Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
0 Szerda PESTI NAPLÓ 1345. március 8. a nemzetiségében rejlő hatalmi eszközöket kiha /. inálja, hogy a Közép-tengerig jusson és hogy a Bal- ,kán és a Duna völgyeit legalább közvetett uralma alá vesse. Oroszország érthető, bizonyos előfeltételek között természetes, de korántsem szükségszerű, egyetlen lehető, életérdekeiből eredő politikája, sőt nem is egyetlen imperialisztikus politikája, sőt úgy hiszem, nem is az érdekeinek legjobban megfelelő politikája. A Balkánon nincs számbavehető orosz gazdasági érdekről szó, olyanról, amelynek elhanyagolása komoly kárral járna. Oda való kivitele elenyésző töredéke összes kivitelének. Tetemesen kiseb a miénknél. Ezzel szemben óriásiak az Ázsiában elérhető eredmények, amelynek állapotai szintén nagyfontosságú átalakulások küszöbén állanak. A mi balkáni politikánk — Szerbiát annyira meg kell gyengíteni, hogy nagyzású hóbortját fel legyen kénytelen adni. Ne akarjuk meghódítani, hanem vegyük el tőle azt, ami nem szerb is csatoljuk a bolgár részt Bulgáriához, az albán részt Albániához. Törjük meg katonai erejét úgy, hogy Szerbia ne támadhasson hátba, valahányszor más ellenséggel gyűlik meg a bajunk. Tegyük gazdasági megélését lehetővé, de úgy, hogy tőlünk el ne zárkózhassék. Statuáljuk annak a példáját, hogy mikép jár az a Balkán-állam, amely ellenünk foglal állást is amely a mi rovásunkra akar hódítani. Általában a Balkánon a hatalmi viszonyokat úgy kell kialakítani, hogy az orosz balkáni politikának eddigi eszközeit kezéből kicsavarjuk. A balkán népekkel szemben politikánk igen világos. Egyik balkán államnak természetszerű kifejlődése, gazdagodása, a Balkánon élő testvéreinek magával való egyesítése se fenyegeti a mi állami érdekeinket. Minél gazdagabbak, minél műveltebbek az odavaló államok, annál jobb az nekünk is. A mi érdekünk nem követeli meg, hogy az odavaló államok jelenlegi határvonalai feltétlenül fenmaradjanak és a hatalmi egyensúly bizonyos alakzatával magunkat azonosítsuk. Nekünk a balkán népek által akart és a közöttük levő hatalmi viszonyoknak megfelelő minden megoldás elfogadható. Mi teljesen tisztelhetjük minden következményeiben azt az elvet: „legyen a Balkán a balkán népeké." Csak azt nem engedhetjük meg, hogy olyan állam, amely ellenségünk, amely velünk szemben ellenséges, agresszív politikát folytat, terjeszkedjék, erősödjön, vezérszerepet vigyen. A háborúnk védelmi háború — A háborúnk védelmi háború s akkor éri el célját, ha ellenségeinket sikerül visszaszorítani és áttörni véglegesen azt a gyűrűt, amelyet körülöttünk alakítottak. Legelőnyösebb volna, ha ellenségeink közül egyes hatalmakkal meg tudnánk teljesen békülni s azokat meg tudnók nyerni s elérnék, hogy a jelenlegi Irtózatos világháborút igazi béke váltsa fel s hogy a háború után a társadalom fokozott erővel fordulhasson a gazdasági és kulturmunka felé. Egyes ellenségeinkkel való külön béke volna a legbiztosabb jele is garanciája a kívánt irányváltozásnak. A legtermészetesebb volna az, hogy Angliát nyerjük meg s kapcsoljuk ki ellenségeink sorából, mert Angliát érdekei tulajdonképpen Közép-Európához csatolják; de sajnos, éppen erre van a legkisebb kilátás és félni kell, hogy Anglia marad legelkeseredettebb ellensége Németországnak. De hogyha célunk nem is a hódítás, a háború teljes erkölcsi jogot ad mindahoz, amit előnyösnek tartunk magunkra nézve és a jövő békéjére nézve. Ellenségeink nem kímélnének, ha győznének. Tudjuk mindnyájan, hogy Ausztriából, Galíciából, Bukovinából akarja magát Oroszország kielégíteni, Magyarországból, Bosznia-Hercegovina és Horvátországból Szerbia. A neutrális államokat, Olaszországot és Romániát is a mi területünk odaígérésével akarják megnyerni. Erdélyt már rég kínálják, mint bitang jószágot. A jelen háború irtózatos vérünkbe és pénzünkbe került, tehát nem szabad más tekintetet ismernünk győzelem esetében, mint az érdekünket és azt, hogy magunkat megvédjük az ellen, hogy nemsokára hasonló helyzetbe kerülhessünk. Esetleges hódítástól tehát ne riadjunk vissza melléktekintetek miatt, hanem kizárólag csak a mi előnyünk által vezettessük magunkat. Érdemes volt e háborút viselnünk? — Most még csak egy szót kívánok általában a gyarmatok kérdéséről mondani. Németország győzelmét minden bizonynyal gyarmatbirodalmának kiterjesztésére is ki fogja használni. Nálunk nem ilyen egyszerű a kérdés. Anélkül, hogy elvileg minden gyarmat ellen nyilatkoznék, azt tartom, hogy csak akkor szabadna rágondolni, hogyha olyan gyarmathoz jutnánk, amely nagy tőkebefektetés nélkül gyorsan volna kihasználható s amely olyan nagy gazdasági előnynyel jár, hogy érdemes miatta szárazföldi haderőn kívül nagy tengeri erőt is tartani és ha érdemes a nyereségek fejében azon nehézségekkel is szembenézni, amelyeket a komplikált közjogi helyzetünkben a gyarmatosítás okozna. A Balkánon való nagyobb mérvű hódítás teljesen elhibázott politika volna, odavezetne, hogy előbb-utóbb visszavigye a Balkánra Oroszországot. A kérdés csak az, érdemes vol-e ilyen veszélyes háborút folytatni, ha nem akartunk világbirodalmat alapítani és érdemes volt-e kevesebb eredményért azokat az erőfeszítéseket vállalni, amelyekkel a háború járt. Minket csakis a kényszer hajtott harcba. Érdemes volt háborúba menni, mert létünket védtük meg. — Nem volna szabad úgyis, sajnos, számbelileg túl csekély magyar faj színe-javát, a jövő munkásait a vérpadra küldeni, várható gazdasági előnyökért, Afrika aranyáért, vagy pedig politikai légvárakért és ambíciókért. Csak az ezeréves magyar állam fentartásáért volt szabad mindenünket kockára tenni, ezért pedig kellett. Nincs okoskodni való, nem kérdezhetjük, érdemes-e létünket, becsületünket, jövőnket védeni! Ezt meg kell tennünk, bármibe kerüljön, valahányszor veszélyben van. De előnyünk győzelem esetében több is lesz, mint az, hogy élünk és visszavertünk egy galád merényletet. Kiszámíthatatlan nagy hasznunk abban lesz, hogy meggyengítettük azokat az erőket, amelyek a magyar faj létét veszélyeztették és veszélyeztetnék a jövőben is. A magyar nemzet a győzelem után — A győzelem esetében a magyar nemzet olyan kedvező viszonyok közé kerül, mint aminek közt soha, vagy legalább is sok század, óta nem volt, s ha nem követ el hibát a közeljövőben, e kedvező helyzet gyümölcseit élvezni is fogja. Na a háború óriási megpróbáltatásai között, a lét és nem lét kérdésével szembesítve, nemzetünk politikai éleslátása megedződik, ha általánossá válik az a tudat, hogy a politika nemcsak úri huncutság, nemcsak pártkérdés és hatalmi kérdés, hanem tőle függ a nemzetnek a léte s minden egyes családnak jóléte és boldogulása, ha a lövészárkokból több önérzetet, több hátgerincet, a politikában több komolyságot hozunk vissza, ha belátják mindenfelé, hogy a nemzet erkölcsi tisztaságában és jellemében rejlik ereje és hogy erős, a nemzettel érző és a nemzettel élő hadseregre van szüksége neki is, szövetségesének is, a dinasztiának is, akkor azon legdicsőbb jövő előtt állunk, amelyre számbeli viszonyainknál fogva általában hivatva vagyunk. — Tehát érdemes harcolnunk — fejezte be nagyszabású előadását — érdemes küzdenünk és a hazánk iránt való kötelességet teljesítünk, amikor egyesült erővel törekszünk a győzelmet kivívni, azok, akik a múlt állapottaival meg voltak elégedve épp úgy, mint azok, akik közállapotainkat elítélték azt a teljes, azt a döntő győzelmet, amely a nemzet jövőjét szilárdabb alapokra van hivatva fektetni. Az angolok, akik kísérletet tettek, hogy a Karun-folyó mentén Irakban előnyomuljanak, itt ismét vereséget szenvedtek. Három zászlóalj angol gyalogság, két gyorstüzelő ágyúval, két hegyi ágyúval és egy gépfegyverosztaggal, valamint egy század lovassággal március 3-ikán támadást kísérelt meg Ahvaz környékén lévő állásaink ellen. Csapatainknak önkéntesek által támogatott ellentámadása az ellenséget a Karunfolyóba szorította, miközben az ellenség négyszáz halottat és sok száz sebesültet vesztett és sok fogoly visszahagyásával rendetlenségben Bender-Maszrietől délre horgonyzó hajóira menekült. Az elesettek között van egy őrnagy és négy más angol tiszt. Három ágyút, 500 fegyvert, 200 lovat és nagymennyiségű lőszert és más hadianyagot zsákmányoltunk. Veszteségünkellentéktelen. A Dardanellák ostroma A Dardanellák előtt nem változott a helyzet, az ellenséges flotta minden siker nélkül folytatja az ostromot. Tegnap négy angol hadihajó bombázta az erődöket, semmi eredményt se értek el és visszavonultak Tenedoszba. Az entente most szárazföldi seregek támogatásával akarja a tengeri akciót hatásosabbá tenni és hír szerint — persze, gyanús angol hír szerint — gyarmati, javarészt egyiptomi csapatok már készen is állanak az indulásra. A francia és angol gyarmatok minden gyülevészét a Dardanellák elé hajtják s ilyen „szárazföldi sereggel" akarják az erődök vitéz, fölényes védelmét megtörni. Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, március 8. A főhadiszállás jelenti: Tegnap három ellenséges páncéloshajó három órán át nagy távolságból hosszabb időközökben eredménytelenül bombázta Szmirna erődítési műveit és azután visszavonult. Ma délelőtt hatástalan tüzelésüket ismét egy órán át folytatták. Ez a két bombázás nekünk sem veszteséget, sem kárt nem okozott. Ma délután négy angol hadihajó időközönként ágyúinak hordképességénél nagyobb távolságból bombázta a Dardenelláknál lévő erődeinket és eredmény nélkül visszavonult Tenedoszba. A szároszi öbölben egy ellenséges cirkálót, amely Harab-Bulair környékét lövöldözte, két gránátunk a hajóhídon ért. Eredménytelen a bombázás Konstantinápoly, március 8. A Tanin tudósítója jelenti a Dardanellákról, hogy a tizennégy nap óta tartó bombázás semmi kárt nem tett a török ütegekben. Bécs, március 9. Szófiából jelentik a Südslavische Korrespondenz-nek. A Dardanellák ellen operáló egyesült flotta eddigi tökéletes kudarcát jól informált helyen annak tudják be, hogy az akciót vezető angol admirális a Limpus tengernagytól kapott adatok alapján irányította a hadműveleteket. Ezek az adatok teljesen értékteleneknek bizonyultak, mert a török hadvezetőség a Dardanellák védelmében olyan alapos változtatásokat eszközölt, hogy Limpus árulása teljesen eredménytelen volt. Elsősorban megváltoztatták a török ütegek pozícióit, amelyek most már semmi összefüggében nincsenek a szoros bejáratánál levő erődökkel. Ilyenformán még az erődök összelövése sem jelentené az ütegek elpusztítását. Az ellenséges hidroplánok sem voltak képesek a jól elrejtett ütegeket felfedezni Most már az angolok is beláthatják, hogy a legkülsőbb régi erődítmények bombázásával semmi sikert sem értek el. Az ott felállított régi török ágyúk éppen csak arra voltak jók, hogy az új ütegek állásáról eltereljék a figyelmet. Berlin, március 9. A Lokalanzeiger kiküldött munkatársa elment Essad pasával, Janina hős védőjével a Dardanellák torkolatához, egészen a külső hadállásokig és élményeiről a következőket jelenti lapjának: — Délelőtt tíz órakor a tengerszoros bejáratánál öt nagy hadihajó tűnt fel. Gyorsan közeledtek s egyszerre kezdték az ágyúzást. Úgy látszott, mintha terv és rendszer nélkül szórták volna harminc centiméteres gránátjaikat a két part felé, Egyetlen egy polgárember sem izgult a támadás miatt. Az ázsiai parton egy üteg felelt a bombázásra, azután egy másik, majd egy harmadik és végül hat. Csak néhány sortüzet adtak le. A tüzérség parancsnoka, aki mellett állottam és aki a tüzelést vezette, gúnyosan hunyorított. Ágyuütegeinek még tizedrészét sem helyezte működésbe , már is mutatkozott a hatás. Az angol hadihajók két telilövést kaptak és meggyorsították járásukat. Egyetlen egy török ütegre egy óra leforgása alatt hatvan gránátot lőttek. Egyik sem talált. Állásomból tisztán láthattam a nehéz ágyukat, amelyekkel a tengerszoros két partja sűrűn tele volt tűzdelve. Ott állottak a török ágyuk s nem is válaszoltak az angolok haszontalan golyópazarlására. Hamarosan kiderült, hogy az angolok is lehetetlennek tartják vállalkozásukat, nem képzelhető, hogy hajóikkal keresztüljussanak a tengerszoroson, tehát hozzáláttak, hogy csapatokat szállítsanak partra. Ezzel még annyi szerencséjük sem volt, mint a bombázással. Akárhol tűntek fel a partraszálló csapatok, nagy veszteségekkel siettek vissza a tengerre. Szemem láttára tűzte a parancsnok egy zászlós mellére a kitüntetést. Ez a fiatal hős tegnap egy fél szakaszszal egy egész angol századot szétkergetett. Minthogy roham közben puskáját elhajította, nagy köveket dobált az angolokra, mikor katonáit szuronyrohamra vezette. Eddig legalább hatezer gránátot pazaroltak el legnehezebb ágyúikból az angol hadihajók. És az eredmény? A tengerszorosnál két porogn elavult erődöt szétlőttek, amelyekben csak régi, hasznavehetetlen ágyuk voltak, de a Dardanellák tulajdonképpeni, erődítései teljesen sértetlenek és bevehetetlenek az ellenség számára azokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkezni látszanak. Mindennap megismétlődik ez a kép. Négyre néha több ellenséges hajó is jön, hogy elpuffolítava tűzijátékát, amig egyszer mivel a török tüzérség felhagy a szokott bunyorgatással és had-