Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-10 / 161. szám
2 Budapest, péntek (161. szám.) PESTI HAP.LÓ- ........1914. julins 10. állunk, mert benne vagyunk a hármas- szövetségben. Magyarországot ugyanis nem mint Magyarországot éhezteti ki Franciaország, hanem mint a hármas-szövetség egyik tagját. Büntet minket azért, mert ■Németország dupeje vagyunk, Németországé, amely erkölcsileg megaláz, anyagilag tönkretesz minket. De azért az övé vagyunk, hozzátartozunk, a szeretetnek azzal a hatalmas ragaszkodó érzésével, amit a rab érezhet a gálya iránt, amelyhez hozzá van láncolva. WVwVSVVWWSA^VWSWVWWVVWWW A harcoló ellenzék Pártvezérek tanácskozása — A függetlenségi párt a szeszadó-javaslatról — Az amerikai nt — Minisztertanács (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki pártok vezérei csütörtökön este értekezletet tartottak az ellenzéki küzdelem további részleteiről. Az ellenzék, miként jelentettük, a szeszadójavaslat ellen a legteljesebb erővel érvényesíti harci szándékát, s a pénzügyminiszter sérelmes tervezetét a legerélyesebb bírálatban részesiti. Az ellenzéki vezérek értekezletén gróf Andrássy Gyula, gróf Zichy Aladár, gróf Ap- pomji Albert, Sághy Gyula, Lovászy Márton, Rakovszky István, Szentiványi Árpád, Bakonyi Samu, továbbá a vitarendezők közül Ábrahám Dezső, Eitner Zsigmond. Kobek Kornél, Jaczkó Pál, Springer Ferenc és Szmrecsányi György vettek részt. A parlamenti akció ügyében a legteljesebb harc mellett foglaltak állást, — s a jövő héten aligha kerülhet sor a közigazgatási reformra. Élesen elitélték a házelnökség provokáló magatartását is. * A függetlenségi párt csütörtök este hét órakor Sághy Gyula elnöklésével értekezletet tartott. A jegyzőkönyvet Ábrahám Dezső vezette. Az értekezleten Laehne Hugó ismertette a szeszadóról szóló törvényjavaslatot és részletesen boncolta annak sérelmes intézkedéseit. A javaslat különösen a mezőgazdasági érdekeket sérti. A javaslatra egyáltalán semmi szükség nem volt és csakis azért csinálták, hogy néhány nagy gyárosnak ajándékot adjanak. Csermák Ernő szerint a jelenlegi állapottal szemben a javaslat nagyon megneheziti a kisüstösök helyzetét, a kisgazdákét, a szegény emberekét, éppen akkor, amikor a vagyonosoknak tulnagy előnyöket nyújt. Ezt tartja a javaslat legnagyobb hibájának. Bernqth Béla és Jármy Béla a szőlőgazdák szempontjából foglalkozott a kisüstösök sérelmével. Ezután az elnök köszönetét mondott az előadónak és a hozzászólóknak fejtegetéseikért és az értekezletet bezárta. i örvendetes hírek érkeznek gróf Károlyi Mihály és társai amerikai útjáról is. Filadelfiá- ból jött távirat, amely azt mutatja, hogy nemcsak az amerikai magyarság, de az Unió egész társadalma együtt érez a magyarság ügyével. Glynn kormányzó hétfőn Albanyban vendégeiül látta Károlyi Mihályt, a vele volt képviselőket és az amerikai magyarság egy-két vezető emberét, A Kapitoliumban impozáns gyűlést rendezett a magyarság, melynek ezrein kívül rengeteg amerikai vett részt a gyűlésen. Az első felszólaló maga a kormányzó volt. Nagy taps fogadta, amint hatásos beszédben kijelentette, hogy Károlyi Mihálynak a magyar demokráciáért és a reakció letöréséért itt, ame-.. rikai földön, folytatott akcióját nemcsak a magyarságnak kell anyagilag és erkölcsileg támogatnia, hanem a magasztos célú mozgalmat az■ amerikaiaknak is erkölcsi támogató-- sukban kell részesiteniök. Délután ebéd volt palotájában, amelyen a magyar vendégeken kívül nagy számmal vettek részt a legkiválóbb amerika ipolitikusok, képviselők, szenátorok. Ezen az ebéden felszólalt Mitchell polgármester, akinek különben szintén vendégei voltak már Károlyiék s nagy lelkesedést keltve, a newyorki polgármester kijelentette, hogy az amerikaiaknak anyagilag is kell támogatniok Károlyi Mihály akcióját. A demokrácia hazájának polgárai örömmel iidvözlik a mozgalmat, mely az óvilág egy' derék népének demokratikus fejlődését akarja biztosítani. Esté Malonc kikötőparancsnok vacsorát adott a magyar vendégek tiszteletére, majd a magyar színekkel : piros-fehér-zöld drapériákkal és zászlókkal díszített hatalmas amerikai színházban nagy díszelőadás volt tiszteletükre. A,kormány a parlament 'munkarendjével foglalkozott a csütörtök esti minisztértaftá- cson, de ezenfelül — félhivatalos jelentés szerint — még kormányzati ügyeket is elintéztek. Bárq Hazai Samu honvédelmi miniszter is megérkezett Karlsbadi nyaralásából. Budapest, julius 9. A szeszadó és a horvátok. A három horvát képviselő. Rajacsics, Surmin és Polják, akik már több napja tárgyalásokat folytatnak a pénzügyminiszterrel a szeszadótörvény némely paragrafusainak módosítása tárgyában, ismét hosszasan tanácskoztak a pénzügyminiszterrel és megállapodtak abban, hogy a vitás paragrafusokat úgy módosítják, hogy a horvát kistermelők érdekeit lehetőleg megvédjék. A horvát képviselőle ebben Tiszával is megegyeztek. Izgalmas - béke Berchtold audienciája — Semmi sem készül Szerbia ellen — Rendőrök és granicsárok — A leolvadt háborús-párt (Saját tudósítónktól.) Mint már jelentettük, gróf Berchtold külügyminiszter szerdán éjjel Ischlbe utazott és csütörtökön délelőtt tizenegy órakor audiencián jelent meg a királynál, akinek jelentést tett a keddi minisztertanács határozatairól. Megírtuk, hogy e határozatok szerint semmiféle külpolitikai lépés nem következik. Mint Tisza kifejtette, az egész közös kormánynak az az álláspontja, hogy Boszniában rendőri intézkedésekkel nyugalmat tud teremteni. Úgy a miniszteri tanácskozások, mint az audiencia szinte kizárólag a boszniai tennivalók kérdésével foglalkoztak. Értesülésünket teljesen megerősíti az a bécsi jelentés, mely az audiencia jelentőségéről a következőkben számol be : — ő felsége megadta a hozzájárulását azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a boszniai kormányzásban beálló irányváltozást eredményezni fogják. Ennek következtében már a legközelebbi időben különböző változások fognak foganatosíttatni Bosznia-Hercegovina közigazgatásjogában, rendőrségében, iskolaügyében. A keresztülviendő változtatások részletezését pénteken Bilinski közös pénzügyminiszter fogja ő felségével megismertetni. Egyidejűleg a Bosznia-Hercegovina területén eszközlendő. intézkedésekkel a határrendőrség megerősítése szempontjából is fontos intézkedések fognak történni. 'f ■ Ami a Szerbiával szemben teendő de- marche-ot illeti, az olyképpen fog megtörténni, hogy általa Szerbia felségjogaiba semmiféle beleavatkozás nem történik, vagy, Szerbiával szemben még affront sincs tervbe véve ; azonban erélyesen követeli az osztrák- magyar monarkia a merénylet tervezőinek szigorú megbüntetését és azon üzelmek megszüntetését és meggátlását, amelyeknek fen- maradása a korrekt szomszédos viszonyt Szerbiával lehetetlenné tennék. A palánknak dőlt most és keservesen sirt a D betű miatt. Valahogyan tovább vánszorgott és eszébe jutott, hogy az ő korában már nem illik sírni. A köny is az ifjúságnak bűbájos és tragikus adománya . . . Minden az ifjúságé és nem volna szabad megöregedniök csak a királyoknak, a nagy hadvezéreknek és a nagyon híres költőknek, csak a kivételes embereknek, akiknél ez mindegy, mert ők az esztendőkön kiviil élnek. Oh, ha híres volna, amint megérdemelné és bizonyára megérdemelné és ha fiatal volna és az örök fiatalságot is megérdemelné, mert a keble most is úgy tud fájni, mint amikor először szeretett, kilenc esztendős korában. Mindig fiatalnak kell lenni, mindig szeretni kell és mindig szenvedni. . . . Spring is coming — dalolták egy házból és a fiatal nő hangja ugv nyúlt ki Stendhal arca elé az ablakból, mint egy nagyon fehér kéz. Fölemelte arcát és maga sem tudta, miért, megemelte homályos színű posztóból való kürtőkalapját. Spring is coming... Tavasz megjő. Stendhal, mint egy embert, a kalapjával köszöntötte e szavakat, az első jót, amit ez estén kapott. A fiatal nő elfogadta a köszöntést, rámosolygott és Stendhal a kapun át betért az udvarra, ahol hosszú zsinórokról szép gyümölcs lógott alá: frissen mosott szagos női fehérruha. Három lépcsőn botorkált fel és a szoba, amelybe lépett, olyan kicsi volt, hogy szinte beleütközött. Hárman voltak bennt, szőkék mind. Az egyik kezet adott neki, a másik kicsiny masinában házi sört főzött, a harmadik dalolt. Olyan (Egyszerűek voltak, olyan kétívesek és a szemük is olyan tiszta, Stendhal zavarban volt. Hová tévedt! Mosolyogtak, sze- i-ényen sörrel kínálták meg és az egyik elkérte az óraláncáról alálógó ezüst amulettet. A férfi balogul restelkedett. Ezt tőle csente el hiszen egykor és ezen a helyen ... és a potom kincset a kockás mellény zsebébe rejtette. — Evelyne — mutatkozott be az egyik. — Ágnes — a második. — Marv — a harmadik. — Henry —- mormogta Stendhal és homloka bíborba pirult. öreg volt és magános és neki, aki mindenki között a legszebbet irta a szerelemről, már csak ilyen nőkből juthat. De kedvesek és milyen picik, három apró baba, a szoba is akkora, mint egy tányér. Mintha játékok között volna és az egész házban az egyedüli felnőtt lény az ő öregsége. És milyen szerények! A sörüket is maguk főzik, a ruhájukat, ami az udvaron szárad, is maguk mosták és a dalaikat is bizonyára maguk találják ki. Szerények és szegények, de kedves a szegénységük, ügy illatozik, mint mezőn a margaréta. Ágnes most hirtelen kacagni kezdett. De milyen kicsi volt a kacagása is és a hangja nem mert a szoba alacsony famenyezetéig se fölérni. Megfogta Stendhal balkarját és a kabát ujjaira mutatott. Valóban kacagni való is volt. A kávészinii hosszú kabáton piros folt. Stendhal magával hozta a D betűt. Ide hozta magával. Fölemelte a balkönyökét, hogy a jobb kezével leporolja a kabátról a piros krétát. Ágnes kedves kis cselédként ugrott melléje, majd ő segit. De a férfi rideg mozdulattal elkapta könyökét- Ez a kéz, ezt a betűt!.,, És futni szeretett volna, menekülni, és sirai szeretett volna, meghalni . . . meghalni azt szeretett volna. — Megbántottam! ... Ne haragudjék. Igazán nem akartam — szólt xAgnes. Kérőn nézett a férfire és szomorúságban. Nem tudta, miről van szó, azt hitte, a kacagása sértette az idegen urat és nagyon picit azt is megérezte, hogy az lenézi őt, megveti. Megveti? Istenem, Ágnes azért jó leánynak tudta magát, két köny gyűlt a szemébe és a szomorú nézését fölkínálta, a férfinek. Az ránézett a leányra és hirtelen úgy érezte, hogy annak ostoba bánatában az ő nagy szenvedése tükrözik, mint nehéz emberi arc gyakran a viz könnyű tükrében. — Hét esztendő — e két szót látta most maga előtt a levegőben, betűkkel tisztán és pontosan kiirva. — Lombardia — szerette volna suttogni — Milano ... A kőolaj lámpás lángjában sok D betű karikázott, az ablak üvegen a tavasz kopogott és Ágnes két társnője úgy ült a szalmafonatu pamlagon, mint két iskolásleányka. Stendhal lehajolt Ágneshez és a kis leány két karját meleg-szorosán az öreg ember nyaka köré fonta. Szájuk egymásra tapadt és Ágnes — mintha csak igazi szerelemben volna — apró fogával beleharapott a férfi lankadt ajkába. Percekig voltak igy, azután a leány ajka lehullott az emberéről. A fog nypma, a harapás még ott maradt, a fájás is. Ez jó volt. — Köszönöm — mondta Steudlial és emlékbe megcsókolta Ágnes kezét.