Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-20 / 261. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. október 1SI. (259. szám) 261 hetett állapítani a hitelen halál okát s azt is, hogy a leányt micsoda rejtelmes ok tartotta Szerajevóban, Angélát, Dolics Angélát szerbek ölték meg. Másnap reggelre már látszottak a holttes­ten az erőszakos halál nyomai is. A habfehér testet kékes-fekete foltok éktelenitették el s ezek a foltok nőttek, szaporodtak, mig az egész test egészen meg nem feketült. Méreg hatása volt ez s a mérget azon a kis szúrás­helyen juttatták a leány testébe, amely a mel­lén látszott. Gondosan, mélyen, hosszuhegyü Pravaz-fecskendővel. Kiderült, hogy a leányt, aki egyébként táncosnő volt, a szerbek kémkedésre használ­ták föl. Miért kellett a leánynak a hotel szobájá­ban szerb kézzől meghalnia? Erre is sikerült elég hamar megtalálni a magyarázatot, amely aztán teljessé teszi a sötét szálakból szőtt mesét. Angéla, amikor még valamelyik repülő­orfeum tagja volt, elvállalta a titkos meg­bízást és óvatosan megtelepedett Szeraje­vóban. Víg volt, fiatal volt s a csúnya föladattól húzódozni kezdett. Jöttek hozzá a sürgető üzenetek, a követelőzések, de ő nem tudta, vagy nem akarta teljesíteni azt, amivel megbízták. Jobban szeretett a napfényes kor­zón sétálni, virágot, török édességeket vásá­rolni, elmenni a Csarsziába és válogatni a ba­zár cifra holmija közt, mint kémkedő szolgá­latot végezni. De ez nem minden. A napos kor­zón és a virágok mellett más vágyak is lopóz­tak a karcsú leány szívébe. Beleszeretett egy szerajevói katonatisztbe. Tán azért ismerke­dett meg vele, hogy fölhasználja a megbízása érdekében, de azután, hogy először beszélt vele, nem a hadmozdulatok, vagy a szerajevói vér­tervek érdekelték, hanem a fiatal katona barna szeme járt az eszében, amikor álmatlanul for­golódott a hotelszoba ágyán. Gyakran látták az utcán a katonatiszttel és senkinek eszébe sem jutott, hogy a rövid­hajú leánynak egyéb gondolata lenne, mint a szerelem. Nem is volt már akkor. A sötét fel­adat csak olyankor jutott eszébe, ha magára maradt szobájában, vagy amikor a fenyegető üzeneteket kapta. Az utóbbi időben mind sű­rűbbek lettek ezek az üzenetek, de Angélát hiába ostromolták. Nagyon szerette volna, ha sohasem lép összeköttetésbe a megbízóival. Úgy látszik, jól ismerte az embereit, mert félt is tőlük. Az utolsó napon, amikor frissen, fiatalon, szemében még a szerelmes együttlét ragyogásával a szállóba lépett, megkérdezte az öreg portást: Nem keresett senki? — Ma senki. Az a két idegen, aki tegnap itt volt, nem jött el. Pedig megígérte. — Ha még egyszer jönnek, mondja, hogy nem lakom már itt. Mondja, hogy elutaztam. — Hiába mondanám. Megnézik az idege­nek tábláját, mielőtt velem beszélnek. —­ Talán más nevet kellene fölvenni. — Nem lehet. Szigorú parancs van arra, h­ogy a vendégek neveit pontosan följe­gyezzük. — Akkor legjobb, ha csakugyan el fogok menni innen. Úgyis olyan sötét, olyan elha­gyott minden itt... Arra már nem volt ideje, hogy menekül­jön. Rátaláltak. Senki nem látta, amikor föl­mentek hozzá. De most már mindegy. A szép fehértestű Angélát feketén fektették a koporsóba. Méreg állította meg a szívét, pedig ez épp most szomjazta legjobban a napsugarat a szigorú, komor Szerajevóban, amely rá az egész vilá­gon a legszebb tavaszt ontotta. Tábori Kornél: A^WvWWW(^JVVWVVVWWVVVVVVVVVN Az idő / Hétfőn enyh­e, jobbára derült és a tengerpart kivételével száraz idő volt. Fiume 21, Cirkvenica 22 mm. esőt jelen­tett. A hőmérséklet kevéssel tovább emel­kedett, a maximum 22 C. fok volt (Fiu­méban), a minimum 22 C. fok (Bot­falun. Keddre enyhe idő várható, délnyu­gaton elvétve esővel. Sürgöny-prognózis: Enyhe, délen, nyugaton elvétve csapadék. NAPI­HÍREK A szén ismét időszerűvé kezd válni az a férj, aki titokzatos mosolylyal toppan be ott­honába felesége születésnapjára. Az asszonyka igyekszik közömbös arcot vágni, de valójában majd szétveti a kíváncsiság, várjon mivel lepi meg a férje: fülönfüggő, karperec, boa, vagy valami más lesz a meglepetés? Hosszas be­vezetés és mindenfajta célozgatás után a férfi elővesz a zsebéből egy kis csomagot. Óvatosan lefejti a rózsaszínű selyempapirost. Míg a pa­piros zizegve göngyölődik, a feleség nem birja­­ magát türtőztetni s rászól a párjára, hogy ne feszítse kíspadra. A férj azonban ragaszkodik ahoz az elvhez, ha meglepetés, hát legyen meg­lepetés: még tempósabban húzogatja szét a papirost. Végül az utolsóval is végez és ujjai között egy tojás nagyságú fekete valamit szo­rongat. — Mi a manó ez? — kérdi az asszony, szemöldökeit összehúzva. — Ez? Ez, drága gyermekem, szén. Ez a legdrágább, amivel most megajándékozhatlak. A tréfa, sajnos, életbevágóan időszerű. A szén napról-napra drágább és ha tojás nagy­ságú széndarabok talán nem éppen alkalma­sak születésnapi ajándékul, néhány méter­mázsa belőle már olyan ajándék, amelynek vé­telét nem akárki engedheti meg magának. Mi ennek az oka? A rendőrség úgy gondolta, hogy a kereskedők mesterségesen hajtják föl az árát. Szén van elég raktáron, de a kereskedők rá­zárják az ajtót és csak annak számára eresztik ki, aki megfizeti a horribilis árakat. A rend­őrség ennek következtében egyre-másra meg­bünteti az uzsoráskodókat. Ezek a belügymi­niszterhez szaladtak és bepanaszolták a szigorú rendőrséget. A belügyminiszter úgy döntött, hogy a rendőrség tájékoztassa magát először a kereskedelmi és iparkamara által; a kamara jobban meg tudja ítélni, megokolt-e a fölsró­folt ár, vagy sem. Nos, a kamara fölfogása sze­rint a szén rettentő nagy ára megokolt, mert a nagykereskedők is igen drágán mérik. Po­roszországból nagyon bajos most szenet kapni, mert a közlekedés hiányos. Ennek következ­tében széninséges tél előtt állunk és a főváros­nak talán még fele annyi szene sem lesz ez­idén, mint tavaly volt. íme, ilyen jókkal ke­csegtet bennünket a kamara. Ha jóslata be­válik, akkor a szén még drágább lesz, sőt egy­általán hozzája sem juthatunk majd. A ke­nyérdrágasághoz tehát a széndrágaság is oda­áll és ez a két ínség állandó vendégünk lesz té­len. A közönség, persze, tehetetlenül áll velük szemben és nincs módjában ellenük valamit tenni. Reméljük azonban, hogy a hatóságok nem fogadják el az iparkamara vélekedését, hanem arra az álláspontra helyezkednek, hogy éppen úgy, mint a liszt ára megokolatlan, meg­okolatlan a széné is. A liszt hatósági ármegál­lapítása már közel van, talán már ezen a héten megtörténik és így véget ér a kenyérrel űzött embertelen uzsora. Így kell majd a szénuzsora nyakát is kitekerni. A porosz-sziléziai közleke­déssel való mentegetőzés nem helytálló; ez a közlekedés, ha nem is normális, de eléggé jó ahoz, hogy nagy mennyiségű szénszállítást le­bonyolíthasson. Az, hogy a nagykereskedők drágán mérik a szenet, szintén nem elégséges ok arra, hogy a széndrágaságba belepusztul­junk. Ez csak annyit jelent, hogy nem a kis­kereskedő a bűnös. Vagy azt hiszi a kamara, hogy szénnagykereskedőt soha önző célok még nem vezettek szénáraik megállapításánál? — San Giuliano temetése. Ma volt i a San Giuliano temetése, amelyen az elhunyt szülővárosa kiváló módon adta tanújelét tiszteletének. A ko­porsót végtelennek látszó menet követte, amelyben az összes hatóságok a konzuli kar, Szicília váro­sainak képviseletei, egyesületek és csapatok vettek részt. A temetési menet a pályaudvarról a tem­plomhoz vonult, ahol holnap helyezik örök nyuga­lomra az elhunytat. Az ablakból, amerre a menet elhaladt, virágokat dobáltak a koporsóra. — Háborús prédikációk. A budai reformá­tus templomban II., Szilágyi Dezső­ tér október 19-étől 24-ikéig délután hat órakor minden nap és 25-én dél­előtt 10 órakor prédikációs istentisztelet lesz a követ­kező sorrendben: 10-én délután hat órakor: A há­ború a lelkek próbája. Előadja Veress Jenő teológiai tanár. 20-án délután hat órakor: A h­áború alkalom a szeretet gyakorlására; előadja Budai Gerzson segéd­lelkész. 21-én délután hat órakor: A háború áldozatra tanít; előadja Hagpát Benő lelkész. 22-én délután hat órakor: A háború hőssé nevel; előadja Koszorús Ist­ván vallástanár. 23-án délután hat órakor: A háború a békesség ára; előadja Budai Gerzson. 24-én délután hat órakor: A háború jobb jövő építője; előadja Veress Jenő. 25-én délelőtt 10 órakor: A háború a lelkek utja Istenhez; előadja Haypál Benő. — Wede­l herceg Bécsben, Bécsből jelentik; Wedelt herceg Elzász-Lotharingia volt helytartója, aki Bukarestből Berlinbe utaztában e hónap 16-tól 18-áig Bécsben tartózkodott, meglátogatta Tschir­sky bécsi német nagykövetet, gróf Rex szász köve­tet, báró Tücher bajor követet és herceg Arama olasz nagykövetet s fogadta e diplomaták látoga­tását. Az elutazásánál az olasz nagykövet megje­lent a pályudvaron. __ ( — Zsákmányolt szerb ágyuk JDOCOUI...^ Ma délelőtt a Burg külső udvarán Károly fő­herceg szobra előtt az ott álló orosz ágyuk he­lyébe két szerb ágyút helyeztek el. Ezek fran­cia gyárban készültek s az egyiken papírlapon, ez áll: Szerb ágyú, zsákmányolta a 27. gyalog­hadosztály szeptember 6-án a Zavance mellett vívott ütközetben. — Stein tábornok díszdoktorsága. A hallei egyetem bölcsészeti fakultása tiszteletbeli doktorrá avatta Stein porosz vezénylő tábornokot, a németek volt főhadiszállás-mesterét. Mindenki azt hitte, hogy a népszerű és kiváló katona hadvezéri érdemeiért kapta meg a kitüntetést. Most a hallei egyetem táv­iratban tudatta a tábornokkal, hogy a doktori Cí­met statisztikai érdemeiért adta neki kitüntetésül, íme, egy újabb gyönyörű bizonyítéka a sokszor be­bizonyult német alaposságnak, német meggondolt­ságnak! Bizonyos, hogy Stein tábornok a kitüntetést mindenképpen megérdemelte. A hallei egyetem nyugodtan mondhatta volna, hogy harctéri érde­meiért avatja doktorrá- De nem, a német prof­esz­szorok nem jutalmaznak olyan érdemeket, nem is­mernek el olyan képességet, amit ők nem értékel­hetnek szakszerűen, ők nem katonák, nem értenek a stratégiához, ők nem is tudják megbecsülni, mennyit köszönhet a német hadsereg Stein tábor­nok zsenialitásának, katonai szaktudásának. Ő­k csak azt dicsérik, amit világosan és biztosan tudnak értékelni: a tollát, a stílusát. Azt, hogy egy három­szavas mondatban világokat megrázó, óriási jelen­tőségű eseményeket tudott elmondani. Hogy tömö­ren, röviden, szépen tudott ínni. Hogy gyönyörűen tolmácsolta a győzelmes igazságot a német hadsereg hőstetteiről és az ellenség hazugságaival a meg­dönthetetlen igazságot állította szembe.­­• Minisztertanács. Hétfőn este hat órakor a miniszterelnöki palotában gróf Tisza István miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, amelyen a kormány Budapesten időrő valamennyi tagja résztvett. A minisztertanácsi jegyzőkönyvet dr. Marsovszky Ivor miniszterelnökségi minisz­teri fogalmazó vezette. — Egy orosz bankvezér halála. Bukarestből jelentik, hogy oda érkezett pétervári távirat szerint Raffaelovics Artemiz, a Banque Russe pour le Com­merce Etranger vezérigazgatója vasárnap délelőtt meg­tartott igazgatósági ülésen szívszélhűdés következtében meghalt. Halálát — a jelentés szerint — alkalmasint az izgalom okozta, mert az ülésen kitűnt, hogy a nagy­szabású vállalat aggasztó fizetési zavarokba jutott. Rafkaelovicsot jól ismerték Berlinben, Bécsben és Budapesten is, ahol többször megfordult A bank né­metül is protokollálva volt és élénk összeköttetésben állott a német, osztrák és magyar pénzintézetekkel.­­ A tanár vitézségi érm­e: Szentgyörgyi Ede, a budapesti 6. vártüzérezred 2. zászlóalja 6. száza­dának telefonirányzója, aki a budapesti Ferenc József Intézet tanára, Przemyslben az oroszok ál­tal erősen bombázott egyik erődítmény ostromá­nál vitézségével tüntette ki magát. Szentgyörgyi ugyanis az ellenség erős tüzelése folytán megron­gált telefonvezetéket, minden parancs nélkül, ön­szántából, a legerősebb ágyúzás közepette kijavi­ — Ferenc Szalvátor Abbáziában, Abbáziából­­ táviratozzák. Ferenc Szalvátor főherceg kísére­tével ideérkezett és megvizsgálta az itteni Vörös­­ Kereszt működését. Este a főherceg visszatért Fiumébe. —­ Zita főhercegnő a mödlingi kórházban, Bécsből jelentik. A mödlingi szekerész kaszárnya 3. számú tartalékkórháza kápolnájának beszentelé­sénél Zita főhercegnő, lovag Krobatin táborszer­nagy hadügyminiszter és dr. Weisskirchner polgár­mester jelentek meg. A misén sebesültekből össze­állított zeneikar játszott és ápolónőkből alakított kórus énekelt. Bielik püspök apostoli tábori viká­rius a sebesülteknek magyar, német és cseh nyelvű­­ beszédet mondott­ Az egyházi ünnepség után Zita főhercegnő megtekintette a kórházat és annak be-­­­rendezését s rendkívül szívélyes hangon elbeszél­­j­­eleit a sebesültekkel !

Next