Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-28 / 208. szám
áttuiapest, péntek PESTI ' '.TW). augfisztus ' ' '(208. számi 5' zanatban borzasztó remegés rázta meg hajóutat, vabereink közül sokan fölbuktak, a tenger zugott és hajónk nagy zuhanással oldalára feküdt. Aknára akadtunk, vagy a Zenta egyik torpedója ért bennünket. Gróf Alensdorff nagykövet a királynál Bécs, augusztus 27. Gróf Mensdorff-Pouilly-Ditrichstein Albert Londonból visszahívott nagykövetünk, aki szerdán tért vissza Bécsbe, ma délelőtt hosszabb magánkihallgatáson jelent meg a királynál. (Bud. Tud.) Angol állampolgár Anglia háborúja ellen Lemondás az angol állampolgárságról Bécs, augusztus 27. Idevaló lapok közlik ma Brooke I. V. angol állampolgár nyilatkozatát, aki évek hosszú sora óta Ausztriában él. Felháborodásának ad kifejezést, amiért Anglia háborúba elegyedett az osztrák-maffzai monarkiával és hangsúlyozza, hogy sohasem hitte volna, hogy hazája háborút fog kezdeniAusztria-Magyarország ellen, hiszen ezt a két országot régi barátság fűzte össze. Nyilatkozatában emlékeztet az elhunyt Ferenc Ferdinánd főhercegnek egy mondására, mikor tavaly Angliából hazatérve, nagy lelkesedéssel szólott Nagybritanniáról és népéről. Brooke azzal végzi, hogy rokonszenvét fejezi ki az osztrák-magyar monarkia iránt és elítéli Anglia háborúját Ausztria-Magyarország ellen. Rokonszenvének jeléül ő hetvenhárom éves létére elhatározta, hogy maga és családja nevében lemond az angol állampolgárságról és felveszi a tiszteletreméltó osztrák állampolgárságot. Anglia részvétele a háborúban bűntény Az angol sajtó véleménye Berlin, augusztus 27. Az angol sajtó, a Times kivételével, az utolsó pillanatig az angol beavatkozás ellen volt. A sajtó szinte hősi agitációval igyekezett a háború veszedelmét elkerülhetni. A Graphic ismételten megerősíti abbeli vélemményét, hogy Ausztria-Magyarországnak igaza van. Ebbe a háborúba Angliának nem szabad beleavatkozni. A New Statesman megállapítja, hogy Anglia intervenciója mögött nem áll a néphangulat. Anglia részvétele a háborúban bűntény. — írja a Daily Mirror. — Angliának semmi köze Szerbiához, — mondja a Daily Graphic augusztus 5-iki számában. — A félhivatalos Pali Mall Gazette írja: Nekünk az ujjunkat sem szabad megmozdítanunk. Így itt az angol sajtó a hadüzenet napjáig. De a lapok túlnyomó részének most is fanyar a hangja. Franciaország haláltusája megkezdődött; a hadsereg összeroppanását nyomon követi a harmadik köztársaság összeroppanása. A francia kormány beadta lemondását. Poincaré újból Vivianit bizta meg a kabinetalakítással és az új kormány megalakult: tagjai közt van Millerand, a „ministeriabilis szocialisták" vezére, akit néhány esztendő előtt azzal vádoltak, hogy Bonaparte-címeres kapával fúrt cisternát a köztársaság alatt; ott van Briand, akinek egész politikája: az erkölcstelenségek, a hitehagyások és árulások végtelen sora; ott van Ribot és ott van a demagóg Guesde; és ott van első sorban — és ő az, akinek a neve, mint valami izzó szérgyenpecsét, az egész kabineten végigsüt — Delcassé, a revanche őrült, züllött apostola. Aki hazáját évtizedes, bűnös bujtogatással lökte, lökte, mindig közelebb, a katasztrófa felé, aki az entente szálaiból akart halálsodronyt szőni Németország köré. A nagy harc, aminek az alvó rettenetét szüntelen költögette, elérkezett, a francia ármádiát szégyen szégyenre, vereség vereségre éri ... Lüllich .. . Lagarde .. . Mühlhausen ... Metz .. . Namur ... és 1118 már egész Franciaország hozzárothadt, Delcasséhoz. A minden árnyalatok egyesülése ezt jelenti. De Párist ez már nem képes megnyugtatni, Parist telehazudták, Páris sokat nem tud, de azt már tudja, hogy a hadsereg összetört és ami most történik, az valóban a vég kezdete. És Párisban már reng a járda, forr, kavarog minden, a hadügyminisztérium épületét vad tüntetések szele rázza és hogy mindezt lecsillapítsák, odadobtak a népnek egy áldozatot: Joffre tábornokot, a vezérkar főnökét. Az utcai anarkia csillapítására fokozták a hadsereg anarkiáját. Így — ilyen züllötten, ilyen pusztulásra — éhjen, ilyen fölbomlottan áll Franciaország a bent legendásan erős, kint legendásan győzhetetlen Németországgal szemben. Belgium már a német erő uralmát nyögi, itt sem történt egyéb, mint a történelem drámai igazságszolgáltatása. Belgiumnak módjában volt választani Franciaország— és a saját exisztenciája közt. Belgium— Németország ismételt, jóindulatú felhívása után is — Franciaország mellett maradt s ezzel maga mondta ki a verdiktet maga fölött. A berlini közvéleményben ma erősen hangoztatják, hogy Belgiumot egyszerűen be kell kebelezni. A németek Brüsszelre ötszázmillió, Lütlichre ötvenmillió hadisarcot vetettek ki; a hadi kárpótlást szeptember elsejéig kell — és aranyban — megfizetni. A német-orosz harctérről jelentősebb tür nem érkezett. A német-angol háború egyelőre .. . Londonban játszódik le, mint angolangol háború. Az egész közvélemény hevesen és élesen ellenzi a háborút és valószínű, hogy a háborúellenes áramlat rettentő ereje elsöpri azt a törpe társaságot, amely bűnös könnyelműséggel tette kockára a brit birodalom épségét. $ 1 Németország háborúi A háború francia furái Hollandián át érkezik az a hír, hogy Emile Vanderveldet, a belga szocialista párt ismert vezérét megölték. Az egyik hír szerint csak merényletet követtek el ellene, a másik szerint meg is halt. Ez, hogy meghalt-e Vandervelde, vagy sem, érdekelni fogja mindazokat, akik az ő fényes tehetségének és nemes lelkületének hívei és bánuítói. Magára a nagy világeseményekre, amelyek egy egyéni sorsot és ha az mindjárt a Vanderveldeé is, messze túlszárnyalnak, a legfontosabb ebben a hírben az, hogy miért követtek el merényletet a nagy belga szocialista és békebarát ellen. Vandervelde, aki közvetlen a háború előtt vállalt miniszteri tárcát, határozottan a béke híve volt és már tudományos gondolkozásának vonatkozásai révén is a német tudományos szocializmusnak és általában a német műveltségnek volt híve. Akármilyen szórványosan is érkeztek a legutóbbi időben a hírek Belgiumból, annyi tény, hogy Vandervelde ellenezte ezt a háborút és ellenezte főként azt, hogy Belgium a németeknek ellentállván, reménytelen küzdelembe menjen bele, egy olyan küzdelembe, amely okvetlenül megszünteti a Belgium állami létét és nemzeti függetlenségét. Vandervelde a bölcs engedékenységnek, az emberi élet kímélésének volt a híve" és nyilván azt akarta, hogy Belgium Luxemburg mintájára engedje háborítatlanul átvonulni a német seregeket, mely esetben sem az országnak, sem a lakosságnak semmi bántódása nem esett volna. Nagyon is tudott dolog, hogy nem az ő álláspontja győzőtt. Belgium háborúba keveredött és a háború közepette Vandervelde szinte izoláltan maradt német barátságával és békeszeretetével. Most merényletet követtek el ellene. Nyilván ezért történt a merénylet, a belga háborús párt akarta megölelni őt éppen úgy, ahogyan a francia háborús párt megölette Jaurést. A terror nyűgözi le Belgiumban és Franciaországban is a szocialisták háborúellenes hangulatát. Különösen Franciaországban van ez így. A francia szocialisták hetvenegy óta dolgoznak a revanche gyilkos rögeszméje ellen és ebben a küzdelemben mindig egyformán találta magával szemközt a reakciós nacionalizmust és a Chauvin mozgótőkét, amely utóbbinak talán még nagyobb szüksége volt a szocializmus elleni harcban a háború gondolatára, mint a reakciónak. Az uzsorás francia nagytőke csak úgy tarthatja féken az országot állandó forrongással fenyegető szocializmust, hogy mindig falrafestette a háború rémét. Sem etikai, sem erkölcsi erő őt a szocializmus ellen nem védelmezhették, az egyedüli, amivel a katonaság védelmét kérhette a maga számára, az újabb német-francia háború gondolata volt. Következésképp a természettől nemzetközi nagytőkének még a reakciónál is chauvinebbnek kellett lenie. És ez a nagytőke a maga érdekei megvédésére annyiszor játszott a háború eszméjével, amíg a veszedelmes játékból valóság lett. Szükségképpen kellett ennek is elkövetkeznie. A francia nagytőke a maga védekezési machinációja közben zsoldosává szegődtette az orosz hadsereget és az eredetileg belpolitikai önvédelemnek szánt e játékból, mihelyt az orosz hadsereg abba belevonatott, komoly nemzetközi veszedelem vált, annál is inkább, mert hiszen a francia tőkére maga a háború is üzletté lett. Abban a mértékben, amelyikben Oroszország a francia tőke védelmében fegyverkezni volt kénytelen, az orosz állam újabb és újabb kölcsönöket vett fel a francia pénzpiacon, amiből újra a párisi nagytőkének volt üzleti haszna. Ez egy Bécs, Q'.igtivitas 27. A császári és királyi apostoli fellépe Vilmos német császárhoz és porosz királyhoz a következő táviratot intézte: Azok a fényes győzelmek, amelyeket a Te legmagasabb vezetésed alatt a német hadsereg hatalmas ellenfél fölött kivívott, kisarjadzottak a Te vasakaratodból, amely a félelmetes kardot élesítette és lesújtotta. A babérhoz, mely Téged, a győzőt díszít, hozzá kívánom és afel nem tartóztatható processzus volt. Hetvenben III. Napoleonnak volt szüksége arra, hogy a szociális forradalmat elkerülendő, külső háborúba keverje a császárságot, most ugyanilyen okokból a nagytőke vitte végső veszedelembe a harmadik köztársaságot. A háború élet-halál kérdés volt a francia tőke számára, amelyet az utolsó tíz év óta minden esztendőben egy-egy pontosan visszatérő forrongás, vagy általános sztrájk fenyegetett meg. A háborúban akart ez az országokat és népeket szipolyozó uzsoratőke új életre feltámadni és a hadüzenet előtt ezért ölette meg a béke érdekében szünetlenül agitáló Jaurést. Ma pedig arról érkezik hír, hogy a Párisban újjáalakított kormányban két szocialista helyet foglal, nevezetesen Jules Guesde és Marcel Sembat. Mind a ketten a szocializmus, illetve a szocialista párt legszélső, tehát a tőke és a reviniche háború ellen küzdő szárnyának vezérei voltak. Most mégis arra kényszeríttet- nek, hogy a háborús kabinetben helyet fog- laljanak. Vagy ez a kabinet már nem háborús kabinet? Háború alatt csak a veszteségben na-' gyon megrokkant országokban szokott a ka-' binet változni és háború alatti kormányválság mindig az anarkia előfutára. Az új francia kormány annak a jele, maga a tény, hogy Pá- risban a háború negyedik hetében úgy ala-kult, azt mutatja, hogy a nép elégedetlen ezzel a háborúval, amelyet lelketlen gonosztevők idéztek fel, belekergetvén nemcsak a hármas- szövetséget, hanem a dolgozó és békét akaró francia társadalmat is. III. Napóleon alatt isi igy kezdődött. A háború alatt volt kormányváltozás, azután kiütött a forradalom és detronizálták a császárt. Hátha most detronizálni fogják a köztársaságot — és ez nem szójáték, mert ez a köztársaság nagyobb lírán, mi volt a legzsarnokibb császárnál. A német-franciabelga háború Vilmos császár és Moltke Mária Terézia-rendje