Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-29 / 330. szám
. Kérjük azokat a t. c. előfizetőin ket, akiknek előfizetése december 11-én lejár, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. A PESTI WAP LC előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába 6s Bosznia-Herczegovinába: Egy hóra... 2.SO korona Negyedévre _ L.— „ Fél évre 16.— „ Egész évre 32.— „ a „Divatszalon"-nal együtt negyedévre 10 korona SO fillér Hadbavonult előfizetőinknek pontosan szállítjuk a Pesti Naplót tartózkodásuk helyére, ha a tábori posta számát az ezred nevét és számát, a századot kiadóhivatalunkkal közlik. 2 Budapest, kedd PESTI NAPSZÓ 1914. december 29. (39). szám. Tiz ország szenved, mindegyik szenved, mert győzni ugyan öröm, de szenvedés is. Gyüszünyi seb gyakran a legszebb, a legnagyobb emberi szervezetet pusztítja el vagy okoz neki fájdalmat. És a föld, a háborús föld nem pusztul el ugyan, de azért szenved és ki tud inkább szenvedni az embernél, ki rendeltetésből és eredendőn is szenvedésre születik. lWS/WVvWWVWWVVuVV/WWVVVVVAA() A hadiszíntér A duklai szoros, amelyről Hofer jelentése megemlékezik, már szerepelt a magyarországi orosz betörések történetében. Ez a hágó a Keleti Beszkidek hegyláncában van és átjáróul szolgál Sáros megyéből Galíciába, hol közel a határhoz van Dukla község. A kárpáti hegytalaj a magyar-galíciai határon vonul végig. A Biala, amelyről Hofer szól, a Dunajec mellékfolyója (maga a Dunajec a Visztulába ömlik.) A Dunajec és a Biala a Kárpátokban erednek, észak felé csaknem párhuzamosan folynak és körülbelül Tarnovnál egyesülnek, mint egy villának a két ága. A két ág által bejárt területen van a Dunajec partján Zaklicyn község, Neu-Landetztől északra. A zimonyi vashíd, amelyet a szerbek mindjárt szerbiai hadjáratunk legelején hasznavehetetlenné tenni igyekeztek, tudvalevőleg Zimonyból átvisz Belgrádba és számtalan illusztrációból az olvasók nagy része előtt ismeretes lehet A szerbek a híd belgrádi oldalát most ismét felrobbantották. A német hivatalos jelentésben szereplő Nieuport az Yser-csatorna mentén fekszik, az Északi tenger partjához közel, Ostendétől délnyugatra és a legelkeseredettebb harcok színhelye. Westende tőle kissé északnyugatra még közelebb a tengerparthoz fekvő kis község. Saint-George major szintén ezen a harcvonalon van. Ypern (Ypres) szintén a flandriai harctéren van közel a francia határhoz, e műemlékekkel ékes kis belgiumi város szintén ádáz küzdelmek színhelye. Arras franciaországi város (Robespierre hazája) szintén sűrűn szerepelt a német nyugati harctéri jelentésekben. Pas de-Calais megyében van (a régi Artois grófságban) és nevezetes régi városházáról, amely műremek, bár sokat szenvedett a harcoktól. Verdun tudvalevőleg Franciaország egyik legnagyobb erődje a német lotharingiai határhoz közel, Metzcel körülbelül egy magasságban. Sennheim kis község Elzászban a francia határhoz közel, Mühlhausentől kissé északnyugatra. f f f f f Malmö és Vaiona Malmö és Vaiona Malmö és Vaiona Malmö és Vaiona Malmö és Vaiona A semleges államok problémája A semleges államok problémája A semleges államok problémája A semleges államok problémája A semleges államok problémája A semleges államok felé fordul az emberek sürelme, amióta a svédországi Malmőben megtörtént a három királyok, a svéd, dán és norvég király találkozása és amióta hite jár, hogy Olaszország meg szeretné csinálni a semleges balkáni államok és Itália közös érdekeltségét. A semleges államok helyzete nagyon kérdéses ebben a háborúban, ők maradnak-e a háború aggszüzei, vagy olyan jól fognak férjhez menni, mint senki más, ebben törik most a fejüket. Sorsuk valóban az eladó lányokéhoz hasonlít. Békéjük nem az abszolút, nem az igazi béke, innen-onnan diszkrét fegyverkezésük hite szivárog ki. Szárazon kell tartaniuk a puskaporukat és azonkívül viselik és érzik azt a nagy gazdasági nyomást, amely épp a világháború következtében nehezedik Európára. És mégis, amennyire jelekből ítélni lehet, ragaszkodni igyekeznek a békéhez, vagy talán nem mernek beleszólni abba a hatalmas vitába, amely Európa legnagyobb hatalmasságai közt folyik. A háború elején az hallatszott, hogy ez a háború a semleges államok lelkéért folyik, de neutralitásából eddig csak török szövetségesünk lépett ki és a kis Portugália, amely maga sem tudja, hogy nem bánta-e már meg ezt a lépését. Azok a semleges államok, amelyek eddig tömörültek vagy tömörülni igyekeztek, azt a szándékukat árulták el, hogy erőik egyesítésével épp szigorú semlegességüket igyekeznek megerősíteni. Minden semleges államnak nagyés kis érdekei, érdekeltségei, számításai, reményei, vágyai vannak és van-e ma diplomata, aki át tudná tekinteni ezeket a sokfelé vivő, bonyolult szálakat és meg tudná jósolni, hogy várjon a semleges államok a háború medrét és méreteit fogják-e kiszélesíteni, vagy pedig épp ellenkezőleg ők fogják megcsinálni azt a medret, amelyben Európának ma harcban álló nemzetei tartós és üdvös békében közeledhetnekegymáshoz. A malmöi királytalálkozás a legszigorúbb semlegesség megvédésének jegyében folyt le, de valahogy éreztük, hogy az északi királyságokból meleg golfáramlat jön német szövetségesünk felé és természetesen felénk is. Az olasz kísérlet a balkáni semleges államok csoportosítására szintén minden valószínűség szerint a legszigorúbb semlegesség tendenciájával lép föl. Valonában rendőri természetű rendszabályokat foganatosított Itália valamennyi európai hatalom jóváhagyásával, tehát a mi beleegyezésünkkel is. Conrad vezérkari főnök érdekes nyilatkozata, amelyet egy olasz újságíró előtt tett, katonás és nyílt rövidséggel mondotta meg, hogy a vezérkari főnök nem az olaszellenes katonai politikát és a határ védelméről csak mint vezérkari főnök gondoskodott. Bülow herceg, a volt német birodalmi kancellár, akinek felesége olasz nő és akinek régi, előkelő és befolyásos összeköttetései vannak Rómában, minden bionynyal nem hiába vetette latba államférfiúi presztízsét, amikor a kriináli nagykövetséget vállalta. Loubet Emil, a francia köztársaság volt elnöke, a francia állam képviseletét vállalta el Rómában valamivel Bülow Bernát után. Mint érdekes incidenst lehet fölemlíteni, hogy néhány izgága és túlzó olasz újság a tekintélyes olasz lapokat azzal vádolta meg, hogy meg vannak vesztegetve és ezért közlik a Wolff-Bureau megbízható, nagyszerű jelentéseit. A becsületükben megtámadott olasz újságírók a saját koruk egyesületi fóruma elé vitték ügyüket, hogy elégtételt kapjanak. Az olaszok lobbanékonysága bizonyára azok közé a legendák közé tartozik, amelyeket apáinktól örököltünk, anélkül, hogy jobban ellenőriztük volna. Ilyenféle hit volt az is, hogy a francia lobbanékony, hamar lelkesülő és hamar csülgedő nép, holott már hónapok óta viseli a lövőárkok idegetölő, borzasztó türelmet igénylő munkáját és a szívós, de nem eredményes defenzívát. A szükség és okosság parancsa megváltoztatja a népek temperamentumát és Olaszország sem lesz az a Hűbele Balázs, aki vakon rohan a falnak. Bölcs, nyugodt vérmérsékletről tett eddig A semleges államok felé fordul az emberek sürelme, amióta a svédországi Malmőben megtörtént a három királyok, a svéd, dán és norvég király találkozása és amióta hite jár, hogy Olaszország meg szeretné csinálnni a semleges balkáni államok és Itália közös érdekeltségét. A semleges államok helyzete nagyon kérdéses ebben a háborúban, ők maradnak-e a háború aggszüzei, vagy olyan jól fognak férjhez menni, mint senki más, ebben törik most a fejüket. Sorsuk valóban az eladó lányokéhoz hasonlít. Békéjük nem az abszolút, nem az igazi béke, innen-onnan diszkrét fegyverkezésük hite szivárog ki. Szárazon kell tartaniuk a puskaporukat és azonkívül viselik és érzik azt a nagy gazdasági nyomást, amely épp a világháború következtében nehezedik Európára. És mégis, amennyire jelekből ítélni lehet, ragaszkodni igyekeznek a békéhez, vagy talán nem mernek beleszólni abb a hatalmas vitába, amely Európa legnagyobb hatalmasságai közt folyik. A háború elején az hallatszott, hogy ez a háború a semleges államok lelkéért folyik, de neutralitásából eddig csak török szövetségesünk lépett ki és a kis Portugália, amely maga sem tudja, hogy nem bánta-e már meg ezt a lépését. Azok a semleges államok, amelyek eddig tömörültek vagy tömörülni igyekeztek, azt a szándékukat árulták el, hogy erőik egyesítésével épp szigorú semlegességüket igyekeznek megerősíteni. Minden semleges államnak nagyés kis érdekei, érdekeltségei, számításai, reményei, vágyai vannak és van-e ma diplomata, aki át tudná tekinteni ezeket a sokfelé vivő, bonyolult szálakat és meg tudná jósolni, hogy várjon a semleges államok a háború medrét és méreteit fogják-e kiszélesíteni, vagy pedig épp ellenkezőleg ők fogják megcsinálni azt a medret, amelyben Európának ma harcban álló nemzetei tartós és üdvös békében közeledhetnekegymáshoz. A malmöi királytalálkozás a legszigorúbb semlegesség megvédésének jegyében folyt le, de valahogy éreztük, hogy az északi királyságokból meleg golfáramlat jön német szövetségesünk felé és természetesen felénk is. Az olasz kísérlet a balkáni semleges államok csoportosítására szintén minden valószínűség szerint a legszigorúbb semlegesség tendenciájával lép föl. Valonában rendőri természetű rendszabályokat foganatosított Itália valamennyi európai hatalom jóváhagyásával, tehát a mi beleegyezésünkkel is. Conrad vezérkari főnök érdekes nyilatkozata, amelyet egy olasz újságíró előtt tett, katonás és nyílt rövidséggel mondotta meg, hogy a vezérkari főnök nem az olaszellenes katonai politikát és a határ védelméről csak mint vezérkari főnök gondoskodott. Bülow herceg, a volt német birodalmi kancellár, akinek felesége olasz nő és akinek régi, előkelő és befolyásos összeköttetései vannak Rómában, minden bionynyal nem hiába vetette latba államférfiúi presztízsét, amikor a kriináli nagykövetséget vállalta. Loubet Emil, a francia köztársaság volt elnöke, a francia állam képviseletét vállalta el Rómában valamivel Bülow Bernát után. Mint érdekes incidenst lehet fölemlíteni, hogy néhány izgága és túlzó olasz újság a tekintélyes olasz lapokat azzal vádolta meg, hogy meg vannak vesztegetve és ezért közlik a Wolff-Bureau megbízható, nagyszerű jelentéseit. A becsületükben megtámadott olasz újságírók a saját karuk egyesületi fóruma elé vitték ügyüket, hogy elégtételt kapjanak. Az olaszok lobbanékonysága bizonyára azok közé a legendák közé tartozik, amelyeket apáinktól örököltünk, anélkül, hogy jobban ellenőriztük volna. Ilyenféle hit volt az is, hogy a francia lobbanékony, hamar lelkesülő és hamar csüpgedő nép, holott már hónapok óta viseli a lövőárkok idegetölő, borzasztó türelmet igénylő munkáját és a szívós, de nem eredményes defenzívát. A szükség és okosság parancsa megváltoztatja a népek temperamentumát és Olaszország sem lesz az a Hűbele Balázs, aki vakon rohan a falnak. Bölcs, nyugodt vérmérsékletről tett eddig A semleges államok felé fordul az emberek sürelme, amióta a svédországi Malmőben megtörtént a három királyok, a svéd, dán és norvég király találkozása és amióta hite jár, hogy Olaszország meg szeretné csinálnni a semleges balkáni államok és Itália közös érdekeltségét. A semleges államok helyzete nagyon kérdéses ebben a háborúban, ők maradnak-e a háború aggszüzei, vagy olyan jól fognak férjhez menni, mint senki más, ebben törik most a fejüket. Sorsuk valóban az eladó lányokéhoz hasonlít. Békéjük nem az abszolút, nem az igazi béke, innen-onnan diszkrét fegyverkezésük híre szivárog ki. Szárazon kell tartaniuk a puskaporukat és azonkívül viselik és érzik azt a nagy gazdasági nyomást, amely épp a világháború következtében nehezedik Európára. És mégis, amennyire jelekből ítélni lehet, ragaszkodni igyekeznek a békéhez, vagy talán nem mernek beleszólni abba a hatalmas vitába, amely Európa legnagyobb hatalmasságai közt folyik. A háború elején az hallatszott, hogy ez a háború a semleges államok lelkéért folyik, de neutralitásából eddig csak török szövetségesünk lépett ki és a kis Portugália, amely maga sem tudja, hogy nem bánta-e már meg ezt a lépését. Azok a semleges államok, amelyek eddig tömörültek vagy tömörülni igyekeztek, azt a szándékukat árulták el, hogy erőik egyesítésével épp szigorú semlegességüket igyekeznek megerősíteni. Minden semleges államnak nagyés kis érdekei, érdekeltségei, számításai, reményei, vágyai vannak és van-e ma diplomata, aki át tudná tekinteni ezeket a sokfelé vivő, bonyolult szálakat és meg tudná jósolni, hogy várjon a semleges államok a háború medrét és méreteit fogják-e kiszélesíteni, vagy pedig épp ellenkezőleg ők fogják megcsinálni azt a medret, amelyben Európának ma harcban álló nemzetei tartós és üdvös békében közeledhetnekegymáshoz. A malmöi királytalálkozás a legszigorúbb semlegesség megvédésének jegyében folyt le, de valahogy éreztük, hogy az északi királyságokból meleg golfáramlat jön német szövetségesünk felé és természetesen felénk is. Az olasz kísérlet a balkáni semleges államok csoportosítására szintén minden valószínűség szerint a legszigorúbb semlegesség tendenciájával lép föl. Valonában rendőri természetű rendszabályokat foganatosított Itália valamennyi európai hatalom jóváhagyásával, tehát a mi beleegyezésünkkel is. Conrad vezérkari főnök érdekes nyilatkozata, amelyet egy olasz újságíró előtt tett, katonás és nyílt rövidséggel mondotta meg, hogy a vezérkari főnök nem az olaszellenes katonai politikát és a határ védelméről csak mint vezérkari főnök gondoskodott. Bülow herceg, a volt német birodalmi kancellár, akinek felesége olasz nő és akinek régi, előkelő és befolyásos összeköttetései vannak Rómában, minden bzonynyal nem hiába vetette latba államférfiúi presztízsét, amikor a kriináli nagykövetséget vállalta. Loubet Emil, a francia köztársaság volt elnöke, a francia állam képviseletét vállalta el Rómában valamivel Bülow Bernát után. Mint érdekes incidenst lehet fölemlíteni, hogy néhány izgága és túlzó olasz újság a tekintélyes olasz lapokat azzal vádolta meg, hogy meg vannak vesztegetve és ezért közlik a Wolff-Bureau megbízható, nagyszerű jelentéseit. A becsületükben megtámadott olasz újságírók a saját koruk egyesületi fóruma elé vitték ügyüket, hogy elégtételt kapjanak. Az olaszok lobbanékonysága bizonyára azok közé a legendák közé tartozik, amelyeket apáinktól örököltünk, anélkül, hogy jobban ellenőriztük volna. Ilyenféle hit volt az is, hogy a francia lobbanékony, hamar lelkesülő és hamar csülgedő nép, holott már hónapok óta viseli a lövőárkok idegetölő, borzasztó türelmet igénylő munkáját és a szívós, de nem eredményes defenzívát. A szükség és okosság parancsa megváltoztatja a népek temperamentumát és Olaszország sem lesz az a Hűbele Balázs, aki vakon rohan a falnak. Bölcs, nyugodt vérmérsékletről tett eddig A semleges államok felé fordul az emberek türelme, amióta a svédországi Malmőben megtörtént a három királyok, a svéd, dán és norvég király találkozása és amióta hite jár, hogy Olaszország meg szeretné csinálnni a semleges balkáni államok és Itália közös érdekeltségét. A semleges államok helyzete nagyon kérdéses ebben a háborúban, ők maradnak-e a háború aggszüzei, vagy olyan jól fognak férjhez menni, mint senki más, ebben törik most a fejüket. Sorsuk valóban az eladó lányokéhoz hasonlít. Békéjük nem az abszolút, nem az igazi béke, innen-onnan diszkrét fegyverkezésük hire szivárog ki. Szárazon kell tartaniuk a puskaporukat és azonkívül viselik és érzik azt a nagy gazdasági nyomást, amely épp a világháború következtében nehezedik Európára. És mégis, amennyire jelekből ítélni lehet, ragaszkodni igyekeznek a békéhez, vagy talán nem mernek beleszólni abba a hatalmas vitába, amely Európa legnagyobb hatalmasságai közt folyik. A háború elején az hallatszott, hogy ez a háború a semleges államok lelkéért folyik, de neutralitásából eddig csak török szövetségesünk lépett ki és a kis Portugália, amely maga sem tudja, hogy nem bánta-e már meg ezt a lépését. Azok a semleges államok, amelyek eddig tömörültek vagy tömörülni igyekeztek, azt a szándékukat árulták el, hogy erőik egyesítésével épp szigorú semlegességüket igyekeznek megerősíteni. Minden semleges államnak nagyés kis érdekei, érdekeltségei, számításai, reményei, vágyai vannak és van-e ma diplomata, aki át tudná tekinteni ezeket a sokfelé vivő, bonyolult szálakat és meg tudná jósolni, hogy várjon a semleges államok a háború medrét és méreteit fogják-e kiszélesíteni, vagy pedig épp ellenkezőleg ők fogják megcsinálni azt a medret, amelyben Európának ma harcban álló nemzetei tartós és üdvös békében közeledhetnekegymáshoz. A malmöi királytalálkozás a legszigorúbb semlegesség megvédésének jegyében folyt le, de valahogy éreztük, hogy az északi királyságokból meleg golfáramlat jön német szövetségesünk felé és természetesen felénk is. Az olasz kísérlet a balkáni semleges államok csoportosítására szintén minden valószínűség szerint a legszigorúbb semlegesség tendenciájával lép föl. Valonában rendőri természetű rendszabályokat foganatosított Itália valamennyi európai hatalom jóváhagyásával, tehát a mi beleegyezésünkkel is. Conrad vezérkari főnök érdekes nyilatkozata, amelyet egy olasz újságíró előtt tett, katonás és nyílt rövidséggel mondotta meg, hogy a vezérkari főnök nem az olaszellenes katonai politikát és a határ védelméről csak mint vezérkari főnök gondoskodott. Bülow herceg, a volt német birodalmi kancellár, akinek felesége olasz nő és akinek régi, előkelő és befolyásos összeköttetései vannak Rómában, minden bionynyal nem hiába vetette latba államférfiúi presztízsét, amikor a kriináli nagykövetséget vállalta. Loubet Emil, a francia köztársaság volt elnöke, a francia állam képviseletét vállalta el Rómában valamivel Bülow Bernát után. Mint érdekes incidenst lehet fölemlíteni, hogy néhány izgága és túlzó olasz újság a tekintélyes olasz lapokat azzal vádolta meg, hogy meg vannak vesztegetve és ezért közlik a Wolff-Bureau megbízható, nagyszerű jelentéseit. A becsületükben megtámadott olasz újságírók a saját koruk egyesületi fóruma elé vitték ügyüket, hogy elégtételt kapjanak. Az olaszok lobbanékonysága bizonyára azok közé a legendák közé tartozik, amelyeket apáinktól örököltünk, anélkül, hogy jobban ellenőriztük volna. Ilyenféle hit volt az is, hogy a francia lobbanékony, hamar lelkesülő és hamar csülgedő nép, holott már hónapok óta viseli a lövőárkok idegetölő, borzasztó türelmet igénylő munkáját és a szívós, de nem eredményes defenzívát. A szükség és okosság parancsa megváltoztatja a népek temperamentumát és Olaszország sem lesz az a Hűbele Balázs, aki vakon rohan a falnak. Bölcs, nyugodt vérmérsékletről tett eddig A semleges államok felé fordul az emberek türelme, amióta a svédországi Malmőben megtörtént a három királyok, a svéd, dán és norvég király találkozása és amióta hite jár, hogy Olaszország meg szeretné csinálnni a semleges balkáni államok és Itália közös érdekeltségét. A semleges államok helyzete nagyon kérdéses ebben a háborúban, ők maradnak-e a háború aggszüzei, vagy olyan jól fognak férjhez menni, mint senki más, ebben törik most a fejüket. Sorsuk valóban az eladó lányokéhoz hasonlít. Békéjük nem az abszolút, nem az igazi béke, innen-onnan diszkrét fegyverkezésük híre szivárog ki. Szárazon kell tartaniuk a puskaporukat és azonkívül viselik és érzik azt a nagy gazdasági nyomást, amely épp a világháború következtében nehezedik Európára. És mégis, amennyire jelekből ítélni lehet, ragaszkodni igyekeznek a békéhez, vagy talán nem mernek beleszólni abba a hatalmas vitába, amely Európa legnagyobb hatalmasságai közt folyik. A háború elején az hallatszott, hogy ez a háború a semleges államok lelkéért folyik, de neutralitásából eddig csak török szövetségesünk lépett ki és a kis Portugália, amely maga sem tudja, hogy nem bánta-e már meg ezt a lépését. Azok a semleges államok, amelyek eddig tömörültek vagy tömörülni igyekeztek, azt a szándékukat árulták el, hogy erőik egyesítésével épp szigorú semlegességüket igyekeznek megerősíteni. Minden semleges államnak nagyés kis érdekei, érdekeltségei, számításai, reményei, vágyai vannak és van-e ma diplomata, aki át tudná tekinteni ezeket a sokfelé vivő, bonyolult szálakat és meg tudná jósolni, hogy várjon a semleges államok a háború medrét és méreteit fogják-e kiszélesíteni, vagy pedig épp ellenkezőleg ők fogják megcsinálni azt a medret, amelyben Európának ma harcban álló nemzetei tartós és üdvös békében közeledhetnekegymáshoz. A malmöi királytalálkozás a legszigorúbb semlegesség megvédésének jegyében folyt le, de valahogy éreztük, hogy az északi királyságokból meleg golfáramlat jön német szövetségesünk felé és természetesen felénk is. Az olasz kísérlet a balkáni semleges államok csoportosítására szintén minden valószínűség szerint a legszigorúbb semlegesség tendenciájával lép föl. Valonában rendőri természetű rendszabályokat foganatosított Itália valamennyi európai hatalom jóváhagyásával, tehát a mi beleegyezésünkkel is. Conrad vezérkari főnök érdekes nyilatkozata, amelyet egy olasz újságíró előtt tett, katonás és nyílt rövidséggel mondotta meg, hogy a vezérkari főnök nem az olaszellenes katonai politikát és a határ védelméről csak mint vezérkari főnök gondoskodott. Bülow herceg, a volt német birodalmi kancellár, akinek felesége olasz nő és akinek régi, előkelő és befolyásos összeköttetései vannak Rómában, minden bionynyal nem hiába vetette latba államférfiúi presztízsét, amikor a kriináli nagykövetséget vállalta. Loubet Emil, a francia köztársaság volt elnöke, a francia állam képviseletét vállalta el Rómában valamivel Bülow Bernát után. Mint érdekes incidenst lehet fölemlíteni, hogy néhány izgága és túlzó olasz újság a tekintélyes olasz lapokat azzal vádolta meg, hogy meg vannak vesztegetve és ezért közlik a Wolff-Bureau megbízható, nagyszerű jelentéseit. A becsületükben megtámadott olasz újságírók a saját koruk egyesületi fóruma elé vitték ügyüket, hogy elégtételt kapjanak. Az olaszok lobbanékonysága bizonyára azok közé a legendák közé tartozik, amelyeket apáinktól örököltünk, anélkül, hogy jobban ellenőriztük volna. Ilyenféle hit volt az is, hogy a francia lobbanékony, hamar lelkesülő és hamar csülgedő nép, holott már hónapok óta viseli a lövőárkok idegetölő, borzasztó türelmet igénylő munkáját és a szívós, de nem eredményes defenzívát. A szükség és okosság parancsa megváltoztatja a népek temperamentumát és Olaszország sem lesz az a Hűbele Balázs, aki vakon rohan a falnak. Bölcs, nyugodt vérmérsékletről tett eddig tanúságot az olasz politika és érdekeinek sokféle szálai, földközitengeri helyzete, belső és külső dolgai a legnagyobb óvatosságot írják elő a számára. A Cavour nyílt, okos, előrelátó szemét talán meg lehetett ma is találni az olasz diplomáciában és több mint bizonyos, hogy meglepetéstől nem kell tartanunk, sőt ellenkezőleg, Bülow munkája elé a legnagyobb bizalommal nézhetünk. tanúságot az olasz politika és érdekeinek sokféle szálai, földközitengeri helyzete, belső és külső dolgai a legnagyobb óvatosságot írják elő a számára. A Cavour nyílt, okos, előrelátó szemét talán meg lehetett ma is találni az olasz diplomáciában és több mint bizonyos, hogy meglepetéstől nem kell tartanunk, sőt ellenkezőleg, Bülow munkája elé a legnagyobb bizalommal nézhetünk. tanúságot az olasz politika és érdekeinek sokféle szálai, földközitengeri helyzete, belső és külső dolgai a legnagyobb óvatosságot írják elő a számára. A Cavour nyílt, okos, előrelátó szemét talán meg lehetett ma is találni az olasz diplomáciában és több mint bizonyos, hogy meglepetéstől nem kell tartanunk, sőt ellenkezőleg, Bülow munkája elé a legnagyobb bizalommal nézhetünk, tanúságot az olasz politika és érdekeinek sokféle szálai, földközitengeri helyzete, belső és külső dolgai a legnagyobb óvatosságot írják elő a számára. A Cavour nyílt, okos, előrelátó szemét talán meg lehetett ma is találni az olasz diplomáciában és több mint bizonyos, hogy meglepetéstől nem kell tartanunk, sőt ellenkezőleg, Bülow munkája elé a legnagyobb bizalommal nézhetünk. tanúságot az olasz politika és érdekeinek sokféle szálai, földközitengeri helyzete, belső és külső dolgai a legnagyobb óvatosságot írják elő a számára. A Cavour nyílt, okos, előrelátó szemét talán meg lehetett ma is találni az olasz diplomáciában és több mint bizonyos, hogy meglepetéstől nem kell tartanunk, sőt ellenkezőleg, Bülow munkája elé a legnagyobb bizalommal nézhetünk. Tiz millió deficit Tiz millió deficit Tiz millió deficit Tiz millió deficit Tiz millió deficit A főváros költségelőirányzata A főváros költségelőirányzata A főváros költségelőirányzata A főváros költségelőirányzata A főváros költségelőirányzata A törvény úgy intézkedik, hogy a tanács a főváros jövő évi költségelőirányzatát legkésőbben november hónap végéig tartozik a közgyűlés elé terjeszteni. A háború itt is kivételes állapotot teremtett. Ma került nyilvánosságra a költségelőirányzat s minthogy előzőleg a pénzügyi bizottság foglalkozik vele, előrelátható, hogy az 1915. évi költségvetés csak január hónapban kerül a közgyűlés elé. Tízmillió koronával (pontosan 9.807.230 koronával) kevesebb a várható bevétel az előrelátható kiadásnál. Ami annyit jelent, hogy a főváros háztartásába bekfésikelte magát a deficit és mindjárt milliókra rugó hiányt ékelt a bevételek és kiadások közé. A tanács minden bizonynyal élni fog az alkalommal és a deficitért a háborúra fogja hárítani a felelősséget. Holott megállapítható, hogy a deficit és a háború között vajmi csekély az ok és okozati összefüggés. A háborús költségek egészen más számlára tartoznak. Ezt a számlát — mintegy hárommillió koronáról van szó — a hadvezetőségnek, illetve a kormánynak fogja prezentálni háború után a főváros. A deficit voltaképpen már a múlt évi zárószámadásnál kezdődött, amikor kiderült, hogy a bevételeket túlságos optimizmussal, a kiadási tételeket pedig túlságosan alacsonyan állították be a költségvetésbe. A költségvetést kísérő jelentés nyíltan bevallja, „hogy a szükségletek, azonkívül, hogy nagy arányokban emelkednek, mindinkább az állandóság jellegét öltik magukra, míg a fedezésükre hivatott bevételek az egész vonalon visszamaradnak." A bevételi tételek előirányzásából megállapítható, hogy a valóságos deficit jóval több tízmilliónál. A községi adópótlékot például az állami egyenesadók után vetik ki és az utolsó három esztendő eredményei alapján szokták előirányozni. Azt bizonyítani sem kell, hogy 1915-ben kisebb lesz az adójövedelem, mint volt az utolsó három esztendőben. S a költségelőirányzat mégis 9,554.834 koronát remél a hátbéradókból, holott tavaly mindössze kilencmillió volt a tényleges bevétel. És 2,905.964 korona bevételt vár a III. oszt. kereseti adótól, amelynek eredménye egy aránylag jó évben, 1912-ben 2,825.392 korona volt, 1913-ban pedig 2,989.384. Teljességgel kizárt dolog hogy a házbérkrajcárokból előirányzott 7,100.000 korona (tavaly ugyanannyi volt az előirányzat) tényleg befolyjon a város pénztárába. A fogyasztási adónál, átírási illetékeknél, az üzemek jövedelménél hasonlóképpen súlyos csalódás fogja érni a fővárost, úgy hogy végeredményben a deficit még egyszer annyi, mint amennyit az előirányzat kimutat. Régi bűnöknek a következménye a deficit. Az új és újabb kölcsönök, beruházási programmok szükségképpen okozták azt az expanziót, amely pl. a főváros tőke- és kamatfizetési kötelezettségében jut kifejezésre. A tőketörlesztés és kamatteher 2.612.842 korona emelkedést mutat az előző esztendőhöz képest. A tanügyi kiadásokat még ebben az évben is 1.299.106 koronával akarják emelni. A vallásügyi kiadásoknál 38.080 korona az emelkedés, a tisztviselők fizetésénél 435.415 korona, a nyugdíjaknál 330.000 korona, irodai szükségleteknél 49.690 korona, a házinyomdánál 98.292 korona, háziszemét kihordásánál 48.400 korona, szegényalapnál 362.724 korona, fertőtlenítő intézeteknél 399.160 korona. Ellenben erősen csökkennek az előirányzat szerint az adókon kívül, az üzemek bevételei és elfogyott a gyümölcsöző kölcsönpénzek kamatjai címén kezelt 2.250.000 korona. A pénzügyi ügyosztály a tízmillió hiány fedezésére még csak javaslatot sem tesz. A háztartás súlyos baját elintézettnek véli azzal, hogy „a háztartás hiányainak egységes pótlása A törvény úgy intézkedik, hogy a tanács a főváros jövő évi költségelőirányzatát legkésőbben november hónap végéig tartozik a közgyűlés elé terjeszteni. A háború itt is kivételes állapotot teremtett. Ma került nyilvánosságra a költségelőirányzat s minthogy előzőleg a pénzügyi bizottság foglalkozik vele, előrelátható, hogy az 1915. évi költségvetés csak január hónapban kerül a közgyűlés elé. Tízmillió koronával (pontosan 9.807.230 koronával) kevesebb a várható bevétel az előrelátható kiadásnál. Ami annyit jelent, hogy a főváros háztartásába bekfésikelte magát a deficit és mindjárt milliókra rugó hiányt ekelt a bevételek és kiadások közé. A tanács minden bizonynyal élni fog az alkalommal és a deficitért a háborúra fogja hárítani a felelősséget. Holott megállapítható, hogy a deficit és a háború között vajmi csekély az ok és okozati összefüggés. A háborús költségek egészen más számlára tartoznak. Ezt a számlát — mintegy hárommillió koronáról van szó — a hadvezetőségnek, illetve a kormánynak fogja prezentálni háború után a főváros. A deficit voltaképpen már a múlt évi zárószámadásnál kezdődött, amikor kiderült, hogy a bevételeket túlságos optimizmussal, a kiadási tételeket pedig túlságosan alacsonyan állították be a költségvetésbe. A költségvetést kísérő jelentés nyíltan bevallja, „hogy a szükségletek, azonkívül, hogy nagy arányokban emelkednek, mindinkább az állandóság jellegét öltik magukra, míg a fedezésükre hivatott bevételek az egész vonalon visszamaradnak." A bevételi tételek előirányzásából megállapítható, hogy a valóságos deficit jóval több tízmilliónál. A községi adópótlékot például az állami egyenesadók után vetik ki és az utolsó három esztendő eredményei alapján szokták előirányozni. Azt bizonyítani sem kell, hogy 1915-ben kisebb lesz az adójövedelem, mint volt az utolsó három esztendőben. S a költségelőirányzat mégis 9,554.834 koronát remél a hátbéradókból, holott tavaly mindössze kilencmillió volt a tényleges bevétel. És 2,905.964 korona bevételt vár a III. oszt. kereseti adótól, amelynek eredménye egy aránylag jó évben, 1912-ben 2,825.392 korona volt, 1913-ban pedig 2,989.384. Teljességgel kizárt dolog hogy a házbérkrajcárokból előirányzott 7,100.000 korona (tavaly ugyanannyi volt az előirányzat) tényleg befolyjon a város pénztárába. A fogyasztási adónál, átírási illetékeknél, az üzemek jövedelménél hasonlóképpen súlyos csalódás fogja érni a fővárost, úgy hogy végeredményben a deficit még egyszer annyi, mint amennyit az előirányzat kimutat. Régi bűnöknek a következménye a deficit. Az új és újabb kölcsönök, beruházási programmok szükségképpen okozták azt az expanziót, amely pl. a főváros tőke- és kamatfizetési kötelezettségében jut kifejezésre. A tőketörlesztés és kamatteher 2.612.842 korona emelkedést mutat az előző esztendőhöz képest. A tanügyi kiadásokat még ebben az évben is 1.299.106 koronával akarják emelni. A vallásügyi kiadásoknál 38.080 korona az emelkedés, a tisztviselők fizetésénél 435.415 korona, a nyugdíjaknál 330.000 korona, irodai szükségleteknél 49.690 korona, a házinyomdánál 98.292 korona, háziszemét kihordásánál 48.400 korona, szegényalapnál 362.724 korona, fertőtlenítő intézeteknél 399.160 korona. Ellenben erősen csökkennek az előirányzat szerint az adókon kívül, az üzemek bevételei és elfogyott a gyümölcsöző kölcsönpénzek kamatjai címén kezelt 2.250.000 korona. A pénzügyi ügyosztály a tízmillió hiány fedezésére még csak javaslatot sem tesz. A háztartás súlyos baját elintézettnek véli azzal, hogy „a háztartás hiányainak egységes pótlása A törvény úgy intézkedik, hogy a tanács a főváros jövő évi költségelőirányzatát legkésőbben november hónap végéig tartozik a közgyűlés elé terjeszteni. A háború itt is kivételes állapotot teremtett. Ma került nyilvánosságra a költségelőirányzat s minthogy előzőleg a pénzügyi bizottság foglalkozik vele, előrelátható, hogy az 1915. évi költségvetés csak január hónapban kerül a közgyűlés elé. Tízmillió koronával (pontosan 9.807.230 koronával) kevesebb a várható bevétel az előrelátható kiadásnál. Ami annyit jelent, hogy a főváros háztartásába bekfésikelte magát a deficit és mindjárt milliókra rugó hiányt ekelt a bevételek és kiadások közé. A tanács minden bizonynyal élni fog az alkalommal és a deficitért a háborúra fogja hárítani a felelősséget. Holott megállapítható, hogy a deficit és a háború között vajmi csekély az ok és okozati összefüggés. A háborús költségek egészen más számlára tartoznak. Ezt a számlát — mintegy hárommillió koronáról van szó — a hadvezetőségnek, illetve a kormánynak fogja prezentálni háború után a főváros. A deficit voltaképpen már a múlt évi zárószámadásnál kezdődött, amikor kiderült, hogy a bevételeket túlságos optimizmussal, a kiadási tételeket pedig túlságosan alacsonyan állították be a költségvetésbe. A költségvetést kísérő jelentés nyíltan bevallja, „hogy a szükségletek, azonkívül, hogy nagy arányokban emelkednek, mindinkább az állandóság jellegét öltik magukra, míg a fedezésükre hivatott bevételek az egész vonalon visszamaradnak." A bevételi tételek előirányzásából megállapítható, hogy a valóságos deficit jóval több tízmilliónál. A községi adópótlékot például az állami egyenesadók után vetik ki és az utolsó három esztendő eredményei alapján szokták előirányozni. Azt bizonyítani sem kell, hogy 1915-ben kisebb lesz az adójövedelem, mint volt az utolsó három esztendőben. S a költségelőirányzat mégis 9.554.834 koronát remél a hátbéradókból, holott tavaly mindössze kilencmillió volt a tényleges bevétel. És 2,905.964 korona bevételt vár a III. oszt. kereseti adótól, amelynek eredménye egy aránylag jó évben, 1912-ben 2,825.392 korona volt, 1913-ban pedig 2,989.384. Teljességgel kizárt dolog hogy a házbérkrajcárokból előirányzott 7,100.000 korona (tavaly ugyanannyi volt az előirányzat) tényleg befolyjon a város pénztárába. A fogyasztási adónál, átírási illetékeknél, az üzemek jövedelménél hasonlóképpen súlyos csalódás fogja érni a fővárost, úgy hogy végeredményben a deficit még egyszer annyi, mint amennyit az előirányzat kimutat. Régi bűnöknek a következménye a deficit. Az új és újabb kölcsönök, beruházási programmok szükségképpen okozták azt az expanziót, amely pl. a főváros tőke- és kamatfizetési kötelezettségében jut kifejezésre. A tőketörlesztés és kamatteher 2.612.842 korona emelkedést mutat az előző esztendőhöz képest. A tanügyi kiadásokat még ebben az évben is 1.299.106 koronával akarják emelni. A vallásügyi kiadásoknál 38.080 korona az emelkedés, a tisztviselők fizetésénél 435.415 korona, a nyugdíjaknál 330.000 korona, irodai szükségleteknél 49.690 korona, a házinyomdánál 98.292 korona, háziszemét kihordásánál 48.400 korona, szegényalapnál 362.724 korona, fertőtlenítő intézeteknél 399.160 korona. Ellenben erősen csökkennek az előirányzat szerint az adókon kívül, az üzemek bevételei és elfogyott a gyümölcsöző kölcsönpénzek kamatjai címén kezelt 2.250.000 korona. A pénzügyi ügyosztály a tízmillió hiány fedezésére még csak javaslatot sem tesz. A háztartás súlyos baját elintézettnek véli azzal, hogy „a háztartás hiányainak egységes pótlása A törvény úgy intézkedik, hogy a tanács a főváros jövő évi költségelőirányzatát legkésőbben november hónap végéig tartozik a közgyűlés elé terjeszteni. A háború itt is kivételes állapotot teremtett. Ma került nyilvánosságra a költségelőirányzat s minthogy előzőleg a pénzügyi bizottság foglalkozik vele, előrelátható, hogy az 1915. évi költségvetés csak január hónapban kerül a közgyűlés elé. Tízmillió koronával (pontosan 9.807.230 koronával) kevesebb a várható bevétel az előrelátható kiadásnál. Ami annyit jelent, hogy a főváros háztartásába bekfésikelte magát a deficit és mindjárt milliókra rugó hiányt ekelt a bevételek és kiadások közé. A tanács minden bizonynyal élni fog az alkalommal és a deficitért a háborúra fogja hárítani a felelősséget. Holott megállapítható, hogy a deficit és a háború között vajmi csekély az ok és okozati összefüggés. A háborús költségek egészen más számlára tartoznak. Ezt a számlát — mintegy hárommillió koronáról van szó — a hadvezetőségnek, illetve a kormánynak fogja prezentálni háború után a főváros. A deficit voltaképpen már a múlt évi zárószámadásnál kezdődött, amikor kiderült, hogy a bevételeket túlságos optimizmussal, a kiadási tételeket pedig túlságosan alacsonyan állították be a költségvetésbe. A költségvetést kísérő jelentés nyíltan bevallja, „hogy a szükségletek, azonkívül, hogy nagy arányokban emelkednek, mindinkább az állandóság jellegét öltik magukra, míg a fedezésükre hivatott bevételek az egész vonalon visszamaradnak." A bevételi tételek előirányzásából megállapítható, hogy a valóságos deficit jóval több tízmilliónál. A községi adópótlékot például az állami egyenesadók után vetik ki és az utolsó három esztendő eredményei alapján szokták előirányozni. Azt bizonyítani sem kell, hogy 1915-ben kisebb lesz az adójövedelem, mint volt az utolsó három esztendőben. S a költségelőirányzat mégis 9.554.834 koronát remél a hátbéradókból, holott tavaly mindössze kilencmillió volt a tényleges bevétel. És 2,905.964 korona bevételt vár a III. oszt. kereseti adótól, amelynek eredménye egy aránylag jó évben, 1912-ben 2,825.392 korona volt, 1913-ban pedig 2,989.384. Teljességgel kizárt dolog hogy a házbérkrajcárokból előirányzott 7,100.000 korona (tavaly ugyanannyi volt az előirányzat) tényleg befolyjon a város pénztárába. A fogyasztási adónál, átírási illetékeknél, az üzemek jövedelménél hasonlóképpen súlyos csalódás fogja érni a fővárost, úgy hogy végeredményben a deficit még egyszer annyi, mint amennyit az előirányzat kimutat. Régi bűnöknek a következménye a deficit. Az új és újabb kölcsönök, beruházási programmok szükségképpen okozták azt az expanziót, amely pl. a főváros tőke- és kamatfizetési kötelezettségében jut kifejezésre. A tőketörlesztés és kamatteher 2.612.842 korona emelkedést mutat az előző esztendőhöz képest. A tanügyi kiadásokat még ebben az évben is 1,299.106 koronával akarják emelni. A vallásügyi kiadásoknál 38.080 korona az emelkedés, a tisztviselők fizetésénél 435.415 korona, a nyugdíjaknál 330.000 korona, irodai szükségleteknél 49.690 korona, a házinyomdánál 98.292 korona, háziszemét kihordásánál 48.400 korona, szegényalapnál 362.724 korona, fertőtlenítő intézeteknél 399.160 korona. Ellenben erősen csökkennek az előirányzat szerint az adókon kívül, az üzemek bevételei és elfogyott a gyümölcsöző kölcsönpénzek kamatjai címén kezelt 2.250.000 korona. A pénzügyi ügyosztály a tízmillió hiány fedezésére még csak javaslatot sem tesz. A háztartás súlyos baját elintézettnek véli azzal, hogy „a háztartás hiányainak egységes pótlása A törvény úgy intézkedik, hogy a tanács a főváros jövő évi költségelőirányzatát legkésőbben november hónap végéig tartozik a közgyűlés elé terjeszteni. A háború itt is kivételes állapotot teremtett. Ma került nyilvánosságra a költségelőirányzat s minthogy előzőleg a pénzügyi bizottság foglalkozik vele, előrelátható, hogy az 1915. évi költségvetés csak január hónapban kerül a közgyűlés elé. Tízmillió koronával (pontosan 9.807.230 koronával) kevesebb a várható bevétel az előrelátható kiadásnál. Ami annyit jelent, hogy a főváros háztartásába bekfésikelte magát a deficit és mindjárt milliókra rugó hiányt ekelt a bevételek és kiadások közé. A tanács minden bizonynyal élni fog az alkalommal és a deficitért a háborúra fogja hárítani a felelősséget. Holott megállapítható, hogy a deficit és a háború között vajmi csekély az ok és okozati összefüggés. A háborús költségek egészen más számlára tartoznak. Ezt a számlát — mintegy hárommillió koronáról van szó — a hadvezetőségnek, illetve a kormánynak fogja prezentálni háború után a főváros. A deficit voltaképpen már a múlt évi zárószámadásnál kezdődött, amikor kiderült, hogy a bevételeket túlságos optimizmussal, a kiadási tételeket pedig túlságosan alacsonyan állították be a költségvetésbe. A költségvetést kísérő jelentés nyíltan bevallja,hogy a szükségletek, azonkívül, hogy nagy arányokban emelkednek, mindinkább az állandóság jellegét öltik magukra, míg a fedezésükre hivatott bevételek az egész vonalon visszamaradnak." A bevételi tételek előirányzásából megállapítható, hogy a valóságos deficit jóval több tízmilliónál. A községi adópótlékot például az állami egyenesadók után vetik ki és az utolsó három esztendő eredményei alapján szokták előirányozni. Azt bizonyítani sem kell, hogy 1915-ben kisebb lesz az adójövedelem, mint volt az utolsó három esztendőben. S a költségelőirányzat mégis 9.554.834 koronát remél a házbéradókból, holott tavaly mindössze kilencmillió volt a tényleges bevétel. És 2,905.964 korona bevételt vár a III. oszt. kereseti adótól, amelynek eredménye egy aránylag jó évben, 1912-ben 2,825.392 korona volt, 1913-ban pedig 2,989.384. Teljességgel kizárt dolog hogy a házbérkrajcárokból előirányzott 7.100.000 korona (tavaly ugyanannyi volt az előirányzat) tényleg befolyjon a város pénztárába. A fogyasztási adónál, átírási illetékeknél, az üzemek jövedelménél hasonlóképpen súlyos csalódás fogja érni a fővárost, úgy hogy végeredményben a deficit még egyszer annyi, mint amennyit az előirányzat kimutat. Régi bűnöknek a következménye a deficit. Az új és újabb kölcsönök, beruházási programmok szükségképpen okozták azt az expanziót, amely pl. a főváros tőke- és kamatfizetési kötelezettségében jut kifejezésre. A tőketörlesztés és kamatteher 2.612.842 korona emelkedést mutat az előző esztendőhöz képest. A tanügyi kiadásokat még ebben az évben is 1,299.106 koronával akarják emelni. A vallásügyi kiadásoknál 38.080 korona az emelkedés, a tisztviselők fizetésénél 435.415 korona, a nyugdíjaknál 330.000 korona, irodai szükségleteknél 49.690 korona, a házinyomdánál 98.292 korona, háziszemét kihordásánál 48.400 korona, szegényalapnál 362.724 korona, fertőtlenítő intézeteknél 399.160 korona. Ellenben erősen csökkennek az előirányzat szerint az adókon kívül, az üzemek bevételei és elfogyott a gyümölcsöző kölcsönpénzek kamatjai címén kezelt 2.250.000 korona. A pénzügyi ügyosztály a tízmillió hiány fedezésére még csak javaslatot sem tesz. A háztartás súlyos baját elintézettnek véli azzal, hogy „a háztartás hiányainak egységes pótlása