Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-04 / 184. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 4. (184. szám.)15 két fognak felállítani, melyek ezen a határon mégigsem teljesítettek szolgálatot. Svédország és Norvégia Svédország mozgásit Stockholm, augusztus 3. A hadügyminiszter Svédország semlegességének védelme céljából elrendelte a mozgósítást. A mozgósítás vonatkozik a partmenti territoriális és tartalékseregekre, továbbá a hollandi haderőre és végül az erődítések helyőrségére. Elrendelték továbbá azoknak az újoncoknak behívását, akiknek jövő hónapban kellett volna sor alá kerülniük. Japán Az angol-japán szövetségi szerződés London, augusztus 3. Általános érdeklődés kiséri Japán terveit. Senki sem tudja, milyen állást foglal el a mai konfliktusban Japán. Japánnak Angliával kötött szerződése hangsúlyozza, hogy a szövetség a japán és angol kormányzat között az idők nagy változásai következtében jött létre és hármas célt szolgál: Kelet-Ázsia és India általános békéjének fentartását, az összes hatalmak közös érdekeinek védelmét Kínában és a szerződést kötő hatalmak territoriális jogainak fentartását Kelet-Ázsiaiban és Indiában. A hat pont a következőképpen oszlik meg : az első pont megegyezést létesít Japán és Anglia között, amely szerint a két ország közösen jár el, ha a fentebb említett jogai vagy érdekei forognak kockán. A második pont a szerződő felek között szövetséget létesít arra az esetre, ha egyik vagy másik szerződő háborúba keveredik territoriális jogai érdekében, vagy fent említett speciálisérdekei épségben tartására. Ezekben az esetekben a harc közösen vívandó. A harmadik pont értelmében a szerződő felek kötelezik magukat, hogy egymás nélkül harmadik hatalommal nem kötnek szövetséget. A negyedik pont a döntő bíróságok választásáról szól. Az ötödik és hatodik pont a szerződés életbeléptetéséről nyilatkozik és kijelenti, hogy a szerződés tíz évig marad érvényben. A szövetségi szerződés 1911. London, július 31. (Saját levelezőnktől.) Tízmillió szurony mered egymásnak Európában és a harci készülődések közepette Itálián kivil Nagybritinia az egyedüli nagyhatalom, amely e pillanatig megőrizte teljes semlegességét. Mi itt Londonban teljes bizonyossággal csak sejthetjük az angol kormány álláspontját, amelyet ha tovább is érzelmi momentumok vezetnek, feltétlenül Ausztria-Magyarországnak kedvező. London utcáit ugyanaz a mozgalmasság jellemzi, mint a többi fővárosokét, a lapok harminc-negyven kiadást adnak naponta, mindenki vitatkozik, öklök emelkednek a levegőbe és itt rögtön megállapíthatjuk, hogy az angol öklök, a kereskedőké, iparosoké, Oroszországot fenyegetik. A mi királyunkat a legnagyobb tisztelet környezi, csak úgy emlegetik : „az öreg úr“. A világháború felidézőjének a cárt tartják és úgy tetszik, a német birodalom elleni averzió is enyhülőben van. Anglia abban a szerencsés helyzetben van, hogy az osztrák-magyar és szerb konfliktus semmiképp sem érinti érdekeit, másrészt kétségtelen tény, hogy egy világháború kitörése után az ő érdekkörei sem maradnak érintetlenül. Anglia rendkívüli hatalmi eszközei, kivételes helyzete, mint már annyiszor, most is rendkívüli fontosságúvá teszi bármely irányú állásfoglalását és éppen ebből a nézőpontból hazafias örömmel számolhatunk be arról, hogy Anglia az utolsó pillanatig becsülettel együtt dolgozott Németországgal a katasztrófa elhárításán. Angliát ebben a munkájában külpolitikai tisztességén kívül az érdekei is vezették. Nyilvánvaló, ha Anglia a mai gazdasági szituációban háborúba keveredik és ha erkölcsileg a britek történetéhez méltóan kerülne is ki abból, gazdaságilag elvérezhetne. Megérthetjük ezt az állításunkat, ha Indiára, a kolóniákra és császári birtokokra gondolunk. Anglia világhatalma abban nyilvánul, hogy fegyveres erejével, pénzével, kereskedelmével Indiában az erőket egyensúlyban tartja és minden, ami ezt az egyensúlyt megzavarhatná, könnyen a brit im-perium egész alapzatának megrázkódtatásával járna, így tehát egészséges önvédelem Angiig magatartása , IV. György minden alattvalója csak a zavartalan békén munkálhat közre. Mi történik azonban akkor, ha az angol kormány szövetségei és szerződései révén olyan helyzetbe kerül, hogy cselekedni kénytelen? Erre a kérdésre ma még a külpolitikai kérdé-sekben annyira járatos angol sajtó sem tud határozott választ adni és politikai pártállásai szerint homályos célzásokkal és valószínűtlen találgatásokkal elégszik meg. A nagy angol lapok egészen szokatlan rokonszenvvel írnak Ausztria-Magyarország fellépéséről és tudni sem akarnak egy olyan politikai rendszerről, amely a királygyilkosságot használja agitációs fegyverül. A „Times“ ma esti száma az orosz mozgósításhoz ezeket fűzi hozzá : „Frivolnak tetszik nekünk a szentpétervári kormány har-cos felbuzdulása egy olyan nemzet védelmére, amelynek fiai, a legkisebbtől a legnagyobbig, azt a fegyvert használják, amely ellen ez a ,pé- tervári kormány kilenc évig statáriummal, börtönökkel, akasztófával, a jezsuita inkvizi-ciók minden elrettentő eszközével volt kényte- len fellépni.“ A hangulat tehát mellettünk szól, lássuk, mi történhet abban az esetben, ha Anglia és Franciaország között kötelező kaonai szövetség van és ha Anglia olyan helyzetbe kerül, hogy kötelezettségének teljesítése alól nem vonhatja ki magát. Asquith és Grey Az angol közvélemény mellettünk Három elem harca MO AMJ A regényírók fantáziáját mindig izgatta, hogy milyen lesz a jövő nagy háborúja. Egy csomó modern írónak a műveit lehetne itt felsorolni, amik a valóságot fantasztikusan megnagyobbították és az emberek képzelőerejének érzékeny hártyájára óriási levegőbeli, vízi és szárazföldi hadi gépek apokaliptikus harcát festették. És a mozi, a modern embernek ez a szórakoztató és néha egyben ismeretterjesztő látványossága szintén fölkarolta a regényírók népszerű ötletét. Láttunk borzalmas vagy komikus levegőbeli csatákat, hajmeresztő amerikai filmeket. Mindebből a közönség lelkében valami regényesen szélsőséges, fantasztikusan ijesztő kép alakult ki. Ha hadi repülőgépről vagy levegőbeli háborúról hall vagy olvas a járatlan ember, wellsi fantázia kezd benne működni. Ezekben a napokban, amikor a háborús hírek közt minduntalan hadi léghajók és repülőgépek szerepéről olvasunk és az utcasarkon a rájuk vonatkozó plakátokat láthatjuk, végre nyílni kezd előttünk egy valóban modern háborúnak egyelőre csak a szemhatára. És idegeinknek mihamarabb hozzá kell szokniok ahhoz a gondolathoz, hogy nemcsak ágyúk és hadihajók, hanem levegőbeli hadi gépek is vannak, amelyek koránt sem olyan szörnyűségesek, amilyennek a welsi vagy mozibeli fantázia kiszínezte. Annyi bizonyos, hogy a mult háborúhoz képest talán a legnagyobb változást a levegőbeli harc lehetőségei jelentik. Évezredeken át csak szárazföldön és vizen való háborút ismert az emberiség. Most a harmadik elem, a levegő is bevonult a harci színterek sorába. A fejünk felett is lehet csatázni és háború idején az eget is jó kémlelni, hogy nem közeledik-e onnanvalami gyanús ellenséges kísérlet. De ezért megijedni, megszeppenni, idegeskedni igazán nevetséges. A modern, huszadik századbeli ember idegeinek az élet nagyobb lehetőségeihez már hozzá kellett szokniok, hozzá kell tehát idomulniok a modern háború eshetőségeihez is. A hadi repülőgép először a balkáni háborúban szerepelt. Kétféle rendeltetése, hogy titokban kikémlelje az ellenség hadállását vagy hogy felülről végezzen rombolást az ellenség soraiban, úgy tudom, nem nagyon érvényesült. Legalább a balkáni háborúban nem volt jelentősebb nyoma annak, hogy repülőgép vagy hadi pilóta döntő módon avatkozott volna be a harci szerencsébe. Lehet ezt a dolgot az aviatika tudományának fiatalságával is magyarázni, de az is lehetséges, hogy a balkáni hadviselő felek anyagi inferioritása hozta magával, hogy a repülőgépnek aránylag kis szerep jutott náluk. Egészen mások most a kilátások. Az aviatika technikájában legelőbbre haladt nemzetek néznek egymással farkasszemet. Azonkívül az óriási hangárokban már bizonyára nyugtalanul ver a gépszíve azoknak a selyemből való kolosszusoknak, amelyeket kormányozható léghajóknak nevezünk és amelyek eddig csak’.1 manőverben szerepeltek, komoly háborúkban, tudtommal még soha. Ez tehát az a nagy, eddig ismeretlen té-, nyező, amelynek jelentőségével tisztában lehet- nek a szakértők, de maga az emberiség nem, mert komoly és sorsdöntő fordulatokban még nem látta a nagy és kis hadi madarakat. Lesz-e szerepük és milyen, ki tudna erre a kérdésre most felelni? Kicsiny és gyönge az emberi szív, de erős, hatalmas az emberi elme. Ezt a jobbik eszünket kell elővenni és ezzel kell kutat-nunk a jövő szemhatárát félelem nélkül, vagyis filozófiával. És úgyis lehet tekinteni ezt a különös, zajos életet, amelyben a modern, újszerű háború kontúrjai először kezdenek valósággá elevenedni. Minden regénynél érdekesebben, de korántsem olyan rémségesen, mint a regényekben és mozikban. Bele kell törődnünk a gondolatba, hogy két elem harcából három elem küzdelmévé lett a modern hadviselés* Plume, ,v. jidii .■•.....'A.....feksá Mki ' - ah*» július 13-ikáról kelt, Sir Ediward Grey és Kató japáni követ írta alá. Aki ezt a szerződést figyelmesen átolvassa, könnyen észreveszi, hogy a mai szituációra nem alkalmazható egyetlen pontja sem és ki van zárva az a veszély, hogy Japán Angliának segítsen, ha ez utóbbi táíborúba lépne ellenünk. Az Egyesült Államok Az Unió semleges Washington, augusztus 3. Az Egyesült Államok semlegességi nyilatkozata elkészült és holnap fogják közzétenni.