Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-08 / 188. szám

, Budapest, szombat *ELTE- NAFI-6 1914. augusztus 8. -(188. századj) A szerb Éjszakai támadlások­ !A két harctérről érkező jelentések, miként várható is volt, általában kedvezőek, habár érthető módon egyelőre csak kisebb harcokról szólnak. Az oroszországi eseményekről szóló jelentést lapunk más helyén közöljük , itt a szerb harctérről érkezett jelentést reprodu­káljuk . A déli harctéren Vardiste-Rado bosnyák határvonalon a szerbeknek egy betörését a határon levő csapataink visszautasították. Az augusztus 5-ikéről 6-ikára virradó éjje­len ugyancsak meghiúsult a montenegróiak­­nak az a törekvése, hogy Trebinje felé előre­haladjanak. Ez a betörés különben is egy­részt a nemzetközi jog flagráns megsértése, mert Montenegró követünknek ugyan augusztus 5-én fél 6 órakor délután adta át a hadüzenetet, de megvonta a lehetőséget at­tól... h­ogy a követ erről kormányunkat azon­nal értesíthesse. Másrészt azonban örvende­tes tanúbizonyságát adta ann­ak, hogy né­pünk lelkesen közreműködik a betörések visszautasításában. habom, a szerbek, hogy a monarkia csapatai a vá­rost is bombázni fogják, de ez nem történt meg. Csak egy lövés tévedt a városba; ez a golyó az Andrijevics-bankház épületébe csapott bele, amely kigyulladt és porig égett. A háztulajdonos, Andrijevics bankár maga is súlyosan megsebesült. Az osztrák-magyar tüzérség ágyúi csak a szerb katonai épületek­re tüzeltek. A belgrádi régi erősségben levő lőszerraktár csütörtökön éjjel egy heves bombázás alkalmával a levegőbe repült. A topcsideri parkban leégett egy kisebb ka­szárnya és a vendéglő. Belgrád képe egyébként keveset válto­zott. A kórházakon és a középületeken fehér zászló leng. Az idegen államok konzulátusai tovább működnek. A monarkiából már nem érkezik Belgrádba posta, mert a határt el­zárták. Az élelmiszerek árai hallatlan módon­­emelkednek és attól lehet tartani, hogy még jobban is emelkedni fognak, mert az élelmi­­sze­r-szállítás teljesen megszűnt. Az ország belsejéből kedvezőtlen sikrek érkeznek. Beszélik, hogy a mozgósítás nagy nehézségekbe ütközik, hogy a vardar­ had­­sereg csapatai­ közt nagy az elégedetlenség és egyes ezredek­ már lázongnnak. A belgrá­diak lassan kint megnyugodtak, mert látják, hogy a monarkia csapatai nem tüzelnek a magánházakra. Július 31-én hajnali háromnegyed két órakor ismét tüzelni kezdett az osztrák­ ma­, gyár tüzérség Belgrádra. A monitorok egész Belgrád alá vonultak, a hadiszigetnél meg­álltak és lőni kezdték az ellenséges ütegeket, amelyeknek a helyét nappal megfigyelték. A szerbek nagyon gyakran és nagyon gyorsan változtatják hadállásukat. Az osztrák-ma­gyar tüzérek rövidesen elhallgattattak több szerb ágyúüteget. Délután fél kettő felé megérkezett a Duna-, gőzhajózási Társaság „Maros“ nevű ha­jója, amelyet­ a­ „Vör­öss­eereszt Egylet“ készé­­l sült szállító hajóvá rendezett be, megjöttek továbbá a „Cyklop“, a „Magyar“ és a „Sám­son“ vontató­gőzösök, mindegyik három-há­rom fehérhajót vonszolt maga után. Amikor a hajók Belgrád alá értek, a szerbek dacára a vörösk­eresztes lobogóknak, amelyek a ha­jókon lengtek, gépfegyverekkel és puskákkal sor­tüzet adtak rájuk. Majd ágyukkal is lőni kezdték a hajókat, de egyetlen golyójuk sem talált s a hajóknak sikerült kikötni. Mihelyt a ha­jók kikötöttek, a zimonyi parton is meg­dördültek az ágyuk, s nagy pusztítást vittek végbe a szerb ütegekben. Egyidejűleg az osztrák-magyar monitorok is elősiettek Zi­­mony felől és tüzelni kezdtek a szerb tüzé­rekre A szerb golyók többnyire célt tévesz­tettek, s legnagyobb részük a vízbe, vagy a Csurveni­a-szigetre esett. A monitorok srap­­nell-esőt zúdítottak az ellenséges ágyuüte­­gek­re, majd gránátzáport szórtak a szer­­bekre. A gyíkos tüzelés eredménye az volt, hogy a szerb ágyúk rövidesen elnémultak. A zimonyi partról is jól lehetett látni, hogy Belgrádban igezi sok helyen tűz támadt az ágygolyók nyomában, de magánház nem esett áldozatául a tűznek. Hajnali három óra felé elhallgattak az ágyuk. Az égen sűrű felhők tornyosultak és csakhamar heves zápor kerekedett. Ekkor a monitorok is visszatértek Zimony alá, ahol a­ parton várakozó közönség lelkesen ünne­pelte a derék legénységet. A matrózok „hurrá!“ kiáltással köszönték meg az ová­ciót. Mátyás a katonák for&aoarja Temesvár, augusztus­ 7. Hiteles jelentés alapján, az ezredparancs adataiból, beszámolhatunk a temesvári 61-ik gyalogezred két különítményének bravúros hőstettéről, amelyet Kevevára alatt követtek el. A­­31-ik ezred két, húsz-húsz emberből álló különítménye, amelyek egyikének Lud­­wigh hadnagy­, a másiknak pedig Schuller hadnagy voltak a parancsnokai, vasárnap éjjel egy Deményi nevű utászhadnagy, társa-Ságéban veszedelmes - feladatra vállalkozót­. Az éjszaka sötétségének leple alatt a két el­szánt kis csapat csolnakokon át kelt a Dunán, Szemendria szerb helység határában meg­lepték a szerb tábori őrsöket, azokat részint fegyvertusával agyonverték, részint pedig szuronyaikkal agyonszúrták. Ilyenformán­­ több mint harminc szerb katonát küldtel­ a­ másvilágra. De ezzel még nem elégedtek meg, hanem még szétrombolták a táviróvonalat és felrob­­bantották a hajóállomásokat. Csak ezekre a robbanásokra lettek figyelmesek szerb oldal­­ról és erősen kezdtek tüzelni katonáinkra, akik kénytelenek voltak erre visszavonulni. Az ellenség golyói az egyik különítmény Metzger nevű őrsvezetőjét három helyen is találták, de az elszánt, bátor legény még élve, a saját lábán menetelve elérte a partot, ahol összeesett és kiszenvedett. Mieink a holttes­tet vállaikra kapták és nagy nehézségek árán magukkal hozták a hazai partra. A két kü­lönítménynek­ két közlegénye, súlyosan, kettő pedig könnyebben megsebesült. Amikor a két csalnok elérte a magyar partot, a túlol­dalról is megszűnt a tüzelés és látni lehetett azt a zavart, fejnélküliséget,­ amelyet a mieink csodás és vakmerő kirándulása szerb részen okozott. Hogy a mi csapataink lelkesedése mi­lyen határtalan, mi sem igazolhatja jobban, mint az, hogy az egyes századok nem akar­ják magukat leváltalni és a szerb tüzelésre sapkáikkal intenek vissza. Fehlschuss! A lö­vés nem talált! Az ezredparancs, amelyet Weiss ezredes ezredparancsnok adott ki, a legnagyobb el­ismerés és dicséret hangján emlékezik meg a két különítmény minden egyes emberéről és például állítja őket az egész ezred elé. A kü­lönítmény minden egyes tagját az ezredpa­rancsnok előléptette és megtette a szükséges intézkedéseket a tisztek előléptetésére vonat­kozólag is. A parancsban szó van még arról is, hogy a Dunán közlekedő romániai hárók minden további igazolás nélkül a magyar ■ partokra átengedendő!.. JEzrsdg&Janes. a „ki* Msles „,(l ■ *. "\j ; ' söréiről“ Lovag Weisz Ferenc — mint lapunknak je­lentik — a következő ezredparancsot adta ki: Örömmel és büszkeséggel hozom min­denki tudtára, hogy a tegnapi éjszaka ön­ként jelentkezettek két csoportja a szerb parton küzdött, több rohamot intézett, sok ellenséget levert és az ellenségnek másféle jelentős kárt is okozott. Ez a kis hősies sem­­reg a következőkből állott : Ludvig hadnagy, Ebner, Metzger sza­kaszvezetői­, Budeszka, Russia káplárok, Rózsa egyéves önkéntes címzetes káplár, Katona, Szántó, Werner, Kurilla, Kovács András, Kovács Pál, Jerg, Miu, Kracsme, Reiter, Székely, Simeon, Kolgya, Rad­ics, Bakos, Petermann, Szelle, Gyirigy, Reisz, Hunyadi Raubig, Vakareska, Lekics, Hart­­mann, Kirnov, Zsivanov, Mihajlics, Utasi, Illics, Tóth, Milovanov, Balog, Zeier őrve­­zetők, Schuller hadnagy, Zeumann őrmester, Gráf, Agnicsek káplárok, Beder, Olarin, Strepl őrvezetők, Kagnics, Morgentaler, Bencze, Bajkay, Gopos,­ Leitner, Mink, Makai, Rusanda, Lömig, Szabó, Til, Tisz, Junck közlegények, Dedy hadnagy, Petrovsky, Szabó sza­kaszvezetők, Mach, Rigó káplárok, Takács, Britt, Papp őrvezetők, Balog, Rácz, Beresa, Adler, Wekerle, Glovek, Csíkos, Darabos, Gloffinann, Hüpf­l, Slumanyansky, Zancsik, Jerger, Hídvégi, Kroncsak, Kliment. . :I­­olányi, Szőke, Tamás és Varga utászkatonák. . Örömteljes megelégedéssel tekinthet vissza a megnevezettek mindegyike e bra­vúros vállalkozására. Ők az elsők, akik ebben a háborúban átlépték a Dunát, hogy az ellenségnek meg­mutassák Ausztria-Magyarország katonai szellemét és hősi bátorságát. A megnevezettek mindegyikének legme­legebb elismerésemet és mély, katonás kö­­szönetemet. Sajnos, a csodálatraméltó vállal­kozásnak egy halottja is van- Egy szakasz­vezető hősi halált halt. Három ember meg­sebesült. A legénységet, amely a hősi tett­ben részt vett, előléptették. Bellád fecsmvik­álása­ ­. Srapnell-eső és gránát-zápor Bécs, augusztus 7. ’A „Südslavische Korrespondenz“ Szófián ke­resztül a következőket jelenti a bombazápor első napjairól:­­ Kedden, július 28-án éjszaka kezdődött id­én a harc az osztrák-magyar és a Belgád­ban maradt szerb csapatok között. Belgrádot a gendes katonákon tiv­iti, akiknek a száma í­eglehetős„hogy, .még,egy.­.csapat önkéntes is védi, amelyet a Narodna Obrana szerelt fel. A­ szerb csapatok a Száva mentén és a régi vár mellett helyezkedtek el. A barajicai táborból szerb tüzérség érkezett, amely harcba bocsátkozott a zimonyi oldalon föl­­állított osztrák-magyar ütegek­kel. A keddről szerdára virradó éjszaka ret­tenetes pánik volt Belgrádban. Attól féltek idő,, hogy egyáltalán nem lehet csodálkozni a hadvezetőség bizalmában, amivel a magyar új­ságírókat kitüntette. Amióta magyar újságírás van, most törté­nik először, hogy magyar haditudósítók a mi hadseregünkkel shrapnel­­és, golyózáporba mennek. Az annexió hadi mozdulatai csak elő­­iskolául szolgálhattak nekik. Most hihetetlen felelősség súlyát viszik magukkal. Felelősek nekünk­, de felelősek Európának, talán az egész emberiségnek is. És én nem féltem őket. A sajtó-hadiszállásra utazó újságírók leg­nagyobb részét nemcsak írásaikból, hanem személyesen ismerem. Rendkívül érdekes cso­port, amelyben katonai képzettségű­­ és sok tűzpróbát megállt újságíró épp úgy akad, mint belletrisztikusan hajlékony és érzékeny toll. -A­z­ egyiknek finom, újszerű, meglepő ki­sebb szépirodalmi írásai csak nemrég keltet­tek feltűnést irodalmi körökben és mint első­rendű politikai újságíró is kitüntette magát. A másik irodalmi babérokkal, és külföldi sikerek koszorújával indul el a főhadiszállásra. A har­madik jóformán a szemünk előtt nőtt meg külpolitikai tekintélylyé és grandiózus tudásá­val, közvetetten tapasztalatainak gazdagságá­val csak tollának kifejező ereje versenyezhet. Mindenkire bókot szórhatnék, de nem akarok a bőkezűség és hizelkedés látszatában feltűnni. Egy csomó igazi nagy kvalitás indul el a „Kriegspressquartier“-ba és boldog vagyok, hogy ezt a zajt a magyar újságírás bocsátja ki magából. A közönség még nem tudhatja, amit én már előre be merek jelenteni, hogy szégyent nem fogunk velük vallani, hanem épp ellenkezőleg. És ez az „épp ellenkezőleg“ a leg­kevesebb, amit várhatunk tőlük. .­­ Színi Gyula.

Next