Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-28 / 208. szám

áttuiapest, péntek PESTI ' '.TW). augfisztus ' ' '(208. számi 5' zanatban borzasztó remegés rázta meg hajóutat, v­a­bereink közül sokan fölbuktak, a tenger zugott és hajónk nagy zuhanással oldalára feküdt. Aknára akadtunk, vagy a Zenta egyik torpedója ért ben­nünket. Gróf Alensdorff nagykövet a királynál Bécs, augusztus 27. Gróf Mensdorff-Pouilly-Ditrichstein Albert Londonból visszahívott nagykövetünk, aki szerdán tért vissza Bécsbe, ma délelőtt hosszabb magánki­hallgatáson jelent meg a királynál. (Bud. Tud.) Angol állampolgár Anglia háborúja ellen Lemondás az angol állampolgárságról Bécs, augusztus 27. Idevaló lapok közlik ma Brooke I. V. angol állampolgár nyilatkozatát, aki évek hosszú sora óta Ausztriában él. Felháborodásának ad kifejezést, amiért Anglia háborúba elegyedett az osztrák-ma­ffzai monarkiával és hangsúlyozza, hogy sohasem hitte volna, hogy hazája háborút fog kezdeni­­Ausztria-Magyarország ellen, hiszen ezt a két or­szágot régi barátság fűzte össze. Nyilatkozatában emlékeztet az elhunyt Ferenc Ferdinánd főher­cegnek egy mondására, mikor tavaly Angliá­ból hazatérve, nagy lelkesedéssel szólott Nagybritan­niáról és népéről. Brooke azzal végzi, hogy ro­konszenvét fejezi ki az osztrák-magyar monarkia iránt és elítéli Anglia háborúját Ausztria-Magyar­ország ellen. Rokonszenvének jeléül ő hetvenhá­rom éves létére elhatározta, hogy maga és családja nevében lemond az angol állampolgárságról és fel­veszi a tiszteletreméltó osztrák állampolgárságot. Anglia részvétele a háborúban bűntény Az angol sajtó véleménye Berlin, augusztus 27. Az angol sajtó, a Times kivételével, az utolsó pillanatig az angol beavatkozás ellen volt. A sajtó szinte hősi agitációval igyekezett a háború vesze­delmét elkerülhetni. A Graphic ismételten megerősíti abbeli vélem­m­ényét, hogy Ausztria-Magyarországnak igaza van. E­bbe a háborúba Angliának nem szabad beleavat­kozni. A New Statesman megállapítja, hogy An­glia intervenciója mögött nem áll a néphangulat. Anglia részvétele a háborúban bűntény. — írja a Daily Mirror. — Angliának semmi köze Szerbiához, — mondja a Daily Graphic augusztus 5-iki számában. — A félhivatalos Pali Mall Ga­zette írja: Nekünk az ujjunkat sem szabad meg­mozdítanunk. Így itt az angol sajtó a hadüzenet napjáig. De a lapok túlnyomó részének most is fanyar a hangja. Franciaország haláltusája megkezdődött; a hadsereg összeroppanását nyomon követi a harmadik köztársaság összeroppanása. A fran­cia kormány beadta lemondását. Poincaré új­ból Vivianit bizta meg a kabinetalakítással és az új kormány megalakult: tagjai közt van Millerand, a „ministeriabilis szocialisták" ve­zére, akit néhány esztendő előtt azzal vádol­tak, hogy Bonaparte-címeres kapával fúrt cis­ternát a köztársaság alatt; ott van Briand, akinek egész politikája: az erkölcstelenségek, a hitehagyások és árulások végtelen sora; ott van Ribot és ott van a demagóg Guesde; és ott van első sorban — és ő az, akinek a neve, mint valami izzó szérgyenpecsét, az egész ka­bineten végigsüt — Delcassé, a revanche őrült, züllött apostola. Aki hazáját évtizedes, bűnös bujtogatással lökte, lökte, mindig köze­lebb, a katasztrófa felé, aki az entente szálai­ból akart halálsodronyt szőni Németország köré. A nagy harc, aminek az alvó rettenetét szüntelen költögette, elérkezett, a francia ár­mádiát szégyen szégyenre, vereség vereségre éri ... Lüllich .. . Lagarde .. . Mühlhausen ... Metz .. . Namur ... és 1118 már egész Francia­ország hozzárothadt, Delcasséhoz. A minden árnyalatok egyesülése ezt jelenti. De Párist ez már nem­ képes megnyug­tatni, Parist telehazudták, Páris sokat nem tud, de azt már tudja, hogy a hadsereg összetört és ami most történik, az valóban a vég kez­dete. És Párisban már reng a járda, forr, ka­varog minden, a hadügyminisztérium épületét vad tüntetések szele rázza és hogy mindezt le­csillapítsák, odadobtak a népnek egy áldoza­tot: Joffre tábornokot, a vezérkar főnökét. Az utcai anarkia csillapítására fokozták a hadse­reg anarkiáját. Így — ilyen züllötten, ilyen pusztulásra — éhjen, ilyen fölbomlottan áll Franciaország a bent legendásan erős, kint le­­­gendásan győzhetetlen Németországgal szem­ben. Belgium már a német erő uralmát nyögi, itt sem történt egyéb, mint a történelem drá­mai igazságszolgáltatása. Belgiumnak módjá­ban volt választani Franciaország­­— és a sa­ját exisztenciája közt. Belgium­­— Németor­szág ismételt, jóindulatú felhívása után is — Franciaország mellett maradt s ezzel maga mondta ki a verdiktet maga fölött. A berlini közvéleményben ma erősen hangoztatják, hogy Belgiumot egyszerűen be kell kebelezni. A németek Brüsszelre ötszázmillió, Lüt­lichre ötvenmillió hadisarcot vetettek ki; a hadi kárpótlást szeptember elsejéig kell — és aranyban — megfizetni. A német-orosz harctérről jelentősebb tü­r nem érkezett. A német-angol háború egye­lőre .. . Londonban játszódik le, mint­ angol­angol háború. Az egész közvélemény hevesen és élesen ellenzi a háborút és valószínű, hogy a háborúellenes áramlat rettentő ereje elsöpri azt a törpe társaságot, amely bűnös könnyel­műséggel tette kockára a bri­t birodalom épségét. $ 1 Németország háborúi A háború francia fur­ái Hollandián át érkezik az a hír, hogy Emile Vanderveldet, a belga szocialista párt ismert vezérét megölték. Az egyik hír szerint csak merényletet követtek el ellene, a másik szerint meg is halt. Ez, hogy meghalt-e Van­dervelde, vagy sem, érdekelni fogja mindazo­kat, akik az ő fényes tehetségének és nemes lelkületének hívei és bánuítói. Magára a nagy világeseményekre, amelyek egy egyéni sorsot és ha az mindjárt a Vanderveldeé is, messze túlszárnyalnak, a legfontosabb ebben a hírben az, hogy miért követtek el merényletet­ a nagy belga szocialista és békebarát ellen. Vandervelde, aki közvetlen a háború előtt vállalt miniszteri tárcát, határozottan a béke híve volt és már tudományos gondolkozásá­nak vonatkozásai révén is a német tudomá­nyos szocializmusnak és általában a német műveltségnek volt híve. Akármilyen szórvá­nyosan is érkeztek a legutóbbi időben a hí­rek Belgiumból, annyi tény, hogy Vander­velde ellenezte ezt a háborút és ellenezte fő­ként azt, hogy Belgium a németeknek ellent­állván, reménytelen küzdelembe menjen bele, egy olyan küzdelembe, amely okvetlenül meg­szünteti a Belgium állami létét és nemzeti függetlenségét. Vandervelde a bölcs engedé­kenységnek, az emberi élet kímélésének volt a híve" és nyilván azt akarta, hogy Belgium Luxemburg mintájára engedje háborítatlanul átvonulni a német seregeket, mely esetben sem az országnak, sem a lakosságnak sem­m­i bántódása nem esett volna. Nagyon is tudott dolog, hogy nem az ő álláspontja győzőtt. Belgium háborúba keveredött és a háború kö­zepette Vandervelde szinte izoláltan maradt német barátságával és békeszeretetével. Most merényletet követtek el ellene. Nyilván ezért történt a merénylet, a belga háborús párt akarta megölelni őt éppen úgy, ahogyan a francia háborús párt megölette Jaurést. A terror nyűgözi le Belgiumban és Fran­ciaországban is a szocialisták háborúellenes hangulatát. Különösen Franciaországban van ez így. A francia szocialisták hetvenegy óta dolgoznak a revanche gyilkos rögeszméje ellen és ebben a küzdelemben mindig egyformán találta magával szemközt a reakciós naciona­lizmust és a Chauvin mozgótőkét, amely utób­binak talán még nagyobb szüksége volt a szo­cializmus elleni harcban a háború gondola­tára, mint a reakciónak. Az uzsorás francia nagytőke csak úgy tarthatja féken az országot állandó forrongással fenyegető szocializmust, hogy mindig falrafestette a háború rémét. Sem etikai, sem erkölcsi erő őt a szocializmus ellen nem védelmezhették, az egyedüli, ami­vel a katonaság védelmét kérhette a maga számára, az újabb német-francia háború gon­dolata volt. Következésképp a természettől nemzetközi nagytőkének még a reakciónál is chauvinebbnek kellett lenie. És ez a nagytőke a maga érdekei megvédésére annyiszor játszott a háború eszméjével, amíg a veszedelmes já­tékból valóság lett. Szükségképpen kellett en­nek is elkövetkeznie. A francia nagytőke a maga védekezési machinációja közben zsoldo­sává szegődtette az orosz hadsereget és az eredetileg belpolitikai önvédelemnek szánt e játékból, mihelyt az orosz hadsereg abba be­levonatott, komoly nemzetközi veszedelem vált, annál is inkább, mert hiszen a francia tő­kére maga a háború is üzletté lett. Abban a mértékben, amelyikben Oroszország a francia tőke védelmében fegyverkezni volt kénytelen, az orosz állam újabb és újabb kölcsönöket vett fel a francia pénzpiacon, amiből újra a párisi nagytőkének volt üzleti haszna. Ez egy Bécs, Q'.igtivitas 27. A császári és királyi apostoli fellépe Vilmos német császárhoz és porosz királyhoz a következő táviratot intézte: Azok a fényes győzelmek, amelyeket a Te legmagasabb vezetésed alatt a né­met hadsereg hatalmas ellenfél fölött kivívott, kisarjadzottak a Te vasakara­todból, amely a félelmetes kardot élesí­tette és lesújtotta. A babérhoz, mely Té­ged, a győzőt díszít, hozzá kívánom és a­fel nem tartóztatható processzus volt. Hetven­ben III. Napoleonnak volt szüksége arra, hogy a szociális forradalmat elkerülendő, külső há­borúba keverje a császárságot, most ugyan­ilyen okokból a nagytőke vitte végső veszede­lembe a harmadik köztársaságot. A háború élet-halál kérdés volt a francia tőke számára, amelyet az utolsó tíz év óta minden esztendőben egy-egy pontosan vissza­térő forrongás, vagy általános sztrájk fenye­getett meg. A háborúban akart ez az országo­kat és népeket szipolyozó uzsoratőke új életre feltámadni és a hadüzenet előtt ezért ölette meg a béke érdekében szünetlenül agitáló Jau­rést. Ma pedig arról érkezik h­ír, hogy a Pá­­­risban újjáalakított kormányban két szocia­lista helyet foglal, nevezetesen Jules Guesde és Marcel Sembat. Mind a ketten a szocializmus, illetve a szocialista párt legszélső, tehát a tőke és a reviniche háború ellen küzdő szárnyának vezérei voltak. Most mégis arra kényszeríttet-­ nek, hogy a háborús kabinetben helyet fog-­ laljanak. Vagy ez a kabinet már nem háborús ka­binet? Háború alatt csak a veszteségben na-' gyon megrokkant országokban szokott a ka-' binet változni és háború alatti kormányválság­ mindig az anarkia előfutára. Az új francia­ kormány annak a jele, maga a tény, hogy Pá-­ risban a háború negyedik hetében úgy ala-­­kult, azt mutatja, hogy a nép elégedetlen ezzel­ a háborúval, amelyet lelketlen gonosztevők­ idéztek fel, belekergetvén nemcsak a hármas-­ szövetséget, hanem a dolgozó és békét akaró­ francia társadalmat is. III. Napóleon alatt isi igy kezdődött. A háború alatt volt kormány­változás, azután kiütött a forradalom és de­tronizálták a császárt. Hátha most detroni­zálni fogják a köztársaságot — és ez nem­ szójáték, mert ez a köztársaság nagyobb lírán­, m­i volt a legzsarnokibb császárnál­­. A német-francia­belga háború Vilmos császár és Moltke Mária Terézia-rendje

Next