Pesti Napló, 1913. szeptember (64. évfolyam, 207–231. szám)

1913-09-11 / 215. szám

•Budapest, csütörtöK PESTI NAPLÓ 1913. szeptember 11. 215. szám. / a csúsztató csiga, mely a korlát tetején van meg­erősítve. A tartó kötél vége ezen a csúsztató .csi­gán át van vezetve és a szemben lévő korláthoz van erősitve. A kötél másik vége a .íolyó közepe táján a fenéken lévő szilárd horgonyba van lekötve. Elinduláskor a viz folyása a hajó orrát az Állomástól a túlsó part felé irányított ívben el­billenti és egyidejűleg elindítja a hajót a folyó irányában lefelé mindaddig, mig a tartókötél meg­feszül. ‘ / Amint & kötél kifeszitése beállott, -a túlsó part felé haladó mozgást, a régi kor emberei az akkori szélességekhez viszonyítva egyszerűen repülésnek nevezték. A Repülésnek nevezett gyorsasága a hajón úszó hídnak sokat függ a viz sodrától és a szél irányától. Az kétségtelen, hogy a viz mozgási energiája ennél az ősinek mondható szerkezetnél igen el­mésen van kihasználva, mert a kötél által felfo­gott erő a legkisebb, a hajótestet taszító erő pe­dig a legnagyobb. A vízállás emelkedésével a hid sebessége nő, az apadással csökken. Ha a viz folyásával ellen­kező irányú szél fuj, az szintén csökkenti a re­pülés sebességét. Gyakran előfordult Tótfalun, hogy a híd kedvezőtlen szélben megállóit és úgy, kellett kö­téllel átvontatni a túlsó partra. Kisebb folyókon meg látható itt-ott a tót­falusi hídhoz hasonló szerkezet, de ezek nem igazi repülőhidak, mert ezeknél a kötél a folyóra merő­leges irányba van kifeszitve s igy ezeknél nem­csak a viz ereje, de emberi erő is közvetít &z áttolágniál. 1 í—- : . f A tudós főmérnök e magyarázásából nyilván­való, hogy a repülőhiddal egy igen érdekes régi­ség készül a Duna habjaiból a feledés habjaiba merülni. Egy körülbelül olyan régi szerszám, mint a faeke, vagy a faltörő kos. A hidépités technikájának a mai csodás fej­lődési korszakában önkénytelenül tolul az ember ajkára a súlyos kérdés: hit a magyar fővárostól néhány kilométerre ezer esztendeig kellett várni, mig egy állandó hiddal összekötik a legnagyobb dunai szigetek egyikét a szárazfölddlel ? 1 ö nem, ez nem az első hid a szentendrei szi­getre A török hódoltság idejében már volt csak­nem ugyanazon a helyen, ahol most épül, egy rendes nagy hid. Sőt a nagy Dunán Vácnál is volt egy hídja a törököknek. De ezek a hidak nem gazdasági célokat szolgáltak, a budai, váci és esztergomi basák csapatokat szállítottak rajta a felsővidéki megyékbe. Szóval, kizárólagosan sztra- tégiai hidak voltak. 1 A most épülő hid iránt a hadügyi kormány nem mutatott semmi érdeklődést, vagyis a tót­falusiak mély sajnálatára, egy fillért sem adott hozzá. Úgy látszik, a török basáknak sztratégiai felfogása lényegesen eltért a mostani hadvezető- ség'étöl. De a hid, mint említettem, januárra elkészül, 6 ezzel uj éra nyílik meg a nagy dunai sziget gazdasági életében. Ennek a szigetnek egyik ne­vezetessége, hogy rajta van a királyi uradalom­nak egyik leggazdagabb fácánosa, hová ő felsége meg a nyolcvanas években is gyalcran eljárt va­dászni. Egyszer télviz idején a zajló Dunán ha­jón jött a király Monostorra vadászni és pedig úgy, hogy la» hajója előtt egy jégtörő hajó járt. És mire a vadászatnak vége lett, a Duna jege be is állott.' Ünnepségek zaja fog végig hangzani a szi­geten, mikor a régen óhajtott hidat átadják a for­galomnak. Hatezer magyarnak könnyebbül meg a lélegzete attól a gondolattól, hogy ezentúl semmi­féle jégzajlás nem zjárja el a külső világtól a hogy ha egy, kis kerülővel is, bármikor mehet a dol­gára.­I Ennek a kétségtelenül értékes kj^innünká- nak a gazdasági fejlődését első sc'J' * Aim:' -y főszolgabíró szinte hősies buzgalmának köszön­heti a szigeti nép. S mi is szívesen kalapot eme­lünk neki,- ' u : I 1 I Z, M. Elfogták a csaló bankhivatalnokokat. (Három testvér bűne. — Adatok a szökés körülményeiről.) vSaját tudósitónktól.) Budapest éjszakai mulatóhelyeinek ismert, tipikus alakj'ai voltak Stein- m a n n Ottó, Pál és Bódog bankhivatalnokok. A há­rom fivér, — akárcsak azok a gavallérok, akik va­lami nagy hitbizomány jövedelmét pocsékolják, — két kézzel szórta a pénzt, alig múlott el éjszaka, amelyet ne muzsikaszó és pezsgös üvegek mellett, szeparés hölgy-társaságban töltöttek volna el. Külö­nösen Steinmann Ottó, — a legidősebb, aki a Ma­gyar Leszámítoló Banknak volt tisztvise­lője, — merült bele az éjszakai életbe. Ha a brettlin egy-egy uj, festett csillag tűnt fel, ezreket szórt el, hogy az artistanőt meghódíthassa. Állandó vi­szonyt is folytatott, kedvesének pompás lakást tar­tott, ezerötszáz-kétezer koronát költött reá hónapon­ként. 'I:' Testvéröcscsei, Pál és Bódog hűségesen utánoz­ták. Persze, kis fizetésükből nem telt a drága pasz- sziókra. Gummitalpas fogat röpítette ki őket a turfra, ezresekben játszottak a bukmékereknél, de rendes lá­togatói voltak a kártyakluboknak is. A dr. M i t z g e r Tivadar barlangjában Steinmann Ottó licitált legerő­sebben a bankra, akárhányszor megtörtént, hogy egész kis vagyon úszott el kezén a zöld asztal mel­lett. De nyert is. így azután elég tere maradt a kom­binációnak, kártyás ember hírébe került, ha szórta a pénzt, mondhatták az emberek, hogy ott nyerte a bakkarat-asztalon, vagy künn a lóversenytéren, a Rí n g-ben. Most azután bírósági intézkedés rántotta le a leplet a Steinmann-fivérekről is, akik ellen szerdán délelőtt elfogató par ajj csőt adott ki" a tör­vényszék vizsgálóbirája. Kiderült, hogy a talmi- gavallérok a legfurfangosabb csalással szerezték meg életmódjuk költségeit. Eddig csak dr. Kelemen Géza fővárosi orvos tett följelentést ellenük, de bi­zonyos, hogy a megszökött bankfiuk nagyszámú be­csapott ember pénzével tűntek el. Dr. Kelemen Géza följelentésében elmondja, hogy májusban néhány napig kezelte a huszonegyéves Steinmann Pált, a Magyar Általános Hitel­bank tisztviselőjét. Sleinmann néhány nappal ké­sőbb telefonon arra kérte, hogy keresse föl öt Nádor­utcai hivatalában. Kelemen eleget tett ennek a ké­résnek és1 ekkor Steinmann elmondta, hogy Ottó bátyja száz darab Közúti részvényt vett a tőzsdén, azonban nincs rá elég fedezete és kérte, hogy adjon a fedezethez ötezer ko rónát. Dr. Kelemen átadta ezt az összeget és Steinmann Pál még aznap délben két órakor fölvitt a lakására az aznapi nyereség fe­jében öt száz harminc koronát. Kelemen erre kérte az ötezer koronát is, azonban Steinmann azzal hozakodott elő, hogy tovább játszik cukoripar- és kisbirtok-rcszvényekkel, sőt ennek a fedezetéhez még hatezer koronára van szükség. Kelemen másnap át is adott hatezer koronát. Innen kezdve kisebb-nagyobb összegeket kapott nye­reségrészesedés fejében, azonban tőkéjét hiába köve­telte. Az orvos a végleges elszámolást sürgette, azonban mindig kitérő feleleteket kapott Steinmann Páltól és Ottótól, sőt Bódogtól is, akit utóbb bele­vontak a dologba. Kisebb összegekben összesen öt­ezernégyszáz koronát adtak át az orvosnak, azonban hétezerötszáz h etv e n h a t korona még mindig hiányzott. Az orvos végül megelégelte a dolgot és ügy­védje utján följelentést tett a rendőrségen csalás és sikkasztás miatt a három fivér ellen. A rendőrség megállapította, hogy a három fiatalember, akik tisz­tességes, jó családból származnak, rendkívül elegán­san., öltözködtek, nagylábon éltek és sok pénzt köl­tőitek. Néhány nappal ezelőtt, csendben el is bocsá- Sorfák őket állásukból. Alapos gyanú merült föl, hogy még nagyszámú embert károsítottak meg a Stein- mann-fivérek és hogy az elkezelt összeg százezer koronát is meghalad. Biztosra veszik, hogy sereges­tül fognak jelentkezni a följelcntők a rendőrségen. A főkapitányságról detektiveket küldöttek ki a csaló testvérekért, akikről kiderült, hogy már szom- 'batoj.este megszöktek Budapestről. Munkatársunk megalapította, hogy Steinmann Ottó és Steinmann Pál számozatlan bérkocsin menekültek egyik An­dre -y-uti kávéházból. Oda rendelték Rauch werk Füiöp óbudai fiakkerest, aki állandó kocsisuk volt, — a lóversenyre is mindig az ö fogatát használták — fölhajtott sátor mögé rejtőztek és a nyugati pálya­udvarra vitették magukat — Nem innen utazunk, — mondotta Steinmann Ottó a kocsisnak, — csak podgyászunkért jöttünk. Es átadta Rauchwerk Fülöpnek a két bortáskás­ról, felöltőkről és esernyőkről szóló ruhatári bárcát, amelylyel a kocsis kiváltotta a menekülő gavallérok podgyászát. Háromnegyed tizre a keleti pálya­udvarhoz értek, ahol az idősebb fiú azt mondotta a kocsisnak, hogy Sopronba utazik öcscseivel. Steinmann Bódog már várta a pályaudvaron két testvérbátyját. De ugylátszik, hiányzott a szökés egyik nélkülözhetetlen kelléke, nincs pénzük, mert Rauch- werknek is adósak maradtak. Steinmann Ottó, amikor leszálltak, azt mondotta a kocsisnak, hogy a harminc koronát táviratilag elküldi neki Sopronból, ahová pénzért utaznak. Majd, amikor Rauchwerk zúgolódni kezdett, azzal némitotta el, hogy menjen a kávéház fizetőpincéréhez, attól megkaphatja azonnal a fuvardíjat. A kocsis arról is tud, hogy a Steinmann-íiukat egyik barátjuk is kikisérte az állo­másra. Rauchwerk véletlenül ismeri azt a fiatal­embert, aki a meneküléskor a csalók társaságában időzött és igy a főkapitányság módját ejthette annak, hogy mielőbb kihallgassa és a szökésről közelebbi adatok elmondására kényszerithesse. • Délután dr. Kelemen följelentéséhez még hat károsult csatlakozott, úgy hogy ezideig negy­venhatezer korona az az összeg, amelyet Steinmann testvérek hiszékeny embe­rektől k i c s a 11 a k. A fivérek megkönnyítették a rendőrség munkáját, mert még szerdán éj­szaka a bécsi expresszvonattal visszaérkeztek; Budapestre. A nyugoti pályaudvaron fogták el őket a detektívek, akik már előre tudták, hogy mindhárman hazafelé tartanak Béesből, ahol pénzhiányában megrekedtek. Ugyanis Stein- mann Bódog telefonon beszélt egyik hozzátar­tozójával, akivel közölte, hogy pénzük elfogyott és nincs módjukban, hogy tovább szökjenek. Erre azt a tanácsot kapta, hogy jöjjenek haza, talán lehetséges egyezséget kötniök a panaszo­sokkal. Erről a telefonbeszélgetésről értesült a rendőrség és három detektívet B^bescut, Kernt és Kovacsevicset küldötték ki a csalók elé, aki­ket az expresszvonat megérkezésekor elfogtak. Nyolvcan korona volt náluk. Steinmann Bódog­nál Browning-pisztolyt is találtak. A bünbeesetl bankliivatalnokokat a főkapitányságra kisérték és őrizetbe helyezték őket. Az amerikai Rózsa Sándor. Newyork, szeptember i , (Saját tudósítónktól.) Az amerikai vas­úti rablók királya, aki úgyszólván megteremtette ezt a „zsánert“, Old Bill Miner, a minap halt meg a Georgia állami börtön farmján, Milledgville-ben. Az elhunyt banditát, aki hetven évet ért meg, a mi kisebb kaliberű Rózsa Sándorunk módjára egész Amerikában ismerték, sőt sokan becsülték. Több mint ötven éves karrierjének büszkesége az volt, hogy soha életében sem követett el valóban becstelen dolgot, már legalább is olyat nem, ami a Far West: a távoli nyugat betyárjainak furcsa becsiüetkódexébe ütközött volna. Halála előtt, éppen úgy, mint a legtöbb nagy. férfiú, megírta m e m o i r j a i t, amivel sok, eddig ki nem derített vasúti' rablásról lebbentette fel a titok fátyolét. Izgalmas életpályáját tizenötéves korában kezdte, amely alatt, ha dicsekvésének hinni lehet, soha nőt vagy gyermeket meg nem bántott. Föspecialitása a gyorsvonatok megállítása volt és rettenthetetlen bátorságával gyakran egyedül indult ki rablóhadjárataira. Old Bili kivált bankok vagy más intézetek értékküldeményeit veszélyez­tette és egyetlen esetben sem tudták rábizonyítani, hogy magános egyéneket rabolt volna ki. A sajátszerzeményü zsivány tízparancsolat ér­dekes pontozatokat tartalmaz, mint például: — Ne vegyünk el semmit magánemberektől; csak a nagy részvénytársaságoktól szabad rabol­nunk, mert azok is rabolnak.,, Védjünk meg min­den nőt és segítsünk rajtuk... Legyünk mindig jóakaratnak embertársunk iránt és nyissuk meg < pénztárcánkat, ha szükséget látunk. Sohsc mondj

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék