Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-26 / 206. szám

PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 26 (206. szám.­a Budapest, szerda­­, részesülnek. Nyilván nincsenek az ilyesmihez hozzászokva, mert megha­tottságukban nem győzik katonáink kezét csókolgatni. Lázár Miklós A kraszniki győzelem A Magyar Távirati Iroda jelenti délután 3 órakor: „A hadisajtószállásról hivatalosan a kö­vetkezőket jelentik: Megállapíthatjuk, hogy csapataink a Krasznik mellett lefolyt harcban 2200 oroszt elfogtak. Azok az elfogott orosz tisztek, akik a japán hadjáratban részt vettek, egybe­hangzóan kijelentik, hogy a mi katonáink támadása sokkal hevesebb, mint a japánoké volt." A Magyar Távirati Iroda jelenti: A sajtó­hadiszállásról hivatalosan jelentik: A Krasznik melletti harcokban a leg­újabb jelentések szerint több mint há­romezer foglyot ejtettünk, három zászlót, húsz ágyút és hét fogattal ellátott gép­fegyvert zsákmányoltunk. Az oroszok menekülése Kielcéből Bécs, augusztus 25. Egy Kielce környékéről való lengyel földbir­tokos, aki Krakóba utazott, érdekes dolgokat kö­zöl lengyel lapokban a város kiürítéséről. A nagy­számú orosz lakosság körében ideges­­ mozgolódás volt észlelhető, amely kétségtelenül elárulta, hogy fontos eseményt vár. Nemsokára tisztázódott a helyzet. Az összes hivatalnokok, tanárok és tisztek gyors elutazásra készültek. Mindenki hazasietett, lázasan becsomagolta értékesebb holmijait s a pályaudvarra igyekeztek. A vasutat azonban csak oroszok használhatták, a lengyeleket nem bocsá­tották föl. A síneken a vagyonok égőképek végtelen sora vesztegelt. Irtózatos tolongás támadt, amelyben asszonyokat, gyermekeket ide-oda taszigáltak. A pályaudvaron néhány ismert lengyel szemé­lyiség is volt. Isten veletek — igy búcsúztak az orosz hivatalnokok a lengyelektől — sohasem fog­juk látni egymást! A vonat a Ivangorod felé robogott s utána elpusztították a pályatestet. A kielcei len­gyelek pedig polgári bizottságot alkottak a rend fentartására, amire annál nagyobb szükség volt, minthogy a fegyenceket kieresztették a börtönből. Román tudósítás a novosztelicai harcokról Bukarest, augusztus 25. A Novoszii­licánál szerdán éjjel lefolyt csatá­ról az Universul tudósítója, aki a közvetlen szom­szédos romániai Molnica községből nézte a harcot, a következőket táviratozta lapjának: A háború kitörése óta egyre érkeznek csapatok a határra, amelyek felvonulását Mol­nica vámházából igen jól meg lehet figyelni. Hétfőn és kedden egyes orosz előőrsök nyug­talanították a novoszielicai védelmi vonalat, de visszaverésükre az ottani csendőrök és pénzügyőrök a rendes katonaságot nem is vet­ték igénybe. Szerda délután mind sűrűbben és sűrűbben közeledtek az orosz katonák a ha­tár felé s este kilenc órára, mire teljesen be­sötétedett, megkezdték a támadást. Az osztrák-magyar hadsereg a terep által nyújtott előnyöket kitűnően kihasználva, már készen várta az oroszokat, s féltízkor már mindkét részről szakadatlanul ropogtak a puskák. Az oroszok három órán át folytonos puskatüzelés közepette iparkodtak ellenfelei­ket hadállásaikból kiverni, de minden táma­dásuk csak újabb és újabb nagy veszteséget jelentett számukra. Hajnalhasadtával az osztrák-magyar se­reg egyes csoportjai a visszavonuló oroszok üldözésére indultak, majd visszaverték hadál­lásaikba, hogy az esetleges újabb éjjeli táma­dást biztos helyen bevárhassák. A novoszielicai csatában az oroszok vesz­tesége úgy halottakban, mint sebesültekben nagy volt, míg az osztrák-magyar hadsereg alig néhány embere esett el. Menekülés orosz fogságból Máramarossziget, augusztus 25. A máramarosszigeti vasúti állomásra tegnap­előtt katonai betegszállítmány érkezett. A csapat­ban egy rendkívül élénk dragonyos keltette fel leginkább a figyelmet különös ruházatával. Piros lovaglónadrág, bakancs és gyalogsági sapka volt rajta, szörnyen méltatlankodott. Tiltakozott az ellen, hogy a betegekkel együtt vigyék, mert visz­sza akar menni ezredéhez, hogy újra verekedhes­sék az oroszokkal. A további beszélgetés során elő­adta, hogy jó messze bent járt már ezredével Oroszországban. Előőrsön voltak, amikor hirtelen erős dragonyos­ csapat bukkant eléjük. Vitézül meg­verekedtek a túlnyomó erővel. Az attak hevében alóla kilőtték a lovat, a zászlóst pedig megsebesí­tették, azután mindkettőjüket elfogták az oroszok. — Elvették — folytatta elbeszélését a drago­nyos — a felszerelésünket, mert az övék rongyos volt. Tőlem is elszedték a sarkantyús csizmámat és a szép piros sapkámat. — Hogy menekült meg az orosz fogságból? — Éjjel a sötétség leple alatt megszöktem. De nem jöttem egyedül. Megsebesült zászlósomat is felvettem a hátamra és magammal hoztam ezre­demhez. Folytonosan veszedelemben forogtam, de mégis sikerült eljutnom a mieinkhez. Innen a ki­merültség és a karomon keletkezett daganat miatt kórházba kerültem. Egyik kórházból a másikba to­vábbítva kerültem ma ide. Eddig a dragonyos elbeszélése. Tegnap egy bekötött fejű szőke dragonyos zászlós érkezett Kő­rösmező felől. A katonai kórházat kereste. Előadta azután ugyanazt a történetet, melyet a dragonyos közkatona már elmondott. A zászlós első útja a kórházba vezetett, ahol életének megmentője fek­szik. a szerb-mon­ten­egrói harctérről A szerb kigysflerskedések A Pesti Napló haditudósítójának távirata Hadisajtószállás, aug. 25. (délután 6 órakor) * v Thiers beszéde a hetvenes háboru ellen IV» A^ ínw rvw Francia lapok ugy szeretnék feltüntetni "» németek elleni háborút, mintha az egész or­szág mint egy ember lelkesedett volna az ügyért. Majd csak utóbb fog kiderülni, hogy Franciaországban most is voltak józan és be­csületes elemek, amelyek tiltakoztak az orosz támogatás ellen. Az 1870-es francia hadüzenet előtt is zi­vataros ülése volt a francia törvényhozó testü­letnek, amelyek lefolyásáról ,csak jóval a há­ború után vett tudomást Ettifipa­rch, Thiers, Franciaország későbbi elteke, ne­mes bátorsággal lépett a hallapás^durva és kihivó többség elé és szembes^^^^Hmegté­v­esztett közvéleménynyelj»», lán^^^Beszédet tartott a háboru ellen. Az ülés eme részének jegyzőkönyve igy szól: Thiers: A történelem, Franciaország, a világ szeme függ rajtunk, uraim. Elhatározásuk talán az emberek ezreit öli meg és talán, attól függ ha­zánk sorsa is. Úgy vélem, hogy mielőtt elhatároz­nák magukat, jó lesz egy pillanatig gondolkozni. (Zaj. Helyeslés balról.) Emlékezzenek vissza 1866. március 6-ikára. Akkor megvonták tőlem a szót, melylyel a módozatokra akartam rámutatni... (Zajos közbeszólások.) Ez az emlék "talán figyel­meztetni fogja az urakat, hogy közbeszakítás nél­kül hallgassanak meg. Csak egyet engedjenek mondanom: Önök fel vannak háborodva, de én kész vagyok végighallgatni ezt a mormogást és ha kell, szembeszállni vele. (Helyes­ balról.) „Legfontosabb kérésünkre, melyet Porosz­országhoz intéztünk és amelyről a kormány azt ál­lította, hogy egyetlen kívánságunk, kedvező vá­laszt kaptunk. (Tiltakozás a padok nagy számá­ban.) Nem fognak megfélemlíteni engem. Az az érzésem, hogy nem az ország lázba borításáért va­gyok itt, hanem megfosztott érdekeinek képvisele­tében. Lelkem mélyéből merítem a meggyőződést, hogy nehéz kötelességet teljesítek, amikor ellentál­lást fejtek ki a — mondjuk, hazafias, — de okta­lan szenvedélyekkel szemben. (Ugyan! . . . Balról: Igen! igaz! igaza van!) „Legyenek róla meggyőződve, hogy amikor az ember negyven évig élt (közbeszólások) . . . poli­tikai mozgalmak és szenvedélyek közepette és ha az ember teljesítette a kötelességét, semmi sem riaszthatja vissza, még a viharok sem... Ilyen ko­moly tárgyban minden képviselőnek, még ha egye­dül is áll, még ha az utolsó legyen is becsülésü­k­ben, joga van nyilatkozni; igen, még ha egyedül is áll, de én nem állok itt egyedül. (Közbekiáltások.) Dugné de la Vauconnerie: Tizennégyen vannak. De Choiseul: Többen volnánk, ha becsületes választások volnának. (Zaj.) Marquis De Piré: Emlékezzék vissza, Thiers úr, mily nemes energiával helytelenítette i élő­ben a törvényhozás hibáit és ne utánozza azokat. Thiers: N­a egyedül állnék ... (Zaj.) ha egye­dül állnék, az ügy komolysága érdekében meg kel­lene hallgatniok engem . •­ Nos igen, uraim, igaz-e, vagy nem, hogy Hohenzollern herceg jelölését ille­tőleg meghallgatták az önök tiltakozását és eb­­bn a főhadiszálláson kitüntetésre ajánlották Stencel Richárd nagyváradi 37-ik gyalogezredben főhadnagy Petrus nevű szolgáját. Amikor a főhadnagy a bileki ütközetben hat golyótól találva, elesett a harctéren, Petrus a sű­rű go­lyózápor közepette a tűzvonalba rohant, gazdáját karjába emelte és az ellenség tüzelése közben sietett a kötözőhely felé. Az egyik golyó sebet is ejtett rajta, de Petrus mivel sem törődve mentette meg a főhadnagy életét.­get tettek annak? Igaz-e, hogy egy tisztán érzé­kenységi kérdés miatt akarnak szakítani Német­országgá­, — elismerem, h­ogy becsületes érzékenye­ségről van szó, — de mégis csak puszta érzékeny­,­ség miatt. (Mozgás.) „Nos, uraim, azt akarják önök, hogy egész Európa azt mondja, a lényegben engedtek ne­künk, míg mi pusztán formai okokból ezrek vé­rét szándékozunk ontani? (Zajos tiltakozás jobb­ról és középről.) . . . Követelem, az ország szeme előtt, hogy mutassák meg nekünk azokat a sür­gönyöket, amelyek a mai javaslatra okot adtak, mert hiába titkolják előttünk, azok nem egyebek hadüzenetnél. (Hosszas zaj.) Granier de Cassagnac. Azt elhiszem. Thiers: Tudom mire képesek az emberek fel­indultságukban. Ha hasonló körülmények közt szerencsés lettem volna hazám ügyeit vezetni. (Élénk zaj.) Nagyon jól tudják önök, hogy nem sajnálkozást akartam ezzel kifejezni, de ismétlem, ha ilyen fájdalmas, de nagy körülmények közt lettem volna, időt adtam volna hazámnak a gon­dolkozásra, mielőtt ily komoly elhatározásra lép­hetett volna . . . Részemről, hogy megmagyaráz­zam viselkedésemet és szavaimat, — az a hitem, hogy ezt a háborút föltétlenül oktalannak tartom. Kijelentésem bántja önöket, de jogom van véle­ményhez ily súlyos kérdésben. Szeretem hazámat; fájdalmasabban sújtottak — mint bárkit — en­gem az 1866-os események, ezért mindenkinél in­kább kívánom­ a megtorlást, de az idő rosszul van megválasztva. (Zaj.) „Kétségtelen, hogy Poroszország súlyos, na­gyon súlyos igaztalanságot követett el. Hosszú idők óta azzal biztattak bennünket,­­ hogy nem

Next