Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-30 / 89. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1915. március 10. Törökország A szövetségesek, úgy látszik, döntő támadásra készülnek a Dardanellák ellen. Ezt hirdetik nemcsak a lapjaikban, de a hadijelentéseikben is. A parancsnokló adat haditanácsot tartottak, amelyen elhatározták, hogy mindenáron végrehajtják a támadást. Francia hivatalos jelentés szerint ma meg is kezdték — persze teljes sikertelenséggel, amit ők úgy fejeznek ki, „hogy az erődökben esett-e kár, azt nem lehetett megállapítani." Érdekes, hogy az eddigi veszteségekért a szövetségesek egymást okolják. Anglia mindenesetre megszállt: Lemnoszt és Thenedoszt és — s ez végtelenül jellemző az angol diplomáciára — Görögországnak erre vonatkozó tiltakozását azzal utasította el, hogy a szigetek a londoni konferencia szerint Törökországé és a görögöknek tulajdonképpen semmi joguk sincs az óvásemelésre. Ez az angol politika. A szövetségesek döntő támadást kezdenek a cardattei Hékerten Kopenhága, március 29. Kopenhágából táviratozzák. A National Tidende londoni értesülése szerint a szövetséges flotta energikusan folytatja az előkészületeket, hogy döntő támadást intézzen a Dardanellák ellen. Naponta hadihajók, csapatszállító gőzösök és szenes, muníciós és élelmiszerszállító hajók érkeznek az ottani vizekre. A parancsnokló admirálisok tegnap haditanácsot tartottak, amelyen elhatározták, hogy végrehajtják a támadást, bármibe kerül is. Páris, március 29. (Rómán át) Az Agence Havas jelenti e hónap 28-án:A szövetséges flotta ma általános támadást intézett a Cydanellák ellen. Délelőtt 10 órakor kezdte meg a tíz egységből álló hajóraj a tengerszoros erősségeinek és ütegeinek tüzelését. A török haubicok és tábori ágyúk hevein viszonozták a tüzelést. Déli 12 órc órakor négy angol páncéloscirkáló nem nagy távolságból kezdte bombázni az erősségeket, amit a törökök nagy erővel és intenzitással viszonoztak. A török gránátok több hajót találtak. Hogy az erősségekben esett-e kár, azt nem lehetett megállapítani. Berlin, március 29. A Lokalanzeiger jelenti Athénből. Francia tisztek azzal magyarázzák a Dardanellákban szenvedett nagy veszteségeket, hogy az angolok nagyobb távolságokból bombázták az erősségeket és a francia hajókat előretolják. Azt hiszik, hogy a törökök valami új, eddig nem ismert torpedóirányítót használnak, mely a torpedókat bámulatos biztonsággal lövi ki. Lemnosz és Tenedosz a törököké Anglia válasza a görög kormány tiltakozására Athén, március 29. A görög kormány tudvalevőleg tiltakozott Londonban az ellen, hogy az angol flotta Lemnosz és Tenedosz szigeteit flottabázisul használja. A diplomáciai jegyzékre az angol kormány így válaszolt: — Ezek a szigetek Görögország birtokában vannak ugyan, de a londoni konferencia azokat a törököknek ítélte oda, a görög kormánynak tehát tulajdonképpen semmi joga sincs a tiltakozásra. Genf, március 29. A Tribune kiküldött tudósítója jelenti Tenedosz szigetéről: Az angol admirális megrendszabályozta a külföldi laptudósítókat. Tenedosz szigetén nagyon szigorú a cenzúra, ugy hogy nem lehet hireket küldeni. A dardanelai seregg parancsnoka — Limán tábornok Konstantinápoly, március 29 Császári rendelet úgy intézkedik, hogy a Dardanelláknál és környékükön összevont török haderők egy hadsereget, még pedig az 5. hadsereget alakítják. A parancsnokságot az első hadsereg volt főparancsnokára Simon von Sanders parancsnokra bízzák. Olasz tengernagy a Dardanellák ostromáról Róma, március 29. Marchese tengernagy a Corriere d'Italia egyik munkatársával folytatott beszélgetésben rámutatott azokra a technikai nehézségekre, amelyeket az angol-francia flottának le kellene küzdenie, hogy a tengerszorosokon keresztüljuthasson. Eltekintve attól, hogy a hadihajók jóformán teljesen tehetetlenek a parti erődök mozsár ütegeivel szemben, a szövetségesek, még, hogy ha a legsúlyosabb áldozatok árán elérnék is a Márvány-tengert, nem tarthatnák birtokukban Konstantinápolyt, s nem biztosíthatnának szabad utat a szorosokon keresztül. Akciójuk célját, még ha csodák történnének is, nem érhetnék el, amíg a török hadállásokat egy megfelelően erős partraszálló hadtest el nem foglalná. Az ázsiai parton való partraszállás nem vezethetne eredményre. Ha a szövetségesek a szorosokat hatalmukba akarják keríteni, akkor a Gallipoli-félszigetet kell megszállaniuk és onnan erős hadsereggel Konstantinápoly felé vonulniuk. Egyedül a flottával nem érhetik el, amit akarnak, de még az emlegetett harmincezer főnyi gyarmati csapattal sem. AA^WWWVWWVVWVuVuVWSA^VWV Barangolás a Száva partján A Pesti Napló tudósítójától. —, március 28. Üres Hót. A házak olyan szótlanul és szomorúan állnak egymás mellett, mint valami nagytemetőben a sirok fölött a márványkövek. Az utcákon csak éhes kutyák csatangolnak. A bíró házába megyek. A kapu fölött szerb fölirás, magyarul igy hangzik „Épült 1882-ben, Kricsics Milán". A barna ajtóra krétával nemrégiben írhatták még csak rá, négy ló, tiz ember. Úgy látszik,, a falu kiürítése után katonákat szállásoltak be ide. Kopogtatok, de senki se válaszol. Benyitok.. A szobában a legnagyobb rend, a szoba kiseperve, a bútorok ragyognak a tisztaságtól, az úgy gondosan megvetve, mintha valakinek előre elkészítették volna, de az a valaki elfelejtett belefeküdni. Az éjjeli szekrényen egy könyvet pillantok meg. Zöld fedelű s a lapok széle pirosra van festve. Csudálatos, Kraft-Ebingnek a híres könyve, a Pszichopátia Sexuális. Az első oldalra ideges kéz írhatta rá: Zombori Dezső dr. orvosnövendék, Budapest Tehát ő lakott itt. Egy pesti fiu, bizonyosan csukaszürke ruháiban, elindult a pesti kávéházból, hogy hosszú estéken reszkető gyertyák sápadt fényénél figyelje a Száva lassú ringását s az estieli homályban Kraft-Ebing megrázó mondataival telítse meg a lelkét. * Kissé fölfelé visz a Szávától az út. Elhagyjuk a folyót s lapos, sima mezőkön rohanunk. Mindenütt sarjad már a vetés a tavaszi melegben. Falu. Itt emberek is laknak. Eddig már nem ér el a szerb ágyú golyója. A tanuló — akiről irtam már egyszer, mert megmagyarositotta a szin horvát falut — éppen a pappal sétált a templom előtt. Ahogy leugrom a kocsiról, odaszalad hozzám, aztán karonfog, odavisz a paphoz és cipel mind a kettőnket a lakására. A felesége — sovány kis szabolcsi aszszony — bort rak elénk és virágosra pingált tányéron „pusszerlit". Persze, a háborúról beszélünk. Kérdezem a tanítótól: — Nem hallottak ágyúdörgés! mostanában? — Nem, — feleli — mi túl vagyunk a szerbek lőtávolán. Azért kivettük a részünket a háborúból. A szomszéd falvak lakosai a múlt héten majdnem mind idemenekültek. Megijedtek néhány szerb ágyúgolyótól. — Maguk nem féltek. — Nem. — Van még a faluban néhány menekült? — Sok. Mi gondoskodunk róluk. Ellaknak a szerencsétlenek minden lakható helyen, padláson, pajtán, kocsiszínben. Enni ingyen kapnak a falutól. Ebédet rtt főznek nekik a templom előtt nagy üstökben s a pap szakácsnéja osztja ki I.öztjík. Mindenki kap belőle, aki csak kér. — Mi szokott lenni ebédre? — Leves, egy kis hús és főzelék, vagy tészta. Jól élnek itt a menekültek. A többi falvakról kezdünk beszélni. Meséli a pap, hogy a szomszéd községet rommá lőtték a szerbek. A mal héten, délután, váratlanul megszólaltak az ágyuk a szerb parton. Az emberek ijedten kapkodták össze cséppókmókjukat és elmenekültek. Egy óra telt belé, mintha tenni lengő piros függöny, úsztak a lángok a kormos ég felé. Kiszóltam a kocsisnak az udvarra, hogy indulunk a szomszéd faluim. • Sehol egy ép ház. Csupa rom minden. Kormos gerendák, lehullott cserepek, beomlott házfalak meredeznek az ég felé. Itt-ott néhol egy fehér fal áll szinte félre. A romok közt méteres földhányás, ágyúgolyó szántotta. Távcsővel átnézek a túlsó partra. Ugyan« a kép, mint itt előttem. A túlsó parton tehát szerb falu állott valamikor. Aztán egy délután mind a két oldalon elkezdtek zengeni az ágyuk , a fehér házakból nem maradt semmi, csak rom, üstök, parázs és néhány fekete, kormos faváz. * Érdekes foglyokat ejtettek katonáink a Kapukban. Három törököt. Délelőtt volt Sürü köd bontotta a Szávát. Egyszerre puskaropogás szakította meg a csöndet. A folyó tkó partját eltakarta a vastag, szfirka köd álma s nem lehetett látni, mi történik odaát, miért lövöldöznek olyan veszettül a szerbek? Talán tíz percig ropogtak a puskák. Hirtelen csónak fúródott bele a part lágy talajába. Hárman ültek a csónakban, szerb katonák. Kiugrottak a partra, eldobták fegyvereiket, aztán járőreink felé szaladva, magasra tartották a kezeiket. A járőrök bevitték a három szerbet a parancsnokságra, ahol kihallgatták őket Érdekes dolgok derültek ki ekkor. — Miért jöttetek át a magyar partra? — Megszöktünk, de alig hagytuk el a szerb földet, észrevettek minket és utánunk lőttek. Szerencsénkre ködöini, nem látni jól , a golyók cél tévesztettek. — Miért szöktetek meg? — Nem akartunk szerb katonák lenni Törökök vagyunk, Macedóniában laktunk, de a szerbek erőszakkal besoroztak katonának. Már rég megszöktünk volna, de sose sikerült. Most aztán végre megjött az alkalom. Kerítettünk egy csónakot , azon szöktünk meg. Ne küldjenek viesza. — Milyenek az állapotok odaát? — Tegnap is szétlőtték a magyarok egy ágyunkat Hatan meghaltak, hárman pedig megsebesültek. A kórházak mind teli vannak, de nincs orvos. A katonák rosszkedvűek, szeretnék, ha már vége lenne a háborúnak. Mikor az oroszok Pasemyslt elfoglalták, akkor Nist és Kragnjevácot este kivilágították a szerbek. A tisztek mesélik, hogy az oroszok folyton győznek s nemsokára Budapesten lesznek, onnan pedig már csak egy ugrás Wien és Berlin. Mi nem láttuk, de a többi katonák beszélik, hogy a Száva partján a szerbek nagyon féltik a városokat a magyar ágyuktól és a repülőgépektől. Már este hétkor eloltják az utcákon a lámpákat s tiz órára a lakásokat is sötétség borítja. — Milyen a kenyér Szerbiában? — Krumpliból meg kukoricából sütik. A kihallgatás véget ért A három foglyot átvitték. Messziről lassú, tompa dörgés zengett a falu felé. Egy tiszt mondta mellettem: — Megint ágyuzzuk a szerb ütegeket. J. A. A mérzím 31-én lejáró elefikérjük sürgősen Ujnailt, hogy a kiadóhivatal szétküldés! munkájában leggy&st fegin&Stacáás.