Pesti Napló, 1914. január (65. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-14 / 12. szám
Elutazás előtt vegye meg a PESTI NAPLÓ-t a városi hírlapárusítónál, mert a kormány a pályaudvarokon nem engedi árusítani! Gépfegyverekkel a sajtó ellen Távolról szelid tüntetők moraja hallatszik, a parlamentet gépfegyverek veszik körül. Budapest izgalmat érez, százezer munkanélküli türelmének szálai feszülnek, de minden készülő vihart el lehetne csendesíteni egy szóval, mely a sajtójavaslatot levenné a napirendről. E csillapító szó helyett Tisza bajonettek ezreit küldi ki a hideg téli éjszakába és gépfegyvereket mozgósít a sajtó ellen. Budapest képe néhány órára ma ismét kozákok megszállta városra emlékeztet. Visszataszító a szuronyerdő felvonulása és szánalmasak egyúttal ezek a fegyveres legények, kiket nyolc fokos hidegbe lök ki egyetlen ember konok rögeszméje. Ez a rögeszme: a sajtótörvény gyors elintézése. Rögeszme, mert még az erőszak uralmának ■ szempontjából sem indokolható. Hiszen a legbecsületesebb s a legelszántabb sajtóharc sem tudta megakadályozni a házszabályreform, a véderőjavaslatok és a választójog törvényellenes megszavazását, szóval a fegyveres karhatalomra támaszkodó tevékenységet. A sajtó a szabad lelkiismeret törvényes formájú megnyilatkozása, éppen ezért ereje, hatása a töltött fegyverekkel szemben eddig is korlátolt volt. Miért oly sürgős ház bilincsbeverése? Miért kell gépfegyerekkel siettetni, miért kell felfűzött szuronyok ezreivel körülvenni a parlamentet? E kérdésekre józan gondolkozású embertől hiába várunk választ. Mikor katonai javaslatokat tárgyaltak, mikor a létszámemelést és a hadi költségeket szállították, még magyarázatát tudták adni a lázas sietségnek. Akkor Bécsnek tett régi ígéretek beváltásáról volt szó. A sajtótörvényt — ezt talán mégse Bécs számára készítik. Nem; ezt nem sürgeti egyéb, mint a munkapárti vezérének egészen veszedelmes fanatizmusa. Kimondott egy szót és e szó kedvéért — ő, aki annyiszor táncolt viszsza — provokálja most Budapest amúgy is keserű és elszánt proletariátusát, izgatja a polgárság nyugalmát és csendőri táborral övezi a fővárost. A javaslatról, melynek kedvéért ez afegyverzörgés történik, azt mondotta a képviselőházban a vita egyik szónoka, hogy fegyházba juttatja az újságírókat. Ez a szónok nem valami elszánt mindenáron-ellenzéki. Ellenkezőleg: nemrégen még munkapárti miniszter volt. Ez a szónok, Székely Ferenc, sokáig együtt haladt a többséggel, részt vett a házszabályreform és a véderőtörvény megcsinálásában, igazságügyminiszter volt. Ha elfogult, hát inkább a rend, a többségi uralom elfogultja. Azóta is, hogy miniszteri tisztét letette és a pártból kilépett, inkább hallgatott, semhogy volt elvtársai ellen forduljon. A sajtójavaslatnál azonban ő sem állja tovább, kitör belőle a méltatlankodás, óvja és inti a munkapártot, mint jogtudós, mint egykori koronaügyész pálcát tör a negyvennyolcas sajtótörvény megtartása mellett. Mind nem használ. Süketen és vakon kering a megbabonázott többség Tisza körül. Se higgadt, józan szónak, se a keserűség jajkiáltásának nincs többé hatása rájuk. Belekerültek egy félelmes ember bűvkörébe s rohannak az örvény felé. Nem sajnáljuk őket, de félünk és rettegünk az ország miatt, melynek kára mérhetetlen. Hiszen ha Tisza szuronyokkal és gépfegyverekkel rakatja körül az országházat, ez nem az ő privát mulatsága; ennek keserves árát mi fizetjük, még akkor is, ha bekövetkezik a legjobb eset és soha egyetlen csöpp vér sem öntözi az utcát. Fizetjük jó hírünkkel, hitelünkkel. Éppen most tárgyalnak megint egy új államkölcsönről — hányadik már a pohár?. —, és tessék elképzelni e tárgyalások kisérő zenéje gyanánt a gépfegyverek pattogását. A kölcsön sürgős. Éppen a gépfegyvereket kell kifizetni belőle. Talán ugyanazokat, amelyek az országház körül állanak mindig készen- Siró asszonyok írta: Vándor Iván Erzsébet aranyat olvasott. Tíz kis oszlopot rakott egymás mellé, minden oszlop tiz aranyat számolt, a tiz összesen százat. — Ezt ossza szét kigyelmed és ígérjen nekik, ha kell, még egyszer ennyit. Ne rösteljen rimánkodni stb. Pekry Lőrinc mig eltette az aranyat, szép sógornéjának fehér nyakát nézte, mely karcsún ,üdén, jóságosan bontakozott ki a fekete ruhából. — Ha kell, miattad kezet is csókolok, Erzsébet, bár ha meggondolom, tiszta bolond vagyok, hogy az ügyedet eljárom. Bizony, inkább másra bízhatnád azt. — Már megint rájött figyelmedre a rossz órája — feddte őt Erzsébet fülig pirulva. — Csak az kell, hogy Kata meghallja amit mond. — Nem hallja — feleli Lőrinc — lent járkál a kertben. Bár ha valamit megneszelne, se bánná. A vallását szereti az, nem az urát. Miféle asszony az, ki könyvet nyomat az ura cselekedete ellen? — Kigyelmed tudta, hogy Kata nem szereti a pápistákat — mégis pápista lett. Olvasta-e már Pekry uram azt a könyvet? Szép könyv. Erzsébet hamis mosolygással nyomtatott füzetet tartott a generális orra alá. Akár tetszett neki, akár nem, el kellett olvasni, ami az első lapon állott: „A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek esméretének kínjai.“ — Nem olvastam, nem is fogolp, soha. Bár ha a te fehér kezed nyújtaná felém — nem mondom. Mit meg nem tennék te érted, Erzsébet ! — Értem ne tegyen semmit, csak a jó uramért — szólott a fiatal asszony idegenül. — Erzsébet, vesd le egyszer a kedvemért ezt a fekete ruhát. Élő embert gyászolsz, kinek nem hiányzik semmi, se étel, se ital, se szép asszony csókja ,te meg itt hervadsz, itt senyvedsz .Várod, ami nem jön, küldöd, aki itt van. Mit érsz a hajaddal, hogy villog, mint az arany, hogy illatos, mint a rózsa, hogy puha, mint a selyem, ha nincs kinek villogjon, nincs ki az arcát beletemesse, mit érsz a karoddal, hogy fehér, gömbölyű ,ha nincs kinek a nyakát megöleljed vele. — Jaj — szólott Erzsébet — rögtön elhallgasson. — Mit érsz a száddal, hogy piros, hogy forró, ha eltiltod magadtól, ki szomjas a csókodra ,ki eped a csókodért. .. Erzsébet, hátha soha se látsz többet. Hadd csókoljalak meg, mielőtt elmegyek. — Az én uram bujdosik, az én uram szenved, mégis ilyen beszéddel illet figyelmed. Ha nem lenne rokonom, azt mondanám, istentelen ember. Lőrinc az ablakhoz állott, lenézett a kertbe. A feleségét nézte, amint ég felé fordított gondolkozó arccal jött befelé a házba. Kata szép asszony volt, de különös asszony. Bátor és szigorú, nagy akaratú. Mindig egyet szeretett, mindig egyet gyűlölt. Több esze volt, mint egy tucat generálisnak. Különösen ez utóbbi körülmény volt terhére nagyon Lőrinc urnak. Mindent jobban tudott nálánál az aszszony. Bár néha ez nem volna mégsem káros, mivel mikor pohárköszöntőkre, istáncsakásra, jelentéstételre került a sor, nagy hasznára lett a Kata esze és tudománya. Csak olyan szigorú ne lenne Kata! Csak azt a könyvet ne nyomatta volna. Mi köze ahhoz országnak-világnak, hogy ő pápista lett. Ha egyet gondol, ha más oldalról fognak fújni a szelek, lutheránus lehet újra ő belőle. Az az egy úristen, aki regnál rajtunk, úgyis hátat fordított ennek a nyomorult országnak, úgy se látja, ki pápista ,ki meg lutheránus. A szegény ember meg mér ne boldoguljon úgy, amint boldogulni lehet. Az igaz, Kata egyszer, se mondta még, hogy örül a grófságnak. Inkább könyvet nyomat, gondolá Pekry uram. Bajuszába markolt, aztán szőke sógorasszonyához fordult újra. — Hát nem — Erzsébet? Gondold meg. Hátha kettéhasit valamék marha török. Ne haljak meg, mig ide nem adtad a szádat... Erzsébet szeme közé nézett Lőrinc urnak. — Én már nem bánnám, tán Kata se bánná, de mit mondana vájjon a kék szemű Lubomirszka Mária ... — Nem hallgatsz — ijedezett Lőrinc úr, az ablakhoz lépett újra, megnézte, lent van-e még Kata asszony a kertben. Erzsébet nevetett. — Csak nevess duzzogott Pekry uram — az olyan asszonytól, mint te, meg a feleségem, szomjan elepedne az ember fia. Hanem a dolgodat azért eljárom. Nem a te kedvedért, hanem mert nekem is fáj az uradnak sorsa.— Megáldja az isten kegyelmedet ezért a szóért. — Odanyujtotta neki kezét szép szőke Erzsébet. 65-ik évfolyam. 12. szám c=r- ■■■ ■ ........ ■ . ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre____28 kor. — fill. Félévre____14 . — . Negyedévre _ _ 7 . — . Egy hóra------2 , 40 . Egyes szám ------—10 fill. APRÓHIRDETÉSEK ÁRAI Egyes szó 5 fillér, vastagabb betűvel 10 filér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky utca 12. Szerda, január 14. Mai számunk 28 oldal