Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-05 / 185. szám
4 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 5. (185. szám.) Depresszió Párásban Róma, augusztus 4. Kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a hangulat Parisban napról-napra, sőt órárólórára nyomottabb. Amikor július 31-én az a — később megcáfolt — hir terjedt el, hogy a monarkia csapatai elfoglalták Belgrádot, valóságos pánik tört ki a francia fővárosban. A válságnak már jelentkeznek a gazdasági következményei. Pénteken valamennyi vendéglő hirdetményt ragasztott ki, amelyen közli a közönséggel, hogy ötven és száz koronás bankjegyeket nem fogadnak el, illetve nem adnak helyette arany és ezüstpénzt. A pénzügyminisztérium, hogy a pénzzavarnak elejét vegye, új húsz és öt frankos bankjegyeket bocsátott ki. Az államtanács rendeletileg életbe léptette a biztonsági szakaszt a takarékpénztárakra nézve. Ez a szakasz megszünteti a rögtöni kifizetéseket. A takarékpénztárak ezután csak ötven frankig fogadhatnak el felmondást s azt is két héttel előbb kell bejelenteni. Változások a francia kabinetben Brüsszel, augusztus 3. A párisi vonatok már nem érkeznek meg. Párisi jelentések szerint a Viviani-kabinet nagy személyi változások előtt áll. Clémenceau fogja átvenni az belügyi tárcát, Delcassé lesz a külügyminiszter. Clémenceau a háborús veszedelemre való tekintettel elhatározta, hogy kibékül Poincaréval és Delcasséval, s elfelejt minden személyes ellentétet, amely közöttük fennállott. Azt remélik, hogy Clémenceau el fogja oszlatni azokat az aggodalmakat, amelyeket a szocialisták és az antimilitaristák főképpen Jaurès meggyilkoltatása óta a háború ellen kifejtettek. Páris, augusztus 3. . . .a ■ . .. . H (,li Ilii» ti** , «O Augagneur közoktatásügyi miniszter átvette a tengerészeti minisztériummt.A tárcát, im^.miután Gauthier egészségi okokból lemondott.Albert Sarraut a közoktatásügyi, Gaston Doximergue pedig a külügyi tárcát vállalja. Viviani megtartja a miniszterelnökséget tárca nélkül. A francia kormány és a külföldiek Páris, augusztus 2. A mozgósítási rendelettel egyidejűleg a következő felhívást intézte a kormány a Párisban élő idegen alattvalókhoz: A mozgósítás első napján minden idegen elhagyhatja Franciaországot, azonban senki nem utasíttatik ki és senkit nem kényszerítenek távozásra. A második mozgósítási napon németek, osztrákok és magyarok kötelesek a kerületi biztosnál jelentkezni, hogy ideiglenes menedékhely szempontjából Franciaország nyugati részeibe szállíttassanak. Ott lakásról, élelemről és szükség esetén munkáról lesz gondoskodva számukra. Olyan elzásziak és lotharingiaiak, akik nem naturalizált franciák, de akiknek valamely családtagja az idegen légióba van beosztva, franciáknak minősíttetnek; más családok ellenben németeknek tekintendők. Minden más külföldi megmaradhat lakásán, de Párist nem hagyhatják el rendőri engedély nélkül. A bajorországi francia követ megkapta útlevelét München, augusztus 4. A külügyminisztérium jelentése szerint tegnap este 6 órakor a francia követnek átad ták útlevelét. Az elzászi helytartó Jelentése Berlin, augusztus 4. Elzász-Lotharingia császári helytartója a következő táviratot küldte Strassburgból a birodalmi kancellárnak: £10, iíífíSV. a-i’ftJ'j «3\ÍBv'iíi,!*A&v * Van szerencsém Excellenciáddal közölni, hogy Elzász egész lakosságának hangulata kitűnő. Az átvonuló csapatokat lelkesedéssel fogadják és a legkülönbözőbb pártállású lapok elismerik, hogy igazságos ügyért vezettük a háborút és felszólítják az elzászi katonákat, hogy ne ejtsenek foltot az elzásziak katonai hírnevén. Igen sokan önként jelentkeznek katonai szolgálatra. A beérkezett jelentések szerint a mozgásirtás az egész országban simán ment végbe. Németország és Anglia Bethmann-Hollweg a háborúról Berlin, augusztus 4. A birodalmi gyűlés mai ülésének már külső képe is jelezte az óra komolyságát, melyben ma a ház összeült. Már jóval az ülés kezdete előtt sűrűn megtelt a terem és a karzatok. A gyűlésen jelen volt a birodalmi kancellár, az összes miniszterek és nagyszámú képviselő. Sok képviselőn egyenruha volt. Dr. Kempf korelnök egynegyed négy órakor megnyitotta az ülést. A ház elhatározta, hogy a megalakulási alakiságoktól eltekint. Gróf Westarb konzervatív képviselő indítványára egyhangúlag ugyanazokat választották meg elnökökké és alelnökökké, akik e tiszteket a múlt ülésszakban viselték. Dr. Kempf elnök megemlékszik az elhunyt mecklenburg-strelitzi nagyherceg és György szász-meiningeni herceg haláláról, amit a ház állva hallgat meg és azután igy folytatja: Ferenc Ferdinánd őfensége és neje ellen elkövetett átkos, gyalázatos merénylet alkalmából az osztrákmagyar monarkia nagykövetének a birodalmi gyűlés mély fájdalmát és legőszintébb részvétét fejeztem ki. (Élénk tetszés.) (Németország békét akart) Ezután a ház feszült figyelme közepette Bethman-Hollweg birodalmi kancellár szólalt fel: Súlyos sors érte Európát. Amióta a német birodalmat és annak a világ előtt való tekintélyét kivívtuk, negyvenegy év óta; béké,ben éltünk és megvédelmeztük ‘Európa békéjét, s Békés munkában "erősek és ‘ "hatalmasai?: lettünk és azért sok volt az irigyünk. Kitartó türelemmel elviseltük, amint Keleten és Nyugaton ellenségeskedést szítottak és hurkot kovácsoltak ellenünk azon ürügy alatt, hogy Németország a hajporát kívánja. Az igy elhintett szél magjából most vihar tört elő. Mi békés munkában akarunk tovább élni és mintegy rejtett fogadalom élt mindenkiben, a császártól a legfiatalabb katonáig, a jelszó: Csak igazságos ügy védelmében kerüljön elő kardunk hüvelyéből. (Tetszés minden oldalról.) (Oroszország idézte föl a konfliktust) Megérkezett az a nap, amelyen indulnunk kell, akaratunk ellenére, igaz törekvésünk ellenére. Oroszország kísérletet tett, hogy felgyújtsa házunkat. (Általános helyeslés.) Ránkkényszerítették a háborút. Uraim! Okmányok egész sorozata, úgy amint az események sorozata hozta őket, áll itt előttem. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat kiemeljem. A monarkia és Szerbia közötti konfliktus első napja óta oda irányul minden törekvésünk, hogy ez az ügy Ausztria-Magyarország és Szerbia területére lokalizáltassék. Az összes kormányok és különösen Anglia ezt az álláspontot foglalják el. Csak Oroszország jelenti ki, hogy e konfliktus elintézésbe neki is bele kell szólania. Az európai konfliktus árnya ezzel megjelent. (Úgy van!) Mihelyt az orosz katonai készülődések első híre megérkezik, a német kormány Pétervárott barátságosan, de egyúttal komolyan bejelentette, hogy ezen a monarkia ellen irányuló intézkedések Németországot szövetségesei mellett fogják találni és hogy a Németország ellen irányuló katonai intézkedések megfelelő ellenintézkedésekre fogják a németeket kényszeríteni. A mozgósításhoz már igen közel áll a háború. Oroszország a legünnepélyesebben bizonygatja békés szándékait és hangsúlyozza, hogy Németország ellen nem tesz semminő katonai intézkedést. Időközben Anglia azon van, hogy közvetítsen Bécs és Pétervár között, amiben mi melegen támogatjuk. Július 2-án a császár táviratilag arra kéri a cárt, hogy gondolja meg azt, hogy Ausztria-Magyarországnak meg van az a joga és kötelessége, hogy védekezzéka létét fenyegető nagyszerb üzelmek ellen. A császár utal a szolidáris monarchikus érdekekre, amelyeket a szerajevói gyilkosság domborított ki és reméli, hogy a cár támogatni fogja abban, hogy az Oroszország és a monarkia közötti ellentétek elhárítassanak. Körülbelül ugyanekkor és még a császár táviratának megérkezte előtt a cár sürgősen kéri a császár támogatását. Azt kéri, hogy hasson oda, hogy Bécsben mérsékeljék magukat. A császár elvállalja a közvetítő szerepét. (Az áruló Oroszország) Azonban alig indult meg az Hírképpen elfogadott akció, Oroszország a monarkia ellen mozgósítja összes hadait. (Általános mozgás. Pfuj kiáltások.) A pronarkia csak Szerbia ellen mozgósított. Az északi részeken csak két hadtest állott, az is távol a határtól. Az orosz mozgósítás elvben már el volt határozva, még mielőtt a cár távirattal fordult volna a császárhoz. A császár haladéktalanul közölte a cárral, hogy közvetítő szerepét ezen, a monarkia ellen irányuló általános mozgósítás megnehezíti, talán meg is hiúsítja. Németország mindazonáltal folytatja Bécsben a közvetítést és pedig olyan formában. ameV■ elmegy a legszélsőbb határáig annak, ami szövetségesi viszonyunkkal összeegyeztethető. Közben Oroszország spontán módon megújítja azon kijelentését, hogy Németország ellen nem tesz hadi készületet. Elérkezik a július 31-ike. Bécsben meg kellene történnie a döntésnek. A közvetítésnek már eredménye volt annyiban, mert Bécs sürgetésünkre Pétervárral újabb közvetlen tárgyalásokba bocsátkozott. Még mielőtt Bécsben dönthettek volna, megérkezik a hír, hogy Oroszország egész haderejét immár érlekünk mozgósította. (Mozgás. Kiáltások! Hallatlan!) • (Mikor mozgósított Németország) Az orosz kormány, amely ismételt kijelentéseinkből jól tudta, hogy mit jelent az ellenünk való mozgósítás, nem közli azt velünk, nem ad semminő felvilágosítást. (Halljuk! Halljuk!) Csak délután érkezik meg a cárnak a császárhoz intézett távirata, amelyben kötelezettséget vállal azért, hogy hadserege nem fog provokáló magatartást tanúsítani Németországgal szemben. De Oroszország mozgósítása határaink előtt már a 31-ikére virradó éjjel teljes folyamatban volt. (Mozgás.) Mialatt mi orosz kérelemre közvetítünk Bécsben, az orosz haderő hosszú, majdnem teljesen nyilt határunkon megindult és Franciaország bár még nem mozgósít, de mégis, mint maga is koncedálja, katonai intézkedéseket tesz. Németország pedig ezalatt, szándékosan, nem hívott be egy tartalékost sem, csak azért, hogy Európa békéjét ne veszélyeztesse. (Mozgás.) Ha tovább is türelmesen várnánk, talán addig, míg a hatalmak, amelyek körülzárnak benünket, alkalmasnak vélik az időt a támadásra, helyesen járunk-e el? (Közbeszólások: Nem, nem!) Németországot kitenni ennek a veszedelemnek egyenesen bűn lett volna. (Általános, lelkes helyeslés.) Ezért még július 31-ikén a leszedéstköveteljük Oroszországtól, mint az egyetlen intézkedést, mely még fenntarthatja Európa békéjét. A pétervári német császári kormány továbbá azt az utasítást kapja, hogy jelentse ki az orosz kormány előtt, hogy e követelésünk megtagadása esetén bekövetkezettnek tekintjük a hadi állapotot. A császári nagykövet továbbá azt az utasítást Hogy mi volt Oroszország válasza követelésünkre, azt ma még nem tudjuk. (Mozgás.) Pétervárról távirati jelentések erről nem jutottak el hozzánk, bár a távírón sokkal jelentéktelenebb híradások érkeznek. Ilyképpen a kitűzött határidő elteltével a császár augusztus 1-én délután 5 órakor kénytelen volt véderőnket mozgósítani. Egyidejűleg meg kellett ismernünk Franciaország álláspontját is. (Franciaország bombavetői és betörő-századai) Határozott kérdésünkre, semleges marad-e Bratíciaország egy német-orosz JháfeeEU