Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-11 / 222. szám
/ Budapest, péntek PESTI NAPJA 1914- szeptember 11. (222. szám.) Ez a tekintély már különben is évek óta fogyatkozik. Az orosz-japán háború után kezdtek rájönni a félművest indusok arra, hogy egy ázsiai nép is sikerrel harcba szállhat európai hatalommal szemben, ha kellő módon fölkészül. Azóta erősen tanulnak a hunduk, nagy tömegben lepték el az európai, kivált az angol főiskolákat is; van már egy népes új generáció, amely képzett és tiszta látású. Szálló ige lett az „ázsiai önérzet". Angliára borzasztó csapás lenne nemcsak a flottájának veresége, hanem a flotta gyöngülése is. Megcsonkított hajóhaddal, amely az abszolút fölénynyel már nem rendelkezik, a sárga inváziónak útját nem állhatja. És itt van a fő oka annak, hogy bizonyos körök annyira ellenezték Angliában a háborút. A természet kérlelhetetlen törvényei diktálnak. Amint a kimaradó vagy gyöngén ható délnyugati monszun Indiának óriási területein borzasztó éhínséget okoz, következik a re-evolució. Tízezrek pusztulnak éhen s a baromi türelem elfogy. A mult esztendőben is volt ilyen nagyarányú éhínség az United Provinces területén, az idén pedig még hatalmasabban fenyeget. A gazdasági reformok a kezdet legelején vannak. Kitűnő földmives a bennszülött hindu, de még az ősi, ezeréves primitív módszerekkel dolgozik, a nagyszerű gépipara Anglia nem adott neki modern eszközöket. Egyáltalán meg akarta gátolni eddig a felvilágosodást, akárcsak a legsötétebb Oroszországban tették. A tanult, újabban végzett hinduk elől is elzárta a karrierutakat. Az Indian Civil Serviceben ,az egész közigazgatási vezetésben sem adott helyet nekik, a tisztviselőknek egészen kis része (ezerkétszázból hatvan) indiai. És a tanult, fiatal indusokból lesznek a folyton növekvő forrongás intézői. Alig van már olyan tartomány, ahol ne állandósulna a zavargás. Egész sereg brit hivatalnokot és tisztet meggyilkoltak, halálos veszélybe került az indiai hatalom legfőbb képviselője, lord Miston és lord Harding mostani vicekirály is. Az angol impériumnak ez az indiai feje 1912 december 23-ika óta, amikor — delhii bevonulása alkalmával — bombarobbanással sérült meg — az orosz cár árnyékéletét folytatja, földalatti aknák, messzire húzódó titkos szövetségek tartják rettegésben már az angolokat. Egyre hangosabban kérték az erős kezet, óhajtották lord Kitchenert, de hát őrá Egyipomban volt nagy szükség, amelyet hadiállapotba helyezett. A tengeren meggyöngülő Angliát példátlanul széleskörű forradalom végzete fenyegeti. Old Reporter. A kötögetők írta: Jászai Mari Olyan gyermekes munkának látszik, amint a kezeink szaporán villogtatják a szerény, divatból kiment kis kötőtűket, mikkel szürke és barna fonalakból növesztünk kéz-, lábszárvédőket és puha hósapkákat, tízezrével, százezrével a mi harcoló fiainknak. Alázatos kis hangyamunka, de olyan sokan is vagyunk hozzá, mint egy hangyaboly. És oh! milyen hálásak vagyunk mi, tétlenségre kárhoztatottak, hogy tehetünk egy olyan kis munkát bár, de amelybe belevezethetjük a mi kínzó, az egyetlen, az egyedüli történés körül forgó tehetetlen gondolatainkat, a kezeink között növekvő kézimunkába, melyből olyan formák nőnek ki, melyek összekötnek bennünket azzal az egyetlen lényeggel, mely mindnyájunk egyedüli gondolata, amelybe most minden élet folyik, amelyben mindnyájunk élete lüktet; összekötnek bennünket a harctérrel, az egyedüli Valósággal. Kötjük a hósapkákat és úgy sietünk velük, mintha csak azt éreznénk: minél többet elkészítek, annál több lovagot avatok föl magamnak a harctéren, mert mindenikbe belekötöm a gondolatomat, mely megacélozza az én harcosom lelkét és belekötöm az imádságomat, hogy védje meg a testét. Olyan forró kívánságot kötök bele a sapkám minden szemébe, hogy ne csak meleget tartson az én katonámnak, hanem meg is védelmezze. Jól esik ezt hozzá gondolni a kezünk mozgásához. Imádság-gondolattal pótoljuk kezünk gyarló munkáját. Mivel az érzéseink oly nagyra nőttek, hogy szavakba többé nem férnek, csak imádságba. Most tehát megtanulunk újra imádkozni. Imádkozni és kötni, mint gyermekkorunkban. Nem lettünk-e tehetetlen gyermekké a — háború végeztéig — mikor mások cselekszenek értünk! Egyesítsük az imádságunkat , értük, mint gyönge kis kézimunkákat és küldjük el pajzsul a fejük fölé! A gondolat és a kívánság nem üres levegő. Az áldás, vagy az átok megtölti azt! A régiek már hitték ezt, azért mondták: Az átok helyet keres, ha nem talál, visszaszáll oda, ahonnan eredt. Az áldásunk is elszáll, ahova küldjük. Minden imádság eget ér. Hát imádkozzunk! Takarítsuk meg minden lelkierőnket egyetlen akarásra. Ne adjunk magunkból erőt egyéb gondolatnak, csak annak az egynek: Teremtő Istenünk! Adj erőt fiaink lelkébe és vezesd győzelemre fegyvereinket! Csak ezt az egyet gondoljuk most, csak ezt az egyet akarjuk akarni és ez az akaratunk beleszáll fiaink lelkébe, karjaikba és fegyvereikbe és győzelemre visz bennünket! Nő testvéreim, higgjünk a láthatatlan erőben. Szép leánykáink, vessük ki a szívünkből a nyegle cinizmust és le a fejünkről a franc!? Mire nemt adtak el nekünk, de amihez képest egy szilindián asszony fejébe valóságos Biedermayerfejkötő. Gyerünk vissza a józan takaródzás felé. A ruházkodás, végre is, nem egyéb, testünk betakarásánál, és mily gyönyörű forma az emberi test! Milyen könnyű szépen betakarni! De erről még ráérünk beszélni. Most előbb csak viseljük el a meglevőt. Egyelőre más dolgunk van. Amit biztosan érzünk ma már, az, hogy, mint az öltözködésünknek, úgy az erkölcseinknek is meg kell változnia valamely irányban. Mivel megállapodás, mint a természetben, úgy a népek és társadalmak életében sincs, nagy események pedig gyorsabban érlelik meg lelkeinket: ugorjuk át mi ma azt a pár léha évtizedet, amit még az ostoba, de a pénzünket kicsiklandozó vérszipoly francia divatnak szenteltünk volna, magához idomítva az erkölcseinket is; ugorjuk át és kezdjük most mindjárt a magunkbaszállást, melyhez igen jó eszköz a csöndes kötögetés, mert ez időt ad a léleknek a megérésre, a gondolkodásra. Sőt siessünk! Itt a tél. Fiaink már három hete írják a harctérről, hogy az éjszakák „dermesztő hidegek". Siessünk a fej-, kar- és haskötőkkel. Ha már báránybőrbőll nem csinálhatjuk, mint az oroszok, kössük őket jó bőre és tömöttre, hogy a levegőt kizárják és küldjük el nekik, nyújtsuk oda nekik mint egyegy meleg kézszorításunkat, mitől átmelegedjék az övék. Érezzék ott a haza határán, hogy, a kezeink elérnek hozzájuk és átmelegítik az övékét Érdekességek — egy orosz napilapból kerülővel érkezett hozzánk egy pétervári, illetőleg ma már petrográdi újság egyik száma. Az orosz újságból az alábbi érdekes részeket fordítottak le. A beismert vereség — A Kelet-Poroszországban eddig győzelmesen előrenyomuló csapataink egy részét, — mint azt tegnap a késő esti órákban a legfőbb parancsnok vezérkara közzétette, — érzékeny veszteség érte. A rendkívüli terepen, ahol tavak, mocsarak és erődök váltakoznak, hadtesteinket túlerejű ellenséges csapatok váratlanul megtámadták és heves ágyutüzelésükkel súlyos veszteségeket okoztak nekünk. Hogy milyen gyilkos volt a küzdelem, azt leginkább jellemzi, hogy három tábornok esett el és több törzstiszt, közöttük a japán háborúból ismert kitűnő hadvezér, Samsonov. — Hogy ez a sajnálatos balsiker, amelynek nagyságát a jelentésből még nem lehet megállapítani, mennyire fogja késleltetni csapataink előrenyomulását, az még megítélhetetlen. Az operáló seregeink hadereje, elosztása és elhelyezése teljesen ismeretlen előttünk, nemkülönben az ellenségé. De valószínű, hogy a két hadtest csak töredéke volt annak a hadseregnek, amely az ellenséges országban operált. Súlyos veszteségünk a legénységben bár szomorú, de elég könnyen pótolható. A mi milliós haderőnk kiapadhatatlan emberanyaga lehetővé teszi, hogy az ilyen hiányokat rögtön pótolják, a megritkított csapattesteket rövidesen normális állapotba hozva, ismét tűzvonalba küldhessék. A kiváló vezetőket azonban már nem igen könnyű pótolni. Azt lehetne gondolni, hogy egy hadseregben, amely kilenc évvel ezelőtt olyan kemény háborút viselt, a magasabb csapatvezetésre aránylag kevésszámú gyakorlott tiszt található. Ha a harci tüzet a győzelem szítja és új diadalokat készít elő, viszont a fájdalmas balsiker tapasztalatai hasznos új tanulságokat hoznak. Remélhetjük, hogy a szomorú napnak is meglesznek a gyümölcsei. Hogy milyen nagyok voltak azok a veszteségek, arról már nem tájékoztatják az orosz közönséget. De a „fájdalmas balsiker" sokkal jelentékenyebb, semhogy el lehetett volna hallgatni. A Tannenbergnél elesett tábornokok Samsonov tábornokon kívül — amint már jelentettük— Martos és Pestits tábornokok is elestek. A három tábornokról ezt írja az orosz lap: Samsonov A. V. tábornok 1859-ben született. A nikolaji lovassági iskolát és a nikolaji vezérkari akadémiát végezte. Részt vett az orosz-török és az orosz-japáni háborúban, valamint a boxerlázadás elnyomására indított hadjáratban. A japáni háborúban mint altábornagy az első kelet-szibériai vadászhadosztálynak volt a parancsnoka s mint ilyen elsőrangú katonai képességről tett tanúságot A japán háború után Samsonov a turkesztáni katonai kerület csapatainak lett a parancsnoka. Martos tábornok ugyancsak részt vett a fenti két hadjáratban, valamint a boxerlázadás ellen küldött expedícióban. 1858-ban született kiképzését a Péter Pál katonai gimnáziumban, valamint a nikolaji vezérkari akadémián nyerte. A japáni háborúban Martos tábornok a 8-ik hadosztályt vezette. A háború után az Amur katonai kerület parancsnoka lett. 1910. óta a vilnai katonai kerületben felelősségteljes állást tölt be. Pestits tábornok szintén részt vett a japáni háborúban. 1866-ban született, kiképzését a car page csapatában, valamint a vezérkar nikolaji akadémiájában nyerte. A japán háborúban egy gyalogezredet vezetett. Az utóbbi időben egyik hadosztályunknak volt a vezérkari főnöke. A petrográdi életből Néhány jellemző kisebb hírt közlünk itt a petrográdi újságokból: — A hadiállapotra való tekintettel a városparancsnok elrendelte, hogy a klubokban, valamint a nyilvános helyeken a hazárdjátékot adminisztratív úton üldözzék. Krjutskov Kosma kozák egy előőrs csatározásakor nagyon kitüntette magát A „Novoje Vremja" szerkesztősége ezért értékes karddal jutalmazta meg. —* A villamos kocsikban a sebesültek és eleknek családja javára jótékonysági bélyegeket adnak el. Az eredményt az újságok nap-nap után közzéteszik- Vannak 1, 5, 10, 50 képekes és 1 rubeles bélyegek. Mintegy három hónap alatt 15.000 rubel folyt be. Egyik cikkében a petrográdi újság kórházak hiányáról ír. Azt ajánlja, hogy a magánszínházak, mozgófényképszínházak és mulatók helyiségeit kórházakká alakítsák át. Felszólítják a használatlan paloták gazdag tulajdonosait, hogy kastélyaikat adják át erre a célra. — Az Alexandra- és aiirály-színházak a napokban fognak megnyílni. Sok orosz, akik fiémet-