Pesti Napló, 1913. május (64. évfolyam, 103–128. szám)

1913-05-11 / 111. szám

.lapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 május 11. Tlt. Szám. 21 CSALÁDOK RÉSZÉRE .. s&rgentor-müvek rSLc ! BOST*HEBEL- száSitók”1TM* Lalita-EZSISZ I .ARGENTOR* ezüst a legjobb minőségű a chinaezüst. Gyári raktárak : $ XV„ Váci-u. o. IVH Koronaherceg-a. ő. 1 flísfai feszély lesloMi gyar­mday. Kedvezd mellel lelietelek. BM­­­BEMfMYt ds TflBSfl Kérjen árjegyzéket. I Bitorcsarnok szövetkezti J minta termei . BUDAPESTEN % TOL, Üllői-ntl 8. VII., József-kornt 28. I“ 8 SieiylCÍDöK 7.50-xe.Go-iK „wuuwa lakk, selyem és Mrsony Ml. Főraktár: IV.,Kecskem­éti­ u. 19. Ka­mra, ív. Kossut lajos-u. 2. és vn. Erzsebet-körut 36. asszonyt Kelenoyék Hallos a Hegedűs Budapest, V., Gizella-tér 3. Telefon 129—92. A legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig X Dabis és Kalmár 2 Budapest, V., Váci-körut 46. XL em. FODORVOS ♦ A fogtömés teljesen fájdalom­a­i nélkül. — A modern fog­i technikai munkák jutányos 2 .: árban. :: MiljQfin FrhtPn Maoyarorszto Miike­­lViUiJUi­ LMllull jövö női b­orásztenne. Budapest, VI., Andrássy­ ut 28. szám. Ondulation. Fejmosás. Hajfestés. Mindennemű hajmunkák. Manicuse. Aro-Massago. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. 1 Kézimunkáé* gMj» -a — t rajzműterem IPI­­£§ O SI § | BucBBesl. IV., Koronah­grceg­ub­a n. X Telefon 62—75. Telefon 62—75. * Nagy képes album ingyen és borraöntve. Költözködések megbízható és előnyös lebonyolítása. mms Kézimunkák B.ÜDHL ER ”J i-'-Web­itahiTacmj &v«Kua­­j crigáma. Telefon 19­85. V-, Nidor-xu 37. Podg­oászszállítás. Képviselőtök a bél­és külföld minden nagyobb városában és ffkrdöhel.v­ein, ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦e»e«oee«.eeee«.»eeo»oo^o.’oe.»oe«»^oe« Örst Lechner József cs. és kir. mlv órás Budapest, Váci­ u. &. Divatos karkötőórák, ajándéknak al-Parcellás . : Fayence- és üvegkészletek Hüttl Tivadar 01. ÓM kír. udvari izdlató . Budapest, V., Dorottya­ u. 14. ; Képes árjegyzék ingyan ÓM bérmentve.­­ Sök­ös­i szálloda Budapest, T­B VII.Rákóczi­ ut 42. ; Újonnan berendezett kényelmes szobák. Villan­a mos villágitás. Figyelmes kiszolgálás. Kávé- 1 házában zamatos kávé és pompás italok. | Ital-és rézSzafor ♦ legjobb kivitelben és 2 legolcsóbb gyári áron | HOFF1V3AKIM és H­OKER ♦ gyárában, Budapest, VII., Holló utca 3. X Árjegyzék bérmentve Tel. 22—66. Vas- és rézbnin­ varrógépek ♦ legmeg­biz­hatóbb és nagy forgalomnál •» legolcsóbb beszerzési forrás­­ Pápai Banó, Budapest, Andrássy­ ut 14. ♦♦♦»»♦♦»ee^e e»eo»»»»»eee....«..eeee»e»eee»» óómóóó ira „Schäberl“ nappal szék, éjjel ágy. Ara 26-36 írttól felj. Schöberl Róbert cs. ÉS kir. üdv. száll. Budapest, IV. Haris-bazár 12. Árjegyzék díjtalan. VáTFOLW vásomtü Schöberl'ngy Zongorák és Dinüiték Zongorák és niáninök legolcsóbban vásárolhatók. KERESZTÉLY hírneves zongoratermeiben. Bpcsben, Váci-körút 21. Tel. 33-47. Javítok, hangolod becserélek KÖZGAZDASÁG. A múlt év gazdasági tanulságai. Amióta Magyarország a nagy nemzetek közgazdasági viszonylataiba belépett, egyetlen időszaka sem volt, mely közgazdaságában any­­nyi új szempontot vetett volna föl, mint az 1912. esztendő. Bátran állíthatjuk, hogy sem az 1873. válság, mely az akkor még csirájában levő mo­dern közgazdaságunkat veszélyeztette, sem az 1907. évi, amikor az ország az amerikai válság rázkódtatásait érezte meg, nem hatoltak any­­nyira el közgazdaságunk minden terrénumára, mint az elmúlt esztendő nyomasztó viszonyai. A legfőbb szempont, mely az 1912. év folyamán kidomborodott, abban foglalható össze, hogy jóllehet óriási az a fejlődés, amely minden ágazatban a ki­egyezés óta tapasztalható, túlnyomó részben még mindig a külföldre vagyunk utalva s a kül­politikai viszonyok sokkal erősebben éreztetik hatá­sukat gazdasági életünkben, semmint azt valaha is hittük volna. A külföldi tőkeelvonásokkal szemben az ország úgyszólván tehetetlen. Az a nagy külön­bözet, amely külkereskedelmi és pénzügyi mérle­günkben évről-évre mutatkozik, csak újabb és újabb kölcsönök fölvétele útján egyenlítődik ki és amint az állam hitelműveletei útján a külföldről az or­szágba újabb tőkéket nem importál, vagy a nagy kibocsátó intézetek külföldi plaszirozásai elmaradnak, az ország nem képes az ekként előálló űrt betölteni és egyes gazdasági ágakban beálló rázkódtatások devalválnak egész vagyontömegeket, melyek nem­rég még jó kvalitású követelésekből állottak. Az 1912. év folyamán tűnt ki határozottan, hogy a monarchia külpolitikai elhelyező­dé­s­e közgazdaságilag milyen hatásokat von maga után. A hármas­ szövetségnek gazdaságilag legerő­sebb állama, Németország saját szükségletén túl kül­földi hiteligényeket alig tud kielégíteni. Éppen nagy gazdasági fellendülése az oka, hogy a német vállal­kozás minden rendelkezésre álló tőkét igénybe vesz és a fölösleg, amely a külföldre jutna, nem jelent­kezik. Erre nézve a Deutsche Bank egyik évi jelen­tésében eklatáns bizonyítékkal szolgál: „In Deutsch­land scheint die Kapitalsbildung mit der Unterneh­mungen und neugeschaffenen Werten nicht Schritt zu halten, so dass die feldverhältnisse dauernde Aufmerksamkeit erdeischen werden.“ Az 1912. év revelálta továbbá a legnyomaté­kosabban, hogy az ország közgazdasági isko­lázottsága, financiális kultúrája még mindig igen alacsony. Tapasztalhattuk ismét, hogy közkölcsönök oly kiadásokra vetettek fel, ame­lyek egyszerre konzumáltatnak. Teljesen hiányzik ezeknél az adolf-wagneri teória megszívlelése, hogy a kölcsönöknek invesztíciós jellegűeknek kell len­niük, csak így nyújtanak alapot a kamatok és tör­lesztések elviselésére és csak igy szabad azok terheit a következő nemzedékekre áthárítani. A nép alacsony közgazdasági intelligenciája nyilvá­nult meg a készpénzek visszatartásában is. Végül a gombamódra megszaporodott kisebb fővárosi és vidéki intézetek vezetésében nyilvánult meg az óvatosság, és a szakavatottság teljes hiánya, a ta­pasztalatok korlátoltsága. Hitelszervezetünk betegségeinek legfőbb oka az a nagy ellentét, amely az ország gazdaságának agrárius jellege és a hitelnek természetszerűleg kommerciális természete, mozgékonyabb ideg­zete között fennáll. Éppen a külföldre való utaltsá­gunknál fogva a nagy intézetek az elsők, amelyeket a külföldi tőke visszahúzódása érint és akarva nem akarva ezt a nyomást tovább kell gyakoroljok a velük összeköttetésben álló intézetekre, amelyek aztán a velük közvetlen érintkezésben levő gazda­sági egyedeket kénytelenek gyakran romlásba ker­getni. A jó konjunktúrák hosszú évei alatt a prolon­gációs természetű hitelek örökkévalóknak látszottak és a pénzügyi válság bekövetkeztével hirtelen kel­lett a nyugalmas hitel élvezetétől megfosztani oly egzisztenciákat, amelyek egész gazdasági berendez­kedésüket ily hitelekre alapították. Ez a fenyegető veszély, amely a hosszú időre befektetett hiteltőkék és a hitelmegvonás hirtelensége okán fennáll, ter­mészetesen a jelenlegi válság megszűntével is fenn fog maradni és ez mindaddig teljesen eliminálható nem lesz, amíg csak az ország indusztriálódása útján a tőkék gyorsabb forgalma be nem következik és a saját tőkék képződése nagyobb lendületet nem nyer. A hitelrendszerünkben rejlő ez a veszély még sokkal nagyobb veszteségeket okozott volna, ha az utóbbi években a tőkekoncentrációk el nem érték volna azt a magaslatot, amelyen ma állanak. Bár­mily szociális ideákkal legyünk is eltelve, az 1912. év tanulságai bizonyítják ismételten, hogy a kapita­­lisztikus gazdasági rendszer nagy gazdasági központok létesülését kívánja meg, ezek fenn­állása szükséges és előnyös úgy a nagy, mint a kis egzisztenciákra, mert csak a nagy tőkekoncentrá­ciók lehetnek azok, amelyeken a gazdasági válságok hullámai megtörnek. Tapasztaltuk, hogy a kis in­tézetek fennállása nem gazdasági ér­dek, hogy ezek csoportosulása, fuzionálása a mindenképpen elősegítendő és a nagy intézetekkel való szorosabb kapcsolatok, affiliálások, kommandizálások az illető vidékeknek és az ország egész gazdaságának érdekében van. Magyarország különleges viszonyainál fogva a nagy pénzintézeteknek a nyereségre irányuló törek­véseket gyakran megakadályozó, de mindenképp irányító szempontul áll útjukban a mobilitás elve. Az ország agrár jellegéből az ország tőke­­szegénységéből és gazdasági életünknek a külföldre utaltságából következik, hogy nagy pénzintézeteink­nek állandóan fel kell vértezve lenniök minden oly alakulással szemben, amely befolyásukon, sőt az egész ország behatásán kívül áll. Inkább tehát mint bármely más országbeli intézeteknek, szem előtt kell tartaniuk, hogy a gondozásukra bízott idegen tőkékkel szemben a könnyen realizálható értékek tömege álljon mindig készen és ezt a szempontot , semmiféle nyereségkilátás csábításának, sőt még az ország jogosult hiteligényeinek sem szabad teljesen feláldozniok. Ez volt az a pont, ahol az ország gaz­dasági közvéleménye az 1912. év folyamán itt-ott a nagy pénzintézetek üzletpolitikájával ellentétbe jutott. Ez a körülmény az oka, hogy az iparfejlesz­tés terén a nagy pénzintézetek nem működhetnek közre oly mértékben, amint a magyar ipar mai állapota azt kívánatossá tenné, de viszont elvének állandó követése tette ezt lehetővé, hogy a legna­gyobb tőkekoncentrációink sértetlenül állottak szem­ben a pénzügyi és gazdasági válság nagy veszélyé­vel és a közönség által reájuk bízott nagy tőkéket, tehát az ország megtakarított vagyonának túlnyomó tömegét érintetlenül tudták megőrizni és gyümöl­­csöztetni. A hitelmegvonások okozta károk ismét felszínre vetették azt a kérdést, hogy a mai, több bankot egyszerre igénybevevő rendszerrel szemben nem volna-e a mi hitelt kereső közönségünkre nézve is előnyösebb és áldáshozóbb, ha nálunk is a külföldi egybank-rendszert honosítanék meg. A „my bank“ rendszere, amely mellett a fél és a bank egy­aránt kitart válságos körülmények között is egymás mellett, nálunk még meghonosításra vár és az 1912. évi tanulságai közül ez is egy olyan szempont, amely a jövőben mindenesetre mérlegelendő lesz. Kétségtelen, hogy az elmúlt év a roha­mos gazdasági fejlődés optimizmusából nagyon kiábrándított, arra a meggyőződésre juttatta az országot, hogy csak egy hosszú, céltudatos gaz­dasági fejlődés vezethet el oda, hogy ily vál­ságoknak vagy legalább azok ily életbevágó hatásának kitéve ne legyünk. Mindaddig azon­ban az országnak korlátoznia kell nemcsak szükségleteit, hanem fejlődési és vállalkozási törekvéseit is. Mindaddig, amíg erős tőkék kép­ződése be nem következett, házakat nem ak­kor építhetünk, amikor lakásokra szükségünk van, hanem amikor a külföld pénzfölöslegét ideirányítja. Mindaddig iparunkat nem is fej­leszthetjük, mezőgazdasági művelődéseinket in­tenzívvé nem akkor, tehetjük, azaikor annak két-

Next