Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-22 / 46. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913 február 22. 46. szám. 7 A múlt év tavaszán történt, hogy Izvoszkij az akkori külügyminiszternél, Poincarénál feltűnő élénkséggel érdeklődött Louis egészségi állapota felől, s újra meg újra visszatért arra a kérdésre, nem ártalmas-e a pétervári éghajlat Louisnak, aki betegeskedik. Izvolszkij célzásait azonban olybá vették, hogy a Louis betegségéről való személyes aggódásból erednek. Végre egyszer Izvolszkij megragadta az alkalmat, hogy Poincaré előtt nyíltan elmondta e kérdés valódi jelentőségét, miközben kiemelte, hogy talán javára válnék az orosz-francia viszonynak, ha Louis valahol másutt kapna állást. Poincaré rendkívül meg volt lepve s azt mondta, hogy előbb megfontolja a dolgot. Néhány nappal később Izvolszkij meglátogatta a francia külügyminisztérium egyik főfunkcionáriusát s megismételte azt, amit Poinoarénak elmondott. Amikor azt a választ kapta, hogy itt talán csak félreértésről van szó, Izvolszkij előhúzott egy táviratot, amelyben az orosz kormánytól azt az utasítást kapta, kérje nyíltan a francia kormánytól Louis visszahívását. Louis ekkor valóban levelet kapott, amelyben hazafiasságára való appellálással arra kérik, nyújtsa be lemondását. Még mielőtt azonban megérkezett volna a válasz, több párisi lap megírta az egész ügyet minden részletével, úgy, hogy a francia kormány számára természetesen lehetetlenné vált Louis visszahívása. Poincaré tehát elhatározta, hogy az egész ügyet elhalasztja az ő pétervári útjáig. Ott Szaszonovval való tanácskozásai során erre a kérdésre is kitért s utalt arra, hogy Louis kitűnően szolgálja a francia köztársaságot s hogy ő nagyon szívesen látná, ha az orosz kormány nem ragaszkodnék Louis visszarendeléséhez. Szaszonov nem engedett az álláspontjából, mire Poincaré azt igyekezett megértetni az orosz külügyminiszterrel, hogy Louisnak Pétervárról való távozásával együtt szólítsák Izvolszkot is haza Párisból. Persze ebbe nem ment bele Szaszonov s kijelentette, hogy Louis minden áron meg akar maradni pétervári állásában, ezt természetesen nem akadályozhatják meg, de a francia köztársaságnak ebben az esetben el kell készülve lennie arra, hogy ez olyan volna, mintha az orosz udvarnál egyáltalában nem lenne, nagykövete, mert ő, Szaszonov, nem hajlandó Louis-jal hivatalosan érintkezni. Kokovcev miniszterelnök intervenciója is sikertelen maradt Poincaré az elmúlt év őszén megint megpróbálkozott azzal, hogy ezt a konfliktust eloszlatja Amikor Szaszonov a londoni látogatás után átjött Párisba, egy lakomára őt is, Louist is meghívta. Itt azonban Szaszonov egyenesen visszautasító magatartást tanúsított: megelégedett azzal, hogy köszöntse Louist anélkül, hogy kezet nyújtott volna s az egész idő alatt egy szót sem szólt hozzá, úgyhogy vlagosan, kiderült azoknak a fáradozásoknak hiábavalósága, hogy Szaszonov és Louis kibéküljenek. Ennek a lehetetlen állapotnak vetett véget Poincaré most, hogy a köztársaság elnöke lett. Körülbelül tíz nappal ezelőtt el volt határozva Delcassé kinevezése, aki minden esetre egészen más helyzetbe jut Péterváron, ahol a vezető körök igen nagy bizalmát bírja. Elutazás előtt . nsgye a ©« Festi líraiéi a párissí hírlapiasítónál, mert $ Shot» I mány a pályaudva-* rokon nem engedi •| árusítani! ........... fi Csönd a harctéren. —■ A nagyköveti renuló és a béketárgyalások. — A harctéren ma szünetelt a fegyverek ropogása. A vastag hóval fedett csataldzsai mezőkön, a bulairi vonal előtt és Drinápoly bástyái alatt hallgattak az ágyuk, a nyugati harctéren pedig Montenegró és Görögország pihenik ki Szkutari, illetőleg Janina ostroma alatt szenvedett súlyos veszteségeiket. A helyzet súlypontja ismét átterelődött a londoni Saint James-palotába, ahol a hatalmak nagyköveteinek értekezlete ülésezik. Négy kérdés foglalkoztatja most elsősorban Európa béke-aeropágiát: a szövetségesek és Törökország közötti békeközvetítésnek, Albánia határrendezésének, a román-bolgár konfliktusnak és a monarkia és Szerbia, illetőleg helyesebben Oroszország viszonyának problémái. Ennek a négy égető ügynek az elintézésétől függ most Európa békéje. És úgy látszik, hogy a négy közül a legkevésbbé bonyolult a bolgár-török békekötés kérdése. Bulgária és Törökország egyaránt kifáradtak a küzdelemben és mindkettő egyaránt óhajtja, kell, hogy óhajtsa a békét. A török kormány már nem áll a porta legutóbbi válaszjegyzékének merev álláspontján. A hatalmak a békeközvetítést csak abban az esetben vállalják, ha Törökország a priori kijelenti, hogy hajlandó bizonyos messzemenő engedményekre. És Hakki pasa londoni küldetésének puszta ténye bizonyítja, hogy Törökország számolt ezekkel az engedményekkel. Mai távirataink a következők: fogalom Csafardzsánál. London, február 21. A „Daily Mail“ konstantinápolyi levelezője jelenti, hogy a legközelebbi hetekben a csafaldzsai vonalon nem is lehet harcolni, mert itt napok óta erős eső és hófúvások vannak. Legalább három hétig eltart, míg nagystílű operációk kezdődhetnek. Konstantinápoly, február 21. A „Tanúi“ jelentést közöl Csataldzsából, ahol néhány nap óta Mahmud Neddin bel, az új muteszarif intézi a városi ügyeket A táborban a legnagyobb nyugalom van. Csak időközönként hallhatók egyes lövések. A török csapatok erős hadállásokban vannak. Mind a két hadsereg megszüntette az előrenyomulást és a hét kilométernyire hátrább vonult bolgárokkal minden érintkezés megszűnt. A legközelebbi napokban semmi harcot sem várnak, mert a bolgárok teljesen visszavonultak és nem is gondolnak az offenzívára. A török hadvezetőség azt jelenti, hogy a bolgár csapatok eleséghiányban szenvednek és egészségi tekintetben is rossz karban vannak. A „Tanin“ tudósítója leírja azta benyomást, amelyet a török csapatok Csataldzsába való bevonulása a katonákra tett. A katonák mélyen meg voltak hatva, mikor egy katona fölment a kevéssé megrongált mecsetek tornyára s onnan először hirdette újra a török imádságot. Az elvonult bolgárok a mecsetet istállónak használták. Apiliígaeil-i harctérről. Konstantinápoly, február 21. A törökök hír szerint tegnapelőtt Sarkes mellett újból kísérletet tettek a csapatok partraszállítására, de sikertelenül. Gallipoliból 30 kisebb-nagyobb szállítóhajót várnak, amelyek török katonaságot hoznak. Konstantinápoly, február 21. Bogadasból érkezett utasok elbeszélése szerbia a Márvány-tenger partvidékén Bogados az utolsó törökök által megszállott hely. A török pozíciók az Arab-Tepe magaslatig terjednek, szemben ezzel pedig a bolgárok foglaltak állást. London, február 21. Gallipoliból 12.000 főnyi török katonaságot szákítóhajókon visszavittek a Dardanellák torkolatához. Sok ezernyi török katonaság befelé vonult a félszigeten és kedvező pozíciókat foglalt el. Drinaápoty ostroma szünete 1. Konstantinápoly, február 21. Drinápoly ostromában szünet állott be. A bolgár ostromágyuk nem bizonyultak elég jóknak és így a főhadiszálláson elhatározták, hogy bevárják, míg Szerbia által útnak indított, nagyobb kaliberű és nehezebb ágyuk megérkeznek. A Sukri pasa drinápolyi parancsnok megtagadta az ostromlott városban lévő idegenek szabadelvonulását, mert attól fél, hogy ezek elárulnák az ellenségnek a városban uralkodó állapotokat. Hajlandó azonban részükre semleges zónát kijelölni, ahol az ellenség tüzelése elől védve lesznek. A béketárgyalások megindítása: London, február 21. A nagyköveti értekezlet elmaradását diplomáciai körökben némileg kedvezőtlen jelnek tekintik és arra magyarázzák, hogy az előzetes tárgyalásoknak nem sikerült olyan közeledést létrehozni, hogy az értekezletet a megegyezés reményével megtarthatták volna. Különösen áll ez a bolgár-román és az albán kérdésekre, míg a török békeközvetítés dolgában a helyzet inkább kedvezőnek mondható. Megvan a remény arra, hogy a nagyhatalmak közvetítésével most már hamarosan megkezdődnek a béketárgyalások Törökország és Bulgária között. A nagyköveti reunió körülbelül a következő javaslat alapján akarja a béketárgyalásokat megindítani: 1. Drinápoly átadandó Bulgáriának. A török határ a várostól délre fog elhúzódni. 2. Az aegei-tengeri szigetek közül azok, melyek a kisázsiai tengerpart közvetlen szomszédságában vannak, Törökország birtokában maradnak. A többi sziget Görögországé lesz. 3 Törökország a vámtarifák megállapítására teljesen szabad kezet kap. 4. A balkáni szövetségesek átveszik az ottomán államadósság rájuk eső részét, mégpedig abban az arányban, amint ezt a hatalmak eldöntik. 5. Törökország nem fizet hadikárpótlást. 6. Törökország pénzügyi támogatást kap a hatalmaktól, hogy a belső közigazgatás szükségessé vált szervezését végrehajtsa. 7. Albániát illetőleg Törökország érdektelennek jelenti ki magát és a nagyhatalmakra bízza e kérdés megoldását. Ez a javaslat még nem végleges ugyan, de nagyjában ennek alapján indulnak majd meg a béketárgyalások. London, február 21. A nagyköveti reunió ma ülést tartott, amelyen a Balkánliga és Törökország közt való esetleges közvetítés kérdését tárgyalták. Konstantinápoly, február 21. Hakki pasa azt táviratozta Londonból a portának, hogy van remény a béketárgyalások idelebbi folytatására.