Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-28 / 87. szám
Mmfr—P PESTI NAPLÓ KFT5. március 25. ^ KOSZORÚ (A hadisajtószállás engedélyével) —, március 25. Tavasz szikrázik az ablakomon, a jó Isten fényes géppuskái tüzelnek egyenesen a szívem közepébe. Boldogasszony napján zúgnak a harangok, fekete fejkendős asszonyok, roskadozó vén emberek, sebesült katonák özönlenek ki a templomból, amelynek szomszédjában lakom. Kihajolok az ablakon, a tengerkék égboltozatot, a fák kérgének tavaszi pattogását, a márciusi földek erjedését ünneplem, a ma-A boríték nyitva, elolvasom a levelet: Kelt 1915 év Március hó 14 dikén? Szeretet kedves jó párom én foró szivemből küldöm ezen pár sort a messzi távolba és igy küldöm köszönetemet: Dicsértessék az ur Jézus Krisztus szent neve és a szép szűz Máriáé most és mindörökké amen. És ezen pár sor irásom találjon nagyon jó egészségben, mint a te kedves családodnak van és kívánja ezt a kedves családod a tőlünk messze elzárt távoli spirálba. Mert szeretet kedves jó párom nem tudom hogy hogyan érzi az én bus és fájdalmas szivem magát, hogy nem tudhatlak szavaimmal vigasztalni és a te kedves családod az kedves édes apjuknak nem tudunk sehogysem vigasztalást adni,tehát csak vegyétek nyugodt szívvel a szép magyar hazát, ezt a szép termékeny országot majd a jó Isten nyujtsa védelmünkre az ő szentséges karjait győzedelemre. Mert a régi hős királyunk is azt mondta hogy ha Isten velünk ki elemink gam pogány módja szerint. Magyar tavasz! — sóhajtom, a többi már elfullad,"elmondom egyszer, talán soha. Levelet hoz a cseh infanteristám. Feladó: Bódi Györgyné, Szabolcsból. „Tisztelt Fiatal Úr, juttassa el mellékelt irást hites uramhoz Zemislibe áldja meg érte stb." Másik boríték címzése: Bódi György k. u. k. Festungspial Nr. 7 in Zemisli. Három napig jön ide a levél, azóta a Nr. 7 spirálban orosz felcser ápolja megyémből való népfelkelő munkást, Bódi Györgyöt. Ez a levél nem jut el hozzá többé, és mint Márija a magyarok nagy aszasszonya lesz védője országunknak ezen kedves magyar népnek vigasztalására. Most tehát szeretet, kedves jó párom vigasztalódjál meg ezen sorajim által melyet hü nejed fájdalmas szivet küld hazád a távolba mert én nem mehetek hozzád vigasztalni mert elzártak tőlem hosszú nagy időre, a nagy jó Isten tudja mikor szabadulsz ki belőle és raikor jöhet a kedves családod körébe és hogy mikor mondhatja a te kedves gyermekeid, hogy édes egy apám jaj de régen nem látok és most újra hazasegitete a jó Isten hozzánk. De hogy megérjük még ezt az időt, még egyszer! Tisztelünk szeretet kedves jó párom nagyon jó egészséget kívánunk és száz ezer csókjaink szályon rejád a távolba. Ezel lezárom levelem sorajit maradok tiszteletes hü nejed Micsinaji Rozál és a kedves három gyermeked György Mihály Anuska az én férjem és édes apánk Bódi György Isten veled és mivelünk ezen távolba Szentelt vízzel áldott bazsalikom-koszorú, barka-ág Zemisli koporsóján, most már hullhatnak rád a göröngyök, kibékültem veled, tiszta a lelkem, mint egy szűz leánygyermeké, hitem erősebb a magyar fajta örökkévalóságában, mint az életben, halálban, természet törvényeiben, Isten létezésében. Przemysl, Galícia, világháború, égszakadás, földindulás elmosódó semmi, bolygók vonulása az örök magyar nemzet történetében. Bódi György orosz fogságban, a Nr. 7. spirálban, Bódi Györgyné messzi Szabolcsban, tanítottak erre Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. Lázár Miklós 1 JLAUsn. ^ A4C 'CUST' 1/BUV«. «4 , ^ a- JusSt-IS^a •* -^L^ys/jX^rc -ot/lC -JLijsßid / y , s *'Q/ et, ^t^v «tt^^«^ * Éhség Irta: Lakatos László Az éhség megalázó dolog, a betegség is az, a halál pedig gyakran tisztátalan. Gyermekeket büntetnek éhséggel és egyes szigorúbb államokban böjtre fogják a rabokait is egyes napokon. Felnőtt korban éhezni, büntetés ez, szégyen, tehetetlenség és kin. Emberhez méltatlan, hogy testétől, amely pedig egy isteni hasonlat, megvonassék az, amit hogy megkapjon, a természet parancsolja. Észbontó kin az éhség, és kivetkőzteti az embert társaságos erkölcseiből is. Hajóroncsok éhezői egymást szokták felfalni és az éhes állkapocs csattogása olyan egyforma, legyen az emberé vagy farkasé. És mégis. Az ind berkek szentjei éhségben sorvasztják egymást, hogy minden földitől megszabadult testük koplaló megszállottságában a Buddhával társaloghassanak, a zsidók böjtben aszalják magukat azon a napon, amikor legméltóbb közelségbe akarnak férkőzni a Jehovához és testétől megvonta a tisztátalan eledeleket Johanán, míg az embereket a folyó vizében keresztelve várta a Krisztus eljövetelét. És ami végső alázat, igy lehet az legfőbb malaszt is, áldozati füst, tömjén én, végső konszoláció. A szégyen fája volt valamikor a keresztfa és kinek fájából lett a megváltás fája, imádnivaló és szentség. Koldustarisznya az épkezü ember vállán, gyalázat és szitok és a spanyol uralom ellen lázadó hollandi nemesek, mint egy palástot hordták mégis vállukon a koldus tarisznyát, gőgösen és királyi mód kiegyenesedve jártak és a koldusbotot magasra tartották, mint egy jogart, amelylyel hatalmas fejedelem messze tartományokat kormányoz bölcseségében. És egy felsőbb sugallat császári orosz nagyhercegeket parancsolt térdre a bilincsek előtt, melyeket szibériai megszámozott fegyenc korában a nemzet legnagyobb írója hordott. Ez templomban történt és az oltár előtt fekete katafalkon pihent Dosztojevszki Mihajlovics Fjodor. Arca a halálban is szép, szent és tébolyult, mint volt életében. Dalolva mentek a halálba, akiket az éhség ugy sújtott, mint egy pogány ellenség. Szemük szikrázott, ajkuk hangos volt és vállukon a fegyver úgy zörgött, mint a halál csontja. Szent és égő csontvázak indultak harcba, ajkukon egy dal és kiaszott kezükben, mint egy áldozati tálon vitték életüket. Tízezer élet egy cserfalevélért, hadvezér cserfaleveléért és mindannyian éhesek voltak ugy, hogy ha az úton találkoznak velünk, restelkedve fordítják el az arcukat. És a várban már réges régen összetörtek minden tükröt. Ny.-iinyi kenyeret terem a világ, müven nagyon sokat. Igazszavu tudósok kiszámitott