Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-08 / 188. szám
, Budapest, szombat *ELTE- NAFI-6 1914. augusztus 8. -(188. századj) A szerb Éjszakai támadlások !A két harctérről érkező jelentések, miként várható is volt, általában kedvezőek, habár érthető módon egyelőre csak kisebb harcokról szólnak. Az oroszországi eseményekről szóló jelentést lapunk más helyén közöljük , itt a szerb harctérről érkezett jelentést reprodukáljuk . A déli harctéren Vardiste-Rado bosnyák határvonalon a szerbeknek egy betörését a határon levő csapataink visszautasították. Az augusztus 5-ikéről 6-ikára virradó éjjelen ugyancsak meghiúsult a montenegróiaknak az a törekvése, hogy Trebinje felé előrehaladjanak. Ez a betörés különben is egyrészt a nemzetközi jog flagráns megsértése, mert Montenegró követünknek ugyan augusztus 5-én fél 6 órakor délután adta át a hadüzenetet, de megvonta a lehetőséget attól... hogy a követ erről kormányunkat azonnal értesíthesse. Másrészt azonban örvendetes tanúbizonyságát adta annak, hogy népünk lelkesen közreműködik a betörések visszautasításában. habom, a szerbek, hogy a monarkia csapatai a várost is bombázni fogják, de ez nem történt meg. Csak egy lövés tévedt a városba; ez a golyó az Andrijevics-bankház épületébe csapott bele, amely kigyulladt és porig égett. A háztulajdonos, Andrijevics bankár maga is súlyosan megsebesült. Az osztrák-magyar tüzérség ágyúi csak a szerb katonai épületekre tüzeltek. A belgrádi régi erősségben levő lőszerraktár csütörtökön éjjel egy heves bombázás alkalmával a levegőbe repült. A topcsideri parkban leégett egy kisebb kaszárnya és a vendéglő. Belgrád képe egyébként keveset változott. A kórházakon és a középületeken fehér zászló leng. Az idegen államok konzulátusai tovább működnek. A monarkiából már nem érkezik Belgrádba posta, mert a határt elzárták. Az élelmiszerek árai hallatlan módonemelkednek és attól lehet tartani, hogy még jobban is emelkedni fognak, mert az élelmiszer-szállítás teljesen megszűnt. Az ország belsejéből kedvezőtlen sikrek érkeznek. Beszélik, hogy a mozgósítás nagy nehézségekbe ütközik, hogy a vardar hadsereg csapatai közt nagy az elégedetlenség és egyes ezredek már lázongnnak. A belgrádiak lassan kint megnyugodtak, mert látják, hogy a monarkia csapatai nem tüzelnek a magánházakra. Július 31-én hajnali háromnegyed két órakor ismét tüzelni kezdett az osztrák ma, gyár tüzérség Belgrádra. A monitorok egész Belgrád alá vonultak, a hadiszigetnél megálltak és lőni kezdték az ellenséges ütegeket, amelyeknek a helyét nappal megfigyelték. A szerbek nagyon gyakran és nagyon gyorsan változtatják hadállásukat. Az osztrák-magyar tüzérek rövidesen elhallgattattak több szerb ágyúüteget. Délután fél kettő felé megérkezett a Duna-, gőzhajózási Társaság „Maros“ nevű hajója, amelyet a „Vörösseereszt Egylet“ készél sült szállító hajóvá rendezett be, megjöttek továbbá a „Cyklop“, a „Magyar“ és a „Sámson“ vontatógőzösök, mindegyik három-három fehérhajót vonszolt maga után. Amikor a hajók Belgrád alá értek, a szerbek dacára a vöröskeresztes lobogóknak, amelyek a hajókon lengtek, gépfegyverekkel és puskákkal sortüzet adtak rájuk. Majd ágyukkal is lőni kezdték a hajókat, de egyetlen golyójuk sem talált s a hajóknak sikerült kikötni. Mihelyt a hajók kikötöttek, a zimonyi parton is megdördültek az ágyuk, s nagy pusztítást vittek végbe a szerb ütegekben. Egyidejűleg az osztrák-magyar monitorok is elősiettek Zimony felől és tüzelni kezdtek a szerb tüzérekre A szerb golyók többnyire célt tévesztettek, s legnagyobb részük a vízbe, vagy a Csurvenia-szigetre esett. A monitorok srapnell-esőt zúdítottak az ellenséges ágyuütegekre, majd gránátzáport szórtak a szerbekre. A gyíkos tüzelés eredménye az volt, hogy a szerb ágyúk rövidesen elnémultak. A zimonyi partról is jól lehetett látni, hogy Belgrádban igezi sok helyen tűz támadt az ágygolyók nyomában, de magánház nem esett áldozatául a tűznek. Hajnali három óra felé elhallgattak az ágyuk. Az égen sűrű felhők tornyosultak és csakhamar heves zápor kerekedett. Ekkor a monitorok is visszatértek Zimony alá, ahol a parton várakozó közönség lelkesen ünnepelte a derék legénységet. A matrózok „hurrá!“ kiáltással köszönték meg az ovációt. Mátyás a katonák for&aoarja Temesvár, augusztus 7. Hiteles jelentés alapján, az ezredparancs adataiból, beszámolhatunk a temesvári 61-ik gyalogezred két különítményének bravúros hőstettéről, amelyet Kevevára alatt követtek el. A31-ik ezred két, húsz-húsz emberből álló különítménye, amelyek egyikének Ludwigh hadnagy, a másiknak pedig Schuller hadnagy voltak a parancsnokai, vasárnap éjjel egy Deményi nevű utászhadnagy, társa-Ságéban veszedelmes - feladatra vállalkozót. Az éjszaka sötétségének leple alatt a két elszánt kis csapat csolnakokon át kelt a Dunán, Szemendria szerb helység határában meglepték a szerb tábori őrsöket, azokat részint fegyvertusával agyonverték, részint pedig szuronyaikkal agyonszúrták. Ilyenformán több mint harminc szerb katonát küldtel a másvilágra. De ezzel még nem elégedtek meg, hanem még szétrombolták a táviróvonalat és felrobbantották a hajóállomásokat. Csak ezekre a robbanásokra lettek figyelmesek szerb oldalról és erősen kezdtek tüzelni katonáinkra, akik kénytelenek voltak erre visszavonulni. Az ellenség golyói az egyik különítmény Metzger nevű őrsvezetőjét három helyen is találták, de az elszánt, bátor legény még élve, a saját lábán menetelve elérte a partot, ahol összeesett és kiszenvedett. Mieink a holttestet vállaikra kapták és nagy nehézségek árán magukkal hozták a hazai partra. A két különítménynek két közlegénye, súlyosan, kettő pedig könnyebben megsebesült. Amikor a két csalnok elérte a magyar partot, a túloldalról is megszűnt a tüzelés és látni lehetett azt a zavart, fejnélküliséget, amelyet a mieink csodás és vakmerő kirándulása szerb részen okozott. Hogy a mi csapataink lelkesedése milyen határtalan, mi sem igazolhatja jobban, mint az, hogy az egyes századok nem akarják magukat leváltalni és a szerb tüzelésre sapkáikkal intenek vissza. Fehlschuss! A lövés nem talált! Az ezredparancs, amelyet Weiss ezredes ezredparancsnok adott ki, a legnagyobb elismerés és dicséret hangján emlékezik meg a két különítmény minden egyes emberéről és például állítja őket az egész ezred elé. A különítmény minden egyes tagját az ezredparancsnok előléptette és megtette a szükséges intézkedéseket a tisztek előléptetésére vonatkozólag is. A parancsban szó van még arról is, hogy a Dunán közlekedő romániai hárók minden további igazolás nélkül a magyar ■ partokra átengedendő!.. JEzrsdg&Janes. a „ki* Msles „,(l ■ *. "\j ; ' söréiről“ Lovag Weisz Ferenc — mint lapunknak jelentik — a következő ezredparancsot adta ki: Örömmel és büszkeséggel hozom mindenki tudtára, hogy a tegnapi éjszaka önként jelentkezettek két csoportja a szerb parton küzdött, több rohamot intézett, sok ellenséget levert és az ellenségnek másféle jelentős kárt is okozott. Ez a kis hősies semreg a következőkből állott : Ludvig hadnagy, Ebner, Metzger szakaszvezetői, Budeszka, Russia káplárok, Rózsa egyéves önkéntes címzetes káplár, Katona, Szántó, Werner, Kurilla, Kovács András, Kovács Pál, Jerg, Miu, Kracsme, Reiter, Székely, Simeon, Kolgya, Radics, Bakos, Petermann, Szelle, Gyirigy, Reisz, Hunyadi Raubig, Vakareska, Lekics, Hartmann, Kirnov, Zsivanov, Mihajlics, Utasi, Illics, Tóth, Milovanov, Balog, Zeier őrvezetők, Schuller hadnagy, Zeumann őrmester, Gráf, Agnicsek káplárok, Beder, Olarin, Strepl őrvezetők, Kagnics, Morgentaler, Bencze, Bajkay, Gopos, Leitner, Mink, Makai, Rusanda, Lömig, Szabó, Til, Tisz, Junck közlegények, Dedy hadnagy, Petrovsky, Szabó szakaszvezetők, Mach, Rigó káplárok, Takács, Britt, Papp őrvezetők, Balog, Rácz, Beresa, Adler, Wekerle, Glovek, Csíkos, Darabos, Gloffinann, Hüpfl, Slumanyansky, Zancsik, Jerger, Hídvégi, Kroncsak, Kliment. . :Iolányi, Szőke, Tamás és Varga utászkatonák. . Örömteljes megelégedéssel tekinthet vissza a megnevezettek mindegyike e bravúros vállalkozására. Ők az elsők, akik ebben a háborúban átlépték a Dunát, hogy az ellenségnek megmutassák Ausztria-Magyarország katonai szellemét és hősi bátorságát. A megnevezettek mindegyikének legmelegebb elismerésemet és mély, katonás köszönetemet. Sajnos, a csodálatraméltó vállalkozásnak egy halottja is van- Egy szakaszvezető hősi halált halt. Három ember megsebesült. A legénységet, amely a hősi tettben részt vett, előléptették. Bellád fecsmvikálása . Srapnell-eső és gránát-zápor Bécs, augusztus 7. ’A „Südslavische Korrespondenz“ Szófián keresztül a következőket jelenti a bombazápor első napjairól: Kedden, július 28-án éjszaka kezdődött idén a harc az osztrák-magyar és a Belgádban maradt szerb csapatok között. Belgrádot a gendes katonákon tiviti, akiknek a száma íeglehetős„hogy, .még,egy..csapat önkéntes is védi, amelyet a Narodna Obrana szerelt fel. A szerb csapatok a Száva mentén és a régi vár mellett helyezkedtek el. A barajicai táborból szerb tüzérség érkezett, amely harcba bocsátkozott a zimonyi oldalon fölállított osztrák-magyar ütegekkel. A keddről szerdára virradó éjszaka rettenetes pánik volt Belgrádban. Attól féltek idő,, hogy egyáltalán nem lehet csodálkozni a hadvezetőség bizalmában, amivel a magyar újságírókat kitüntette. Amióta magyar újságírás van, most történik először, hogy magyar haditudósítók a mi hadseregünkkel shrapnelés, golyózáporba mennek. Az annexió hadi mozdulatai csak előiskolául szolgálhattak nekik. Most hihetetlen felelősség súlyát viszik magukkal. Felelősek nekünk, de felelősek Európának, talán az egész emberiségnek is. És én nem féltem őket. A sajtó-hadiszállásra utazó újságírók legnagyobb részét nemcsak írásaikból, hanem személyesen ismerem. Rendkívül érdekes csoport, amelyben katonai képzettségű és sok tűzpróbát megállt újságíró épp úgy akad, mint belletrisztikusan hajlékony és érzékeny toll. -Az egyiknek finom, újszerű, meglepő kisebb szépirodalmi írásai csak nemrég keltettek feltűnést irodalmi körökben és mint elsőrendű politikai újságíró is kitüntette magát. A másik irodalmi babérokkal, és külföldi sikerek koszorújával indul el a főhadiszállásra. A harmadik jóformán a szemünk előtt nőtt meg külpolitikai tekintélylyé és grandiózus tudásával, közvetetten tapasztalatainak gazdagságával csak tollának kifejező ereje versenyezhet. Mindenkire bókot szórhatnék, de nem akarok a bőkezűség és hizelkedés látszatában feltűnni. Egy csomó igazi nagy kvalitás indul el a „Kriegspressquartier“-ba és boldog vagyok, hogy ezt a zajt a magyar újságírás bocsátja ki magából. A közönség még nem tudhatja, amit én már előre be merek jelenteni, hogy szégyent nem fogunk velük vallani, hanem épp ellenkezőleg. És ez az „épp ellenkezőleg“ a legkevesebb, amit várhatunk tőlük. . Színi Gyula.