Pesti Napló, 1913. szeptember (64. évfolyam, 207–231. szám)
1913-09-11 / 215. szám
•Budapest, csütörtökPESTI NAPLÓ 1913. szeptember 11. 215. szám. a csúsztató csiga, mely a korlát tetején van megerősítve. A tartó kötél vége ezen a csúsztatócsigán át van vezetve és a szemben lévő korláthoz van erősitve. A kötél másik vége afolyó közepe táján a fenéken lévő szilárd horgonyba van lekötve. Elinduláskor a víz folyása a hajó orrát az Állomástól a túlsó part felé irányított ívben elbillenti és egyidejűleg elindítja a hajót a folyó irányában lefelé mindaddig, míg a tartókötél megfeszül. Amint a kötél kifeszítése beállott,a túlsó part felé haladó mozgást, a régi kor emberei az akkori szélességekhez viszonyítva egyszerűen repülésnek nevezték. A Repülésnek nevezett gyorsasága a hajón úszó hídnak sokat függ a víz sodrától és a szél irányától. Az kétségtelen, hogy a víz mozgási energiája ennél az ősinek mondható szerkezetnél igen elmésen van kihasználva, mert a kötél által felfogott erő a legkisebb, a hajótestet taszító erő pedig a legnagyobb. A vízállás emelkedésével a híd sebessége nő, az apadással csökken. Ha a víz folyásával ellenkező irányú szél fúj, az szintén csökkenti a repülés sebességét. Gyakran előfordult Tótfalun, hogy a híd kedvezőtlen szélben megállott és úgy, kellett kötéllel átvontatni a túlsó partra. Kisebb folyókon meg látható itt-ott a tótfalusi hídhoz hasonló szerkezet, de ezek nem igazi repülőhidak, mert ezeknél a kötél a folyóra merőleges irányba van kifeszitve s igy ezeknél nemcsak a viz ereje, de emberi erő is közvetít az ottológinál. 1 í—- : . 1 A tudós főmérnöke magyarázásából nyilvánvaló, hogy a repülőhiddal egy igen érdekes régiség készül a Duna habjaiból a feledés habjaiba merülni. Egy körülbelül olyan régi szerszám, mint a faeke, vagy a faltörő kos. A hídépítés technikájának a mai csodás fejlődési korszakában önkénytelenül tolul az ember ajkára a súlyos kérdés: hit a magyar fővárostól néhány kilométerre ezer esztendeig kellett várni, míg egy állandó híddal összekötik a legnagyobb dunai szigetek egyikét a szárazfölddel ? Jó nem, ez nem az első híd a szentendrei szigetre A török hódoltság idejében már volt csaknem ugyanazon a helyen, ahol most épül, egy rendes nagy híd. Sőt a nagy Dunán Vácnál is volt egy hídja a törököknek. De ezek a hidak nem gazdasági célokat szolgáltak, a budai, váci és esztergomi basák csapatokat szállítottak rajta a felsővidéki megyékbe. Szóval, kizárólagosan sztratégiai hidak voltak. A most épülő híd iránt a hadügyi kormány nem mutatott semmi érdeklődést, vagyis a tótfalusiak mély sajnálatára, egy fillért sem adott hozzá. Úgy látszik, a török basáknak sztratégiai felfogása lényegesen eltért a mostani hadvezetőségétől. De a híd, mint említettem, januárra elkészül, s ezzel új éra nyílik meg a nagy dunai sziget gazdasági életében. Ennek a szigetnek egyik nevezetessége, hogy rajta van a királyi uradalomnak egyik leggazdagabb fácánosa, hová ő felsége még a nyolcvanas években is gyakran eljárt vadászni. Egyszer télvíz idején a zajló Dunán hajón jött a király Monostorra vadászni és pedig úgy, hogy lakhajója előtt egy jégtörő hajó járt. És mire a vadászatnak vége lett, a Duna jege be is állott." Ünnepségek zaja fog végig hangzani a szigeten, mikor a régen óhajtott hidat átadják a forgalomnak. Hatezer magyarnak könnyebbül meg a lélegzete attól a gondolattól, hogy ezentúl semmiféle jégzajlás nem zárja el a külső világtól a hogy ha egy, kis kerülővel is, bármikor mehet a dolgára.I Ennek a kétségtelenül értékes kisinnünkának a gazdasági fejlődését első sc'J' * Aim:' -y főszolgabíró szinte hősies buzgalmának köszönheti a szigeti nép. S mi is szívesen kalapot emelünk neki,- ' u : I 1 I Z, M. Elfogták a csaló bankhivatalnokokat. (Három testvér bűne. — Adatok a szökés körülményeiről.) (Saját tudósitónktól.) Budapest éjszakai mulatóhelyeinek ismert, tipikus alakjai voltak Steinmann Ottó, Pál és Bódog bankhivatalnokok. A három fivér, — akárcsak azok a gavallérok, akik valami nagy hitbizomány jövedelmét pocsékolják, — két kézzel szórta a pénzt, alig múlott el éjszaka, amelyet ne muzsikaszó és pezsgős üvegek mellett, szeparés hölgytársaságban töltöttek volna el. Különösen Steinmann Ottó, — a legidősebb, aki a Magyar Leszámítoló Banknak volt tisztviselője, ő merült bele az éjszakai életbe. Ha a brettlin egy-egy új, festett csillag tűnt fel, ezreket szórt el, hogy az artistanőt meghódíthassa. Állandó viszonyt is folytatott, kedvesének pompás lakást tartott, ezerötszáz-kétezer koronát költött reá hónaponként. "I:' Testvéröcscsei, Pál és Bódog hűségesen utánozták. Persze, kis fizetésükből nem telt a drága paszsziókra. Gummitalpas fogat röpítette ki őket a turfra, ezresekben játszottak a bukmékereknél, de rendes látogatói voltak a kártyakluboknak is. A dr. Mizger Tivadar barlangjában Steinmann Ottó licitált legerősebben a bankra, akárhányszor megtörtént, hogy egész kis vagyon úszott el kezén a zöld asztal mellett. De nyert is, így azután elég tere maradt a kombinációnak, kártyás ember hírébe került, ha szórta a pénzt, mondhatták az emberek, hogy ott nyerte a bakkarat-asztalon, vagy künn a lóversenytéren, a Ring-ben. Most azután bírósági intézkedés rántotta le a leplet a Steinmann-fivérekről is, akik ellen szerdán délelőtt elfogató parajj csőt adott ki" a törvényszék vizsgálóbírája. Kiderült, hogy a talmigavallérok a legfurfangosabb csalással szerezték meg életmódjuk költségeit. Eddig csak dr. Kelemen Géza fővárosi orvos tett följelentést ellenük, de bizonyos, hogy a megszökött bankfiuk nagyszámú becsapott ember pénzével tűntek el. Dr. Kelemen Géza följelentésében elmondta, hogy májusban néhány napig kezelte a huszonegy éves Steinmann Pált, a Magyar Általános Hitelbank tisztviselőjét. Steinmann néhány nappal később telefonon arra kérte, hogy keresse föl őt Nádorutcai hivatalában. Kelemen eleget tett ennek a kérésnek és ekkor Steinmann elmondta, hogy Ottó bátyja száz darab közúti részvényt vett a tőzsdén, azonban nincs rá elég fedezete és kérte, hogy adjon a fedezethez ötezer koronát. Dr. Kelemen átadta ezt az összeget és Steinmann Pál még aznap délben két órakor fölvitt a lakására az aznapi nyereség fejében ötszázharminc koronát. Kelemen erre kérte az ötezer koronát is, azonban Steinmann azzal hozakodott elő, hogy tovább játszik cukoripar- és kisbirtok-részvényekkel, sőt ennek a fedezetéhez még hatezer koronára van szükség. Kelemen másnap át is adott hatezer koronát. Innen kezdve kisebb-nagyobb összegeket kapott nyereségrészesedés fejében, azonban tőkéjét hiába követelte. Az orvos a végleges elszámolást sürgette, azonban mindig kitérő feleleteket kapott Steinmann Páltól és Ottótól, sőt Bódogtól is, akit utóbb belevontak a dologba. Kisebb összegekben összesen ötezernégyszáz koronát adtak át az orvosnak, azonban hétezerötszázhetvenhat korona még mindig hiányzott. Az orvos végül megelégelte a dolgot és ügyvédje útján feljelentést tett a rendőrségen csalás és sikkasztás miatt a három fivér ellen. A rendőrség megállapította, hogy a három fiatalember, akik tisztességes, jó családból származnak, rendkívül elegánsan, öltözködtek, nagylábon éltek és sok pénzt költöttek. Néhány nappal ezelőtt, csendben el is bocsá- tották őket állásukból. Alapos gyanú merült föl, hogy még nagyszámú embert károsítottak meg a Steinmann-fivérek és hogy az elkezelt összeg százezer koronát is meghalad. Biztosra veszik, hogy seregestül fognak jelentkezni a feljelentők a rendőrségen. A főkapitányságról detektíveket küldöttek ki a csaló testvérekért, akikről kiderült, hogy már szombaton este megszöktek Budapestről. Munkatársunk megalapította, hogy Steinmann Ottó és Steinmann Pál számozatlan bérkocsin menekültek egyik Andrey úti kávéházból. Oda rendelték Rauchwerk Fülöp óbudai frakkerest, aki állandó kocsijuk volt, — a lóversenyre is mindig az ő fogatát használták — fölhajtott sátor mögé rejtőztek és a nyugati pályaudvarra vitették magukat — Nem innen utazunk, — mondotta Steinmann Ottó a kocsisnak, — csak podgyászunkért jöttünk. És átadta Rauchwerk Fülöpnek a két bortáskásról, felöltőkről és esernyőkről szóló ruhatári bárcát, amelylyel a kocsis kiváltotta a menekülő gavallérok podgyászát. Háromnegyed tízre a keleti pályaudvarhoz értek, ahol az idősebb fiú azt mondotta a kocsisnak, hogy Sopronba utazik öcscseivel. Steinmann Bódog már várta a pályaudvaron két testvérbátyját. De úgy látszik, hiányzott a szökés egyik nélkülözhetetlen kelléke, nincs pénzük, mert Rauchwerknek is adósak maradtak. Steinmann Ottó, amikor leszálltak, azt mondotta a kocsisnak, hogy a harminc koronát táviratilag elküldi neki Sopronból, ahová pénzért utaznak. Majd, amikor Rauchwerk zúgolódni kezdett, azzal némította el, hogy menjen a kávéház fizetőpincéréhez, attól megkaphatja azonnal a fuvardíjat. A kocsis arról is tud, hogy a Steinmann-fiukat egyik barátjuk is kikísérte az állomásra. Rauchwerk véletlenül ismeri azt a fiatalembert, aki a meneküléskor a csalók társaságában időzött és így a főkapitányság módját ejthette annak, hogy mielőbb kihallgassa és a szökésről közelebbi adatok elmondására kényszerithesse. • Délután dr. Kelemen följelentéséhez még hat károsult csatlakozott, úgy hogy ezideig negyvenhatezer korona az az összeg, amelyet Steinmann testvérek hiszékeny emberektől kicsaltak. A fivérek megkönnyítették a rendőrség munkáját, mert még szerdán éjszaka a bécsi expresszvonattal visszaérkeztek Budapestre. A nyugati pályaudvaron fogták el őket a detektívek, akik már előre tudták, hogy mindhárman hazafelé tartanak Bécsből, ahol pénz hiányában megrekedtek. Ugyanis Steinmann Bódog telefonon beszélt egyik hozzátartozójával, akivel közölte, hogy pénzük elfogyott és nincs módjukban, hogy tovább szökjenek. Erre azt a tanácsot kapta, hogy jöjjenek haza, talán lehetséges egyezséget kötniök a panaszosokkal. Erről a telefonbeszélgetésről értesült a rendőrség és három detektívet Bibescut, Kernt és Kovacsevicset küldötték ki a csalók elé, akiket az expresszvonat megérkezésekor elfogtak. Nyolvvan korona volt náluk. Steinmann Bódognál Browning-pisztolyt is találtak. A bűnbeesett bankhivatalnokokat a főkapitányságra kisérték és őrizetbe helyezték őket. Az amerikai Rózsa Sándor. Newyork, szeptember 1 . (Saját tudósítónktól.) Az amerikai vasúti rablók királya, aki úgyszólván megteremtette ezt a „zsánert“, Old Bill Miner, a minap halt meg a Georgia állami börtön farmján, Milledgville-ben. Az elhunyt banditát, aki hetven évet ért meg, a mi kisebb kaliberű Rózsa Sándorunk módjára egész Amerikában ismerték, sőt sokan becsülték. Több mint ötven éves karrierjének büszkesége az volt, hogy soha életében sem követett el valóban becstelen dolgot, már legalább is olyat nem, ami a Far West, a távoli nyugat betyárjainak furcsa becsületkódexébe ütközött volna. Halála előtt, éppen úgy, mint a legtöbb nagy férfiú, megírta memoirjait, amivel sok, eddig ki nem derített vasúti rablásról lebbentette fel a titok fátyolét. Izgalmas életpályáját tizenötéves korában kezdte, amely alatt, ha dicsekvésének hinni lehet, soha nőt vagy gyermeket meg nem bántott. Főspecialitása a gyorsvonatok megállítása volt és rettenthetetlen bátorságával gyakran egyedül indult ki rablóhadjárataira. Old Bill kivált bankok vagy más intézetek értékküldeményeit veszélyeztette és egyetlen esetben sem tudták rábizonyítani, hogy magános egyéneket rabolt volna ki. A saját szerzeményű zsivány tízparancsolat érdekes pontozatokat tartalmaz, mint például: — Ne vegyünk el semmit magánemberektől, csak a nagy részvénytársaságoktól szabad rabolnunk, mert azok is rabolnak... Védjünk meg minden nőt és segítsünk rajtuk... Legyünk mindig jóakaratúak embertársunk iránt és nyissuk meg a pénztárcánkat, ha szükséget látunk. Sohse mondj