Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)

1915-04-17 / 106. szám

­neműekben nagy drágaság állott be. Ehhez já­rni a gabonapiac teljes csődje, valamint a szállító­eszközök hiánya. Törökország Mért szüntették be a Dardanellák ostromát? Genf, április 16. A Dardanellák ellen való akciót a szö­vetségesek nem azért szüntették be, mintha már most belátnák a kilátástalanságukat, ha­nem első­sorban azért, mert török részről a Szuezi-csatornánál fenyegeti őket nagy vesze­­delem, amely az angolokat ott védekezésre kényszeríti. Nagy török haderőnek a Szuezi­csatornánál való koncentrálása oly erős ellen­séges sereget fog lekötni, hogy a Dardanellák és Szmirna ellen való műveletek nem folytat­hatók. A törökök vesztesége a Dardanelláknál Konstantinápoly, április 16. Tegnap jelent meg a Dardanellák hivatalos veszteséglistája. A lajstrom szerint március 18-ától április 12-ikéig a Dardanelláknál állomásozó török csapatok a következő veszteségeket szenvedték: Tisztikar: elesett 14, megsebesült 18, eltűnt 18. Le­génység: elesett 180, megsebesült 209, eltűnt 415. Az eltűntek közül többen a vízbe fuladtak. Oroszország a Dardanellákért Áthidalhatatlan ellentét az entente államok közt Stockholm, április 16. Az orosz lapok még mindig sokat írnak arról, hogy az entente miért szüntette be akcióját a Dar­danellák ellen. A Rjecs a kérdésről hosszú vezér­cikket ír, amelyből kitűniik, hogy a Dardanellák ostromát azért szakították félbe, mert az entente­államok között valósággal áthidalhatatlan ellenté­tek támadtak. A Rjecs kijelenti, hogy az oroszok semmi korüemények között sem egyeznek abba bele, hogy a Dardanellákat Anglia és Franciaország neutrális­uk jelentse ki. Még abban az esetben is, ha az egyesült­ francia flottának sikerülne a Dardanellák erődeit elpusztítani, a Boszporus és Konstantiná­poly csak Oroszországé lehet. Oroszország teljes­en korlátlan ura akar lenni a Dardanelláknak és Kon­stantinápolynak. Ami a tengeri kereskedelmet il­leti, itt adhat Oroszország koncessziókat az érde­kelt államoknak, esetleg Konstaninápolyt szabad kikötőnek jelenti ki, de a birtokolás kérdésében mereven ragaszkodik előbbi álláspontjához. Bukovina visszafoglalása Roda Roda, a Neue Freie Presse haditudósítója, így foly­tatja Bukovina visszahódításának leírását. Február 20-án hozzáfogott Papp alezere­des, hogy Csernovic körül erődítéseket épít­tessen. A Pflanzer-seregnek, leginkább pedig Papp alezredes szárnyának jellegzetes harc­modora volt, hogy a visszafoglalt földet sok­szoros lövészárkokkal vegyék körül és drót­sövényekkel tegyék megközelíthetetlenné. Elő­ször a legfontosabb szakaszokon ideiglenes lö­vészárkokat ásnak védelmi eszközül, később ezután mindjobban tökéletesítik a földműve­ket. Az oroszok tétlenül tanyáztak Mahalában is Boljánban és egyheti időt engedtek csapa­ainknak arra, hogy Csernovicot megerősítsék. Jurek őrnagy volt a vezetője az építési mun­káknak. Polgári munkásokkal dolgozott, akik nem tartották be az elővigyázatossági rend­zabályokat, mire az oroszok észrevették őket s gránátzáporral százították el a munkálatok elvét. A munkások elmenekültek és ettől ezdve csak éjszaka dolgoztak. Csatározások a Pruth mentén Csernovic egy magaslaton fekszik. Napfényes­­ben egészen Oroszországba és Romániába lehet ellátni a városból. Észak felé a Pruthon túl sík­ság terül el, jobbfelől dombok és erdők vannak. A síkságon fekszik Rohozna falu, a dombokon pedig Szadagora. Néhány kilométerrel tovább kelet felé Mahala és Rarance. Ezek a helységek mind az oroszok birtokában voltak. Az orosz csapatok veséje Kitschenko generális volt. Papp alezredes azzal a néhány zászlóaljjal, amely rendelkezésére állott, nem kezdhetett valami nagy offenzívát. Az ő feladata az volt, hogy Cser­novicot és a Prutih vonalát zarsa. Minden este kilenc óra tájban néhány őrjáratot küldött az oro­szok közelébe, féltizenegykor ágyúlövés dördült, ez volt a jeladás az őrjáratok számára. Pokoli zaj keletkezett, az őrjáratok kilőtték összes töltényei­ket, torkuk szakadtából ordítoztak, rohamot fúj­tak, doboltak és mindez csak azért volt, hogy az oroszokat nyugtalanítsák és nagy erőket sejtesse­nek velük. Napközben a tüzérség élénken ágyúzta azokat a helységeket, amelyekben oroszok voltak. Egyikben a maritalai iskola ablakaiból negyven orosz ugrott ki, mert az épületet gránátlövés érte. Máskor viszont Szadagovát érték a lövegek és Rarancét, ahol az orosz tartalék tanyázott. Ezt a tartalékot csaknem minden éjszaka legmélyebb álmából felzavarták és Szadagorába küldték, abban a hiszemben, hogy csapataink ott fogják támadni az oroszokat. Néhány hétig tartott ez a játék és a m­ahalai és szadagorai parancsnokok beteget jelentettek, m­ert nem bírják tovább a szüntelen félelmet. Az oroszok támadnak Március 15-ikén Kitschenko generális elren­delte az általános támadást állásaink ellen, h­árom zászlóalj indult a szernovici Pruth-híd felé, de nem jutottak tovább Rohoznánál. Őtt a legborzal­masabb ágyútűzzel fogadták őket Papp alezredes fü­zérei, mire megfutamodtak. Ludihorecánál az orosz ágyúk megsemmisítették a csernovici vízmű­veket, amelyeknek védőserege Csernovicba vonult vissza. Az ellenség elfoglalta a romokat, de még ennek a hódításnak sem örülhetett sokáig. Március 19-én este Dittrich Brúnó huszárkapitány két ru­ténnal és egy Kostaszczuk nevű csendőrrel észre­vétlenül a Pruth partjához közeledett. A kis csa­pat csónakra ült, átkelt a folyón és rákiáltott az oroszokra, hogy adják meg magukat. Harminckét orosz rögtön letette a fegyvert. Kettő védekezett, de a csendőr agyonlőtte őket. A lefegyverezett foglyok keresztül gázoltak a Pruth-on s a túlsó parton már várták őket a mi embereink száraz fehérneművel, kenyérrel és lusssal. A vízműveket akkor nagyobb számú csapattal erősítették meg. Tüzérségünk állandóan ágyúzta ezen a ponton az oroszokat. Valóságos megváltás volt tehát szegény oroszok számára, amikor végre egyszer alkonyat­kor parancsot kaptak rohamra. Mi tudtuk ezt, PESTI NAPLÓ H15. áprili­s7. 11 Az angolok fogva tartják az egyiptomi szultánt Milano, április 16. A mai lapok közlik kairói táviratok alapján, hogy a benszülött katonaság már több mint két hét óta lázong és hogy az egyiptomi szultán nem a maga jószántából utazott Alexandriába. Egész ud­vartartását fogságra vetették a kairói hatóságok, őt magát pedig Alexandriában a katonai parancsnok­ság fogságban tartja. A Kaukázusban megsebesült német tábornok Péter­vár, április 16. A Ruskoje Slovo jelenti, hogy Von der Bock német tábornok, aki a kaukázusi török hadsereg vezérkarához van beosztva, a jobb vállán és a bal kezén súlyosan megsebesült. A Dardanellák sorsa Konstantinápoly, április 16. A Dardanellákból jelentik, hogy tegnap éjjel ellenséges torpedónaszádok a sötétség leple alatt közeledtek a tengerszorosok bejára­tához. Mihelyt a török ütegek tű­z alá vétték őket, azonnal eltávoztak. Balkán A görög király a háborúról Bakarest, április 16. Athéni távirat jelenti, hogy Konstantin király kihallgatáson fogadta a római Tribuna kiküldött tudósítóját, akinek érdekesen nyilatkozott a hábo­rúval kapcsolatos dolgokról. A Dardanellák ostroma dolgában a király azt a véleményét fejezte ki, hogy nem hisz egy vízen és szárazföldön való kombinált támadás lehetőségé­ben. Az újságírónak arra a kérdésére, várjon Gö­rögország mindvégig semleges fog-e maradni, a ki­rály ezt felelte: — Erre nagyon nehéz válaszolni. Meg vagyok győződve róla, hogy minden görög szívesen fog fegyvert ragadni, ha egyszer hazájának érdeke megköveteli. Az én népem mindenekfölött hazafias. Azoknak a férfiaknak azonban, akikre az ország vezetését bízták, figyelembe kell venniök a helyzet mostani nehézségeit s nagyon meg kell fontolniuk, hogy melyik idő alkalmas az esetleges akció meg­kezdésére. Egyébként személyes véleményem az, hogy Görögországnak elsősorban pénzügyi nehéz­ségeit kell megszüntetnie, amelyeket a balkáni há­ború okozott, noha kérdéses, vájjon ez olyan gyor­san lehetséges-e. Venizelosz önkénteseket toboroz? Róma, április 16. A Tribuna közli, hogy Venizelosz önkéntes szabad csapatokat akar toborozni, amelyeknek élén készül betörni Kisázsiába. A szerb-bolgár határharcok Bécs, április 16. A Südslavische Korrespondenz-nek jelentik Bukarestből. A nisi szerb sajtóiroda hivatalos je­lentései szerint a szerb-bolgár határon még tartanak a harcok. A szerb sajtóiroda még mindig azt állítja, hogy a támadók bolgár komitácsik. Ezek a jelen­tések Devair, Kita és Muskovo mellett vívott véres ütközetekről közölnek részleteket. Muskovónál állí­tólag nyolc óra hosszat tartó elkeseredett , harc folyt. Devair közelében sikerült a bolgároknak egy lövészárkot megszállani, amelyet még a szerb­bolgár háború idejében készítettek. A bolgárokat, a szerb jelentés szerint, mindenütt visszaverték. A sajtóiroda jelentése szó szerint így végződik: „Álta­lában az a benyomás, hogy a komilácsikat azzal a céllal küldték a szerb határra, hogy itt konfliktust idézzenek előre. A görög miniszterelnök bolgár kitüntetése Szófia, április 16. A király Gunarisz görög miniszterelnöknek a szent Megváltó-rend nagykeresztjét adományozta Semleges államok Giers az új római orosz nagykövet Pétervár, április 16. Giers volt konstantinápolyi orosz nagykövetet római nagykövetté nevezték ki. A pápa békeüzenete Wilsonhoz Berlin, április 16. Genfi jelentés szerint Wilson megerősítette, hogy a Vatikánból hivatalos jegyzék érkezett, a­melyben a pápa hajlandóságát nyilvánítja, hogy Wilsonnal együtt a béke érdekében közbelépjen. Wilson arra a kérdésre, hogy mit felel a pápa jegyzékére, megtagadta a választ. Amerika elnökjelöltjei Berlin, április 16. A Newyorkban megjelenő Deutsches Journal írja: A republikánus párt egy része a legközelebbi elnökválasztáson Elihu Root volt szenátort, Rose­velt külügyi államtitkárját akarja jelölni. A hetven éves politikust, aki ma is nagyon tevékeny és friss, Roosevelt annak idején Amerika legnagyobb em

Next