Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-05 / 185. szám

4 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 5. (185. szám.) Depresszió Párásban Róma, augusztus 4. Kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a hangulat Parisban napról-napra, sőt óráról­­órára nyomottabb. Amikor július 31-én az a — később megcáfolt — hir terjedt el, hogy a monarkia csapatai elfoglalták Belgrádot, való­ságos pánik tört ki a francia fővárosban. A válságnak már jelentkeznek a gazdasági kö­vetkezményei. Pénteken valamennyi vendéglő hirdetményt ragasztott ki, amelyen közli a kö­zönséggel, hogy ötven és száz koronás bank­jegyeket nem fogadnak el, illetve nem adnak helyette arany és ezüstpénzt. A pénzügymi­nisztérium, hogy a pénzzavarnak elejét vegye, új húsz és öt frankos bankjegyeket bocsátott ki. Az államtanács rendeletileg életbe léptette a biztonsági szakaszt a takarékpénztárakra nézve. Ez a szakasz megszünteti a rögtöni ki­fizetéseket. A takarékpénztárak ezután csak ötven frankig fogadhatnak el felmondást s azt is két héttel előbb kell bejelenteni. Változások a francia kabinetben Brüsszel, augusztus 3. A párisi vonatok már nem érkeznek meg. Párisi jelentések szerint a Viviani-kabinet nagy személyi változások előtt áll. Clémen­­ceau fogja átvenni az belügyi tárcát, Delcassé lesz a külügyminiszter. Clémenceau a háborús veszedelemre való tekintettel elhatározta, hogy kibékül Poincaréval és Delcasséval, s el­felejt minden személyes ellentétet, amely kö­zöttük fennállott. Azt remélik, hogy Clémen­ceau el fogja oszlatni azokat az aggodalma­kat, amelyeket a szocialisták és az antimilita­­risták főképpen Jaurès meggyilkoltatása óta a háború ellen kifejtettek. Páris, augusztus 3. . . .a ■ . .. . H (,li Ilii» ti** , «O Augagneur közoktatásügyi miniszter át­­­vette a tengerészeti m­inisztériummt.A tárcát, im^.m­iután Gauthier egészségi okokból lemondott.­­Albert Sarraut a közoktatásügyi, Gaston Doxi­­mergue pedig a külügyi tárcát vállalja. Viviani megtartja a miniszterelnökséget tárca nélkül. A franci­a kormány és a külföldiek Páris, augusztus 2. A mozgósítási rendelettel egyidejűleg a következő felhívást intézte a kormány a Pá­­risban élő idegen alattvalókhoz: A mozgósítás első napján minden idegen elhagyhatja Franciaországot, azon­ban senki nem utasíttatik ki és senkit nem kényszerítenek távozásra. A második moz­gósítási napon németek, osztrákok és ma­gyarok kötelesek a kerületi biztosnál jelent­kezni, hogy ideiglenes menedékhely szem­pontjából Franciaország nyugati részeibe szállíttassanak. Ott lakásról, élelemről és szükség esetén munkáról lesz gondoskodva számukra. Olyan elzásziak és lotharingiaiak, akik nem naturalizált franciák, de akiknek vala­mely családtagja az idegen légióba van be­osztva, franciáknak minősíttetnek; más csalá­dok ellenben németeknek tekintendők. Minden más külföldi megmaradhat lakásán, de Párist nem hagyhatják el rendőri engedély nélkül. A bajorországi francia követ megkapta útlevelét München, augusztus 4. A külügyminisztérium jelentése szerint tegnap este 6 órakor a francia követnek átad­­ ták útlevelét. Az elzászi helytartó Jelentése Berlin, augusztus 4. Elzász-Lotharingia császári helytartója a következő táviratot küldte Strassburgból a bi­rodalmi kancellárnak: £10, iíífíSV. a-i’ftJ'j «3\ÍBv'iíi,!*A&v * Van szerencsém Excell­enciáddal közölni, hogy Elzász egész lakosságának hangulata ki­tűnő. Az átvonuló csapatokat lelkesedéssel fo­gadják és a legkülönbözőbb pártállású lapok el­ismerik, hogy igazságos ügyért vezettük a hábo­rút és felszólítják az elzászi katonákat, hogy ne ejtsenek foltot az elzásziak katonai hírnevén. Igen sokan önként jelentkeznek katonai szolgá­latra. A beérkezett jelentések szerint a mozgásir­tás az egész országban simán ment végbe. Németország és Anglia Bethmann-Hollweg a háborúról Berlin, augusztus 4. A birodalmi gyűlés mai ülésének már külső képe is jelezte az óra komolyságát, melyben ma a ház összeült. Már jóval az ülés kezdete előtt sű­rűn megtelt a terem és a karzatok. A gyűlésen jelen volt a birodalmi kancellár, az összes minisz­terek és nagyszámú képviselő. Sok képviselőn egyenruha volt. Dr. Kempf korelnök egynegyed négy órakor megnyitotta az ülést. A ház elhatá­rozta, hogy a megalakulási alakiságoktól eltekint. Gróf Westarb konzervatív képviselő indítványára egyhangúlag ugyanazokat választották meg elnö­kökké és alelnökökké, akik e tiszteket a múlt ülés­szakban viselték. Dr. Kempf elnök megemlékszik az elhunyt mecklenburg-strelitzi nagyherceg és György szász-meiningeni herceg haláláról, amit a ház állva hallgat meg és azután­ igy folytatja: Ferenc Ferdinánd őfensége és neje ellen elkövetett átkos, gyalázatos merénylet alkalmából az osztrák­­magyar monarkia nagykövetének a birodalmi gyűlés mély fájdalmát és legőszintébb részvétét fejeztem ki. (Élénk tetszés.) (Németország békét akart) Ezután a ház feszült figyelme közepette Bethman-Hollweg birodalmi kancellár szólalt fel: Súlyos sors érte Európát. Amióta a né­met birodalmat és annak a világ előtt való te­­­­kintélyét kivívtuk, negyvenegy év óta; béké­,­ben­ éltünk és megvédelme­ztük ‘Európa béké­­­jét, s Békés munkában "erősek és ‘ "hatalm­asai?: lettünk és azért sok volt az irigyünk. Kitartó türelemmel elviseltük, amint Keleten és Nyu­gaton ellenségeskedést szítottak és hurkot ková­csoltak ellenünk azon ürügy alatt, hogy Né­metország a hajporát kívánja. Az igy elhintett szél magjából most vihar tört elő. Mi békés munkában akarunk tovább élni és mintegy rejtett fogadalom élt mindenkiben, a császár­tól a legfiatalabb katonáig, a­­ jelszó: Csak igazságos ügy védelmében kerüljön elő kar­dunk hüvelyéből. (Tetszés minden oldalról.) (Oroszország idézte föl a konfliktust) Megérkezett az a nap, amelyen indulnunk kell, akaratunk ellenére, igaz törekvésünk el­lenére. Oroszország kísérletet tett, hogy fel­gyújtsa házunkat. (Általános helyeslés.) Ránk­­kényszerítették a háborút. Uraim! Okmányok egész sorozata, úgy amint az események soro­zata hozta őket, áll itt előttem. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat kiemeljem. A mon­arkia és Szerbia közötti konfliktus első napja óta oda irányul minden törekvésünk, hogy ez az ügy Ausztria-Magyarország és Szerbia terü­letére lokalizáltassék. Az összes kormányok és különösen Anglia ezt az álláspontot foglalják el. Csak Oroszország jelenti ki, hogy e kon­fliktus elintézésbe neki is bele kell szólania. Az európai konfliktus árnya ezzel megjelent. (Úgy van!) Mihelyt az orosz katonai készülődések első híre megérkezik, a német kormány Péter­­várott barátságosan, de egyúttal komolyan be­jelentette, hogy ezen a monarkia ellen irányuló intézkedések Németországot szövetségesei mel­lett fogják találni és hogy a Németország ellen irányuló katonai intézkedések megfelelő ellen­­intézkedésekre fogják a németeket kényszerí­teni. A mozgósításhoz már igen közel áll a háború. Oroszország a legünnepélyesebben bi­zonygatja békés szándékait és hangsúlyozza, hogy Németország ellen nem tesz semminő katonai intézkedést. Időközben Anglia azon van, hogy közvetítsen Bécs és Pétervár között, amiben mi melegen támogatjuk. Július 2-án a császár táviratilag arra kéri a cárt, hogy gon­dolja meg azt, hogy Ausztria-Magyarország­­nak meg van az a joga és kötelessége, hogy védekezzék­­a­ létét fenyegető nagyszerb üzel­mek ellen. A császár utal a szolidáris mon­archikus érdekekre, amelyeket a szerajevói gyilkosság domborított ki és reméli, hogy a cár támogatni fogja abban, hogy az Oroszor­szág és a monarkia közötti ellentétek elhárí­­tassanak. Körülbelül ugyanekkor és még a császár táviratának megérkezte előtt a cár sürgősen kéri a császár támogatását. Azt kéri, hogy hasson oda, hogy Bécsben mérsékeljék magukat. A császár elvállalja a közvetítő szerepét. (Az áruló Oroszország) Azonban alig indult meg az Hírképpen el­fogadott akció, Oroszország a monarkia ellen mozgósítja összes hadait. (Általános mozgás. Pfuj kiáltások.) A pronarkia csak Szerbia el­len mozgósított. Az északi részeken csak két hadtest állott, az is távol a határtól. Az orosz mozgósítás elvben már el volt határozva, még­ mielőtt a cár távirattal fordult volna a csá­­­szárhoz. A császár haladéktalanul közölte a­ cárral, hogy közvetítő szerepét ezen, a monarkia ellen irányuló általános mozgósítás megnehezíti, talán meg is hiúsítja. Német­ország mindazonáltal folytatja Bécsben a köz­vetítést és pedig olyan formában. ameV■ el­megy a legszélsőbb határáig annak, ami szö­­vetségesi viszonyunkkal összeegyeztethető. Közben Oroszország spontán módon meg­újítja azon kijelentését, hogy Németország el­­­len nem tesz hadi készületet. Elérkezik a­ július 31-ike. Bécsben meg kellene történnie a döntésnek. A közvetítésnek már eredm­énye volt annyiban, mert Bécs sürgetésünkre Péter­­várral újabb közvetlen tárgyalásokba bocsát­kozott. Még mielőtt Bécsben dönthettek volna, megérkezik a hír, hogy Oroszország egész had­­erejét immár érlekünk mozgósította. (Moz­gás. Kiáltások­! Hallatlan!) • (Mikor mozgósított Németország) Az orosz kormány, amely ismételt kije­lentéseinkből jól tudta, hogy mit jelent az el­lenünk való mozgósítás, nem közli azt velünk,­ nem ad semminő felvilágosítást. (Halljuk! Halljuk!) Csak délután érkezik meg a cárnak a császárhoz intézett távirata, amelyben köte­lezettséget vállal azért, hogy hadserege nem fog provokáló magatartást tanúsítani Német­országgal szemben. De Oroszország mozgósí­tása határaink előtt már a 31-ikére virradó éjjel teljes folyamatban volt. (Mozgás.) Mialatt mi orosz kérelemre közvetítünk Bécsben, az orosz haderő hosszú, majdnem teljesen nyilt határunkon megindult és Franciaország bár még nem mozgósít, de mégis, mint maga is koncedálja, katonai intézkedéseket tesz. Né­metország pedig ezalatt, szándékosan, nem hí­vott be egy tartalékost sem, csak azért, hogy Európa békéjét ne veszélyeztesse. (Mozgás.)­ Ha tovább is türelmesen várnánk, talán ad­­­dig, míg a hatalmak, amelyek körülzárnak benünket, alkalmasnak vélik az időt a táma­dásra, helyesen járunk-e el? (Közbeszólások: Nem, nem!) Németországot kitenni ennek a veszedelemnek egyenesen bű­n lett volna. (Ál­talános, lelkes helyeslés.) Ezért még július 31-ikén a leszedést­­követeljük Oroszországtól,­ mint az egyetlen intézkedést, mely még fenn­tarthatja Európa békéjét. A pétervári német császári kormány továbbá azt az utasítást kapja, hogy jelentse ki az orosz kormány előtt, hogy e követelésünk megtagadása esetén bekövetkezettnek tekintjük a hadi állapotot. A császári nagykövet továbbá azt az utasítást Hogy mi volt Oroszország válasza követelé­sünkre, azt ma még nem tudjuk. (Mozgás.) Pétervárról távirati jelentések erről nem ju­tottak el hozzánk, bár a távírón sokkal jelen­téktelenebb híradások érkeznek. Ilyképpen a kitűzött határidő elteltével a császár augusz­tus 1-én délután 5 órakor kénytelen volt véd­erőnket mozgósítani. Egyidejűleg meg kellett ismernünk Franciaország álláspontját is. (Franciaország bombavetői és betörő-századai) Határozott kérdésünkre, semleges ma­rad-e Bratíciaország egy német-orosz JháfeeEU

Next