Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-02 / 182. szám

PESTI NAPLÓ 20 Budapest, vasárnap 1914. augusztus­­­­(182. szám.) változik, nemzetiszínű papírszerpentine­k fűződnek­­ idegentől idegenhez. Nincs idegen, csak magyar van, csak együttérző, összetartozó testvér. Amint a nap lebukik, egyre nő az izgalom. Ostromolják a postát. Semmi hír? Telefon? Sür­göny? Istenem, Pesten már tudják Szerbia vála­szát! Milyen messze is vagyunk. Messze... mesz­­sze. A kis erdélyi fürdő utcáján sétálunk végig egy ellenzéki képviselővel, akit családi gyásza tart távol attól a szép gótstilü háztól, melyben olyan iszomorú testvérharcok dúltak, ott a kék Duna­­partján. Sétálunk lassan, lépésben és felettünk az égen futnak a felhők Románia felé. Hirtelen egy­ alak lép ki a tömegből, papírlapot lenget: „Sür­göny, nagyságos uram, sürgöny, a szerbek elfo­gadtak minden pontot, a Braun sürgönyzi Vásár­­helyről.“ Nevetünk, de a közönség hisz Braun­nak, aki szombaton délután fél hétkor már tudta­­azt, amit még akkor ő felsége is, csak rövid fél­­óra után tudott. Másnap azután jönnek az újabb szenzációs hírek: a hollói jegyzőnek érkezett hi­vatalos tudósítás — újságolja valaki — hogy be­vettük Belgrádot, elfogtuk Pasicsot s birtokunkba vettük a szerb koronát is! S a kósza hírek között egyre-másra kézbesítik a behivó-leveleket. Ezek komolyak, hitelesek. Sürgés-forgás támad minden­­háznál, lefoglalják a fuvarokat, csomagokat, sür- igényöznek, sietnek s két nap alatt teljesen kiürül a vidám szótól hangos fürdő. Az utak elhagyottak,­­csendesek s a nyaralók bezárt ablakai mögül ki­halt minden élet. Alig maradt itt három-négy csa­lád. A közönségnek egy részét a behívó­ levelek cseperték el, egyik a fiával, másik az urával sietett­­haza, a többit pedig vitte, vitte — a románoktól való félelem. Különös látvány volt az utóbbi na­pokban ennek a román határhoz oly közel fekvő­­fürdőnek közönségét, mely magyarokból és romá­nokból állott, megfigyelni, amint kémlelték, für­készték egymást, gyanakodva, félen. A magyarok a román, a románok magyar mozgósításról suttog­tak s aki csak feljött a közeli falvakból, mind tu­dott valamiféle nyugtalanító hírt: Dédán, Szent-Annán elfogtak egy-egy lázitó parasztot, Mester­háza és Ilyva között az erdő sűrűjében gyülekez­tek a lázongó románok. Egy Románia, felé induló bútorszállitó kocsi­ban számtalan puskát akartak a határon átcsem­­­pészni. Difi­óban hatvan román agitátort rejtenek el nappal a­ pincékben, afrik éjjel dlőlújnak s össze­esküvést szítanak. A tölgyesi szorost csendőrségi csapatok őrzik. És szöktek innen a magyarok, és szöktek a románok. Utolsónak egy derék székely orvos családja vonult el. Három ifjú, törekvő, kato­nasorban lévő fiuk van, mégis a férfi is, az asz­­szony is csak ennyit mondtak: az Isten védje őket, ennek meg kellett lenni. A gyorskocsik, a szekerek csilingelve gördül­nek le a lejtőn. A portánkra öreg, hollói román asszony állít be. Törve beszéli a magyar nyelvet, mentegetődzik. Az én gyermekkoromban — mondja — nem volt még Hollón magyar iskola, de a fiaim már mind magyarok. Testőr volt mind a négy, s elment most is királyért, hazáért, mind a négy. — Hát Hollóban jó egyetértésben élnek az olá­hok és a magyarok? — Mint a testvérek, — feleli a sudárnövésü parasztasszony, akin meglátszódnak az egykori­­nagy szépség nyomai — nincs is közöttünk más különbség, csak a gúnya ... Este van. Szeretettel, gonddal reménynyel, vá­rakozással telt csillagfényes este Erdély fenyvesei között. A dombfelőli lejtőről asszonyi ének jön kö­zelebb. Meleg, csengő, fiatal hangok éneklik, hogy: „Augusztusnak elsejével be kell masérozni, Akkor fogsz te kis angyalom én utánam sírni. ■Semmi babám semmi, igy kell annak lenni. Mindenféle szerelemnek vége szokott lenni.“ Áthajolok a sövényen, összefonódva jönnek öten. Három magyar leány, kettő oláh. Az öreg hol­lói oláhasszonynak igaza volt. Nincs köztük semmi különbség, csak a „gúnya“, Violante. /WWWWWWWWS/WWWWWWWWWWS PISZTOLYOK LÁTCSÖVEK nagy választékban w­ wwwwwwwwwwwwwwwww Háború és repülőgép # Múltjáról még alig lehet beszélni, mégis szerepet játszott már­­— még pedig elég fon­tos szerepet — a repülőgép a legújabbkori háborúkban. Nem ugyan a közvetlen támadás­ban, de annál inkább a felderítő szolgálatban. Tulajdonképeni levegőcsatáról nem adhat hírt még a történelem. Ellenséges légi járóművek eddig csak a regényírók csapongó fantáziájá­ban ütköztek össze. De a franciák szelleme már erre az eshetőségre is erősen készülődik. Fedezet, takarás nincs a levegőben. Lán­cot sem építhet a pilóta. Másképen segít hát magán. Temérdek apró szövetháncsot szilás sűrű tömegben maga köré a levegőbe és így teszi gépét láthatatlanná, előnyomulását pedig biztonságosabbá. De még a szövetrostoknál is könnyebb a füst. Egy gramm füstfejlesztő anyag állítólag 100 négyszögméter levegőt ké­pes besötétíteni. A tengeralatti aknák és szá­razföldi farkasvermek analógiájára pedig könnyedén lebegő esőernyőkön megerősített gránátok veszélyeztetnék előrehaladó útjuk­­ban az ellenséges repülőgépeket. A leggyen­gébb érintésre ezek a messzire szétágazó bombahálózatok felrobbannának és halált, pusztulást szórnának a repülő ellenségre. Nem kevésbbé veszélyesek a hulló acélszilánkok, melyek alig félméternyi nagyságban hsz. ■5­—600 mét­er magasságból hullanak le — halálra sebezhetik az ellenséget. Mindezek egyelőre még csak­ a képzelet szüleményei. Mi válik be közülök, a jövő mu­tatja meg majd. De azt a hasznot, amit a fel­derítés szolgálatában fejtettek ki a repülő­gépek, azt már feljegyezte és értékét lemérte a hadi történelem. A forrongó, nyugtalan Mexikóban 1911-ben is polgárháború dühöngött. Az Unió szolgála­tában ekkor keringő biplánok figyelték a ha­tárt és lebegő légsárkányok kémlelték az iz­gága szomszédot. Az olaszok tripoliszi had­járatában, a balkán háborúban, Marokkóban, mindenütt részt vett már a repülőgép. A balkán háborúban kitűnő felderítő munkát végzett a német Sch­erff, aki San Ste­­fanóból Kemal bey társaságában Csernába repült és pontos adatokat szerzett a bolgárok hadállásáról és haderejéről. A bolgár szolgá­latban álló Sakoff orosz volonter Janinát ve­szélyeztette leszórt bombáival, nagyobb bajt azonban nem okozott velük. Annál szomorúbb sorsra jutott Petrovic szerb katonai pilóta, ki Skutari védmű­veit kémlelte. Fönt, 1200 méter magasságban keringett gépe, mikor hirtelen megbillent és levágódott. Utasát holtra zúzta. Ila ugyan nem előbb ölte meg már egy ellen­séges golyó. Mutussis görög katonai pilóta hidro­­plánon szállt fel Mudros öbölből és a Darda­nellákon át Kap Nagaráig repült, onnan a tö­rök arzenálra négy bombát vetett. Nagyobb kárt ezek sem­ okoztak. De az ellenséges had­állást távcsövével pontosan kikémlelhette, úgy­szintén a törökök kap Nagarában összesereg­­lett flottáját is. Két teljes órát töltött a levegő­ben, a Dardanellákon ismételten átszállt és Gallipoli félszigetét keresztü­l-kasul repkedte. Igen kalandos vállalkozás volt az orosz Kostine repülése is. Kostine bolgár szolgálat­ban állt és Drinápolyt veszélyeztette bombái­­val, melyeket 2200 méter magasságból dobott le. őt is érték a törökök lövegei. Kárt azonban nem­ tehettek benne. Majd Mustafa­ Pasából felderítő útra indult Gailipoli felé, kikémle­lendő, hogy készülnek-e kirohanásra a törö­kök­. Drinápolyig körülbelül 800 méter ma­gasságban 90 kilométeres sebességgel haladt. Kadykeni felett járt, mikor motorja felmondta a szolgálatot, de azért siklórepüléssel szeren­csésen földet ért. Mustafa­ Pasából látták le­esését és biztosra­ vették halálát. Két repülő­gép is indult keresésére". Az egyik: Átrepült fe­lette, a másik rátalált. Ezt Mik­cs magár had­nagy kormányozta, ki látva,­ hogy a pilótának nincse semmi baja. •­rögtön­ it visszarepült­ és­ automobilon műszerészeket küldött. Ezek hat-­ hét óra alatt rendbehozták, a gépet és a vak­merő Kostine nekivágott ismét a levegőnek. Estére fordult az idő, mikor 1500 méter ma­gasságban teljesen elveszite a tájékozódást,­ motorja is kezdett kihagyni és nem maradt­ számára más megoldás, mint a’leszállás‘gyors siklórepüléssel. Mikor a gép földet­ ért, török katonák állották körül. Hogy rbelé nem lőttek, csak annak köszönhette Kostine, hogy egy­ török pilótát isf.,ép.n akkorra vártak. De mi­helyst földet ért* letartóztatták és mint hadi-­ foglyot börtönbe 'vetették. Volt­ elég okuk a' törökökk­ek/ hogy haragudjanak reá és Kos­­siné már á­brálálra etgondolt. De az orosz kon­zul, ki a­ török tisztekkel együtt szemlélte ve­szedelmes leszállását, védelmébe vette és meg­nyugtatta vakmerő honfitársát, hogy mindent megtesz érdekében. A törökök egyébként elég udvariasan bántak vele, különösen Kemal basa, ki későbben szabad járás-kelést is enge­dett neki az ostromlott táborban. Majd mikor börtönét a robbanó bombák kezdték veszé­lyeztetni, azt is megengedte­­ neki, hogy az orosz konzulhoz költözhessék­.." Drinápoly el­­estével Kostine visszanyerte, ismét teljes sza­­badságát Még közelebb áll­ott a halálhoz Lorrestant francia hadi pilóta, ki Marokkóban kémlelte az arab fölkelők hadállásait,és épp az ellenség közelében volt kény­telen­ leszálltról motor­defektusa miatt. Alig egy kilométer­­ távolság választotta el a marokkóiaktól,a­kik vad üvöl­téssel rohantak reá,, hogy­ felkoncolják. De spáhik is siettek segítségére. Versenyfutás volt ez, dija egy emberélet. Közben Sohu­eitant gépe mögül védekezett karabélyával. A két Csapat egyszerre élt oda és a spáhik elűzték­ az ellen­séget. Scleitant megmenekült.­­ Bár az eddigi pádák mitld.­azt mutatják, hogy a levegő katonáira sokkal fontosabb­ fel­adat vár az ellenség kikémlelésében, mint meg­támadásában, mégis felszerelik a­ katonai re­pülőgépeket már védő és támadó eszközökkel.­ Nagy a valószínűség ugyanis, hogy­ ezek a por­­tyázó repülőgépek egymással ,egy-­ léghajókkal kerülnek összeütközésbe ,és­­kifejlődik a légi csata. Kis ágyuk és könnyű bombavető pus­kák, meg, golyószórók szolgálják - ezt a célt Viszont a­ tüzérségit is­ felszerelik a légi jármű-­­vek üldözésére alkalmas, messzehordó ágyuk­kal. Védelem, támadás párhuzamosan készül a jövő borzalmas légi csatájára,mímet még nagy meglepetések várnak át Az államok ha­di költségvetésében­­­ mind nagyobb összeg jut az aviatikára. Különösen Franciaország rendelkezik máris kitűnő légi flottával, nevezetesen 650 géppel és 330 pilótá­val. Mindamellett jövő­ évi költségvetésébe 20 millió frankot átütött be kuropop­­agiatikai cé­lokra. Németország csak 400 géppel, de viszont 600 pilótával rendelkezik és a f0140 15. évi költségvetésébe 58­ millió márkát állított be erre a célra. Oroszország költségvetésébe 10 milliót vett fel és 330 repülőgépén kívül 10 Sikorszki-féle óriási repülőgépe szerepel. Ezek eddig a legnagyobb katonai repülőgépek, ame­lyek 12 utasra vannak berendezve, és e hatal­mas teherrel két óra hosszat is levegőiben tar­tózkodtak már. 1r. "• — Jeles pilótái vannak­ a monarkiának is, kiket azonban igen elkedvetlenített újabban a vezetőség kicsinyes szűkkeblűsége. A hadügy­miniszter értesítette a A­agyar Aetyszövetséget, hogy hajlandó lenne Budapest, környékén, egy katonai repülőtelepet, felállítani, ha a kormány és a főváros megfelelően támogatná. Nagy len­dületet adna ez a terv az egész magyar aviati­kának. De mindeddig csak a­ tervezgetéseknél tartunk és félő, hogy ha keresztülvitele ilyen lassan halad, nem is lesz belőle semmi. Antti alig pótolható hiányt jelentene még amúgy is­ sok támogatásra szoruló aviatikánknak. Mit Sszei, kérlek? opcse &a‹w»E9 $›c› c a&ft Kist­ifi pgwcojgffwc/« froxmt** Risztetcs érjegyzetet hordós és palackos borokról és saját főzésű szeszes italokról díj­mentesen kfild 1913. évi kadarka 1913. évi rizling 1911. évi rizling 1908. évi rizling 1901. évi szilván! 1901. évi furmint 1902. évi burgundi hígként 45.- K 50.- K 65.— K 80.— K 100.- K 140.- K 120.- K Meims mifiélin igazgató, Eccafamót A Dr. PIMOR-SARAm­ORIUM UJ ÉPÜLETÉBEN,, BUDAPEST, SZENTKIR^tYI­ UTCA 14 . «rHEGHYMXnt.­ ,h­.j . A SZÜLŐ OSZTÁLY.

Next