Pesti Napló, 1914. január (65. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-14 / 12. szám

Elutazás előtt vegye meg a PESTI NAPLÓ-t a városi hírlapárusítónál, mert a kormány a pályaudvarokon nem engedi árusítani! Gépfegyverekkel­­ a sajtó ellen Távolról szelid tüntetők moraja hal­latszik, a parlamentet gépfegyverek ve­szik körül. Budapest izgalmat érez, száz­ezer munkanélküli türelmének szálai fe­szülnek, de minden készülő vihart el le­hetne csendesíteni egy szóval, mely a sajtójavaslatot levenné a napirendről. E csillapító szó helyett Tisza bajonettek ezreit küldi ki a hideg téli éjszakába és gépfegyvereket mozgósít­­ a sajtó ellen. Budapest képe néhány órára ma ismét kozákok megszállta városra emlékez­tet. Visszataszító a szuronyerdő felvo­nulása és szánalmasak egyúttal ezek a fegyveres legények, kiket nyolc fokos hidegbe lök ki egyetlen ember konok rögeszméje. Ez a rögeszme: a sajtótörvény gyors elintézése. Rögeszme, mert még az erőszak uralmának ■ szempontjából sem indokolható. Hiszen a legbecsülete­sebb s a legelszántabb sajtó­harc sem tudta megakadályozni a házszabály­reform, a véderőjavaslatok és a választó­jog törvényellenes megszavazását, szóval a fegyveres karhatalomra támaszkodó tevékenységet. A sajtó a szabad lelkiismeret törvé­nyes formájú megnyilatkozása, éppen ezért ereje, hatása a töltött fegyverekkel szemben eddig is korlátolt volt. Miért oly sürgős ház bilincsbeverése? Miért kell gépfegyerekkel siettetni, miért kell felfűzött szuronyok ezreivel körü­lvenni a parlamentet? E kérdésekre józan gon­­dolkozású embertől hiába várunk választ. Mikor katonai javaslatokat tárgyaltak, mikor a létszámemelést és a hadi költsé­geket szállították, még magyarázatát tudták adni a lázas sietségnek. Akkor Bécsnek tett régi ígéretek beváltásáról volt szó. A sajtótörvényt — ezt talán még­se Bécs számára készítik. Nem; ezt nem sürgeti egyéb, mint a munkapárti vezérének egészen veszedelmes fanatiz­musa. Kimondott egy szót és e szó ked­véért — ő, aki annyiszor táncolt visz­­sza — provokálja most Budapest amúgy is keserű és elszánt proletariátusát, iz­gatja a polgárság nyugalmát és csendőri táborral övezi a fővárost. A javaslatról, melynek kedvéért ez a­­fegyverzörgés történik, azt mondotta a képviselőházban a vita egyik szó­noka, hogy fegyházba juttatja az új­­ságírókat. Ez a szónok nem valami elszánt mindenáron-ellenzéki. Ellenke­zőleg: nemrégen még munkapárti mi­niszter volt. Ez a szónok, Székely Fe­renc, sokáig együtt haladt a többséggel, részt vett a házszabályreform és a véd­erőtörvény megcsinálásában, igazság­ügyminiszter volt. Ha elfogult, hát in­kább a rend, a többségi uralom elfo­gultja. Azóta is, hogy miniszteri tisztét letette és a pártból kilépett, inkább hall­gatott, semhogy volt elvtársai ellen for­duljon. A sajtójavaslatnál azonban ő sem állja tovább, kitör belőle a méltat­lankodás, óvja és inti a munkapártot, mint jogtudós, mint egykori korona­­ü­gyész pálcát tör a negyvennyolcas sajtótörvény megtartása mellett. Mind nem használ. Süketen és vakon kering a megbabonázott többség Tisza körül. Se higgadt, józan szónak, se a keserű­ség jajkiáltásának nincs többé hatása rájuk. Belekerültek egy félelmes ember bűvkörébe s rohannak az örvény felé. Nem sajnáljuk őket, de félünk és rettegünk az ország miatt, melynek kára mérhetetlen. Hiszen ha Tisza szuro­nyokkal és gépfegyverekkel rakatja kö­rül az országházat, ez nem az ő privát mulatsága; ennek keserves árát mi fizet­jük, még akkor is, ha bekövetkezik a leg­jobb eset és soha egyetlen csöpp vér sem öntözi az utcát. Fizetjük jó hírünkkel, hitelünkkel. Éppen most tárgyalnak megint egy új államköl­­csönről — hányadik már a pohár?. —, és tessék elképzelni e tárgya­lások kisérő zenéje gyanánt a gép­­fegyverek pattogását. A kölcsön sürgős. Éppen a gépfegyvereket kell kifizetni belőle. Talán ugyanazokat, amelyek az országház körül állanak mindig készen- Siró asszonyok írta: Vándor Iván Erzsébet aranyat olvasott. Tíz kis oszlopot rakott egymás mellé, minden oszlop tiz ara­nyat számolt, a tiz összesen százat. — Ezt ossza szét kigyelmed és ígérjen nekik, ha kell, még egyszer ennyit. Ne rös­­teljen rimánkodni stb. Pekry Lőrinc mig eltette az aranyat, szép sógornéjának fehér nyakát nézte, mely kar­csún ,üdén, jóságosan bontakozott ki a fekete ruhából. — Ha kell, miattad kezet is csókolok, Erzsébet, bár ha meggondolom, tiszta bolond vagyok, hogy az ügyedet eljárom. Bizony, in­kább másra bízhatnád azt. — Már megint rájött figyelmedre a rossz órája — feddte őt Erzsébet fülig pirulva. — Csak az kell, hogy Kata meghallja amit mond. — Nem hallja — feleli Lőrinc — lent jár­kál a kertben. Bár ha valamit megneszelne, se bánná. A vallását szereti az, nem az urát. Miféle asszony az, ki könyvet nyomat az ura cselekedete ellen? — Kigyelmed tudta, hogy Kata nem sze­reti a pápistákat — mégis pápista lett. Ol­vasta-e már Pekry uram azt a könyvet? Szép könyv. Erzsébet hamis mosolygással nyomtatott füzetet tartott a generális orra alá. Akár tet­szet­t neki, akár nem, el kellett olvasni, ami az első lapon állott: „A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek esméretének kínjai.“ — Nem olvastam, nem is fogolp, soha. Bár ha a te fehér kezed nyújtaná felém —­ nem mondom. Mit meg nem tennék te érted, Erzsébet ! — Értem ne tegyen semmit, csak a jó uramért — szólott a fiatal asszony idegenül. —­ Erzsébet, vesd le egyszer a kedvemért ezt a fekete ruhát. Élő embert gyászolsz, kinek nem­ hiányzik semmi, se étel, se ital, se szép asszony csókja ,te meg itt hervadsz, itt seny­­vedsz .Várod, ami nem jön, küldöd, aki itt van. Mit érsz a hajaddal, hogy villog, mint az arany, hogy illatos, mint a r­ózsa, hogy puha, mint a selyem, ha nincs kinek villogjon, nincs ki az arcát beletemesse, mit érsz a karoddal, hogy fehér, gömbölyű ,ha nincs kinek a nyakát megöleljed vele. — Jaj — szólott Erzsébet —­ rögtön el­hallgasson. — Mit érsz a száddal, hogy piros, hogy forró, ha eltiltod magadtól, ki szomjas a csó­kodra ,ki eped a csókodért. .. Erzsébet, hátha soha se látsz többet. Hadd csókoljalak meg, mielőtt elmegyek. — Az én uram bujdosik, az én uram szenved, mégis ilyen beszéddel illet figyelmed. Ha nem­ lenne rokonom, azt mondanám, is­tentelen ember. Lőrinc az ablakhoz állott, lenézett a kertbe. A feleségét nézte, amint ég felé fordí­tott gondolkozó arccal jött befelé a házba. Kata szép asszony volt, de különös asszony. Bátor és szigorú, nagy akaratú. Mindig egyet szeretett, mindig egyet gyűlölt. Több esze volt, mint egy tucat generálisnak. Különösen ez utóbbi körülmény volt terhére nagyon Lőrinc urnak. Mindent jobban tudott nálánál az asz­szony. Bár néha ez nem volna még­sem ká­ros, mivel mikor pohárköszöntőkre, istáncsa­­k­ásra, jelentéstételre került a sor, nagy hasz­nára lett a Kata esze és tudománya. Csak olyan szigorú ne lenne Kata! Csak­ azt a könyvet ne nyomatta volna. Mi köze ahhoz országnak-világnak, hogy ő pápista lett. Ha egyet gondol, ha más oldalról fognak fújni a szelek, lutheránus lehet újra ő belőle. Az az egy úristen, aki regnál rajtunk, úgyis hátat fordított ennek a nyomorult országnak, úgy se látja, ki pápista ,ki meg lutheránus. A sze­gény ember meg mér ne boldoguljon úgy, amint boldogulni lehet. Az igaz, Kata egyszer, se mondta még, hogy örül a grófságnak. In­kább könyvet nyomat, gondolá Pekry uram. Bajuszába markolt, aztán szőke sógorasszo­nyához fordult újra. — Hát nem — Erzsébet? Gondold meg. Hátha kettéhasit valamék marha török. Ne haljak meg, mig ide nem adtad a szádat... Erzsébet szeme közé nézett Lőrinc urnak. — Én már nem bánnám, tán Kata se bánná, de mit mondana vájjon a kék szemű Lubomirszka Mária ... — Nem hallgatsz — ijedezett Lőrinc úr, az ablakhoz lépett újra, megnézte, lent van-e még Kata asszony a kertben. Erzsébet nevetett. — Csak nevess duzzogott Pekry uram —­ az olyan asszonytól, mint te, meg a felesé­gem, szomjan elepedne az ember fia. Hanem a dolgodat azért eljárom. Nem a te kedvedért, hanem mert nekem is fáj az uradnak sorsa.­­— Megáldja az isten kegyelmedet ezért a szóért. — Odanyujtotta neki kezét szép szőke Erzsébet. 65-ik évfolyam. 12. szám c=r- ■■■ ■ ........ ■ .­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre____28 kor. — fill. Félévre____14 . — . Negyedévre _ _ 7 . — . Egy hóra------2 , 40 . Egyes szám ------—10 fill. APRÓHIRDETÉSEK ÁRAI Egyes szó 5 fillér, vastagabb betűvel 10 filér. Hirdetések milliméter számítás­sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky­ utca 12. Szerda, január 14. Mai számunk 28 oldal

Next