Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-30 / 89. szám

­ Kedd PESTI NAPLÓ 1915. március 10. Törökország A szövetségesek, úgy látszik, döntő táma­dásra készülnek a Dardanellák ellen. Ezt hir­detik nemcsak a lapjaikban, de a hadijelent­­éseik­ben is. A parancsnokló ada­t hadi­tanácsot tartottak, amelyen elhatározták, hogy mindenáron végrehajtják a támadást. Francia hivatalos jelentés szerint ma meg is kezdték — persze teljes sikertelenséggel, amit ők úgy fe­jeznek ki, „hogy az erődökben esett-e kár, azt nem lehetett megállapítani." Érd­ekes, hogy az eddigi veszteségekért a szövetségesek egymást okolják. Anglia mindenesetre megszállt:­ Lemnoszt és Thenedoszt és — s ez végtelenül jellemző az angol diplomáciára — Görögországnak erre vonatkozó tiltakozását azzal utasította el, hogy a szigetek a londoni konferencia szerint Törökországé és a görögöknek tulajdonképpen semmi joguk sincs az óvásemelésre. Ez az an­gol politika. A szövetségesek döntő támadást kezdenek a cardattei Hék­erten Kopenhága, március 29. Kopenhágából táviratozzák. A National Tidende londoni értesülése szerint a szövetsé­ges flotta energikusan folytatja az előkészü­leteket, hogy döntő támadást intézzen a Dar­danellák ellen. Naponta hadihajók, csapat­szállító gőzösök és szenes, muníciós és élelmi­szerszállító hajók érkeznek az ottani vizekre. A parancsnokló admirálisok tegnap haditaná­csot tartottak, amelyen elhatározták, hogy végrehajtják a támadást, bármibe kerül is. Páris, március 29. (Rómán át) Az Agence Havas jelenti e hónap 28-án:­­A szövetséges flotta ma általános támadást intézett a Cydanellák ellen. Délelőtt 10­ óra­kor kezdte meg a tíz egységből álló hajóraj a tengerszoros erősségeinek és ütegeinek tüze­lését. A török haubicok és tábori ágyúk heve­in viszonozták a tüzelést. Déli 12 órc órakor négy angol páncéloscirkáló nem nagy távol­ságból kezdte bombázni az erősségeket, amit a törökök nagy erővel és intenzitással viszo­noztak. A török gránátok több hajót találtak. Hogy az erősségekben esett-e kár, azt nem le­hetett megállapítani. Berlin, március 29. A Lokalanzeiger jelenti Athénből. Fran­cia tisztek azzal magyarázzák a Dardanellák­ban szenvedett nagy veszteségeket, hogy az angolok nagyobb távolságokból bombázták az erősségeket és a francia hajókat előretolják. Azt hiszik, hogy a törökök valami új, eddig nem ismert torpedóirányítót használnak, mely a torpedókat bámulatos biztonsággal lövi ki. Lemnosz és Tenedosz a törököké Anglia válasza a görög kormány tiltakozására Athén, március 29. A görög kormány tudvalevőleg tiltakozott Londonban az ellen, hogy az angol flotta Lemnosz és Tenedosz szigeteit flottabázisul használja. A diplomáciai jegyzékre az angol kormány így válaszolt: — Ezek a szigetek Görögország birtoká­ban vannak ugyan, de a londoni konferencia azokat a törököknek ítélte oda, a görög kor­mánynak tehát tulajdonképpen semmi joga sincs a tiltakozásra. Genf, március 29. A Tribune kiküldött tudósítója jelenti Tenedosz szigetéről: Az angol admirális meg­rendszabályozta a külföldi laptudósítókat. Te­nedosz szigetén nagyon szigorú a cenzúra, ugy hogy nem lehet hireket küldeni. A dardanel­ai seregg parancsnoka — Limán tábornok Konstantinápoly, március 29 Császári rendelet úgy intézkedik, hogy a Dardanelláknál és környékükön összevont tö­rök haderők egy hadsereget, még pedig az 5. hadsereget alakítják. A parancsnokságot az első hadsereg volt főparancsnokára Simon von Sanders parancsnokra bízzák. Olasz tengernagy a Dardanellák ostromáról Róma, március 29. Marchese tengernagy a Corriere d'Italia egyik munkatársával folytatott beszélgetésben rámutatott azokra a technikai nehézségekre, amelyeket az angol-francia flottának le kel­lene küzdenie, hogy a tengerszorosokon ke­resztüljuthasson. Eltekintve attól, hogy a hadihajók jóformán teljesen tehetetlenek a parti erődök mozsár ütegeivel szemben, a szö­vetségesek, még, hogy ha a legsúlyosabb áldo­zatok árán elérnék is a Márvány-tengert, nem tarthatnák birtokukban Konstantinápolyt, s nem biztosíthatnának szabad utat a­ szoroso­kon keresztül. Akciójuk célját, még ha csodák történnének is, nem érhetnék el, amíg a török hadállásokat egy megfelelően erős partraszálló hadtest el nem foglalná. Az ázsiai parton való partraszállás nem vezethetne eredményre. Ha a szövetségesek a szorosokat hatalmukba akar­ják keríteni, akkor a Gallipoli-félszigetet kell megszállaniuk és onnan erős hadsereggel Kon­stantinápoly felé vonulniuk. Egyedül a flottá­val nem érhetik el, amit akarnak, de még az emlegetett harmincezer főnyi gyarmati csapat­tal sem. AA^WWWVWWVVWVu­VuVWSA^VWV­ Barangolás a Száva partján A Pesti Napló tudósítójától. —, március 28. Üres Hót. A házak olyan szótlanul és szo­morúan állnak egymás mellett, mint valami nagy­­temetőben a sirok fölött a márványkövek. Az utcákon csak éhes kutyák csatangolnak. A bíró házába megyek. A kapu fölött szerb fölirás, ma­gyarul igy hangzik „Épült 1882-ben, Kricsics Mi­lán". A barna ajtóra krétával nemrégiben írhat­ták még csak rá, négy ló, tiz ember. Úgy látszik,, a falu kiürítése után katonákat szállásoltak be ide. Kopogtatok, de senki se válaszol. Benyitok.. A szobában a legnagyobb rend, a szoba kiseperve, a bútorok ragyognak a tisztaságtól, az úgy gon­dosan megvetve, mintha valakinek előre elkészí­tették volna, de az a valaki elfelejtett belefeküdni. Az éjjeli szekrényen egy könyvet pillantok meg. Zöld fedelű s a lapok széle pirosra van festve. Csudálatos, Kraf­t-Ebingnek a híres könyve, a Pszichopátia Sexuális. Az első oldalra ideges kéz írhatta rá: Zombori Dezső dr. orvosnövendék, Bu­dapest Tehát ő lakott itt. Egy pesti fiu, bizonyo­san csukaszürke ruháiban, elindult a pesti kávé­házból, hogy hosszú estéken reszkető gyertyák sápadt fényénél figyelje a Száva lassú ringását s az estieli homályban Kraf­t-Ebing megrázó mon­dataival telítse meg a lelkét. * Kissé fölfelé visz a Szávától az út. Elhagyjuk a folyót s lapos, sima mezőkön rohanunk. Min­denütt sarjad már a vetés a tavaszi melegben. Falu. Itt emberek is laknak. Eddig már nem ér el a szerb ágyú golyója. A tanuló — akiről irtam már egyszer, mert megmagyarositotta a szin horvát falut — éppen a pappal sétált a templom előtt. Ahogy leugrom a kocsiról, odaszalad hozzám, aztán karonfog, odavisz a paphoz és cipel mind a kettőnket a la­kására. A felesége — sovány kis szabolcsi asz­szony — bort rak elénk és virágosra pingált tá­nyéron „pusszerlit". Persze, a háborúról beszé­lünk. Kérdezem a tanítótól: — Nem hallottak ágyúdörgés! mostanában? — Nem, — feleli — mi túl vagyunk a szer­bek lőtávolán. Azért kivettük a részünket a hábo­rúból. A szomszéd falvak lakosai a múlt héten majdnem mind idemenekültek. Megijedtek néhány szerb ágyúgolyótól. — Maguk nem féltek­. — Nem. — Van még a faluban néhány menekült? — Sok. Mi gondoskodunk róluk. Ellaknak a szerencsétlenek minden lakható helyen, padláson, pajtán, kocsiszínben. Enni ingyen kapnak a falu­tól. Ebédet rtt főznek nekik a templom előtt nagy üstökben s a pap szakácsnéja osztja ki I.öztjík. Mindenki kap belőle, aki csak kér. — Mi szokott lenni ebédre? — Leves, egy kis hús és főzelék, vagy tészta. Jól él­nek itt a menekültek. A többi falvakról kezdünk beszélni. Meséli a pap, hogy a szomszéd községet rommá lőtték a szerbek. A mal héten, délután, váratlanul meg­szólaltak az ágyuk a szerb par­ton. Az emberek ijedten kapkodták össze csép­pókmókjukat és el­menekültek. Egy óra­­ telt belé, mint­ha tenni lengő piros függöny, úsztak a lángok a kormos ég felé. Kiszóltam a kocsisnak az udvarra, hogy indu­lunk a szomszéd faluim.­­ • Sehol egy ép ház. Csupa rom minden. Kor­mos gerendák, lehullott cserepek, beomlott ház­falak meredeznek az ég felé. Itt-ott néhol egy fehér fal áll szinte félre. A romok közt méteres földhányás, ágyúgolyó szántotta. Távcsővel átnézek a túlsó partra. Ugyan«­ a kép, mint itt előttem. A túlsó parton tehát szerb falu állott valamikor. Aztán egy délután mind a két oldalon elkezdtek zengeni az ágyuk , a fehér házakból nem maradt semmi, csak rom, üstök, parázs és néhány fekete, kormos faváz. * Érdekes foglyokat ejtettek katonáink a Ka­pukban. Három törököt. Délelőtt volt Sürü köd bontotta a Szávát. Egyszerre puskaropog­ás szakította meg a csöndet. A folyó t­kó partját eltakarta a vastag, szfirka köd álma s nem lehetett látni, mi történik odaát, miért lövöldöznek olyan veszettül a szerbek? Ta­lán tíz percig ropogtak a puskák. Hirtelen csónak fúródott bele a part lágy talajába. Hárman ültek a csónakban, szerb kato­nák. Kiugrottak a partra, eldobták fegyvereiket, aztán járőreink felé szaladva, magasra tartották a kezeiket. A járőrök bevitték a három szerbet a parancsnokságra, ahol kihallgatták őket Érdekes dolgok derültek ki ekkor. — Miért jöttetek át a magyar partra? — Megszöktünk, de alig hagytuk el a szerb földet, észrevettek minket és utánunk lőttek. Sze­rencsénkre köd­öini, nem látni jól , a golyók cél tévesztettek. — Miért szöktetek meg? — Nem akartunk szerb katonák lenni Törö­kök vagyunk, Macedóniában laktunk, de a szerbek erőszakkal besoroztak katonának. Már rég meg­szöktünk volna, de sose sikerült. Most aztán végre megjött az alkalom. Kerítettünk egy csónakot , azon szöktünk meg. Ne küldjenek viesza. — Milyenek az állapotok odaát? — Tegnap is szétlőtték a magyarok egy ágyunkat Hatan meghaltak, hárman pedig meg­sebesültek. A kórházak mind teli vannak, de nincs orvos. A katonák rosszkedvűek, szeretnék, ha már vége lenne a háborúnak. Mikor az oroszok Pase­myslt elfoglalták, akkor Nist és Kragnjevácot este kivilágították a szerbek. A tisztek mesélik, hogy az oroszok folyton győznek s nemsokára Buda­pesten lesznek, onnan pedig már csak egy ugrás Wien és Berlin. Mi nem láttuk, de a többi ka­tonák beszélik, hogy a Száva partján a szerbek nagyon féltik a városokat a magyar ágyuktól és a repülőgépektől. Már este hétkor eloltják az ut­cákon a lámpákat s tiz órára a lakásokat is sö­tétség borítja. — Milyen a kenyér Szerbiában? — Krumpliból meg kukoricából sütik. A kihallgatás véget ért A három foglyot át­vitték. Messziről lassú, tompa dörgés zengett a falu felé. Egy tiszt mondta mellettem: — Megint ágyuzzuk a szerb ütegeket. J. A. A mérzím 31-én lejáró elefi­kérjük sürgősen Ujn­ailt, hogy a kiadóhivatal szét­küldés! munkájában leggy&st fegin&Stacáás.

Next