Pesti Napló, 1913. november (64. évfolyam, 259–283. szám)
1913-11-28 / 281. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913. november 28. 281. szász 19 TÖRVÉNYSZÉK. (§) A mátészalkai választás utóhangjai. Az 1910. évi munkapárti választásoknak egyik legerőszakosabbja volt a mátészalkai, ahol a kerületben — két cikluson át volt képviselőjével, a Justh-párti Szúnyog Mihálylyal szemben — Szálkai Sándort léptették fel munkapárti programmal. Szúnyog ellenfelei a terrorizmuson és vesztegetéseken kívül, falragaszokon és a rendelkezésükre álló sajtóorgánumokban mindenféle rágalmakkal és sértő kifejezésekkel küzdöttek az ellenzéki jelölt ellen. Azt is állították róla, hogy Tunyog községben, 1910. május 16-án, ahol őt egy Szálkai Sándor kortes kíséretében lévő több mint negyven főből álló lovascsapat botokkal és revolverekkel megtámadta, ő idézte elő az összeütközést. A támadó cikket, illetve plakátokat Jármy András, az ellenpárt elnöke és dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügyvéd, az ellenpárt titkára írták alá. Eme támadások miatt dr. Szúnyog Mihály ellenük sajtópert indított, amelynek most volt a debreceni törvényszék, mint esküdtbíróság előtt a főtárgyalása. A tanúk egybehangzóan azt vallották, hogy a tunyogi összeütközést nemcsak hogy a Szálkai kíséretében lévő lovaslegények és mátészalkai kortesek idézték elő, hanem a Szúnyog elleni támadás alkalmával az ellenpártiak valósággal Szúnyog életére törtek. Az esküdtek bűnösnek mondották ki dr. Fuchs Jenő és Jármy András vádlottakat sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében, ellenben arra a kérdésre, hogy vádlottak állításaik valódiságát bizonyítani tudták-e, nemmel feleltek. Erre a törvényszék a 92. §. alkalmazásával dr. Fuchs Jenőt 480 korona, Jármy Andrást pedig 240 korona pénzbüntetésre ítélte. Kimondta a bíróság, hogy az ítéletet a „Szatmár vármegye“ című lapban, amelyben az egyik cikk meg is jelent, közzéteendő. (§) Az Országos Ügyvédjelölt Szövetség tegnap kezdette meg az új polgári perrendtartás és polgári törvénykönyv ismertetését célzó előadás-sorozatát. Dr. Fodor Ármin kúriai bíró tartott előadást. Az előadáshoz Magyary Géza egyetemi tanár szólt hozzá. Az egyesület nevében dr. Tedesco Jenő vitavezető mondott köszönetet az előadónak. (§) A Csomagszállító felszámolóinak bűnpöre. Annak a politikai hátterű nagy pernek, amely a Lukács-kormány által romlásba üldözött Magyar Kiviteli és Csomagszállító Részvénytársaság körül tá-madt, újabb fázisa van. A budapesti büntető törvényszék vádtanácsa határozatot hozott az okirathamisítás címén feljelentett Aczél Armand és Deutsch Béla felszámolók ügyében, akikkel szemben — mint ismeretes — a vizsgálóbíró a bűnügyi vizsgálatot elrendelte. A vizsgálóbíró által helyesen megállapított tényállás szerint — mondja a vádtanács határozata — Deutsch Béla és Aczél Armand azáltal követték volna el a magánokirathamisítás vétségét, hogy 1912. február 5-én mint a részvénytársaság felszámolói írták alá azt a nyilatkozatot, amelyben a Csomagszállító lemond az államkincstár elleni, kártérítési igényeiről, holott Deutsch Béla és Aczél Armand 1912. január 18-án lemondtak felszámolói tisztségükről, lemondásukat el is fogadták és helyettük dr. Jacobi Olivér és Holló Gyulát választották meg felszámolókul. A vádtanács mindamellett úgy találja, hogy a terhelteknek ez a cselekménye nem okirathamisítás, mert jogosítva látták magukat a nyilatkozat aláírására, miután felszámolói minőségük akkor a cégjegyzésből még törölve nem volt, sem pedig az új felszámolók abba bejegyezve nem voltak. E megállapítás alapján a vádtanács a terheltek felfolyamodására a vizsgálóbíró végzését most megváltoztatta. Ez az új etap nem jelent befejezett fordulatot az ügyben, mert a vizsgálat elrendelésének kérdésében még hátra van a tábla döntése és a följelentők határozott bizonyítékok alapján viszik fölebb az ügyet. (§) A lefoglalt sírkő. A nyomornak sötét képét adja az az árverési hirdetmény, amelyet Balassa Jenő erzsébetfalvai járásbíró bocsátott ki 3207/193. szám alatt. A végrehajtók az erzsébetfalvai járásbíróságnak 2941/2. számú végzése alapján lefoglalták Andretti Géza felperes részére Szabadffy Géza alperes elleni 40 koronás követelése fejében alperes kisfiának a kispesti temetőben lévő és hivatalosan 100 koronára becsült sírkövét. Az árverést december első napjának délután négy órájára tűzték ki a kispesti temetőben, ahol a kis fiúnak sírkövét a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is, eladják. Pár évvel ezelőtt Szabadffy még vagyonos ember volt, de tönkreműnt. Időközben meghalt a kisfia és ennek a sírja fölé 300 korona költséggel követ állíttatott. A sírkövet Andretti Géza kereskedő állította fel, akinek Szabadffy már 260 koronát lefizetett. Miután a fennmaradó 40 koronát tönkrejutása folytán megfizetni nem tudta, a kereskedő pert indított. Az ítéletet nyomon követte a végrehajtás és most a kitűzött árverés. Az árverés ellen Szabadffy Géza előterjesztéssel élt s jogászi körökben érdeklődéssel várják, árverés alá kerül-e a kisfiú sírköve vagy sem. (§) Zsarolással vádolt rendőrtiszt. M. Ernő nyugalmazott rendőrtisztviselő többször kisegítette pénzzavarából Mann Róza alapítványi hölgyet. Miután a hölgy fizetni nem akart, M. Ernő levelet írt, amely- ben arról értesítette Mann Rózát, hogy ha nem fizet, h a nagy nyilvánosság elé viszi a dolgot s olyan eljárást indít, amelyből nagy kellemetlenségei származhatnak. A hölgy feljelentésére zsarolás kísérlete miatt indult meg az eljárás a rendőrtisztviselő ellen. A vádirat ellen a védő kifogásokkal élt. Ma tárgyalta ezeket a büntető törvényszék vádtanácsa és M- Ernőt vád alá helyezte. (§) Színész és nyelvmesternő. Másfél évvel ezelőtt Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház tagja, levelet kapott Frances Ro 11 - en nyelvmesternőtől, aki áradozó szavakkal adta tudtára Bereginek, hogy mennyire el van ragadtatva művészete által és arra kérte, hogy tegye őt boldoggá azáltal, hogy egy napon beszélhessen vele. Beregi, feleségének óhajára, levélben tudatta, hogy lakásán fogadni fogja. A nyelvmesternő olyan exaltált magaviseletet tanúsított, hogy Beregi igyekezett megszabadulni tőle. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mert az első látogatás után a nyelvmesternő nap-nap után zaklatni kezdte Beregit hol leveleivel, hol pedig látogatásaival. Beregi a rendőrséghez is fordult oltalomért. A rendőrség azonban kijelentette, hogy addig nem tehet semmit, amíg a nyelvmesternő valamit, ami a büntetőtörvénykönyvbe nem ütközik, el nem követ velük szemben. Frances Rotthen, amikor látta, hogy Beregi mindenáron menekülni akar előle, büntető- feljelentést tett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt. Beregit felmentették. Frances Rotthen meg-s felebbezte az ítéletet s így került az ügy ma a büntető törvényszék felebbviteli tanácsa elé, amelyben Barth a biró elnökölt. A bíróság Frances Rotthen felebbezését elutasítva, az első biróság ítéletét indokainál fogva már azért is helybenhagyta, mert a brutális támadásokkal szemben, amelyekkel a panaszosnő megit és családját illette, az inkriminált kijelentések csak védekezésül szolgáltak. (§) Vasutasok harca. A Vonatkísérők Otthona és a Rudolf Egylet vezetőségei között folyó sajtóharcban Kerekes Mihály vasúti kalauz, a Magyar Vasutasok Lapjának 1912 július 21-én megjelent számában erős támadást intézett Jäger Imre, a Vonatkísérők című lap munkatársa ellen. Jäger rágalmazási panaszát csütörtökön tárgyalta a büntető törvényszék dr. Kállay Miklós elnökletével. A vádlott közérdek címén kérte a valódiság bizonyításának elrendelését. A biróság helyt adott ennek s elrendelte a beidézett tanuk kihallgatását. A biróság Kerekest 120 korona pénzbüntetésre ítélte s tötelezte az ítéletnek hirlapi közzétételére. A TESTEDZŐ SPORT. FootbalL Az osztrák-cseh béke valószínűleg hajótörést fog szenvedni a cseh közvélemény makacskodásán. Akik valamelyes formában érintkeztek akár a cseh, akár az osztrák footballsport vezető férfiaival világosan meggyőződhettek arról, hogy mindkét részen megvan a béküléshez a hajlandóság és szükséges áldozatkészség, amely az egyezséghez szükséges. Ezt a kérdést ugyanis csak úgy lehet megoldani, ha mindkét fél hajlandó áldozatokat hozni és adni, hogy kapjon is. A cseh közvélemény, amelyet az ultrasovén cseh lapok agyonfanatizáltak, már a békülés első hírére felhorkant. Folyton azt hajtogatják, hogy békülés csakis a csehek önállóságának teljes megóvása mellett jöhet létre, önállóságról beszélnek, amely már a sportban is, legalább 4-5 esztendeje, egyáltalában nem létezik. A csehek már a stockholmi olimpiádon sem szerepeltek önálló nemzetként s a résztvevők mindenkor úgy szerepeltek, mint osztrákcsehek. Az osztrákokkal együtt vonultak fel, azzal a különbséggel, hogy külön oszlopot alkottak. Ezt az állapotot legjobb akzattal sem lehet önállóságnak nevezni. Az olimpiádokon kidomborítandó cseh önállóság a gyakorlatban tehát így fest. A csehek az izoláltság nyújtotta szabadságot tévesztik össze az önállósággal s nem veszik észre, hogy a mostani izoláltságuk mellett nemzetközi szempontból teljesen elvesztik jelentőségüket. Az olimpiai kérdést teljesen ki kell kapcsolniok a béke kérdésénél, mert ily természetű ügyeket az olimpiai szabályok szabályoznak s itt hiábavaló minden osztrák-cseh külön megegyezés. A csehek azonban ezt sehogyan sem akarják figyelembe venni s olyan nemzeti aspirációkat visznek a sportba, amelyeket nemzetközi viszonylatban, éppen a nemzetközi testületek fegyelmezett szervezete mellett egyáltalában nem lehet megvalósítani és keresztülvinni úgy áll ez a cseh kérdés, hogy az idegen nemzetek legnagyobb része készséggel segédkezet nyújt a cseheknek, hogy a fennálló nemzetközi keretek között az elérhető maximumot megkaphassák, de ahoz egyáltalában nem hajlandók, hogy támogassák a cseheket olyan törekvésekben, amely az internacionális szervezetek fundamentumát akarja felborítani. A cseh közvélemény tehát roppant helytelen irányban koncentrálja a békét megelőző támadását, mert nemzeti önállóságot a sportban, a már meglévő rend miatt, nem tud magának kiküzdeni. Ezzel a sportpolitikával meglévő nagyszámú barátait is megingatja és elriasztja magától, belátván, hogy a csehek ily arányú aspirációi mellett az osztrák-cseh egyezmény létrehozására még komoly kísérletet sem lehet tenni. A cseheknek a fent vázolt sportpolitikai aspirációi a Slavia jubiláns banketjén is kifejezésre jutott, ahol dr. Heller, a Szokol elnöke különösen hangsúlyozta, hogy a cseh önállóság feladásáról szó sem lehet s e mellett az 1916. évi olimpiádra való tekintettel a Szokol és a cseh football-szövetség egyesülését tartotta szükségesnek, nyilván úgy gondolkodván, hogy a nagy Szokol árnyékában a cseh football csapat is szerepelhet. Ennek a lehetőségnek az említése kétségkívül némi tájékozatlanságra vall, mert az olimpiádokon a footballt, miként már az Stockholmban is történt, a nemzetközi football-szövetség szabályai szerint rendezik s így, miután ez a szabály már úgy intézkedik, hogy egy nemzet csak egy csapattal szerepelhet. Ausztria is csak egy csapattal szerepelhet A nemzetközi olimpiai bizottság tehát abba a kérdésbe be sem folyhat, a Fide FA pedig Csehországot köztudomásúlag nem ismeri el önálló nemzetnek. Ez a közbevetett példa mutatja legjobban, hogy a csehek a megegyezést milyen helytelen alapból kiindulva keresik. Olyan dolog felől akarnak egyezséget kötni, amely Ausztriának a különféle nemzetközi testületekben elfoglalt helye és az ezzel együtt járó megkötöttsége miatt nem is képezheti kettőjük külön egyezkedése tárgyát. Egyes nemzeteknek a nemzetközi viszonylatban létező jogai ma már annyira meg vannak szabva