Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-04 / 184. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 4. (184. szám.)1­5 két fognak felállítani, melyek ezen a határon mégi­gsem teljesítettek szolgálatot. Svédország és Norvégia Svédország mozgásit Stockholm, augusztus 3. A hadügyminiszter Svédország semleges­­­ségének védelme céljából elrendelte a mozgó­sítást. A mozgósítás vonatkozik a partmenti territoriális és tartalékseregekre, továbbá a hollandi haderőre és végül az erődítések hely­őrségére. Elrendelték továbbá azoknak az újoncoknak behívását, akiknek jövő hónap­ban kellett volna sor alá kerülniük. Japán Az angol-japán szövetségi szerződés London, augusztus 3. Általános érdeklődés kiséri Japán terveit. Senki sem tudja, milyen állást foglal el a mai konfliktusban Japán. Japánnak Angliával kö­tött szerződése hangsúlyozza, hogy a szövetség a japán és angol kormányzat között az idők nagy változásai következtében jött létre és hár­mas célt szolgál: Kelet-Ázsia és India általános békéjének fentartását, az összes hatalmak kö­zös érdekeinek védelmét Kínában és a szerző­dést kötő hatalmak territoriális jogainak fen­tartását Kelet-Ázsiaiban és Indiában. A hat pont a következőképpen oszlik meg : az első pont megegyezést létesít Japán és Anglia kö­zött, amely szerint a két ország közösen jár el, ha a fentebb említett jogai vagy érdekei forog­nak kockán. A második pont a szerződő felek között szövetséget létesít arra az esetre, ha egyik vagy másik szerződő háborúba keveredik territoriá­lis jogai érdekében, vagy fent említett speciális­­érdekei épségben tartá­sára. Ezekben az esetek­ben a harc közösen vívandó. A harmadik pont értelmében a szerződő felek kötelezik magukat, hogy egymás nélkül harmadik hatalommal nem kötnek szövetséget. A negyedik pont a döntő bí­róságok választásáról szól. Az ötödik és hato­dik pont a szerződés életbeléptetéséről nyilat­kozik és kijelenti, hogy a szerződés tíz évig ma­rad érvényben. A szövetségi szerződés 1911. London, július 31. (Saját levelezőnktől.) Tízmillió szurony me­red egymásnak Európában és a harci készülő­dések közepette Itálián kivil Nagybritinia az egyedüli nagyhatalom, amely e­ pillanatig meg­őrizte teljes semlegességét. Mi itt Londonban teljes bizonyossággal csak sejthetjük az angol kormány álláspontját, amelyet ha tovább is érzelmi momentumok vezetnek, feltétlenül Ausztria-Magyarorszá­gnak kedvező. London utcáit ugyanaz a mozgalmasság jellemzi, mint a többi fővárosokét, a lapok harminc-negyven kiadást adnak naponta, mindenki vitatkozik, öklök emelkednek a levegőbe és itt rögtön meg­állapíthatjuk, hogy az angol öklök, a kereske­dőké, iparosoké, Oroszországot fenyegetik. A mi királyunkat a legnagyobb tisztelet környezi, csak úgy emlegetik : „az öreg úr“. A világhá­ború felidézőjének a cárt tartják és úgy tetszik, a német birodalom elleni averzió is enyhülő­ben van. Anglia abban a szerencsés helyzetben van, hogy az osztrák-magyar és szerb konfliktus semmiképp sem érinti érdekeit, másrészt két­ségtelen tény, hogy egy világh­á­ború kitörése után az ő érdekkörei sem maradnak érintetle­nül. Anglia rendkívüli hatalmi eszközei, kivéte­les helyzete, mint már annyiszor, most is rend­kívüli fontosságúvá teszi bármely irányú állás­­foglalását és éppen ebből a nézőpontból haza­fias örömmel számolhatunk be arról, hogy Anglia az utolsó pillanatig becsülettel együtt dolgozott Németországgal a katasztrófa elhárí­tásán. Angliát ebben a munkájában külpolitikai tisztességén kívül az érdekei is vezették. Nyil­vánvaló, ha Anglia a mai gazdasági szituáció­ban háborúba keveredik és ha erkölcsileg a britek történetéhez méltóan kerülne is ki abból,­­ gazdaságilag elvérezhetne. Megérthetjük ezt az­ állításunkat, ha Indiára, a kolóniákra és csá­­­szári birtokokra gondolunk. Anglia világha­talma abban nyilvánul, hogy fegyveres erejével,­ pénzével, kereskedelmével Indiában az erőket­ egyensúlyban tartja és minden, ami ezt az­ egyensúlyt megzavarhatná, könnyen a brit im-­­perium egész alapzatának megrázkódtatásával­­ járna, így tehát egészséges önvédelem Angiig­ magatartása , IV. György minden alattvalója­ csak a zavartalan békén munkálhat közre. Mi történik azonban akkor, ha az angol­­ kormány szövetségei és szerződései révén olyan­ helyzetbe kerül, hogy cselekedni kénytelen?­ Erre a kérdésre ma még a külpolitikai kérdé-­­sekben annyira járatos angol sajtó sem tud ha­­­­tározott választ adni és politikai pártállásai szerint homályos célzásokkal és valószínűtlen­­ találgatásokkal elégszik meg. A nagy angol la­­­­pok egészen szokatlan rokonszenvvel írnak­ Ausztria-Magyarország fellépéséről és tudni sem akarnak egy olyan politikai rendszerről, amely a királygyilkosságot használja agitációs fegyverül. A „Times“ ma esti száma az orosz mozgósításhoz ezeket fűzi hozz­á : „Frivolnak­ tetszik nekünk a szentpétervári kormány har-­­cos felbuzdulása egy olyan nemzet védelmére,­ amelynek fiai, a legkisebbtől a legnagyobbig,­ azt a fegyvert használják, amely ellen ez a ,pé-­ tervári kormány kilenc évig statáriummal,­ börtönökkel, akasztófával, a jezsuita inkvizi-­­ciók minden elrettentő eszközével volt kényte-­ len fellépni.“­­ A hangulat tehát mellettünk­ szól, lássuk, mi történhet abban az esetben, ha­ Anglia és Franciaország között kötelező ka­­­­onai szövetség van és ha Anglia olyan hely­­­zetbe kerül, hogy kötelezettségének teljesítése­ alól nem vonhatja ki magát. Asquith és Grey Az angol közvélemény mellettünk Három elem harca MO AMJ­ ­ A regényírók fantáziáját mindig izgatta, hogy milyen lesz a jövő nagy háborúja. Egy csomó modern írónak a műveit lehetne itt fel­sorolni, amik a valóságot fantasztikusan meg­nagyobbították és az emberek képzelőerejének érzékeny hártyájára óriási levegőbeli, vízi és szárazföldi hadi gépek apokaliptikus harcát festették. És a mozi, a modern embernek ez a szó­rakoztató és néha egyben ismeretterjesztő lát­ványossága szintén fölkarolta a regényírók népszerű ötletét. Láttunk borzalmas vagy ko­mikus levegőbeli csatákat, hajmeresztő ameri­kai filmeket. Mindebből a közönség lelkében valami regényesen szélsőséges, fantasztikusan ijesztő kép alakult ki. Ha hadi repülőgépről vagy levegőbeli háborúról hall vagy olvas a járatlan ember, wellsi fantázia kezd benne működni. Ezekben a napokban, amikor a háborús hírek közt minduntalan hadi léghajók és re­pülőgépek szerepéről olvasunk és az utca­sarkon a rájuk vonatkozó plakátokat láthat­juk, végre nyílni kezd előttünk egy valóban modern háborúnak egyelőre csak a szem­­határa. És idegeinknek mihamarabb hozzá kell szokniok ahhoz a gondolathoz, hogy nem­csak ágyúk és hadihajók, hanem levegőbeli hadi gépek is vannak, amelyek koránt sem olyan szörnyűségesek, amilyennek a welsi vagy mozibeli fantázia kiszínezte. Annyi bizonyos, hogy a mult háborúhoz képest talán a legnagyobb változást a leve­gőbeli harc lehetőségei jelentik. Évezredeken át csak szárazföldön és vizen való háborút is­mert az emberiség. Most a harmadik elem, a levegő is bevonult a harci színterek sorába. A fejünk felett is lehet csatázni és háború ide­jén az eget is jó kémlelni, hogy nem közele­dik-e onnan­­valami gyanús ellenséges kísér­let. De ezért megijedni, megszeppenni, ideges­kedni igazán nevetséges. A modern, huszadik századbeli ember idegeinek az élet nagyobb le­hetőségeihez már hozzá kellett szokniok, hozzá kell tehát idomulniok a modern háború eshetőségeihez is. A hadi repülőgép először a balkáni há­borúban szerepelt. Kétféle rendeltetése, hogy titokban kikémlelje az ellenség hadállását vagy hogy felülről végezzen rombolást az el­lenség soraiban, úgy tudom, nem nagyon ér­vényesült. Legalább a balkáni háborúban nem volt jelentősebb nyoma annak, hogy repülőgép vagy hadi pilóta döntő módon avatkozott volna be a harci szerencsébe. Lehet ezt a dolgot az aviatika tudomá­nyának fiatalságával is magyarázni, de az is lehetséges, hogy a balkáni hadviselő felek anyagi inferioritása hozta magával, hogy a re­pülőgépnek aránylag kis szerep jutott náluk­. Egészen mások most a kilátások. Az aviatika­ technikájában legelőbbre haladt nemzetek néz­nek egymással farkasszemet. Azonkívül az óriási hangárokban már bizonyára nyugtala­­­nul ver a gépszíve azoknak a selyemből való­ kolosszusoknak, amelyeket kormányozható­ léghajóknak nevezünk és amelyek eddig csak’.1 manőverben szerepeltek, komoly háborúkban, tudtommal még soha. Ez tehát az a nagy, eddig ismeretlen té-, nyező, amelynek jelentőségével tisztában lehet-­ nek a szakértők, de maga az emberiség nem,­ mert komoly és sorsdöntő fordulatokban­ még nem látta a nagy és kis hadi madarakat.­ Lesz-e szerepük és milyen, ki tudna erre a­ kérdésre most felelni? Kicsiny és gyönge az emberi szív, de­ erős, hatalmas az emberi elme. Ezt a jobbik­ eszünket kell elővenni és ezzel kell kutat-­­nunk a jövő szemhatárát félelem nélkül, vagyis filozófiával. És úgyis lehet tekinteni ezt a különös, zajos életet, amelyben a modern, újszerű háború kontúrjai először kezdenek va­­lósággá elevenedni. Minden regénynél érde­kesebben, de korántsem olyan rémségesen, mint a regényekben és mozikban. Bele­ kell törődnünk a gondolatba, hogy két elem har­cából három elem küzdelmévé lett a modern hadviselés* Plum­e, ,v. jidii .■•.....'A.....feksá Mki ' - ah*» július 13-ikáról kelt, Sir Ediward Grey és Kató japáni követ írta alá. Aki ezt a szerződést figyelmesen átolvassa, könnyen észreveszi, hogy a mai szituációra nem alkalmazható egyetlen pontja sem és ki van zárva az a veszély, hogy Japán Angliának segítsen, ha ez utóbbi táíbo­­rúba lépne ellenünk. Az Egyesült Államok Az Unió semleges Washington, augusztus 3. Az Egyesült­ Államok semlegességi nyilat­­­kozata elkészült és holnap fogják közzétenni.

Next