Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-15 / 89. szám

8 Budaírest Kedd PESTI NAPLÓ 1913 április 15. 89. szám. múlt pénteken körülbelül ezer mázsa magyar Szalonnát át akart adni a montenegrói katonai hatóságnak, ebben azonban a blokád következ­tében megakadályozták, a szalonnát Durazzó­­ban rakta ki. A montenegrói kormány már in­tézkedett, hogy innen a szalonnát szárazföldi utón Alesszióba és Dulcignó­ba szállítsák. A montenegrói hatóságok rendelkeztek, hogy mindazokat az árukat, amelyeket sziitomorei és speziai osztrák parasztok az antivár­i piacon vásárolnak, az értékük duplájáért vehetik meg. Antivárinak és környékének lakossága bősége­sen ellátja magát élelmiszerekkel, hogy hosz­­szabb ideig tartó blokád esetén se szenvedje­nek hiányt. Szkutari ostroma, Cetinje, április 14. Szkutari bombázása tovább tart, a tüzelés azonban nagyon gyenge. Bécs, április 14. Cetinjei jelentés szerint a porta azt a ké­rést intézte a montenegrói kormányhoz, közöl­­tesse Esszad pasával, Szkutari parancsnokával a szerbeknek azt a kijelentését, hogy ők nem támadnak, ha őket nem bántják. Esz­­szad pasát állítólag utasítják, hogy a szer­­bekkel szemben tartózkodjék az ellenségeskedéstől. Antivári, április 14. A Tarabos felé szakadatlanul folyik a lő­­szerszállítás. Arról beszélnek újra, hogy az ál­talános­ ostrom megkezdődik. Ma húsz török katona érkezett ide, akiknek sikerült a montenegrói fogságból megszökni, Raguzába szállítják őket. Róma, április 14. Cetinjei távirat alapján jelenti a „Gior­­nale d'Italia“. A szerb segítőcsapatoknak Szku­tari alól való elvonulása mélységes elkeseredést ébresztett itt a szövetségesek ellen. Minden­felé k­eserű kifakadásokat lehet hallani a Mon­tenegró ellen elkövetett árulás miatt. A kor­mány azt a hírt terjeszti, hogy Szkutari ostrom­­át folytatják, ebben azonban senki sem hisz s nem is ritka a gúnyos megjegyzés, amelylyel­ egyes személyeket illetnek, akik iránt a nép eddig nagy tisztelettel viselkedett. kárpótlás Szkutariért. Róma, április 14. A „Giornale d’Italia“ ír­a: A leghelyesebb volna, ha Szerbia, amely most úgyis megkapja Djakovát, Montenegrónak enged­ményt adna. Szerbia úgyis többet kap, mint amennyit remélt. Kamarai körökben élénken kommentálják ezt az eszmét, amely mögött, azt hiszik, S­o­n­n­i­n­o rejtőzik. Harc a tengeren. Athén, április 14. Az athéni távirati iroda jelenti: Kundu­­riofisz tengernagy a következőket jelenti: A „Medsidie” cirkáló és öt török torpedózuzó teg­napelőtt Sedi­bar-erőd védelme alatt elhagyta a Dardanellákat. A torped­ózuzók Tenedosz irá­nyában távoztak. Görög torpedózuzók, amelyek a Dardanellák közelében cirkálnak, 3500 méter távolságból tüzelést kezdtek a török hajók ellen, melyek viszonozták a tüzelést. A „Medsidie“ cir­káló a harcban nem vett részt. Hosszabb tüzér­párbaj után a török hajóhadosztály visszatért a tengerszorosba. Röviddel azután az „A verő is“ páncélos cirkáló megjelent a harctéren. A török részről szenvedett veszteségek ismeretlenek. Törökország pénzügyei, Konstantinápoly, április 14. A francia világítótorony-társaság hír szerint már 200.000 font előleget folyósított a török kincstárnak és a koncesszió újabb 25 évre való meghosszabbításának aláírása után további 300.000 font előleget folyósít. Konstantinápoly, április 14. A lapok jelentése szerint ma írják alá a francia rakpart-társasággal kötött szerződést. A társaság 17.400 font előleget ad a kormánynak. Hir szerint a rakpart-telepet Tofaneig terjesz­tik ki. Konstantinápoly, április 14. A lapok jelentése szerint a tegnapi minisz­tertanács megvitatta a török nagykövetek jelen­téseit a hármas szövetségnek és a hármas en­­tentének a háborúból származó pénzügyi kér­désekben való állásfoglalása dolgában. A téli orkán. (Hó alatt az ország. — Pusztító vihar. — Ka­tasztrófák mindenfelé. — Zavarok a fővárosban.) Az a téli orkán, amely vasárnapra virradt éjszakán az egész országon végig süvöltött, ki­számíthatatlan károkat, országos csapást jelent. A lehetetlenül rossz gazdasági év után egyet­len reménysége lehetett az ország népének a föld, a hűséges, becsületesen adózó humusz ter­mésében. És ime, egyetlen éjszakán kiszámít­hatatlan elemi erők megsemmisítették a re­ménységeket és óriási veszteségeket okoztak. Mindenünnen, ahol nem pusztult el a telefon, távíró­készülék, megdöbbentő jelentések érkez­nek az április tizenharmadikára virradt éjszaka pusztító orkánjáról. Az egész ország fölött végig vonult az áprilisi tél dermesztő vi­hara, amelyhez fogható orkánra a meteorológiai feljegyzések szerint hatvan éve nem volt példa. Szibéria Budapesten. A szeszélyes, kiszámíthatatlan április tra­gikusan megpsúfolta a tavaszt, vasárnap reg­gelre zord, rideg, fagyos télre változott az idő, az egész országot hómező takarta el. Budapest olyan téli köntöst öltött, amilyenben még a kö­telező naptári hónapokban sem díszelgett, az utcákon negyedméter magas hóréteg feküdt, amely szinte egyszerre borította el az egész fő­várost. Vasárnapra virradó éjszaka, úgy két óra tájban, hirtelen megenyhült az idő, alább­hagyott a hideg és szemezni kezdett az eső, amelybe elszórtan hópehely is vegyült. Lassan szállingózott a hó, az éjszakázó város víg em­berei még örömmel is fogadták az áprilisi hó­pelyheket Elegáns, tavaszi kosztümös hölgyek nevetgélve mondogatták: — Nagyszerű dolog, hó esik a­­ s­za­­­­mókalapunkra! Azonban a móka csak rövid ideig tartott, mert fél három óra körül már komolyra for­dult a dolog, sűrű, átláthatatlan szemekben eredt meg a havazás, amelyet szélvihar súlyos­bított. Az idő váratlan­, meglepetésszerűen történt fordulása szinte kiszámíthatatlan károkat­­oko­zott mindenfelé. Különösen a közterek és főutak fái között vitt nagy pusztításokat végbe, a hó súlya alatt recsegve, ropogva törtek le a gá­lyák, sőt az erősebb faágak is, a szélvihar pe­dig derékon is törte a fákat. Főként nagy pusz­títást okozott a körutakon, a Város- és Nép­ligetben, Szabadság-téren, Városmajorban, a Margitszigeten, Dunaparton, Andrássy-úton és mindama helyeken, amelyeken szabadon tom­bolhatott a nekivadult vihar, a mindent meg­tépázó, erős, hatalmas szél. (Tönkrement a telefon.) Azokon a bajokon kívü­l, amelyeket az utcán okozott a­ hóvihar, első helyen a telefonhálózatban tett pusztítást kell említeni. Jóformán Budapest egész telefonapparátusát megbénították azok a hatalmas deffektusok, amelyek a vonalakat érték A hótöme­gek rárakódtak a vezetékekre, a támoszlopokra, a nagy súly alatt a vezetékek és a támszerkezetek­ összedőltek és ma Budapesten minden harmadik te­lefon hasznavehetetlen, a távirati és interurban-ösz­­szeköttetés pedig a legminimálisabbra redukálódott. Százhatvannál több telefonduc dőlt be, a vezetékek az utcákon feküdtek, tetőzetek rongálódtak meg, a vihar elemi erővel szakította fel a legviharedzettebb tetőket és az üzemzavar megszüntetése több hétig is el fog tartani. A Nagymező­ utcai telefon­központban vasárnap reggel fél kilenc körül volt legjobban érezhető az a nagyszabású zavar, amely a telefonhálózatban kelet­kezett. Csaknem valamennyi jelzőlámpás kigyu­ladt, a kapcsoló­teremben annyi lámpa égett és olyan nagy meleget árasztott szét, hogy tűztől kellett félni. Amikor azután a katasztrófa nagysága nyil­vánvaló lett, a rossz telefonállomásokat elszigetelték. A legtöbb vezeték a Józsefvárosban, a Belvárosban és a Terézvárosban rongálódott meg. Az okozott kár nagyságát egyébként a következő adatok vilá­gítják meg: Magában a budapesti hálózatban száz­­hatvannégy darab száz-százhatvan huzallal megter­helt tetőtartó és számtalan oszlop dőlt ki vagy tört el és ilyen módon mintegy nyolc-tízezer kilométer huzalvezetés rongálódott meg. A vihar a Budapestre befutó táviró- és interurbán távbeszélő-vezetékben egyes irányokban nyolc-tíz kilométernek megfelelő hosszúságban kidöntötte a távszerkezeteket. Két­ezernél több telefonmunkás dolgozik most a zavarok megszüntetésén, de előrelátható, hogy hetekig fog eltartani, amíg teljes rend lesz a távbeszélő forgalomban. Illetékes helyen a következőket mondották a telefont ért pusztulásról.­­ A nagy havazás következtében a drótokra olyan nagy sulykal rakódott rá a hó, hogy a veze­tékek fémszerkezetei nemcsak Budapesten, hanem az egész országban bedőltek. Mindenün­nen nagy károkat jelentenek. Az interurban-telefon­­forgalomnak csak egyhatoda üzemképes, a Budapestre befutó távirdahálózatnak pedig csak egy­ötöde. Az interurbán hibáit hamarosan helyrehoz­hatni reméljük, a távírdánál pedig előssorban a fő­gócpontokra és a külföldre helyezzük a súlyt. Tele­fonösszeköttetésünk van Marchegg és Hatvan felé, délben pedig a brucki fővonalon is helyreállott az in­­terurban. Egyidejűen a telefon vezetősége ez után kéri a közönséget, legyen nyugalommal és türelem­mel, emberileg minden lehetőt elkövetnek, hogy a telefon- és távírda-összeköttetés ismét lebonyolítható legyen. (Az utcák tisztítása.) Ugyancsak nagy zavart okozott a váratlan hó a főváros köztisztasági hivatalában is. Az idő vál­tozása megleptésszerű­en történt és súlyosbította a dolgot az is, hogy vasárnapra szakadt a tél Budapest fejére. A köztisztasági munkások ötven­ százaléka szabadnapos volt és a vezetőségnek nem ál­lott módjában munkába parancsolni az embereket. A dolgot az is komplikálta, hogy a melegek miatt a köztisztasági hivatal, amelynek téli és nyári felsze­relése van, már a nyárit használta, a télit pedig el­raktározta. A hóekéket nem lehetett hirtelen mun­kába venni, mert a lovaknak nyári vasalásuk van és ezért a szemeteskocsik is bennrekedtek a városban. A lovakat ki kellett fogni és körülbelül hétszáz lóra téli patkót vezetni, ami szintén sok időt vett igénybe. A munkások reggel hat órakor munkába állot­tak ugyan, de a sűrű hó annyira átáztatta ruhájukat, hogy legnagyobb részük tíz órakor már nem bírta a munkát A hóekék és a szemeteskocsik csak dél­ben állhattak munkába és azóta rendesen fuvarozzák a havat a szeméttelepre. Vasárnap éjjel tizenegy al­tiszt, tizenkét előmunkás, hatvannégy rendes, száz­­ötvenhat rendkívüli munkás és ötvenkilenc hóeke volt munkában. Egyelőre arra szorítkoznak, hogy az utak közepén nagyobb sávot vonjanak, amin a kocsik közlekedhetnek, továbbá az átjárókat és a forgal­masabb úttesteket teszik szabaddá. (A hó és a villamos.) A villamos-közlekedés lebonyolításában nem oko­zott nagyobb zavart a hóvihar. Még idejekorán út­nak indították a síntisztogató ekéket és seprőgépe­­ket, amelyekkel szabaddá tették a pályát. Úgy a városi, mint a közúti kocsik lassúbb menetben köz­lekedtek, torlódások alig voltak. Azonban mindkét társaság telefonja elromlott és így nem lehetett hírt kapni, hol van vonalzavar. A városi villamos vasút ezen a bajon úgy segített, hogy a várost öt kerületre osztotta be, mindegyikben automobilon járták , ke­­resztül-kasul­­ az utcákat. Telefon hiányában gép­kocsin vitték szét az utasításokat és tették meg az intézkedéseket. (Elmaradt búcsú.) A Józsefvárosban tegnap kellett volna a szoká­sos búcsút megtartani, amelyet minden évben a plébánia­templom védőszentjének tiszteletére­­rendez­

Next