Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)
1915-04-07 / 96. szám
Jefl Szerda PESTI NAPLÓ 10. áprisi 7. TÖRVÉNYSZÉK (§) Per a német császár karikatúrája miatt. Zürichből táviratozzák . A párisi Agence Havas jelenti Amsterdamból, hogy a hágai osztrák-magyar követ pert indított a „Telegraaf" című lap ellen, mert Vilmos császárral sértő karikatúrát közölt. (§) Soron kívül intézik el a szállítási ügyeket Az igazságügyminiszter elrendelte, hogy a büntetőtörvénykönyv 452. szakaszába ütköző vétség, valamint más a hadsereg részére vállalt szállításokkal kapcsolatban elkövetett bűncselekmény miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás mindenkor soronkívül intéztessék el. Ezt a rendeletet az összes bíróságoknak és ügyészségeknek megküldték. (§) A papírbakancs-szállítók. Megírtuk, hogy Itell Sándort és Kinzig Mórt, akik rossz bakancsokat szállítottak letartóztatták és letartóztatásukat a vizsgálóbíró és a vádtanács is fentartotta, noha nagyobb összegű kauciót ajánlottak föl. Hell és Einzig a vádtanács határozata ellen felfolyamodtak a táblához, amelynek a döntése most érkezett le. A tábla is elutasította Hell és Einzig felfolyamodását, úgy hogy továbbra is fogva maradnak. — Löwi, Pinkász és Löwi Nándor puhói cipészeket szintén letartóztatták papirostalpu bakancsok szállítása miatt. Ezek 20.000 korona kauciót ajánlottak föl. A vádtanács felfolyamodásukat elutasította s igy Löwiék továbbra is fogva maradnak. (§) Zsaroló kőfaragó. Brunner Elek kőfaragósegéd hosszabb időn át közös háztartásban élt Fenyős Vilmával. Brunner a leánynyal tartatta el magát s ennek minden keresetét az utolsó fillérig elszedte. A mult év nyarán, midőn a leány már nem tudott neki pénzt adni, Brunner azzal fenyegette, hogy megöli. A leány feljelentésére az ügyészség zsarolás kísérletének büntette miatt tett Brunner ellen vádat, akit a törvényszék a keddi tárgyaláson egy évi börtönre ítélt. (§) Felmentették a gyilkos milliomost. Newyorkból jelentik: A newyorki büntetőbíróság esküdtei most döntöttek afölött, hogy az összeesküvés bűntettét követte-e el Thaw akkor, amikor többek segítségével megszökött az őrültek házából. Tizenkilenc órai tanácskozás után szombaton délben hirdette ki az esküdtek főnöke, hogy Harry Thawot egyhangúlag nem bűnösnek nyilvánítják. Az esküdtek magánbeszélgetésben kijelentették, hogy Thawot épelméjűnek tartják, de ezt a bíróság tilalma folytán nem vehették be a verdiktbe. A verdikt kihirdetése után Cook helyettes államügyész azt követelte a bíróságtól, hogy Thawot küldjék azonnal vissza a Matteawan-tébolydába. Thaw ügyvédje ezzel szemben azt vitatta, hogy mivel New-Hampshire állam csupán azért adta ki Newyork államnak Thawt, hogy az összeesküvés bűnében ítélkezzék fölötte, a felmentő ítélet után jogában áll visszamenni New-Hampshire államba. Page bíró nem döntött azonnal, hanem Thawt ideiglenesen a börtönbe küldötte és hétfőn fogja döntés céljából a vád és védelem érvelését meghallgatni. Ha Thaw javára dönt, úgy a milliomos visszamehet New Hampshirebe. Ha ellenben Page biró azt találja, hogy Harry Thawnak mindaddig a tébolydában van a helye, amíg épelméjüségét jogérvényesen be nem bizonyította, akkor a milliomos ügyvédjei a döntés megváltoztatására habeas corpus eljárást indítanak, hogy Than épelméjüségét esküdtszék által mondassák ki. (§) A kölc^-csalók. Vas István baracsi földesgazda néhány évvel ezelőtt kölcsönt akart fölvenni az ingatlanaira. Hirdetés utján összeköttetésbe lépett Kaufmann Gyula ügynökkel, aki levélben felhívta Vas Istvánt, hogy keresse fel őt Budapesten. Vas fel is utazott a fővárosba, találkozott Kaufmannal s megállapodott vele a kölcsön ügyében. Negyednapra rá Kaufmann leutazott Baracsra Sommer Lipót épitési vállalkozó kíséretében Vas Istvánhoz, akinek Sommert, mint tőkepénzest mutatta be. Majd egy táskában elhelyezett nagyobb mennyiségü papirt mutogattak s azt állították a papirosokról, hogy azok 40—44.000 korona értékű értékpapírok, melyeket másnap a közjegyzőnél letétbe helyeznek. A közjegyzői költség címén előleget kértek Vas Istvántól, amit meg is kaptak. Vas, amikor rájött, hogy csalók kezei közé került, megtette a följelentést Kaufmann és Sommer ellen. A székesfehérvári törvényszék Kaufmannt egy évi börtönre, 109 korona pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre, Sommert pedig hat hónapi börtönre, 40 korona pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre ítélte. Felebbezés folytán a budapesti tábla is foglalkozott ezzel az ügygyel és helybenhagyta az elsőbiróság ítéletét. (1) Kispesti csendélet. Kocsis Antal mészárossegéd a mult év nyarán albérletben lakott Czimater Antal ácssegédnél Kispesten. Kocsis augusztus elsején a lakást felmondotta. A költözködés alkalmával nyolc koronájával adósa maradt Czimmernek, aki követelése fejében visszatartotta elköltözött albérlőjének ágyneműjét és edényeit. Kocsis felkereste Czimmert, hogy nála levő edényeit új lakására vigye. Czimmerné azonban csak akkor engedte meg az ingók elvitelét, amikor Kocsis a hátralékos bért kifizette. Czimmer Antalné azonban ezután is folyton ingerelte férjét Kocsis ellen. Az asszony bujtogatására a férj a mult év október 29-ikén elment Kocsis lakása elé s ott lesbe állott, kezében töltött revolverrel. Mikor Kocsis a kapun kilépett, Czimmer a revolverrel rálőtt. A lövés után Kocsis nekiment támadójának, Czimmer azonban még kétszer rálőtt Kocsisra, akit mind a két golyója eltalált. Kocsis súlyos sérüléseket szenvedett. A pestvidéki ügyészség szándékos emberölés kísérletének büntette miatt tett vádat Czimmer ellen, aki fölött most ítélkezik a pestvidék esküdtbíróság. Az esküdtek bűnösnek mondották ki a vádlottat a szándékos emberölés kísérletének bűntettében. A marasztaló verdikt alapján a bíróság Czimmert jogerősen hét hónapi börtönre ítélte. wvwvwvwwwwvvvvvww\wi/vvw\ »WWVVVVAAAA^WWWWWWVUVVVVVVVVS KÖZGAZDASÁG A pénzintézeti központ írta: Berger Mór, a Mercur váltóüzleti rt. ügyvezető igazgatója A vidéki pénzintézetek reformálásának kérdése az utóbbi években erősen foglalkoztatta közgazdasági életünk intéző köreit, valamint annak teoretikusait. Mindinkább általánossá lesz az a meggyőződés, hogy a vidéki pénzintézetek ügye reformra szorul és hogy ennek a kérdésnek helyes megoldása életbe vágó ügye egész gazdasági életünknek. A vidéki pénzintézetekről, valamint a kisebb pénzintézetekről általában igen sokan bizonyos lenézéssel gondolkodnak és már-már általánossá kezd válni az a felfogás, hogy ezeknek az alapításoknak az ország közgazdasági vérkeringésében fontosabb szerepe nincs és hogy leginkább hiúság és egyéni érdek az, mely létrehozza és fentartja ezeket. Ez a felfogás azonban merőben téves, mert ha meg is áll az, hogy nagyon sok vidéki intézet, de kisebb fővárosi intézet is minden parancsoló szükség nélkül jött létre, általánosságban joggal állapíthatjuk meg, hogy a vidéki pénzintézetek túlnyomó része az ország közgazdasági életének fontos és nélkülözhetetlen szerve, amely jelentős gazdasági feladatokat oldott meg a múltban is, de még sokkal nagyobb feladatokat fog megoldani, hia az államhatalom által felkarolva abba a helyzetbe kerülnek, hogy a reájuk váró feladatoknak megfelelhetnek. Magyarország speciális gazdasági helyzeténél fogva a vidéki pénzintézetekre nagy szükség van, mely körülményt eddigi prosperitásuk mindennél jobban bizonyít. Az elmúlt idők terhére irandó tehát az a nemtörődömség, melylyel a vidéki pénzintézetek kérdését kezelték. Igaz ugyan, hogy ebben az ügyben éppen eleget írtunk és beszéltünk, de az ügyet ezzel egy lépéssel sem vittük előbbre. Már jóval a háború kitörése előtt érezhető volt, hogy a vidéki pénzintézetek nagy része alatt ingadozóvá vált a talaj. Az igazságnak tartozunk azonban annak megállapításával, hogy igen sok olyan intézet helyzete vált kritikussá, amely éppenséggel nem sorolható az úgynevezett nem kívánatos pénzintézetek közzé. Ebből viszont nyilvánvalóan következik az, hogy a betegség, amely intézeteinket rágja, nem eredendő bűn, hanem az általános viszonyokban leli indokolását és ennélfogva hathatós gyógyításra szorul. Éppen ezért örömmel kell fogadnunk a pénzügyminiszternek a pénzintézeti központ létesítésére irányuló tervét. Megállapíthatjuk már a tervezetből is, hogy a vidéki pénzintézetek betegségének megállapításánál a pénzügyminiszter helyes nyomon jár. Ez azért is örvendetes, mert a betegség gyökeres orvoslását a diagnózis helyes megállapítása nélkül el sem képzelhetjük. Szerencsésnek tartjuk ekérdésnek a pénzügyi kormány útján való megoldását azért is, mert a vidéki pénzintézeti kérdés helyes elintézése úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a most napirenden levő problémák egyik legnagyobbika, amely jól és alaposan az államhatalom hathatós támogatása és közreműködése nélkül valóban meg sem volna oldható. Az utóbbi hónapok eseményei csak szaporították azokat a nehézségeket, melyekkel egyes intézeteknek már eddig is meg kellett küzdeniök. Szinte el sem lehetett volna képzelni azt, hogy az államhatalom tétlenül marad akkor, amidőn a nemzeti vagyon egy jelentős hányadát fenyegeti veszély. Azonban nemcsak az anyagiak megmentéséről van szó, amikor a vidéki pénzintézetek felsegítésének eszközeit keressük. Jól tudjuk, hogy a vidéki ipar legnagyobb része a vidéki pénzintézeteknek köszönheti létesítését és így tehát nemcsak a részvényes pénzéről van szó, hanem a kisgazdák, az iparosok, s a munkások százezreit mentjük meg a vidéki pénztéteti kérdés helyes megoldásával. Ámde, mindezeknél is jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk annak az erkölcsi hatalomnak, amelyhez a vidéki pénzintézetek konszolidálása útján juthatunk. Nem frázis, ha azt állítjuk, hogy a vidéki pénzintézetek ügye az ország igen nagy részében, egyúttal a magyarság szupremáciájának kérdése is. Több mint két évtized óta figyelemhivatásszerűleg a vidéki pénzintézetek működését. Ez alatt volt alkalmam tapasztalni a magyar pénzintézetek alárendelt helyzetét a nemzetiségi pénzintézetekkel szemben, mely alárendeltség kizárólag onnan származott, hogy míg a magyar intézetek minden anyagi és erkölcsi támogatást nélkülöztek, a nemzetiségi pénzintézetek éppen e támogatás révén jutottak előbb említett szupremáciájukhoz. Azok, akik Magyarországon a nemzetiségi kérdésre befolyást gyakorolnak, már régen felismerték ama eszközök hathatós voltát, amelyekhez majdnem kizárólag pénzintézeti alapításaik útján jutottak. A szerb, a román, a tót, a szász intézeteknek megvolt, ha kellett a maguk anyagi és erkölcsi támogatója. Éppen csak a magyar intézetek voltak kénytelenek nélkülözni ezt a támogatást. Soha eddig az országos érdek szempontjából vidéki intézetet meg nem mentették és ennek tudható be, hogy míg a pénzkrízis oly sok magyar intézetet vitt a bukás szélére, eddigelé egyetlen egy nemzetiségi intézet sem jutott menthetetlen helyzetbe. Pedig hát tapasztalati tény és jól tudják mindazok, akik ezzel az üzletággal foglalkoznak, hogy azok a hibák és azok a betegségek, melyek — valljuk be őszintén, — igen sok magyar pénzintézetnél megvannak, a nemzetiségi pénzintézeteknél még hatványozottabb mértékben találhatók fel. Bízvást állíthatjuk, hogy az alaptőke és obligók közötti disszonanciák sehol sem kirívóbbak, mint éppen a nemzetiségi intézeteknél. És ez azért van így, mert ezek az intézetek nemcsak anyagi haszon elérésére, de erkölcsi tőkék gyűjtésére is hivatva vannak. Akárhány olyan esetet lehetne felsorolni, melyeknél hirtelen hitelbevonások következtében egész országrészek ragadtattak ki a magyarság kezébő. Amikor a magyar pénzintézet útján dobra került föld, a nemzetiségi intézet pénzének segítségével idegen kézre jutott Az a pénzintézeti tervezet, melyet a pénzügyminiszter most megvitatásra bocsát, bizonyságot szolgáltat arról, hogy a pénzügyi kormány tisztában van a vidék bajaival. Teljes megnyugvással lehetne tehát ama tervezet alapján a pénzintézeti központot megalkotni. Elvégre nem az alapszabály egyes pontjai fogják az intézet életre valóságát eldönteni. És bármilyen előrelátó és körültekintők volnának az alapszabályok, a pénzintézeti központ sohasem fog tudni feladatának megfelelni, ha a szellem, amelyben a végrehajtó hatalmat gyakorolják, nem lesz áthajtva ama nagy, érdekelt P östyén •BannMaoBimi nyitva! Április 1-én megnyílt: Thermit Palace, mely Pöstyén legpompásabb szállója, a fürdőkkel egybeépítve.