Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-05 / 185. szám

PESTI NAPLÓ 1914- augusztus S. 1185. szám.T . Budapest, szerda trra­ Magyarországnak Szerbiához küldött had­üzenetére vonatkozik.) A cár, aki titokban ek­kor már Németország ellen mozgósított és mégis bensőségesen kér segítséget Vilmos csá­szártól, fenyegetődzik is és kijelenti, hogy, a pressziónak, amit rája Oroszországban gya­korolnak, nem tud többé ellenállni és kényte­len lesz intézkedéseket tenni, amelyek háború­hoz vezetnek. Egyúttal arra kéri a császárt, hogy, tartsa vissza a monarkiát. Vilmos csá­szár emberül megfelel erre a táviratra. Kije­lenti, hogy a monarkia eljárását nem tekint­heti szégyenteljes háborúnak, mert Ausztria- Magyarország tapasztalásból tudhatja, hogy Szerbia papirosígéretei teljesen megbízhatat­lanok. A császár garantálja, hogy a monarkia nemn­ akar Szerbiában területet hódítani és még egyszer felajánlja egész barátságát és se­gítségét arra nézve, hogy a bécsi és a pétervári kormányok között közvetítsen. A császár ez­után egy újabb táviratot küld a cárnak, akit a mozgósítás veszélyére és súlyos következ­ményeire figyelmeztet. Kijelenti, hogy a mon­arkia csak Szerbia ellen mozgósított és had­­seregének csak egy részét. Oroszország kim­ben a monarkia ellen mozgósít, Vilmos csá­szár közvetítő szerepe lehetetlenné válik és a cár­­viseli a felelősséget a háborúért, vagy a békéért. A cár utolsó táviratában hazug vá­laszt ad Vilmos császárnak arra a kérdésére, amely a mozgósításra vonatkozik és miközben katonái­ már a német határon arcátlankodtak, még mindig arra kéri Vilmos császárt, hogy gyakoroljon erős nyomást Ausztria-Magyar­­országra. Ez volt a legnagyobb perfidia, amit a világtörténelem egyáltalában ismer és a né­met császár erre hadat üzent annak az Orosz­országnak, amelynek délnyugati határszélein immáron két nap óta győzedelmes német ka­tonák állnak. Délután a birodalmi gyűlés ülést tartott. Bethmann-Hollweg kancellár mondott hosszú beszédet, amelynek elején a német-orosz há­ború előzményeit ismertette híven. A beszéd végén világraszóló szenzációs kijelentést tett a kancellár. Franciaországot vádolván jelezte, hogy szükséges lett, hogy Németország fegyve­res erővel lépjen fel Franciaország ellen és a német seregek már meg is szállták Luxemburg nagyfejedelemséget és a belga királyságot. Ez világszenzáció. A német seregek három nap óta három idegen országba hatoltak be tehát. Oroszországba, Luxemburgba és Belgiumba, amely pedig titkos katonai konvencióban vett Franciaországgal mert innen legközelebb az út Párisba. Belgiumból Sedanon — milyen fe­nyegető emlék most újra ez a név ! — és Reimson át vezet a legközelebbi út Párisba, amelynek utcáin Vilmos császár nagyapjának katonái vonultak már egy ízben végig. A biro­dalmi kancellár beszédében még ep­ 1­ másik igen súlyos kijelentést tett és ez Angliára vo­natkozott, amelynek újra és úgy látszik utol­jára ajánlotta fel a békés semlegességet, egy­úttal az egész világ színe előtt megígérte, hogy abban az esetben, ha Anglia semleges marad, a német flotta meg fogja kímélni Franciaor­szág északi partjait. Szóval Anglia akaratától teszi függővé, hogy a német flotta elpusztítja-e Észak-Franciaországot, vagy sem, mert hogy, ez a német flottának hatalmában áll, abban senki rém kételkedik. A hármasszövetség gyönyörű győzelmei gyarapodtak a mai nappal is. Vilmos császár déli egy órakor a királyi palota fehértermében a birodalmi gyűlés rend­kívüli ülésszakát a következő trónbeszéddel nyitotta meg: Tisztelt Uraim! A sors nehéz óráiban­­ gyűjtöttem m­agam köré a német nép kép­viselőit. v­ö . ! Majdnem fél­ évszázadon át a béke útján maradhattunk. Azok a kísérletek, hogy Németországra háborús hajlamokat fogja­nak rá és hogy Németország pozícióját a népek között csökkentsék, gyakran kemény próbára tették a népünk türelmét. Még provo­káló körülmények között is, kormányom mindenkor rendületlen becsületességgel kö­vette az erkölcsi, szellemi és gazdasági erők fejlődésének útját, mert ezt tartotta fő­céljának. Az egész világ tanúja volt, hogy, milyen fáradhatatlanul állottunk az első sorokban az utolsó évek­­bajai és bonyodal­mai közepette, hogy kikerültessék a háború Európa nagyhatalmai között. Úgy látszott, hogy­­ a legnagyobb veszély, amelyet a balkáni események idéztek fel, már kikerül­­tetett, ■ a - 1 Ekkor. Ferenc Ferdinánd barátom meggyilkolásával örvény nyílt meg. Fe­renc József császár és király, az én szö­vetségesem, kénytelen volt fegyverhez nyúlni, hogy országai biztonságát védel­mezze egy szomszédos állam veszedelmes machinációi ellen. Igazságos érdekei köve­tésében az orosz birodalom útjába állott. Minket nemcsak szövetséges­ kötelességünk állít Ausztria-Magyarország oldalára, ha­nem egyúttal az a hatalmas feladat is osz­tályrészünkül jutott, hogy a két állam régi kultúrközösségével együtt saját hatalmi ál­lásunkat védelmezzük az ellenséges haderő támadása ellen. Nehéz szívvel mozgósítottam hadsere­gemet egyik szomszédom ellen, amelylyel oly sok csatában együtt küzdött, őszinte fájdalommal láttam eltörni azt a barátsá­got, melyet Németország oly hiven tartott. Az orosz császári kormány, e telhetetlen­­ek előmozdításával ezt a háborús szeren­csétlenséget előidézte. Fáradozásaink, hogy a francia köztár­sasággal barátságos viszonyt érjünk el, elég gyakran meghiúsultak régi reménye­ken és régi haragon. .. A mostani helyzet nem múló érdek­konfliktusból, vagy diplomáciai konstellá­ciókból állott elő, hanem eredménye hosszú évek óta dolgozó rosszakaratnak, mely a német birodalom hatalma és virágzása el­­­­len irányul. Tisztelt uraim! Amit emberi belátás és erő megtehet, hogy egy népet a végső dönté­sekre felvértezze, az az önök hazafias se­gítségével megtörtént. Az ellenséges érzület, mely Keleten és Nyugaton régi idő óta el­harapódzott, most magasra fellángolt. Minket nem hajt hódítási vágy, minket az a hajthatatlan akarat lelkesít, hogy meg­tartsuk azt a helyet, amelyre Isten minket állított, a magunk és minden jövendő nem­zedék számára. Az okmányokból, amelyek Önök elé terjeszttettek, látni fogják, hogy kormányom, mindenekelőtt pedig kancellá­rom a legutolsó pillanatig igyekezett a leg­végsőt elhárítani. Reánk kényszerített védelemben tiszta lelkiismerettel és tiszta kézzel nyúlunk kardunkhoz. A német birodalom népeihez és tör­zseihez hivó szóval fordulok, védelmezzék meg teljes erővel, szövetségesünkkel való testvéri váll vetett küzdelemmel azt, amit békés munkával megteremtettünk. Atyáink példájára szilárdan és híven, komolyan és lovagiasan, alázatosan Isten előtt és harci kedvvel az ellenség előtt, — Így bízunk az örök Mindenhatóságban, vajha erősítené és jó befejezésre vinné védekezé­sünket. Önökre, tisztelt Uraim, tekint ma, feje­delmei és vezérei köré gyülekezve, az egész német nép. Hozzák meg határozataikat egyöntetűen és gyorsan, ez bensőséges óhajom, Berlin, augusztus 4. Délután egy órakor nyitotta meg a német császár kastélyában ünnepiesen a birodalmi gyűlést. A fölötte nagyszámban megjelent kép­viselőkön kívül ott voltak Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár, az udvari és katonai mél­tóságok, a diplomáciai testületek, gróf Sző­­gyény-Marich osztrák-magyar nagykövet a kö­­vetségi tanácscsal és a katonai és tengerészeti attasékkal. A páholyban megjelent a német császárné, a trónörökös nejével és a többi hercegnőkkel. Röviddel egy óra után megje­lent a császár tábori egyenruhában. A császárt megjelenésekor lelkes hadi­ kiáltásokkal­ fo­gadták. Amidőn a baldachin alatt állott, elő­lépett a birodalmi kancellár és átnyújtotta a trónbeszédet. Határozott, erős hangon és min­den szót külön hangsúlyozva, olvasta fel a császár a trónbeszédet, amelyet először néma csöndben hallgattak, de az első mondatok el­hangzása után kitörő hach-kiáltásokkal fogad­tak és a lelkesedés minden mondat után meg­ismétlődött. Amidőn a császár néhai Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolásáról beszélt, remegett a hangja az izgalomtól. Azt a részt, hogy­ Oroszország a szövetséges monarkia út­jába állott, csak nagyon röviden említette. Amidőn Németországnak az osztrák-magyar monarkiával szemben fennálló szövetséges­ kö­telességeiről beszélt, orkánszerű hadi­kiáltá­­sok töltötték be a termet. A trónbeszéd felol­vasása után még a következő szavakat intézte a gyűléshez: — Uraim! Önök olvasták azt a beszédet, amelyet kastélyom erkélyéről népemhez in­téztem. Megismétlem, amit mondottam, hogy nem ismerek többé pártokat, csak németeket,­­ annak bizonyságául, hogy önök készek párt­állás és valláskülönbség nélkül összetartani és minden veszélyen és vészen át (dick und dann, durch Not und Tót) engem követni, fel­szólítom a pártok vezetőit, lépjenek elő és fo­gadják ezt meg kézszorítással. (Zajos, szűnni nem akaró hach-kiáltások fogadták a császár ezen szavait.) A pártok vezetői előléptek és a császár * miri'TégijikühkW'ke­zet szorított. '■ Ezután írbirodalmi­ kan­celár a birodalmi gyűlést m­egnyitottnak nyilvánította. A gyükér elénekelte a Heil Dir im Siegeskranz-ot. Az utolsó akkordok elhangzása után a császár ke­zet fogott a vezérkar főnökével és a birodalmi kancellárral, meghajolt a gyűlés előtt és lelkes haci­ kiáltásoktól kísérve, elhagyta a termet és ezzel véget ért az ünnepség, amely mély hatást tett a jelenvoltakra. Vilmos császár és a cár táviratváltása A Fehér könyv aktái Berlin, augusztus. 4­. A birodalmi tanács elé ma Fehér Könyvet terjesztenek. A Fehér Könyvhöz csatolt akták­ között számos távirat van, melyet Vilmos csá­szár és az orosz cár váltottak egymással. Július 28-ikán Vilmos császár a követke­zőket táviratozta az orosz cárnak: A legnagyobb aggodalommal hallom, hogy Ausztria-Magyarország eljárása mily benyomást keltett birodalmadban. Az a lel­ketlen agitáció, melyet évek óta űznek Szer­biában, ahol a felháborító bűntényhez veze­tett, melynek Ferenc Ferdinánd főherceg ál­dozatul esett. Az a szellem, mely a szerbeket saját királyuk és annak neje meggyilkolá­sára indította, még ma is uralkodik abban az országban. Kétségtelennek tartom, hogy meg fogsz egyezni velem abban, hogy mindket­tőnknek, valamint az összes uralkodóknak közös érdeke követeli, hogy mindazok, akik az ocsmány gyilkosságért erkölcsileg felelő­sek, megérdemelt büntetésben részesüljenek. Másrészről nem kerüli el a figyelmemet, mily nehézségekkel találkozol Te és kormányod, midőn a közvélemény áramlataival szembe kell szállanotok. Tekintettel arra a szívélyes baráti viszonyra, mely kettőnket hosszú idő óta szorosan egybefűz, egész befolyásomat

Next