Pesti Napló, 1913. november (64. évfolyam, 259–283. szám)

1913-11-28 / 281. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1913. november 28. 281. szász 19 TÖRVÉNYSZÉK. (§) A mátészalkai választás utóhangjai. Az 1910. évi munkapárti választásoknak egyik legerőszako­­sabbja volt a mátészalkai, ahol a kerületben — két cikluson át volt képviselőjével, a Justh-párti Szú­nyog Mihálylyal szemben — Szálkai Sándort léptették fel munkapárti programmal. Szúnyog el­lenfelei a terrorizmuson és vesztegetéseken kívül, falragaszokon és a rendelkezésükre álló sajtóorgá­numokban mindenféle rágalmakkal és sértő kifeje­zésekkel küzdöttek az ellenzéki jelölt ellen. Azt is állították róla, hogy T­u­n­y­o­g községben, 1910. május 16-án, ahol őt egy Szálkai Sándor kortes kíséretében lévő több mint negyven főből álló lo­vascsapat botokkal és revolverekkel megtámadta, ő idézte elő az összeütközést. A támadó cikket, illetve plakátokat Jármy András, az ellenpárt el­nöke és dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügyvéd, az ellenpárt titkára írták alá. Eme támadások miatt dr. Szúnyog Mihály ellenük sajtópert indított, amelynek most volt a debreceni törvényszék, mint esküdtbíró­­ság előtt a főtárgyalása. A tanúk egybehangzóan azt vallották, hogy a tunyogi összeütközést nem­csak hogy a Szálkai kíséretében lévő lovaslegé­nyek és mátészalkai kortesek idézték elő, hanem a Szúnyog elleni támadás alkalmával az ellenpártiak valósággal Szúnyog életére törtek. Az esküdtek bű­nösnek mondották ki dr. Fuchs Jenő és Jármy András vádlottakat sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében, ellenben arra a kérdésre, hogy vádlottak állításaik valódiságát bizonyítani tudták-e, nemmel feleltek. Erre a törvényszék a 92. §. alkalmazásával dr. Fuchs Jenőt 480 korona, Jármy Andrást pedig 240 korona pénz­­büntetésre ítélte. Kimondta a bíróság, hogy­­ az ítéletet a „Szatmár vármegye“ című lap­ban, amelyben az egyik cikk meg is jelent, közzé­teendő. (§) Az Országos Ügyvédjelölt Szövetség tegnap kezdette meg az új polgári perrendtartás és polgári törvénykönyv ismertetését célzó előadás-sorozatát. Dr. Fodor Ármin kúriai bíró tartott előadást. Az előadáshoz Magyary Géza egyetemi tanár szólt hozzá. Az egyesület nevében dr. Tedesco Jenő vitavezető mondott köszönetet az előadónak. (§) A Csomagszállító felszámolóinak bű­npöre. Annak a politikai hátterű nagy pernek, amely a Lu­kács-kormány által romlásba üldözött Magyar Ki­viteli és Csomagszállító Részvénytársaság körül tá-­­­madt, újabb fázisa van. A budapesti büntető tör­vényszék vádtanácsa határozatot hozott az okirat­­hamisítás címén feljelentett A­c­z­é­l Armand és Deutsch Béla felszámolók ügyében, akikkel szem­ben — mint ismeretes — a vizsgálóbíró a bűnügyi vizsgálatot elrendelte. A vizsgálóbíró által helyesen megállapított tényállás szerint — mondja a vádta­nács határozata — Deutsch Béla és Aczél Armand azáltal követték volna el a magánokirathamisítás vétségét, hogy 1912. február 5-én mint a rész­vénytársaság felszámolói írták alá azt a nyilatkoza­tot, amelyben a Csomagszállító lemond az állam­kincstár elleni, kártérítési igényeiről, holott Deutsch Béla és Aczél Armand 1912. január 18-án le­mondtak felszámolói tisztségükről­, lemondásukat el is fogadták és helyettük dr. Jacobi Olivér és Holló Gyulát választották meg felszámoló­kul. A vádtanács mindamellett úgy találja, hogy a terhelteknek ez a cselekménye nem okirathamisí­­tás, mert jogosítva látták magukat a nyilatkozat alá­írására, miután felszámolói minőségük akkor a cég­jegyzésből még törölve nem volt, sem pedig az új felszámolók abba bejegyezve nem voltak. E meg­állapítás alapján a vádtanács a terheltek felfolyamo­dására a vizsgálóbíró végzését most megváltoztatta. Ez az új etap nem jelent befejezett for­dulatot az ügyben, mert a vizsgálat elrendelésé­nek kérdésében még hátra van a tábla döntése és a följelentők határozott bizonyítékok alapján viszik fölebb az ügyet. (§) A lefoglalt sírkő. A nyomornak sötét képét adja az az árverési hirdetmény, amelyet Balassa Jenő erzsébetfalvai járásbíró bocsátott ki 3207/193. szám alatt. A végrehajtók az erzsébetfalvai járásbíróság­nak 2941/2. számú végzése alapján lefoglalták Andretti Géza felperes részére Szabadffy Géza alperes elleni 40 koronás követelése fejében alperes kis­fiának a kispesti temetőben lévő és hivata­losan 100 koronára becsült sírkövét. Az árverést de­cember első napjának délután négy órájára tűzték ki a kispesti temetőben, ahol a kis fiúnak sírkövét a leg­többet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség ese­tén becsáron alul is, eladják. Pár évvel ezelőtt Sza­badffy még vagyonos ember volt, de tönkreműnt. Időközben meghalt a kis­fia és ennek a sírja fölé 300 korona költséggel követ állíttatott. A sírkövet Andretti Géza kereskedő állította fel, akinek Szabadffy már 260 koronát lefizetett. Miután a fennmaradó 40 koro­nát tönkrejutása folytán megfizetni nem tudta, a keres­kedő pert indított. Az ítéletet nyomon követte a végrehajtás és most a kitűzött árverés. Az árverés ellen Szabadffy Géza előterjesztéssel élt s jogászi körökben érdeklődéssel várják, árverés alá kerül-e a kis­fiú sírköve vagy sem. (§) Zsarolással vádolt rendőrtiszt. M. Ernő nyu­galmazott rendőrtisztviselő többször kisegítette pénz­zavarából Mann Róza alapítványi hölgyet. Miután a hölgy fizetni nem akart, M. Ernő levelet írt, amely-­­ ben arról értesítette Mann Rózát, hogy ha nem fizet, h­ a nagy nyilvánosság elé viszi a dolgot s olyan eljá­rást indít, amelyből nagy kellemetlenségei származ­hatnak. A hölgy feljelentésére zsarolás kísérlete miatt indult meg az eljárás a rendőrtisztviselő ellen. A vádirat ellen a védő kifogásokkal élt. Ma tárgyalta ezeket a büntető törvényszék vádtanácsa és M- Ernőt vád alá helyezte. (§) Színész és nyelvmesternő. Másfél évvel ez­előtt Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház tagja, le­velet kapott Frances R­o 11 - e­n nyelvmesternőtől, aki áradozó szavakkal adta tudtára Bereginek, hogy mennyire el van ragadtatva művészete által és arra kérte, hogy tegye őt boldoggá azáltal, hogy egy na­pon beszélhessen vele. Beregi, feleségének óhajára, levélben tudatta, hogy lakásán fogadni fogja. A nyelvmesternő olyan exaltált magaviseletet tanúsí­tott, hogy Beregi igyekezett megszabadulni tőle. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mert az első lá­togatás után a nyelvmesternő nap-nap után zaklatni kezdte Beregit hol leveleivel, hol pedig látogatásai­val. Beregi a rendőrséghez is fordult oltalomért. A rendőrség azonban kijelentette, hogy addig nem te­het semmit, amíg a nyelvmesternő valamit, ami a büntetőtörvénykönyvbe nem ütközik, el nem követ velük szemben. Frances Rotthen, amikor látta, hogy Beregi mindenáron menekülni akar előle, büntető-­­ feljelentést tett rágalmazás és becsületsértés vétsége­­ miatt. Beregit felmentették. Frances Rotthen meg-­s felebbezte az ítéletet s így került az ügy ma a bün­tető törvényszék felebbviteli tanácsa elé, amelyben B­a­r­t­h a biró elnökölt. A bíróság Frances Rotthen felebbezését elutasítva, az első biróság ítéletét indo­kainál fogva már azért is helybenhagyta, mert a brutális támadásokkal szemben, amelyekkel a pana­szosnő m­egit és családját illette, az inkriminált ki­jelentések csak védekezésül szolgáltak. (§) Vasutasok harca. A Vonatkísérők Otthona és a Rudolf Egylet vezetőségei között folyó sajtó­­harcban Kerekes Mihály vasúti kalauz, a Ma­gyar Vasutasok Lapjának 1912 július 21-én megjelent számában erős támadást intézett Jäger Imre, a Vonatkísérők című lap munkatársa ellen. Jäger rá­galmazási panaszát csütörtökön tárgyalta a büntető törvényszék dr. K­á­ll­a­y Miklós elnökletével. A vádlott közérdek címén kérte a valódiság bizonyítá­sának elrendelését. A biróság helyt adott ennek s elrendelte a beidézett tanuk kihallgatását. A biróság Kerekest 120 korona pénzbüntetésre ítélte s töte­­lezte az ítéletnek hirlapi közzétételére. A TESTEDZŐ SPORT. FootbalL Az osztrák-cseh béke valószínűleg hajótörést fog szenvedni a cseh közvélemény makacskodásán. Akik valamelyes formában érintkeztek akár a cseh, akár az osztrák footballsport vezető férfiaival világosan meggyőződhettek arról, hogy mindkét részen meg­van a béküléshez a hajlandóság és szükséges áldo­zatkészség, amely az egyezséghez szükséges. Ezt a kérdést ugyanis csak úgy lehet megoldani, ha mindkét fél hajlandó áldozatokat hozni és adni, hogy kapjon is. A cseh közvélemény, amelyet az ultra­­sovén cseh lapok agyonfanatizáltak, már a békülés első hírére felhorkant. Folyton azt hajtogatják, hogy békülés csakis a csehek önállóságának teljes megóvása mellett jöhet létre, önállóságról beszélnek, amely már a sportban is, legalább 4-5 esztendeje, egyáltalában nem létezik. A csehek már a stockholmi olimpiádon sem szerepeltek önálló nemzetként s a résztvevők mindenkor úgy szerepeltek, mint osztrák­­csehek. Az osztrákokkal együtt vonultak fel, azzal a különbséggel, hogy külön oszlopot alkottak. Ezt az állapotot legjobb akzattal sem lehet önállóságnak nevezni. Az olimpiádokon kidomborítandó cseh ön­állóság a gyakorlatban tehát így fest. A csehek az izoláltság nyújtotta szabadságot tévesztik össze az önállósággal s nem veszik észre, hogy a mostani izo­láltságuk mellett nemzetközi szempontból teljesen elvesztik jelentőségüket. Az olimpiai kérdést telje­sen ki kell kapcsolniok a béke kérdésénél, mert ily természetű ügyeket az olimpiai szabályok szabályoz­nak s itt hiábavaló minden osztrák-cseh külön meg­egyezés. A csehek azonban ezt sehogyan sem akarják figyelembe venni s olyan nemzeti aspirációkat visz­nek a sportba, amelyeket nemzetközi viszonylatban, éppen a nemzetközi testületek fegyelmezett szerve­zete mellett egyáltalában nem lehet megvalósítani és keresztülvinni úgy áll ez a cseh kérdés, hogy az idegen nemzetek legnagyobb része készséggel segéd­kezet nyújt a cseheknek, hogy a fennálló nemzetközi keretek között az elérhető maximumot megkaphas­sák, de ahoz egyáltalában nem hajlandók, hogy tá­mogassák a cseheket olyan törekvésekben, amely az internacionális szervezetek fundamentumát akarja felborítani. A cseh közvélemény tehát roppant hely­telen irányban koncentrálja a békét megelőző táma­dását, mert nemzeti önállóságot a sportban, a már meglévő rend miatt, nem tud magának kiküzdeni. Ez­zel a sportpolitikával meglévő nagyszámú barátait is megingatja és elriasztja magától, belátván, hogy a csehek ily arányú aspirációi mellett az osztrák-cseh egyezmény létrehozására még komoly kísérletet sem lehet tenni. A cseheknek a fent vázolt sportpolitikai aspirá­ciói a Slavia jubiláns banketjén is kifejezésre jutott, ahol dr. Heller, a Szokol elnöke különösen hang­súlyozta, hogy a cseh önállóság feladásáról szó sem lehet s e mellett az 1916. évi olimpiádra való tekintettel a Szokol és a cseh football-szövetség egyesülését tartotta szükségesnek, nyilván úgy gon­dolkodván, hogy a nagy Szokol árnyékában a cseh football csapat is szerepelhet. Ennek a lehetőségnek az említése kétségkívül némi tájékozatlanságra vall, mert az olimpiádokon a footballt, miként már az Stockholmban is történt, a nemzetközi football-szö­vetség szabályai szerint rendezik s így, miután ez a szabály már úgy intézkedik, hogy egy nemzet csak egy csapattal szerepelhet. Ausztria is csak egy csapattal szerepelhet A nemzetközi olimpiai bi­zottság tehát abba a kérdésbe be sem folyhat, a Fi­de FA pedig Csehországot köztudomásúlag nem is­meri el önálló nemzetnek. Ez a közbevetett példa mutatja legjobban, hogy a csehek a megegyezést milyen helytelen alapból kiindulva keresik. Olyan dolog felől akarnak egyezséget kötni, amely Ausztriá­nak a különféle nemzetközi testületekben elfoglalt helye és az ezzel együtt járó megkötöttsége miatt nem is képezheti kettőjük külön egyezkedése tár­gyát. Egyes nemzeteknek a nemzetközi viszonylat­ban létező jogai ma már annyira meg vannak szabva

Next