Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-13 / 62. szám

PESTI NAPLÓ »» Bttdapost, péntek 1 514. március 18. (62. század ) segédeinek most kifogásolt eljárása már majd­nem egy éve történt, a tisztek tudtak róla és mégis együtt maradtak velük a kaszinóban. Világos, hogy nem lovagias érzékenység a mostani akció indító oka, hanem a politika, Tisza romboló, korrupcióra épített munka­párti politikája. Lisznyay-Damó Tihamér, az Országos Kaszinó gazdája a hadsereg tekin­télyére oly kínosan ható ügyet ma állásában megoldhatatlannak tartja. Hozzáteszi: „Eddig nem is tudtuk, hogy milyen katonai ország vagyunk, most azonban már tudjuk, mert egy egyszerű hadtestparancsnoki rendelettel fel lehet robbantani az ország egyik első kaszinó­jának békéjét“. (Károlyi Mihály a kilépésekről) Károlyi Mihály, a függetlenségi párt el­nöke a következő nagy érdekű nyilatkozatban mondja el véleményét. — Az én felfogásom szerint az egész lovagias bonyodalom fölött egy nagy tévedés lebeg. A kér­dés magja és kiinduló pontja tulajdonképpen nem a Vay—Horváth-ü­gy, hanem a Szmrecsányi— Gerő-affér, amely még tavaly júniusban történt, hogy ez mennyire így van, Horváth alezredes se­gédeinek kijelentése bizonyítja leginkább, amelyet Vay segédei, Beniczky és Zlinszky előtt tettek és amely szerint őket azért nem fogadhatják el se­gédeknek, mert a Szmrecsányi—Gerő-ügyből kifo­lyólag érdekelteknek tekintik őket. Ezek után csak csodálkozni kellett afölött, hogy a katonatisztek miért most vetik föl azt a kérdést, hogy megma­radhatnak-e egy fedél alatt azokkal a civil urak­kal, akik annak idején a Szmrecsányi—Gerő-ügy­­ben, nézetük szerint helytelenül, a lovagiasság sza­bályait nem respektálva, segédkeztek. Mert csak két eset lehetséges : vagy helyesen jártak el a Szmrecsányi—Gerő-ügyben Zlinszky és Beniczky, vagy helytelenül. Ha helyesen jártak el, akkor nem­­ volt joguk kifogásolni a tiszt uraknak Vay segé­deit, ha pedig helytelenül jártak el, már akkor, háromnegyed évvel ezelőtt kellett volna ezt a kér­dést tisztázni, mert különben nem ülhettek volna együtt azokkal, kikkel ma lovagias ügy felől még tanácskozni sem hajlandók. Képtelenségnek tar­tom már azt is, hogy az emberek külön becsület­beli felfogásról beszélnek, holott csak egy becsü­lete tehet mindenkinek, akár katonának, akár pol­gárnak ; de az, hogy helyhez legyen kötve a be­csület, ez a józan ésszel ellenkezik. Hogy milyen bűn ilyen bonyodalmakat előidézni s hogy meny­nyire ártalmas arra a kardbojtra, melynek érdeké­ben történik, azt csak a jövő Solferinója fogja megmutatni. (Mezőssy nyilatkozata) Mezőssy Béla volt államtitkár a követ­kezőket mondta a katonaság álláspontjáról: — Úgy látom, hogy az politikai érdekből, való­színűleg a kormány kezdeményezésére, sikerült a katonai komüniké kiadását kieszközölni, hogy így ezzel a parlamenti őrség intézményét, mely a ma­gyar polgárság előtt a leggyűlöletesebb és katonai részről is több oldalról nyílt támadásnak és elé­gedetlenségnek volt az előidézője, megerősítsék. Az volt a végzetes könnyelműség, hogy pártérdekből a katonaságot odaadták olyan cél szolgálatára, amely a katonaság rendeltetésével homlokegyenest ellenkezik, vagyis, hogy a kommüniké szavaival él­jek, „lealacsonyították a katonaságot a pártpoli­tikai küzdelmek játékszerévé“. — A katonatiszteknek időleges kilépése — amely úgyis csak addig tart, ameddig a parla­menti őrség intézményétől és az azzal járó ódium­tól a katonaság megszabadul , sokkal kisebb ve­szélyt rejt magában, mint hogyha a magyar tár­sadalom azt fogja látni, hogy az ország egyik leg­első kaszinója vakon hajol meg olyan katonai napiparancs előtt, amelyben nincs egy szemernyi igazság sem és amelyet csak a bajtársi köteles szo­lidaritás érzése diktált. Ez lehet irányadó a kato­nákra, de semmi súlylyal nem bírhat a magyar tár­sadalom irányadó tényezőire. (A király előtt) Bécsből jelentik: Báró Hazad Samu hon­védelmi miniszter ma délben tizenkét órakor külön kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencián. hir szerint, az önkéntesség tervezett reformjáról, a képviselőházban be­­villandó .njoal^x*^$tr~5^ vatommt az Országos Kaszinó és a katonatisztek affér­­jéről volt szó. Bécsből jelentik: Hazai Samu honvédelmi miniszter ma este 7 óra 20 perckor Nyékhegyi százados kíséretében Bécsből Budapestre visz­­szaérkezett. A honvédelmi miniszter kihallga­tása resszort-ügyekre vonatkozott. Hazai a munkapárti klubban nyolc óra után fölkereste a miniszterelnököt és hosszabb ideig tárgyalt vele a parlamenti tisztek sorozatos afférjei és az Országos Kaszinó dolgában. (Osztrákok a parlamenti tisztek ellen) A „Die Zeit“ mai számába herceg Win­­disch­graetz Lajos cikket írt a parlamenti őr­ség intézményéből sarjadt konfliktusokról. A jelentős közlemény többek közt ezeket tar­talmazza: — Nagyérdekű okmány az a cikk, amely a magyar elenzék tagjainak sorából e hónap 8-án ezen a helyen megjelent. Mindaz, ami a magyar képviselőházban az utóbbi hetekben és hónapokban történt, kétségkívül a legnagyobb fontosságú véderőnk szempontjából. Külpolitikai helyzetünk veszélyesebb és gyöngébb, mint va­lamikor, a belpolitikai viszonyok a monarchia mindkét államában rendezetlenek és Ausztria- Magyarország s dinasztiánk exisztenciája, ma ta­lán inkább, mint egy negyedszázad óta, egyedül véderőnk erejétől és hasznavehetőségétől függ. Ennek a hasznavehetőségnek első alapfeltétele a világ minden véderejénél abban a szellemben rejlik, amely tagjait a tábornoktól te egész a közkatonáig eltölti. Ez nem frázis, hanem a had­járatok, különösen a legutóbbi évek hadjáratai tapasztalódnak gyakorlati eredménye. Ennek a szellemnek, ennek az egységnek az megterem­tése és ápolása minden állami szervezetnek, amely érdekei fegyveres védelmére számítani akar, első és legfontosabb feladata.­­ A hadseregnek nálunk még kevésbbé szabad, mint másutt, az egyes erőcsoportok egymás ellen küzdő érdekei belső harcában résztvennie. A Magyarországon legújabban meg­alkotott katonai őrség első lépés, amely a kü­lön érdekek fölött álló hadsereg egy évszázad óta megbecsült és gyakorlott elvétől elvezet és a véderőt a pártpolitika viszály­kodásának szol­gáltatja ki, mert ott, ahol a tiszti kardbojtot egy pártnak, legyen az még olyan erős párt, a szol­gálatában exponálják, vége van a közös, vala­mennyi érdeket magában egyesítő hadsereg nim­buszának. Ha most a polgárság és a katonaság közt való bajtársi szellem és egység azok által komplikációk által, mik a legutóbbi órákban előállottak, veszélyeztetve látszanak, a felelősség ezért azokat terheli, akik pártérdekek szolgála­tában az osztrák-magyar véderő alapelvének okoztak kárt. A „Neues Wiener Journal“ Gróf Tisza István bűne cím alatt közöl ma vezető­cikket és az Országos Kaszinó körül felme­rült afférok kapcsán szokatlan élesen tá­madja a parlamenti őrség szervezetét. Az osztrák polgári közvélemény álláspontját hí­­ven visszatükröző vezércikk bennünket leg­inkább érdeklő része ez: — Tisza István bűne a kínos konfliktus, a katonai tekintély, az Országos Kaszinó közt és Tisza nagyon súlyos hibát követett el, amidőn megalkotta a parlamenti őrséget. Ide vezetett Tisza bűne, súlyos, következményeiben belátha­tatlan szakadás állna be a budapesti társadalom­ban, ha akár testületileg, vagy sorban egymás­után öt-hatszáz aktív és tartalékos tisztnek ki kellene lépnie az Országos Kaszinóból. A parla­menti őrség tisztjei belekeveredtek egy lelkiis­mereti konfliktusba, amely előre volt látható, amikor oly törvényt hoztak, amely aktív tiszte­ket a politikai hatalom zsoldosaivá tett. Báró Hazai Bécsben van és tárgyal a hadügyminisz­terrel, talán megtalálják az alkalmas formulát a függő kérdés megoldására, de a baj, hasonló esetek megismétlődése csak gyökeres intézkedés­sel hárítható el : ha kiszakítják mind a konflik­tusok gyökerét, amely rendkívül kellemetlen fe­szültséget okozott a katonaság és polgárság közt, ha eltörlik a katonai parlamenti őrséget. Ezt kö­veteli a józan emberi ész, ezt követeli már a tiszti becsületre való tekintet is, mert éppen ezt veszélyeztetik a parlamenti jelenetek, melyek minden nap előfordulhatnak. Tehát él a parla­menti őrséggel és számlomraméltó tisztjeivel! Nem szabad engedni, hogy Tisza makacskodása még növelje áldatlan túlkapásainak következmé­nyeit. A sok gondhoz, amely Ausztria-Magyar­­országot kínozza, még csak ez az affér kellett... (El a pincéből is!) Ismételten megírtuk, hogy a hadsereg ve­zetősége meg­­ok­olta a tömérdek kellemetlen­jéért, radart, a stafco*j£ca$g karnak szerzett s már több ízben tett illetékes helyen kísérletet, hogy ez az intézmény kato­nai jellegétől megfosztassák. Úgy beszélik, ez a kísérlet most részben sikerült. A palota­őrségnek megmarad ugyan a katonai jellege, de nem fog katonatiszti parancsnokság alatt állni. Vezetői törzsőrmesterek lesznek, míg a most parancsnokló három tisztet visszarende­lik az ezredükhöz. Hazai honvédelmi minisz­ter bécsi útja is ezzel az elhatározással van összeköttetésben, mely a miniszterelnök ellen­zése dacára jött létre. (Tanácskozások a kaszinókban) Az Országos Kaszinóban tegnap este a kaszinó egyik különtermében tanácskozásra jöttek össze az igazgatóság tagjai: Wekerle Sándor, Csathó Ferenc, Piukovits József és Lisznyay Damó Tihamér. A tanácskozást megelőzőleg fentjárt a kaszinóban gróf Ká­rolyi Mihály, akivel Wekerle egy órahosszat bizalmasan tanácskozott. Az igazgatók ma este ismét összejöttek a kaszinó egy különtermében és több órán át értekeztek az ismert incidensek dolgában. Értesülésünk szerint remény van arra, hogy a kaszinó vezetősége abban a helyzetben lesz, hogy a kaszinóra kedvezően intézze el a felmerült incidenst. Előreláthatólag a holnapi választmányi ülés elé igen fontos és érdekes előterjesztéssel fog járulni az igazgatóság. Beniczky Ödön nyilatkozata) Illetékes katonai részről a tisztikar Slásfogla- lásának egyik magyarázataként rámutatnak külö­nösen Beniczky Ödönnek beadványára, amelylyel annak idején tiszti rangjáról lemondott. Erre vo­natkozókig kérdést intéztünk Beniczky Ödönhez, aki nekünk válaszul írásban a kö­vetkező írásos nyi­latkozatot adta át: Az hapntáltatik nekem, hogy én a fegy­veres erő tisztikarát megsértettem 1918 decem­ber havában kelt beadványomban, melyet ért a cs. és kir. közös hadügyminisztériumhoz in­téztem. Ezen beadvány tudtam, beleegyezésem és akaratom ellenére — téves szövegben —, egy hírlapban napvilágot látott. A szóban forgó beadványnyal én egy el­lenem indított katonai vizsgálat során elfoglalt álláspontomat kívántam indokolni. Ügyem kü­lönben az egyedül illetékes tényezőnek, a Cs. és kir. közös hadügyminisztériumnak ugyan­csak 1918 december havában kelt rendeleté­vel véglegesen és senki által utólag felül nem­ birálhatólag elintézést nyert. A beadványban egyáltalában nem vett szándékom a fegyveres erő tisztikarát meg­sérteni és így az sértést nem is tartalmazha­tott. Kitűnik ez a felettes katonai hatóság ma­gatartásából is. Ugyanis az 1913. év szepem­­ber hó 14-ikén a katonai becsületügyi vá­lasztmány előtt ezen állítólag sértő kifejezést szintén használtam és az eljáró katonai ható­ság minden megjegyzés nélkül vette azt fel a vizsgálati jegyzőkönyvbe, holott más nyilatko­zataimat az úgynevezett elővizsgálati rezümé határozottan kifogásolta. Ha nyilatkozatom­nak bármely része a fegyveres erővel szemben a legkisebb sértést is tartalmazta volna, teljes lehetetlenség, hogy a felettes katonai ha­tóság ezen sértést eltűrte volna és elfo­gadta volna tiszti rangomról való lemondá­somat, mielőtt az állítólagos sértést meg­torolta volna. Különben köztudomású, hogy becsületügyi kérdések haladéktl­­anul in­­kriminálandók, de ha egyszer már befejeztet­tek : semmi indokból később — hónapok el­­telte után — fel nem eleveníthetek. Tiltakozom tehát beadványomnak min­den olyan magyarázata ellen, mely a hadsereg tisztikara iránt való érzelmeimnek elhomályo­­sításával vagy éppen kétségbevonásával általá­­nosítani akarja a parlameti őrség intézménye ellen való támadásomat, holott éppen a tiszti kardböjt különös megbecsülése vezetett engem azon határozott és semmi körülmények között meg nem változtatható állásfoglalásra, hogy a parlamenti őrség feladatai a hadsereg rendel­tetésével, szellemével és hagyományaival hom­lokegyenest ellenkeznek. Ezt ma is változatla­­nul vallom és ebbeli jogomat senkitől sem en­gedem sem befolyásoltatni, sem elvitatni. Budapest, 1914 március 12. Beiucj±g Qdm:

Next