom és takarékosságon kívül ez az amerikai nagy arányokban való dolgozás, bátor és céltudatos akarnitudás voltak a komponens erői. Jótékonyságáról nagyon sokat tudnának beszélni azok a névtelen szegény emberek, kiknek számára külön irodát tartott fenn. Szociális gondolkodásáról pedig az a négy-ötezer munkás adhatna számot, kiknek az ő vállalatai adnak kenyeret, akikkel Hatvany-Deutschék csinálták meg Magyarországon az első kollektív szerződést. Számos veszteség egész közéletünkre báró Hatvany-Deutsch Sándor halála. (Halála.) Báró Hatvany-Deutsch Sándor hirtelen halt meg Nagysurányban, kedden este tíz óra előtt. Cukorgyárának megtekintése végett hétfőn átázott Nagysurányba nejével együtt. Teljesen egészséges volt akkor s azok, akik közel állanak hozzá, évek óta nem látták olyan frissnek, jókedvűnek és erősnek, mint a legutóbbi napokban. Kedden délután különösen jókedve volt, hosszabb sétakocsizást tett a feleségével és a vacsoránál ki nem fogyott a tréfából A hétfői és a keddi napot feleségével együtt Surányban töltötte. A gyár minden részét a szakértő érdeklődésével és figyelmével tekintette meg. Kedden egész nap dolgozott, járkált, nézegetett, jelentéseket fogadott, telefonon rendelkezéseket közölt budapesti irodájával és többek között meghagyta, hogy ma reggel nyolc órakor szólítsák fel telefonon. Este aztán a legjobb kedvben vett részt azon a vacsorán, amelyet feleségével a Jónis és Kolitsch igazgatók társaságban költött el. Körülbelül félfiz lehetett, mikor elbúcsúzott a társaságtól és a feleségével pihenni tért. Alig telt el egy negyed óra, mikor a báróné rémülten szaladt ki a szobából és azzal verte fel a házbelieket, hogy a férje fürtelen rosszul lett, szaladjanak orvosért. Csakhamar az egész, háznép talpon volt, elrohantak a gyár orvosáért, de az orvosi segítség későn jött. Az orvos, aki pár perc múlva ott volt, csak azt állapíthatta már meg, hogy a báró meghalt. A tüzetes orvosi vizsgálat halál okául véredényelmeszesedést állapított meg. Budapestre szerdán reggel nyolc órakor érkezett a haláleset híre. A gyászhírt csak a báró irodaszemélyzete vehette tudomásul, családja nincs Budapesten. Egyik fia, Lajos Berlinben van, a másik, Ferenc Kairóban. Hirsch Albertné és Hatvany József, az elhunyt bátyja, Nizzában tartózkodnak., Őket távirattal értesítették a gyászról,, azirodaszemélyzet pedig szerdán délelőtt tizenegy órakor leutazott Nagysurányba. " (Családi élete.) Amilyen zajos és élénk volt az elhunyt báró társadalmi és közgazdasági tevékenysége, olyan csendes és harmonikus élet jutott neki osztályrészül családja körében. Első felesége az unokanővére volt, aki három gyermekkel ajándékozta meg. A legidősebb báró Hatvany Lajos, az ismert író és esztéta, a második báró Hatvany Ferenc, a jónevű festőművész, a harmadik pedig dr. Hirsch Albertné Hatvany Irén. Az öreg báró első felesége ezelőtt tizenöt évvel halt meg. Néhány hónappal ezelőtt a báró újra megnősült: feleségül vette dr. Hernádi Mór özvegyét, Amberg Tillit, akihez régi tisztelet és vonzalom fűzte. Új házassága teljes boldogságot hozott neki. Hatvanadik születésnapját nemrégiben ülte meg szerető családja körében, teljes egészségben és az ünnep melegségét emelte az, hogy a bárót a király a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Megható véletlen, hogy a báró éppen életének utolsó óráiban adta jelét házasélete boldogságának és felesége iránti vonzódásának: tegnap érkezett Nagysurányba az a százhúszezer frank értékű gyöngynyakék, amelyet a báró Párisból rendelt a felesége számára és kedden át is nyújtotta nejének. (Hagyatéka hatvan millió.) Akik az elhunyt báróhoz közel álltak, körülbelül hatvan millió koronára becsülik a vagyont, amelyet hátrahagyott. Irodájának alkalmazottai tudni vélik, hogy a báró után végrendelet maradt, amely igen nagy összegeket juttat jótékony célra. Ez valószínűen hangzik, mert a báró teljes életében igen bőkezű volt, ha jótékonyságról volt szó. Néhány évvel ezelőtt édesanyja emlékére a zsidó kórházban külön női osztályt alapított, amelynek céljaira több százezer koronás alapítványt tett. Igen sok ágyalapítványt tett azonkívül a Tüdőbetegek Szanatóriumában. Hir szerint az elhunyt bárónak nincs végrendelete. Mindössze feleségéről gondoskodott még életében. A vagyonból lekötött a nevére három millió koronát, azonkívül gazdag évjáradékot biztosított neki, amely- nek felét az özvegy akkor is élvezni fogja, ha újra férjhez megy. (Életrajza.) Báró Hatvany-Deutsch Sándor 1852-ben Aradon született Tizenhat éves korában lépett a gyakorlati kereskedői pályára, melyre budapesti és berlini előkelő bankházakban készült. 1873-ben beltagja lett; nagyatyja által 1822-ben Aradon alapított Deutsch Ignác és fia cégnek, önálló tevékenységének első éveiben Európa legtöbb országában nemzetközi válság a cukortermelést alapjaiban ingatta meg. Magyarország, noha ipara egyébként is alig tett számot a válságba mégis belesodortatott, amennyiben az akkori legnagyobb magyar cukorgyár, a nagysurányi, 1880 körül fizetési zavarokba került s üzemét kénytelen volt megszüntetni. Hatvany-Deutsch Sándor a szakférfiaknak csaknem egyhangú tanácsa ellenére rábírta a vezetése alatt álló házat, hogy több más céggel szövetkezve, a válságba jutott vállalatot megszerezze s az üzemet modern irányban tökéletesítse. Az új vezetés mellett a gyár annyira megizmosodott, hogy most a legelső üzemek egyike az országban. A megkezdett után tovább haladva, felkeresett olyan vidékeket, amelyek mindaddig a cukoriparral kapcsolatos nagy gazdasági előnyök nélkül szűkölködtek s bebizonyította, hogy azok répatermelésre alkalmasak, így jött létre a hatvani, a sárvári és az oroszkai díszgyár. E négy gyár állandóan körülbelül négyezer gyári munkást foglalkoztat, sok ezer mezőgazdasági munkás pedig közvetve e gyárak útján keresi kenyerét. Kiváló érdemeket szerzett a cukorkivitel emelése és szervezése körül. Sokoldalú munkáját iparostársai azzal jutalmazták, hogy 1894-ben a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnökévé választották. E minőségében a kormánynak adózási és egyéb szakkérdések közül számos értékes szakvéleményt adott. A cukoripar nem merítette ki minden tett ezejét. Az elmúlt évben nagyszabású sörgyár építését határozta el és az elhatározás maga közgazdasági eseményként hatott sörgyárosainkra is. Félelmetes ellenfél vert minden közgazdasági mérkőzésben, mert