Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-15 / 89. szám
8 Budaírest Kedd PESTI NAPLÓ 1913 április 15. 89. szám. múlt pénteken körülbelül ezer mázsa magyar Szalonnát át akart adni a montenegrói katonai hatóságnak, ebben azonban a blokád következtében megakadályozták, a szalonnát Durazzóban rakta ki. A montenegrói kormány már intézkedett, hogy innen a szalonnát szárazföldi utón Alesszióba és Dulcignóba szállítsák. A montenegrói hatóságok rendelkeztek, hogy mindazokat az árukat, amelyeket sziitomorei és speziai osztrák parasztok az antivári piacon vásárolnak, az értékük duplájáért vehetik meg. Antivárinak és környékének lakossága bőségesen ellátja magát élelmiszerekkel, hogy hoszszabb ideig tartó blokád esetén se szenvedjenek hiányt. Szkutari ostroma, Cetinje, április 14. Szkutari bombázása tovább tart, a tüzelés azonban nagyon gyenge. Bécs, április 14. Cetinjei jelentés szerint a porta azt a kérést intézte a montenegrói kormányhoz, közöltesse Esszad pasával, Szkutari parancsnokával a szerbeknek azt a kijelentését, hogy ők nem támadnak, ha őket nem bántják. Eszszad pasát állítólag utasítják, hogy a szerbekkel szemben tartózkodjék az ellenségeskedéstől. Antivári, április 14. A Tarabos felé szakadatlanul folyik a lőszerszállítás. Arról beszélnek újra, hogy az általános ostrom megkezdődik. Ma húsz török katona érkezett ide, akiknek sikerült a montenegrói fogságból megszökni, Raguzába szállítják őket. Róma, április 14. Cetinjei távirat alapján jelenti a „Giornale d'Italia“. A szerb segítőcsapatoknak Szkutari alól való elvonulása mélységes elkeseredést ébresztett itt a szövetségesek ellen. Mindenfelé keserű kifakadásokat lehet hallani a Montenegró ellen elkövetett árulás miatt. A kormány azt a hírt terjeszti, hogy Szkutari ostromát folytatják, ebben azonban senki sem hisz s nem is ritka a gúnyos megjegyzés, amelylyel egyes személyeket illetnek, akik iránt a nép eddig nagy tisztelettel viselkedett. kárpótlás Szkutariért. Róma, április 14. A „Giornale d’Italia“ íra: A leghelyesebb volna, ha Szerbia, amely most úgyis megkapja Djakovát, Montenegrónak engedményt adna. Szerbia úgyis többet kap, mint amennyit remélt. Kamarai körökben élénken kommentálják ezt az eszmét, amely mögött, azt hiszik, Sonnino rejtőzik. Harc a tengeren. Athén, április 14. Az athéni távirati iroda jelenti: Kunduriofisz tengernagy a következőket jelenti: A „Medsidie” cirkáló és öt török torpedózuzó tegnapelőtt Sedibar-erőd védelme alatt elhagyta a Dardanellákat. A torpedózuzók Tenedosz irányában távoztak. Görög torpedózuzók, amelyek a Dardanellák közelében cirkálnak, 3500 méter távolságból tüzelést kezdtek a török hajók ellen, melyek viszonozták a tüzelést. A „Medsidie“ cirkáló a harcban nem vett részt. Hosszabb tüzérpárbaj után a török hajóhadosztály visszatért a tengerszorosba. Röviddel azután az „A verő is“ páncélos cirkáló megjelent a harctéren. A török részről szenvedett veszteségek ismeretlenek. Törökország pénzügyei, Konstantinápoly, április 14. A francia világítótorony-társaság hír szerint már 200.000 font előleget folyósított a török kincstárnak és a koncesszió újabb 25 évre való meghosszabbításának aláírása után további 300.000 font előleget folyósít. Konstantinápoly, április 14. A lapok jelentése szerint ma írják alá a francia rakpart-társasággal kötött szerződést. A társaság 17.400 font előleget ad a kormánynak. Hir szerint a rakpart-telepet Tofaneig terjesztik ki. Konstantinápoly, április 14. A lapok jelentése szerint a tegnapi minisztertanács megvitatta a török nagykövetek jelentéseit a hármas szövetségnek és a hármas ententének a háborúból származó pénzügyi kérdésekben való állásfoglalása dolgában. A téli orkán. (Hó alatt az ország. — Pusztító vihar. — Katasztrófák mindenfelé. — Zavarok a fővárosban.) Az a téli orkán, amely vasárnapra virradt éjszakán az egész országon végig süvöltött, kiszámíthatatlan károkat, országos csapást jelent. A lehetetlenül rossz gazdasági év után egyetlen reménysége lehetett az ország népének a föld, a hűséges, becsületesen adózó humusz termésében. És ime, egyetlen éjszakán kiszámíthatatlan elemi erők megsemmisítették a reménységeket és óriási veszteségeket okoztak. Mindenünnen, ahol nem pusztult el a telefon, távírókészülék, megdöbbentő jelentések érkeznek az április tizenharmadikára virradt éjszaka pusztító orkánjáról. Az egész ország fölött végig vonult az áprilisi tél dermesztő vihara, amelyhez fogható orkánra a meteorológiai feljegyzések szerint hatvan éve nem volt példa. Szibéria Budapesten. A szeszélyes, kiszámíthatatlan április tragikusan megpsúfolta a tavaszt, vasárnap reggelre zord, rideg, fagyos télre változott az idő, az egész országot hómező takarta el. Budapest olyan téli köntöst öltött, amilyenben még a kötelező naptári hónapokban sem díszelgett, az utcákon negyedméter magas hóréteg feküdt, amely szinte egyszerre borította el az egész fővárost. Vasárnapra virradó éjszaka, úgy két óra tájban, hirtelen megenyhült az idő, alábbhagyott a hideg és szemezni kezdett az eső, amelybe elszórtan hópehely is vegyült. Lassan szállingózott a hó, az éjszakázó város víg emberei még örömmel is fogadták az áprilisi hópelyheket Elegáns, tavaszi kosztümös hölgyek nevetgélve mondogatták: — Nagyszerű dolog, hó esik a szamókalapunkra! Azonban a móka csak rövid ideig tartott, mert fél három óra körül már komolyra fordult a dolog, sűrű, átláthatatlan szemekben eredt meg a havazás, amelyet szélvihar súlyosbított. Az idő váratlan, meglepetésszerűen történt fordulása szinte kiszámíthatatlan károkatokozott mindenfelé. Különösen a közterek és főutak fái között vitt nagy pusztításokat végbe, a hó súlya alatt recsegve, ropogva törtek le a gályák, sőt az erősebb faágak is, a szélvihar pedig derékon is törte a fákat. Főként nagy pusztítást okozott a körutakon, a Város- és Népligetben, Szabadság-téren, Városmajorban, a Margitszigeten, Dunaparton, Andrássy-úton és mindama helyeken, amelyeken szabadon tombolhatott a nekivadult vihar, a mindent megtépázó, erős, hatalmas szél. (Tönkrement a telefon.) Azokon a bajokon kívül, amelyeket az utcán okozott a hóvihar, első helyen a telefonhálózatban tett pusztítást kell említeni. Jóformán Budapest egész telefonapparátusát megbénították azok a hatalmas deffektusok, amelyek a vonalakat érték A hótömegek rárakódtak a vezetékekre, a támoszlopokra, a nagy súly alatt a vezetékek és a támszerkezetek összedőltek és ma Budapesten minden harmadik telefon hasznavehetetlen, a távirati és interurban-öszszeköttetés pedig a legminimálisabbra redukálódott. Százhatvannál több telefonduc dőlt be, a vezetékek az utcákon feküdtek, tetőzetek rongálódtak meg, a vihar elemi erővel szakította fel a legviharedzettebb tetőket és az üzemzavar megszüntetése több hétig is el fog tartani. A Nagymező utcai telefonközpontban vasárnap reggel fél kilenc körül volt legjobban érezhető az a nagyszabású zavar, amely a telefonhálózatban keletkezett. Csaknem valamennyi jelzőlámpás kigyuladt, a kapcsolóteremben annyi lámpa égett és olyan nagy meleget árasztott szét, hogy tűztől kellett félni. Amikor azután a katasztrófa nagysága nyilvánvaló lett, a rossz telefonállomásokat elszigetelték. A legtöbb vezeték a Józsefvárosban, a Belvárosban és a Terézvárosban rongálódott meg. Az okozott kár nagyságát egyébként a következő adatok világítják meg: Magában a budapesti hálózatban százhatvannégy darab száz-százhatvan huzallal megterhelt tetőtartó és számtalan oszlop dőlt ki vagy tört el és ilyen módon mintegy nyolc-tízezer kilométer huzalvezetés rongálódott meg. A vihar a Budapestre befutó táviró- és interurbán távbeszélő-vezetékben egyes irányokban nyolc-tíz kilométernek megfelelő hosszúságban kidöntötte a távszerkezeteket. Kétezernél több telefonmunkás dolgozik most a zavarok megszüntetésén, de előrelátható, hogy hetekig fog eltartani, amíg teljes rend lesz a távbeszélő forgalomban. Illetékes helyen a következőket mondották a telefont ért pusztulásról. A nagy havazás következtében a drótokra olyan nagy sulykal rakódott rá a hó, hogy a vezetékek fémszerkezetei nemcsak Budapesten, hanem az egész országban bedőltek. Mindenünnen nagy károkat jelentenek. Az interurban-telefonforgalomnak csak egyhatoda üzemképes, a Budapestre befutó távirdahálózatnak pedig csak egyötöde. Az interurbán hibáit hamarosan helyrehozhatni reméljük, a távírdánál pedig előssorban a főgócpontokra és a külföldre helyezzük a súlyt. Telefonösszeköttetésünk van Marchegg és Hatvan felé, délben pedig a brucki fővonalon is helyreállott az interurban. Egyidejűen a telefon vezetősége ez után kéri a közönséget, legyen nyugalommal és türelemmel, emberileg minden lehetőt elkövetnek, hogy a telefon- és távírda-összeköttetés ismét lebonyolítható legyen. (Az utcák tisztítása.) Ugyancsak nagy zavart okozott a váratlan hó a főváros köztisztasági hivatalában is. Az idő változása megleptésszerűen történt és súlyosbította a dolgot az is, hogy vasárnapra szakadt a tél Budapest fejére. A köztisztasági munkások ötven százaléka szabadnapos volt és a vezetőségnek nem állott módjában munkába parancsolni az embereket. A dolgot az is komplikálta, hogy a melegek miatt a köztisztasági hivatal, amelynek téli és nyári felszerelése van, már a nyárit használta, a télit pedig elraktározta. A hóekéket nem lehetett hirtelen munkába venni, mert a lovaknak nyári vasalásuk van és ezért a szemeteskocsik is bennrekedtek a városban. A lovakat ki kellett fogni és körülbelül hétszáz lóra téli patkót vezetni, ami szintén sok időt vett igénybe. A munkások reggel hat órakor munkába állottak ugyan, de a sűrű hó annyira átáztatta ruhájukat, hogy legnagyobb részük tíz órakor már nem bírta a munkát A hóekék és a szemeteskocsik csak délben állhattak munkába és azóta rendesen fuvarozzák a havat a szeméttelepre. Vasárnap éjjel tizenegy altiszt, tizenkét előmunkás, hatvannégy rendes, százötvenhat rendkívüli munkás és ötvenkilenc hóeke volt munkában. Egyelőre arra szorítkoznak, hogy az utak közepén nagyobb sávot vonjanak, amin a kocsik közlekedhetnek, továbbá az átjárókat és a forgalmasabb úttesteket teszik szabaddá. (A hó és a villamos.) A villamos-közlekedés lebonyolításában nem okozott nagyobb zavart a hóvihar. Még idejekorán útnak indították a síntisztogató ekéket és seprőgépeket, amelyekkel szabaddá tették a pályát. Úgy a városi, mint a közúti kocsik lassúbb menetben közlekedtek, torlódások alig voltak. Azonban mindkét társaság telefonja elromlott és így nem lehetett hírt kapni, hol van vonalzavar. A városi villamos vasút ezen a bajon úgy segített, hogy a várost öt kerületre osztotta be, mindegyikben automobilon járták , keresztül-kasul az utcákat. Telefon hiányában gépkocsin vitték szét az utasításokat és tették meg az intézkedéseket. (Elmaradt búcsú.) A Józsefvárosban tegnap kellett volna a szokásos búcsút megtartani, amelyet minden évben a plébániatemplom védőszentjének tiszteletérerendez