Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-14 / 286. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. november 14. (286. szám.) 5 Jóllehet a birodalom létérdeke forog kockán, az angol kormánykörök túlságosan gyengék voltak, haboztak és hiányzott belőlük a kezdeményezési Az angol népnek elállhatott a lélekzete Yarmouth ostromának és Cradock tengernagy hajóraja elpusztításának hírére. Mi lesz az angol tengeri uralommal? Kihalt a régi szellem? A német flotta új alkotás, a parancsnokok és a tengerészek aránylag újak. Mindannak dacára csodákat műveltek, ami a bátorságot és a vakmerőséget illeti, míg az erő tekintetében túlsúlyban lévő angol flotta, úgy látszik, lustaságban szenved. Ha az angol flottának nincsenek Nelsonjai, miért nem bízza Anglia a szövetséges flotta fővezérletét Togo tengernagyra? Az angol befolyás csökkenése káros hatással van a szövetségesek szempontjából és elidegeníti a világ szimpátiáját. Ha Anglia nem akar önmagán segíteni, úgy nem várhatja, hogy mások segítsenek neki. A világnak nincs ideje a vésztők részére. Ha egy nemzet egyszer hanyatlani kezd, úgy csakhamar bekövetkezik a vereség és a pusztulás. A múlt nem jelent semmit, ha a jelenben nem akar vagy nem tud győzni. Az Unió és Japán Frankfurt, november 13. A pétervári amerikai nagykövet kijelentette, hogy Washingtonban csak arra várnak, vájjon Japán átmenetileg vagis állandóan akar-e a Déli-tengeren elhelyezkedni. A nagykövet egyéb felvilágosítást határozottan megtagadott. Törökország háborúi Az ázlám szabadságharca A szultán manifesztuma Konstantinápoly, november 13. A szultán a következő manifesztumot bocsátotta ki: Hadseregemhez és flottámhoz! A nagyhatalmak közötti hadüzenet következtében zászlók alá hivtalak benneteket, hogy szükség esetén az alkalomra leső ellenséggel szemben, mely jogainkat és államunk exisztenciáját akarja aláásni, harcba vonuljatok. Mialatt egy fegyveres semlegességben éltünk, a Fekete-tengerbe kifutott orosz flotta, mely a Boszporusban aknákat akart elhelyezni, hirtelen tüzelni kezdett a mi flottánk egy részére, mely épp akkor gyakorlatozott és amikor azt vártuk, hogy Oroszország igyekszik jóvátenni e nemzetközi jogellenes támadást, azt kellett látnunk, hogy ez az állam, csak úgy, mint szövetségesei: Anglia és Franciaország, megszakította kormányunkkal a diplomáciai összeköttetést, amennyiben visszahívta nagyköveteit. Közvetlenül ezután az orosz hadsereg átlépte keleti határunkat, mialatt az egyesült angol és francia flotta a Dardanellákat, angol hajók pedig Akabát bombázták. Az áruló ellenségeskedés ily egymást követő aktusa folytán kénytelenek voltunk mi is elhagyni a békét, amelyet mindenkor kívántunk és egyetértésben Németországgal és Ausztria-Magyarországgal fegyverhez nyúlni, hogy törvényszerű jogainkat megvédjük Oroszország három évszázadon át súlyos károkat okozott birodalmunknak. Mindenkor azon volt, hogy akár háborúban, akár csellel és intrikákkal elejét vegye azon mozgalmaknak és törekvéseknek, melyek nemzeti erőnk és nagyságunk újjászületésére vezethettek volna. Oroszország, Anglia és Franciaország, melyek muzulmánok millióit és millióit tartják zsarnok uralmuk alatt, sohasem szüntették meg utógondolatukat fenkölt kalifátusunkkal szemben, melylyel e muzulmánok a legbensőbb kapcsolatban állanak. Okozói és előidézői voltak mindannak a szerencsétlenségnek és bajnak, mely ellenünk irányult. Azzal a nagy szent háborúval, amelyet ma megkezdünk Isten segítsége révén, véget vetünk azon támadásoknak, melyek egyrészről kalifátusunk dicsősége, másrészről birodalmunk jogai ellen irányulnak. Az első csapások, melyeket Isten segítségével és a próféta támogatásával, flottánkkal a Fekete-tengeren és vitéz hadseregünkkel a Dardanellákban, Akabánál és a kaukázusi határon az ellenségre mértünk, megerősítették azon meggyőződésünket, hogy küzdelmünk, a jog útján, győzelemre fog vezetni. Az a tény, hogy ellenségünknek területei és hadseregei szövetségeseink erős nyomása alatt állanak, még emelik ezen meggyőződésünket. Vitéz katonáink! Ne engedjetek soha szilárdságtokból és kitartástokból e szent háborúban, melyet ama ellenségeink ellen nyitottunk meg, akik szent hitünket és drága hazánkat akarták megtámadni. Támadjatok, mint oroszlánok, hevesen , az ellenségre, legyetek róla meggyőződve, s hogy nemcsak birodalmunk, hanem háromszázmillió muzulmánnak, kiket szent fetvával hivtam a szent háborúra, életfeltétele« függ a ti győzelmetektől. — Háromszáz- millió ártatlan és elnyomott hívőnek kíván-ságai és imái, a mesékben, medzsidekben, valamint a kábánál kelet felé fordulva, kicsérnek benneteket. Katonák! Gyermekeink! Az a kötelesség, mely most reálok vár, még soha sem volt egy hadseregre sem a világon bizva. Mutassátok meg, amennyiben ezen köteles- ségeiteket teljesititek, hogy méltó követői vagytok az ottomán seregeknek, melyek egykor pregreszkedtették az egész világot, hogy ezáltal az ellenség ne merészelje többé a mi szent területünket érinteni és Hedrász felszentelt földjének nyugalmát, mely földi az isteni kábát és a próféta sírját rejti ma-gában, zavarni. Mutassátok meg hatásos módon az el-lenségnek, hogy van az ottománoknak egy hadseregük és egy flottájuk, mely uralkodójáért kész halálba menni és mely vallását, hazáját és katonai becsületét fegyverrel meg tudja védeni. Miután jog és igazságosság a mi oldalunkon, igazságtalanság és elnyomás ellenségeink oldalán, nem lehet kétséges, hogy ellenségeink megsemmisítésére a min-denható kegyelme és a próféta szent jelen léte segíteni és védeni fog bennünket. Meg vagyok róla győződve, hogy mit ezen háborúból dicsőségesen és hatalmasan fogunk kikerülni. Ne felejtsétek el, hogy e háborúban a világ leghatalmasabb és legjelentékenyebb két hadserege fegyvertársatok lesz. Vajha ama mártírok, akik előttetek utat törtek, meghoznák az uj, a szerencsés győzelmet. Vajha azoknak kardja, akik őket túlélik, éles lenne. . Mechmed Reshhad. . * Hang a mennyei birodalomból Szemelvények egy kinai angol újságból A szerkesztőség egyik asztalán kinai újság nevez. Zöld boritékán ákom-bákomok terpeszkednek, amelyeknek értelme titok a kínai nyelvben járatlanok előtt. Szerencsére, ott van mellettük az angol szó, amely megmagyarázza, hogy „Észak-Kína Hírnöke" hetilap, amely minden szombaton megjelenik és az előfizetési ára egy esztendőre tizenkét tael. Na a „Hírnököt" kinyitja az ember, nyomban látja, hogy a címlapra pingált kicsi betű csak amolyan udvariasság Kína iránt — mert a lap tartalma nem csupán szövegében, de szellemében is ízig-vérig angol. Shanghaiban jelenik meg a „North-China Herald", de éppen úgy napvilágot láthatna Londonban, vagy Manchesterben is. Már abból is nyilvánvaló ez, hogy a háborús hírek élére ezt a figyelmeztetést biggyesztette oda: — A német harctéri jelentésekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. A franciák és az oroszok jelentéseiért, persze, felelősséget vállal a lisztért szerkesztőség s igy megesik az a furcsaság, hogy a francia és orosz füllentéseket a hitelesség mázával jelenteti meg, mig a szűkszavú és csak tényeket leszögező német jelentések fölé a kételkedés árnyékát borítja. Többek között felelősséget vállalt a kínai újság azért a hírért is, hogy a szerbek Budapestet elfoglalták, de már azért nem mer kezeskedni, hogy Namurt, vagy Brüsszelt a németek bevették. Az európai nagy háború különben még erre a távoli újságra is rányomja bélyegét. Jórésze tele van ugyan az idei rizstermés eredményével és hajóstársaságok mérlegével, de azért a háború ökle majdnem mindegyik oldalán otthagyja nyomát. Hasábokat szentel Páris hangulatának, a francia sereg magatartásának, az angol sorozás nagy sikerének, az angol katonák hősiességének — mindez azonban olyan, mintha londoni lapokból vágták volna ki. Kína hangját, érzését, lelkét nem lehet belőlük megismerni. Valamivel „kínaibb" hírt pendit meg akkor, amikor Csingtau ostromáról számol be. — Rosszul teszik a németek — írja — ha körömszakadtáig védelmezik magukat. Hiszen, ha az utolsó emberüket is föláldozzák, vagy ha egyetlen lövés nélkül megadják magukat, az eredmény ugyanaz: Csingtau japán kézre kerül. A németeknek azonban ez mégsem mindegy. Az ostromlott várban csupa olyan német van, aki jól ismeri a kínai viszonyokat és így a németségnek Kínában még sok szolgálatot lehelnek. De ha ezek elesnek az ostrom alatt, a németséget nagy veszteség éri Kínában, mert ilyen csoportot nem lehet máról-holnapra szervezni. Azért egyenesen a németség érdeke az, hogy minél előbb megadja magát a vár. (A németek, mint tudjuk, a végsőkig védelmezték magukat, mert nem a hasznosságot, hanem a becsületet tartották szem előtt.) A kínai közvélemény hangulata látszik visszatükrözni abban a pár sorban, amely az augusztovoi csata leírását előzi meg. — Azok — így hangzik a figyelmeztetés — akik a kínai birodalomban némi gyanakodással fogadják az orosz győzelmi híreket, vegyék tekintetbe, hogy az oroszok a kudarcot nem nevezik győzelemnek ... Tehát a kinai birodalomban gyanakodás-* sal fogadják az orosz győzelmi híreket —nem úgy, mint a „NI.-Ch. II." szerkesztősége, amely csak a német jelentések fölé akaszt intő táblákat. Még határozottabban bontakozik ki a mejnyei birodalom hangja azokból a vitákból, amelyeknek a pekingi államtanács volt a színhelye. Az államtanácsban nagy fölháborodást keltett, hogy Japán a shantungi vasúti vonalat megszállotta. Valamennyi fölszólaló hangoztatta, hogy az Kína semlegességének meg- sértését jelenti. — A japán kormány kijelentette — mondotta Hsu Ko-ching, az államtanács tábornoki tagja — hogy minden tettét Angliával egyetértően hajtotta végre. Na ez így van, akkor érthetetlen, hogy az az Anglia, amely, állítólag, csak Belgium semlegességének megsértése miatt keveredett harcba, hogy nyújthat segéd- kezet Japánnak Kína semlegességének meg- sértéséhez? Semmi kétség, hogy Japán mögött Anglia áll ... Az államtanács hosszú interpellációt intézett a köztársaság elnökéhez. Az interpellációban erősen kifakadnak Japán és Anglia ellen. Különösen Anglia ellen. Többen hadüzenetet követelnek. Ilogy milyen népszerű Anglia Kínában, a toborzás eredménye is bizonyítja. Néhány angolnak ugyanis eszébe jutott, hogy kínaiakat toboroz hazájának megsegítésére. — A toborzás eddigi eredménye — jelenti a Herold — a száz főt is meghaladja.... Ha ez meg nem menti Angliát a német inváziótól, akkor igazán semmi sem. Lázadás Kairóban Konstantinápoly, november 13. Egy legutóbbi angol intézkedés következtében az összes kairói mecseteket néhány nappal ezelőtt bezárták. Ez a lény a mohamedán lakosságot mód nélkül felizgatta, nagy tüntettést rendeztek s az utcán egy angol ezredest agyonlőttek. A kivonult rendőrség és katonaság tehetetlen volt az óriási tömeggel szemben. A mohamedánok elkeseredése óriási. Kairóban igen komoly események várhatók. Milano, november 13. Kairóból jelentik a Corriere della Será-nak is A legtekintélyesebb és leggazdagabb