Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)
1914-03-13 / 62. szám
PESTI NAPLÓ »» Bttdapost, péntek 1 514. március 18. (62. század ) segédeinek most kifogásolt eljárása már majdnem egy éve történt, a tisztek tudtak róla és mégis együtt maradtak velük a kaszinóban. Világos, hogy nem lovagias érzékenység a mostani akció indító oka, hanem a politika, Tisza romboló, korrupcióra épített munkapárti politikája. Lisznyay-Damó Tihamér, az Országos Kaszinó gazdája a hadsereg tekintélyére oly kínosan ható ügyet ma állásában megoldhatatlannak tartja. Hozzáteszi: „Eddig nem is tudtuk, hogy milyen katonai ország vagyunk, most azonban már tudjuk, mert egy egyszerű hadtestparancsnoki rendelettel fel lehet robbantani az ország egyik első kaszinójának békéjét“. (Károlyi Mihály a kilépésekről) Károlyi Mihály, a függetlenségi párt elnöke a következő nagy érdekű nyilatkozatban mondja el véleményét. — Az én felfogásom szerint az egész lovagias bonyodalom fölött egy nagy tévedés lebeg. A kérdés magja és kiinduló pontja tulajdonképpen nem a Vay—Horváth-ügy, hanem a Szmrecsányi— Gerő-affér, amely még tavaly júniusban történt, hogy ez mennyire így van, Horváth alezredes segédeinek kijelentése bizonyítja leginkább, amelyet Vay segédei, Beniczky és Zlinszky előtt tettek és amely szerint őket azért nem fogadhatják el segédeknek, mert a Szmrecsányi—Gerő-ügyből kifolyólag érdekelteknek tekintik őket. Ezek után csak csodálkozni kellett afölött, hogy a katonatisztek miért most vetik föl azt a kérdést, hogy megmaradhatnak-e egy fedél alatt azokkal a civil urakkal, akik annak idején a Szmrecsányi—Gerő-ügyben, nézetük szerint helytelenül, a lovagiasság szabályait nem respektálva, segédkeztek. Mert csak két eset lehetséges : vagy helyesen jártak el a Szmrecsányi—Gerő-ügyben Zlinszky és Beniczky, vagy helytelenül. Ha helyesen jártak el, akkor nem volt joguk kifogásolni a tiszt uraknak Vay segédeit, ha pedig helytelenül jártak el, már akkor, háromnegyed évvel ezelőtt kellett volna ezt a kérdést tisztázni, mert különben nem ülhettek volna együtt azokkal, kikkel ma lovagias ügy felől még tanácskozni sem hajlandók. Képtelenségnek tartom már azt is, hogy az emberek külön becsületbeli felfogásról beszélnek, holott csak egy becsülete tehet mindenkinek, akár katonának, akár polgárnak ; de az, hogy helyhez legyen kötve a becsület, ez a józan ésszel ellenkezik. Hogy milyen bűn ilyen bonyodalmakat előidézni s hogy menynyire ártalmas arra a kardbojtra, melynek érdekében történik, azt csak a jövő Solferinója fogja megmutatni. (Mezőssy nyilatkozata) Mezőssy Béla volt államtitkár a következőket mondta a katonaság álláspontjáról: — Úgy látom, hogy az politikai érdekből, valószínűleg a kormány kezdeményezésére, sikerült a katonai komüniké kiadását kieszközölni, hogy így ezzel a parlamenti őrség intézményét, mely a magyar polgárság előtt a leggyűlöletesebb és katonai részről is több oldalról nyílt támadásnak és elégedetlenségnek volt az előidézője, megerősítsék. Az volt a végzetes könnyelműség, hogy pártérdekből a katonaságot odaadták olyan cél szolgálatára, amely a katonaság rendeltetésével homlokegyenest ellenkezik, vagyis, hogy a kommüniké szavaival éljek, „lealacsonyították a katonaságot a pártpolitikai küzdelmek játékszerévé“. — A katonatiszteknek időleges kilépése — amely úgyis csak addig tart, ameddig a parlamenti őrség intézményétől és az azzal járó ódiumtól a katonaság megszabadul , sokkal kisebb veszélyt rejt magában, mint hogyha a magyar társadalom azt fogja látni, hogy az ország egyik legelső kaszinója vakon hajol meg olyan katonai napiparancs előtt, amelyben nincs egy szemernyi igazság sem és amelyet csak a bajtársi köteles szolidaritás érzése diktált. Ez lehet irányadó a katonákra, de semmi súlylyal nem bírhat a magyar társadalom irányadó tényezőire. (A király előtt) Bécsből jelentik: Báró Hazad Samu honvédelmi miniszter ma délben tizenkét órakor külön kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencián. hir szerint, az önkéntesség tervezett reformjáról, a képviselőházban bevillandó .njoal^x*^$tr~5^ vatommt az Országos Kaszinó és a katonatisztek afférjéről volt szó. Bécsből jelentik: Hazai Samu honvédelmi miniszter ma este 7 óra 20 perckor Nyékhegyi százados kíséretében Bécsből Budapestre viszszaérkezett. A honvédelmi miniszter kihallgatása resszort-ügyekre vonatkozott. Hazai a munkapárti klubban nyolc óra után fölkereste a miniszterelnököt és hosszabb ideig tárgyalt vele a parlamenti tisztek sorozatos afférjei és az Országos Kaszinó dolgában. (Osztrákok a parlamenti tisztek ellen) A „Die Zeit“ mai számába herceg Windischgraetz Lajos cikket írt a parlamenti őrség intézményéből sarjadt konfliktusokról. A jelentős közlemény többek közt ezeket tartalmazza: — Nagyérdekű okmány az a cikk, amely a magyar elenzék tagjainak sorából e hónap 8-án ezen a helyen megjelent. Mindaz, ami a magyar képviselőházban az utóbbi hetekben és hónapokban történt, kétségkívül a legnagyobb fontosságú véderőnk szempontjából. Külpolitikai helyzetünk veszélyesebb és gyöngébb, mint valamikor, a belpolitikai viszonyok a monarchia mindkét államában rendezetlenek és Ausztria- Magyarország s dinasztiánk exisztenciája, ma talán inkább, mint egy negyedszázad óta, egyedül véderőnk erejétől és hasznavehetőségétől függ. Ennek a hasznavehetőségnek első alapfeltétele a világ minden véderejénél abban a szellemben rejlik, amely tagjait a tábornoktól te egész a közkatonáig eltölti. Ez nem frázis, hanem a hadjáratok, különösen a legutóbbi évek hadjáratai tapasztalódnak gyakorlati eredménye. Ennek a szellemnek, ennek az egységnek az megteremtése és ápolása minden állami szervezetnek, amely érdekei fegyveres védelmére számítani akar, első és legfontosabb feladata. A hadseregnek nálunk még kevésbbé szabad, mint másutt, az egyes erőcsoportok egymás ellen küzdő érdekei belső harcában résztvennie. A Magyarországon legújabban megalkotott katonai őrség első lépés, amely a külön érdekek fölött álló hadsereg egy évszázad óta megbecsült és gyakorlott elvétől elvezet és a véderőt a pártpolitika viszálykodásának szolgáltatja ki, mert ott, ahol a tiszti kardbojtot egy pártnak, legyen az még olyan erős párt, a szolgálatában exponálják, vége van a közös, valamennyi érdeket magában egyesítő hadsereg nimbuszának. Ha most a polgárság és a katonaság közt való bajtársi szellem és egység azok által komplikációk által, mik a legutóbbi órákban előállottak, veszélyeztetve látszanak, a felelősség ezért azokat terheli, akik pártérdekek szolgálatában az osztrák-magyar véderő alapelvének okoztak kárt. A „Neues Wiener Journal“ Gróf Tisza István bűne cím alatt közöl ma vezetőcikket és az Országos Kaszinó körül felmerült afférok kapcsán szokatlan élesen támadja a parlamenti őrség szervezetét. Az osztrák polgári közvélemény álláspontját híven visszatükröző vezércikk bennünket leginkább érdeklő része ez: — Tisza István bűne a kínos konfliktus, a katonai tekintély, az Országos Kaszinó közt és Tisza nagyon súlyos hibát követett el, amidőn megalkotta a parlamenti őrséget. Ide vezetett Tisza bűne, súlyos, következményeiben beláthatatlan szakadás állna be a budapesti társadalomban, ha akár testületileg, vagy sorban egymásután öt-hatszáz aktív és tartalékos tisztnek ki kellene lépnie az Országos Kaszinóból. A parlamenti őrség tisztjei belekeveredtek egy lelkiismereti konfliktusba, amely előre volt látható, amikor oly törvényt hoztak, amely aktív tiszteket a politikai hatalom zsoldosaivá tett. Báró Hazai Bécsben van és tárgyal a hadügyminiszterrel, talán megtalálják az alkalmas formulát a függő kérdés megoldására, de a baj, hasonló esetek megismétlődése csak gyökeres intézkedéssel hárítható el : ha kiszakítják mind a konfliktusok gyökerét, amely rendkívül kellemetlen feszültséget okozott a katonaság és polgárság közt, ha eltörlik a katonai parlamenti őrséget. Ezt követeli a józan emberi ész, ezt követeli már a tiszti becsületre való tekintet is, mert éppen ezt veszélyeztetik a parlamenti jelenetek, melyek minden nap előfordulhatnak. Tehát él a parlamenti őrséggel és számlomraméltó tisztjeivel! Nem szabad engedni, hogy Tisza makacskodása még növelje áldatlan túlkapásainak következményeit. A sok gondhoz, amely Ausztria-Magyarországot kínozza, még csak ez az affér kellett... (El a pincéből is!) Ismételten megírtuk, hogy a hadsereg vezetősége megokolta a tömérdek kellemetlenjéért, radart, a stafco*j£ca$g karnak szerzett s már több ízben tett illetékes helyen kísérletet, hogy ez az intézmény katonai jellegétől megfosztassák. Úgy beszélik, ez a kísérlet most részben sikerült. A palotaőrségnek megmarad ugyan a katonai jellege, de nem fog katonatiszti parancsnokság alatt állni. Vezetői törzsőrmesterek lesznek, míg a most parancsnokló három tisztet visszarendelik az ezredükhöz. Hazai honvédelmi miniszter bécsi útja is ezzel az elhatározással van összeköttetésben, mely a miniszterelnök ellenzése dacára jött létre. (Tanácskozások a kaszinókban) Az Országos Kaszinóban tegnap este a kaszinó egyik különtermében tanácskozásra jöttek össze az igazgatóság tagjai: Wekerle Sándor, Csathó Ferenc, Piukovits József és Lisznyay Damó Tihamér. A tanácskozást megelőzőleg fentjárt a kaszinóban gróf Károlyi Mihály, akivel Wekerle egy órahosszat bizalmasan tanácskozott. Az igazgatók ma este ismét összejöttek a kaszinó egy különtermében és több órán át értekeztek az ismert incidensek dolgában. Értesülésünk szerint remény van arra, hogy a kaszinó vezetősége abban a helyzetben lesz, hogy a kaszinóra kedvezően intézze el a felmerült incidenst. Előreláthatólag a holnapi választmányi ülés elé igen fontos és érdekes előterjesztéssel fog járulni az igazgatóság. Beniczky Ödön nyilatkozata) Illetékes katonai részről a tisztikar Slásfogla- lásának egyik magyarázataként rámutatnak különösen Beniczky Ödönnek beadványára, amelylyel annak idején tiszti rangjáról lemondott. Erre vonatkozókig kérdést intéztünk Beniczky Ödönhez, aki nekünk válaszul írásban a következő írásos nyilatkozatot adta át: Az hapntáltatik nekem, hogy én a fegyveres erő tisztikarát megsértettem 1918 december havában kelt beadványomban, melyet ért a cs. és kir. közös hadügyminisztériumhoz intéztem. Ezen beadvány tudtam, beleegyezésem és akaratom ellenére — téves szövegben —, egy hírlapban napvilágot látott. A szóban forgó beadványnyal én egy ellenem indított katonai vizsgálat során elfoglalt álláspontomat kívántam indokolni. Ügyem különben az egyedül illetékes tényezőnek, a Cs. és kir. közös hadügyminisztériumnak ugyancsak 1918 december havában kelt rendeletével véglegesen és senki által utólag felül nem birálhatólag elintézést nyert. A beadványban egyáltalában nem vett szándékom a fegyveres erő tisztikarát megsérteni és így az sértést nem is tartalmazhatott. Kitűnik ez a felettes katonai hatóság magatartásából is. Ugyanis az 1913. év szepember hó 14-ikén a katonai becsületügyi választmány előtt ezen állítólag sértő kifejezést szintén használtam és az eljáró katonai hatóság minden megjegyzés nélkül vette azt fel a vizsgálati jegyzőkönyvbe, holott más nyilatkozataimat az úgynevezett elővizsgálati rezümé határozottan kifogásolta. Ha nyilatkozatomnak bármely része a fegyveres erővel szemben a legkisebb sértést is tartalmazta volna, teljes lehetetlenség, hogy a felettes katonai hatóság ezen sértést eltűrte volna és elfogadta volna tiszti rangomról való lemondásomat, mielőtt az állítólagos sértést megtorolta volna. Különben köztudomású, hogy becsületügyi kérdések haladéktlanul inkriminálandók, de ha egyszer már befejeztettek : semmi indokból később — hónapok eltelte után — fel nem eleveníthetek. Tiltakozom tehát beadványomnak minden olyan magyarázata ellen, mely a hadsereg tisztikara iránt való érzelmeimnek elhomályosításával vagy éppen kétségbevonásával általánosítani akarja a parlameti őrség intézménye ellen való támadásomat, holott éppen a tiszti kardböjt különös megbecsülése vezetett engem azon határozott és semmi körülmények között meg nem változtatható állásfoglalásra, hogy a parlamenti őrség feladatai a hadsereg rendeltetésével, szellemével és hagyományaival homlokegyenest ellenkeznek. Ezt ma is változatlanul vallom és ebbeli jogomat senkitől sem engedem sem befolyásoltatni, sem elvitatni. Budapest, 1914 március 12. Beiucj±g Qdm: