Pesti Napló, 1913. május (64. évfolyam, 103–128. szám)
1913-05-11 / 111. szám
.lapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 május 11. Tlt. Szám. 21 CSALÁDOK RÉSZÉRE .. s&rgentor-müvek rSLc ! BOST*HEBEL- száSitók”1TM* Lalita-EZSISZ I .ARGENTOR* ezüst a legjobb minőségű a chinaezüst. Gyári raktárak : $ XV„ Váci-u. o. IVH Koronaherceg-a. ő. 1 flísfai feszély lesloMi gyarmday. Kedvezd mellel lelietelek. BMBEMfMYt ds TflBSfl Kérjen árjegyzéket. I Bitorcsarnok szövetkezti J minta termei . BUDAPESTEN % TOL, Üllői-ntl 8. VII., József-kornt 28. I“ 8 SieiylCÍDöK 7.50-xe.Go-iK „wuuwa lakk, selyem és Mrsony Ml. Főraktár: IV.,Kecskeméti u. 19. Kamra, ív. Kossut lajos-u. 2. és vn. Erzsebet-körut 36. asszonyt Kelenoyék Hallos a Hegedűs Budapest, V., Gizella-tér 3. Telefon 129—92. A legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig X Dabis és Kalmár 2 Budapest, V., Váci-körut 46. XL em. FODORVOS ♦ A fogtömés teljesen fájdalomai nélkül. — A modern fogi technikai munkák jutányos 2 .: árban. :: MiljQfin FrhtPn Maoyarorszto MiikelViUiJUi LMllull jövö női borásztenne. Budapest, VI., Andrássy ut 28. szám. Ondulation. Fejmosás. Hajfestés. Mindennemű hajmunkák. Manicuse. Aro-Massago. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. 1 Kézimunkáé* gMj» -a — t rajzműterem IPI£§ O SI § | BucBBesl. IV., Koronahgrceguba n. X Telefon 62—75. Telefon 62—75. * Nagy képes album ingyen és borraöntve. Költözködések megbízható és előnyös lebonyolítása. mms Kézimunkák B.ÜDHL ER ”J i-'-WebitahiTacmj &v«Kuaj crigáma. Telefon 1985. V-, Nidor-xu 37. Podgoászszállítás. Képviselőtök a bélés külföld minden nagyobb városában és ffkrdöhel.vein, ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦e»e«oee«.eeee«.»eeo»oo^o.’oe.»oe«»^oe« Örst Lechner József cs. és kir. mlv órás Budapest, Váci u. &. Divatos karkötőórák, ajándéknak al-Parcellás . : Fayence- és üvegkészletek Hüttl Tivadar 01. ÓM kír. udvari izdlató . Budapest, V., Dorottya u. 14. ; Képes árjegyzék ingyan ÓM bérmentve. Sökösi szálloda Budapest, TB VII.Rákóczi ut 42. ; Újonnan berendezett kényelmes szobák. Villana mos villágitás. Figyelmes kiszolgálás. Kávé- 1 házában zamatos kávé és pompás italok. | Ital-és rézSzafor ♦ legjobb kivitelben és 2 legolcsóbb gyári áron | HOFF1V3AKIM és HOKER ♦ gyárában, Budapest, VII., Holló utca 3. X Árjegyzék bérmentve Tel. 22—66. Vas- és rézbnin varrógépek ♦ legmegbizhatóbb és nagy forgalomnál •» legolcsóbb beszerzési forrás Pápai Banó, Budapest, Andrássy ut 14. ♦♦♦»»♦♦»ee^e e»eo»»»»»eee....«..eeee»e»eee»» óómóóó ira „Schäberl“ nappal szék, éjjel ágy. Ara 26-36 írttól felj. Schöberl Róbert cs. ÉS kir. üdv. száll. Budapest, IV. Haris-bazár 12. Árjegyzék díjtalan. VáTFOLW vásomtü Schöberl'ngy Zongorák és Dinüiték Zongorák és niáninök legolcsóbban vásárolhatók. KERESZTÉLY hírneves zongoratermeiben. Bpcsben, Váci-körút 21. Tel. 33-47. Javítok, hangolod becserélek KÖZGAZDASÁG. A múlt év gazdasági tanulságai. Amióta Magyarország a nagy nemzetek közgazdasági viszonylataiba belépett, egyetlen időszaka sem volt, mely közgazdaságában anynyi új szempontot vetett volna föl, mint az 1912. esztendő. Bátran állíthatjuk, hogy sem az 1873. válság, mely az akkor még csirájában levő modern közgazdaságunkat veszélyeztette, sem az 1907. évi, amikor az ország az amerikai válság rázkódtatásait érezte meg, nem hatoltak anynyira el közgazdaságunk minden terrénumára, mint az elmúlt esztendő nyomasztó viszonyai. A legfőbb szempont, mely az 1912. év folyamán kidomborodott, abban foglalható össze, hogy jóllehet óriási az a fejlődés, amely minden ágazatban a kiegyezés óta tapasztalható, túlnyomó részben még mindig a külföldre vagyunk utalva s a külpolitikai viszonyok sokkal erősebben éreztetik hatásukat gazdasági életünkben, semmint azt valaha is hittük volna. A külföldi tőkeelvonásokkal szemben az ország úgyszólván tehetetlen. Az a nagy különbözet, amely külkereskedelmi és pénzügyi mérlegünkben évről-évre mutatkozik, csak újabb és újabb kölcsönök fölvétele útján egyenlítődik ki és amint az állam hitelműveletei útján a külföldről az országba újabb tőkéket nem importál, vagy a nagy kibocsátó intézetek külföldi plaszirozásai elmaradnak, az ország nem képes az ekként előálló űrt betölteni és egyes gazdasági ágakban beálló rázkódtatások devalválnak egész vagyontömegeket, melyek nemrég még jó kvalitású követelésekből állottak. Az 1912. év folyamán tűnt ki határozottan, hogy a monarchia külpolitikai elhelyeződése közgazdaságilag milyen hatásokat von maga után. A hármas szövetségnek gazdaságilag legerősebb állama, Németország saját szükségletén túl külföldi hiteligényeket alig tud kielégíteni. Éppen nagy gazdasági fellendülése az oka, hogy a német vállalkozás minden rendelkezésre álló tőkét igénybe vesz és a fölösleg, amely a külföldre jutna, nem jelentkezik. Erre nézve a Deutsche Bank egyik évi jelentésében eklatáns bizonyítékkal szolgál: „In Deutschland scheint die Kapitalsbildung mit der Unternehmungen und neugeschaffenen Werten nicht Schritt zu halten, so dass die feldverhältnisse dauernde Aufmerksamkeit erdeischen werden.“ Az 1912. év revelálta továbbá a legnyomatékosabban, hogy az ország közgazdasági iskolázottsága, financiális kultúrája még mindig igen alacsony. Tapasztalhattuk ismét, hogy közkölcsönök oly kiadásokra vetettek fel, amelyek egyszerre konzumáltatnak. Teljesen hiányzik ezeknél az adolf-wagneri teória megszívlelése, hogy a kölcsönöknek invesztíciós jellegűeknek kell lenniük, csak így nyújtanak alapot a kamatok és törlesztések elviselésére és csak igy szabad azok terheit a következő nemzedékekre áthárítani. A nép alacsony közgazdasági intelligenciája nyilvánult meg a készpénzek visszatartásában is. Végül a gombamódra megszaporodott kisebb fővárosi és vidéki intézetek vezetésében nyilvánult meg az óvatosság, és a szakavatottság teljes hiánya, a tapasztalatok korlátoltsága. Hitelszervezetünk betegségeinek legfőbb oka az a nagy ellentét, amely az ország gazdaságának agrárius jellege és a hitelnek természetszerűleg kommerciális természete, mozgékonyabb idegzete között fennáll. Éppen a külföldre való utaltságunknál fogva a nagy intézetek az elsők, amelyeket a külföldi tőke visszahúzódása érint és akarva nem akarva ezt a nyomást tovább kell gyakoroljok a velük összeköttetésben álló intézetekre, amelyek aztán a velük közvetlen érintkezésben levő gazdasági egyedeket kénytelenek gyakran romlásba kergetni. A jó konjunktúrák hosszú évei alatt a prolongációs természetű hitelek örökkévalóknak látszottak és a pénzügyi válság bekövetkeztével hirtelen kellett a nyugalmas hitel élvezetétől megfosztani oly egzisztenciákat, amelyek egész gazdasági berendezkedésüket ily hitelekre alapították. Ez a fenyegető veszély, amely a hosszú időre befektetett hiteltőkék és a hitelmegvonás hirtelensége okán fennáll, természetesen a jelenlegi válság megszűntével is fenn fog maradni és ez mindaddig teljesen eliminálható nem lesz, amíg csak az ország indusztriálódása útján a tőkék gyorsabb forgalma be nem következik és a saját tőkék képződése nagyobb lendületet nem nyer. A hitelrendszerünkben rejlő ez a veszély még sokkal nagyobb veszteségeket okozott volna, ha az utóbbi években a tőkekoncentrációk el nem érték volna azt a magaslatot, amelyen ma állanak. Bármily szociális ideákkal legyünk is eltelve, az 1912. év tanulságai bizonyítják ismételten, hogy a kapitalisztikus gazdasági rendszer nagy gazdasági központok létesülését kívánja meg, ezek fennállása szükséges és előnyös úgy a nagy, mint a kis egzisztenciákra, mert csak a nagy tőkekoncentrációk lehetnek azok, amelyeken a gazdasági válságok hullámai megtörnek. Tapasztaltuk, hogy a kis intézetek fennállása nem gazdasági érdek, hogy ezek csoportosulása, fuzionálása a mindenképpen elősegítendő és a nagy intézetekkel való szorosabb kapcsolatok, affiliálások, kommandizálások az illető vidékeknek és az ország egész gazdaságának érdekében van. Magyarország különleges viszonyainál fogva a nagy pénzintézeteknek a nyereségre irányuló törekvéseket gyakran megakadályozó, de mindenképp irányító szempontul áll útjukban a mobilitás elve. Az ország agrár jellegéből az ország tőkeszegénységéből és gazdasági életünknek a külföldre utaltságából következik, hogy nagy pénzintézeteinknek állandóan fel kell vértezve lenniök minden oly alakulással szemben, amely befolyásukon, sőt az egész ország behatásán kívül áll. Inkább tehát mint bármely más országbeli intézeteknek, szem előtt kell tartaniuk, hogy a gondozásukra bízott idegen tőkékkel szemben a könnyen realizálható értékek tömege álljon mindig készen és ezt a szempontot , semmiféle nyereségkilátás csábításának, sőt még az ország jogosult hiteligényeinek sem szabad teljesen feláldozniok. Ez volt az a pont, ahol az ország gazdasági közvéleménye az 1912. év folyamán itt-ott a nagy pénzintézetek üzletpolitikájával ellentétbe jutott. Ez a körülmény az oka, hogy az iparfejlesztés terén a nagy pénzintézetek nem működhetnek közre oly mértékben, amint a magyar ipar mai állapota azt kívánatossá tenné, de viszont elvének állandó követése tette ezt lehetővé, hogy a legnagyobb tőkekoncentrációink sértetlenül állottak szemben a pénzügyi és gazdasági válság nagy veszélyével és a közönség által reájuk bízott nagy tőkéket, tehát az ország megtakarított vagyonának túlnyomó tömegét érintetlenül tudták megőrizni és gyümölcsöztetni. A hitelmegvonások okozta károk ismét felszínre vetették azt a kérdést, hogy a mai, több bankot egyszerre igénybevevő rendszerrel szemben nem volna-e a mi hitelt kereső közönségünkre nézve is előnyösebb és áldáshozóbb, ha nálunk is a külföldi egybank-rendszert honosítanék meg. A „my bank“ rendszere, amely mellett a fél és a bank egyaránt kitart válságos körülmények között is egymás mellett, nálunk még meghonosításra vár és az 1912. évi tanulságai közül ez is egy olyan szempont, amely a jövőben mindenesetre mérlegelendő lesz. Kétségtelen, hogy az elmúlt év a rohamos gazdasági fejlődés optimizmusából nagyon kiábrándított, arra a meggyőződésre juttatta az országot, hogy csak egy hosszú, céltudatos gazdasági fejlődés vezethet el oda, hogy ily válságoknak vagy legalább azok ily életbevágó hatásának kitéve ne legyünk. Mindaddig azonban az országnak korlátoznia kell nemcsak szükségleteit, hanem fejlődési és vállalkozási törekvéseit is. Mindaddig, amíg erős tőkék képződése be nem következett, házakat nem akkor építhetünk, amikor lakásokra szükségünk van, hanem amikor a külföld pénzfölöslegét ideirányítja. Mindaddig iparunkat nem is fejleszthetjük, mezőgazdasági művelődéseinket intenzívvé nem akkor, tehetjük, azaikor annak két-