Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-21 / 69. szám

Budapest, szombat S PESTI NAPLÓ * 1914. március 20 ?69. szám.) 9 tm.------------------------------------- - _______________ Albig a tengerbe fulladt, Proche azonban i­s megmenekült. Érdeklődtünk a rendőrségen, a beje­­lentőhivatal szerint azonban sem Albig Ottó, sem Proche Emil nevű ember nem lakik és sohasem lakott Budapesten. Nyilvánvaló tehát, hogy a két nevet csak téves jelentés deklarálta magyaroknak. Hogy csakugyan van magyar az áldozatok között, valószínűvé teszi az a körülmény, hogy a Salona nevű Ungaro-Croata hajóra, amely ma reggel Velencéből Fiuméba érkezett, előre be volt jegyezve az utasok közé egy magyar utas, akinek nevét azonban nem tudják. A magyar utasnak tegnap este kellett volna a Salonára felszállnia Ve­lencében, de az utas induláskor nem jelentkezett. Nincs kizárva tehát annak a lehetősége, hogy rajta volt a halálos vaporettón. A velencei prefektúrán az esetleges magyar áldozatokra vonatkozóan a következőket mondot­ták: — A halottak agnoszkálása eddig még nem sikerült, mert a zsebekben alig találtak valami útbaigazító írást. Egyik utas zsebében a buda­pesti menetjegy-iroda által kiállított olasz kör­­utazási jegy volt és egy Ottó Halbig (vagy Al­big) névre szóló levélboríték, de nem magyar címzéssel. Erről a halottról azt hiszik, hogy ta­lán magyar volt, bár az is lehet, hogy az illető csak Budapesten váltotta a körutazási jegyét. — Nem hisszük, hogy a magyarok közül valaki szerencsétlenül járt volna. Eddig tizenegy halott került a szárazföldre, ezek között a zse­bekben talált idegen nyelvű írásokból következ­tetve, egy sem magyar. Az a negyven-negyvenöt ember, aki a hajó kajütjébe szorult és most a tenger fenekén már valószínűleg örök álmát aluszsza, minden valószínűség szerint velencei, vagy olasz lesz. A kajütben rendszerint asszo­nyok és gyermekek tartózkodnak, mert ott tilos a dohányzás. Azonkívül az idegenek mindig a fe­délzeten vannak, mert látni akarnak mindent, ellenben a velencei nem is törődik a tengerrel, meg a látnivalókkal és ha kicsit hűvösebb van, mint tegnap, már a kajütbe megy. Valószínű tehát, hogy a tenger fenekén lévő hajóroncsban csak olasz és velencei halottak vannak. Berlini tudósítónk jelentése szerint az egyik áldozat Brasch Emil kereskedő Buda­pestről (az első jelentések Proche Emil nevű áldozata Brasch) és egy fiatal asszony, aki nászú­ton volt. Egy fiatalember, aki állítólag magyar, már a „Hoh­enzollern“ jacht fedélzetén volt, de amikor látta, hogy felesége nincs mellette, a tengerbe ugrott. Justh János nem volt a hajón Ma délben egy fiumei jelentés alapján az a hr­r terjedt el Budapesten, hogy Justh Gyula fia, Justh János országgyűlési képviselő és neje szin­tén a vaporettón voltak. Ez a hír tévesnek bizo­nyult. Justh János nem volt a hajón, mert egy félórával a katasztrófa előtt elutazott Velencéből. A szimpatikus képviselő ma délelőtt tiz órakor érkezett a Déli Vasúttal Budapestre és egy újság­írónak a következőket mondotta: ■­— Feleségemmel tegnap délután öt órakor utaztunk el Velencéből, a katasztrófa pedig, mint a lapokból értesülök, fél hatkor történt, szerencsére így már nem is voltunk Velencében. Csak félóra óta vagyok Budapesten, de már na­gyon sokan érdeklődtek, hogy valóban ott vol­tunk-e a hajón, melylyel a katasztrófa történt? Kérem cáfolják meg ezt a hírt. A képviselő még megjegyezte, hogy a Lidó most nagyon látogatott és igen sok magyar is tar­tózkodik odalenn. Hiányzik négy német matróz Velencéből táviratozzék. A Hohenzollern­­yachtról négy matróz hiányzik. Attól tartanak, hogy a mentési munkálatok alkalmával a tengerbe vesztet­­ten voltak az utasok. A tengerészeti hatóság vizsgálati fogságba helyezte a gőzcsónak gépé­szét, Tosit és fűtőjét, Trevisanit. Padovan kor­mányos, akit a szerencsétlenség okozásával vá­dolnak, az egyik verzió szerint a tengerbe fúlt, más hírek szerint megszökött. A torpedónaszád kapitányát, Emilio Paganinit letartóztatták és katonai törvényszék elé állítják. Azzal vádol­ják, hogy ő sem tartotta szem előtt a szükséges óvatosságot ; talán még el lehetett volna ke­rülni a szerencsétlenséget, ha az utolsó pilla­natban ellengőtt adat, vagy a gépet megállít­­tatja. Musatti képviselő interpellációt intéz a tengerészeti miniszterhez s megkérdezi, mi volt az oka a szerencsétlenségnek és milyen in­tézkedéseket szándékozik a tengerészet vezető­sége a lagúnákon való közlekedés biztonsága érdekében tenni. Az áldozatok temetése Velence, március 20. Az áldozatokat a város temetteti el hétfőn. A városi tanács holnap rendkívüli ülésben fogja megállapítani a végtisztességadás részleteit. Előreláthatóan a szerencsétlenség színhelyén nagy gyászünnepséget rendeznek s azután a templomokban gyászistentiszteletet tartanak. A város vezetőségéhez temérdek részvét­­távirat érkezett, köztük az olasz királyé, to­vábbá a velencei patriarcháé, aki a katasztrófá­ról már tegnap részletes jelentést küldött a pá­pának. Letartóztatták a bűnösöket Velence, március 20.­­ Ma délelőtt hozzáfogtak az elsülyedt hajó kiemeléséhez. Hatalmas acélláncokkal átkötöz­ték és a tengerészeti arzenál óriási emelődaru­jával a másodszori megpróbálkozásnál sikerült a tenger felszínéig emelni. Eközben két holt­testet találtak , kilétüket még nem állapították meg. A kettészelt hajót ezután félig a viz alatt bevontatták a tengerészeti arzenál medencé­jébe s ott folytatják a munkát. ész eddigi megállap­itás szerint h­etve­nkét­ Az ország népe tömörül Vidékiek a függetlenségi körben A függetlenségi párt ma este hat órakor a párt közhelyiségében gróf Károlyi Mihály el­­nö­klésével értekezletet tartott, amelyen nem­csak a képviselők, hanem a Kossuth-emlék­­ünnep alkalmából a fővárosba érkezett vidéki kültagok, valamint a fővárosi kültagok is nagy számban részt vettek. Gróf Károlyi Mihály elnök üdvözlte a vidéki kültagokat, akik feljöttek a fővárosba, hogy a mai kegyeletes ünnep fényét emeljék. Megemlékezett arról a gyönyörű beszédről, amelyet Raffay Sán­dor lelkész mondott a gyászistentiszteleten. Köszö­netét fejezte ki Ábrah­ám Dezsőnek a temetőben mondott beszédéért és lelkes szavakban adózott Urmánczy Nándornak, a gyászlakoma ünnepi szó­nokának, aki hatalmas erejű szózatával valóságos kalapácsütéseket mért a mai rendszerre. — A kegyeletnek, amelylyel Kossuth Lajos emlékének tartozunk — mondotta — csekély erőnkkel igyekeztünk eleget tenni. Most követke­zik a kegyelet másik aktusa, amely nem a múltak felidézésében áll, hanem a tettekben. Cselekednünk kell, ha tisztelni akarjuk a múltakat és ha tisztelni akarjuk Kossuth Lajos emlékét. Cselekednünk kell és pedig éppen úgy, mint ő tette, ki kell mennünk az országba, hirdetni az ország minden zugában az igazságot, az igét. (Élénk tetszés és taps.) Murányi János turkevei református lelkész arról szólott, hogy az ország népét minő kétségbe­esés fogja el a mai közállapotok láttára. Szüksé­gesnek tartja, hogy a népnek anyagi bajaival is foglalkozzanak és fölveti a népbiztosítás eszméjét, amely kérdéssel már hosszabb ideje foglalkozik. Balogh Sándor hódmezővásárhelyi pártelnök rámutat arra, hogy minő rombolást végeznek a nép lelkületében a kormány lapjai és különösen az Igaz­mondó, amely valóságos közvetítőként és kijáró­ként kínálja föl magát. Ezzel szemben úgy a sajtó­ban, mint a néppel való érintkezésben meg kell in­dítani a legintenzívebb agitációt. Nem a parlament­ben kell megvívni a küzdelmet, hanem a népnél. Örömmel üdvözli a függetlenségi párt élén gróf Károlyi Mihályt, akinek működésétől a vidék is so­kat remél. (Éljenzés.) Dr. Csepenszky Mihály fővárosi függetlenségi párti alelnök az ellenzéki pártoknak a választások­nál való összeműködéséről szólott. Tóth János, a párt alelnöke, a központ nevé­ben köszönetet mondott a vidékieknek azért az ér­deklődésért, amelylyel ££ párt ügyei és ezzel az or­szág ügyei iránt viseltetnek. Nem vagyunk ma ott — úgymond — hogy­ a nemzeti politikát meg le­hetne valósítani, mert a nemzeti jelleget és a be­csületet kell megvédelmezni. Ma sokkal sivárabb a politikai élet, mint az elnyomatás korszakában, mert ma az adott szónak, a becsületnek sincs ér­téke. Mindezt a mai kormányzó párt elpusztította. Vigyék szét a vidékre a megjelentek a m­ai nap emlékét, vigyék el Kossuth Lajos eszméit, vigyék el azt a tanítást, amelyet az ő eszméinek egyik örököse, Károlyi Mihály felemlített. (Lelkes él­jenzés.) Sághy Gyula alelnök indítványára ezután el­határozták, hogy köszönetet mondanak Raff­ay Sándor lelkésznek mai szerepléséért és beszédét százezer példányban kinyomatják és szétosztják. Szentivánk­yi Árpád indítványozta, hogy a mai gyönyörű nap hatása­ alatt táviratilag üdvözöljék Kossuth Ferencet, Justh Gyulát és gróf Apponyi Albertet. Az indítványt élénk helyesléssel elfo­gadták. Károlyi Mihály ezután e szavakkal rekesz­­tette be az értekezletet: — Nagy és nehéz feladat előtt állunk. Ezen feladatot csak úgy fogjuk jól megoldani, ha első­sorban szem előtt tartjuk azt, hogy minden körül­mények között az egyetértést és a harmóniát tart­suk fenn az igazi magyarságban. A többi ellen­zéki pártokkal való jó viszony fentartása a legelső kötelesség, hogy ezzel erősítsük küzdelmünket. (Élénk helyeslés.) — A mai nap kegyeletét zavarnám, ha az aktuális politikáról is szólanék, mert kénytelen volnék mélyre leszállani, nem tiszta levegőt ve­gyítenék a mai ünnep hangulatába­. Ma politikáról nyugodtan, higgadtan beszélni nem lehet, mert az a céltudatos munka, amelyet a nemzeti munka­pártnak gúnyolt párt véghez visz, fel kell, hogy háborítson minden magyar embert, mert hisz al­kotmányunk, közszabadságaink létét veszélyezteti. Ma nem szavakkal, hanem valóban ökölbe szorí­tott kézzel kell válaszolni a munkapárt támadá­saira. (belénk tetszés és éljenzés.) ZAZ.VAZkV\.VwVWvV.VvVwV,V.V.V.VWM Bolgár fölkelés Macedóniában Orosz rémmesék A német-orosz sajtóháború a legfantasz­tikusabb hírek porfelhőjét kavarta föl, napról­­napra uj szenzációk pattannak ki s amire megjön a cáfolat, már uj szenzációk lépnek a nyomukba. A minap egy új világszövetség terve dobódott ki egy „magasállású orosz államférfi“ nyilatkozatai után; a ma szenzá­ciója az, hogy a bolgár kormány Macedóniá­ban fölkelést támaszt Törökország segítségé­vel, még­pedig úgy, hogy húszezer álruhás katonát küldtek a bolgár Tráciába. A hadi­anyagot­­ egy magyar cég szállítja s Szan­­danszky, a hires bandafőnök személyesen járt elégből Budapesten. Természetes, hogy ez a hir is Szentpétervárról kelt szárnyra és az is természetes, hogy a bolgár távirati ügynökség nyomban megcáfolta. Pak­s, március 20. A Temps jelenti: A bolgár kormány által támogatott macedón-komité lázas előkészüle­teket tesz, hogy Macedóniában felkelést tá­masszon és pedig Törökország segítségével, mely húszezer álruhás katonát küldött bolgár Tráciába, akik csak a megállapított jelre vár­nak, hogy betörjenek Szerbiába. A bizottság egy magyar cégnek 720.000 frankot fizetett ha­dianyagért és Szandanszky, a hírhedt banda­vezér személyesen utazott Budapestre, hogy ezt megrendelje. Ausztria-Magyarország 80.000 puskát és 24 ágyút küldött baráti ajándék gya­nánt Bulgáriának. Szófia, március 20.­­ A Bolgár Távirati ügynökség jelenti: A ,,Temps“ híveinek tendenciózus jellege szembe­tűnő még azok előtt is, akik balkáni dolgokhoz semmit sem értenek. Megállapították, hogy a Temps közleménye teljes egészében koholt. Szan­danszky sohasem utazott Budapestre és a komité sohasem tett olyan megrendeléseket, amilyeneket ez a közlemény neki imputál. Épp úgy szánal­mas koholmány az az állítás,­ mely álruhás török katonáknak bolgár Tráciában való jelenlétéről­­ szól.

Next