Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-15 / 40. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913 február 13. 6. szám. 7 kozásnak felismerésével, utalnak arra, hogy a két állala között az említettekhez hasonló és általában a gazdaságra kiható intézkedések — természetesen mindkét fél államjogi helyzetének és cselekvési szabadságának fentartása mellett — lehetőleg azonosíttassanak. Ez is egyik eszköze a külfölddel szemben való pozíciónk hathatós javításának. Végső konklúziójában Wekerle arra utalt, hogy a kereskedelmi mérleg kérdésének ilyen szempontból való vizsgálása ismét egyik bizonyítéka annak, hogy nagy világgazdasági kérdésekben Ausztria és Magyarország a kicsinyes féltékenykedés helyett egymás törekvéseinek megértésére és harmonikus egyetértő eljárásra vannak utalva. Helyenként taps és élénk helyeslés szakította meg az előadást, amelynek végén a hallgatóság nagy tapsviharba tört ki. Az ünneplés tovább tartott egy negyedóránál s mindenki sietett elismerésének kifejezést adni. Az ülés Wekerle lelkes ünneplésével ért véget. Előadás után a társaság nagy része átvonult az iparegyesület ünnepi termébe, ahol kétszázterítékes lakoma volt Wekerle Sándor tiszteletére. Ex nem titkos tanácsos, az iparegyesület díszelnöke, üdvözölte Wekerle Sándort, hivatkozva azokra a nagy érdemekre, amelyeket Wekerle köz- és nemzetgazdasági, valamint politikai és pénzügyi téren szerzett. Ezeknek az érdemeinek tulajdonítható, hogy Wekerle Sándor nem csak otthon, Magyarországon, hanem külföldön is általános szeretetnek, nagyrabecsülésnek és tiszteletnek örvend, de különösen Bécsben és Ausztriában, mert amit ő tett, az nem csak Magyarországot erősítette pénzügyi és közgazdasági téren, hanem a monarchia másik államát is. Wekerle egészségére ürítette poharát. Wekerle Sándor meghatott szavakkal köszönte meg az ünneplést s az iparegyesület felvirágzására emelte poharát. Az egész est folyamán lelkes ünneplésben részesítették Wekerlét. Wekerle Sándor holnap visszautazik Budapestre. MEGYÉK ÉS VÁROSOK — (Az új borsodi alispán.) Miskolcról jelentik: Borsodmegye dr. Tarnay Gyula főispán elnöklésével népes évnegyedes közgyűlést tartott, amelyen betöltötték az üresedésben volt alispán állást. Két munkapárti jelölt küzdött az alispánságért: Battis Bertalan mezőkövesdi főszolgabíró és idr. Vadnay Tibor megyei főjegyző. Névszerinti szavazásnál Bónis 218, Vadnay 74 szavazatot kapott. A Közgyűlés " szerint Bónis Bertalant választotta meg alispánná. (Protestánsok mozgalma.) A csütörtöki püspöki és kerületi elnökségek konferenciája után este a „Protestánis Egyházi és Iskolai Lap" és az „Evangélikus önálló“ szerkesztősége által összehívott értekezlet a legújabb kultuszkérdésekkel foglalkozott. Részt vett az értekezletét az egyetemes felfigyelő, a püspöki kar. Valamint a református egyház több vezérembere is. Élénk eszmecserét folytattak a kultuszminiszteri államtitkári állás betöltéséről. Az új államtitkár személye ellen senki sem emelhet kifogást, a miniszternek is megvan az a joga, hogy bizalmasát, a politikai államtitkárt, tetszése szerint válaszsza meg. A protestáns közvélemény azonban mégis nagy megdöbbenéssel fogadja a miniszter intézkedését, mely a protestáns érdekek teljes negligálásának látszatát viseli magán s egy negyven éves megnyugtató gyakorlatot megokolatlanul egyszerre megszüntet. Hasonló megütközést idézett elő a miniszternek a püspökökhöz csütörtökön érkezett leirata, amely a korpótlék kiutalása helyett a kongruás lelkészek javadalmának 2100 koronáig való kiegészítését tartalmazza. Ez ügyben a protestáns közös bizottság sürgős összehívását fogják kérni. Szóba került a katolikus autonómiának nyilvánosságra jutott előadói tervezete is, amely messze túlhaladja a protestánsok százados önkormányzatának szabadságát s igy annak törvényerőre emelésébe csak azon esetben lehetne belenyugodni, ha a protestáns egyházak is lélekszám arányában megfelelő állami javadalmazást kapnának hasonló szabad kézzel, törvényben biztosítva, változó hadiszerencsével. A Márvány tenger partja bolgár kézen. — Súlyos török vereségek. — A békekisérletek kudarca. — A görögöket megverték. — A Hamidie Máltában. Míg a törökök csataldzsai sikereinek jelentősége mindinkább összezsugorodik, annál nagyobb vonásokban bontakozik ki azoknak a vereségeknek a megdöbbentő képe, amelyeket a törökök a napokban a bulairi erődítések előtt, Sarkösnél és Ereglinél, a Márvány-tenger partján szenvedtek. Nemcsak a bolgár, hanem a török jelentések is részletesen elbeszélik, mint hiúsították meg a bolgárok a törökök partraszállási kísérleteit. A bolgárok Sarköjnél azokat a csapatokat, amelyeket a törökök a Bulairt támadó bolgár állások hátbatámadása és az erődítések felmentése céljából akartak partra tenni, véres harcok után úgyszólván szuronyokkal beszorították a tengerbe, úgy, hogy a török zászlóaljaknak a hajókon kellett menedéket keresniök. A Rodostó körül kihajózni próbált török csapatok sem jártak jobban és a Márvány-tenger partján a bolgárok az urak. A patraszállítási kísérletek meghiúsulta súlyos csapást mér a török haderő terveire, Rodostó körül a törököknek nem sikerült őket verni a bolgár seregek közé és megszakítani az összeköttetési vonalat a bolgár hadműveleti központok között. Még végzetesebb következményekkel járhat a sarkösi kudarc. Úgy látszik, hogy a Balair előtt nyolcadikén és kilencedikén lefolyt harcokban a gallipoli-i védőseregnek egy ötödrésze elesett és így ott erősítésekre a legnagyobb szükség van. Ezenkívül a török flotta akcióképessége a legutóbbi roppant erőfeszítések következtében nagyon megcsökkent. A törökök legerősebb hajóiról, a Haireddin Barbarossáról, a Torgut Reisről és a Messudijeről az utóbbi napokban semmi hír és úgy látszik, nem is vettek részt a Sarkös előtti akcióban. Az Assar-i-Teofik, mint ismeretes, sziklára futott és végleg harcképtelenné vált. Annál hathatósabban támogathatja a görög flotta a bolgárokat a gallipoli-i félszigeten vívott harcaikban, minthogy a török állásokat hátulról bombázhatják és így két tűz közé szorítják. A bolgárok gallipolii sikerei rövid idő alatt végzetessé válhatnak a törökökre nézve. Ha ugyanis sikerül nekik a máris megrendített török védelmi vonalat áttörve, Gallipoli vára elé nyomulni, ezáltal a további török csapatszállításokat úgyszólván lehetetlenné teszik. A Dardanellák ezen a helyen ugyanis csak hét kilométer széles, ezen a távolságon pedig már a kisebb ostromágyúk is fenékbe lődözhetik a páncélozásán, rozoga török csapatszállító hajókat. Az erősítések elzárásával pedig a megtizedelt gallipoli-i védősereg sorsa meg van pecsételve. A hatalmak, mint az előrelátható volt, nem hajlandók a békeközvetítést a porta válaszjegyzéke alapján vállalni és így a béke kilátásai attól függnek, hogy mily engedményekre kapott felhatalmazást Hakki pasa. Hohenlohe herceg missziójának eredményével külön cikkben foglalkozunk. Mai távirataink a következők: A török partraszállítási kísérletek kudarca. Konstantinápoly, február 14. Konstantinápolyból jelenti egy csütörtöki távirat. Szilivrinél a flotta fedezete mellett állítólag sikerült a csapatok partraszállítása. A török csapatok Ereglinél és Bizadosznál kitartanak. Szilivriben a török lakosság néhány hátramaradt keresztényt meggyilkolt. Sarkösnél is sikerült különféle hajóbalesetek ellenére két hadosztályt partra szállítani, ezek előrehaladását azonban a túlerőben levő bolgárok lehetetlenné tették s visszaszorították a törököket a tengerpartig. A harc igen gyilkos volt, török, híradások szerint a törököknek kétszázötven halottjuk és hétszáz sebesültjük volt. A bolgárok most Sarkéit bombázzák Szófia, február 14. (Bolgár távirati ügynökség.) A Sarkösnél történt török partraszállásról a következő részleteket jelentik: Míg Bulaknál a csata folyt, a törökök Sarköstól három kilométernyire partra szállottak. Február 8-án negyven szálllítóhajó és számos vitorlás csapatokat hozott hét vagy nyolc páncéloshajó és cirkáló védelme alatt. A szállítóhajók a hadihajók mögött három oszlopban helyezkedtek el s a hadihajók hidakkal, bakokkal és pontonokkal kikötőhidat építettek. Mikor ezek elkészültek, megkezdődött a török csapatok partraszállítása. A bolgárok, akik Sarköjt megszállva tartották, megkezdték a tüzelést a törökök ellen. A török hadihajók állandóan lövöldöztek a bolgárokra, de siker nélkül. A partraszállítást 9-én folytatták, összesen nyolc zászlóaljat raktak partra, 15—20.000 ember a hajókon maradt. A törökök Sarköstől három kilométernyire északnyugat felé helyezkedtek el és arcvonaluk Qeitendareig terjedt. Délután a három oszlopban előnyomuló bolgár csapatok az ellenséges csapatokat körülfogták és szurony támadással kényszerítették, hogy visszatérjenek a tengerhez. Az ütközet közben a szállítóhajók kétszer próbáltak közeledni a parthoz, a bolgár tüzérség azonban mindannyiszor elűzte őket. A törökök nagy veszteséget szenvedtek. A harctéren mintegy ezer holttestet szedtünk össze. A törökök cserbenhagytak egy húsz méteres hajólépcsőt és három alluminium-pontont. A 96. török gyalogezredhez tartozó török hadifoglyok kijelentették, hogy a partraszállított sereget a konstantinápolyi Szejim-kaszárnyánál rakták hajóra és elhaladtak Izmid és Pandora mellett. A behajózás előtt sok katona megszökött. Eldöntetlen harcok Gallipolinál Konstantinápoly, február 14. A tegnapelőtti nagy csata, amely Balast körül folyt, ismét eldöntetlen maradt csata délután négy órakor kezdődött és csak tegnap reggel ért véget mind a két hadseregnek teljes kimerülése miatt. A törökök megtartották hadállásaikat. Az ellenség részéről bolgárok, görögök és szerbek harcoltak és három oldalról támadták meg a törököket. Mind a két tengerpart felől, úgy, a török, mint a görög flotta részt vett .