Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-02 / 243. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. október 2. (243. szám.) 11 — A kolera. A belügyminiszterhez ér­kezett jelentések szerint szeptember 30-ikán a szepesmegyei Késmárkon, a biharmegyei Ko­mádiban, valamint Újvidéken 1—1, Kassán 2, a nógrádmegyei Losoncon 4 és Budapesten, a Szent Gellért-kórházban 24 koleraesetet álla­pítottak meg.­­ A belügyminiszter a járvá­nyos betegségek ellen való védekezés hatályo­sabbá tétele érdekében, valamint az e tekintet­ben az egyes törvényhatóságok által tett intéz­kedések ellenőrzése végett a pozsonyi hadtest­parancsnokság területén levő törvényhatósá­gokba gróf Károlyi Gyula főrendiházi tagot, a kassai hadtestparancsnokság területén levő tör­vényhatóságokba pedig dr. Hajós Béla minisz­teri tanácsos, közegészségi felügyelőt miniszteri biztosokká kinevezte. — A belügyminiszté­rium egészségügyi osztályának jelentése sze­rint október 1-én Bécsben és Brünnben egy­egy ázsiai kolera megbetegedés, Mürzzuschlag­ban 1, Bielicben 4 és Teschenben 1 megbetege­dés fordult elő. Minden esetben az északi hadi­szintérről hazatért katonai személyekről volt szó.­­ Két kémet fogott egy nagyváradi baka. Nagyváradról jelentik: Bakáink kitűnőségét bizo­nyítja ez a történet. Sztk­lye Vazul közhonvéd járőri szolgálatot teljesztett szeptember 18-ikán egyik Lemberg melletti faluban. Fáradtan, éhesen haladt a térparancsnokság felé, amikor a község főutcáján két fiatal lengyel lépett hozzá és figyel­meztette, hogy a vendéglőben két gyanús férfi a térképet tanulmányozza és oroszul beszél. Szt­rtye, aki tud oroszul, a két férfi közelébe lépett és mi­alatt cigarettát kért a pincértől, észrevette, hogy a parasztruhás idegenek kezei egészen fehérek, ápoltak. Mivel rendkívül fáradt volt, nem merte egyedül letartóztatni a gyanús alakokat, hanem segítségül hívta a lengyel legényeket. Hárman az­után lefegyverezték a két idegent, akik fegyvere­sen próbáltak ellenszegülni. A két férfi a tér­parancsnokság hadbírósága elé került. Ott aztán kiderült, hogy nem rutén parasztok, hanem orosz vezérkari tisztek. A vallatásnál beismertek min­dent, sőt azt is elmondták, hogy az oroszok tizen­két hadtestet küldtek Galíciába a magyar-osztrák hadsereg ellen. A tizenkét hadtest három helyen lépte át a határt. Az oroszok akkori hadállását is elálliított a tiszteik. Sztrrtye ''Vasult' megdicsérték és a következő igazolványt adták neki: • \ íöi£.,·J i •( i •iiiSSi: atíiHi.i.., ' Igazolvány. Sztirtye Vazul .. .-ik honvéd menetezredbeli honvéd két orosz kémet fogott el és azokat a fenti dandárparancsnokság had­biróságának átadta. »....«.... 1914 szeptember 18-án. Bittó György, tartalékos hadnagy, térparancsnok. — A segitfr-akció. A Franklin-Társulat tiszt­viselői elhatározták, hogy egy évi fizetésüknek legalább két százalékát azoknak a harctéren levő könyvkiadói­­és könyvkereskedői tisztviselőknek a részére adják, akik a háborúban munkaképtelenné válnak. A tiszt­viselők egyúttal elhatározták, hogy csatlakozásra szó­lítják fel a többi könyvkiadóvállalat és könyvkereske­dés tisztviselőit is.­­ A Társaság című képes folyó­irat hetenkint kiadott háborús számainak jövedelmét tudvalevően a gyorssegélymozgalom keretében felállí­tandó Auguszta-asztal javára ajánlotta fel. A Társaság Auguszta-asztalánál októbertől kezdve mindenkor fris­sen készült izes, kiadós ebédben részesülnek kereset nélkül maradt egyedül álló urinők. Egy hónapra szóló ingyenes ebédutalványok kiadásáért Írásbeli kéréssel !A Társaság szerkesztőségéhez (Budapest, V., Ritz­szálló) lehet fordulni. — Bécsből jelentik: Az észak­amerikai Egyesült­ Államok bécsi nagykövete tegnap az amerikai Vöröskereszt Egyesületnek ötezer koronás adományát adta át az osztrák Vöröskereszt Egyesü­letnek. 1 .4 szociális missziótársulat a szikszói és szé­kesfehérvári kórházakon kívül, ahol a társulat saját házában összesen 80 sebesült részesül ápolásban, most­­ még egy harmadik kórház vezetését is elvállalta. A kórházat gróf Almássy Dénesné bihari kastélyában rendezik be egyelőre 20 tiszt és 20 közkatona részére.­­ Az Auguszta-Gyorssegély-alap igazgatósága csütör­tökön este ülést tartott. Lónyay Sándorné ügyvezető­igazgató közölte az igazgatósággal Auguszta főherceg­asszonynál a­­z indtványát, hogy az alap 5000 koro­nát jutt,,s­­­orssegély címén a Budapesti önkéntes Mentőegyé­nek. Az igazgatóság megszavazta a se­gítséget. Pekár Gyula indítványozza, hogy az alap fog­lalkoztató szakosztálya állítson fel műhelyt, amelyben a Hadsegélyző Hivatalhoz küldött prémadományokat dolgozzák fel a katonák számára télike­lyűnek. Kál­mán Gusztávné az úriosztályhoz tartozó szegények se­gítésének szélesebb keretek közt való fejlesztését indít­ványozta. Az igazgatóság végül elhatározta, hogy a közönséget tépés készítésére kéri fel.­­ — A cserkészek megjutalmazása. A háborús idő rehabilitálta a cserkész-eszmét, amelyet béke-időben szinte hóbortnak nézett a főváros közön­sége. Most alig lehet valamely jótékony akciót el­képzelni a szolgálatkész, ügyes és fürge cserkész­tajok nélkül. Beváltak mindenütt a kis cserkészek is olyan szépen dolgoztak, hogy most, amikor ta­nulmányaik folytatása végett bevonultak az iskolák tantermeibe, nagy gondot okoznak a legtöbb se­gélyakcióknak, amelyek egyelőre nem is tudják a fürge kis cserkészeket más alkalmas és díjtalan munkaerőkkel pótolni. Helyénvaló volna ezeket a derék fiúkat eddigi munkájukért megjutalmazni. A központi városházán működő Önkéntes Élelmiszer­osztó Társaság vezetőségének egyik bőkezű és jó­lelkű tagja Platschek Vilmos húsz cserkészfiúnak adott meleg téli ruhát eddigi munkájuk jutalmául. Ezt a nemes emberbaráti példát, mint halljuk, a többi budapesti segélyakció is példának veszi és így mindazok a cserkészfiúk, akik eddig a háborúval kapcsolatos társadalmi munkából olyan dicséretes módon kivették a részüket, jutalomban fognak részesülni. — Féltékenységből agyonlőtt tanársegéd. Magyaróváron — mint onnan jelentik — meg­rendítő gyilkosság történt szerdán délután. Heklics István, az Országos Magyar Királyi Növénynemesítő Intézet asszisztense öt óra tájban a Moson felé vezető úton gyanútlanul sétált, amikor a Mosonvármegye szerkesztő­sége előtt hirtelen elébe ugrott Hoffmann Ist­ván lakatossegéd, torkon ragadta és igy kiáltott rá: — Most a kezeim közé kerültél! Majd revolvert rántott és közvetlen közel­ből öt lövéssel agyonlőtte az asszisztenst. Hoff­mann már régebben megfenyegette Heklicset, akire féltékenykedett. Heklics tragédiája me­gyeszerte nagy részvétet keltett. A gyilkost le­tartóztatták. — Ujabb kitüntetések hősiességért. Az ellen­ség előtt elesett hős tisztek közül újra hármat tün­tetett ki a király. Sobota Emil százados a 22., Schlehöfer Emil hadnagy a 81. és Szász Sándor tartalékos hadnagy a 70. gyalogezrednél haló po­rukban a katonai érdemkeresztet kapták a hadi­ékítménynyel. Szász Sándor Budapesten fakeres­kedő volt, huszonhét éves, nem rég nősült. Testvére mint tartalékos tüzérhadnagy szolgál. Az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és sikeres magatartásuk elismeréséül a király a következő érdem­rendeket adományozta: A Lipótrend 1. osztályát a hadiékítménynyel, díjmentesen: Falkenfeldi lovag Kummer Henrik lovassági tábornoknak, egy hadcsa­patnak sikeres vezetéséért; a vaskorona-rend 2. osz­tályát a hadiékitménynyel díjmentesen: Králicek Re­zső altábornagynak, a 28. és Siegesterni Gelb Károly altábornagynak, a 3. gyaloghadosztály­­parancsnoká­nak, az ellenséggel szemben vitéz és sikeres magatartá­suk elismeréséül; Mecenseffy Artúr vezérőrnagynak, a Lipót-rend lovagkeresztjét a hadiékitménynyel díjmen­tesen a következő vezérőrnagyoknak: Wolfszahm­ Brandner Ádámnak, Gabriel Tivadar és Ar­enti Novak Guidónak, ns. Hinke Alfrédnak az 55. és Fernengel Já­nosnak, az 56. gyalogdandár parancsnokának; to­vábbá Rab­enitzi báró Stillfried Adolf ezredesnek, a 17. sz. gyalogezred parancsnokának; a Lipót-rend lo­vagkeresztjéhez a hadiékitményt; Osztrymieczi J Or­bánski Ágost vezérőrnagynak; a vaskorona-rend 3. osztályát a hadiékítménynyel díjmentesen a következő ezredeseknek; Streith Rezsőnek, a 22. gyalogezred pa­rancsnokának és Treus Izidornak a 38. gyalogezredben; a következő alezredeseknek- Seel Fischer Hugónak a 4. és Mészáros Józsefnek az 51. gyalogezredben; to­vábbá Kautecky Ferenc századosnak a 81. gyalog­ezredben; Weber Károly ezredesnek, a 27. gyalogezred parancsnokának, a következő alezredeseknek: Thur­maui Ventour Hugónak a 17. gyalogezredben; Prean­feldi Lustig-Prean Gyulának, a 8. sz. tábori vadász­zászlóalj parancsnokának; Schotsch Hugónak, a 9. tábori vadász­zászlóalj parancsnokának; továbbá Dub­. István vezérkari testületbeli századosnak; Klein Rezső 93. gyalogezredben alezredesnek; a vaskorona-rend 3. osztályát a hadiékitménynyel a következő vezérőrna­gyoknak, Fussinai Schmidt Ignácnak, a cs. kir. 44. és Nemeczek Józsefnek, a cs. kir. Landwehr gyalogdandár parancsnokának, Elmar Vilmosnak, a 28. tábori tüzér­dandár parancsnokának, a Ferenc József-rend lovag­keresztjét a katonai érdemkereszt szalagján: dr. Janak József 24. sz. helyőrségi kórházi törzsorvosnak; dr. Brust Károly 51. és dr. Hocevar Antal 60. gyalogez­redben ezredorvosoknak; a katonai érdemkeresztet a hadiékitménynyel; Prünsler Ignác és Watzek Károly 87. számú gyalogezredben­ őrnagyoknak; Kainz Antal vezérkari testületbeli századosnak; Néderer Ferenc 64. számú gyalogezredben alezredesnek; Petzold Jenő és Petrovic Péter 22. számú gyalogezredben őrnagyok­nak; a következő századosoknak: Rehn Jenőnek a 4., Sauer Antalnak és Tamme Gusztávnak a 8., Belik Józsefnek és Laube Rezsőnek a 22., Göllei Inselt Ist­vánnak a 38., Berger Artúrnak az 50. és Noé Lajosnak a 81. számú gyalogezredben; Pirka Ferencnek a 7. számú hegyi tüzér-ezredben; továbbá: Schimek Alfréd főhadnagynak, Hud­ János és Trepic Nurija 22. számú gyalogezredben hadnagyoknak; Nak­esta Károly 4. számú gyalogezredben őrnagynak, a következő száza­dosoknak: Theil Károlynak a vezérkari testületben; Balisch Arnoldnak a 4., Leinsteini Riedl Ottónak a 22., Portik Károlynak a 38., Indra Károlynak a 70. és Cerny Emilnek a 102. számú gyalogezredben; Veith Györgynek és Suppantschitsch Leónak a 4. számú hegyi tüzérezredben; a következő főhadnagyoknak: Seemann Lajosnak a 4., Bar­sani Mórnak a 22., Erb Gusztávnak a 38, Moldvay Zoltánnak az 51. és Lind­ner Szilárdnak a 64. számú gyalogeredben; Gabric Já­nosnak a határvadász csapatnál, Niedzielski Ádámnak a b. h. csendőrségi testületben; továbbá: Craus Pál 38. számú gyalogeredbeli hadnagynak; Prazák Hugó 93. számú gyalogezredben őrnagynak; Czech József 100. és Matzner Rikárd 93. számú gyakor­redbeli százado­soknak; továbbá: Trenkwald Róbert. S. számú dzsidás­ezredbeli őrnagynak; a következő századosoknak: lo­vag Purschka Artúrnak a 87. számú gyalogezredben; Bäumen Bódognak a 3. számú tábori tarackezredben,­ a következő főhadnagyoknak: Diakom Jaromírnak. számf. a 3. számú gyalogezredben, beosztva a vezér­karnál; Lotschnig Mórnak a 17. számú gyalogezred­ben; Mayer-Nessler Pálnak a 8. sz. dzs.­ezredben, Walter Edének és Noltsch Ármin hadnagynak a 3. számú tábori tarackezredben; a hadiékitményt a ka­tonai érdemkereszthez; Kraus Miksa vezérkari testület­beli őrnagynak; Gradl Manó 7. számú gyalogezredben, századosnak; Hoffmann Oszkár 5. számú tábori ta­rackezredbeli őrnagynak, beosztva az 1. számú tábori tarackezrednél; Giigler Antal 13. sz. hegyi tüzérezred­beli őrnagynak; Zloch Győző 70. számú gyalogezred­ben őrnagynak; a következő századosoknak: Flesch Ignácnak a 8. és Zbytovsky Jánosnak a 102. számú gyalogezredben; továbbá: Stauf­er Vilmos ezredesnek, a 7. sz. vadászezred parancsnokának; Fleischer Ármin 7. számú gyalogezredbeli őrnagynak. — A mi imádságunk. Sok millió férfi áll az ágyuk tüzében a roppant csatamezőkön s az itt­honmaradottak ajkairól száll értük az ima az egek felé. A veszedelem, az aggódás óráiban a huszadik század fia is hirtelen meg­talállja az utat Istenéhez. Minden vallásfelekezet temploma megtelik ájtatos hivőkkel, a pompás székesegyházak hatalmas kis á­­polása, a békés falusi templomok egyszerű zsin­delyteteje alatt egyforma hittel, egyforma erővel zúgnak a zsoltárok. Akik nem térnek be az Isten házába, kint az utcán állnak meg és mohóan hallgatják a kiszűrődő hangokat, remegő lelküket imádsággal nyugtatják meg. A párisi varrólányok, úgy látszik, azt hiszik, hogy ha együtt imádkoznak, a nagy Mindenható inkább meghallja kérésüket, mint ha külön-kü­lön borulnak a templom köveire, összeálltak valamennyien és hosszú menetben el­mentek a Madeleine-templomba- Imádkoztak, buz­gón, igaz áhítattal, azután megint felkeltek és hosszú menetben elvonultak. Az egész párisi nép­lélek benne van ebben a hírben. Mikor a legiga­zabb, legnagyobb aggodalom él a lelkükben, ami­kor remegve, félve gondolnak mindnyájan a fivérre, apára, férjre, aki a Marne mellett vagy Verdun erődjeiben a sáncárokban fekszik, akkor összegyűlnek, sorakoznak, végigvonulnak az utcáin, tüntetnek. Igazán mélyen, nagyon fáj a szívük, szenvednek, de ezt' megmuta­tják' mindenkinek. A fájdalmuk talán éppen olyan őszinte, mint a mi asszonyainké',­ 'akik' elfordulnak és titokban kényez­nek. Ők is imádkoznak, de nem a nagy Baziliká­ban, hanem otthon: tűt tartanak a kezükben és kötnek a katonák számára. Ez az ő legszebb imá­juk. Az egek Istene megérti ezt az imádságot is!... — Galíciai menekültek Budapesten. Kedden egy 80 főnyi galíciai zsidó menekült­csoport érkezett a fővárosba, melynek nagyböjt napján kellett volna tovább utazni Bécsbe. A budapesti autonóm ortodox izraelita hitközség közbenjárására a főkapitány enge­délye alapján a vasúti kirendeltség főnökei készséggel közreműködtek abban, hogy a menekültek ne legyenek kényszerítve nagyböjthor utazni, ugy hogy utjukat csü­törtökig megszakíthatták. A galíciai menekülteket — akik között éh­esebb emberek és apró gyermekek is voltak — az ortodox hitközség dob-utcai épületeiben helyezték el és minden szükségessel ellátták őket. — Új hadikórház. A Magyar Államvasutak gépgyárának igazgatósága a Simor­ utcai munkáslakó­telep nagytermét és annak mellékhelyiségeit hadikór­ház céljaira ajánlotta fel. Ezidőszerint már száznyolc­vanhárom sebesültet ápolnak benne. Az ápolást dr. Axmann Béla gyári főfelügyelő-főorvos vezeti a gyár 51 orvosával együtt, akik mellett negyvenöt tagú ön­kéntes ápoló­ személyzet működik.­­ A külföldről bevonult népfelkelők beosz­tása. Bécsből jelentik. A Landwehrminisztérium elrendeli, hogy a külföldről bevonult kiszolgált fegyverképes népfelkelők létszámfelettiség alap­ján nem szabadságolhatók. Be nem hívott kiszol­gált népfelkelők, akik a külföldről vonulnak be és fegyverképesek, azon népfelkelő parancsnok­ságoknál osztandók be, amelyeknél jelentkeztek, mindenek előtt népfelkelő pótszázadba sorozan­dók. Akik testi baj miatt nem alkalmasak a szol­gálat teljesítésére, visszatérhetnek külföldre, fel­téve, hogy az illető állam nem folytat háborút a monarkiával. Részükre az útlevelek kiadása lehe­tőleg megkönnyítendő. — Nagy tűz egy községben. Nagyváradról je­lentik, hogy a Kolozsvármegyei Luki községben nagy tűz volt kedden. Huszonhat ház égett le, har­mincöt melléképülettel együtt. — A világháború. A legszenzációsabb regény is eltörpül érdekesség tekintetében a mostani vi­lágháború története mellett. 1000 oldal terjede­lemben és 1000 képpel fog megjelenni a Tolnai Világlapja kiadásában ez a hatalmas mű, olyan fényképekkel és rajzokkal, melyek a harctéren ké­szültek. A mű, mely két kötetre van tervezve, már folyamatban van és a Tolnai Világlapja előfizetői kötetenként 3 koronáért fogják kapni, diszkó­zésben

Next