Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-14 / 286. szám

l SSai je ft gxuiifl irf PESTI NAPLÓ j.914. november 14. (286. szám.J 3 tartóztatni, akkor a Kolnba folyó vonalára való előnyomulásunkat aligha tudják majd feltartóztatni. A csalódott Szerbia Relchcnbcrg, november 13. Egy nsgyáTlásn boszniai tisztviselő, aki most 1Ért vissza a déli harctérről, a következőket mon­dotta ek A szerb hadseregről most csak azt mondhatni, hogy jó vezetés alatt áll és nagyon jól van fölfegy­verezve, hogy vitézül és kitartóan küzd. Azok a fairek, amelyek éhínségről, lázongásról és lőszer­hiányról beszélnek, valótlanok, vagy legalább is tatsottak. A szerb hadsereg azonban az elmúlt há­rom hónap harcaiban mindenütt súlyos vesztesége­ket szenvedett halottakban, sebesültekben és fog­lyokban, elvesztette ágyúinak és gépfegyvereinek je­lentékeny részét és ragályos veszteség is pusztított soraiban. Hadműveletei arra az álomra voltak föl­építve, hogy az orosz győz északon és a szerbek Délmagyarországon és Boszniában fellázadnak. A szerbek bizonyosra is vették, hogy az oroszok 50—­60.000 emberrel segítségükre is jönnek Mindebből semmi sem következett be. A szerbek francia szö­vetségesüktől nagyobbrészt Görögországon, némely­részt pedig Montenegrón át ágyú- és lőszerpótlást és fegyvereket, élelmiszereket és fölszerelési tárgya­kat is kaptak ugyan, de ez a pótlás nem fedezte a szükségleteket. A szerbek már most is csalódottak­nak érzik magukat, mert az oroszok még mindig nincsenek Bécsben és Sí Dunánál Orsován még min­dig nem látni kozákot Pasicsban való bizalmuk megrendült, csak a tisztek pártja reménykedik még a győzelemben és az orosz segítségben. Péter király­nak sem a hadseregre, sem a politikára nincs be­folyása. A sebéből piég csak most üdülő György herceg hóbortjai miatt teljesen skartban van, Sán­dor trónörökös pedig egyes csapatvezérek prctoriá­nus hajlamaival nem bir. Nagyszerbiáról már alig van komolyan szó. A szerb parasztság már megelé­gelte a háborút, azonfölül Bulgáriával való kon­fliktus fenyeget, amely a török háboru megindulta után közvetlen veszedelemmé vált Mindez együtt­véve a katonai és a politikai, valamint a gazdasági helyzet Szerbiában feljogosítanak arra a föltevésre, hogy csapatainknak a déli harctéren való feladatai igenis bevégződnek tél kezdetén, azaz hogy újesz­tendő táján, habár természetesen pontos terminust senkisem mondhat vagy éppen garantálhat. Plinden napra — egy falu Zimony, november 13. Említettük, hogy a szerbek kiürítették Valje­vót. A polgári lakosság eltávolításának oka az volt, hogy csapataink Krupaiij elfoglalása után alig né­hány kilométernyire jutottak Valjevó felé. K. tábornok seregei elfoglalták Lazarevácot, Kruse­vicet és Orasacot s most Arangyelovác felé nyo­multak előre, amelynek elfoglalása után Belgrád és Kragujevác között el lesz vágva a szerb csapa­tok ulja. Mialatt K. tábornok csapatai gyors és diadal­mas előnyomulásukkal Valjevó közvetlen közelébe jutottak, a Drina és a Száva szögében operáló se­regkülönitmény O. ezrédes vezetése alatt kitartás­sal haladt nap-nap után előre, ugy, hogy most már ők is befejezték feladatukat. Ott vannak a Sokolsko Planina tövében, amelyet már a Drinán tul operáló csapataink tartanak megszállva. Ennek a seregkülönitménynek az volt a föl­adata, hogy a Maosvának a Drina és Száva szögé­ben levő részét tisztítsák meg az ellenséges csapa­toktól és igy egyesüljenek a Drinán tuü sereggel. Föladatának ez a seregkülönitmény, mely javarészt bácskai magyar honvédcsapatokból állott, fényesen felelt meg. Visszaérkező tisztek azt mondják, hogy a honvédeknek az volt a szavuk járása : — Egy nap — egy szerb falu ! Igy is történt. Minden este másik községben pihentek meg derék katonáink. Egy nap alatt me­neteltek, sturmoltak és meg is szállták a községet, amelyik utjokba esett. Igy foglalták el egymásután Belotic, Bogatic, Klenje, Badovinci, Bihari, Pmya­vor és Novoszel községeket. Az elfoglalt községek alig ezer lépésnyire vannak egymástól, ezért kellett az előnyomulásnak gyorsan megtörténnie. A közsé­gek lakossága nagyrészt már kaitonáink bevonulása előtt elmenekült. Katonáink a nőket és gyermeke­ket őrizet alatt a községekben hagyták, a férfiakat pedig internálták. Hétfőn hajnalban Novoszelo el­foglalása által fejezték *lje missziójukat Beloticon megtalálták a szerb skupstina irat­tárának egy részét, amelyet valószínűleg a háboru kezdetén Belgrádból szállítottak oda. Egyik tiszt tudósítónknak adott egyet a szkupstina szavazó golyócskáiból. A mogyoró nagyságú fehér fagolyón a szerb címer van kifaragva. Ugyanezen községben, mely négy egymást keresztező széles utcából áll, már el is keresztelték kaitonáink az utcákat'és te­reket : Ferenc József-utnak, Vilmos császár-térnek stb. Egyik vendéglőre pedig ráfestették: Ven­déglő a szaladó Petárhoz I Az osztrák katonák Bi­hari községben postautalványokat találtak, amelye­ket tréfásan ötmillió koronára kitöltve: Král Pe­tárnak, Nisbc címeztek. Szemtanuk mondják, hogy a Sokolska Planina hegyre B. főhadnagy vezetésével egy színtiszta bácskai magyar honvédekből álló csapat ment föl elsőnek. Szerb-Kacsán az ellenség fedezékeiben egy szerb ezredes holttestét találták katonáink, zsebében parancs volt, amely szerint aznap dél­után a szerbeknek kellett volna katonáink ellen rohamot intézniök. A mieink azonban kora reggel megelőzték őket és meglepetésszerű támadásukká nagy pusztítást vittek véghez közöttük. A hazugságok vége Szófia, november 13. Nisből ideérkezett liirek szerint a szerb főhadiszállást nagy sietve Valjevóból Mladeno­vácba helyezték át. A szerb főhadiszállás már nem érzi biz­tonságban magát Valjevóban s visszafelé, mé­lyebbre, az ország belsejébe húzódik vissza. Ä hazugságokkal teli szerb jelentések, amelyek eddig folytonos szerb győzelmekkel ámították a szerb népet, most egyszerre elnémulnak. Még néhány nappal ezelőtt a szerb kormány nagy győzelemről adott hirt. Ez a Gucsevón történt volna, azon a hegyen, amelyet már hetek óta a mi csapataink tartanak megszállva. A szerb sajtóirodának hazugságát méltán jellemzi ez az eset is. A szerb sajtóiroda a szerb főhadi­szállásról 7-iki kelettel a következő jelentést közli: Az ellenség 5-ikén éjjel Szabácstól délre és délkeletre borzasztó erővel támadja meg állásainkat. A tüzérségi tüzelés megszakítás nélkül folyton tart, a gyalogság állandóan bele­szól a bäreba. Az ellenség Boranje-nál és Gu­csevo-nál is megtámadott bennünket Hatodi­kán az ellenség megújította a tüzelést Boranje, Gucsevo és Jagodu melletti állásaink ellen cs azonkívül heves támadást intézett Szabácstól délkeletre álló frontunk ellen, ahoi súlyos veszteséget szenvedtünk. Ha a szerb hivatalos jelenlések ilyen han­gon írnak, akkor a szerbek helyzete igen sú­lyos és komoly lehet. A szerb főhadiszállás közleményei ugy hangzanak, mintha előkészi­Erődök 0 Egy iskolatársammal hozott össze a sors. Annyit tudtam róla, hogy a mérnöki pályára ment. Azóta sem láttam, amióta együtt matu­ráltunk. Mi sem természetesebb, minthogy a tizedik szónál már a háboru témájába akad­tunk bele — mi egyébről is beszélhetne most két ember, aki régóta nem látta egymást — és valahogy a várakra került a vita sora. — Emlékszik, — mondtam neki — hogy a háboru elején milyen kicsinylően nyilatkoz­tak a sajtóban és az életben a várak jelentősé­géről? Azt mondták, hogy a modern háború­ban a várnak már nincs semmi különösebb szerepe, mert nem tudja feltartóztatni az ellen- . ség előrehaladását. A támadó fél egyszerűen kellő számú csapatokkal körülveszi a várat és folytatja az útját, mintha semmi sem történt volna. Emilékszik, hogy ezt írták? -— Emlékszem, — felelte a mérnök és kü­lönös mosoly jelent meg az ajka körül. — De ez a háboru most másra tanított meg bennünket, — folylallam — meri Ver­dun, Tóul, Epinal, Belfort várak még állnak, Verdunnak csak egy déli záróerődje Champs des Romains, Saint-Mihiel közelében került a németek kezébe. A hires „Troué de Belfort", a belforíi rés, amely valamikor régen a népek vándorlásának útja volt, még nincs áttörve ... — Ne folytassa, kérem, — szólt közbe a mérnök elég szerényen — tudom, hogy mit akar mondani. Hogy ezek a várak bevehetetle­nek, nemde? — Belfort ezernyolcszázhetvenegyben sem adta meg magát és elkerülte a kapitidációt Hires oroszlánja még ma is büszkén olt di**» leg a vár. lejtöjésa. — Mindezt én is tudom, — felelte a mérnök — de engedje meg, hogy most én szól­hassak a várak kérdéséhez, mert elég szak­tudásom van ehhez, azt hiszem. Ne csodálkoz­zék azon, hogy Verdun, Tóul, Epinal és Bel­fort még állnak. A franciák negyven esztedő óta, amióta a revanchra készülődnek, talán a legtöbb pénzüket az elzász-lotharingiai határ várainak kiépítésére és régi váraik modernizá­lására fordították. Hiszen épp ezért vált el­kerülhetetlen katonai szükséggé, hogy a néme­tek Belgiumon és Luxemburgon át hatoljanak Franciaország felé. — Közbe kell vetnem, — szóltam — hogy Max Haiden a „Zukunft" egyik ujabb számá­ban éles birálat alá veszi Bethmann-Hollweg politikáján, meri annakidején nem tiltakozott előre a belgiumi megszállás ellen, amely csak komplikálta a háborút és maga után vonta Anglia beavatkozását. Bethmann-Hollwegat gyöngeséggel vádolja és egyenesen fel is szó­lítja, hogy menjen a megérdemelt nyárspolgári nyugalomba. — Ez világpolitika, amelyhez nem értek, — felelte a mérnök és talán Harden sem ért hozzá. Én most csak a várakról beszélek. Ehhez' talán némi jogom is van, mert jeleideg hadmérnök vagyok, nem árulhatom el önnek, hol, csak annyit mondhatok, hogy nem Ma­gyarországon ahul most csak néhány heti sza­badságidőmet töltőm. De még inkább feljogosít a hozzászólásra az a körülmény, hogy véletlen szerencse következtében ismertem Brialmont-t, a mai korszak talán legnagyobb várépítőjét és konstruktorát. -v Bialmont a belgiumi várakat épitette, ha jól emlékszem? — Belgium modern erődjeit épitette, azon­kívül egy csomó francia erődöt emelt és ré­gebbi váraiét modern]záJt.Auii hajadás ujab­ban az erődítés tudományában — talán művé­szetében — történt, leginkább Brialmont ne­véhez fűződik. Sem a németek, sem a monarkia valami túlságos súlyt a várakra nem fektetett, mert igazi katonai offenzív szellem hatja át őket és ugy gondolkodtak, hogy nem a várak döntik el a háborút, hanem a nagy* nyílt ütközetek. Mikor Lüttich, Namur, Mau­beuge elestekor a hozzá nem értők gúnyosan! kezdték emlegetni Brialmont nevét, közbe sze­rettem volna szólni, hogy ehhez nincs joguk, mert csak a későbbi idő fogja megmutatni, hogy ki volt Brialmont. — Talán a bevehetetlen várak föl­találója? — Nem, — felelte a mérnök. — Csak a laikusok hiszik, hogy bevehetetlen várak is vannak a világon. Egyet jegyezzen meg, uram, amennyiben a várakról nem ugy akar beszélni, ahogy a kávéházi tudósok szoktak, hogy a modern várépitésnek talán a leglényegesebb gondolata az, hogy ma már nincsen bevehetet­len vár. — őszinteségre kérem, uram, — vetettem közbe. — Ezt a nagy igazságot nem azóta fe­dezték fel önök, amióta az esseni negyvenkét­j centiméteres és a pilseni harminc és feles mo­zsarak működnek? — Nem, uram, — felelte a mérnők, — a modern erődök vasbeton fala és egyéb kon­strukcióinak szilárdsága nem lulzott. Ellent­álló ereje nem végtelen, mert minden épp abból a gondolatból fakadt, hogy a modern várnak nem kell a végtelenségig ellentállni. A modern várnak, helyesebben erődnek nincs más jelentősége, nincs más célja, minthogy ideig-óráig feltartóztassa az ellenség előrehala­dását. Ha az erőd elesik, ez még nem jelenti azt, hogy hiába állt fönn. Mert az erőd igazi értékét az adja &K&

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék