Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-17 / 319. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914; december 17, (319. szám.) / A harcvonal felé Fényképek az elhagyott lövészárkokban ^ 'A Pesti Napló kiküldött tudósítójától Kárpáti harctér, december 15« Ki hinné: a délutáni órákban ömlik a hólé a hegyek lejtőin és a messzibe nyúló felvidéki földek szinte plain-air-ben pompáz­nak. Nagyszerű kontraszt: a magasba szökő hegyek ormain rég leesett hó fehérlik, a völ­gyekben pedig és a hegylábaknál elvezető országutakon sűt a nap, ugy, hogy menetelő katonáink sapkátlanul, izzadva haladnak a harcvonal felé. Elől egy ski-csapat megy, ke­zűkben idomtalan szántalpat szorongatnak, minden percben készen a használatra. Egy fe­hér sereg. A katonákon pedig meleg bárány­bőr bekecs, fehér nadrág, fehér zubbony és fehér hósapka. Utánuk vonul a „kutya-csa­pat". A katonák nevezték igy el ezt az oszta­got, melynek minden tagja két-két hatalmas, erős, élénk ujfundlandi kutyát vezet maga mellett pórázon. A felvonulásuk roppant ér­dekes és a tapasztalatlan ember szeme előtt majdnem nevetséges. Hol a kutyák húzzák a katonákat, hol a katonák húzzák a kutyákat. Persze ezek a jelenetek nem folynak le kedé­lyesség nélkül. A katona eleinte becézi, kéri és simogatja a makacskodó szép, nagy állatot, amely azonban ugy véli, hogy jobb állni, mint menni és hiába minden szép szónak, áll és néz, bámulja a hegyeket, utána akar szaladni a lomposan kóválygó varjaknak és nem megy a katona után. A ski-osztaghoz tartozó katona végre is megunja a dolgot, ordítani, károm­kodni kezd, ráüt a kutyára, amely mindezek dacára se hajlandó menni. Az ilyen esetek az­tán nagy gaudiumot keltenek a csapatok közt. Amerre haladunk, az már harctér volt néhány nappal ezelőtt. Az országutak mentén lövészárkok húzódnak egymás ellen irányuló föld-homlokzattal, az árkokban döglött lovak hullái fekszenek, konzervdobozok, töltények, rossz fegyverek és egyéb hadiszerek árválkod­nak, amerre csak nézünk, A tartalékcsapatok frissen, tüzelve a harci vágytól mennek a ki­jelölt irányba. Csak a ski-csapatok tűnnek el lassan-lassan, elnyeli őket a hegy, eltakarja őket a szakadék és összeolvadnak a hóval. Már ők talán akcióban is vannak, mig a gyalogság és egyéb fegyvernem egyre halad a harcvonal felé.., Trén állja utunkat. A kis, élénk szemű és roppant erejű mokány lovacskák lehorgasztott fejjel szomorkodnak a szürke szekerek előtt. Hopp, már nem kell sokat mennünk, már hal­latszik a fegyverropogás, tompán, fáradtan jön az ágyuszó visszhangja. Megállunk. Sétára in­dnlok az elhagyott lövészárkok mellett, hosz­szan elnézem és tüzetesen vizsgálom ezeket a szimetrikus föld-ágyakat, melyekben a kato­nák vetnek, de a halál arat. Az idő kezd hűvösre fordulni. A lövész­árkok busán, baljósan tekintgetnek reám. Mintha fájdalmakról, rosszul végződő szerel­mekről, bárgyú bukásról és halálról meditál­nának. Oh. de beszédes ajkú árkok ezek, csak meg kell érteni, amit mondanak. Bemegyek egy ilyen árokba. Érezni akarom azokat az emóciókat, melyek itt születnek. Egy katona­sapkát pillantok meg. Szegélye mellől rózsa­színű tábori lap mosolyog felém. Kiveszem és olvasni kezdem. Egy anya sorai a fiához. A le­velező lapon ez áll: Egyetlen fiam! Kívánom neked tiszta szivemből, hogy a jó Isten vezéreljen tovább is utaidon. Minden nap járok templomba és arra kérem az Egek urát, hogy őrködjön feletted és védjen meg minden veszélyben. A szivem, hej, gyakran megsajog, ha arra gondol, hogy te, egyetlen fiam, hideg­ben, esőben, sárban ott virrasztói az árokban és pusztítod a muszkát. Csak küldj levelet gyakran, mert nagyon nyugtalan vagyok. Menyasszonyod­dal együtt töltjük az estéket és imádkozunk érted. Csókol anyád. t Magamhoz vettem a rózsaszínű kártyát. Ki tudja merre jár a címzett, ir-e még levelet az édesanyjának. Az autót, melylyel a harcvonal felé tar­tunk, még nem hozta rendbe a derék soffőr. Tovább bolyongtam a lövészárokban. Az árok j szélén enyves hát fotográfiákat fedeztem fel. A primitív papírlapokról gyerekfejek moso­lyogtak rám. A képek közepén mindenütt egy szomorú hölgy állott, karját áldólag tartotta a gyerekek vállain, A képeken csak ennyi az irás: Apakának. Igen: apukának küldték az nj családi fel­vételeket. Apuka bizonyára már látni szerette volna övéit, már vágyakozott utánuk, hát irt haza, hogy küldjék el a fotográfiákat. A család több felvételt csináltatott és kész örömmel küldte a képeket, melyekre csak egy szót ír­tak: apukának. Mit lehessen tudni, hogy hol jár most apuka és viszont látja-e azokat, kiket annyira szeretett. A soffőr akadályozott meg a további ku­tatásomban. Jelentette, hogy indulhatunk. És mentünk a harcoló apukák és a hős egyetlen fiuk felé ... I Kázméri Kázmér. \^AA^VWV\AAA/VWWWWWWVW/WW A németek fölénye A Corriere della Sera az általános helyzetről —' Saját tudósítónktól — Milano, november 14. Angelo Gatti-nak, a Corriere della Sera katonai munkatársának fejtegetései az általá­nos helyzetről ezúttal a szokottnál is érdeke­sebbek, annak tanúságaként, hogy az olasz lap, amely eddig oly hangos hirdetője volt az entente sikereinek, már nem zárkózhatik el az elől, hogy az ujabb fordulatokat tudomásul vegye és kellő jelentőségükben méltányolja. Franciaországban az ellenfelek úgyszól­ván mozdulatlanok azokban a pozíciókban, amelyekbe két hónap előtt helyezkedtek el. — irja Gatti. — Minek tulajdonítandó ez a mozdulatlanság ? Az erők egyenlőségének, amely egy idő óta a nyugati harctéren mutat­kozik. A németeknek a háború elején határo­zott számbeli fölényük volt, amely most már nincsen meg, mert a keleti harctér számos csapatot vont el, főleg október vége felé. Ezzel szemben Franciaország nem tudja megfele­lően növelni azt a sereget, amelylyel a hábo­rút megkezdette. Nem kell ezt részletesen bi­zonyítani: elegendő arra gondolni, hogy Fran­ciaország, ha tudott volna uj emberekből ala­kított szilárd egységekkel közbelépni, nem engedte volna meg, hogy az ellenség francia földön maradjon. Angolországnak kellett volna megnövelnie seregét. De azokat a csapatokat, amelyeket a gyarmatok küldöttek Európába Kanadából, Ausztráliából, Indiából és amelyek kétségtelenül jó csapatok, Törökország közbe­lépése lekötötte. Törökország igy közvetett, de hathatós segítséget nyújt szövetségeseinek, megállítva mindazokat a seregeket, amelyek máskülönben a szövetségesek franciaországi táborát erősítették volna. Ezek után Angelo Gatti azt fejtegeti, hogy a német offenzíva akár Páris, akár Calais ellen mindaddig, amíg a mai katonai helyzet fennáll, céltalan. Az offenzíva sokkal meg­okoltabb volna a szövetségesek, főkép a fran­ciák részéről. De hogyan? Ahoz, hogy ered­ményt érjenek el, legalább is a Rajnáig kel­lene visszaszoritaniok a német sereget, a há­ború által elpusztított területek száz kilomé­tereit hagyva maguk mögött. Föl van-e ké­szülve a francia sereg erre az erőfeszítésre? Kételkednünk kell ebben, éppen jelenlegi mozdulatlanságuk folytán. Ami Angliát illeti, mint már mondottuk, más harctereken kell fölhasználnia azokat az erőit, amelyek meg­adták volna a lehetőséget arra, hogy a konti­nensen támadóan lépjen föl. Ezek után: vájjon meddig marad ilyen a helyzet Francia­országban? Sokáig, talán mindaddig, amíg a Lengyelországban folyó csata az általános stratégiai helyzetet oly módon meg nem vál­toztatja, hogy a most hosszura nyúló jellegű harcot valamelyik fél döntő jellegűvé tehesse. E kapcsolat megállapítása után többszö­rös jelentőségű az, amit Angelo Gatti a keleti harctéri helyzetről mond: A lengyelországi harcot borzalmasnak, de mozdulatlannak gondoltuk: és ime, ehelyett változatos és mozgó, északon Lowitz-nál, Lodzzal a központban és délen Krakónál, észak vagy kelet avagy nyugat felé hajla­dozva. Minek tulajdonítandó ez a mozgás? Annak a ténynek, hogy a németek jól átértet ték azt a föladatot, amely reájuk hárult és lo­gikusan ehhez alkalmazták akciójukat Oly ellenféllel szemben, amely katonáinak számá­nál fogva nagy eleven erőt jelentett, ők ugyan­oly eleven erővel léptek fel. Nem engedték át az ellenfélnek azt az előnyt, amely a mozgás nagyobb erejében van, hanem ők magnk is megmozdultak. Minthogy távol kellett tartani az ellenséget a határoktól, helyesen a legjobb módnak azt gondolták, hogy ne várják be a ház küszöbénél, hanem akkor verjék vissza", amikor még messze jár. Az offenzívának ez a gondolata Hindenburg tábornagy érdeméből a mozgás erejének okos alkalmazásából állott. Az oroszok kiváló vezérei más manőverrel vá­laszoltak erre, amely azonban nézetünk sze­rint a németekénél kevésbbé hathatósnak bi­zonyult. Kit illet meg most, hogy a harc offenzív jelleg mellett kitartson? Elmúlt az az idő, ami­kor a döntés a két harctér között ingadozott. Ma Franciaország és Anglia már nem foglal­koztathatja Németországot: a németeknek te­hát Lengyelországba felvonultatott seregükkel a végsőkig kell kitartaniok, hogy megverjék az oroszokat. Ezzel szemben az oroszoknak sokkal kevésbbé felelhet meg, hogy újra offen­zívába lépjenek. Elsősorban a seregben rejlő okoknál fogva. Egy idő óta apró tünetek mu­tatják, hogy az orosz seregnek már nincs meg az a szilárdsága, mozgásának az a biztonsága és precizitása, amelyet a háború elején muta­tott. Számbeli fölénye a szövetségesek fölött eléggé megcsökkenhetett. Újoncok talán van­nak, de ez nem tudja pótolni a tisztek hiá­nyát. Az ellátás is fogytán lehet már, Talán — és itt újra érezhető a török közbelépés hat­hatós volta — a seregek egy részét a déli hatá­rokra kellett küldeni. Végeredményben sejteni lehet, hogy az orosz sereg már nem képes pó­tolni veszteségeit és át kell engednie ezen a té­ren is az előnyt a németeknek, akiknek kiegé­szítő eszközei sokkal gyorsabbak. Németország, amely máig a legtöbb hasznosítható eleven erővel rendelkező nem­zet és ennélfogva a háborús akciók tengelye, Franciaországban mozdulatlanságra kénysze­ríti az ellene fellépő erőket, mig Lengyelor­szágban még folytathatja offenzíváját. Két­ségtelen, hogy ma ellenfeleinél jobb helyzet­ben van. VWWWNAAAVWWVSArt/VVVWAA/WVVA« Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) Angol tengeralattjáró a Dardanellákban Elsülyesztett egy török páncélost London, december 16. (Reuter.) A D. 11. angol tengeralatt­járó naszád tegnap behatolt a Dardanel­lákba, erős áramlat dacára elsiklott öt aknasor alatt és torpedót lőtt a Mesudie török páncélosba, amely az aknatelep őri­zetére volt kirendelve. Az ellenséges tü­zérség üldözése dacára a tengeralattjáró teljesen sértetlenül tért vissza, miután is­mételten alámerült és 9 órán át volt viz alatt. Amidőn a torpedó kilövése után elő­ször felmerült, látta, hogy a Mesudie hátsó része már elsülyedt. A törökök megverték az oroszokat Konstantinápoly, december 1®, (Hivatalos jelentés.) A veni vilajet ke­leti határán több napon át folyt harcok a mi javunkra fejeződtek be. Az ellenségnek Serail melletti makacsul védett pozíciója csapataink egy átkaroló mozdulata folytán jutott birtokunkba. Az ellenség Katur irá­nyában visszavonult, miközben lovassá­gunk üldözi. Csapataink bevonultak Se­railba. j| Egy angol cirkáló Jaffa és Gazza kö­zött eredménytelenül bombázta eggik ki- * sebb partvédő erődünket. Beirut közelében az Askold orosz cirkáló két kisebb hajón­kat elsülyesztette. A Mesudie régi kaszár- ) nyahajó elsülyedése a lefolytatott vizsgá­lat eredménye szerint vagy uszó aknába ütközésre, vagy pedig egy a hajó ellen irá­nyult torgcdólöyésr.e vezetendő, vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék