Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-24 / 265. szám
Budapest, szomosn PESTI NAPLÓ 1914. október 24. (265. szám.) - ban áll a parton, hogy hallja az ágyudörejt. A fegyverdörejtől, srapnellektől és bombától való félelemben nagyon sok menekült érkezett ide. Amsterdam, október 23. A Reuter-ügynökség jelenti Dowerból: Egy kis hajóraj, amely három, egy idesem állam részére épített hathüvelykes ágyukkal ellátott folyamhajózásra szánt gőzösből áll, jelzőhajók és torpedónaszádok kíséretében szombaton délután a csatornán keresztül hirtelen eltávozott- Vasárnap este Doverben ágyudörejt hallottak. A flotillának egy csónakja hétfőn reggel hét sebesültet hozott ide vissza, akik előző este a nieuporti német elsáncolások lövetése közben megsebesültek. A németek előnyomulása Köln, október 23. A holland határról jelentik a Kölnische Zeitungr-nak. Kétezer német katona érkezett Hamond elé sok ágyúval és lovassággal. A lakosság Hollandiába menekült. A nagy harctérről Verdun ostroma Kopenhága, október 23. St. Louisból jelenti a Daily Telegraph, hogy odaérkezett dróttalan távirati jelentés szerint Verdun ostroma előrehaladt, az ostromlók új sikereket értek el s több külső erődöt foglaltak el újabban. A többi erőd a megadás előtt áll Franciaországban és Londonban nem hisznek e jelentésben. Lloyd George Párisban Páris, október 23. A Gaulois jelentése szerint Lloyd George angol kincstári kancellár speciális ügyek elintézésére néhány nap óta Párisban tartózkodik és ezen idő alatt hosszabb tárgyalásokat folytatott a Bordeaux -ból ideérkezett Briand, Daraut és Malvy miniszterekkel. Lezuhant francia aviatikus Bordeaux, október 23. Raymond szenátor, aviatikus egy kémlelő útja alkalmával Toul közelében lezuhant és halálosan megsebesült WWWWWWWWWWWWWWi/WWW Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek Az ulánusok • — Mint változott meg minden az utolsó nyolc napon, — irja egy Belgiumban küzdött német ulánus haza. — Újra békésen ülök Brüsszelben és csak őrjáratokról, gyalogsági tűzről és ágyúdörgésről álmodok. Felejthetetlen napok voltak, amelyeket az X. ulánus ezredben küzdöttem végig. Úgy látszik, valamilyen jó tündér őrködött fölöttem, mert tizenkét napig állandóan őrjáraton voltam, mindennap tűzben és mégis egyetlen emberemet, egyetlen lovamat sem vesztettem el, noha, ha gyakran szerencsés véletlenből is, fényes produkciókat végeztünk. Egy vár lövetése alkalmából, mint kúszó őrjárat, ezer, sőt ötszáz méternyire is jutottunk a vár falához és igy, híres negyven kettős tüzérségünknek becses jelentésekkel szolgálhattunk. Borzalmasan szép látvány volt, amiikor hetedikén, az utolsó lövéstől egy puska- poros kamara robbant fel a vöröslő esti égbolt felé. Egész munkát végeztünk, amiről másnap személyesen győződtem meg. Kilencedikén reggel Antwerpen felé mentünk őrjárati szolgálatra. Dél felé hallottuk, hogy kapitulációs tárgyalások folynak. Nem tudtunk megállani. A Heil dir im Siegeskranzet énekelve, tölgyfalombokkal díszített lovainkon feltartózhatatlanul mentünk előre, egyenesen a városba, a piactérre. Hogy bámultak minket a lakosok! A városháza előtt a Wacht am Rheint énekeltük, azután újra a város kapuja elé ügettünk. Mindössze húszan voltunk és igy nem akartunk sokáig az ellenséges városban tartózkodni. De mégis az egész hadosztályból mink voltunk az elsők, akik bent voltunk. Másnap reggel a dandár hivatalosan is bevonult a városba. Porosz színekben én lovagoltam elől és segítettem a várost megtisztítani. Most már egész Belgium liszta, néhány napig még itt ülök Brüsszelben, azután, reménylem, nemsokára Franciaországba jutok. Eddig szól a rövid, derűs hangú levélbe, amelynek csak a tárgya olyan, mintha táborból írták volna, de jókedvű, kedélyes hangja egyáltalán nem vall arra, hogy a tábori posta volt az, amely ezeket a sorokat rendeltetési helyére közvetítette. A magyar vörös ördögökkel teljesen egyívású katona a német ulánus. A franciák már 1870-ben alaposan megismerték őket. Szinte legendába való, hogyan rettegtek a franciák a győzhetetlen német ulánusoktól. Erre nézve sajátosan jellemző, hogy amikor a háború vége felé Versaillesben béketárgyalások folytak és a német kiküldöttek szemhiányást tettek a franciáknak azért, mert soraikban afrikai vad csapatok is harcoltak, a francia ideiglenes kormány elnöke, Thiers, később a harmadik köztársaság elnöke, egészen naivul ezt felelte: — Hiszen a németek soraiban is harcolt egy idegen néptaj, London, október 23. A Cormoran gőzös aknába ütközött és elsülyedt. A legénységet Nowestoftban partra szállították. — Melyik? — kérdezte Bismarck álmélkodva. — Az ulánusok, — felelte Thiers, egészen természetes hangon. Persze, a híres francia politikus tévedése egyrészben annak a földrajzi felületességnek és tudatlanságnak rovására írandó, amely szinte nemzeti jellemvonása a franciának.Mindazonáltal kellett, hogy az ulánusok különösképpen kitűnjenek, még a többi nagyon derék német katona bátorságán túltegyenek, ha a franciák őket már külön néptörzsnek tartották, félelmetesnek és a többi németnél is keményebbnek és harcosabbnak. Az ulánusok jó hírneve csak öregbedik, ebben a mostani háborúban a zömök, szőke német lovasok újabb győzelmekkel, hőstettekkel és bravúrokkal írják be nevüket nemzetük dicsőségtörténelmének aranykönyvébe. És jól esik tudni, hogy ebben a korban, amikor — mint ezt a híres tengeralatti naszádok, a 42-es mozsarak és a félelmetes Zeppelinek mutalják — a német technikai tudadás soha nem álmodott magasságokat ér el ebben a háborúban, ugyanakkor megmarad a német lovasok régi naiv ereje, természetesen frissesége, szinte fiús lelkessége is. A német ulánusok pompásan egészítik ki a hadsereg tudós tengerész-, tüzér- és léghajóstisztjeit. A német ulánusok győzedelmes kedélye örök biztosíték és zálog arra, hogy ez a nemzet mindig fiatal marad és legnagyobb győzelmeinek súlya sem teszi őt fáradttá. A leigázott Belgium A belga király békét akar? Brüsszel, október 23. Hire jár, hogy Albert király hajlandó volna külön békét kötni Németországgal, Ausztria-Magyarországgal, Anglia azonban megakadályozza, hogy ezt a tervét végrehajtsa. Jól értesült körök véleménye szerint Németország nem gondol arrra, hogy Belgium függetlenségét és integritását fentartsa, hanem Belgiumot és az okkupált francia területeket a maga és szövetségese, Ausztria-Magyarország részére békés zálogként akarja megtartani, és a kötendő békefeltételek megállapításánál akarja majd ezeket értékesíteni. Belgium autonómiája Róma, október 23. A német kormány Belgium számára külön autonómiát adott. „Háború a háború ellen" Vandervelde Belgium katasztrófájáról Milano, október 23. A Temps munkatársa több vezető belga politikus nyilatkozatát közli, amelyek közül Carton de Wiart belga igazságügyminiszter és Vandervelde, a szociáldemokrata párt elnökének nyilatkozatai különös érdekességűek. Carton de Wiart miniszter a francia újságíró előtt így nyilatkozott a helyzetről: — Mi nemcsak hogy fentartjuk összes jogainkat a megszállott belga területekre, hanem afrikai gyarmataink területéből sem engedünk egy tapodtat sem. A belga köztisztviselők tőlünk azt az utasítást kapták, hogy mindenki maradjon a maga helyén, nehogy abban az országban, amely mindenkor a mienk marad s amely holnap ismét a mi kezeink között lesz, az anarkia kapjon lábra. A belga bírák is tovább működnek hivatalaikban, ezt megengedtük nekik, csak azt kötöttük ki, hogy semmi esetre sem változtathatják meg azt az intézkedést, hogy az ítéleteket „őfelsége a belga király, nevében" kell meghozniok. Vandervelde, a belga szocialisták vezére ezt mondotta: — Nagyon szeretném, ha ön most nem felejjené el, hogy szocialistával beszél. A királyt nagyon nyugodtnak láttam, amikor azt mondotta, hogy mi legyőzöttek lehetünk, de leigázottak nem. Én a ma' gam részéről is meg vagyok győződve, hogy az annektált Belgiumban a helyzet a belga nép passzív ellentállása folytán olyan lesz, hogy Németország rá fog jönni arra, hogy ezzel csak magának okozott nagy veszélyeket. Az erős megpróbáltatások nagyon egybeforrasztották a belga népet. Én magam voltam és maradok békepárti. Úgy vélekedem azonban, hogy ez a háború kellett, mert ez a háború a háború ellen. Tengereken és gyarmatokon Az angol flotta a Dardanellák előtt Konstantinápoly, október 23. A Tanin értesülése szerint az angol flotta tegnap a Dardanellák bejárójánál manővíírozott. Maditosban ágyúdörej zaja hallasztott. Az angolok elzárták a Suezi-csatornát Konstantinápoly, október 23. Itt ismeretessé vált, hogy az angolok tegnapelőtt néhány órára elzárták a Suezi csatornát. A Tashviri Eskiar ehhez megjegyzi, hogy Angliának ez az eljárása a nemzetközi jog megsértését jelenti London, október 23. Az angol kormány a külföldi államok itt időző képviselőit értesítette, hogy helyesli az egyiptomi kormány által tett intézkedéseket. A kormány mindazon ellenséges hajót, mely már régen tartózkodott a csatorna kikötőiben, és világosan kifejezést adott azon szándéknak, hogy egyelőre nem távozik el, utasította, hogy a csatornát mihamarább hagyja el, azzal az indokolással, hogy a csatorna építésé- nek nem az volt a célja. Konstantinápoly, október 23. Jól értesült körökből származó autentikus híradások szerint az angolok az utóbbi napokban számos angliai és kanadai csapatot rendeltek Egyiptomba. Magának a Luez-csatornának két partján mintegy 1.000 főnyi csapatok állanak. A nemrég odaszállított indiai csapatok nagy részét, mivel nem találták azokat eléggé megbízhatóknak, visszavitték hazájukba. Ezek közül mindössze csak körülbelül 1000 ember maradt ott. Az angolok egyiptomi csapatkoncentrációjában a semlegesség megsértését látják és ezt itt élénken kommentálják. Utalnak arra, hogy az egyiptomi 5 millió fontnyi kölcsön ügyében nem kérték a porta hozzájárulását, holott e hozzájárulást minden egyiptomi kölcsönnél kikérték. E mulasztásban is a porta egyiptomi jogainak sérelmét látják. Elsülyedt angol gőzös