Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-30 / 210. szám

unaapest, vasarnsp fKsrn augusztus sn>. \z"iu szám .7 17 elkövetkezett a leányszobák lakóinak órája (mert ilyenkor gondolkozunk mi leányok, ilyenkor esze­Ifink ki mindent), akkor megjelent előttem az alakja. Láttam őt. Éreztem, hogy nagyon-nagyon tetszik nekem. Lett belőle nagy „ö". Minden éjjel rágondoltam, sok ideig. Sok időnek nevezem a három hetet, ameddig az ideálom volt. Aztán el­foglalta helyét más, mint rendesen. Elfelejtettem. * Utóbb újra eszembe kellett jutnia. Amikor elrendelték az általános mozgósitást, valaki azt mondta, hogy neki is kell menni a háborúba. Most, ebben a válságos időkben újra kezdett tet­szeni. Mindig fényes uniformisban képzeltem ma­gam előtt, éjjel, azokban a bizonyos órákban. Egy régi kis virág emlékeztet rá s a kedves zsúrra. Ugy féltem őt. Ugy félek, hogy nem jön vissza. Mindennap kérem az Istent, hogy ne essék el a csatában. Vájjon meghallgatja-e ezt az imát az a jó Isten odafönt az égben? Jegyzetek Irta: Pipacs Szeretnék valakit ösmerni, egy nagyon őreg­őreg embert, aki még engem is kicsi gyermeknek látna, kézen fogva, türelmesen vezetne, s én csacska kérdéseket petyeghetnék hozzá, aminőket kíváncsi, csöpp babák szoktak. | Milyen jó volna igy szólni hozzá most: — Mondd, kedves, igazán háború van? — Igazán, — felelné ő és nem botránkoznn meg a tudatlanságomon, mert érezné, hogy ezt kérdezem: Hát ilyenkor is lehet élni, ugy élni, mint más, közönséges napokon, ilyenkor is, ami­kor háború van? Ágyban feküdni, reggel kelni •fel, nyugodtan öltözködni, sétálni, házak között sétálni, amelyek éppen ugy állanak, kö­zömbös gondatlansággal, mint máskor? Ilyenkor is lehet siratni valakit, aki nem katona, és lehet várni valakit, aki nem is ment el; becéző gondo­lattal védeni azt, aki nincsen golyózáporban és ágyutüzben? Ilyenkor is lehet? És szabad a régi fájdalmainkat érezni, a fájdalmakat, melyek már a békés időkben is kínoztak? Ugyanazokat, sza­bad? A boldogságot most nem látni másnak, mint eddig, és jövőnek ugyanazokat a szépségeket kép­zelni? Magunkra gondolni szabad-e most? — Kedves, — faggatnám megint az öreg em­bert, — ha háború van, mért nem rejtőzködünk a pincében? És mért nem félek én jobban, mint máskor? Annak is háború van, aki nincsen ve­szedelemben? — öreg, — súgnám neki halkan — én elhi­szem, hogy háború van. De nekem olyan, mintha történelem-könyvből olvasnám ezt a háborút csu­pán; közel van a szivemhez, ám az életemtől messze, nagyon messze ... És mégis háborúban élek? És engem is csodálni fognak, azok, akik később születnek, csodálni: mert én átéltem egy nagy háborút? Mondd, öreg, hogy nézzek majd rájuk? És ha mindvégig ugy lesz, hogy én nem pillanthatom meg közelről a háború arcát, oh, oh, oh, mit mesélek majd róla az unokáimnak? . « , A nagy dolgokat túlságos nagyoknak várom, s talán ezért van, hogy kicsinyes napok kicsiny pillanatai adják nekem a legnagyobb meglepetést. A nagy napokban szürke órák is vannak s ez le­hangol. de a kis napok szép percei boldogsággal töltenek el, mert a pillanat mindég teljes. Hirte­len jön s már az enyém, mielőtt elveszíthetném. Két csillogó lepkeszárny, amely a déli napsütés­ben libeg, egy álmos gyermek szem, egy nehéz ter­het huzó ázott lovacska, egy mosoly és egy szónak a hangsúlya — jelenthetne-e nekem valamit (sokat), ha nem pillanatot jelentene? Gyönyör­ködném talán a lepkében akkor is, ha mindég látnám? — Az álmos gyermek kialussza magát, a lovacska haza húzza a kocsit, megszárad és ab­rakot kap, a mosoly meghal és a hangsúly el­szán a levegőben, — a pillanat elmúlt, de éppen azért mult el, hogy örökké éljen. Az emberi gyö­nyörűségek fájdalma van ebben, s a másvilágon talán az a menyország, ahol a pillanat örökké tart, anélkül, hogy a báját elvesztené. És — bár megkérdezhetném az öreg embert! — a lelkünk hallhatatlansága is nem ez-e vájjon? * Ah, a „nagy idők". Távolról elragadóan töké­letesek, mert csak a szép pillanatok emlékét hor­dozzák büszkén, elszórván régen a szürke órák homokporát, amely a nagy pillanatokat egybe töl­tötte a rendes idővel. És ebben nagyon hasonlí­tanak az életünkhöz. Oh, mily szép az életüwk messziről. Az esztendőt, amely ma fösvényen csak perceket ad nekem, később már kedves napok ajándékozó urának látom, még később ugy kép­zelem, hogy heteket adott, s ha nagyon távol le­szek tőle, azt állítom majd, hogy egészen boldog esztendő volt. A mult vájjon nem azért szép-e, mert a/ lelkünkkel éljük csupán és nem az életünkkel? — És nem azért van, hogy egy álmunk, amelyben a rendes napi életünk tükröződik pedig hiven, maga lehet a tökéletesség? Álmomban mért fo­gom költői jelenetnek látni azt az egyszerű, szürke tényt, hogy ma végig mentem egy lármás utcán? Nem azért? 1 VA/VWI/WVVWWWWNAA^/^WVWVWW SAKK 1062. számú feladvány Krsztics Pál, Nagybecskerek Eredeti probléma ABCDEFGH 8 <m& m • • 8 7 6 5 ll^ll (H 11 AßJLßÉP uirnu • 7 G 6 4 rm, m a • 4 3 3 2 j | i JJjj JJj 2 1 • •&• • 1 A ,B. C D E F G H Világos: Hein L. 1. e2—e4 e7—e5 D. 2. Hbl—c3 Hg8— f6 10. 3. f2—f4 d7—d5 11. 4. f4Xe4 Hf6Xe4 12. 5. Hgl— f3 Ff8—b4 13. 6. a2^a3 F,b4Xc3 14. 7. b2Xc3 c7—c6 15. S. Ffl—d3 Vd8—b6 Matt a második lépésre * A megfejtéseket, valamint a megfejtők név­sorát jövő számunkban közöljük. 1045. számú játszma Játszották néhány év előtt Brooklynban. Bécsi huszár játék Sötét: Black B. Fd3Xe4 d5Xe4 Hf3—d4 c6—c5 Hd4—c2 Hb8—c6 Vdl—d6 Fc8—g4 Fel—g5 Vb6Xb2 0—0! Fg4Xe2 e5—e6! feladja. Érdekes befejezés. Mfrek A mannheimi nemzetköd sakkverseny az európai háború miatt nem nyerhetett befejezést. A verseny augusztus elsején félbenmaradt. Tizen­egy fordulót bonyolítottak le, tehá/t még hat for­duló lett volna játszandó. Ezért a dijakat is csak részben adták ki. A lejátszott tizenegy fordulóban legjobb eredményt ért el az orosz Alechin, utána következett Vidmar, harmadik Spielmann, aki után Breyer, Marshall és Béti következtek, egyenlő egységszámmal. Az A) főtornán a félbeszakításig Babinowits és Hallegua értek el legjobb ered­ményt Üzenetek Többeknek. A beküldött feladványokat meg­vizsgáljuk és legközelebb véleményt mondunk. WVV/V\AVVVVWWVVVVWWWWVVWWV Ne hagyja kárbaveszni ezúttal szabadságát, vigyen egy Kodakot es a lagszolldabban íásárclhatölcÉsMreHirttt HÍRNEVES ZONGORA­TERMEIBEN Budapest. VI., Váczl-körnt 31. n. (Ipar-udvar.; INNENsONNAN A szépség mosolya Asszonyok ajkán láttam egy mosolyt. Nem jókedv szülte, nem gyönyör álma­Gyökere a szív ős-mélyibe volt. Ahol kísért emlékek síri árnya. Nemes virág. Nem földi illata Vérből, könnyből szűrődik s ugy lebeg fönn. Mint ibolya édes, hárfa-sóhaja Fekete földön, sötét temetőkőn. Nem fájdalom már, nem is őröm. Lassan születik s nem hal meg soha; Nemes virág: a szépség mosolya. Mi bennem szép, szoborba tőröm, A márvány fogy . . . szürkül az álom . . . — S ők egy mosolylyal győznek a halálon. György Oszkár. Kodak-gépet minden árban kaphat 40—400 koronáig. Minden Kodak­kereskedő szívesen szolgál részletes felvilágosítással. Kodak-Társaság k. í. Budapest, IV. ker., Váczi-utca 9. sz. -f- Mennyire hallatszik az ágyúdörgés? Min­denkit érdekel a mostani háborús időkben, hogy az ágyudörgést milyen messzire lehet hallani. A bécsi „Reichspost" legutóbbi számában szakszerű kimutatást közölt arról, hogy milyen messzire hallható az ágyúzás, a vulkánkitörés, a robbanás, vagy esetleg a harangszó. A kimutatás a követke­zőképen szól : Az ágyúdörgés átlagosan véve körül­belül 350 kilométernyije hallható, volt azonban eset arra, hogy 590 kilométernyire is elhallatszott. A legtávolabbra hallatszott a Krakatau vulkánnak 1883-ban történi kitörése, amely a Sunda-szorostól egészen a Rodriguez-szigetig, azaz 4775 kilométer­nyire hallatszott. A nagyobb robbanások (mint pl. a bécsújhelyi lőporraktár felrobbanása) körülbelül 300 kilométernyire hallatszanak. Érdekes esetet figyeltek meg a harangzugásról. A brazíliai San Salvátorból eredő harangzugást egészen jól hallotta egy 160 kilométernyire levő hajó a nyílt tengeren. Nagyobb ágyuiítegek dörgése átlagosan 170—340 kilométernyire hallatszik. Főleg jól hallható a dör­gés a 210 és 270 kilométerek 'közt. A hangnak nem akadálya a nagyobb hegység, például az Alpok, vagy a Kárpátok. A 170, illetőleg 340 kilométert a hang 8%, illetve 17 perc elatt teszi meg. Ter­mészetesen kedvezőtlen szél, vagy a megfigyelő hely­nek tulmélyen való fekvése, a levegő szárazsága, vagy zavaró körülmények megakadályozzák a hang továbbrepülését és előfordulhat, hogy sokkal ki­sebb távolságról sem halljuk a dörgést. + Sebesülések a modern háborúban. A há­ború sebesüléseiről érdekes cikket irt dr. Laurent kórházi sebész, aki tizenegy hónapot töltött a Bal­kánon s Drinápoly megszállásakor egy nagy tábori kórházban vezette a sebészi szolgálatot. Elmondja, hogy az elesettek ötven százaléka a fején kapott sebet. harmincöt-negyven százalék a törzsön és öt százalék a végtagokon. A koponyán kapott sebek a legveszedelmesebbek; de az alsótest sebesülései okozták a közvetlenül és gyorsan bekövetkező elha­lálozásoknak körülbelül egyharmad részét. A nagy­csontok törései igen gyakran fordultak elő és álta­lában nagyon komplikáltak voltak. A sebesülések­nek 82—84 százaléka puskagolyólól eredt, 15—17 százaléka shrapnelltől és csak egy százaléka volt kézifegyvertől származó. A sebesüléseknek 75 száza­léka komplikációk nélkül gyógyult. A balkáni hábo­rúban használt golyók modern, kisméretű és könnyű golyók voltak. Veszedelmük főképpen nagy gyorsa­ságukban rejlik. Közeli távolságokra, 300 vagy 500 méterre, igazi robbantó hatásuk, 1500 méterig még átütő hatásuk van, azontúl a hatás csökken. Most már csak sebesitők és egyúttal zuzók. A golyó beha­tolási pontja nagyon különböző. A bőr lehet karcolt, horzsolt, keresztülfurt, mintha lyukasztóval fúrták volna át, sőt szétmarcangolt is; a nyiMs néha telje­sen észrevehetetlen, máskor 10—20 cm. a seb, ha a golyót kis távolságból lőtték. Minthogy a katonák többnyire fekvő helyzetben lőnek, megfigyelhetünk több sebnyilást is; megtörtént, hogy a golyó beha­tolva, a nyakon kijölt, majd belejutva a thoraxba, ismét kijött a hónalj közelében. Gyakran a golyók a testet egész hosszában átjárták, bejutva a vállon, például a combon jöttek ki. A lövedék általában át­járja a testet anélkül, hogy abban megállna. Néha megmarad a szövetben. Négy shrapnell közül egy esetben és tiz golyó közül szintén egy esetbén. Lau­rent az esetek 22 százalékában talált a testben löve­déket. ' FŐSZERKESZTŐ: SURÁNXI JÓZSEF FELELŐS SZERKBSZTŐ; LIPTAI IMRE KIADÓTULAJDONOS! A «PESTJ NAPLÓ* RÉSZVÉNXTÁWUWAO -

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék