Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)

1913-10-11 / 241. szám

10 Budapest, szombat PESTI N A * 9 /913. október 11. 241­. szám. ■— Tengeri szilárd, okt.-re —dec.-re 69.8/a (6.89). New-York­, okt. 10. Terménytőzsde. Gyapot: New- Yorkban 13.70, okt.-re 13.27, dec.-re 13.15, New-Orle­­ansban 13.70. Petróleum, stand withe, New-Yorkban 8.70, Filadelfiában 8.70, rafined in cases 11.—. Credit balances of oil City 2.50—. Zsír. Western Steam 10.95. Rohe Testvérek 11.40. 0n. 40.----40.40. Réz 16.20----.—. New­ York, október 10. Cukor- és kávépiac. Cukor, fair retining Muscovada 3.42. Cukor finomítva 1. sz. 4.80. Kávé. Rió 7. sz. helyben 10.VI. okt.-re 10.25, dec.-re 10.45. Csikágó, okt. 10. Terménytőzsde. Zsír okt.-re 10.60, dec.-re 10.55. — Szalonn­a­­ hort clear 10.87. — Sertéshús dec.-re 20.67.­ ­ Az idő.­ Az elmúlt huszonnégy óra alatt az Al- ' föld' északi részeit, a Dunántúl északkeleti szögét és az Északi Felföld déli felét kivéve, mindenfelé esett eső többnyire. Egyébként az Alföld déli felében és Erdélyben még igen enyhe idő volt, északnyugaton azonban észre­vehetően sülyedt a hőmérséklet A hőmérséklet maximuma 29 C° volt (Zsombolyán), minimuma 1 C° (Tátrafüre­­den). Szombatra a következő időjelentést adta ki a meteorológiai intézet: Gyenge éjjeli fagy várható, elvétve — inkább csak keleten — csapadékkal. Sürgönyprognózis: Északon éjjeli fagy,­­ elvétve csapadék. ---------------------------------------------------------- . .-4 KIS TRÉFÁK. Az uj ötlet. X. ur diadalmasan rontott be a kávéházba ,és azonnal a törzsasztalhoz tartott. — Na, hozott valamit? — kérdezte tőle a min­denre kész Szimai Mór. — Hoztam. — Adjon belőle tiz koronát kölcsön. Holnap meg­adom. Este hat óra husz perckor megadom a Fehér­­vári-út és Gellérthegy­ utca sarkán. •— Hagyjon föl. Most hagyjon föl mindennel. Tudja mit hoztam? Van magának sejtelme arról, hogy én mit hoztam? Mi? Was? Mert én nem oklevelet hoztam a cabridgei egyetemről ,én nem patikajogot hoztam a sógoromnak és trafikot a szeretőm mamá­jának, én nem ajánlatot hoztam az angol banktól a szövetkezeti direktorhoz, tudja, én nem ... — Elég! Elég!... Egy szóval: mit hozott? — Ötletet. Egész új ötletet, amit még nem hasz­náltak ki. — Lehet vele keresni? — Na ja, majd én olyan ötletet termelek magá­nak, amin nem lehet keresni. De mennyit lehet ke­resni!­­ — Mondja már, mondja már... — Hát, lieber Szimat, hallgasson ide. Evett má­r zsemlyét? — Ettem. — Mi volt benne? — Képzelje, mi van benne? Én hozzá vagyok szokva az én rendes vizes zsemlyémhez, belül sváb­­bogárral és most kapok egyet, amiben egy öreg patkószeg van. Fölháborító, micsoda rendetlenség van itt. — Hát patkószeg? Jó. Mi volt a túróban? — Jegygyűrű. — A kávéban? — Két gomb és egy villamos csengő. De ne vexáljon tovább ezekkel a hülyeségekkel. Maga ép­pen olyan jól tudja, mint én, hogy mi van minden pesti ételben. Az ötletet akarom hallani. — Hát nézze. Minden ételben van valami, ami nem étel. Mi történt ezekkel a dolgokkal eddig? El­lökték. Kidobtak. Elpusztították. De mi nem dobjuk el ezeket az értékes tárgyakat, (lelkesen) mi fölemel­jük őket, mi kibányásszuk őket, mi gazdaságilag ér­tékesítjük az élelmiszerekben talált anyagokat, mi... mi megcsináljuk az „Első Magyar Élelmiszerben Ta­lált Tárgyak Kitermelési Szövetkezetét“. Tőke mini­mális, haszon biztos, magát alkalmazom pénztáros­nak... nem, azt nem... termelési főnöknek, száz­ötven krón fix, percentek, haszonrészesedés, előleg fizetve, munkásbiztosítót nem fizetem. Na? Szimat­er csendes mosolylyal bámult a levegőbe. — Na? Mit szól hozzá? Nem nagyszerű? — Dee... nagyszerű? — Nos? — Két év. — Mi? Mit beszél?­ Alit mond? — Két év. — Mi az, hogy két év, maga megőrült, mi az, hogy két év? — Semmi. Csak­ éppen az, hogy két évvel ez­előtt csinálta egy barátom, tönkrement vele és rá­adásul két évet ült érte. — Ült? Csak nem? És miért? — Azért, mert kiderült, hogy a zsemlyéből ki­termelt svábbogár helyett für­dőszobasvábot adott el és az összes patkószegeket hamisította.­­ idé. $ NAPIHÍREK. Tisza, a költő. Hogy milyen sokoldalú ember ez a Tisza István! Egy univerzális zseni. Mindent tud és semmihez sem ért. Házelnök, űrlovas, képkri­tikus, vivómester, nemzetgazda, lapszerkesztő, miniszterelnök, bankelnök, szónok, vicces, iro­nikus, optikus, jós, baljós, agrár, kalmár, Mesiás. Most olvasom, hogy költő lett. Már régen némi idegeskedéssel hallgatta, hogy bizonyos Petőfi Sándor, függetlenségi és negyvennyolcas, bizo­nyára érdemtelenül, országszerte népszerűségnek örvend. Ez a Petőfi határozottan ingerelte. A Lloyd-klubban egy ablakmélyedésbe vonta az igazságügyminisztert: — Kérlek, excellenciás uram, vonulj félre, ahol nem háborgatnak és terveztél egy törvény­­javaslatot a Petőfi-kultusz megreformálásáról. Balogh Jenő feltette a pápa szemét. — Kérlek, excellenciás uram, kérésed pa­rancs. Szívesen vonulok el egy félreeső helyre, de megbocsáss, ha bátorkodom bátorkodni. A kultuszügyek, a kultuszminiszter ügykörébe tar­toznak. Én legfeljebb megtehetem, hogy király­sértés és izgatás címén vádat emeltetek Petőfi ellen és sajtótermékeit elkoboztatom. — Megrágom, megrágom ... — felelte Ti­sza és a bajuszát rágta, amikor szembe jött vele Kozma Andor. A miniszterelnök most Kozmához fordult. — Kérlek, képviselő úr, mit gondolsz, mint ízó, ha Balogh elkoboztatná Petőfit, jót ütnénk vele az ellenzéken, mi? — Kérlek, excellenciás uram, ha merni me­rem megkockáztatni. Petőfivel baj van. Kívülről tudják a verseit. — Ejd’ diákok", szocialisták . . . — Nem. Adóalanyok is betéve tudják Pe­tőfit. — Aztán milyen kerületekben? — Hát leginkább az Alföldön rajongnak a Petőfi-versekért, mert nagyrészük ez országrész szépségeit magasztalja. Tisza elgondolkozott. — Szólok Jeszenszkynek, mondotta, talán ki lehet buktatni Petőfit, pénzzel és presszióval. Másnap mégis meggondolta a dolgot. Felül­kerekedett benne a snájdigsége. — Majd megmutatom neki! Kiállok a platzra, aztán úgy megdicsérem az Alföldet, hogy attól koldul. Költő leszek! A költő lesz és nem szü­letik! így lett Tisza költő. És tegnap egy poli­tikai gyülekezetben már megkezdte a konkur­enciát Petőfivel, „összenőtt lelkemmel minden ifjúkori emléke“. Ez a vers címe. És rögtön ha­tott. Szatmárszabolcsból ma Amerikába vándo­rolt az egész falu. Élén a bíróval és a kisbíró­­val. Az éhség elől futnak a szerencsétlenek. Pe­dig abban a megtisztelő szerencsében részesül­tek, hogy Tisza lelkének minden ifjúkori emléke összenőtt velük. Hát viszik Amerikába a minisz­terelnök lelkének emlékeit is? Ez az útravaló­­juk. Sovány kenyér. A határig sem elég. Tisza, a költő, egy ditirambussal akarja meggátolni az Alföld elnéptelenedését. Csak elősegítheti vele... (­r.) NAPIREND. Naptár: Szombat, október 11-én. — Kóni. kát.: Placidia sz. — Prot: Ipolyka. —Görög­orosz: szeptember 28. Baruch pr. — Zsidó: Thiszi 10. — A nap kél reggel 6 óra 13 perckor, nyugszik délután 5 óra 19 perckor. — A hold kél délután 4 óra 9 perckor, nyugszik éjjel 1 óra 59 perckor. — Petőfi-Ház (Bajza­ u. 21. sz.) nyitva délelőtt 10—2-ig. — Nemzeti Múzeum ásványtára, nyitva délelőtt 9—2-ig. — Ernst Múzeum (Nagymező­ utca 8), délelőtt 9—4-ig. — Iparművészeti Múzeum nyitva délelőtt 9—1 óráig. — Páth Múzeum (városligeti Fasor) délelőtt 10—4-ig. — Széchenyi Múzeum nyitva délelőtt 10—12 óráig. — Kereskedelmi Múzeum : külkereskedelmi hírszolgálat, és közszállítási osztály 9—2-ig, vám- és tarifaosztály 3—6 óráig, nyilvános szakkönyvtár 9—2-ig és------ig. — Könyvtárak: Akadémiai könyvtár nyitva 3—7 óráig. — Egyetemi Könyvtár nyitva délelőtt 9—8 óráig. — Ráday-könyvtár (IX. kerület Ráday­ utca 28. szám), nyitva kedden és pénteken délután 3—6 óráig. — A német császár Bécsben. Bécsi tudó­sítónk telefonozza, hogy Vilmos császár, aki­nek bécsi látogatását már jeleztük, vasárnap, e hónap 26-án reggel érkezik meg a konopisti va­dászatokról Bécsbe s még az éjszakán tovább utazik Berlinbe.­r— Prohászka püspök itthon. Annak idején, mi­kor dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári me­gyéspüspök Rómába utazott, sokféle kommentárt fűztek ehe­z az útjához. Az egyik — legáltalánosab­ban elfogadott — verzió szerint a püspök a pápa egyenes felszólítására utazott Rómába, ahol nem voltak elragadtatva a tudós püspök modern szellem­ben írt munkáitól. Prohászka püspök titkárja kísé­retében ma reggel érkezett vissza székhelyére, Szé­kesfehérvárra. Titkárja a következőket mondotta a püspök római utazásáról: — A püspök a legjobb egészségben és kedvben érkezett vissza székesvárosába. Tegnap indultunk Velencéből a hajón Fiuméba és onnan most érkez­tünk haza. A hosszú út természetesen kifárasztotta a püspököt, úgy, hogy most nem fogadhat senkit. Prohászka Ottokár október elsején féltizenegy óra­kor jelent meg a pápánál kihallgatáson és szoká­sos jelentését tette meg. Minden híreszte­lés rosszakaratú kombináció. A püspöki kihallgatása félóráig tartott, amely idő alatt őszent­sége a legnagyobb szeretettel beszélt a püspökkel, aki jelentést tett egyházmegyéje állapotáról. Prohászka püspök három napot töltött Rómában, megfordult több olasz városban, legutóbb Velencében .töltött egy napot és onnan ma jöttünk haza Székesfehérvárra. — A német császár és a veje. Megírtuk, hogy Vilmos császár és veje Ernő Ágost herceg között igen feszült a viszony. Ennek a haragnak most véget vet a német birodalmi külügyi kormány sugalmazott közleménye, amely így szól: Ernő Ágost cumberlandi hercegtől eddig sem követelték, ezután sem fogják követelni, hogy forma szerint mondjon le a W­e­­­f - ház képzelt jo­gáról, amelyet a porosz államkormány és a német birodalmi kormány mindig nem létezőnek tekintett A birodalomra és Poroszországra nézve csak arról van szó, hogy biztosítékot kapjon a hercegtől, hogy so­hasem fogja érvényesíteni akarni atyjának Hanno­verre emelt képzelt jogát. Ezt a garanciát a herceg még esküvője előtt megadta s azóta újból kijelentette, hogy ünnepies nyilatkozata köti őt. Ilyen körülmények közt a Welf-párt a jövőben nem számíthat a hercegre. A welfek viszont nem törődnek a herceggel és csakis az atyját ismerik el trónvárományosnak. — A zsidók nagy ünnepe. Ma este öt órakor köszöntött be a zsidók legnagyobb ünnepe: az en­gesztelő­nap. A zsinagógák és imaházak zsúfolásig megteltek az ájtatóskodókkal, akik buzgón imádkoz­tak az egek urához bűnbocsánatért az engesztelő­nap előestéjén. A holnapi ima­rend a következő: Reggeli ima: a dohány-utcai, Wesselényi-utca 44. sz. templomokban, valamint a Főherceg Sándor-utca 8. sz. imateremben (régi képviselőház ülésterme) fél­­nyolc órakor; a rombach-utcai, Aréna-út 55. sz. és a Páva-utca 39. sz. templomokban, valamint az ösz­­szes pótimaházakban hat órakor. Minden templom­ban orvosi szolgálatot szerveztek és elrendelték, a kellő szüneteket. A templomlátogatókat figyelmez­teti a hitközség, hogy a templomokba való belépés csakis beléptijegyek előmutatása mellett történhetik. — Címadományozás. A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, dr. N­e­u­v­i­r­t­h Alfréd minisz­teri fogalmazónak, saját kérelmére ideiglenesen nyu­galomba történt helyezése alkalmából a miniszteri segédtitkári címet, Csortos Gyula miniszteri iro­datisztnek pedig, saját kérelmére végleges nyuga­lomba történt helyezése alkalmából, a miniszteri se­i­ö­ldhivatali igazgatói címet adományozta.

Next